Népszava, 1987. május (115. évfolyam, 102–126. sz.)
1987-05-01 / 102. szám
NÉPSZAVA 1987. MÁJUS 1., PÉNTEK Középhatótávolságú rakéták A szovjet egyezménytervezet átfogó javaslatokat tartalmaz Gennagyij Geraszimov sajtótájékoztatója Chirac május közepén látogat Moszkvába Az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötendő egyezmény szovjet tervezete , amelyet hétfőn terjesztettek elő a genfi tárgyalásokon — figyelembe vette az előzőleg kidolgozott amerikai elgondolást, de annál lényegesen következetesebb és átfogóbb — hangoztatta Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának vezetője csütörtökön Moszkvában tartott sajtótájékoztatóján. Mint elmondta, a szovjet tervezet megfelel az ismert reykjavíki formulának, amelyet Schultz amerikai külügyminiszter közelmúltbeli moszkvai tárgyalásain is megerősítettek. Eszerint az eurorakéták teljes, az úgynevezett nulla változat szerinti megsemmisítését irányozzák elő, továbbá azt, hogy ugyanilyen típusú rakéták 100—100 robbanótöltete megmaradhat a Szovjetunió ázsiai részén és az Egyesült Államok területén. A Szovjetunió azt javasolja, hogy az európai rakétákat a két fél szakaszonként, de teljes egyidejűséggel számolja fel, s tervezete tiltja az ilyen kategóriába tartozó új rakéták kifejlesztését. Ezzel szemben az amerikai terv nem biztosítja a két fél lépéseinek egyidejűségét, megengedné az eddigi középhatótávolságú rakéták (nevezetesen az amerikai Pershing—2-k) rövidebb távúra való átszerelését, a szárazföldi rakéták tengeri telepítésűre való átalakítását és a felszámolandó rakéták újabb változatainak létrehozását. Mindez egyoldalú előnyökhöz juttatná az Egyesült Államokat, ellentmondana az egyezmény céljának, ezért teljes mértékben elfogadhatatlan. A szóvivő kifejtette: a szovjet tervezet szigorú és következetes megoldást tartalmaz az ellenőrzésre vonatkozóan: az egyezmény végrehajtását ellenőrizni kell a helyszínen mindenütt, ahova rakétákat telepítettek, ahol ezeket leszerelik, megsemmisítik előállítási helyeiken, a raktárakban, a kísérleti terepeken, a katonai támaszpontokon, beleértve a harmadik országokban levőket is. Geraszimov bejelentette, hogy Jacques Chirac francia miniszterelnök május közepén néhány napos hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A közeli napokban ugyancsak Moszkvába várják Bernardo Sepulveda mexikói külügyminisztert. Befejezte moszkvai tárgyalásait az Arab Liga jószolgálati küldöttsége, amely az iraki—iráni háború megszüntetéséért munkálkodik. Ezzel kapcsolatban a külügyi szóvivő hangoztatta: a Szovjetunió tevékenyen részt kíván venni az ezirányú nemzetközi erőfeszítésekben. Gennagyij Geraszimovot megkérdezték arról, hogy várhatóan mi lesz a sorsa az Egyesült Államokból a napokban a Szovjetunióba vitt, szovjet bíróság által távollétében már korábban halálra ítélt Kari Linnasz észt nemzetiségű háborús bűnösnek. A szóvivő utalt arra, hogy az ilyen ügyeket a szovjet törvényeknek megfelelően intézik. (MTI) Az évfordulós ünnepségsorozat nyitányán Helmut Kohl beszéde Nyugat-Berlinben Csütörtökön Nyugat-Berlinben nagyszabású ünnepséggel vette kezdetét Berlin fennállásának 750. évfordulója alkalmából a városban tartandó rendezvénysorozat. Eberhard Diepgen, Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere köszöntötte a nemzetközi kongresszusi központban rendezett ünnepségen megjelent több mint négyezer vendéget, köztük a várost megszálló nyugati hatalmak — Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország — városparancsnokait, az NSZK vezetőit, élükön Richard von Weizsäcker szövetségi elnökkel, valamint több mint hatvan kapitalista ország bonni nagykövetét. Az ünnepi beszédet Helmut Kohl, az NSZK kancellárja tartotta annak ellenére, hogy a Nyugat-Berlinre vonatkozó 1971-es négyoldalú — szovjet, amerikai, brit, francia — szerződés szerint Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak, nem kormányozható általa, s az NSZK vezetői hivatalos minőségükben nem léphetnek fel a város területén. Kohl rámutatott, hogy a négyoldalú szerződés és az utána bekövetkezett fejlődés számos kedvező eredményt hozott, s az NSZK kormánya a szerződés további szigorú betartásáért, az általa biztosított lehetőségek további kihasználásáért lép fel. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyva a szerződés ama megállapítását, amely az NSZK és Nyugat-Berlin közötti kapcsolatok fejlesztését teszi lehetővé, a kancellár a szövetségi köztársaság és Nyugat-Berlin közötti „még szorosabb összefonódást" szorgalmazta. A nemzetközi szerződéseknek és a két német állam közötti alapszerződésnek is ellentmondva Kohl kijelentette: „Továbbra is célunk valamennyi német egységének és szabadságának megteremtése." Hozzátette azonban, hogy ez „nem német különúton, hanem az európai békerendezés részeként valósulhat meg”. Berlin — vélekedett Kohl — a német kérdés nyitottságának jelképe. Willy Brandt Nyugat- Berlin egykori kormányzó polgármestereként és a város díszpolgáraként mondott köszöntőt az ünnepségen. Emlékeztetve a vezetésével kialakított, a kelet-nyugati feszültségek csökkentését szolgáló új keleti politikára, annak eredményeire, hangsúlyozta, hogy jelenleg is az enyhülésért, az együttműködésért, az Európa békéjéért folytatott harc a legfontosabb. (MTI) Megalakult az új finn kormány Mauno Koivisto köztársasági elnök csütörtökön beiktatta hivatalába Finnország új kormányát. A négypárti kormánykoalíció a márciusi parlamenti választások győztese, a Nemzeti Koalíciós Párt és egy parlamenti hely elvesztésével magának vereséget elkönyvelő, ám még mindig az ország legnagyobb politikai erejének számító szociáldemokraták új szövetségére épül, melyet a finn kormányokban már hagyományosan részt vevő Svéd Néppárt, valamint a Finn Falusi Párt egészít ki. A miniszteri tárcák legnagyobb része , a szociáldemokrata és a koalíciós párt között oszlik meg. A 18 tagú kabinetben nyolc szociáldemokrata, hét koalíciós párti, két svéd néppárti és egy falusi párti politikus foglal helyet. Az új kormányfő, Harri Holkeri, a Finn Bank igazgatója, a Koalíciós Párt egykori elnöke lett. Miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, az előző kormány miniszterelnöke lett. A koalíciós párt elnöke, Iikka Suominen a kereskedelem és iparügyi tárca; Christoffer Taxell, a Svéd Néppárt elnöke az oktatási; Pekka Vennamo, a Falusi Párt elnöke a közlekedési tárca birtokosa. Az új kormány a 200 fős parlamentben 131 fős többséggel rendelkezik. (MTI) 3 Legfontosabb a műszaki fejlesztés AIrta: Kapolni Kásaló ipari miniszter Szerte a világon május elsején a munkásosztályt, a munkát ünnepük. A munkásszolidaritás él és erősödik, bár a műszaki fejlődés egymással versenyezteti az országokat, ahol a dolgozók életkörülményei nagymértékben függnek attól, hogy a technikai előrehaladás hol gyorsabb. Politikai jelentőségén kívül — mely a világ dolgozóinak összetartozását szimbolizálja — számunkra ma különösen fontos e nap tartalmán elgondolkodni, hisz országunkban talán soha nem volt olyan nyilvánvaló, hogy a társadalom boldogulásának megteremtője, alapja csak a jól elvégzett munka lehet. Az iparból kiinduló korszerűsödésnek olyan , a dialektikus spirálishoz hasonló pályája lehet, amikor is az ipari eredmények hatása, korszerűbb kínálata más szervezeteknél a technika korszerűsödését eredményezi, s ezek az eredmények visszahatnak az iparra. Aligha kell bővebben fejtegetni, milyen fontos az iparban a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a strukturális átalakulás gazdasági kényszerré tétele, hiszen a népgazdaság, ezen belül az ipar fejlődése 1985-ben és 1986-ban nem felelt meg az MSZMP XIII. kongresszusa határozatának. A vállalatok magatartását — az esetenkénti vezetői hiányosságok mellett — a gazdasági, közgazdasági mozgástér korlátozottsága, számos ellentmondása is erősen befolyásolta. Voltak szép számban jól dolgozó vállalatok. Ezek azonban, nem cáfolják, hanem mint kivételek, erősítik a szabályt, az elmondottakat. Az említett bizonytalanság nagy szerepet játszott abban, hogy az elmúlt két évben a vállalati gazdálkodásbanfelerősödtek a rövid távú elemek, amelyek a fejlesztési erőforrások szűkösségével együtt akadályozzák az ipari szerkezet korszerűsödését. Ennek következtében a világgazdaságban végbemenő gyors átalakulás a szerkezeti feszültségeinket tovább fokozza. A szerkezetátalakítás és az egyensúlyjavítás követelményeinek öszszekapcsolása egyértelműen esélyt ad iparunknak, hogy a nemzeti jövedelem szempontjából legjelentősebb termelési kultúrák, illetve azok részei követni tudják a világgazdaságban felgyorsult tudományos és műszaki technológia fejlődését. Igen fontos ebből a szempontból az, hogy a számítástechnikával széleskörűen támogatott technológiákba egyre mélyebben beépülő szoftverhardver (program és számítógép) arány kedvezően — a korábbi 10 90-ről 85 15-re változott, s ezáltal a fejlődést jelentő új technológiákon belül a szellemi tőke rendkívül felértékelődik. A világgazdaságban uralkodó műszaki fejlesztési irányokhoz való kapcsolódás, az alkalmazkodás kérdésében nincs alternatíva, nincs választási lehetőség. Az energetika, a szerkezeti anyagkultúra, a magas minőségi igényű gyártási technológiák, az elektronika, az automatizálás, az informatika oly mértékben szövi át a termelést, hogy az ezeken a területeken történő előrehaladás nélkül nincs hatékonyságjavulás és nincs versenyképesség. A műszaki fejlődés nemzetközi főszereplői az új anyagok, az atomenergetika, a mikroelektronika, a robottechnika, a távközlés, az informatika, a biotechnika, a rendszerprocesszorok, a rendszerek. Ezek a területek nem elérhetetlenek a korszerű magyar ipar részére. Az ötéves terv hátralévő részében legfontosabb cél és eszköz az iparban a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a hazai és nemzetközi mun-Ennek érdekében érdemes áttekinteni, mi történik e téren gazdaságunk nagy és fontos területén, az iparban. Az itt dolgozók száma a fejlett országokban a termelőképesség ugrásszerű felerősödése miatt csökken ugyan, de az ipari termelés jelentősége, a gazdasági fejlettséget meghatározó szerepe egyre növekszik. A népgazdaság más ágainak — mezőgazdaság, közlekedés — termelő, illetve teljesítőképessége nagymértékben függ az ipartól, azoktól az anyagoktól, gépektől, technikai berendezésektől, melyeket e szektor állít elő a gazdaság minden területén dolgozó vállalatok, intézmények számára, az exportbővülés elsődlegességének elismerését jelenti, mind a szocialista, mind a fejlődő és fejlett piacon. A kedvező struktúra csak akkor közelíthető, ha segítjük a gazdaságpolitikai céljaink szempontjából haladó (húzó) iparágak, szakmakultúrák, vállalatok erőteljes fejlődését. Ehhez azonban szükséges, hogy az iparnak is nagyobb választási lehetősége legyen, nyersanyag és import vonatkozásában is. Iparunk, gazdaságunk számára alapvetően fontos a KGST-n belüli együttműködés megújítása, kibővítése. Ennek egyik fontos eszköze lehet és egyben a magyar— szovjet export-import áruszerkezet számunkra kedvező irányú átalakítását is előmozdíthatja a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok növelése. Ez segíthet olyan termékekkel bejutnunk a Szovjetunió piacára, amelyeket ott ez idő szerint dollár relációból vásárolnak. Ezzel párhuzamosan szorgalmazni kell szocialista országokból származó — az eddig dollárért vásárolt árukat helyettesítő — importot. A piaci kereslethez való gazdaságos és rugalmas alkalmazkodás, az exportban a cserearányok javulása nem csak egyes vállalatok fejlesztését igényli, hanem bizonyos területeken a jövőben is támogatásra szoruló vállalatok és termékek átgondolt visszafejlesztését, megszüntetését is. Ez azonban nem jelentheti a nemzeti vagyon csökkenését, népgazdaságig nagyobb teher viselését. k amegosztás fokozása annak érdekében, hogy meggyorsulhasson a strukturális átalakulás. Fokozatosan ugyan, de megszűnnek a mennyiségi és választéki hiányok, a hazai ipar által már ma is hatékonyan gyártott versenyképes termékekben. A rugalmas, gyors piackövetelést igénylő, főleg úgynevezett beszállítóipari termékek gyártása részben áttevődik a nagyiparból a termelést hatékonyabban végző kis- és középüzemekhez, mezőgazdasági üzemek ipari tevékenységet végző szervezeteihez, szövetkezetekhez, bővül a bedolgozás szerepe. A belkereskedelem számára a lakossági fogyasztás differenciálódásához igazodóan, az egyes rétegigényekhez való fokozott alkalmazkodásra kell törekednünk. Olyan kiváló, korszerű termékekkel kell a belföldi piacot ellátnunk, melyek érdemessé teszik a régi, de még működő tartós fogyasztási cikkek — például televíziós készülékek, mosógépek, rádiók — újakra cserélését. A termelés mellett fejlesztenünk kell az értékesítés formáit, a tartós fogyasztási cikkek javító-, karbantartó tevékenységét, a termékeket e szolgáltatással együtt kell eladni. Ebben az esetben minden bizonnyal jobb lesz az alkatrészellátás, rövidebb a javítási idő, másrészt a gyártók sok olyan tapasztalatot szerezhetnek a javítások során, melyeket a következő új termékek konstrukcióinál jól felhasználhatnak. Egyébként ez a módszer kicsit hasonlít ahhoz az eljáráshoz, amit egyes fejlett országokban több helyütt alkalmaznak, ahol a komplikáltabb termékek tervezőinek egy részét megbízzák a nullszéria, majd a sorozatgyártás megszervezésével, sőt egy ideig a szervizben a készülékek javításával is. Ez az eljárás közelebb hozza egymáshoz a piac- és a műszaki fejlesztési politikát. Az ipar fontos feladata az élelmiszergazdaság igényeinek kielégítése korszerűbb mezőgazdasági és élelmiszeripari gépekkel és berendezésekkel, műszerekkel, elektronikával, biokémiai alapanyagokkal. Az ipar érdekelt abban, hogy az agrárolló és a mezőgazdaság exportképessége növekedjen. Létkérdés számunkra, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban, elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-országokkal. Iparunk számára a szocialista viszonylatú export teszi lehetővé a nagy szériák gyártását és a piacbiztonságot, fejlesztéseink során partnereink igényeit figyelembe véve arra törekszünk, hogy növelhessük a feldolgozott termékek, mindenekelőtt a gépek és berendezések kiviteli arányát. A technika rohamos fejlődése miatt még a legnagyobb országoknak sem érdemes a rendkívül széles termékpalettából önellátásra berendezkedni. Még inkább áll ez a több százezres választékú beszállítóipari termékekre, különösen a kisebb országokban. Igazából itt kívánatos a szűk termelési sávon nagy szériában előállított tömegtermelés és a kis volumenű felhasználói igény miatt a kooperáció és szakosodás előnyeinek kihasználása, ami leginkább a szocialista integráció keretén belül érhető el. E téren már vannak jelentős eredményeink. Több mint 700 ipari együttműködési szerződés van érvényben a szocialista országokkal. Ezekből származik az összes szocialista export 36, az import 40 százaléka. A kooperációs szerződések több mint fele (359 darab) a gépiparra jut. E problémák ellenére sem kell addig várnunk, amíg rendelkezünk valamiféle univerzális csodarecepttel. Részben, mert ilyen nincs, részben, mert kisebb-nagyobb megoldási lehetőségek mindig adottak. Csak nem szabad a gazdaság, az ipar egyes részterületeit egymástól mesterségesen elhatárolni. Például lehetségesnek tűnik olyan megoldás, hogy valamilyen — vállalatcsoportokat összefogó — kereskedőház keretein belül lebonyolított alapanyagexport egy részét fedezze a húzóágazatok fejlesztéséhez szükséges importnak. Egy másik lehetőség: a társágazatok eredményeihez tapadva exportblokkokat alakítunk ki, ahol például a magyar mezőgazdaság jelenti az ipar számára a külföldön szükséges referenciát. Vagy: videotechnikánk, modern oktatási rendszerünkkel együtt legyen jobb propagátorunk a fejlődő országok számára. És e felsorolást még tetszőlegesen lehetne folytatni. A szokványostól eltérő megoldásokkal érhetünk el nem is kis eredményeket. Hiszen iparunk makroszerkezete a főbb ágazatok, alágazatok arányában hasonló ”a fejlett, illetve a hasonló fejlettségű és nagyságú országok ipari struktúrájához. Jelentős viszont az eltérés a mikroszerkezetben, az egyes termékek és tevékenységek arányaiban A nemzetközi átlagnál nagyobb az energia- és az alapanyagtermelő szektor részaránya Az ipar szerkezeti átalakításának célja a feldolgozó tevékenységek arányának növelése. Műszaki fejlődésünk egyik fontos feltétele, hogy az egyes — különösen a gyors fejlődésre képes — ágazatokat, vállalatokat időben lássuk el megfelelően A konvertibilis elszámolású forgalom csaknem 90 százaléka Nyugat-Európára — zömében a Közös Piac országaira —, koncentrálódik. Ezért meg kell állítani piaci részesedésünk két évtizede tartó zsugorodását az OECD- országokban. Emellett intenzívebben kell a tengerentúli piacok felé fordulnunk, mivel ma azok a világkereskedelem legdinamikusabb területei. Ez kiviteli szerkezetünk megfelelő változását feltételezi. Növelni kell a magasabban feldolgozott, kielégítő cikkek, a szak- és szellemimunka-igényes termékek arányát. De úgy, hogy például a számítógépprogram kivitele a számítógépek kivitelével együtt járjon. A fejlődő országok elsősorban a gazdasági elképzeléseik megvalósításához szükséges termékekben és szolgáltatásokban jelenthetnek bővülő piacot a magyar iparnak. Export-importról szólván, nem mehetünk el említés nélkül néhány ellentmondás mellett. Például világosan kell látnunk, hogy a konvertibilis külkereskedelmi egyenleg javításának kizárólag az import visszafogásával történő elérése nem reális alternatíva, mert ez korlátozza a termelést, végső soron visszaveti a konvertibilis export volumenét. Import nélkül nehéz exportálnunk. Csakhogy a behozatalhoz deviza kell, amit a kivitelből kell előteremteni, hiszen az importráfordítás és az exportbevétel közötti időbeli eltolódást a költségvetés nem tudja áthidalni. Ellentmondás az is, hogy elvben csak a gazdaságos kivitelt szabadna szorgalmaznunk. Viszont a gazdaságunk működéséhez adott mennyiségű (tömegű) deviza szükséges. Problémát jelent az is, hogy a gazdaságos export technológiai fejlesztést igényel, ehhez azonban beruházás szükséges, mégpedig nem csak forintban, de külföldi fizetési eszközben is. A gazdaságos export és az annak eléréséhez szükséges import két különböző idősík, amit összetolni igen nehéz dolog, képzett, elegendő számú dolgozóval. Ennek érdekében bővítenünk, de legalább szinten kell tartanunk a szakmakultúrákban a magasan kvalifikált szellemi dolgozók létszámát, és a jelenleginél lényegesen jobban el kell ismernünk erkölcsileg és anyagilag az értékteremtő szellemi tudást. Az talán az elmondottakból is látható, hogy iparunk nincs könnyű helyzetben. Javulását segíthetik az iparban dolgozók, akik előtt nem titok, hogy saját sorsuk javulása össze van kötve az egész munkásosztály boldogulásával, a gazdaság eredményességének fokozásával, amelynek egyik fő feltétele az ipar szerkezetének modernizálása, a munka észszerűbbé tétele. De segítenek ebben tudósok, kutatók is. Országunk szellemi tartalékai nem fogytak ki. Ezt bizonyítja, hogy kis országunkat, például az említett számítógépprogramok készítésében egyes külföldi szakemberek is a világpiacon számottevő tényezőnek tekintik. De a magyar diákoknak a nemzetközi tanulmányi versenyen elért kiemelkedő sikerei, külföldre kiküldött szakembereink megbecsülése is azt bizonyítják, hogy nem fogyott el sem a tehetség, sem a sikerre való törekvés honfitársainkban. Ez pedig mindenképpen olyan erő, amely a nehéz gazdasági helyzet, a kiélezett nemzetközi konkurenciaharc közepette is lehetőséget ígér előbbrejutásunkhoz. Különösen akkor, ha a gazdasági reform szellemében nő a vállalatok önállósága — beleértve a vállalatokon belüli önállóságot is —, vagyonérdekeltsége, s biztosítva lesz a technológia intenzív fejlődésének lehetősége. Egymást késztetik haladásra Áss élvonalban maradani Mindig lehet javítani