Népszava, 1987. július (115. évfolyam, 153–179. sz.)
1987-07-23 / 172. szám
4 Váltóhoz érkezett a vasúti járműgyártás A Ganz-MÁVAG Vasúti Járműgyárában az üzemi fórumokon és egymás közti beszélgetéseiken a dolgozók sokszor kérdezik: mi lesz a sorsa a továbbiakban a magyar ipart korábban híressé tevő ágazatnak? Két év óta nem volt itt bérfejlesztés, jeléül annak, hogy a nagyvállalat produktívóra-ráfordításainak több mint felét elfogyasztó járműgyártás folyamatosan veszteséges. Minden egyes késztermék nemhogy növelné, ellenkezőleg: csökkenti anyagi erőiket, apasztja belső forrásaikat. A dolgok, mint általában a krónikus bajoknál, immár a személyeskedésbe is átcsaptak: a nagyvállalati kollektíva nem kis éllel a járműgyáriakat okolja azért, hogy a termékkibocsátás végső színhelyén - úgymond - elillan a nyereség, tovatűnik a jövedelmezőség soványka reménye is. A motorvonatok, mozdonyok gyártói viszont azt hánytorgatják föl: drága a beszállított anyag, félkész- és késztermék, alkatrész, fődarab, s áruk szinte ellenőrizhetetlenül növekszik. A járműgyár havonta tíz produktív dolgozóját veszíti el. Az utóbbi napokban némi megnyugvást keltett, hogy elkészült egy tanulmány, amelyről a beavatottak tudják: kertelés nélkül, a szigorú műszaki-gazdasági számítások alapján, s valamenynyi tényezővel számolva teszi mérlegre a gyár létének, érvényesülésének, megélhetésének a kérdését. Nagy most a várakozás a részlegekben, a munkahelyeken. A kialakult helyzetről és az esélyekről beszélgettünk Balogh Józseffel, a járműgyár hatodik hónapja hivatalban levő igazgatójával. Az egyszerű utas számára is meglepő volt, hogy a hazai közlekedési vállalatok egyre-másra vásárolnak külföldről olyan járműveket, amelyek feleannyiba kerülnek, mint az önök hasonló gyártmányai. Még akkor is különös ez, ha a szakemberek szerint műszaki értékük, tartósságuk nem éri el az itthon gyártottakét. A kívülálló egyszerűen képtelen megérteni ezt a nagy árkülönbséget, amely végül is az import felé szorítja a szűkös anyagiakkal rendelkező hazai megrendelőket. Mitől ennyire drága vasúti járműgyártásunk? — kérdeztem a gyár vezetőjét, akinek jöttéhez a kollektíva nagy reményeket fűzött, mivel korábban a sikeres hídgyár igazgatója volt. Miért versenyképtelen? — Mi bizonyítani tudjuk, hogy termékeink — reális egybevetéskor — az árszint tekintetében a nemzetközi átlagnak a középső harmadában vannak, ugyanígy a műszaki képességek tekintetében is. A tőkés piacon a korszerű, hatrészes metrószerelvény 150—200 millió devizaforintba kerül, a mi új metrónk, amely próbafutását végzi, mintegy 130 millió forintba, míg a jelenleg üzemelő — a szállító szerint is elavultnak tekinthető — szerelvényhez, úgy tudjuk, 35— 40 millió forintért jut hozzá a magyar közlekedési vállalat. Sajnos, kénytelenek vagyunk, immár tartósan — és saját hibáinkkal is tetézve — elszenvedni az egyenlőtlen áresélyekből adódó versenyképtelenséget. — Ezek szerint kénytelen, kelletlen tudomásul veszik, hogy a piaci megmérettetés egyenlőtlenségei háttérbe szorítják a nagy hírű magyar üzemet? — Nézze, sajnos, már többről van szó, semmint arról, hogy beletörődünk-e a helyzetbe, vagy sem. Nálunk a gyártmányfejlesztés kis anyagi és szellemi ráfordítással történik, és ez egyre inkább az ajánlatainkban is tükröződik. A vevő ma többkötetes tenderfüzetben közli, hogy mire van szüksége, mit akar megrendelni. Jó helyzetben azok a gyárak vannak, — ezek többnyire a nemzetközi ipar nagyvállalatai —, amelyek rendelkeznek közelítő konstrukciókkal. A középmezőny viszont ilyenkor lóhalálában tervezni kezd, hogy egyáltalán válaszolni tudjon a kiírásra. Mi évek óta ilyen konkrét üzletekre fejlesztünk, ami újabb előnyvesztés és növeli a műszaki hibázás lehetőségét. Nullszéria nélkül kell indítanunk ilyenkor a fejlesztést, ami egy harmincezer tételes gépnél néha istenkísértés, szinte lehetetlenség ugyanis beletalálnunk a bonyolult műszaki kérdéscsoportnak mindig a kellős közepébe. Alaptípusok kellenek Ezért kívánatos lenne olyan alaptípusok kifejlesztése, amelyeknek konstrukciója nemzetközi színvonalú, és ezeket, illetve változataikat „megfuttatni” a hazai és a külföldi piacon. Kellő referenciát is kínálva a vásárlójelöltnek azzal: tessék kisétálni a pályaudvarra, próbapályára, tessék meggyőződni arról, helytálló mindaz, amit az írásos gyári ajánlat tükröz. De hát mi az igazság jelenleg? Arról kár is álmodni, hogy a tőkés piacon, ahol igen komoly verseny van, tenderen elnyerhetünk egy viszonylag magas nyereségtartalmú megbízatást. Ám, ha történetesen el is csípnénk egyet-egyet, és azt mondanánk hazai szállítóinknak, akik az üzlet létrejöttében is érdekeltek, hogy értékarányosan visszaosztunk számukra a végtermékben realizálódó nyereségből, hát, bizony, legjobb esetben is egy udvarias mosoly lenne a válasz. És azután jönne a kérdés: döntsem el, kell-e a gyártáshoz nélkülözhetetlen termék — persze, hogy kell, hiszen végül is gyári érdek a tender elnyerése, mégoly alacsony nyereségtartalommal is —, és amikor „eldöntöttem”, megesik, hogy jön még egy pótlólagos levélke is — az újabb áremelésről. — A jelenlegi helyzetben tehát inkább az lehetne a gyakorlat, hogy a végterméken keletkező veszteséget osztják vissza...?! — Nem, nem lehet cél az, hogy mindenkit belerántsunk ebbe az állapotba. Kibontakozásunk nem képzelhető el olyan áron, hogy közben súlyos hátrányok érjék partnereinket, azt az ipari hátteret, amellyel a járműgyár jóbanrosszban — utóbb sajnos, inkább rosszban — együtt élt. — A kérdés megoldásának ez a része talán nem is anynyira bonyolult, hiszen kooperációik jó része a Ganz- MÁVAG kötelékében született. A döntésekért tehát nehéz lenne másokat hibáztatni. Mi erről a véleménye? — Nézze, azt hiszem, hogy a vertikumban lebonyolódó kapcsolatokban sokkal keményebb rendnek, fegyelemnek kellene lennie, mint amit az ilyen ingatag „piaci” kapcsolat kínál, és azonos érdekeltségnek minden együttműködő számára, akár vállalati keretben, akár azon kívül tevékenykedjék. — Nekem azonban úgy tűnik, hogy a járműgyár most valamiképpen mindenkivel haragban van, vagy — enyhébben fogalmazva —, minden oldalról bekerítették. Egyáltalán, miben reménykedik? — Abban, hogy olyan programot sikerült kidolgoznunk, amiben a felhasználók, valamint a gyártó közösenpróbálták megfogalmazni a követendő irányokat. A dokumentációban a vevők pontosan közölték igényeiket az elkövetkezendő évekre, a gyártópartnerek adatokat, információkat adtak saját lehetőségeikről. Igyekeztünk fölvázolni: mi kell ahhoz, hogy két-három éven belül prototípusokat adhassunk, s elmozdulhassunk a mai holtpontról. Annyit mondhatok: pályafutásom alatt nem láttam még ennyire alapos számvetést és ennyire keményen megalapozott gyári szakmai dokumentumot. Ioanyobb öntevékenység — Az újabb megmérettetéshez idő kell, ismét csak idő. Lesz-e kitartásuk, ami a gyártmányösszetételt illeti? — Vevőinkkel ezt is egyeztettük. Két villamosmozdonytípust gyárt jelenleg a Ganz- MÁVAG és a GVM, ezek a MÁV számára 2000-ig megoldást jelentenek, műszaki színvonaluk kiállja a nemzetközi összehasonlítást. Szükséges lenne még egy harmadik típus kifejlesztése, ezzel együtt három alaptípussal rendelkeznénk, ami versenyajánlatainkat biztonságosabbá tenné. A dízelmozdonyoknál a helyzet nehezebb: két teljesítménytartományra van igény, a vállalat hajlandó mindkettőt kifejleszteni, ám hazai megrendelőnk még nem döntött, honnan kíván vásárolni, és bizonytalanok még nemzetközi értékesítési kilátásaink is. Jelenleg egy típus gyártása folyik, és egy tolatómozdonyé. Jó paraméterekkel rendelkezik az új, négyrészes villamos vonat, amelyet az úgynevezett elővárosi közlekedés lebonyolítására alakítottunk ki. Új metrónk — amelynek gyártásával ugyan megkéstünk — próbafutást végez, a hazain kívül esetleg nemzetközi érdeklődésre, esetleg kooperációra is van kilátásunk. A szovjet dízelvonatok szállítása is folyamatos, ámbár megrendelőnk közölte, hogy záros határidőn belül csak újabb típust hajlandó elfogadni. Köztudott, hogy a gyári rekonstrukció gyakorlatilag félbeszakadt, annak idején merészebb terveik voltak, s a korszerű új technika mellett az üzemben ott található a régi is, felújításra várva. Elakadtak a vidéki fejlesztési programok is, megújulásuk sebessége alaposan lefékeződött. Ebben a helyzetben a vállalati tanács ülésein, a társadalmi fórumokon, a szakszervezeti testületekben majd mindennap szóba kerül a kibontakozás kérdése. Mit tartanak alapvetőnek? — kérdem. — Azoknak a gondoknak a megoldását, amelyek azonnali intézkedést követelnek a gyárkerítésen kívül és belül egyaránt. Ami a magunk dolgát illeti, koncepciónk részleges megvalósítását már megkezdtük. A mozdony-, illetve a vagongyárat saját felelős belső irányítás alá helyeztük, erőteljesen körvonalazott döntési jogkörrel és hangsúlyos felelősségvállalással. Fokról fokra alakítjuk ki a nagyobb öntevékenység lehetőségét a gyárkapun belül, megteremtve a feltételeket az eddiginél ösztönzőbb bérezési rendszer bevezetésére. A velünk együttműködő külső partnerek körét igyekszünk szorosabbra vonni, megtartva azokat, akik biztonságos szállításra és minőségi munkára képesek — fejezte be nyilatkozatát Balogh József igazgató. A Ganz-MÁVAG Vasúti Járműgyára szerelvényének futását esetenként rosszul szabályozott fékrendszerek lassítják, s a rakományban olyan többletterhek vannak, amelyeknek kocsijait — immár lendülettel haladva — jórészt maguknak kell minél előbb lekapcsolniuk. Jászonyi Ferenc CSÜTÖRTÖK, 1987. JÚLIUS 23. NÉPSZAVA A szerszámgépek minőségének javítására lézeres ellenőrzést vezettek be az esztergomi Marógépgyárban MTI Fotó : Kiss G. Péter felvétele Huszonkét bank összefog... Huszonkét magyar pénzintézet közösen elhatározta, hogy a magyarországi értékpapír-kereskedelem elősegítése céljából olyan megállapodásokat köt, amelyek együttműködésüket szabályozzák. E szándékukról nyilatkozatot adtak ki, amely rámutat, hogy a magyar gazdasági szerkezet átalakításának, korszerűsítésének gyorsítása, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósítása megköveteli a fejlesztéshez rendelkezésre álló pénzeszközök hatékony átcsoportosítását. A fejlődő értékpapírpiac erősítheti ezt a folyamatot. Ennek elősegítése érdekében a nyilatkozatot aláírók elhatározták, hogy a jövőben szervezetten együtt kívánnak működni a magyarországi értékpapírpiac kiszélesítése és egységesítése, a forgalom fellendítése és az értékpapír-kereskedelem összehangolása céljából. Közösen kialakítják az értékpapír-kereskedelem rendjét, magatartási normáit, összegyűjtik, feldolgozzák és közzéteszik az értékpapírokkal kapcsolatos információkat, valamint összehangolt erőfeszítéseket tesznek a szükséges technikai feltételek megteremtése, illetve fejlesztése érdekében. Az együttműködés feltételeit az általuk aláírt megállapodásban rögzítik. A megállapodás teljesen nyílt, ahhoz bármely pénzintézet bármikor csatlakozhat, illetve abból kiléphet. Hazai farmerszöveteik A Hungarocemp Magyar Kenderipari Tröszt egyik egysége, az Újszegedi Szövőipari Vállalat évente 2 és fél mállitó négyzetméter farmerszövetet készít. A legnagyobb mennyiséget a River Blue fantázianevű anyagból szövik. Az idei évben a világmárkaként jegyzett Wrangler-szövetből is elérik az egymillió négyzetmétert. A farmerek alapanyagát, az indigófestett fonalat lánchengereken importálják Olaszországból. A szövőgépeket is az olasz partner adta. Ugyanis a hagyományos vetélős szövőgépek nem képesek a jó minőségű farmerszövetek elkészítésére. Először hat gép érkezett. Ezek egymás mellett párhuzamosan kétszáznegyven centiméter széles vég készítésére alkalmasak. Évente mintegy 450 tonna fonalból készítenek ruhaanyagot. Nemrégiben állapodtak meg nyolc újabb gép behozataléról. — Mekkora mennyiség felvételére képes a magyar piac farmerszövetből? — kérdeztem Frányó József vállalatigazgatót. — Véleményem szerint, belföldön a jelenleg gyártott mennyiségnek a kétszeresét is el lehetne adni. Különösen akkor, ha az ország lemondana a kész nadrágok importjáról —mondotta. A kétfajta szövet közül is különösen a Wrangler iránt nagyok az igények. Pedig a gyáriak állítják, hogy a másik termékük sem minőségben, sem színében, sem tartósságában nem marad el a jól csengő nevű anyag mögött. A River Blue lényegesen olcsóbb, mivel márkanévhasználati díjat nem kell utána külföldre kifizetni. A Wnanglerből egyébként a zalaszentgróti Rekord Ruházati Ipari Szövetkezet készít nadrágokat. Mind a szövetek készítését, mind a konfekcionálás minőségét a külföldi cég szakemberei folyamatosan ellenőrzik. A márkanév használati jogát idehaza az Interfer vásárolta meg. Ők szervezik a kész termékek forgalmazását is. Az újszegediek a közeljövőben bővíteni kívánják termékskálájukat farmerszövetekből. Ezért megvásárolták a Blures márka használati jogát. A névviselés engedélyeztetése most folyik. A termékek újfajta kikészítésével is kísérleteznek. Hamarosan új technológia bevezetését tervezik ezen a területen. Az év végén talán már új termékcsaládjaikkal is találkozhatunk a boltokban. Bőle István A Magyar Nemzeti Bank hitelfelvétele július 22-én Budapesten, a Magyar Nemzeti Bank és 39 külföldi bank képviselői 400 millió dolláros konzorciáls hitelmegállapodást írtak alá. A hitel lejárata 8 év, kamatozása a mindenkori londoni bankközi kamatláb plusz háromnyolcad százalék. A bantokonzorcium szervezői a világ legnagyobb és legismertebb bankjai közé tartoznak. Például a Deutsche Bank, a Luxemburg SA., a The Long-Term Credit Bank of Japan Ltd., a Tokio, a Morgan Guaranty Trust Company of New York, valamint a National Westminster Bank pic, London. (MTI) Világgazdaság ■ Havanna. A kávéexportőrök kolumbiai szövetsége elnökének Bogotában tett nyilatkozata szerint a nyers kávé árának ez évi világpiaci esése miatt az exportőrök a világban mintegy hétmilliárd dollár veszteséget szenvednek majd. A becslések szerint egyébként 1987—88- ban a világ kávétermelése eléri a 6 millió tonnát, s a várható fogyasztás mintegy 4,2 millió tonnára becsülhető. ■ Brüsszel: Az Európai Közösségek Bizottsága 7 milliárd dolláros tervezetet hagyott jóvá a Közös Piac válságban levő acéliparának átszervezésére. A költségeket az acélgyártók, a közösség és a tagországok kormányai között osztanák meg. A bizottság javasolta továbbá, hogy a tagországok tartsák fenn a kvótákat a legtöbb acélipari termékre, különleges acélféleségekre és egyéb acélárukra. Minden jegy sorsjegy ■ U 1J FORMA-1. AUGUSZTUS 7-8-9., A HUNGARORING PÁLYÁN. Jegyek kaphatók: az IBUSZ, a Cooptourist, az Express, a Magyar Autóklub, a Volántelu, a Hungarocamion, az Állami Biztosító irodáiban, Centrum Áruházakban, az Utasellátónál, a Tourinformnál a helyszínen. Gyerek, ifjúsági és diákjegy: napra 600,0 Ft, vasárnapra őrizte meg jegyét, mert ön is nyerhet a Forma-1-en. - Skoda 120 GLS típusú személygépkocsit, - egyhetes kairói utazást, 2 személyre, a Camel ajándéka, - egyhetes szicíliai körutazást, 2 személyre, a Malév ajándéka, ............. - 25 000 forintos OTP lakásnyeremény-betétkönyvet, valamint - a Centrum, az Utasellátó és a VIDEOTON több százezer forint értékű ajándékát. 1i.__________________IL . cyonlAJnhor 1A.