Népszava, 1987. december (115. évfolyam, 283–308. sz.)

1987-12-08 / 289. szám

NÉPSZAVA 198­7. DECEMBER 8. KEDD Aczél György hazaérkezett Franciaországból Hétfőn hazaérkezett Fran­ciaországból az MSZMP kül­döttsége, amely Aczél Györgynek, a Politikai Bi­zottság tagjának vezetésével részt vett a Francia Kom­munista Párt XXVI. kong­resszusán. A delegáció — amelynek tagja volt Gecse Attila, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője és Horváth Tamás, a KB mun­katársa — tárgyalásokat folytatott Roland Leroy-jal, René Piquet-vel és Maxime Grenitzcel, az FKP Politikai Bizottságának tagjaival, va­lamint a kongresszusom részt vett több külföldi küldöttség vezetőjével. Aczél György találkozott Alain Poherrel, a francia szenátus elnökével, Jean- Pierre Chevenement-nel, a Szocialista Párt Végrehajtó Irodájának tagjával és Hu­bert Martin szenátorral, a Francia—Magyar Baráti Társaság elnökével. Párizsi tartózkodása során Aczél György részt vett a Magyarország tegnap és ma címmel, a Nagel Könyvki­adó gondozásában megjelent kötetének franciaországi be­mutatóján, továbbá interjút adott a francia televíziónak és a sajtó képviselőinek. (MTI) Berecz János előadása a KISZ-aktivisták tanácskozásán A szocializmus építésének időszerű feladatairól, mai szocializmusképünkről ren­dez a fiataloknak vitasoro­zatot tavasszal a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség. A politikai akció kezde­tét megelőzően, a vitasorozat elméleti megalapozásaként hétfőn a KISZ megyei, vá­rosi bizottságainak titkárai és aktivistái, valamint a me­gyei és városi pártbizottsá­gok ifjúsági felelősei tanács­koztak az MSZMP Budapes­ti Bizottsága Oktatási Igaz­gatóságán. Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ KB első titkára vázolta a vitasorozat céljait, majd Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az MSZMP KB titkára, időszerű ideológiai kérdésekről, a szocializmus­kép változásairól tartott elő­adást. A KISZ politikai vál­lalásainak szerepéről a gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozásban Gönci János, a KISZ KB titkára szólt. A KISZ-aktivisták szek­cióüléseken vitatták meg az akció gyakorlati kérdéseit. Andics Jenő, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rek­torhelyettese a szocializmus­felfogás történeti változá­sairól, illetve Kőhalmi Fe­renc filmfőigazgató az érték­rend állandó és változó ele­meiről tartott előadásait kö­vetően a tanácskozás Hámo­ri Csaba zárszavával ért vé­get. (MTI) Csehák Judit fogadta a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom vezetőit Csehák Judit, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese hétfőn hivatalában fogadta a Ma­gyar Vöröskereszt VII. kong­resszusán részt vevő dr. Ah­med Abu-Gourát, a Nemzet­közi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Világszö­vetsége állandó bizottságá­nak elnökét és Maurice Au­­bert-t, a Vöröskereszt Nem­zetközi Bizottsága alelnökét. A szívélyes légkörű megbe­szélésen véleményt cseréltek e humanitárius mozgalom ak­tuális kérdéseiről. A megbe­szélésen részt vett dr. Han­tos János, a Magyar Vörös­­kereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke. (MTI) Magyar pártmunkásküldöttség látogatása Csehszlovákiában A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak pártmunkásküldöttsége — Gál Zoltánnal, az MSZMP KB közigazgatási és admi­nisztratív osztályának alosz­tály-vezetőjével az élen — november 30. és december 5. között Csehszlovákiában tar­tózkodott. Megbeszéléseket folytatott Jan Bruchallal, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak osztályvezetőjével, to­vábbá a Szövetségi Gyűlés, a szövetségi és a szlovák kor­mány, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács vezető kép­viselőivel. (MTI) Megemlékezések a magyar sajtó napján A magyar sajtó napja, a Vö­rös Újság megjelenésének 69. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott hétfőn a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Választmánya a Magyar Sajtó Házában. Az ünnepi ülés résztvevőit Pálfy József, a MÚOSZ elnöke kö­szöntötte, majd Kopka Já­nos, a szövetség alelnöke, a Kelet-Magyarország főszer­kesztője mondott beszédet. Ezt követően a Magyar Újságírók Szövetségének Vá­lasztmánya több évtizedes munkásságuk elismeréseként Aranytollal tüntette ki Beren­­di Ferencet, a Szabad Föld, és Vigovszki Ferencet, az MTI nyugalmazott fotóripor­terét, valamint Budavári An­tal, Csapó György, Csom­a Béla, Fenyő Béla, Gulyás Pál, Kovács Judit, Kölcsey Erzsé­bet, Kőszegi Imre, Kürti László, Matúz Józsefné, Nisz­­kács­­László, Perényi István, Rózsa György, Szász Ferenc, Szilágyi István,­ Varannai Aurél és Veres Pál nyugal­mazott újságírókat. A Magya­rok Világszövetségének ja­vaslatára ugyancsak ebben a kitüntetésben részesült Szik­­lay Andor, USA-ban élő szak­író és kutató. Az ünnepségen Bányász Rezső államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke a Szocialista Újságírásért kitüntetést ad­ta át a magyar sajtóban, il­letve a Rádióban dolgozó 30 újságírónak, közöttük Fra­nek­ Tibornak, a Népszava rovatvezető-helyettesének. Az idén második alkalom­mal hirdették ki a Magyar Újságírók Országos Szövet­sége nívódíjpályázatának eredményeit. A zsűri ezúttal kilenc egyéni és egy kollek­tív díjat adott ki, az elisme­réseket Pálfy József adta át. Az ünnepséget követően a Magyar Sajtó Házában meg­koszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság emléktábláját. Az MSZMP Központi Bizott­ságának agitációs és propa­ganda osztálya nevében Laz­­atos Ernő osztályvezető és Karvalics László osztályveze­tő-helyettes, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala nevében Bányász Rezső és Németh Jenő elnökhelyettes, a Népszabadság szerkesztő­sége részéről Borbély Gábor főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyettes, a társ­szakszervezetek nevében Cs. Nagy Lajos, a Nyomda, a Pa­píripar, a Sajtó és a Könyv­kiadás Dolgozói Szakszerve­zetének főtitkára és Simó Ti­bor, a Művészeti Szakszerve­zetek Szövetségének főtitká­ra, a MUOSZ képviseletében Pálfy József és Megyeri Ká­roly főtitkár koszorúzott. El­helyezték a megemlékezés virágait a Bálint György Új­ságíró Iskola hallgatói is. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség országos központjában is megemlékeztek a magyar sajtó napjáról. Bognár Ferenc ezredes, az MHSZ főtitkárá­nak első helyettesének be­szédét követően elismeréseket adott át, majd köszöntőt mondott Bányász Rezső ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke. (MTI) Koszorúútási ünnepség a Népszava székházában A magyar sajtó napja alkal­mából hétfőn délelőtt a Nép­szava szerkesztőségének szék­házában megkoszorúzták So­mogyi Bélának és Bacsó Bé­lának, a lap mártírjainak em­léktábláját. Az 1920-ban a fasizmus ál­dozatául esett két újságíró emléktáblájára koszorút he­lyezett el az MSZMP KB agi­tációs és propagandaosztálya nevében Lakatos Ernő osz­tályvezető és Karvalics Lász­ló osztályvezető-helyettes; a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatala nevében Bányász Rezső államtitkár, a Tájé­koztatási Hivatal elnöke és Németh Jenő elnökhelyettes; a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dol­gozói Szakszervezete közpon­ti vezetősége nevében Cs. Nagy Lajos főtitkár és Kár­páti Tamás titkár; a Magyar Újságírók Országos Szövet­sége nevében Megyeri Károly főtitkár és Szalay Antal, a Népszava MUOSZ-szerveze­­tének titkára, a Népszava szerkesztősége, valamint Lap- és Könyvkiadója nevé­ben Fodor László főszerkesz­tő és Kiss Jenő igazgató . Batha László felvétele Országgyűlési bizottságok ülése Az Országgyűlés ipari bi­zottsága hétfőn ülést tartott a Parlamentben. A testület tagjai Juhász Mihály elnök­letével a jövő évi költségve­tésről, valamint az 1988-ban életbe lépő szabályozók ipa­ri hatásairól tanácskoztak. A vitában felszólalt Gá­­gyor Pál (Budapest), Juhász Mihály (Budapest), Jurato­­vics Aladár (Csongrád me­gye), Kovács Károly (Buda­pest), Kovács László (Pest megye), László Ferenc (Fe­jér megye), Lékai Gusztáv (Hajdú megye), Mérei Emil (Baranya megye), Morvay László (Budapest), Simon Péter (Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megye), Tőzsér Gáspár (Nógrád megye), Wieszböck Rezsőné (Győr-Sopron me­gye), valamint Harsányi Im­re, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A vitazáró után több kép­viselő továbbra is fenntartá­sát hangsúlyozta néhány kérdésben, Gágyor Pál pél­dául javasolta a pénzügymi­niszter-helyettesnek, hogy a vitás kérdéseket az azonnali elutasítás helyett minden esetben vitassák meg. Az ipari bizottság végül támogatólag tudomásul vet­te az előterjesztett tájékoz­tatót. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága — a törvényhozó testület téli ülésszakára ké­szülve — hétfőn ülést tar­tott a Parlamentben. Először az 1988. évi álla­mi költségvetésnek az Igaz­ságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség, továbbá a tanácsok munkájára, jövő évi gazdálkodására vonatko­zó fejezeteit vitatták meg a képviselők, miután az írá­sos munkaanyaghoz szóbeli kiegészítést fűzött Békesi László pénzügyminiszter­helyettes. Két további, a jogalkotás­ról, illetőleg az 1960. előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvény tervezetével foglalkozott ez­után a bizottság dr. Petrik Ferenc igazságügyminiszter­helyettes előterjesztésében. A vitában felszólalt dr. Körös Gáspár (Bács-Kiskun megye), dr. Vodila Barna (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye), dr. Horváth Jenő (Bu­dapest), dr. Lakos László (Pest megye), Fenyvesi Hen­rik (Somogy megye), Balogh György (Fejér megye), Filló Pál (Budapest), dr. Németh Kálmán (Győr-Sopron me­gye), dr. Ladányi József (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye), Benjámin Judit (Buda­pest), dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun megye), az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának elnöke, dr. Nagy József (Baranya megye), dr. Tallóssy Frigyes (Budapest), dr. Kereszti Csaba (Hajdú- Bihar megye), dr. Czoma László (Zala megye), Kopp Lászlóné (Borsod-A­baúj- Zemplén megye), Tulok András (Veszprém megye), dr. Hellner Károly (Buda­pest), dr. Bölcsey György (Budapest), a bizottság titká­ra. A külföldön tartózkodó Király Zoltán (Csongrád megye) írásban juttatta el véleményét. (MTI) 5 Jövedelem és presztízs Keserű szájízzel állapítják meg mostanában egyre gyakrabban különböző szakmák művelői, hogy hivatá­suk presztízse méltatlanul alacsony. Panaszkodnak a mérnökök, általában a műszakiak, a pedagógusok. De nemcsak az értelmiségi pályán működők körében hal­lani ilyen véleményt. Egykor nagy becsben álló vasas­szakmák mesterei, vagy akár a postások és a vasuta­sok között is gyakori a megállapítás: azért nincs után­pótlás, mert elvesztette a szakma a presztízsét. De va­jon valóban ilyen nagy a presztízsveszteség a fiatalok szemében? Egyáltalán, hogyan értékelik ők az egyes foglalkozásokat? Erről szóló vizsgálatot végzett a Köz­ponti Statisztikai Hivatal, amelyről nemrégiben tanul­mány jelent meg. A felmérés során mintegy hét és fél ezer ember véle­ményét kérdezték meg 156- féle foglalkozásról. Külön csoportban vizsgálták a 14— 29, a 30—49 és az 50—69 éve­sek válaszait. Így kitűnt pél­dául, hogy a vezető beosztás­sal járó foglalkozásokat a legfiatalabb generáció értéke­li a legmagasabbra. Minden ellenkező hiedelemmel szem­ben az értelmiségi pályákat is nagyra tartják. A legtekinté­lyesebb ezek közül a fiatalok szemében az egyetemi tanár, az orvos, az ügyvéd, a csilla­gász és a szociológus munká­ja. De például az állatorvosi hivatásnak inkább a közép­korúak szemében van na­gyobb súlya, a papi pálya vi­szont — érthető módon — az idősebb generációnál élvez nagyobb tekintélyt. A népgazdasági ágak presztízsét vizsgálva az ipar áll az élen, ezen belül is a nehézipar. Köztudott, hogy vannak divatos foglalkozá­sok, amelyek a fiatalok sze­mében igen vonzóak. A leg­népszerűbbek: az ékszerész, a fogtechnikus, az óvás, a mű­szerész, a tévészerelő és más szerelőszakmák. Egyébként az idősebbek is többre értékel­ték ezeket, mint a hagyomá­nyos vasasszakmákat, a laka­tos, az esztergályos, a he­gesztő, vagy a szerszámkészí­tő munkáját. A férfias vonzó, a nőies nem Előkelő helyet foglaltak el a ranglistán a bányászati és kohászati munkakörök, bi­zonyára azért, mert ezek olyan férfias, nehéz foglalko­zások, amelyekkel azért jól is lehet keresni. Ugyanakkor azonban a segédmunkák, amelyek sokszor ugyancsak kemény erőkifejtést kíván­nak, és elég jól fizetnek, jó­val alacsonyabb presztízsű­ek, mint a nehézipari szak­munkák. Míg a férfias pályák von­zóak a fiatalemberek szemé­ben, az elnőiesedett ipari munkakörök nemigen csábít­ják a lányokat, asszonyokat. Még a könnyűiparon belül is háttérbe szorultak azok a fog­lalkozások, ahol sok nő dol­gozik. Például a szövő, a gé­pi varró és a konzervgyártó munkáját jóval hátrább so­rolták, mint az iparág férfias szakmáit. A tanulmány szerzője, Kul­csár Rózsa arra a következ­tetésre jutott, hogy az elnőie­sedett, vagy már eleve nőies szakmák presztízse alacso­nyabb, mint a férfiszakmáké. A férfias pályák közé tar­toznak a közlekedéssel kap­csolatos foglalkozások, ame­lyek közül a járművezetőké a legnagyobb tekintély, bár ők is vesztettek korábbi rang­jukból. A buszsofőr, vagy a mozdonyvezető munkája ma már kevésbé álma a gyere­keknek. Az építőipari munkák te­kintélye is alacsonyabb lett a fiatalok szemében. Nem­csak az olyan hagyományos szakmák, mint a kőműves, az ács, a bádogos, a villany-, vagy vízvezeték-szerelő, de még a modern technológiához kapcsolódó vasbetonszerelő szakmát is többre értékelték az idősebbek, mint a fiata­lok. Felül-és alulfizetettek A népgazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság és a szolgáltatás kapta a legki­sebb elismerést a megkérde­zettektől. De ebben is nagy különbségek voltak a generá­ciók között: a 30 éven aluliak minden mezőgazdasági mun­kakört rosszabbnak minősí­tettek, mint az 50 éven felü­liek. A rangsor legaljára a se­gédmunkák kerültek, s eb­ben teljes volt az egyetértés a fiatalok és az idősek között. Mostanában, ha egy pálya elismertségéről, tekintélyé­ről beszélünk, hajlamosak vagyunk azt gondolni: an­nak van nagy presztízse, amit jól megfizetnek. A KSH felmérése nyomán kirajzoló­dó kép viszont azt mutatja, hogy nem feltétlenül a leg­jobban megfizetett szakmá­kat ismerik el a legrango­sabbnak. De természetesen a pénz és a presztízs szorosan összefügg egymással. A kis­iparosok, kiskereskedők — akikről általában magas jö­vedelmet tételezünk fel — nagyobb tekintélyt élveznek a fiatalok körében, mint az idősebb korosztálynál. Meg­ítélésünk nagyjából a szak­munkások szintjére került. A vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy a közvéle­ményben élnek „felülfizetett” és „alulfizetett” foglalkozá­sok. Presztízsükhöz képest „felülfizetettnek” tekintik például az autószerelő, az olajbányász, a szobafestő kis­iparos, az önálló vendéglős, a vájár, a szűcs kisiparos, a kiskereskedő, a taxisofőr, a benzinkutas, a cipész kisipa­ros, a csillés, a futballista, a sírkőfaragó kisiparos, a ju­hász, a kubikos és a szippan­tás munkáját. A vélemények szerint méltatlanul alacso­nyan fizetett foglalkozás vi­szont az egyetemi tanáré, a mérnök, az állatorvos, a ta­nár, a tanító, az óvónő, az ápolónő, a rendelőintézeti asszisztens, a pap, a könyv­táros, a bérelszámoló, a gép­írónő, az áruházi eladó és a bolti pénztáros munkaköre. Futballisták és asztalosok háttérben A 156 foglalkozás közül a rangsor első helyére egyéb­ként a miniszterhelyettes ke­rült, nyomban utána a gyár­igazgató, a kórházigazgató és a kórházi orvos következett. A mérnökök a 11. helyen, a megyei tanácselnök és a minisztériumi tisztviselő kö­zött foglalnak helyet, őket követi az állatorvos és a me­gyei párttitkár. A gyári párt­titkárt a 25. helyre tették, közvetlenül a szociológus elé és a tanító mögé. A színé­szek csak a 30. helyet foglal­ják el, a futballisták pedig a 91. helyre szorultak. A rend­őrök a 47. helyen, a műsza­ki rajzolók és az autószere­lők közötti helyet kapták, a vájárok az 57. helyen, az au­tóbusz-vezető mögé kerültek, és megelőzik az önálló ven­déglősöket. Az esztergályosok a 74. helyen, a nyomdász- és a géplakatos szakma közötti helyet kapták, megelőzve a pincéreket és a benzinkuta­sokat. A lista századik tagja a szerszámkészítő szakma, amit alig előz meg az aszta­los-, a hegesztő- és a kovács­mesterség. A közvélemény — a felmérés szerint — a szál­lodai portás munkáját a darus és a szövőnő mögé he­lyezi, de még hátrább rang­sorolja a postások és a trak­torosok munkáját. A 156 szakma legvégén a takarító, a kubikos, a szippantó, a sze­métszállító és az utcaseprő található. A vizsgálat eredménye te­hát azt jelzi, hogy a presz­tízs és a jövedelem nem azo­nos fogalmak. Egyes szak­máknak annak ellenére is megmaradt a tekintélyük, hogy nincsenek kellőképpen megfizetve. Más, jól jövedel­mező foglalkozások pedig nem vívtak ki igazi elisme­rést. De ez nyilván nem je­lentheti azt, hogy hosszú tá­von is el kell szakadnia a presztízsnek a jövedelmek­től, hiszen a tendenciák azt is mutatják, hogy az anyagi­lag jobban becsült tevékeny­ségek előbb-utóbb vonzóbbá válnak a fiatalok számára is. Valójában olyan értékrendre lenne szükség, amelyben minden munka aszerint kap­na erkölcsi és anyagi elisme­rést, amennyire hasznos a társadalom és a gazdaság számára. Peredi Ágnes

Next