Népszava, 1987. március (115. évfolyam, 51–76. sz.)
1987-03-02 / 51. szám
4 Automatizált tervezés a Vilatinál A ceruzától a terminált Akinek a kezében kalapács van, az mindent szögnek lát — idézik a mondást a számítástechnika szakemberei. Érzékeltetni próbálják, milyen fogadtatásra számíthat vállalatuknál a számítógép segítette tervezés és gyártás gyakorlatba tétele. — Az új módszer a korábbitól finomabb, pontosabb és fegyelmezettebb munkát követel — magyarázza Bánhegyi Ottó főosztályvezető. — A géppel nem lehet lezserkedni. A mostani munkaszervezetben egy egy hibát észrevehet, és kivédhet a partner. De a gép a hibás utasítást fogja végrehajtani. Nem kalapáccsal dolgozunk tehát, hanem finomabb eszközökkel. Kártyák tervezése Ebben a középtávú tervidőszakban be kívánja vezetni a számítógéppel integrált gyártást a Vilati Automatikai Vállalat. Elképzelésük szerint az évtized végére valóság lesz, hogy konstruktőreik számítógépek segítségével tervezik gyártmányaikat — a szerszámgép-vezérlésektől kezdve forgalomirányító automatákon át a helyfoglaló berendezésekig sokfélét —, s egri gyárukban ugyancsak számítógépek koordinálják a gyártási folyamatokat, mindezt egységesre kristályosított rendszerben. Ez az utóbbi ismérv, az egységes rendszer, a próbálkozás fő újdonsága, az eljárás egyes részleteit ugyanis már régóta alkalmazzák a Vállalatnál. A CAD/CAM néven emlegetett módszerrel mi az országban az elsők között, a hatvanas évek végén kezdtünk foglalkozni — közli a szakma egyik legtekintélyesebb képviselője, Bánhegyi Ottó. — A hetvenes évek elején pedig már gyártottunk olyan vezérlőberendezést, melynek kártyái számítógépes tervezéssel készültek. A frissebb eredmények szemléltetésére a Vilati emberei két folyóiratot mutatnak. Az Ipari Szemle egyik száma például hírül adja, hogy tavaly egy neves külföldi látogatónak feltűnt: ugyanolyan szerszámgépek, amelyek másutt japán és amerikai vezérlésekkel dolgoznak, a Csepel Művek Szerszámgépgyárában az EMG és a Vilati berendezéseivel működnek. Az American Machinist nevű amerikai folyóirat tavalyi júliusi száma pedig megállapítja, hogy a Vilati fejlett gyártmányai többet „tudnak", mint a COCOM-listán már szereplő egyes elektronikai termékek. A szükséges mikroszámítógépek árai a múlt év végére csökkentek olyan szintre, hogy a belőlük való rendszer kialakítására egyáltalán gondolni lehessen — mondja Sikolya Zsolt, a szoftverosztály vezetője. — A KFKI a közeljövőben bocsát rendelkezésünkre olyan megamikroszámítógépet, amely a rendszer központja lesz. Ezenkívül az Ipari Minisztérium és az OMFB is most kezdeményezi, támogatja olyan ipari moduláris elektronikai rendszer kialakítását, amely a jövőbeli követelményeknek megfelel. Ilyen rendszerek kiépítése egyébként a világon sok helyen állami támogatást is élvez. Szerszám ± CAD/CAM Hangsúlyozzák a Vilatinál, a számítógéppel integrált gyártást korántsem célnak, hanem munkájukat segítő eszköznek, „szerszámnak” tekintik. — Termékeink ma a KGST-n belül egyedülállóak — közli Bánhegyi Ottó. — A reális célunk az lehet, hogy megőrizzük ezt a relatív vezető szerepet. Ehhez már elengedhetetlen az ipari modulrendszer kialakítása ... Arról, hogy termékeinket nagy mennyiségben nyugatra exportáljuk, nem lehet szó, az olyan próbálkozás lenne, mintha Kubába szeretnénk cukrot exportálni. A szakemberek mindezt a vállalat újonnan elfoglalt — egyébként régebbi épületből épp átalakítás alatt álló — budapesti Klapka utcai fejlesztési központjában mondják el. Az egyik új irodaszekrény polcán belsőépítészeti makettek sorakoznak. Nem mindegy, milyen lesz a munkahelyi környezet: a módszerváltozást a külsőségeknek is sugallniuk kell. A nagyobb teljesítményt, pontosabb munkát jobb körülmények között, precizitást sugárzó környezetben várják a munkatársaktól. S nem ez az egyetlen mozzanat, amelynek a vállalati méreteket túllépő érvényességét megállapíthatjuk. — Az ipari modulrendszer megvalósítása a tervidőszak végéig csaknem egymilliárd forint ráfordítást igényel — így Bánhegyi Ottó. — A pénz előteremtése már nem az „álomtartományban” van: elkészültek az ezzel kapcsolatos megállapodások. Nagyobbik részben a Vilati viseli a költségeket. Nagyon lényeges, hogy ezt a módszert egészében kell megvalósítani! A hazai beruházási gyakorlatban elő-előfordul, hogy egyes munkákat „majd ha lesz rá pénz” alapon elhagyunk. Ez itt nem alkalmazható, a félmegoldásoknak nincs értelme. Szélesebb érvényű gondolat az is, amelyet a szakemberek a kompromisszumokról mondanak. Ha az ipari modulrendszer meghonosításával kapcsolatban viták keletkeznek, akkor a kölcsönös engedmények nem érinthetik az alapkoncepciót. Ez ugyanis az egész fáradozást haszontalanná tenné, sőt, a mutatkozó működésbeli zavarok csak alapot adhatnak a korszerűsítésben kételkedő kritikának. — Kik idegenkednek a számítógépre alapozott munkamódszerektől ? — Elvben senki — így a főosztályvezető —, de gondolni kell rá, hogy az átállás nehézségekkel jár. Hiszen nagyobb fegyelmet, több munkát követel. Többek között olyan bizonylati rendet, ami a jelenleginél sokkal nagyobb. Aki hosszú ideig a régi stílushoz szokott, az nem biztos, hogy örülni fog ennek. — Ugyanakkor más szempontból könnyebb lesz a munka — mondja Sikolya Zsolt. — Több információhoz jutnak a munkatársak, mégpedig gyorsan. Egy külső adatbank anyagához is hozzájuthatnak, anélkül, hogy kilépnének a szobájukból. — A jobb módszereket sem könnyű elfogadtatni — véli Bánhegyi Ottó. — Aki ceruzához szokott, ódzkodik leülni a terminálhoz. Ehhez néha szinte diktatórikus módszerek kellenek. Úgy tűnik, hogy az igazi haszonélvezők a fiatalabb korosztályok lesznek, de nekik is elő kell készíteni a terepet. Ipari éleslövészet A Vilati emberei abban látják próbálkozásuk jelentőségét, hogy az új eljárások rendszerszerű alkalmazását valósítják meg, de ezen belül szükség van a számítógépes tervezés és gyártás szűkebb körű működtetésére is, amelyek szolgálják az oktatást, a módszer megismertetését. Azonban nem helyettesíthetik az „ipari éleslövészetet’' — fogalmaznak a vállalatiak. A módszer végső célja az, hogy az ipari termelést minél hatásosabban szolgálja Molnár Pál Vezérlés készül, még kézi műveletekkel, a Vilati egri gyárában MTI Fotó : Szabó Sándor felvétele Az Autóipari Kutató és Fejlesztő Vállalat ip. XI., Csóka utca 7/13. (Móricz Zsigmondi körtértől 5, a Kelenföldi pályaudvartól 2 perc) MUNKATÁRSAKAT KERES FELVÉTELRE AZ ALÁBBI MUNKAKÖRÖKBE: ti közúti járművek váz- és gépészeti fő egységeinek tervezésére, fejlesztésére és vizsgálatára MÉRNÖKÖKET, TECHNIKUSOKAT és MŰSZAKI RAJZOLÓKAT, • MOTORVIZSGÁLÓ BERENDEZÉSEK TERVEZÉSÉRE MÉRNÖKÖKET, • EGYEDI, FORGÁCSOLÓ GYÁRTÁSBAN JÁRTAS GYÁRTÁSTECHNOLÓGUST, technikusi, vagy egyetemi végzettséggel, • GÉPÉSZETI, ZAJTECHNIKAI BERENDEZÉSEK TERVEZÉSÉRE TECHNIKUST. Rugalmas munkaidő. Fizetés szakmai gyakorlattól függően, megegyezés szerint. Jelentkezés AUTÓKUT személyzeti osztályán. Tel.: 855-978. „Az ember élete akkor ign hasznos, ha kötődhet valahová, valakihez. Ezt most már tudom, pedig annak ideén hogy tiltakoztam a közös sors ellen. Faluból falura jártunk, a summás élet összekötött bennünket. Igaz, ez a fajta összezártság sokunkat ki is kezdett. De védettséget is adott. Emberi melegséget”. Százegy esztendőt megélt tiszántúli aggastyán mondja mindezt. Száz esztendejének, hosszú életének titkairól faggatom. Úgy tartja, magas korát annak köszönheti, hogy soha nem érezte magát egyedül. A kapcsolatteremtés éltető eleme volt. Mi is minden héten elmegy a klubba, és havonta moziba. Szereti a társaságot, az emberi közelséget. Akárcsak az a tőle több száz kilométerre lakó matróna, aki csendes derűvel és némi iróniával foglalja néhány mondatba egész életét: „Megéltem egy évszázadot. Nagy idő, mégis azt érzem, kevés. Most, amikor már nem vagyok hasznára senkinek, tisztelnek, mert elmúltam százéves. Fiatalabb koromban nagyobb szükségem lett volna erre a tiszteletre, becsülésre, mert akkor többet tettem a közösségért. A gyerek is oda lett a sok munka, a keserves kenyér miatt. Nehezen vigasztalódtam, de végleg nem zárkóztam be, mert örökké hátrafordulni sem lehet”. A harmadik aggastyán korú ember, akivel rövid idő alatt összehozott a véletlen, azt vallja, hogy nem használ más, csak az őszinteség. Ez az ő magas korának titka. „Én világéletemben az egyenes utat szerettem — mondja, csendesre fogva a szavát. — Sokfelé bejártam Európáit, ismerem az életet, sokat szenvedtem a munkáért, az emberekért. Az élet nem hagyott pihenni. De az önként vállalt munka sohasem volt teher nekem, mert aki egyenes úton jár, az könnyebben elvisel mindent. Persze hajdani hangoskodásaim ma már belevesznek az időbe, de csöndességem nem közöny, csak elfogyóban az erőm”. Három ember, három sors. Az idő meglátszik arcukon, de szellemi frissességük, derűjük lenyűgöz. Elgondolom, vajon mi, mai negyvenévesek, megérjük-e így ezt a kort? Lesz-e erőnk végigcsinálni a hétköznapokat? Az ünnepekkel még csak elboldogulunk valahogy, amikor igyekszünk ideig-óráig oldottá, önfeledtté válni, másokkal együtt örülni. De aztán jönnek a munkás hétköznapok. A rohanás, az órákkal és percekkel való versenyfutás napjai, amikor gyakran azt érzi az ember: kevés a huszonnégy óra. Kevés a kötelességek, a sokasodó tennivalók elvégzésére, kevés arra, hogy ne csak elrohanjunk egymás mellett, hanem emberi szót is tudjunk váltani egymással. Engem ezek a hétköznapok néha aggodalommal töltenek el, mert gyakran haszontalanul telnek el értékes óráink. Például azzal, hogy megsebzünk másokat és magunk is sebesülünk. Pedig hányszor megfogadjuk: lesz időnk egy jó szóra, türelemmel meghallgatjuk agyereiket, leülünk az ágy szélére mesélni, megszorítjuk anyánk kezét, átöleljük apánk vállát, és bíztatjuk: jó hogy itt van köztünk, és jöjjön máskor is. Bár komolyan vennénk a fogadkozásokat! Bármennyire is különös, sok falusi, kisvárosi idős ember sajnálja, hogy vízvezetéket szereltek a házakba, mert a kényelemmel megszűnt a közös kútra járás, és már nem huppannak le a vödrök a házak előtt, hogy szót váltsanak gazdáik. Vacsora utáni kopogtatásra is a legtöbben hiába várnak. Az emberi összetartás biztonságot adó élményét sokan nem ismerik. Pedig felelősek vagyunk egymásért. Egymástól is függ a sorsunk. Ha valamennyien vállaljuk a megtartó közösség terheit, könynyebben boldogulunk. A kor, amelyben élünk nehéz terheket rak mindanynyiunkra. Mégsem nézhetjük kívülállóként, hogy mi történik körülöttünk. Sorsunk, létünk, múltunk és jövőnk: a közös cselekvés. Ha gondolataink csak saját magunk körül járnak, önzőkké válunk. S az önző ember kirekeszti magát az éltető közösségből. Az életfenntartó ösztöneikre többet hallgató madarak sokkal pontosabban érzik ezt a törvényt. A seregélyek csapatban surrognak a nádas fölött. A gólyák, a fecskék is közösen indulnak a hosszú útra. Az emberi élet és munka is csak közösségben nyeri el értelmét. Ha nem törődünk egymással, ha nem osztjuk meg egymással a titkainkat, ha nincs időnk beszélgetésre, egyedül maradunk. Mind a három idős ember azt mondta, hogy mindig szívesen osztotta meg másokkal a legbensőbb gondolatait is. Igaz, így már nem volt titok a titok. De a gondolatmegosztás kapcsolatot teremtett. És ma sincsenek egyedül. Mind a hárman hisznek a szavak közösségformáló erejében. Milyen bölcsen mondta a három öreg egyike: „A barátság fényesíti ki az életet”. Az ő közösségében annál nagyobb csapás nem volt,mint ha valakire kimondták: veled többé nem beszélünk. „Én ezt ma is súlyos büntetésnek érzem.” — tette hozzá a százéves asszony. Amíg nem találkoztam a három idős emberrel, azt hittem, élemedett korban csak különleges embereknek adatik meg a szellemi frissesség, a fogyhatatlan derű, a játékos szenvedély és a holnapba vetett hit. De most, hogy beszélhettem velük, úgy érzem, nem a különlegesben van az életkedvük titka. Magukra vettek egy örökös és láthatatlan köteléket, a közösségi gondokat, a másokért érzett felelősséget. És ettől ma sem tudnak és nem is akarnak szabadulni. Ők hárman nem ismerik egymást. De egyformán gondolkodnak. Hiszik, hogy a világ csak azokat szolgálja, akik segítik megteremteni harmóniáját. Eszterhas Katalin LÁTHATATLAN KÖTELÉK _ _ ./. ■____________________ HÉTFŐ, 1987. MÁRCIUS 2. NÉPSZAVA Hét végi műszakok országszerte (Folytatás az 1. oldalról) dúlt vasúton rendeltetési helyére. Különösen szombaton voltak jók az eredmények. Az eredetileg tervezett 56 ezer tonna készáru helyett 69 ezer tonna indult útnak a borsodi iparvidékről a hazai és külföldi megrendelőkhöz. A Tiszai Vegyi Kombinát a Német Szövetségi Köztársaságba, Svájcba és Ausztriába küldött üzleti partnereinek különböző műanyag- és műtrágyatermékeket. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek a Szovjetunióba indított útnak nagy mennyiségű kohászati készterméket. Az Ózdi Kohászati Üzemekből az alföldi mezőgazdasági és építőipari üzemeknek szállítottak granulált kohósalakot igen nagy tételekben. Kitűntek a rakodásnál a szénbányák is. A bükkábrányi külszíni szénfejtés mindkét napon 140— 140 vasúti kocsit igényelt a lignit szállításához. A kirakodások hét végi intenzitása is fokozódott, s ennek is köszönhető, hogy nem panaszkodtak vagonhiányra a térség szállíttatói. A Szegedi Igazgatóság pályaudvarain szombaton és vasárnap összesen mintegy 2600 vagont raktak ki, illetve raktak meg áruval. Mintegy 600 vagonnal az útjavításokhoz szükséges kohósalakot és zúzott követ fuvaroztak a dél-alföldi megyékbe. Exportszerelvények is útnak indultak a hét végén. Sok mezőgazdasági nagyüzemben és háztáji gazdaságban szorgoskodtak vasárnap, a meteorológiai tavasz első napján. A Jászságban, a Nagykunságban és a Tisza-vidéken — többek között Fegyverneken, Nagykörűben, Tiszabőn, valamint a Tiszazugban — metszették az alma-, körte-, cseresznye- és meggyfákat, és dolgoztak a szőlőskertekben is. (MTI) Reform és társadalom Ifjú szociológusok első országos konferenciája Az 1979-ben alakult Magyar Szociológiai Társaság szakosztályaiban élénk élet folyik, de ma és holnap találkoznak először országos konferencián a szaktudomány ifjú képviselői, az egyetemi padokból az életbe éppenhogy kilépett, a tudományt „kóstolgató” szociológusok. A Reform és társadalom címet viselő tanácskozás céljai nyilvánvalóak: kapjanak fórumot, kifejezési lehetőséget a fiatalok, ne mindig és mindenhol a szakma „nagy öregjei” szerepeljenek. Az érdeklődés igen nagy: a rendezőség 200—250 fiatal szociológus jelenlétére számít, de ott lesznek a társtudományok, tudományos műhelyek, egyetemi és főiskolai kutatóközpontok képviselői, munkatársai is, és természetesen — korosztályi hovatartozástól függetlenül — a már ismert szociológusok. A konferencia első napján, Kulcsár Kálmán akadémikus elnöki megnyitója után az Erdei Ferenc-emlékérem átadására kerül sor, majd két szekcióban, a szervezet és munkaszociológia, illetve a településszociológia aktuális kérdéseiről beszélgetnek a résztvevők. Másnap a találkozó napirendjén a társadalmi egyenlőség egyes aspektusai, valamint a reform és a társadalom összefüggései szerepelnek. Előzetesen negyvenen jelentkeztek hozzászólásra, többen megküldték rövid előadásuk vázlatát is. Sükösd Miklós, az ELTE Szociológiai Intézetének ösztöndíjasa olyan vitakérdésekről kíván beszélni, mint a nemzedékké szerveződés szociológiai dimenziói, a mai, új nemzedék reformhoz való viszonya. Balázs Éva budapesti szociológus témája: milyen kapcsolat áll fenn a gazdaság és az oktatáspolitika között, miért marad el, miért késik az oktatás reformja? Csorba Judit, Nyíregyházáról, a falukutatás egyik speciális területéről,''' az ingázó-bejáró munkások helyzetéről kíván tájékoztatni — saját vizsgálódásai alapján. A Magyar Szociológiai Társaság füzet formájában megjelenteti az arra érdemes kiselőadásokat, és azt tervezi, hogy rendszeresebbé teszi a fiatal kollégák közös eszmecseréjét. Gál Róbert Halászlé, pástétom és paradicsom - tubusban A Szegedi Konzervgyárban véget ért a téli halászlékészítési szezon, melynek eredményeként hamarosan 130 tonna dobozos és tubusos készítményt adnak át a kereskedelemnek. A tubuskészítmények gyártása fontos része a vállalat idei gyártmányszerkezet-korszerűsítési programjának: a halászlével együtt ugyanis már tízféle árucikket, köztük paprikás, köményes, szegfűborsos és más húskrémet, sűrített paradicsomot, pritaminpaprika-pürét töltenek tubusba. Az idén 12 millió tubust töltenek meg a különleges ízesítésű, fűszerezésű élelmiszerekkel, hatszor annyit, mint tavaly. Moszkvában, magyar program alapján Számítógép osztja a zöldséget, gyümölcsöt Magyar mezőgazdasági számítástechnikai programok szovjetunióbeli értékesítéséről kötött szerződést a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat a Viiptik Automatizálási Kutató Intézettel és a Vnyestechnik külkereskedelmi vállalattal. A Müszi a megállapodás értelmében összesen 48 millió rubel értékben bocsát a szovjet vállalatok, gazdaságok rendelkezésére korszerű programokat. A Müszi egyebek között a mezőgazdasági" szövetkezetek információs rendszerét adaptálja a kijelölt szovjet kolhozok sajátos viszonyaira. A szovjet főváros környékén gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek ellenőrzésével megbízott szervezet korszerű információs rendszerét is a magyar szakemberek adják, s emellett Moszkva zöldségellátásának számítógépes rendszerének kialakítását is vállalták. E program keretében például a termeléstől a raktározáson át egészen a bolthálózati terítésig „építik ki” az ügyvitelszervezési és számítástechnikai programot. A megállapodást szombaton írták alá.