Népszava, 1987. november (115. évfolyam, 258–282. sz.)

1987-11-02 / 258. szám

2 Ünnepélyes záróüléssel befejeződött a Kínai KP XIII. kongresszusa Fiatalabb vezetők a legfontosabb testületekben Éliás Béla és Sarkadi Ko­vács Ferenc, az MTI tudósí­tói jelentik. Vasárnap délben ünnepé­lyes záróüléssel fejezte be munkáját a Kínai Kommu­nista Párt 13. kongresszusa, amelyen több mint 46 mil­lió párttag képviseletében 1959 küldött és meghívott delegátus vett részt. A nyilvános záróülést meg­előzően tartották meg a kongresszus második teljes ülését, amely zárt ajtók mö­gött zajlott le. Az ülés első napirendi pontja volt az új központi bizottság, a közpon­ti tanácsadó bizottság és a központi fegyelmi és ellen­őrző bizottság titkos szava­zással való megválasztása. A küldöttek 175 teljes jogú tagot és 60 póttagot válasz­tottak be a Kínai Kommu­nista Párt új központi bi­zottságába. Az új központi tanácsadó bizottság 200 tagú, az új központi fegyelmi és ellenőrző bizottság pedig 69 tagú. A vasárnapi választást, amely titkos szavazással tör­tént, előválasztások vezették be. A kongresszusi küldöttek ezeket az előválasztásokat a kongresszus elnökségének és a politikai bizottságnak a döntései alapján a többjelöl­tes módszer alkalmazásával bonyolították le. Ez alól ki­vételt képezett a központi ta­nácsadó bizottság tagjainak megválasztása, ahol nem él­tek a többes jelölés módsze­rével. A küldöttek nyílt szavazás­sal határozatokat fogadtak el a párt szervezeti szabály­zatának részleges módosítá­sáról, a kongresszus elé ter­jesztett központi bizottsági beszámolóról, a központi ta­nácsadó bizottság, valamint a központi fegyelmi és el­lenőrző bizottság munkabe­számolójáról. Az összes hatá­rozatot egyhangú szavazás­sal fogadták el. A Csao Ce-jang által elő­terjesztett központi bizottsá­gi beszámolóról szóló hatá­rozat nagyra értékeli a KB által végzett munkát annak a vonalnak és politikának a megvalósításában, amelyet a 11. kongresszuson megválasz­tott KB 1978. decemberi, harmadik ülésén fogadtak el. A központi bizottság a helyes marxista vonal mel­lett való kitartással és en­nek a vonalnak a továbbfej­lesztésével, a Kínai Népköz­­társaság kikiáltása óta a szo­cialista építésben elért ha­talmas eredmények alapján új fejezetet nyitott a párt fejlődésében és mélyreható történelmi változásokat ho­zott az ország életében — áll a dokumentumban. A hatá­rozat kimondja, hogy a kong­resszus különösen nagyra ér­tékelte Teng Hsziao-ping fontos hozzájárulását a 11. központi bizottság 3. plénu­mán elfogadott vonal kidol­gozásához és továbbfejlesz­téséhez. A kongresszus rámutatott, hogy a központi feladat a re­form meggyorsítása és elmé­lyítése. Hangsúlyozta, hogy bár a szocialista építés és a reform eredményei nagysze­rűek, Kína továbbra is sok problémával és nehézséggel találja szembe magát, s hosz­­szú és fáradságos utat kell megtennie a megjelölt célok elérése érdekében. Határozatot fogadtak el a párt programját is magába foglaló szervezeti szabály­zat módosításáról. A párt al­kotmányának nevezett do­kumentumot tíz helyen vál­toztatták meg. Hétfőn tartja első plenáris ülését a KKP 13. kongresszu­sának záró napján megvá­lasztott központi bizottság. Az ülésen megválasztják a KB főtitkárát, a politikai bi­zottságot (majd annak állan­dó bizottságát is), valamint a KB katonai bizottságát. A 13. központi bizottság teljes jogú tagjainak száma 175, míg a 12. pártkongresszuson 210 teljes jogú tagból álló központi bizottságot válasz­tottak. A mostani központi bizottság tagjainak átlagos életkora 55,2 év, csaknem négy évvel kevesebb az 1982- ben választott testület tagjai­nak átlagéletkoránál — je­lentette be vasárnap délután tartott tájékoztatóján Csu Mu-cse, a kongresszus szó­vivője. Az utolsó kongresszusi sajtóértekezleten, illetve rög­tön a vezető testületek név­sorának közzététele után, érthetően nagy érdeklődést váltott ki az a tény, hogy számos veterán vezető neve — köztük Teng Hsziao-pin­­gé, Csen Jüné, Li Hszien­­miené — nem szerepel a KB- tagok névsorában. Ennek fo­lyományaként az új összeté­telű politikai bizottságba és annak állandó bizottságába sem választhatók be. A szóvivő kijelentette, hogy Teng Hsziao-ping, te­kintélyének és bölcsességé­nek köszönhetően, továbbra is fontos szerepet fog ját­szani a párt és az ország éle­tében, még akkor is, ha nem tagja a központi bizottság­nak. Gorbacsov könyve Moszkvában vasárnap sajtó­­értekezletet tartottak Mihail Gorbacsov „Átalakítás és új gondolkodásmód" című köny­vének megjelenése alkalmá­ból. Mint a tájékoztatón elhang­zott, a „Politizdat” gondozá­sában 300 ezer példányban ki­adott új könyv nem az SZKP KB főtitkára beszédeinek és cikkeinek gyűjteménye, ha­nem önálló publicisztikai al­kotás, amely új módon mu­tatja be az ország belső éle­tét és a külpolitikai helyzet problémáit. A könyvben a szovjet vezető részletesen tár­gyalja az átalakítás irányvo­nalát, annak gyökereit, for­radalmi jellegét, majd számí­tásba veszi a megkezdett fo­lyamat első eredményeit. Voroncov Teheránban Teheránba érkezett Jurij Vo­roncov, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első he­lyettese, aki előzőleg Irak­ban és Kuvaitban tett láto­gatást. Dzsábir el-Ahmed el-Dzsá­­bir esz-Szabah kuvaiti emír előzőleg fogadta Voroncovot, aki a találkozón átadta a ku­vaiti uralkodónak Mihail Gorbacsov személyes üzene­tét. Borisz Jelcin felmentését kérte Borisz Jelcin, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a moszkvai városi párt­­bizottság első titkára felmen­tését kérte az SZKP Közpon­ti Bizottságának október 21-i ülésén — közölte kérdésre válaszolva a szombati moszk­vai sajtóértekezleten Anato­­lij Lukjanov, a KB titkára. A központi bizottság ülésé­ről szólva a titkár elmondta, hogy annak fő témája az év­fordulós ünnepségekkel kap­csolatos feladatok meghatá­rozása volt, s foglalkozott más időszerű feladatokkal is. Az ülésen 27-en szólaltak fel, köztük Borisz Jelcin is. A moszkvai PB első titkára el­sősorban a párt vezető szer­veinek munkastílusáról és az átalakítás menetéről be­szélt. Több értékelő megálla­pításával a központi bizott­ság tagjai nem értettek egyet, azokat politikailag tévesnek minősítették. Mivel Borisz Jelcin az ülésen kérte fel­mentését, a KB célszerűnek tartotta, hogy az SZKP KB Politikai Bizottsága és a moszkvai városi pártbizottság a párt szervezeti szabályá­val összhangban vizsgálja meg a Borisz Jelcin kérése kapcsán felvetődött kérdést. Lukjanov elmondta, hogy a vita tárgyszerű volt, külön­böző nézetek hangzottak el, külön hangsúlyozta azonban, hogy nincs a központi bizott­ságon belül semmiféle nézet­­eltérés, a testület tagjai egy­hangúlag hagyták jóvá az ülésen az elmúlt hetven évet értékelő megállapításokat, ki­vétel nélkül minden egyes felszólaló egyetértett a po­litikai bizottság és Mihail Gorbacsov főtitkár következ­tetéseivel. Ez azt jelenti, hogy a november 2-i ünnepi gyűlé­sen olyan beszéd hangzik el, amelyet a központi bizottság teljes egészében egyhangú­lag jóváhagyott. Lukjanov a későbbiekben hozzáfűzte, hogy személy szerint maga sem értett egyet Borisz Jelcin véleményével, s az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy maga a moszk­vai első titkár is elismerte, hogy hibásan vetett fel né­hány kérdést. Sajtóértekezlet a demokratizálódásról A szovjet társadalom de­mokratizálódási folyamata, a glasznoszty és a szocialista pluralizmus voltak a témái Fjodor Burlackij szombati sajtóértekezletének. A szov­jet politológiai társaság alel­­nöke rámutatott: a glasz­noszty hatása a legszembe­tűnőbb a sajtó hasábjain, a rádióban és a televízióban, de mindez csak a jéghegy csúcsa, maga a folyamat át­hatja a szovjet társadalom valamennyi rétegét. Széles körűvé vált a tájékoztatás az ország és a nagyvilág helyze­téről, az eredmények mellett szót kapnak a gondok, a megoldásra váró­ problémák. Emiatt vált nagy jelentő­ségűvé a szocialista plura­lizmus, noha magának a fo­galomnak a használata is — a neki tulajdonított burzsoá mellékzönge miatt — félel­met keltett még nem is olyan régen. Ezzel összefüg­gésben Lenin szavait idézte, amelyek szerint a pluraliz­mus lényege, hogy mindenki­nek a saját fejével kell gon­dolkodnia. A glasznoszty ön­magában a pluralizmus meg­nyilvánulása — mondta Bur­lackij. A más szocialista orszá­gokban kibontakozó refor­mokról, a belőlük hasznosít­ható tapasztalatokról szólva Burlackij a következőket mondta: Magyarországon hosszú ideje nemcsak gazda­sági, hanem politikai reform is folyik. Sok hasznos ta­pasztalatot adott a többje­­löltes választási rendszer. Másutt is hasonló irányú út­keresés folyik, mondta, és Kínát, Bulgáriát, Csehszlová­kiát említette a tudós. Magyarok a Szovjetunió A szovjet államnak születé­se első pillanatától meg kel­lett birkóznia a megdöntött kizsákmányoló osztályok lá­zadásaival. Az ellenforradal­mi megmozdulások nem ta­láltak széles tömegbázisra, azokat gyorsan elfojtották, el­sősorban politikai eszközök­kel. A nagyobb veszély csak később jelentkezett. Az 1918. március 3-án, Breszt-Li­­tovszkban Németországgal és az Osztrák—Magyar Monar­chiával megkötött békeszer­ződés fordulatot jelentett Szovjet-Oroszország életé­ben. Úgy tűnt, lélegzetvétel­nyi szünethez jutott a fiatal munkás-paraszt állam. Az antanthatalmak imperialista körei azonban nem nyugod­tak bele, hogy elvesztették gazdasági és politikai pozí­cióikat Oroszországban. A legnagyobb veszteség az volt számukra, hogy a többmil­liós hadsereget fenntartó orosz birodalom kilépett a háborúból. Ezért 1918 márciusában — a nemzetközi jogot durván megsértve — antantcsapato­kat tettek partra Murmanszk­­ban, 1918 áprilisában pedig Vlagyivosztokban. Kezdetben az antant szov­jetellenes támadásának fő ütőerejét az a hadtest ké­pezte, amelyet a cári időben az osztrák—magyar hadsereg­ből átállt vagy fogságba esett cseh és szlovák kato­nákból toboroztak. A breszti béke után — a szovjet kor­mány jóváhagyásával — a nyugati hadszíntérre kíván­ták vinni a mintegy 40 000 főt számláló hadtestet. A csehszlovák hadtest ezekben a napokban, Penzá­­tól Vlagyivosztokig vasúton, mozgásban volt, hogy elhagy­ja Szovjet-Oroszországot, és hajón folytassa útját a nyu­gati hadszíntérre. A katoná­kat tisztjeik azzal tudták felbujtani, hogy olyan híre­ket terjesztettek el, melyek szerint fegyvereik leadása után a szovjet hatóságok ki­szolgáltatják őket az osztrák kormánynak. A provokáció sikerült. Május 25-én a had­test fellázadt, és a hozzájuk csatlakozó fehérgárdistákkal együtt mintegy 60 000 főnyi, jól felfegyverzett hadsereget hoztak létre. A csehszlovák hadtest lázadása jeladás volt az ellenforradalmárok szá­mára, akik tömegesen csat­lakoztak az intervenciósok­hoz, és ezzel polgárháborúba sodorták az országot. 1918 végétől az intervenció tovább fokozódott. 1919 elején Szov­jet-Oroszország területén már tizennégy ország 40 000 in­tervenciós katonája tartóz­kodott. Az ellenforradalmi csapatok létszáma meghalad­ta a 700 000 főt. Válságos napok voltak ezek. Az októberi forrada­lom, mely gyökeres változást hozott a hadifoglyok életében, véget vetett az erőszak és a kizsákmányolás rendszerének. Megszüntette a táborok bör­tönjellegét, s a munkán lévő hadifoglyoknál is érvénybe lépett j) nyolcórás munkaidőt. A munkáshatalom mindent elkövetett, hogy a foglyok ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is élvezhessék jogaikat. Mindezt forradalmi hűséggel és odaadással há­lálták meg. A félmilliónyi magyar hadifogoly egyötöde — körülbelül százezer ha­zánkfia — fogott fegyvert a forradalom ügyéért, és kelt annak védelmére. A százezer magyar inter­nacionalista emlékét Szovjet­­unió-szerte, városokban és falvakban egyaránt őrzik. De különösen nevezetes hely a szibériai Omszk, az Iris­­parti metropolis, ahol lép­­ten-nyomon magyar emlé­kekre bukkanunk. Itt máig is él az egyik legnagyobb magyar forradalmár, az 1890. december 8-án Kiskőrösön született Ligeti Károly emlé­ke. őrzi emlékét az interna­cionalisták emlékműve, a márványtábla a ház falán, ahol a forradalomért élt és dolgozott. A világháború forgataga őt is az orosz hadszíntérre sodor­ta, ahol 1916-ban fogságba esett, majd 1917 szeptembe­rében került Omszkba. Az omszki forradalmi mozgalom fordulópontot jelentett életé­ben, ő, aki hazájában már a háború előtt a szociáldemok­rata párt tagja volt, a Nép­szava külső munkatársa, itt lett valóban öntudatos kom­munista. A szocialista forradalom felszabadította az omszki hadifoglyokat is. Ligeti Ká­roly a foglyok elismert veze­tője lett. Rájuk is nehéz na­pokkal köszöntött az 1918-as esztendő. Nagy veszély fe­nyegette a szovjethatalmat. És Ligeti Károly ott volt mindenütt, szervezte a hadi­foglyokat, szerkesztette a ma­gyar nyelvű, Forradalom című újságot. Lenin ekkor írta alá a Vörös Hadsereg meg­alakításáról szóló rendeletet. Ligeti táborról táborra járt, és ismertette a dekrétumot. A hívó szóra ezrek és ezrek álltak a hadseregbe, a forra­dalom védelmére. Általános lett a jelszó: Ki a frontra! A front pedig már ott volt körös-körül, mindenütt. Omszkban is történtek fehér­gárdista ellenforradalmi pró­bálkozások, az internaciona­listák azonban ott voltak mindenütt, ahol kellett. Li­geti Károllyal együtt vallot­ták: „Készek vagyunk éle­tünk árán is megvédeni az orosz forradalmat. Az orosz forradalom békét és testvé­riséget hoz az egész világ­nak.” Nehéz napok, nehéz órák voltak ezek. Omszk helyzete válságosra fordult. Az ellen­­forradalmi csapatok valóság­gal berobbantak a város­ba... Az internacionalisták sú­lyos helyzetbe kerültek, be­kerítve harcoltak. Végül nagy áldozatok árán sikerült kitörniük. Keserves kálvá­riájuk sztyeppeken, mocsa­rakon át vezetett Tyumen felé. Ide vonultak vissza Omszkból, Tomszkból és a többi szibériai városból a Vörös Hadsereg csapatainak maradványai. Közben Ligeti osztaga egyre apadt. Az em­berek sorra pusztultak el a harcokban... A cél pedig még mindig messze volt. Tara városához érkeztek, amikor kozák lovasok csap­tak le rájuk. Felvették a har­­cot. Az egyenlőtlen küzdelem végén a nemrég még ezer­főnyi osztagból a sebesültek­kel együtt 189 ember esett a fehérek, az 1. tiszti büntető­­osztag fogságába. A többiek holtan maradtak a csataté­ren. A megsebesült Ligeti Károly is fogságba esett. A helyszínen statáriális bíró­ság elé állították, ahol az ítélet nem lehetett más, csak halál. De a fehérek nem siet­tek az ítélet végrehajtásával. Előbb megpróbáltak alkudoz­ni Ligetivel. Felkínálták ne­ki a szabadságot, ha becsület­szóra megígéri, mindent megtesz annak érdekében. HÉTFŐ, 1987. NOVEMBER 2. NÉPSZAVA Mi várható a világpolitikában?fel­SZ­ül HÉTFŐ: Mihail Gorbacsov beszédet mond a Kreml­ben, amellyel megkezdődik a nagy októberi szo­cialista forradalom 70-ik évfordulójának egyhetes ünnepségsorozata. Uffe Ellemann-Jensen dán külügyminiszter Var­sóban. Felipe González spanyol kormányfő Montevideó­­ban. KEDD: Montereyben (USA) ülésezik a NATO Nukleá­ris Tervező Csoportja. SZERDA: Franz Vranitzky osztrák kancellár Bonnban. CSÜTÖRTÖK: Felipe González Mexikóvárosban. Spanyol-amerikai tárgyalások az amerikai kato­nai létszám csökkentéséről. FENTEK: A japán parlament rendkívüli ülésén for­málisan megválasztják az új kormányfőt. SZOMBAT: Párizsban az UNESCO közgyűlése szavaz az új vezérigazgató személyéről. Li Hszien-nien kínai államfő európai körútjának első állomására, Párizsba érkezik, majd tovább­utazik Olaszországba, Luxemburgba és Belgiumba. Sten Andersson svéd külügyminiszter Havanná­ban. VASÁRNAP: Ammanban rendkívüli arab csúcsérte­kezlet kezdődik az iraki-iráni háborúról. Párizsban Felipe González találkozik Mitterrand államfővel és Chirac kormányfővel. A héten Moszkvára figyel a világ. Az októberi forrada­lom hetvenedik évfordulójának eseménysorozata hét­főtől szombatig szinte futószalagon szállítja a politikai érdekességeket. Mihail Gorbacsov várhatóan nagy je­lentőségű, értékelő beszédet mond a hetven év alatt megtett útról és a mai feladatokról. Hallgatói között ott lesznek a szocialista országok testvérpártjainak el­ső és főtitkárai, állami vezetők és szélesebb értelem­ben az egész világ. Az SZKP előzetes tájékoztatása szerint a szövetséges szocialista országok vezetői kü­lön is találkoznak, s ne feledjük, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter friss információkkal szolgál­hat washingtoni útjáról. A Kínai KP XIII. kongresszusáról Li Hszien-nien államfő első kézből tájékoztathatja vendéglátóit Pá­rizsban, Rómában, Luxemburgban és Brüsszelben. A nyitási politika újabb szakasza tehát egyfajta folya­matosságot jelent, vagyis azt, hogy például a gazdaság területén továbbra is számítanak a nyugat-európai tő­kére, vállalkozókra. Már-már kuriózumnak számít az az állhatatosság, amivel az arab országok egy csoportja a csúcsérte­kezlet összehívásáért küzd. Rendkívülinek hívják a vasárnapra tervezett csúcsot, bár az már jó ideje ese­dékes. Minthogy többször is elhalasztották — legutóbb a véres mekkai események kapcsán —, most is elkép­zelhető, hogy valamilyen hirtelen jött akadályon zá­tonyra fut a csúcs hajója- De ha még létre is jön, bi­zonytalan, hogy képesek-e egyhangú határozatot hozni a háborúról. Határozat ugyanis csak konszenzussal, vagyis egyetértéssel hozható. Nemzetközi hírek 4. Közös ajánlásokat fo­gadtak el a nemzetközi in­formációáramlás feltéte­leinek javításáról a Bécsben tartott háromnapos nemzet­közi újságíró-tanácskozáson, amely vasárnap délután fe­jezte be munkáját.­­ Nagyszabású diktatúra­ellenes tüntetést szervezett Santiago de Chilében a chilei Kereszténydemokrata Párt.­­ Lemondott hivataláról Szahibzada Jakub Han pa­kisztáni külügyminiszter; le­mondását Mohammad Ziaul Hakk államfő elfogadta. . ..Csakis a hatalmas ame­rikai költségvetési deficit lé­nyeges csökkentésével lehet véget vetni a felfordulásnak az értékpiacokon” — ezt közölte Margaret Thatcher brit kormányfő Reagan el­nökkel.­­ Lemondott tisztségéről Abdul-Rauf Kászem szíriai miniszterelnök.­­ Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK elnöke fogadta Noro­dom Szihanuk volt kambo­dzsai államfőt — jelentette a szovjet hírügynökség.­­ A Japánban kormányzó konzervatív Liberális De­mokrata Párt rendkívüli közgyűlésén a párt új elnö­kévé a 63 éves Takesita No­­borut, a párt eddigi főtit­kárát választották.­­ Az Egyesült Államok spanyolországi támaszpont­jainak bezárását követelte vasárnap több mint 200 ezer tüntető Madridban.­­ A mozambiki fegyveres ellenforradalmárok több mint 200 embert mészároltak le legutóbbi rajtaütésük so­rán.

Next