Népszava, 1987. december (115. évfolyam, 283–308. sz.)
1987-12-08 / 289. szám
NÉPSZAVA 1987. DECEMBER 8. KEDD Aczél György hazaérkezett Franciaországból Hétfőn hazaérkezett Franciaországból az MSZMP küldöttsége, amely Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével részt vett a Francia Kommunista Párt XXVI. kongresszusán. A delegáció — amelynek tagja volt Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Horváth Tamás, a KB munkatársa — tárgyalásokat folytatott Roland Leroy-jal, René Piquet-vel és Maxime Grenitzcel, az FKP Politikai Bizottságának tagjaival, valamint a kongresszusom részt vett több külföldi küldöttség vezetőjével. Aczél György találkozott Alain Poherrel, a francia szenátus elnökével, Jean- Pierre Chevenement-nel, a Szocialista Párt Végrehajtó Irodájának tagjával és Hubert Martin szenátorral, a Francia—Magyar Baráti Társaság elnökével. Párizsi tartózkodása során Aczél György részt vett a Magyarország tegnap és ma címmel, a Nagel Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetének franciaországi bemutatóján, továbbá interjút adott a francia televíziónak és a sajtó képviselőinek. (MTI) Berecz János előadása a KISZ-aktivisták tanácskozásán A szocializmus építésének időszerű feladatairól, mai szocializmusképünkről rendez a fiataloknak vitasorozatot tavasszal a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. A politikai akció kezdetét megelőzően, a vitasorozat elméleti megalapozásaként hétfőn a KISZ megyei, városi bizottságainak titkárai és aktivistái, valamint a megyei és városi pártbizottságok ifjúsági felelősei tanácskoztak az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságán. Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára vázolta a vitasorozat céljait, majd Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP KB titkára, időszerű ideológiai kérdésekről, a szocializmuskép változásairól tartott előadást. A KISZ politikai vállalásainak szerepéről a gazdasági-társadalmi kibontakozásban Gönci János, a KISZ KB titkára szólt. A KISZ-aktivisták szekcióüléseken vitatták meg az akció gyakorlati kérdéseit. Andics Jenő, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektorhelyettese a szocializmusfelfogás történeti változásairól, illetve Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató az értékrend állandó és változó elemeiről tartott előadásait követően a tanácskozás Hámori Csaba zárszavával ért véget. (MTI) Csehák Judit fogadta a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalom vezetőit Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn hivatalában fogadta a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusán részt vevő dr. Ahmed Abu-Gourát, a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Világszövetsége állandó bizottságának elnökét és Maurice Aubert-t, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága alelnökét. A szívélyes légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek e humanitárius mozgalom aktuális kérdéseiről. A megbeszélésen részt vett dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke. (MTI) Magyar pártmunkásküldöttség látogatása Csehszlovákiában A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége — Gál Zoltánnal, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának alosztály-vezetőjével az élen — november 30. és december 5. között Csehszlovákiában tartózkodott. Megbeszéléseket folytatott Jan Bruchallal, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának osztályvezetőjével, továbbá a Szövetségi Gyűlés, a szövetségi és a szlovák kormány, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács vezető képviselőivel. (MTI) Megemlékezések a magyar sajtó napján A magyar sajtó napja, a Vörös Újság megjelenésének 69. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott hétfőn a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Választmánya a Magyar Sajtó Házában. Az ünnepi ülés résztvevőit Pálfy József, a MÚOSZ elnöke köszöntötte, majd Kopka János, a szövetség alelnöke, a Kelet-Magyarország főszerkesztője mondott beszédet. Ezt követően a Magyar Újságírók Szövetségének Választmánya több évtizedes munkásságuk elismeréseként Aranytollal tüntette ki Berendi Ferencet, a Szabad Föld, és Vigovszki Ferencet, az MTI nyugalmazott fotóriporterét, valamint Budavári Antal, Csapó György, Csoma Béla, Fenyő Béla, Gulyás Pál, Kovács Judit, Kölcsey Erzsébet, Kőszegi Imre, Kürti László, Matúz Józsefné, NiszkácsLászló, Perényi István, Rózsa György, Szász Ferenc, Szilágyi István, Varannai Aurél és Veres Pál nyugalmazott újságírókat. A Magyarok Világszövetségének javaslatára ugyancsak ebben a kitüntetésben részesült Sziklay Andor, USA-ban élő szakíró és kutató. Az ünnepségen Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke a Szocialista Újságírásért kitüntetést adta át a magyar sajtóban, illetve a Rádióban dolgozó 30 újságírónak, közöttük Franek Tibornak, a Népszava rovatvezető-helyettesének. Az idén második alkalommal hirdették ki a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nívódíjpályázatának eredményeit. A zsűri ezúttal kilenc egyéni és egy kollektív díjat adott ki, az elismeréseket Pálfy József adta át. Az ünnepséget követően a Magyar Sajtó Házában megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság emléktábláját. Az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya nevében Lazatos Ernő osztályvezető és Karvalics László osztályvezető-helyettes, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevében Bányász Rezső és Németh Jenő elnökhelyettes, a Népszabadság szerkesztősége részéről Borbély Gábor főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztő-helyettes, a társszakszervezetek nevében Cs. Nagy Lajos, a Nyomda, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének főtitkára és Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára, a MUOSZ képviseletében Pálfy József és Megyeri Károly főtitkár koszorúzott. Elhelyezték a megemlékezés virágait a Bálint György Újságíró Iskola hallgatói is. A Magyar Honvédelmi Szövetség országos központjában is megemlékeztek a magyar sajtó napjáról. Bognár Ferenc ezredes, az MHSZ főtitkárának első helyettesének beszédét követően elismeréseket adott át, majd köszöntőt mondott Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. (MTI) Koszorúútási ünnepség a Népszava székházában A magyar sajtó napja alkalmából hétfőn délelőtt a Népszava szerkesztőségének székházában megkoszorúzták Somogyi Bélának és Bacsó Bélának, a lap mártírjainak emléktábláját. Az 1920-ban a fasizmus áldozatául esett két újságíró emléktáblájára koszorút helyezett el az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya nevében Lakatos Ernő osztályvezető és Karvalics László osztályvezető-helyettes; a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevében Bányász Rezső államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke és Németh Jenő elnökhelyettes; a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezete központi vezetősége nevében Cs. Nagy Lajos főtitkár és Kárpáti Tamás titkár; a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Megyeri Károly főtitkár és Szalay Antal, a Népszava MUOSZ-szervezetének titkára, a Népszava szerkesztősége, valamint Lap- és Könyvkiadója nevében Fodor László főszerkesztő és Kiss Jenő igazgató . Batha László felvétele Országgyűlési bizottságok ülése Az Országgyűlés ipari bizottsága hétfőn ülést tartott a Parlamentben. A testület tagjai Juhász Mihály elnökletével a jövő évi költségvetésről, valamint az 1988-ban életbe lépő szabályozók ipari hatásairól tanácskoztak. A vitában felszólalt Gágyor Pál (Budapest), Juhász Mihály (Budapest), Juratovics Aladár (Csongrád megye), Kovács Károly (Budapest), Kovács László (Pest megye), László Ferenc (Fejér megye), Lékai Gusztáv (Hajdú megye), Mérei Emil (Baranya megye), Morvay László (Budapest), Simon Péter (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Tőzsér Gáspár (Nógrád megye), Wieszböck Rezsőné (Győr-Sopron megye), valamint Harsányi Imre, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A vitazáró után több képviselő továbbra is fenntartását hangsúlyozta néhány kérdésben, Gágyor Pál például javasolta a pénzügyminiszter-helyettesnek, hogy a vitás kérdéseket az azonnali elutasítás helyett minden esetben vitassák meg. Az ipari bizottság végül támogatólag tudomásul vette az előterjesztett tájékoztatót. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága — a törvényhozó testület téli ülésszakára készülve — hétfőn ülést tartott a Parlamentben. Először az 1988. évi állami költségvetésnek az Igazságügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség, továbbá a tanácsok munkájára, jövő évi gazdálkodására vonatkozó fejezeteit vitatták meg a képviselők, miután az írásos munkaanyaghoz szóbeli kiegészítést fűzött Békesi László pénzügyminiszterhelyettes. Két további, a jogalkotásról, illetőleg az 1960. előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvény tervezetével foglalkozott ezután a bizottság dr. Petrik Ferenc igazságügyminiszterhelyettes előterjesztésében. A vitában felszólalt dr. Körös Gáspár (Bács-Kiskun megye), dr. Vodila Barna (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), dr. Horváth Jenő (Budapest), dr. Lakos László (Pest megye), Fenyvesi Henrik (Somogy megye), Balogh György (Fejér megye), Filló Pál (Budapest), dr. Németh Kálmán (Győr-Sopron megye), dr. Ladányi József (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Benjámin Judit (Budapest), dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun megye), az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának elnöke, dr. Nagy József (Baranya megye), dr. Tallóssy Frigyes (Budapest), dr. Kereszti Csaba (Hajdú- Bihar megye), dr. Czoma László (Zala megye), Kopp Lászlóné (Borsod-Abaúj- Zemplén megye), Tulok András (Veszprém megye), dr. Hellner Károly (Budapest), dr. Bölcsey György (Budapest), a bizottság titkára. A külföldön tartózkodó Király Zoltán (Csongrád megye) írásban juttatta el véleményét. (MTI) 5 Jövedelem és presztízs Keserű szájízzel állapítják meg mostanában egyre gyakrabban különböző szakmák művelői, hogy hivatásuk presztízse méltatlanul alacsony. Panaszkodnak a mérnökök, általában a műszakiak, a pedagógusok. De nemcsak az értelmiségi pályán működők körében hallani ilyen véleményt. Egykor nagy becsben álló vasasszakmák mesterei, vagy akár a postások és a vasutasok között is gyakori a megállapítás: azért nincs utánpótlás, mert elvesztette a szakma a presztízsét. De vajon valóban ilyen nagy a presztízsveszteség a fiatalok szemében? Egyáltalán, hogyan értékelik ők az egyes foglalkozásokat? Erről szóló vizsgálatot végzett a Központi Statisztikai Hivatal, amelyről nemrégiben tanulmány jelent meg. A felmérés során mintegy hét és fél ezer ember véleményét kérdezték meg 156- féle foglalkozásról. Külön csoportban vizsgálták a 14— 29, a 30—49 és az 50—69 évesek válaszait. Így kitűnt például, hogy a vezető beosztással járó foglalkozásokat a legfiatalabb generáció értékeli a legmagasabbra. Minden ellenkező hiedelemmel szemben az értelmiségi pályákat is nagyra tartják. A legtekintélyesebb ezek közül a fiatalok szemében az egyetemi tanár, az orvos, az ügyvéd, a csillagász és a szociológus munkája. De például az állatorvosi hivatásnak inkább a középkorúak szemében van nagyobb súlya, a papi pálya viszont — érthető módon — az idősebb generációnál élvez nagyobb tekintélyt. A népgazdasági ágak presztízsét vizsgálva az ipar áll az élen, ezen belül is a nehézipar. Köztudott, hogy vannak divatos foglalkozások, amelyek a fiatalok szemében igen vonzóak. A legnépszerűbbek: az ékszerész, a fogtechnikus, az óvás, a műszerész, a tévészerelő és más szerelőszakmák. Egyébként az idősebbek is többre értékelték ezeket, mint a hagyományos vasasszakmákat, a lakatos, az esztergályos, a hegesztő, vagy a szerszámkészítő munkáját. A férfias vonzó, a nőies nem Előkelő helyet foglaltak el a ranglistán a bányászati és kohászati munkakörök, bizonyára azért, mert ezek olyan férfias, nehéz foglalkozások, amelyekkel azért jól is lehet keresni. Ugyanakkor azonban a segédmunkák, amelyek sokszor ugyancsak kemény erőkifejtést kívánnak, és elég jól fizetnek, jóval alacsonyabb presztízsűek, mint a nehézipari szakmunkák. Míg a férfias pályák vonzóak a fiatalemberek szemében, az elnőiesedett ipari munkakörök nemigen csábítják a lányokat, asszonyokat. Még a könnyűiparon belül is háttérbe szorultak azok a foglalkozások, ahol sok nő dolgozik. Például a szövő, a gépi varró és a konzervgyártó munkáját jóval hátrább sorolták, mint az iparág férfias szakmáit. A tanulmány szerzője, Kulcsár Rózsa arra a következtetésre jutott, hogy az elnőiesedett, vagy már eleve nőies szakmák presztízse alacsonyabb, mint a férfiszakmáké. A férfias pályák közé tartoznak a közlekedéssel kapcsolatos foglalkozások, amelyek közül a járművezetőké a legnagyobb tekintély, bár ők is vesztettek korábbi rangjukból. A buszsofőr, vagy a mozdonyvezető munkája ma már kevésbé álma a gyerekeknek. Az építőipari munkák tekintélye is alacsonyabb lett a fiatalok szemében. Nemcsak az olyan hagyományos szakmák, mint a kőműves, az ács, a bádogos, a villany-, vagy vízvezeték-szerelő, de még a modern technológiához kapcsolódó vasbetonszerelő szakmát is többre értékelték az idősebbek, mint a fiatalok. Felül-és alulfizetettek A népgazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság és a szolgáltatás kapta a legkisebb elismerést a megkérdezettektől. De ebben is nagy különbségek voltak a generációk között: a 30 éven aluliak minden mezőgazdasági munkakört rosszabbnak minősítettek, mint az 50 éven felüliek. A rangsor legaljára a segédmunkák kerültek, s ebben teljes volt az egyetértés a fiatalok és az idősek között. Mostanában, ha egy pálya elismertségéről, tekintélyéről beszélünk, hajlamosak vagyunk azt gondolni: annak van nagy presztízse, amit jól megfizetnek. A KSH felmérése nyomán kirajzolódó kép viszont azt mutatja, hogy nem feltétlenül a legjobban megfizetett szakmákat ismerik el a legrangosabbnak. De természetesen a pénz és a presztízs szorosan összefügg egymással. A kisiparosok, kiskereskedők — akikről általában magas jövedelmet tételezünk fel — nagyobb tekintélyt élveznek a fiatalok körében, mint az idősebb korosztálynál. Megítélésünk nagyjából a szakmunkások szintjére került. A vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy a közvéleményben élnek „felülfizetett” és „alulfizetett” foglalkozások. Presztízsükhöz képest „felülfizetettnek” tekintik például az autószerelő, az olajbányász, a szobafestő kisiparos, az önálló vendéglős, a vájár, a szűcs kisiparos, a kiskereskedő, a taxisofőr, a benzinkutas, a cipész kisiparos, a csillés, a futballista, a sírkőfaragó kisiparos, a juhász, a kubikos és a szippantás munkáját. A vélemények szerint méltatlanul alacsonyan fizetett foglalkozás viszont az egyetemi tanáré, a mérnök, az állatorvos, a tanár, a tanító, az óvónő, az ápolónő, a rendelőintézeti asszisztens, a pap, a könyvtáros, a bérelszámoló, a gépírónő, az áruházi eladó és a bolti pénztáros munkaköre. Futballisták és asztalosok háttérben A 156 foglalkozás közül a rangsor első helyére egyébként a miniszterhelyettes került, nyomban utána a gyárigazgató, a kórházigazgató és a kórházi orvos következett. A mérnökök a 11. helyen, a megyei tanácselnök és a minisztériumi tisztviselő között foglalnak helyet, őket követi az állatorvos és a megyei párttitkár. A gyári párttitkárt a 25. helyre tették, közvetlenül a szociológus elé és a tanító mögé. A színészek csak a 30. helyet foglalják el, a futballisták pedig a 91. helyre szorultak. A rendőrök a 47. helyen, a műszaki rajzolók és az autószerelők közötti helyet kapták, a vájárok az 57. helyen, az autóbusz-vezető mögé kerültek, és megelőzik az önálló vendéglősöket. Az esztergályosok a 74. helyen, a nyomdász- és a géplakatos szakma közötti helyet kapták, megelőzve a pincéreket és a benzinkutasokat. A lista századik tagja a szerszámkészítő szakma, amit alig előz meg az asztalos-, a hegesztő- és a kovácsmesterség. A közvélemény — a felmérés szerint — a szállodai portás munkáját a darus és a szövőnő mögé helyezi, de még hátrább rangsorolja a postások és a traktorosok munkáját. A 156 szakma legvégén a takarító, a kubikos, a szippantó, a szemétszállító és az utcaseprő található. A vizsgálat eredménye tehát azt jelzi, hogy a presztízs és a jövedelem nem azonos fogalmak. Egyes szakmáknak annak ellenére is megmaradt a tekintélyük, hogy nincsenek kellőképpen megfizetve. Más, jól jövedelmező foglalkozások pedig nem vívtak ki igazi elismerést. De ez nyilván nem jelentheti azt, hogy hosszú távon is el kell szakadnia a presztízsnek a jövedelmektől, hiszen a tendenciák azt is mutatják, hogy az anyagilag jobban becsült tevékenységek előbb-utóbb vonzóbbá válnak a fiatalok számára is. Valójában olyan értékrendre lenne szükség, amelyben minden munka aszerint kapna erkölcsi és anyagi elismerést, amennyire hasznos a társadalom és a gazdaság számára. Peredi Ágnes