Népszava, 1987. június (115. évfolyam, 127–152. sz.)
1987-06-01 / 127. szám
NÉPSZAVA 1987. JÚNIUS 1., HÉTFŐ Befejezte megbeszéléseit a Szudáni Kommunista Párt főtitkára Befejezte magyarországi látogatását Mohamed Ibrahim Nugud, a Szudáni Kommunista Párt Központi Bizottságainak főtitkára. A szudáni testvérpárt vezetőjét fogadta Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. Megbeszéléseket folytatott Kótai Gézával, a Központi Bizottság tagjaival, a külügyi osztály vezetőjével és Györke Józseffel, a külügyi osztály helyettes vezetőjével. A tárgyalások során áttekintették az MSZMP és a Szudáni Kommunista Párt együttműködésének kérdéseit. Az MSZMP képviselői nagyra értékelték a szudáni testvérpárt harcát, amelyet az ország demokratikus átalakításáért folytat. Mindkét párt síkraszállt a közel-keleti kérdéssel foglalkozó nemzetközi konferencia összehívásáért, amely megfelelő keretül szolgálna a válság igazságos és tartós rendezéséhez a Palesztinai arab nép önrendelkezési nemzeti jogainak szavatolásával. Huszár István hazaérkezett Svédországból Vasárnap hazaérkezett Svédországból az MSZMP küldöttsége, amely Huszár Istvánnak, a Központi Bizottság tagjának, a KB Párttörténeti Intézete igazgatójának vezetésével május 27— 29-én, Stockholmban részt vett a Svéd Baloldali Párt — Kommunisták (VPK) XXVIII. kongresszusának záró ülésén és a párt megalakulásának 70. évfordulója alkalmából tartott emlékünnepségen. A magyar pártküldöttség vezetője felszólast a VPK által Bonában rendezett, a fegyverzetkorlátozás és különösen a nukleáris leszerelés időszerű kérdéseivel foglalkozó nemzetközi tanácskozáson. Huszár István megbeszélést folytatott Lars Wernerrel, a VPR újraválasztott elnökével, Kenneth Kvisttel, a párt országos titkárával és Lars Pettersson szervezőtitkárral Találkozott Arvo Aaltoval, a Finn Kommunista párt elnökével és Esko Vainionpää-val, a párt főtitkárával. A kubai nagykövet búcsúlátogatása Kádár János, az MSZMP főtitkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Euelides Vázquez Candelát, a Kubai Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. Természetfotó-kiállítás A Nimród Fotóklub rendezésében nemzetközi természetfotó-kiállítás nyílt vasárnap a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A kiállítást Bányász Rezső államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke nyitotta meg. Szolidaritási bizottság látogatása A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására május 25. és 30. között látogatást tett hazánkban a szovjet latin-amerikai szolidaritási bizottság küldöttsége. A küldöttséget fogadta Kovács Jenő, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője. Országos szabászverseny Bonyhádon Kitűnő mezőnyben hazai győzelem A szakma mesterei a vállalati hatékonyság segítői (Megyei tudósítónktól) Az Ipari Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó cipőgyárak szabászai, valamint szakmai és társadalmi vezetői szombaton Bonyhádon, a Botond Cipőgyárban adtak egymásnak randevút, azon az évek során immár hagyományossá vált versenyen, melyen a legjobb szabászok vetélkednek. A bonyhádi Botond Cipőgyár kollektívája mint házigazda, az idei versenyen 13 vállalat 27 versenyzőjét fogadta. A tavalyi győztes előjoga volt, hogy háziversenyen már nem kellett bizonyítani szakmai ismereteit, társai viszont vállalati győztesként érkeztek Bonyhádra, abba a Tolna megyei kisvárosba, mely éppen a közelmúltban ünnepelte várossá nyilvánításának 10. évfordulóját. A szakmai versenyen részt vett Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára is. Tréber Tibor, a Bonyhádi Cipőgyár igazgatója és Antal Géza, a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a vendégeket, akik évente más-más vállalat rendezésében vehetnek részt a versenyeken. A versenyzők munkáját egy pontértékelési rendszer alapján, már a gyárban, a napi termelésben megfigyelték, értékelték, és ezt az eredményt magukkal hozták Bonyhádra. A felkészülést ki így, ki úgy oldotta meg. Érdekességként megemlíthető, hogy például a Martfűi Cipőgyár versenyzője gyermeke szakmai könyveiből tanult, másutt viszont a versenyre felkészítő célzattal tanfolyamot is szerveztek. Rangja van ennek a versenynek. A mesteremberek tudni kívánják helyüket, értéküket szakmájukban. A felkészülés során a szabászok 15 millió forint értékű bőrt takarítottak meg. Ez az igen drága és tőkés importból származó bőrök esetében nem elhanyagolható tényező, hiszen a szabászat az anyaggazdálkodás legsarkalatosabb területe. Csikós Pál főtitkár elmondta, hogy nagyszerű házigazdának bizonyult Bonyhád, jó verseny volt, nagyszerű lehetőség volt a szakmai továbblépésre, a tapasztalatok kicserélésére és ismeretségek kötésére. Sajátos színfoltja ez a bőrösök „életének”, ahol szakmai fogásokat éppúgy cserélhetnek az emberek, mint mondjuk névkártyát, legalábbis azok a kereskedelmi és műszaki szakemberek, akik nem rösteltek egy hét végét a szakmára áldozni ezúttal sem. A számítógépes értékelésből kiderült, hogy a házigazdák versenyzője, Szabó Nándor lett a győztes, aki egy ponttal előzte meg Kiss Lajosnál, a Duna Cipőgyár dolgozóját és Nagy Ferencnél, a Savaria Cipőgyár szabászát. (sz. s.) lékeivé váltak. A külvilág újra hozzáérkező hangjait legelőször egy munkatársa tolmácsolta, olyan egyszerűen, mintha csak azt jelentette volna be, hogy meghozta a tejet a közértből. Közölte vele, hogy a vállalatnál továbbra is szükség van rá. Dolgozzon tehát, ha kedve tartja. A fiatalember először hitetlenkedve csóválta a fejét, aztán váratlanul megcsapta az újrakezdés izgalma. Először egy ceruzát emelgetett. Naponta ötvenszer, százszor. Előbb kínlódva, elszánt dühvel, később mindennapos tornagyakorlat gyanánt. A ceruzát könyv követte, a könyvet félkilós kődarab. Aztán odahozták neki a munkát , bizonyos kutatások értékelését, összefoglalását s ő úgy forgatta a golyóstollat, mint egy jó diák. A tárgyak újra színt kaptak körülötte, s odatartotta a nap elé az arcát, ha délelőtt besütött az ablakánál, dolgozik. Ismeri, mi az a méltóság. Megtanulta, mi az a türelem. Talán nem fütytyöget akkorákat, mint régen. De többen hallották már újra nevetni. A vidéki szövőgyárban óva intettek egyik riportom alkalmával, hogy lehetőleg ne menjek oda ahhoz a géphez, amelyiknél az az alacsony, gömbölyű fiatalaszszony dolgozik. Jó alany lenne egyébként, adták érzésemre, csak éppen az a bökkenő, hogy két nappal ezelőtt belefulladt a gyereke egy bányagödörbe. És itt van? Tud dolgozni? Ezek a suta kérdések tolultak akkor elő belőlem, s az emberek nem tudtak rá mit felelni. Csak bólogattak és tekintetükben ez volt: „Hát igen, ilyen ez a mi iratunk.’’ Messziről lestem meg az asszonyt, egy szögletes oszlop mögül. Sápadt volt és könyörtelen. Úgy hajlongott a gép körül, olyan öntudatlan, alvajáró mozdulatokkal, mintha maga is gép lenne. Szinte üveges tekintettel nézte a szálakat, minden porcikája a szövőgépet szolgálta, hagyta, hogy rátelepedjen és betemesse a munka. Ki fogja heverni, mondták a munkatársai. Van egy másik gyereke is. Mondják, vannak örökös túlélők. Túlélő típusok. Igaz, a kifejezést mostanában mind gyakrabban pejoratív értelemben emlegetik, feledve a szó nemesebb tartalmát. Túlélő az, mondjuk elhamarkodottan és hetykén, aki flegma röhejjel lép ki egy elfuserált szerelmi kalandból. Túlélő, aki már apja temetésén a vagyon elosztásáról suttog a testvéreivel. Túlélő, aki rávágja a főnökére az ajtót, és két nap múlva a magabiztosság szobraként telepszik be egy új munkahely éppen üres székébe. Ezek a túlélők azonban nem igazi túlélők. Nem ismerik az átmeneti meghalás félelmetes, majd az újraszületés felemelő érzését. A szenvedés, ez a kegyetlen nemesítő, elkerüli őket. A csaknem minden körülmények között megőrzött pénzük, egészségük, jókedélyük, tettetett vagy valódi nagyvonalúságuk, káprázatos viselkedéskultúrájuk golyóálló páncélként borul testükre, lelkükre. Erős emberek. Mégse ők csapolták le a mocsarakat, nem ők építettek várost a pusztaságban, nem ők azok, akik „kötényükben elhordják a hegyeket”. Nem bábák, csak kibicek a nagy dolgok születésénél. Nem ők mennek el a hetvenhetedik tengeri szigetre a Világszép Nádszálkisasszonyért. Hanem az igazi túlélők. A két szélsőség — megsemmisülni, vagy pökhendin fittyet hányni a világra — kétségtelenül, kifejezetten emberi. Ennél már csak az lehet emberibb, ha sárkányölő vitézek módjára szembenézünk és megvívunk a mindennapi sárkányokkal. A legutóbbi „vitéz” ismerősöm egy idős asszony. Tragikus körülmények között meghalt az egész családja. Kivéve ötéves unokáját, akit most már neki kell felnevelnie. Bevallotta, hogy éjszakánként gyakran rátette a kezét a gázcsapra, mert a sötétben valahogy sűrűbb, üvöltőbb és kibírhatatlanabb a csönd, de mindannyiszor elszégyellte a mozdulatot. Tavasszal egy marék petúniamagot kapott valakitől. Először el akarta dobni, de egy nem tudni honnan előbukkanó ősi parancs figyelmeztette, hogy a magokat kötelesség elültetni. Elültette hát két ládába és most a petúniatölcsérek püspöklilán fodrozódnak az asszony ablakában. Horváth Ildikó 5 ügy tévhit vége Éjszakai üzletek — lakat nélkül Budapest, Majakovszkij utca, éjjel 2 óra. Az élelmiszerbolt ajtaja tárvanyitva. Bármennyire is szokatlan az időpont, az alábbiakban nem bűnügyi tudósítás olvasható. Ebbe a boltba ugyanis lehetetlen betörni - éjjelnappal nyitva áll. A vásárlók egymásnak adják a kilincset. A kicsi üzletben jókora a forgalom Reider Róbert eladóval csak két vevő között, röpke másodpercekre tudok szót váltani. Éppen egy középkorú férfi érkezik, szendvicset kér, láthatóan jól ismerik egymást. — Sok taxis betér hozzánk, ha éjszaka megéhezik — magyarázza Reider Róbert. Aztán ifjú pár jön egy üveg italért, talán, egy későbbi házibula indulnak. — Szinte mindent visznek az emberek — mondja az eladó, miközben a palack bort csomagolja. — Éjszakánként gyakran több a vevő, mint nappal. Nincs konkurencia. A holtidő hajnali háromtól ötig tart, de akkor sincs alkalma aludni, mert azért szállingóznak a vásárlók. Előfordult már, hogy valakinek az éjszaka kellős közepén a körömlakk hiányzott a háztartásából. A boltban egyébként tej, kenyér, felvágott, üdítő, szeszes ital, kávé cigaretta egyaránt kapható. Liszt, cukor és só csupán azért nem, mert kevés a hely. A bolt alapterülete raktárral együtt alig 50 négyzetméter. A nonstop üzlet alig két napja nyílt meg. Rögtön bevált — Fantáziát láttunk az éjszakai nyitva tartásban — mondja Dörflinger Andrea boltvezető. — Budapesten eddig csak egy ilyen üzlet működött, az is Budán. Régóta kerestük már az üzlethelyiséget, s minden kerületi tanácsnál örömmel fogadták az ötletünket. Sok kereskedő, persze, azt mondta, belebukunk ebbe a vállalkozásba, az éjszakából nem lehet megélni. Szerencsére, nem lett igazuk, most már nyugodtan ki merem jelenteni: az éjszakai nyitva tartás bevált. A bolt a hét minden napján éjjel-nappal nyitva van. De mikor zár be először? — Szenteste. A többi ünnepen nyitva vagyunk. A boltban egyébként mindössze 5 ember dolgozik. Így gazdaságos. A szabadáras termékeket 5—10 százalékkal drágábban árusítják, nevezhetnénk ezt akár éjszakai felárnak is. A tej és a kenyér, természetesen, ugyanannyiba kerül, mint máshol. — Az köztudott, hogy reggel 9 óriág tilos szeszes italt árusítani. Itt azonban jogos a kérdés, hány órától lép életbe az alkoholtilalom? — Hajnali öt után nem adunk el szeszes italt. Asztali bort és kommersz égetett szeszes italt különben sem tartunk, mert nem szeretnénk, ha az alkoholisták törzshelyévé válna ez az üzlet, csak azért, mert másodosztályú ár helyett negyedosztályú áron juthatnak hozzá éjszaka is az italhoz. Dörflinger Andrea a vőlegényével vezeti a boltot. Azt nem írhatom, hogy ők a tulajdonosok, az üzlethelyiséget ugyanis a Belvárosi Közért Vállalattól bérlik. A vállalatnak ma még csak ennyi köze van a vásárlók éjszakai kiszolgálásához. Akár holnap is? — Egyelőre nem foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy éjszaka is nyitva tartsunk egy-két üzletet — válaszolja érdeklődésemre Kozma János, a Belvárosi Közért Vállalat kereskedelmi osztályvezetője. — Véleményem szerint nincs olyan dolgozó, aki vállalná. — Még akkor sem, ha megfizetnék az éjszakai munkát? — Közgazdasági számításokat kellene végezni, hogy megéri-e valamelyik boltunkban az éjszakai nyitva tartás. Hiszen csak a forgalom után fizethetjük a dolgozókat. — És mi az akadálya a közgazdasági számításoknak? — Semmi. De pillanatnyilag nem foglalkozunk ezzel, fontosabb kérdések vannak terítéken. A Csemege Kereskedelmi Vállalat Blaha Lujza téri üzlete népszerű nevén: éjjelnappali. De ennek csak a fele az igaz. Utoljára az ötvenes években szolgálták ki itt az éjszakai vásárlókat. — Annak idején közbiztonsági okok miatt szüntették meg az éjszakai árusítást, az eladónőket gyakran zaklatták a részegek — meséli Sebestyénné Kamasz Emília, a Csemege Kereskedelmi Vállalat osztályvezetője. — Azóta megváltozott a helyzet, most már szívesen létesítenénk néhány nonstop üzletet. Tudomásom szerint azonban az ágazati szakszervezet ellenzi az éjszakai nyitva tartást. Amennyiben hozzájárulnak, akár már holnap éjszaka is nyitva maradhatna egy-két üzlet. Mindenesetre, férfiakat alkalmaznánk, Csak egy telefon . Ezt a tévhitet el kell oszlatnom — jelenti ki dr. Varga István, a KPVDSZ közgazdasági és bérosztályának a vezetője. — Az ágazati szakszervezet soha nem szól bele, hogy hétköznap mikor tartsanak nyitva az üzletek. Miért ne árusíthatnának éjszakánként is? Ezt a vállalat vezetőjének és a szakszervezeti bizottságnak kell eldöntenie. Ha a dolgozók vállalják, mert megfizetik őket, akkor semmi akadálya, hogy éjszaka is kiszolgálják a vevőket. A KPVDSZ csupán azt nem javasolja, hogy szombat és vasárnap éjszakánként is nyitva tartsanak az üzletek, mert a dolgozóknak joguk van a hétvégi pihenéshez. S hogy mi a Fővárosi Tanács véleménye? — Mi örülnénk annak, ha új színfolttal gazdagodna az éjszakai Budapest — mondja Kékedi Tibor kereskedelmi főosztályvezető-helyettes. — Elsősorban nyáron, az idegenforgalmi szezonban lenne szükség a nonstop üzletekre. Egy igazi világvárosban ugyanis éjszakánként nem csupán a bárokba lehet betérni. A történetnek, remélhetőleg, nincs vége. Mindenesetre egy tanulsággal máris szolgál: a kereskedelmi vállalat abban a tévhitben ringatta magát, hogy a KPVDSZ ellenzi az éjszakai nyitva tartást. Meglehet, a vevők előtt többször is hivatkozott az állítólagos szakszervezeti álláspontra. Pedig csupán egy telefonhívásba került volna, hogy megbizonyosodjon az igazságról. Varga Zsolt Ahol a híradástechnika készül, a BHG A BHG több mint száz éve gyárt híradástechnikával kapcsolatos ú berendezéseket. Néhány személyes kis műhelyből vált tízezer munkást foglalkoztató nagyvállalattá. Termelési értékének 50 százaléka származik exportbevételekből. Üzemfelügyeleti és diszpécserrendszere, elektronikus főnök-titkárnő berendezések, tévé- és URH-adók mellett legfontosabb a crossbar és alközpontok készítése. Képeink az immár hagyományosnak tekinthető exportcikkük, az F P- KS-ae elektronikus és az új DP—30-as digitális alközpontok szerelését mutatják. Ellenőrzik az EP-128-as központ működését Teknős Miklós felvételei A szerelősor, ahol a részegységek készülnek Balra, fent: szerelik a nyomtatott áramkört