Népszava, 1987. május (115. évfolyam, 102–126. sz.)
1987-05-14 / 112. szám
6 A hét filmjei ÉLJEN SZERVAC! A bábfilmet nagy művészetnek tartom. Annál is inkább fájlalom, hogy oly kicsiny hely jut számára a nap alatt. Egészen kivételes pillanatnak kell eljönnie ahhoz, hogy egy bábfilm önálló műsorként kellethesse magát a mozikban, ám így sem számíthat nagy befogadóképességű nézőterekre, feltűnően hívogató homlokzati plakátokra, ami pedig egy egzotikus vadászexpedíciós kalandfilmnek méltán kijár. S ki tagadhatná, hogy Foky Ottó Éljen Szervád című filmje a moziprodukciók eme csoportjába sorolható? Csak éppen miniatürizált kiadásban, kedves és mulatságos bábok által megjelenítve, teli ötlettel és huncutsággal. Nyilvánvaló, ha egy élő tigris vagy oroszlán közeledik a vásznon hosszan elnyúlt testtel és bőgi el magát vészjóslóan, az élénkebb szívdobogást kelt a közönség körében, mint ugyanezen vadállatok bábfiguráinak „fenyegető” közeledte. De, vajon, nem fényképezett vérengzőkről van-e szó mindkét esetben? Sőt, továbbmegyek : nem trükkfelvételről — élőben, bábban egyaránt? S ha így van, már nehéz a versengést eldönteni, melyik a kettő közül az ördöngösebb. Maradjunk annyiban: Szervác vadászhőstettei lefegyverzőek. Nem az izgalmasságukkal hatnak, hanem a bájukkal. S ez is van olyan fegyvertény a bábfilm részéről, mint egy egész oroszlánfalka bravúros elejtése az igazi, mondhatnám vérbeli vadászfilmben. Változatos állatseregletet vonultat fel Foky Ottó; az emberi nemet egyesegyedül Szervác képviseli. Amit azonban Foky fantáziája és keze megragad, legyen ember- vagy állatforma, vagy akár élettelen tárgy a maga eredetiségében, mint báb tökéletes egyenlőséget élvez, mert életet, lelket, szellemet, humort lehel beléjük. Hogy egy nadrágszíj sziszegő kígyóvá alakuljon át, az Fokynál nem probléma. Ha nem sértem meg vele, Foky éppoly varázslatos képzelgő, vagy ha tetszik, áldani való hazudozó — a kettő között talán nincs is határvonal — a maga parányi műhelyében, mint Szervác, rettenthetetlen és vakmerő emlékképeinek „hintaszékében”. Foky ugyan a maga sok hazai és nemzetközi elismerést szerzett műhelyét elsősorban intellektuális kalandozások terepének tekinti — hadd hivatkozzam olyan képzeletdús, szellemes, rövid bábfilmjeire, mint az Így lövünk mi, az Ellopták a vitaminomat, a Gyilkosság nokedlival, a Bábfilm, a La Desodorat, de felettébb szeret mesélni is a maga módján, a maga jellegzetes stílusában. Bizonyság erre a Mirr-Murr kalandjai, a Varjúdombi mesék, a Misi mókus kalandjai. Ide csatlakozik az Egy világhírű vadász emlékiratai is, középpontjában Szerváccal. Kiállja-e Szervác a próbát a normál játékfilmhossziglan? Igen, mert Foky tudta a mértéket, meddig feledkezhetünk bele kedvtelve Szervác kalandjainak füzérébe; egy perccel sem hoszszabb ennél a film. Jól dolgozott keze alá Kertész Balázs, az író, Bayer Ottmár és Kiss Lajos operatőr és Pethő Zsolt zeneszerző, valamint a többi nélkülözhetetlen munkatárs. Mozgalmasságában, változatosságában is egységes hangulatú mesévé kerekedtek a világ körüli kalandozások, amelyeken a szép fehér szakállt eresztett Szervác elmereng születésnapi vendégeivel együtt. A forgandó vadászszerencse tanúi, részesei, a dzsungel és a sarkvidék, a szavanna és a hegyi bérc ragadozó állatvilága emberi jellemvonásokat vesz fel. Szervác vadásznimbuszát is alaposan megtépázza, „szebb” szóval: deheroizálja a film. Ám minden gyerek és felnőtt láthatja: a leghősibb zsákmánynál és trófeánál, a legdicsőbb szafárisikernél is különb a kölcsönös megértés, segítség és barátság. A HALÁLT A HANGYÁK HOZZÁK A kábítószeren élő fiatalok ügye ma már nálunk is mind súlyosbodó társadalmi gond. Nyílt téma, amiről beszélnünk lehet, sőt, mi több, beszélnünk kell. Természetesen más módon, más hangsúlyokkal, mint ahogyan a bűnügyi és kalandfilmekben régóta szokás. Hálás anyag világszerte a kábítószer az ilyen filmek készítői számára, hiszen az a nemzetközi banditizmusnak, titkosságában is látványos, üzleti mozgatórugója. Bizony, nyomasztó érzés ezt most lefordítanunk a mesék világából a valóság nyers nyelvére. Ezt kísérli meg Zbynek Brynych rendező A halált a hangyák hozzák című csehszlovák mozikrimijével. Ebben is a kiterjedt csempészhálózat kézről kézre juttatja el a szállítmányt, Nyugat- Berlin és a világszép Karlovy Vary között, egészen a napi drogadagjukért rabolni, gyilkolni is kész fiatalokig. Ám forró nyomon van már a felgöngyölítő nyomozócsoport is, és vakmerő trükkökkel igyekszik túljárni a hiénák eszén. Amikor aztán azok is észbe kapnak, ott a nyugati központban, természetesen kíméletlen ellenakcióra szánják el magukat. Kétségtelen, sok izgalom is szorult e két ellenirányú törekvés és működés közé, de van valami, ami ezt kioltja, mert a visszájára, vagyis enyhe nevetségességbe fordítja. Ennek eredete az, hogy a film létrehozóinak két igyekezete is szembekerül egymással. Komoly figyelmeztetésnek, felhívásnak szánták a művüket, ám ezt vonzó külsőben, egy fordulatokban gazdag krimi képében akarják mindenki számára elfogadhatóvá, sőt, élvezetessé tenni. Ha jó volna ez a krimi, propagandisztikus céljára is jobban megfelelhetne. De nem jó. Egyfelől túl kitaposott úton halad, másfelől, talán e súlytalanság „ellensúlyozására”, túl méltóságteljesnek és hivataloskodónak tünteti fel a nyomozás főnökét. Ez a kettő pedig fajsúlyban nem fér össze. Sas György Budapesti nyár Az Országos Filharmónia és a szabadtéri színpadok programjai A budapesti nyár sok hazai és külföldi vendéget vonzó kulturális eseményeiről szerdán a Hilton Szállóban tájékoztatták az újságírókat a szervezésben részt vevő intézmények vezetői és az alkotóműhelyek képviselői. Több mint 40 koncertet rendeznek a Zenélő udvarban, a Budapest Kongresszusi Központban, a Mátyástemplomban, a Pest Megyei Tanács díszudvarán, valamint — a hagyományokhoz híven — Martonvásárban és Vácrátóton. A választék most is gazdag: helyet kaptak Ravel, Debussy, Beethoven, Schubert, Mozart, Purcell, Bach, Albinoni, Rossini, Mendelssohn, Händel, Vivaldi, Haydn, Telemann, Liszt, Kodály, az operett klasszikusai, illetve kortárs zeneszerzőknek a művei. A hangversenyeken fellép a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, a Győri Filharmonikus Zenekar, a Concentus Hungaricus, a Kecskés együttes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Budapesti Vonósok, a Budapesti Rézfúvós Kvintett, a Festetics-vonósnégyes, a Magyar Állami Énekkar, a Tomkins Énekegyüttes, valamint számos neves előadóművész és szólista. Közülük önálló estet adnak Lehotka Gábor, Hajdók Judit, Ella István, Karasszon Dezső, Hock Bertalan, Baráti István, Hajdú Gábor orgonaművészek, Sárközy Gergely gitárművész és Kocsis Zoltán zongoraművész. A Budapesti Fesztiválzenekart első ízben sikerült megnyerni nyári fellépésre. Augusztus 21-én és 24-én a Pest Megyei Tanács díszudvarán, 30-án és 31-én a Budapest Kongresszusi Központban ad hangversenyt. A koncertekre több külföldi vendég is érkezik. Günter Berger NSZK-beli, Matti Hannula finn, Joachim Dalitz NDK-beli, Alekszandr Fiszejszki szovjet, Jean Guillou francia orgonaművész a Mátyás-templomban, Giuseppe Patané, Joó Árpád, Ondrej Lenard és Sir George Solti karmesterek pedig a Budapest Kongresszusi Központban vendégszerepelnek. A nyári hangversenyprogram szeptember 25-én a Mátyás-templomban Alföldy- Boruss Csilla orgonaestjével ér véget. Ugyanezen az estén az 1987—88-as, ősztől kora nyárig tartó hangversenyévad is megkezdődik a Zeneakadémián. Az évad, s egyben a Budapesti Zenei Hetek nyitókoncertjén a Magyar Állami Hangversenyzenekart Lehel György vezényli, az együttes Pauk György, Angliában élő zongoraművész közreműködésével Bartók két művét tolmácsolja majd. Kazimir Károly, a Thália Színház igazgató-főrendezője, a Körszínház idei új produkciójáról adott tájékoztatást. Az előadás címe: A papagáj meséi hűtlen és hűséges asszonyokról. A Mahábharátából, valamint indiai szanszkrit népmesékből Karsai György klasszikafilológus készítette a válogatást. A Boccaccióhoz hasonlóan keretjátékba foglalt epizódokat Kazimir Károly állítja színpadra Esztergályos Cecília vendégfelléptével, Bitskey Tibor, Szirtes Ádám, Kovács István, Lengyel Erzsébet és számos színinövendék szereplésével. A premier időpontja július 3. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon George Robert Hanson vendégfelléptével június 19-én évadnyitó hangversenyt rendeznek, ezt követően a Magyar Állami Népi Együttesé, a Grúziai Abház Saratin Állami Táncegyüttesé és a 100 tagú Budapest Cigányzenekaré lesz a pódium. Itt mutatják be — Európában másoddikként — Andrew Lloyd Webber Requiem című művét, valamint Tolcsvay László— Tolcsvay Béla Magyar mise című produkcióját. Folytatják az operaelőadások hagyományát, ezúttal Verdi Aidája szerepel a műsorban — neves külföldi művészek vendégszereplésével. A Budai Parkszínpad június 16-án nyitja meg kapuját az egyesült államokbeli Balek Balletnak, a világhírű amerikai táncegyüttesnek a vendégjátékával. Itt játszszák Kálmán Imre A montmartre-i ibolya című operettjét, s ez lesz a helyszíne több népszerű hazai popegyüttes koncertjének. A Városmajori Színpadon június 23-án kezdődik az évad. Selmeczi Tibor Romkabarátét, Stephen Schwartz: Godspell című musicaljét, a Kaláka együttes műsorát, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata Irma, te édes című zenés játékának előadását láthatja a közönség. CSÜTÖRTÖK, 1987. MÁJUS 14. NÉPSZAVA Tantervi-tantárgyi korrekció Befejezéséhez közelednek az általános iskolai tantervek korrekciós munkálatai: az új tanév elejére valamennyi érintett tantárgyhoz elkészülnek a szükséges változtatásokat és módosításokat tartalmazó útmutatók — hangzott el azon a szerdai sajtótájékoztatón, amelyet e munkálatok eredményeiről és jelenlegi helyzetéről tartottak az Országos Pedagógiai Intézetben. Mint azt Benedek András, az OPI főigazgató-helyettese elmondta, az elmúlt évtized pedagógiai gyakorlata bebizonyította, hogy az 1978-ban bevezetett tanterv és tankönyvi reform számos vonatkozásban módosításra és változtatásra szorul. Az akkori legfrissebb pedagógiai és szaktudományi eredményeket is beépítő oktatási dokumentumok ugyanis egyes tárgyaknál olyan túlméretezett ismeretanyagot és követelményrendszert eredményeztek, amelyek figyelmen kívül hagyták a közoktatás feltételeinek romlását, és nem minden esetben feleltek meg a tanulhatóság és a taníthatóság szempontjainak. Az általános iskolai alsó tagozatos matematikában az eddiginél nagyobb helyet kap a tényleges számolási készségek kialakítása, az új típusú matematika mellett a hagyományos számtani oktatási módszerekre való viszszatérés. A gimnáziumban kisebb javítások lesznek a matematika, a földrajz, a biológia, a kémia és az idegen nyelvek tantárgyaiban, míg nagyobb mértékűek a fizika, a technika, a történelem, valamint a magyar nyelv és irodalom tanítási dokumentumaiban. Hanglemezfigyelő NÉGER SPIRITUÁLÉK „A spiritual song az északamerikai néger rabszolgák vallásos éneke. Jellemzője a pentatónia, az induló- vagy táncszerű ritmus, a szöveg bibliai tárgya, naiv, sokszor babonás vallásossága” — ezt olvashatjuk a zenei lexikonban arról a műfajról, amely az európai kontinensen is igen népszerű. A spirituálék jelentős forrásai voltak a jazz stílusának is, nem véletlen tehát, hogy a legamerikaibb operában, Gershwin Porgy és Bess című művében — amely a jazz termékeny talajából virágzott ki — felhangzik egy szabályszerű spirituálénak (vagy még inkább plantage-songnak) ható dal: Serena siratója. Én a műfajjal először — vagy húsz esztendővel ezelőtt — ebben az áttételes formában találkoztam, de ez elegendő volt ahhoz, hogy a továbbiakban szenvedélyesen vadásszam a spirituálélemezeket. A közelmúltban még nagyobb öröm ért: egyik kedvenc operaénekesnőm, az amerikai Jessye Norman „lepett meg” egy lemezzel, amelyen néger spirituálékat énekel. Szám szerint tizenötöt, Dalton Baldwin zongorakíséretével és az Ambrosian-kórus közreműködésével. Az a fekete bőrű művésznő, aki főleg Wagnerszerepekben (Tannhäuser: Erzsébet, A walkür: Sieglinde) rendített meg eddig, most azzal nyűgöz le, hogy dalokkal villantja fel annak az amerikai népcsoportnak a sorsát, amelyhez maga is tartozik. A világhírű dívának nyilván nem lehetett már része semmiféle megaláztatásban, ám a génjeiben ott hordozza őseinek megnyomorított emberségét, szomorú múltját. Ez az atavisztikus élmény csendül ki énekéből — ettől olyan hiteles és megrázó a produkciója. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a Philips cégtől vette át a felvételt. GRAND CANYON, MISSISSIPPI Ferde Grófét — ahogy mondani szokás — az Isten is zenésznek teremtette, hiszen mindenki muzsikált körülötte: anyja és nagyapja gordonkázott, apja pedig operetténekesként kereste kenyerét, így aztán csöppet sem lehet csodálkozni azon, hogy Ferde Grófé már tízesztendős korában tagja lett a Los Angeles-i Szimfonikus Zenekarnak, mélyhegedűsi minőségben ... Útja aztán a jazz felé terült el, Paul Whiteman zenekarában volt afféle mindenes: zongorista, valamint fel- és átdolgozó. Már szabadúszó volt, amikor 1925-ben megkomponálta híres Mississippi-szvitjét, 1931-ben pedig a még népszerűbb Grand Canyon-szvitet. A tájról, amely azt a zeneművet ihlette, J. B. Priestley a következőket írta: „A Grand Canyon az utolsó ítélet vidéke. Nem idegenforgalmi látványosság, nem valami kies fekvésű hely, hanem kinyilatkoztatás." Ez a csoda Grófé művében is megmutatkozik egy-egy pillanatra. Az öt tétel (Napkelte, Festett sivatag, Az ösvényen, Napnyugta, Felhőszakadás) végigkalauzolja a képzeletünket a földgolyó egyik legcsodálatosabb vidékén. A Grand Canyon- és a Mississippi-szvit egyik legjobb felvételét az EMI-től vette át a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. A Royal Philharmonic Orchestre dirigense Enrique Batiz, hegedűn Barry Griffiths, celestán Vivian Troon működik közre. Baranyi Ferenc Emlékezés Várkonyi Zoltánra Várkonyi Zoltán színész, rendező, kétszeres Kossuthdíjas, kiváló művész születésének 75. évfordulója alkalmából szerdán koszorúzási ünnepséget rendeztek a Farkasréti temetőben lévő sírjánál. A kegyelet, a megemlékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztálya, a Művelődési Minisztérium, valamint a Színházművészeti Szövetség képviselői helyezték el. Sírját megkoszorúzták családjának tagjai, volt pályatársai, tisztelői, többek között a Vígszínház társulatának tagjai, valamint a Fővárosi Tanács művelődési főosztályának munkatársai. A megemlékezés az Internacionálé hangjaival ért véget. Hegedűs Géza jubileumára A 75 éves Hegedűs Gézát köszöntve zavarban van a méltató, mert személyében nem egyetlen műfaj jeles képviselőjét kell üdvözölnie, hanem vagy tucatnyiét. Az utolsó nagy polihisztorok egyike ő, s ha valaki egy polihisztort méltatni kíván, annak, ugye, magának is sok mindenhez kell értenie. A méltató azonban ezt nem mondhatja el magáról, hisz legfeljebb az irodalom és a művészet berkeiben otthonos, míg Hegedűs Géza nemcsak tollforgató, a szó művésze, hanem a középkor történetének és filozófiájának is tudósa, a dráma- és színháztörténet professzora, irodalom- és kultúrtörténész, és — mindenekelőtt és mindenek felett — az ismeretterjesztéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudnivalók utolérhetetlen művelője. Napjainkban, amikor a könyvek drágák is, még idő sincsen elolvasásukra, sokan irodalmi ismereteik nagy részét a rádióból és a tévéből merítik, s hogy ténylegesen is meríthetnek innen, az nem kis mértékben Hegedűs Géza érdeme, aki mindig kész a mikrofon vagy a tv-kamera elé állni, s megosztani velünk olvasmányélményeit. Mondják, hogy Jókai és Krúdy után ő a legtöbb könyves magyar író, s valóban, több mint 80 köteten olvashatjuk a nevét. A hosszú sorból ki-ki kedvére válogathat, hisz verseskönyvektől drámagyűjteményekig, elmélyült történelmi és társadalmi regényektől kalandos szellemű ifjúsági könyvekig, elődöket és kortársakat méltató tanulmányoktól elméleti kézikönyvekig sok minden van benne. S valamennyi kiművelt kultúrával, olvasmányos stílusban megírva, kiapadhatatlan életszeretettel, derűs mesélőkedvvel átitatva. A magam részéről az ifjúságnak szánt verstanát, íróportréit becsülöm különösen — kitűnő kalauzok az irodalom megértéséhez és megszeretéséhez. Egy négy évvel korábbi interjúban tréfás-komolyan így jellemezte magát: „Örökké tanuló, kissé fontoskodó diáknak érzem magam, aki folyton felelni szeretne, de mégis attól tart, ha felhívják, kudarcot vall. Mindig szeretnék valamit szépen és jól elmondani.” Tisztelt Mester, kedves Géza bácsi — még sokáig szeretnénk látni jelentkezésre felnyújtott ujjait! T. A. * Hegedűs Géza, József Attila-díjas írónak, a Színház- és Filmművészeti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárának irodalmi, pedagógiai tevékenysége elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács. A kitüntetést Vajda György művelődési miniszterhelyettes szerdán adta át.