Népszava, 1987. június (115. évfolyam, 127–152. sz.)

1987-06-17 / 141. szám

2 Vendégünk: Eduard Sevardnadze Eduard Amvroszijevics Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere 1928-ban született. Nemzetisége grúz. Elvégezte a Grúz KP Központi Bizottságának pártiskoláját és a kutaiszi pedagógiai főiskolát. A párt tagjai sorába 1948- ban vették fel. Már fiatalon bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. 1946 és 1953 között instruktori, majd területi és másodtitkári funkciókat töltött be a Komszomol különböző szerveiben, s egy ideig a Grúz Kommunista Párt Kutaiszi Városi Bizottságának instruktora volt. 1961-ben a grúziai mohétai járási pártbizottság, később a tbiliszi Pervomajszki kerületi pártbizottság, majd 1972-ben a Tbiliszi városi pártbizottság első titkárává választották. Még abban az évben megválasztották a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárává. Eduard Sevardnadze 1976 óta tagja az SZKP Központi Bizottságának, 1978-tól a KB Politikai Bizottságának póttagja volt, 1985 óta tagja az SZKP KB Politikai Bizottságának. A politikus pártfunkcióin kívül számos állami funkciót is betöltött. 1964-ben kinevezték a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság belügyminiszter-helyettesévé, majd egy évvel később belügyminiszterévé. Az utóbbi három választási ciklusban a Szovjetunió és a Grúz SZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldötte. 1985 óta a Szovjetunió külügyminisztere. Közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték már el, birtokosa a Szocialista Munka Hőse kitüntetésnek is. (MTI) Budapest—Moszkva EGYÜTT GONDOLKODÁS Alig néhányhete zárta bekapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár, ahol, mint rendesen, tolongott a tömeg a legnépszerűbb pavilonokban. A mindig sztár autóparádé egyik favoritja a legújabb Zaporozsec volt, amiről még most is beszélnek a látogatók. Mint ahogy állandó beszédtéma a moszkvaiak körében, hogy melyik központi áruházba érdemes menni, merthogy ,,magyar cipők érkeztek”. Érdeklődtünk egymás iránt, s ez az érdeklődés ma mindkét félnek hasznos. Ezt többek között hosszú távú együttműködési megállapodások is jelzik. Ez az érdeklődés közös érdeke mindkét országnak, népnek. Erről legutóbb Jegor Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára szólt budapesti sajtótájékoztatóján. „Jóleső érzés volt látni, hogy milyen nagy rokonszenv kíséri Magyarországon a Szovjetunióban zajló változásokat... Nagy tisztelettel viszonyulunk a magyar tapasztalatokhoz, sokoldalúan tanulmányozzuk azokat. Sok olyan problémával, melyeket a magyar elvtársak megoldottak vagy megoldanak, mi is szembe kerülünk, vagy szembe fogunk kerülni” — mondta Ligacsov, majd így summázta budapesti útjának eseményeit: „Nézet- és érdekazonosság mind a külpolitikában, mind a szocialista építés kérdéseiben; hasznos tapasztalatok és jó benyomások a gyárlátogatáson.” A sajtótájékoztatóról szóló magyar és külföldi tudósítók szinte kivétel nélkül aláhúzták Budapest és Moszkva együttgondolkodási készségét kétoldalú és nemzetközi kérdésekben egyaránt. Tehették, hiszen ma valóban ez jellemzi a magyar— szovjet együttműködést. És ez nem formális megállapítás. Igazolja ezt, hogy ma mindkét félt szorgalmazza az újabb együttműködési formák keresését, a kapcsolatok minőségileg magasabb szintjére való emelését. A Varsói Szerződésben közösen képviselt álláspontok mellett — súlyához mérten — mindkét ország aktív diplomáciai munkát végez kétoldalú kapcsolataiban. Erről ismét csak Ligacsov sajtóértekezlete a „nyersanyag”. A szovjet vezető politikus a Newsweek magazin újságírójának felelve hangsúlyozta: „Ami pedig Magyarországnak a Nyugattal való kapcsolatfejlesztését illeti, ez normális jelenség, a Szovjetunió is így cselekszik. Nem élünk Robinson Crusoe-ként lakatlan szigeten. Egy bolygón élünk, s mindannyian szoros politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok kialakítására törekszünk, mert ez felel meg a békés egymás mellett élés elvének.” A politikai érdekazonosság jó hátteret biztosít a gazdasági munka összehangolásához, a hatékonyabb együttműködéshez. A mennyiségi mutatókat egyre több helyen megelőzik a minőségiek. A közel 10 milliárd rubeles évi árucsereforgalom új elemei is a magasabb minőségi szintre való törekvést jelzik. A közvetlen vállalatközi termelési kooperációról tavaly decemberben aláírt kormányközi megállapodásszerint 56 magyar és szovjet vállalat és szervezet tart fenn ilyen kapcsolatokat. Egyébként ilyen, új típusú közös üzlet keretében tervezik a BNV-n látott Zaporozsec gyártását is. Érdemes kitérni egy belpolitikai példára is, annál is inkább, mert a hét végén tartják a Szovjetunióban a helyi tanácstagválasztásokat. Amint azt Jegor Ligacsov is kiemelte, kísérletképpen — a magyar tapasztalatokat felhasználva — egyes körzetekben bevezetik a kettős jelölést. „Az emberek nagy egyetértéssel fogadták ezt a döntést” — mondta Ligacsov. A kérdező, persze, nem magyar újságíró volt, hanem az AP amerikai hírügynökség munkatársa, aki azt firtatta, hogy átveszi-e Moszkva a magyar gyakorlatot. Hogy mennyire nem automatikus „átvételről” van szó, azt a szovjet vezetők legutóbbi megállapításai is tükrözik. Mihail Gorbacsov például többször hangsúlyozta, hogy „bár céljaink, ideológiánk, elveink közösek az új társadalom felépítésében, de természetesen megvannak a sajátos nemzeti adottságok, történelmi hagyományok, különbözőek a módszerek, eltérhet a tempó”. A tapasztalatok megismerése azonban mindkét fél érdeke, hiszen van mit tanulni egymástól. Most is egy tapasztalatcsere előtt állunk, amikor Budapestre érkezik Eduard Sevardnadze külügyminiszter. Látogatása a rendszeres magas szintű eszmecserék sorába illik. Minden bizonnyal folytatódik az utóbbi időben jól bevált együttgondolkodás. M. N. Zsivkov-Sevardnadze találkozó A Szovjetunió támogatja azokat a bolgár erőfeszítéseket, amelyek a Balkán-félsziget atom- és vegyifegyver-mentesítését célozzák — egyebek között ezt hangsúlyozta Sevardnadze szovjet külügyminiszter, aki kedden Szófiában Todor Zsivkovval találkozott. A BKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke kifejtette, hogy a bolgár nép nagyra értékeli és támogatja a szovjet vezetés újító irányvonalát. Mindaz, amit most a Szovjetunióban valósítanak meg, növeli a szocializmus vonzerejét, erősíti nemzetközi tekintélyét és szerepét — állapította meg. (MTI) Reagan a rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök számának gyökeres csökkentéséről szóló szerződésbe „szerves részként” foglaljanak bele megállapodást valamennyi szovjet és amerikai rövidebb hatótávolságú rakéta világméretű felszámolásáról is. Ezt Reagan elnök jelentette be közép-európai idő szerint kedden kora hajnalban elhangzott televíziós beszédében. A rövidebb hatótávolságú eszközök felszámolását egyébként a Szovjetunió javasolta. Reagan az amerikai elképzelésről csupán annyit mondott, hogy „az egész világra kiterjedően” — vagyis nem csupán Európában — javasolják az ilyen rakéták felszámolását. Az eredeti szovjet javaslat csupán az Európa területén lévő ilyen rakéták felszámolására vonatkozott. Az elnök ezúttal is azt mondotta, hogy a genfi tárgyalások „történelmi jelentőségű leszerelési egyezményhez vezethetnek” a közepes hatótávolságú eszközökről. Kijelentette, hogy a NATO Reykjavíkban megtartott értekezletén „tökéletes egyetértés jött létre a tárgyalási álláspontról”, s az amerikai elképzeléseket korábban Velencében a vezető tőkés országok is támogatták. A TASZSZ washingtoni tudósítója Reagan nyilatkozatáról beszámolva felteszi a kérdést, valóban kész-e már az Egyesült Államok a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolására, majd kiemeli, hogy Reagan „sokat jelentő hallgatással siklott el a hetvenkét darab Pershing— 1A kérdése fölött. Ezek a rakéták a bonni Bundeswehr fegyvertárában vannak, de a hozzájuk tartozó robbanófejeket az Egyesült Államok tartja kézben. Az elnök semmit sem szólt a tengeri és légi állomásoztatású hadműveleti-hadászati rakétákról. Az Egyesült Államok kedden a nukleáris és űrfegyverekről folyó genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon hivatalosan is javasolta a Szovjetuniónak, hogy — az amerikai osztályozás szerint — a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök kategóriáján belül a két ország semmisítse meg minden rövidebb hatótávolságú (hadműveletiharcászati) rakétáját. A közepes hatótávolságú rakétákkal foglalkozó tárgyalócsoport ülésén az amerikai delegáció felszólította továbbá a Szovjetuniót: egyezzék bele abba, hogy a közepes hatótávolságú rakéták kategóriáján belül világszerte számolják fel az öszszes hosszabb hatótávolságú szovjet és amerikai nukleáris eszközt. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok a távolkeleti térségben érintetlenül kívánja hagyni saját előretolt nukleáris rendszereit. (MTI) A NATO feltételei lehetővé tennék a megállapodás megkerülését Geraszimov moszkvai sajtóértekezlete A NATO-külügyminiszterek múlt heti döntése, amelylyel elfogadták a közepes és a rövid hatótávolságú rakéták ügyében tett szovjet javaslatot, elméletileg megteremti a lehetőséget a tényleges leszerelést célzó első szovjet—amerikai megállapodás kidolgozásához — mondotta keddi sajtótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője. Geraszimov szólt azokról a kikötésekről és feltételekről is, amelyeket a NATO-tagállamok szabtak beleegyezésük fejében, mindenekelőtt az amerikai robbanófejekkel ellátott nyugatnémet Pershing-rakéták ügyére. A szovjet szóvivő kifejtette: ha a Szovjetunió elfogadná az erre vonatkozó amerikai és nyugatnémet érveket, ez lehetőséget teremtene a szovjet—amerikai megállapodás megkerülésére; az amerikaiak ma a nyugatnémeteknek adnák át az amerikai nukleáris tölteteket, holnap pedig Olaszországnak, Törökországnak, hogy utána arra hivatkozhassanak: ezek harmadik ország fegyverei. Felmerül annak lehetősége is, hogy az NDK vagy Csehszlovákia kéri: a Szovjetunió hagyja meg területükön az SS—12 típusú hadműveleti-harcászati rakétákat, bocsássa ezeket rendelkezésükre, biztosítson hozzájuk szovjet nukleáris robbanótölteteket, és mondja azt, hogy ezek már harmadik országok fegyverei. Egy ilyen helyzet semmiképpen sem mozdítaná elő az európai közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták felszámolását — hangsúlyozta. Geraszimov bejelentette, hogy várhatóan július elején a szovjet külügyminisztérium konzuli főosztályának munkatársai Izraelbe utaznak, Izraelben élő szovjet állampolgárok, illetve az ott lévő szovjet tulajdon konzuli jellegű ügyeinek megoldására. A küldöttség élén a szovjet külügyminisztérium konzuli főosztályának helyettes vezetője áll majd. Hozzáfűzte: hasonló izraeli küldöttség Moszkvába érkezéséről nincs szó. A külügyi szóvivő elmondta, hogy szovjet részről elégedettek Voroncov külügyminiszter-helyettes Teheránban folytatott megbeszéléseivel. A Rust-üggyel kapcsolatban közölte, hogy Mathias Rust szülei kedden a nyugatnémet konzul jelenlétében találkoztak fogságban levő fiukkal, valamint az ügyben vizsgálatot folytató illetékessel. A szóvivő elmondta, hogy számos kérdésre még nem adott választ a nyomozás, a vizsgálatot folytatják. Vasárnap és hétfőn csak az időjárás volt forró Itáliában, de a parlamenti választások hangulata nem járt forrósággal. Nem történt fordulat, ám volt némi meglepetés és csalódás. A két leginkább versengő volt kormányzópárt, a kereszténydemokraták és a szocialisták, különösen pedig az utóbbiak korábbinál nagyobb sikere azt jelenti, hogy a választópolgárok a két párt egymásrautaltságára szavaztak. De Mita kereszténydemokratái nem értek el annyi voksot, hogy a Craxi vezette szocialisták nélkül kormányozhassanak, a kisebb volt partnerek, a középpártok pedig visszaestek, csak a kormányon kívül volt radikálisok és a kommunistáktól balra lévő proletárdemokraták értek el az előzőnél nagyobb sikert. A szocialisták sem szereztek annyi képviselői mandátumot, hogy titkos elképzelésük, a kisebb pártokkal való szövetség létrejöjjön és ezzel a két legnagyobb párt, a kereszténydemokraták és a kommunisták között harmadik erőként lépjenek fel. Ami a kommunista pártot illeti, a korábbi eredményekhez képest visszaesett, s noha Itáliának még mindig a második legerősebb pártja, úgy tűnik, hogy a „demokratikus alternatíva” (a baloldali koalíció) terve egyelőre megvalósíthatatlan, bár a további pártközi tárgyalások meglepetésekkel járhatnak. E pillanatban Olaszországban a választások eredményeinek okait taglalják. A kereszténydemokraták korábbinál nagyobb sikere nyilván azzal magyarázható, hogy ez a párt adott legtöbb minisztert az előbbi, bizonyos sikereket felmutató kormánynak, továbbá a szavazópolgárok hitelt adtak de Mita rémisztgetésének, miszerint a kommunisták előretörése esetén politikai rendszerváltozás lesz. A szocialisták sikerüket annak köszönhetik, hogy Bettino Craxi neve fémjelezte az előző, viszonylag eredményes kormányzást, továbbá a fiatalok méltányolták Craxiék dinamizmusát és hangzatos reformszólamait. Egyáltalán, a két párt heves csatározása volt az igazi szín és élénkség az egyébként fáradt választási kampány során. A kommunisták maguk azzal magyarázzák visszaesésüket, hogy szavazatot hódítottak el tőlük az először induló Zöldek, illetve az OKP-t balról bíráló Proletárdemokrácia Párt hívei. Még mélyebben fekvő ok lehet, hogy a párt nem tudta kamatoztatni az olasz társadalom problémáival szemben megnyilatkozó elégedetlenséget. Ehelyett az elégedetlenkedők szavazatai több párt között forgácsolódtak széjjel. Az eredmények ismeretében ugyanaz a kérdés vetődik fel, mint másfél hónappal ezelőtt a választási kampány megindulásakor: mire jók a költséges — 360 milliárd lírára rúgó — választások, hiszen nem valószínű, hogy lényeges változást hoznak? Csakugyan nem dőlt el semmi, a választók nem kínáltak más alternatívát kormányalakításra, mint ami volt. Nem döntöttek a politikusok helyett. Ezeknek maguknak kell határozniuk a kormányformuláról. Megkezdődik tehát a hosszadalmas kötélhúzás, a tárgyalásos huzavona. A két rivális, a „keresztespajzs” és a „piros rózsa” pártjai ugyan erősebbek, de nyilván jó ideig egymásra lesznek utalva. Craxi nem került közelebb ahhoz, hogy magabiztosan kormányelnök legyen, de Mita nem bízhat abban, hogy a megerősödött szocialisták nélkül kormányozhat a pártja. Mindenesetre használna Itália tekintélyének, ha nem kötélhúzási komédia zajlana le, hanem a szétforgácsolódó politikai erőket országos érdek alapján sikerülne egy sorba állítani. Kóródi József Olaszország VÁLASZTÁSOK FORDULAT NÉLKÜL SZERDA, 1987. JÚNIUS 17. NÉPSZAVA Leszerelési értekezlet Magyar felszólalás Genfben A háború és a béke, a leszerelés kérdéseiben követendő új gondolkodásmódot sürgette a genfi leszerelési értekezlet június 16-i ülésén elhangzott felszólalásában Meiszter Dávid nagykövet. Hangsúlyozta, hogy a szovjet-amerikai tárgyalásokkal párhuzamosan a leszerelési értekezletnek is hatékonyabban kell törekednie eredmények elérésére. A magyar küldöttség vezetője rámutatott, hogy a szocialista országok munkaokmánya rugalmas, célratörő javaslataival a kísérleti nukleáris robbantások teljes tilalmára irányul, s eloszlathatja az ellenőrzésre vonatkozó kételyeket. Moszkvában kedden nyilvánosságra hozták azt a megállapodástervezetet, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok a genfi leszerelési konferencián terjesztettek elő a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról. A javaslat értelmében az államok kötelezettséget vállalnának arra, hogy semmilyen közegben sem hajtanak végre területükön katonai célú nukleáris robbantásokat. Az egyezmény betartásának ellenőrzését nemzeti technikai eszközök, nemzetközi ellenőrzési intézkedések és helyszíni ellenőrzések biztosítanák. A megállapodásban részt vevők nem akadályozhatnák egymás nemzeti technikai ellenőrző eszközeinek működését. A tervezet értelmében létrehoznák a szeizmikus ellenőrzés nemzetközi rendszerét ,is. A tervezet értelmében az egyezmény határidő nélküli lenne: öt évvel életbe lépését követően összehívnák a résztvevő államok konferenciáját. (MTI) Sowetói évforduló kétmillióan sztrájkoltak Dél-Afrikában Több mint egymillió fekete bőrű dél-afrikai dolgozó sztrájkolt kedden, így emlékezve meg a 11 évvel ezelőtti sowetói vérengzésről. Kedden Sowetóban az üzletek zárva maradtak, szinte üresen közlekedtek a városi közlekedés járművei, és elnéptelenedett a városközpont is, ahová a feketék dolgozni járnak. Az utcákon megerősített katonai és rendőri járőrök cirkáltak. Jerzy Urban a balti-tengeri incidensről Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője keddi sajtóértekezletén közölte: illetékes lengyel szervek gondosan tanulmányozni kívánják azokat a bonni bejelentéseket, melyek szerint egy lengyel korvettről tüzet nyitottak volna egy nyugatnémet hadihajóra. Az NSZK állítása szerint hétfőn több tüzérségi találat érte a nyugatnémet haditengerészet Neckar elnevezésű hajóját, amely egy NDK—lengyel tengeri hadgyakorlatot követett figyelemmel a Balti-tengeren. Bonn kedden hivatalosan tiltakozott az ügy miatt Lengyelországnál, sürgette az eset részletes tisztázását, s közölte, hogy fenntartja magának a kártérítési igény jogát is. Mint a lengyel kormány szóvivője elmondta, a lengyel és az NDK haditengerészet hajói, amelyek hétfőn a Gdanski-öböl térségében tüzérségi éleslövészeti gyakorlatot folytattak, az ilyenkor szokásos módon gondosan ügyeltek arra, nehogy kárt okozzanak a veszélyes térségben véletlenül vagy váratlanul felbukkanó hajóknak. A gyakorlat színhelyétől látótávolságra, 2—4 kilométernyire tartózkodó Neckar semmiféle jelzést sem adott arról, hogy veszélybe került, vagy találat érte volna — mondotta Jerzy Urban, hozzátéve, hogy az ügy tisztázására vizsgálatot indítottak, s ennek keretében kapcsolatba lépnek az NSZK illetékes hatóságaival is. Friedhelm Ost államtitkár, a bonni kabinet szóvivője kedden azt közölte, hogy a Neckaron öt kisebb kaliberű lövedék becsapódása következtében három katona repeszsérüléseket szenvedett, s az elektronikus berendezésekkel felszerelt hajón anyagi károk keletkeztek. (MTI, PAP) Szovjet építészkongreszszus kezdődött a moszkvai Kremlben, Mihail Gorbacsov és más szovjet vezetők jelenlétében. Anatolij Poljanszkij, az Építőművész Szövetség Választmányának első titkára beszámolójában hangsúlyozta: a szovjet építészet fejlesztésének kulcskérdése, hogy „az építészet visszakapja a tervezési-építési tevékenység alkotó irnyításának lehetőségét”. Klaus Barbie lyoni perében újabb fordulat: Verges védőügyvéd az egykori „lyoni hóhér” szabadlábra helyezését kérte a francia joggyakorlatra hivatkozva, amely kizárja a halmazati büntetést. Ebben a példátlan jogi esetben végső soron csak a semmítőszék dönthet, a lyoni esküdtbíróság nem illetékes.