Népszava, 1987. május (115. évfolyam, 102–126. sz.)

1987-05-14 / 112. szám

6 CSÜTÖRTÖK, 198 7. MÁJUS 14. NÉPSZAVA A hét filmjei ELJEN SZERVAC! A bábfilmet nagy művészet­nek tartom. Annál is inkább fájlalom, hogy oly kicsiny hely jut számára a nap alatt. Egészen kivételes pil-. lanatnak kell eljönnie ahhoz, hogy egy bábfilm önálló mű­sorként kellethesse magát a mozikban, ám így sem szá­míthat nagy befogadóképes­ségű nézőterekre, feltűnően hívogató homlokzati plaká­tokra, ami pedig egy egzoti­kus vadászexpedíciós kaland- fiimnek méltán kijár. S ki tagadhatná, hogy Fo­ky Ottó Éljen Szervád című filmje a moziprodukciók eme csoportjába sorolható? Csak éppen miniatürizált ki­adásban, kedves és mulat­ságos bábok által megjelenít­ve, teli ötlettel és huncut­sággal. Nyilvánvaló, ha egy élő tigris vagy oroszlán kö­zeledik a vásznon hosszan elnyúlt testtel és bőgi el ma­gát vészjóslóan, az élénkebb szívdobogást kelt a közönség körében, mint ugyanezen vadállatok bábfiguráinak „fenyegető” közeledte. De, vajon, nem fényképezett vé­rengzőkről van-e szó mind­két esetben? Sőt, tovább­megyek : nem trükkfelvétel­ről — élőben, bábban egy­aránt? S ha így van, már ne- héz a versengést eldönteni, melyik a kettő közül az ör- döngösebb. Maradjunk annyiban: Szervác vadászhőstettei le- fegyverzőek. Nem az izgal- masságukkal hatnak, hanem a bájukkal. S ez is van olyan fegyvertény a bábfilm részé­ről, mint egy egész oroszlán- falka bravúros elejtése az igazi, mondhatnám vérbeli vadászfilmben. Változatos állatseregletet vonultat fel Foky Ottó; az emberi nemet egyesegyedül Szervác képviseli. Amit azonban Foky fantáziája és keze megragad, legyen em­ber- vagy állatforma, vagy akár élettelen tárgy a maga eredetiségében, mint báb tö­kéletes egyenlőséget1 élvez, mert életet, lelket, szellemet, humort lehel beléjük. Hogy egy nadrágszíj szi­szegő kígyóvá alakuljon át, az Fokynál nem probléma. Ha nem sértem meg vele: Foky éppoly varázslatos kép­zelgő, vagy ha tetszik, álda­ni való hazudozó — a ket­tő között talán nincs is ha­tárvonal — a maga parányi műhelyében, mint Szervác, rettenthetetlen és vakmerő emlékképeinek „hintaszéké­ben”. Foky ugyan a maga sok hazai és nemzetközi elisme­rést szerzett műhelyét első­sorban intellektuális kalan­dozások terepének tekinti — hadd hivatkozzam olyan kép­zeletdús, szellemes, rövid bábfilmjeire, mint az Így lö­vünk mi, az Ellopták a vi­taminomat, a Gyilkosság nokedlival, a Bábfilm, a La Desodora —, de felettébb szeret mesélni is a maga módján, a maga jellegzetes stílusában. Bizonyság erre a Mirr-Murr kalandjai, a Var­júdombi mesék, a Misi mó­kus kalandjai. Ide csatlako­zik az Egy világhírű vadász emlékiratai is, középpontjá­ban Szerváccal. Kiállja-e Szervác a próbát — normál játékfilmhosszig­lan? Igen, mert Foky tudta a mértéket, meddig feled­kezhetünk bele kedvtelve Szervác kalandjainak füzé­rébe; egy perccel sem hosz- szabb ennél a film. Jól dol­gozott keze alá Kertész Ba­lázs, az író, Bayer Ottmár és Kiss Lajos operatőr és Pethő Zsolt zeneszerző, valamint a többi nélkülözhetetlen mun­katárs. Mozgalmasságában, változatosságában is egysé­ges hangulatú mesévé kere­kedtek a világ körüli kalan­dozások, amelyeken a szép fehér szakállt eresztett Szer­vác elmereng születésnapi vendégeivel együtt. A forgandó vadászszeren­cse tanúi, részesei, a dzsun­gel és a sarkvidék, a sza­vanna és a hegyi bérc raga­dozó állatvilága emberi jel­lemvonásokat vesz fel. Szer­vác vadásznimbuszát is ala­posan megtépázza, „szebb” szóval: deheroizálja a film. Ám minden gyerek és fel­nőtt láthatja: a leghősibb zsákmánynál és trófeánál, a legdicsőbb szafárisikernél is különb a kölcsönös megér­tés, segítség és barátság. A HALÁLT A HANGYÁK HOZZÁK A kábítószeren élő fiata­lok ügye ma már nálunk is mind súlyosbodó társadal­mi gond. Nyílt téma, amiről beszélnünk lehet, sőt, mi több, beszélnünk kell. Ter­mészetesen más módon, más hangsúlyokkal, mint ahogyan a bűnügyi és kalandfilmek­ben régóta szokás. Hálás anyag világszerte a kábító­szer az ilyen filmek készítői számára, hiszen az a nemzet­közi banditizmusnak, titkos­ságában is látványos, üzle­ti mozgatórugója. Bizony, nyomasztó érzés ezt most lefordítanunk a mesék világából a valóság nyers nyelvére. Ezt kísérli meg Zbynek Brynych rendező A halált a hangyák hozzák című cseh­szlovák mozikrimijével. Eb­ben is a kiterjedt csempész­hálózat kézről kézre juttat­ja el a szállítmányt, Nyugat- Berlin és a világszép Kar­lovy Vary között, egészen a napi drogadagjukért rabolni, gyilkolni is kész fiatalokig. Ám forró nyomon van már a felgöngyölítő nyomozócso­port is, és vakmerő trükkök­kel igyekszik túljárni a hié­nák eszén. Amikor aztán azok is észbe kapnak, ott a nyugati központban, termé­szetesen kíméletlen ellenak­cióra szánják el magukat. Kétségtelen, sok izgalom is szorult e két ellenirányú tö­rekvés és működés közé, de van valami, ami ezt kioltja, mert a visszájára, vagyis enyhe nevetségességbe for­dítja. Ennek eredete az, hogy a film létrehozóinak két igye­kezete is szembekerül egy­mással. Komoly figyelmezte­tésnek, felhívásnak szánták a művüket, ám ezt vonzó külsőben, egy fordulatokban gazdag krimi képében akar­ják mindenki számára elfo­gadhatóvá, sőt, élvezetessé tenni. Ha jó volna ez a kri­mi, propagandisztikus céljá­ra is jobban megfelelhetne. De nem jó. Egyfelől túl kita­posott úton halad, másfelől, talán e súlytalanság „ellen- súlyozására”, túl méltóság- teljesnek és hivataloskodó- nak tünteti fel a nyomozás főnökét. Ez a kettő pedig fajsúlyban nem fér össze. Sas György Budapesti nyár Az Országos Filharmónia és a szabadtéri színpadok programjai A budapesti nyár sok hazai és külföldi vendéget vonzó kulturális eseményeiről szer­dád a Hilton Szállóban tájé­koztatták az újságírókat a szervezésben részt vevő in­tézmények vezetői és az al­kotóműhelyek képviselői. Több mint 40 koncertet rendeznek a Zenélő udvar­ban, a Budapest Kongresszu­si Központban, a Mátyás­templomban, a Pest Megyei Tanács díszudvarán, vala­mint — a hagyományokhoz híven — Martonvásárban és Vácrátóton. A választék most is gazdag: helyet kaptak Ravel, Debussy, Beethoven, Schubert, Mozart, Purcell, Bach, Albinoni, Rossini, Mendelssohn, Händel, Vi­valdi, Haydn, Telemann, Liszt, Kodály, az operett klasszikusai, illetve kortárs zeneszerzőknek a művei. A hangversenyeken fellép a Magyar Állami Hangver­senyzenekar, a Budapesti Filharmóniai Társaság Ze­nekara, a Győri Filharmoni­kus Zenekarx a Concentus Hungaricus, a Kecskés együt­tes, a Liszt Ferenc Kamara- zenekar, a Budapesti Vonó­sok, a Budapesti Rézfúvós Kvintett, a Festetics-vonós- négyes, a Magyar Állami Énekkar, a Tomkins Ének­együttes, valamint számos neves előadóművész és szó­lista. Közülük önálló estet adnak Lehotka Gábor, Haj­dók Judit, Ella István, Ka­rasszon Dezső, Hock Berta­lan, Baráti István. Hajdú Gábor orgonaművészek. Sár- közy Gergely gitárművész és Kocsis Zoltán zongoramű­vész. A Budapesti Fesztiválzene­kart első ízben sikerült meg­nyerni nyári fellépésre. Au­gusztus 21-én és 24-én a Pest Megyei Tanács díszud­varán, 30-án és 31-én a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban ad hangversenyt. A koncertekre több külföl­di vendég is érkezik. Günter Berger NSZK-beli, Matti Hannula finn, Joachim Da­litz NDK-beli, Alekszandr Fiszejszki szovjet, Jean Guillou francia orgonamű­vész a Mátyás-templomban, Giuseppe Patané, Joó Árpád, Ondrej Lenard és Sir George Solti karmesterek pedig a Budapest Kongresszusi Köz­pontban vendégszerepeinek. A nyári hangversenyprog­ram szeptember 25-én a Mátyás-templomban Alföldy- Boruss Csilla orgonaestjével ér véget. Ugyanezen az estén az 1987—88-as, ősztől kora nyárig tartó hangverseny­évad is megkezdődik a Zene- akadémián. Az évad, s egy­ben a Budapesti Zenei Hetek nyitókoncertjén a Magyar Állami Hangversenyzenekart Lehel György vezényli, az együttes Pauk György, Ang­liában élő zongoraművész közreműködésével Bartók két művét tolmácsolja majd. Kazimir Károly, a Thália Színház igazgató-főrendező­je, a Körszínház idei új pro­dukciójáról adott tájékozta­tást. Az előadás címe: A pa­pagáj meséi hűtlen és hűsé­ges asszonyokról. A Maháb- harátából, valamint indiai szanszkrit népmesékből Kar­sai György klasszikafiloló­gus készítette a válogatást. A Boccaccióhoz hasonlóan keretjátékba foglalt epizódo­kat Kazimir Károly állítja színpadra Esztergályos Ce­cília vendégfelléptével, Bits­key Tibor, Szirtes Ádám, Kovács István, Lengyel Er­zsébet és számos színinöven­dék szereplésével. A premier időpontja július 3. A Margitszigeti Szabadté­ri Színpadon George Robert Hanson vendégfelléptével június 19-én évadnyitó hang­versenyt rendeznek, ezt kö­vetően a Magyar Állami Né­pi Együttesé, a Grúziái Ab- ház Saratin Állami Tánc- együttesé és a 100 tagú Bu­dapest Cigányzenekaré lesz a pódium. Itt mutatják be — Európában másoddikként — Andrew Lloyd Webber Requiem című művét, va­lamint Tolcsvay László— Tolcsvay Béla Magyar mise című produkcióját. Folytat­ják az operaelőadások ha­gyományát. ezúttal Verdi Aidája szerepel a műsorban — neves külföldi művészek vendégszereplésével. A Budai Parkszínpad jú­nius 16-án nyitja meg kapu­ját az egyesült államokbeli Balek Balletnak, a világhí­rű amerikai táncegyüttesnek a vendégjátékával. Itt játsz- szák Kálmán Imre A mont- martre-i ibolya című ope­rettjét, s ez lesz a helyszíne több népszerű hazai pop­együttes koncertjének. A Városmajori Színpadon június 23-án kezdődik az évad. Selmeczi Tibor Romka- barájét, Stephen Schwartz: Godspell című musicaljét, a Kaláka együttes műsorát, valamint a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház tár­sulata Irma. te édes című zenés játékának előadását láthatja a közönség. Tantervi-tantárgyi korrekció Befejezéséhez közelednék az általános iskolai tantervek korrekciós munkálatai: az új tanév elejére valamennyi árintett tantárgyhoz elké­szülnek a szükséges változ­tatásokat és módosításokat tartalmazó útmutatók — hangzott el azon a szerdai sajtótájékoztatón, amelyet e munkálatok eredményeiről és jelenlegi helyzetéről tar­tottak az Országos Pedagó­giai Intézőiben. Mint azt Benedek András, az OPI főigazgató-helyettese elmondta, az elmúlt évtized pedagógiai gyakorlata bebi­zonyította, hogy az 1978-ban bevezetett tanterv és tan­könyvi reform számos vo­natkozásban módosításra és változtatásra szorul. Az ak­korilegfrissebb pedagógiai és szaktudományi eredménye­ket is beépítő oktatási doku­mentumok ugyanis egyes tárgyaknál olyan túlmérete­zett ismeretanyagot és köve­telményrendszert eredmé­nyeztek, amelyek figyelmen kívül hagyták a közoktatás feltételeinek romlását, és nem minden esetben felel­tek meg a tanulhatóság és a taníthatóság szempontjainak. Az általános iskolai alsó tagozatos matematikában az eddiginél nagyobb helyet kap a tényleges számolási készségek kialakítása: az új típusú matematika mellett a hagyományos számtani ok­tatási módszerekre valóvisz- szatérés. A gimnáziumban kisebb javítások lesznek a matema­tika. a földrajz, a biológia, a kémia és az idegen nyel­vek tantárgyaiban, míg na­gyobb mértékűek a fizika, a technika, a történelem, va­lamint a magyar nyelv és irodalom tanítási dokumen­tumaiban. Hanglemezfigyelö NÉGER SPIRITUÁLÉK „A spiritual song az észak- amerikai néger rabszolgák vallásos éneke. Jellemzője a pentatónia, az induló- vagy táncszerű ritmus, a szöveg bibliai tárgya, naiv, sokszor babonás vallásossága” — ezt olvashatjuk a zenei lexikon­ban arról a műfajról, amely az európai kontinensen is igen népszerű. A spirituálék jelentős forrásai voltak a jazz stílusának is, nem vé­letlen tehát, hogy a legame­rikaibb operában, Gershwin Porgy és Bess című művé­ben — amely a jazz termé­keny talajából virágzott ki — felhangzik egy szabálysze­rű spirituálénak (vagy még inkább plantage-songnak) ható dal: Serena siratója. Én a műfajjal először — vagy húsz esztendővel ezelőtt — ebben az áttételes formában találkoztam, de ez elegendő volt ahhoz, hogy a további­akban szenvedélyesen va­dásszam a spirituálélemeze­ket. A közelmúltban még na­gyobb öröm ért: egyik ked­venc operaénekesnőm, az amerikai Jessye Norman „le­pett meg” egy lemezzel, amelyen néger spirituálékat énekel. Szám szerint tizen­ötöt, Dalton Baldwin zongo­rakíséretével és az Ambro- sian-kórus közreműködésé­vel. Az a fekete bőrű mű­vésznő, aki főleg Wagner- szerepekben (Tannhäuser: Erzsébet, A walkür: Sieg- linde) rendített meg eddig, most azzal nyűgöz le, hogy dalokkal villantja fel annak az amerikai népcsoportnak a sorsát, amelyhez maga is tartozik. A világhírű dívá­nak nyilván nem lehetett már része semmiféle meg­aláztatásban, ám a génjeiben ott hordozza őseinek meg­nyomorított emberségét, szo­morú múltját. Ez az ata- visztikus élmény csendül ki énekéből — éttől olyan hi­teles és megrázó a produk­ciója. A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat a Philips cégtől vette át a felvételt. GRAND CANYON, MISSISSIPPI Ferde Grófét — ahogy mondani szokás — az Isten is zenésznek teremtette, hi­szen mindenki muzsikált kö­rülötte: anyja és nagyapja gordonkázott, apja pedig ope­retténekesként kereste ke­nyerét. így aztán csöppet sem lehet csodálkozni azon. hogy Ferde Grófé már tíz- esztendős korában tagja lett a Los Angeles-i Szimfonikus Zenekarnak, mélyhegedűsi minőségben ... Ütja aztán a jazz felé térült el, Paul Whiteman zenekarában volt afféle mindenes: zongorista, valamint fel- és átdolgozó. Már szabadúszó volt, ami­kor 1925-ben megkomponál­ta híres Mississippi-szvitjét, 1931-ben pedig a még nép­szerűbb Grand Canyon-szvi- tet. A tájról, amely azt a ze­neművet ihlette, J. B. Priest­ley a következőket írta: „A Grand Canyon az utol­só ítélet vidéke. Nem idegen- forgalmi látványosság, nem valami kies fekvésű hely, ha­nem kinyilatkoztatás." Ez a csoda Grófé művében is megmutatkozik egy-egy pillanatra. Az öt tétel (Nap­kelte, Festett sivatag, Az ösvényen, Napnyugta, Felhő- szakadás) végigkalauzolja a képzeletünket a földgolyó egyik legcsodálatosabb vidé­kén. A Grand Canyon- és a Mississippi-szvit egyik leg­jobb felvételét az EMI-től vette át a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalat. A Royal Philharmonic Orchestre di­rigense Enrique Bátiz, hege­dűn Barry Griffiths, celestán Vivian Troon működik köz­re. Baranyi Ferenc Emlékezés Várkonyi Zoltánra Várkonyi Zoltán színész, rendező, kétszeres Kossuth- díjas, kiváló művész születé­sének 75. évfordulója alkal­mából szerdán koszorúzási ünnepséget rendeztek a Far­kasréti temetőben lévő sír­jánál. A kegyelet, a megem­lékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tudomá­nyos, közoktatási és kultu­rális osztálya, a Művelődési Minisztérium, valamint a Színházművészeti Szövetség képviselői helyezték el. Sír­ját megkoszorúzták családjá­nak tagjai, volt pályatársai, tisztelői, többek között a Vígszínház társulatának tag­jai, valamint a Fővárosi Ta­nács művelődési főosztályá­nak munkatársai. A megem­lékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. Hegedűs Géza jubileumára A 75 éves Hegedűs Gézát köszöntve zavarban van a méltató, mert személyében nem egyetlen műfaj jeles képviselőjét kell üdvözölnie, hanem vagy tucatnyiét. Az utolsó nagy polihisztorok egyike ő, s ha valaki egy polihisztort méltatni kíván, annak, ugye, magának is sok mindenhez kell értenie. A méltató azonban ezt nem mondhatja el magáról, hisz legfeljebb az irodalom és a művészet berkeiben otthonos, míg Hegedűs Géza nemcsak tollforgató, a szó művésze, hanem a közép­kor történetének és filozófiájának is tudósa, a dráma- és színháztörténet professzora, irodalom- és kultúr- történész, és — mindenekelőtt és mindenek felett — az ismeretterjesztéssel kapcsolatos elméleti és gyakor­lati tudnivalók utolérhetetlen művelője. Napjainkban, amikor a könyvek drágák is, meg idő sincsen elolvasá­sukra, sokan irodalmi ismereteik nagy részét a rádió­ból és a tévéből merítik, s hogy ténylegesen is merít­hetnek innen, az nem kis mértékben Hegedűs Géza ér­deme, aki mindig kész a mikrofon vagy a tv-kamera elé állni, s megosztani velünk olvasmányélményeit. Mondják, hogy Jókai és Krúdy után ő a legtöbb könyves magyar író, s valóban, több mint 80 köteten olvashatjuk a nevét. A hosszú sorból ki-ki kedvére vá­logathat, hisz verseskönyvektől drámagyűjteménye­kig, elmélyült történelmi és társadalmi regényektől kalandos szellemű ifjúsági könyvekig, elődöket és kortársakat méltató tanulmányoktól elméleti kézi­könyvekig sok minden van benne. S valamennyi kimű­velt kultúrával, olvasmányos stílusban megírva; ki­apadhatatlan életszeretettel, derűs mesélőkedvvel át­itatva. A magam részéről az ifjúságnak szánt versta­nát, íróportréit becsülöm különösen — kitűnő kalau­zok az irodalom megértéséhez és megszereléséhez. Egy négy évvel korábbi interjúban tréfás-komolyán így jellemezte magát: „Örökké tanuló, kissé fontoskodó diáknak érzem magam, aki folyton felelni szeretne, de mégis attól tart: ha felhívják, kudarcot vall. Mindig szeretnék valamit szépen és jól elmondani.” Tisztelt Mester, kedves Géza bácsi — még sokáig szeretnénk látni jelentkezésre felnyújtott ujjait! T. A. * Hegedűs Géza, József Attila-díjas írónak, a Színház- és Filmművészeti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárának irodalmi, pedagógiai tevékenysége elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács. A kitünte­tést Vajda György művelődési miniszterhelyettes szer­dán adta át.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék