Népszava, 1988. április (116. évfolyam, 78–102. sz.)
1988-04-01 / 78. szám
NÉPSZAVA 1988. ÁPRILIS 1., PÉNTEK Eduard Sevardnadze nyilatkozata az afganisztáni rendezésről Az afganisztáni rendezéssel kapcsolatos kérdésekre válaszolt a Rabotnicseszko Delo csütörtöki számában megjelent interjújában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. „Az Afganisztán és Pakisztánközötti megegyezések mindegyike a klasszikus nemzetközi megállapodások jellegét viseli, amelyekben a felek egyenjogú, szuverén személyekként jelennek meg, és minden kötelezettség a kölcsönösségre alapozódik — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter.” Az afgán— pakisztáni tárgyalások jelenlegi fordulója előtt mindezek a szerződéstervezetek már egyeztetve voltak. Mindössze a kapcsolatok dokumentumában, üresen hagyott helyre kellett bevenni a szovjet csapatok kivonásának időtartamát, amely minden fél számára elfogadható. A tárgyalási forduló elején ez is megtörtént, 9 hónapban állapodtak meg. Ezek után már csak egyetlen kérdés várt egyeztetésre, az általános pontok egyikében említett ,nemzetközileg elismert határok kérdése. A tárgyalási forduló elején magától értetődőnek tűnt — ennek megvolt a komoly alapja —, hogy ezt a formulát illetően is létrejön a kompromiszszum. A pakisztáni fél azonban most ennek a megoldását az egész rendezés akadályává változtatta.” Afganisztán ebben a kérdésben is konstruktív magatartást tanúsít: nem zárja ki külön diplomáciai tárgyalások lebonyolítását a határproblémát illetően. Azzal az amerikai javaslattal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió — az állítólagos aszimmetriát megszüntetendő — egyezzen meg „moratóriumban” az afganisztáni felek részére történő fegyverszállításokat illetően, a szovjet külügyminiszter egyebek között rámutatott: ez egyrészt csak a kabuli kormányt fosztaná meg a védelemhez szükséges fegyverektől, mert a kormányellenes erőknek az Egyesült Államok csupán az egyik — jóllehet a legfontosabb — szállítója. Másrészt, a már egyeztetett dokumentumok egyikében sem esik szó semmiféle, az amerikaiak által most emlegetett „moratóriumról” vagy „szimmetriáról”. Eduard Sevardnadze az Egyesült Államok nélkül is elképzelhetőnek tartja az afganisztáni rendezést, bár természetesen jobb szeretné, ha Washington közreműködésével történne meg az. A szovjet külügyminiszter szerint Washington nélkül a rendezés a következőképpen valósulhatna meg: Afganisztán és Pakisztán kétoldalú szerződéseket kötne, a „kapcsolatok dokumentumát” pedig rajtuk kívül a Szovjetunió is aláírná, minthogy abban a szovjet csapatok kivonásáról is szó van. De — s ez is hangsúlyt kap az interjúban —, a Szovjetunió akkor is kivonja csapatait Afganisztánból, ha a genfi megállapodásokat végül is nem írják alá. * Az Egyesült Államok — Pakisztán kérésére — bizonyos mértékig módosítja az afganisztáni rendezés elé szabott feltételeit és nem ragaszkodik ahhoz, hogy a Szovjetunió szüntesse be a jelenlegi kormányzatnak nyújtott katonai szállításait annak fejében, hogy az Egyesült Államok is szüntesse meg a komrányellenes erők katonai támogatását. Az erről szóló hírt egy jobboldali politikus, Gordon Humphrey szenátor röppentette fel szerdán délután. A Fehér Ház szóvivője, Martin Fitzwater tagadta, hogy Reagan elnök érdemi módosítást rendelt volna el az amerikai álláspontban, de elismerte, hogy az elnök tárgyalt erről szerdán délután Ziaul Hakk pakisztáni elnökkel. Csütörtökön Genfben Diego Cordovez, ENSZ-főtitkárhelyettes közvetítésével folytatódtak a két napja félbeszakadt hivatalos afgán— pakisztáni közvetett tárgyalások. (MTI) Űrfegyverkezés III szovjet ellenőrzési javaslat A Szovjetunió olyan nemzetközi ellenőrzési rendszer létrehozását javasolja, amely megakadályozná, hogy bármiféle fegyvert telepíthessenek a világűrbe. Ezt az indítványt tartalmazza az a memorandum, amelyet a genfi Leszerelési Értekezleten terjesztett a szovjet küldöttség a tanácskozás résztvevői elé. A Szovjetunió véleménye szerint — olvasható a memorandumban — e rendszer alapját az úgynevezett Nemzetközi Űrfelügyelet alkotná. E testületnek az aláírók lehetővé tennék, hogy megvizsgálhasson minden világűrbe küldendő berendezést. A dokumentum meghatározza, hogy a szovjet fél szerint mely eszközök minősülnek fegyvernek, majd részletesen kifejti az ellenőrzés javasolt szabályait. Így például a tagállamoknak időben értesíteniük kell az Űrfelügyeletet minden felbocsátás pontos időpontjáról, a hordozóeszköz típusáról, a tervezett pálya adatairól. Lehetővé kell tenniük az ellenőrző csoportok állandó jelenlétét az összes indítóhelyen, s az ellenőrzés a megállapodásba bevont vállalatokra, laboratóriumokra és kísérleti központokra is kiterjedne. (TASZSZ) Jackson találkozott a demokrata „királycsinálókkal ” Az amerikai Demokrata Párt több ismert politikusa, köztük Clark Clifford, volt hadügyminiszter találkozott szerdán Washingtonban Jesse Jackson érsekkel, aki jelenleg a párt elnökjelöltségéért vívott versenyben a második helyezett, és csaknem ugyanannyi megválasztott küldött támogatja jelöltségét, mint a szoros versenyben pillanatnyilag élen álló Michael Dukakis massachusettsi kormányzót. A veterán demokrata politikusok — akiket az amerikai politikai szóhasználat a párt „királycsinálóinak” minősít — tájékozódni kívántak a fekete bőrű lelkész politikai nézeteiről, egyben arról, miként vélekedik megválasztásának esélyeiről, illetve az elnökjelölő pártkonvenció lehetséges megoldásáról. Az eddigi előválasztások és párttanácskozások eredménye alapján szinte bizonyos, hogy egyetlen jelölt sem kaphatja meg a küldöttek abszolút többségének azonnali támogatását, így a jelöltség sorsát politikai alku dönti majd el. (MTI) Gibraltári kommandóakció Thatcher nem ad magyarázatot Az Amnesty International csütörtökön felszólította Margaret Thatcher kormányfőt, hogy nyilvánosan tisztázza a március 6-án végrehajtott brit kommandóakció körülményeit, amelynek során civil ruhás brit katonák Gibraltár főutcáján agyonlőtték az IRA három, fegyvertelen aktivistáját. Az emberi jogok tiszteletben tartásáért fellépő, londoni székhelyű társadalmi szervezet szóvivője bejelentette: levélben szólították fel Margaret Thatcher brit kormányfőt, hogy adjon magyarázatot a gibraltári lövöldözés körülményeire, amelyek „bírósági eljárás nélküli kivégzésre látszanak utalni”. A brit kormányt rendkívül kínosan érinti annak a nemzetközi társadalmi szervezetnek a fellépése, amelynek megállapításaira a múltban maga is gyakran hivatkozott, amikor más kormányoktól kérte számon az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását. Margaret Thatcher brit kormányfő csütörtökön az alsóházban felháborodottan utasította vissza az Amnesty Internationalnak azt a felhívását, hogy adjon teljes és nyilvános magyarázatot a „gibraltári hármak” agyonlövésének körülményeiről. Thatcher asszony kijelentette, hogy a Gibraltárban lefolytatandó törvényszéki tárgyalás „megfelelő alkalom lesz a szóban forgó kérdések tisztázására”. „Remélem, hogy az Amnesty International némi törődést mutat majd az IRA által 1969 óta meggyilkolt több mint 2000 ember iránt is” — fűzte hozzá a kormányfő. Tamil vérengzés Újabb borzalmas vérengzést követtek el tamil fegyveresek Sri Lanka keleti részében. Feltehetően a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű szervezet tagjai csütörtökön rátámadtak két, muzulmánok lakta falura, és szemtanúk beszámolói szerint, több mint negyven embert kegyetlenül lemészároltak. A támadó tamil gerillák betörtek egy mecsetbe is, ahol sortüzet nyitottak a bent lévőkre. A két órán át tartó mészárlás során a fegyveresek legalább száz házat felgyújtottak. Koszovo Tiltakozó gyűlés Tiltakozó gyűlést tartott szerdán este Pristina (Koszovó autonóm tartomány székvárosa) Obitics nevű peremkerületének mintegy 1500 szerb és crnagorac nemzetiségű lakója. A szónokok egyebek között azt állították, hogy a hatóságok eddig semmit sem valósítottak meg abból a 15 pontos programból, amit egy évvel ezelőtt fogadtak el a környék politikai-biztonsági és társadalmi-gazdasági helyzetének megszilárdítására. Nagyobb létbiztonságot követeltek. Hatékony intézkedéseket sürgettek a szerbek és crnagorapok Koszovóból történő elvándorlásának feltartóztatására. Elmondták, hogy az albán nacionalisták nyomására az elmúlt öt évben 120 szerb és crnagorac család költözött el Obilicsból, s most további 70 jelezte kitelepülési szándékát. NDK—Nyugat -Beriin Területcsere Jelentős területcseréről írtak alá csütörtökön szerződést az NDK és Nyugat-Berlin megbízottai a berlini külügyminisztériumban. A megállapodás értelmében összesen 17 helyen kerül sor a nagyhatalmak által a II. világháború végén kijelölt határ módosítására, a kiszögelések, területi enklávék megszüntetésére. Az NDK 87,3 hektárnyi területet kap, és 96,7 hektárnyi területet ad át. A különbség kiegyenlítésére a nyugat-berlini szenátus 76 millió nyugatnémet márkát fizet az NDK-nak. Az érintett helyeken az elkövetkező hetekben jelölik ki az új határvonalat. Újságírók kitüntetése a Parlamentben Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából csütörtökön a Parlamentben kitüntetéseket adtak át atömegkommunikáció dolgozóinak. Az ünnepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP agitációs és propagandaosztályának vezetője, valamint az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek több vezető képviselője. Bányász Rezső kormánybiztos köszöntötte a kitüntetetteket, és az ünnepség valamennyi résztvevőjét. Elsősorban arról szólt, hogy a szocializmus építésének új szakaszában különösen fontos szerep jut a sajtónak. Kiemelte, hogy most nagy szükség van a tisztánlátásra és az elkötelezett helytállásra, hiszen manapság egyesek már nemcsak az idejétmúlt, hanem az örök érvényű igazságokat is megkérdőjelezik. Annak ellenére — mondotta —, hogy a sajtóban dolgozókra is hat a kishitűség, az elbizonytalanodás, nagyon sok újságíró tehetségének legjavát nyújtva segíti a bonyolult politikai és társadalmi viszonyok közötti eligazodást. Nem csupán szolgálja, de újabb felismerésekre is serkenti a politikát. Hangsúlyozta: a szónak és a betűnek csak akkor van hitele, ha a fokozódó nyíltság növekvő felelősséggel párosul, ha a sajtó nem szakad el legnemesebb, legdemokratikusabb baloldali hagyományaitól. Ünnepi beszédének befejeztével Bányász Rezső átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjével tüntette ki Rónai Mihály András írót, újságírót; a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével Bozó Lászlót, a Magyar Rádió igazgató-főrendezőjét. Az Április Negyedike Érdemrendet öten vehették át. A Munka Érdemérem arany fokozata kitüntetésben négyen részesültek, az ezüst fokozatot nyolcan, a bronz fokozatot pedig tizennégyen — köztük dr. Kende Katalin, a Népszava rovatvezető-helyettese — vették át. Rózsa Ferenc-díjat kapott Aczél Endre, a Tv-híradó főszerkesztője, Benedek István Gábor, a Népszabadság rovatvezető-helyettese, Bürger Lajos, a Kelet-Magyarország főmunkatársa, Mester Ákos, ,a Magyar Rádió politikai adások főszerkesztőségének vezető szerkesztője, Novotny Zoltán, a Magyar Rádió sportosztályának vezetője, R. Székely Julianna, az Új Tükör főmunkatársa és Ritter Aladár, az Esti Hírlap nyugalmazott újságírója. A Szocialista Újságírásért kitüntetést tízen vehették át, Kiváló Munkáért kitüntetésben pedig kilencvennégyen — köztük Tasnádi Attila újságíró, Krizsán Ágnes szerkesztőségi titkárnő és Dobos Miklós szervező, a Népszava dolgozói — részesültek. . A lakóhelyi közügyek és közélet fórumai ugyancsak megújulásra és az eddiginél mélyerehatóbb demokratizálásra szorulnak. Ezért a politikai mechanizmus reformjával kapcsolatos párttézisek célul tűzik, hogy a tanácsi népképviseletek tényleges önkormányzati gazdái legyenek a falvak és városokéletének. E folyamat jogi megalapozására a tervezett új tanácstörvény lesz hivatott. Ennek jelentőségéről, tartalmi lehetőségeiről és a valódi önkormányzat megteremtésének feltételeiről kértünk interjút Verebélyi Imrétől, az állam- és jogtudományok doktorától, az Államigazgatási Szervezési Intézet igazgatójától. — Már a jelenlegi tanácstörvény is említi az önkormányzati jelleget. Ez ön szerint mennyiben vált valóra? — A 17 évvel ezelőtt született, most is érvényes tanácstörvény a tényleges önkormányzatiság megvalósítását csak távlati célként deklarálta. A jelenre vonatkozóan csupán a választott testületek egyik kiegészítő vonásának szánta. Ám ennek érdekébenis jóval kevesebb történt, mint a tanácsi szakigazgatás erősítéséért. Ezt ugyanis nemcsak a helyi vezetők irányítják, hanem az ő közvetítésükkelgyakori a felsőbb beavatkozás is — a régi, „kézi vezérléses” módszerekkel. Jórészt ebből adódnak a mostani helyzet fő jellemzői, amelyek még a csekély önkormányzati jelleget is lefokozzák. A korábbi években bevezetett néhány részreform ugyan lassú előrelépés volt, de csak a kidolgozandó új tanácstörvény biztosíthatja majd azt, hogy az önkormányzati jelleg a tanácsok fő jellemzőjévé váljék, tényleges önállóságukkal párosulva. Milyen módszerbeli és tartalmi változások szükségesek ahhoz, hogy elkerüljük az eddigi kis előrelépések és egyidejű visszafogások, a felemás fejlesztések gyakorlatát és következményeit? — Módszerbelileg olyan változásokra kell majd törekednünk, hogy ne ismét hosszú távra elnyújtott reformokkal próbálkozzunk, hanem olyan átfogó és sokrétű reformokat vezessünk be, amelyek már rövid idő alatt kiteljesíthetik a tanácsok pénzügyi, gazdálkodási, s más vonatkozású önállóságát. Tartalmilag pedig olyan változtatások kellenek, hogy az új önkormányzati koncepció ne csak a választott testületekre, hanem a végrehajtó bizottságokra és a szakigazgatásra is kiterjedjen — természetesen továbbra is biztosítva a szükséges, s hatékony központi irányítást. Az igazgatási szervek pedig az eddiginél egyértelműbben a népképviselet közvetlen irányítása és ellenőrzése alá kerüljenek. Fontos lenne megszüntetni a vb eddigi kettős alárendeltségét. Következetesebben kellene megvalósítani azt az önkormányzati követelményt, hogymég a tanácsi vezetők fölötti munkáltatói jogok gyakorlása (a fizetésük, jutalmazásuk, fegyelmi ügyeik) is elsősorban az önkormányzattól függjön, vagyis ténylegesmunkájuktól, eredményeiktől, illetve választóiktól és ne a felsőbb szintű vezetőktől. Mert ha a tanácsi vezetők ilyen függése továbbra is megmaradna,könnyebben folytatódna a döntéseiket előíró és befolyásolni akaró fenti beavatkozás. Milyen új módon szolgálhatja a valódi önkormányzat a lakosság érdekeit és miért előnyös ez a központi kormányzat számára is? — Mindenekelőtt azzal, hogy az önkormányzat jobban és gyorsabban képes igazodni a lakosság helyi érdekeihez, igényeihez, sajátosságaihoz. Ezáltal hatásosabban és gyakrabban kiválthatja a helyi kezdeményezéseket, és azokat rugalmasabban karolhatja fel, hangolhatja össze az önkormányzat terveivel. Az önálló döntési jogkör, a tanácstagok érdemibb fellépési lehetősége, véleményük, szavazatuk tényleges súlya megkönnyítheti a helyi érdekegyeztetést, az érdekek demokratikus rangsorolását. Ami pedig a központi kormányzat előnyeit illeti , ez elsősorban abból adódhat, hogy az önkormányzat az összes helyi ügyek kiintézésével tehermentesíti a felsőbb irányító szerveket, s így jobban képesek a fő kormányzati feladataikra koncentrálni. Ezzel is összefügg tapasztalt külföldi szakemberek ama reális becsülése, hogy a helyi önállósággal megvalósuló fejlesztés és működtetés majdnem háromszor olcsóbb, mint ha ugyanazt a központi kormány kihelyezett hivatalai szerveznék, intéznék. — A tényleges önkormányzat érvényesülése érdekében mit tehetnek az állampolgárok és milyen követelményeket támaszt ez tanácstagjaik iránt? — Az önkormányzatot olyanná kell fejleszteni, hogy kiváltsa az állampolgárok aktivitását, s igényeljék tanácstagjuk beszámoltatását. Mindnyájukat érdekeltté kell tenni az önkormányzat jó működésében. A lakossági adóbefizetések a közeljövőben a helyi tanácsokhoz kerülnek. A bevételek hovafordítása már közvetlenül érdekeltté teszi majd az állampolgárokat. Tanácstagjaik útján tartják is majd szemüket a helyi közös kasszán, igényeljék tőlük, hogy a fejlesztési tervek, az éves költségvetések előkészítése idején konzultáljanak is választóikkal, és legyenek kezdeményezőkész helyi politikusok. Az önkormányzatok pedig nagyobb horderejű döntések előtt — a falugyűlésektől kezdve a helyi sajtóig, s kábeltelevízióig — minden lehetőséggel élve, minél szélesebb rétegeket vonjanak majd be a döntések előkészítésébe. A lakosság és az önkormányzat együttműködésében sajátos intenzitású közösségi szerepük lehet majd a régi és az újonnan létrejövő egyesületeknek, öntevékeny társulásoknakis. — Az önkormányzati népképviseletnek az eddigieknél jobban kell majd érvényesítenie a szakigazgatással szembeni fölérendeltségét. Ön szerint az új tanácstörvény milyen garanciákkal biztosíthatná az önkormányzat kizárólagos jogait? — Elsőként azzal: változzon meg az a gyakorlat, hogy a vtb mozgatja, irányítja a tanácstestületet. A cél az, hogy a végrehajtó bizottság valóban a népképviseleti testület alárendeltje legyen. A vb tagjait pedig célszerű lenne a tanácstagi állandóbizottságok elnökeiből megválasztani- A Vb hatáskörébe csak meghatározott feladatok tartozzanak, és ne foglalkozzanak az önkormányzat elé terjesztendő apparátusi döntéstervezetek előzetes elbírálásával. Ez maradjon az állandó bizottságok feladata, amelyek ezt szakszerűbben és önállóbban végezhetik el, az esetleg szükséges módosítások kidolgozásával együtt. Az igazgatás hatékonyabb alárendelésére és ellenőrzésére helyes volna annak minden főbb szakterületéhez, illetve osztályához egy-egy profiljukhoz igazodó tanácstagi bizottságot kapcsolni. Az apparátus előterjesztési monopóliumának megtörésére egyes állandó bizottságok vagy más tanácstagi csoportok is benyújthatnának alternatív döntéstervezetet, amelyeknek kidolgozásában szintén köteles lenne az apparátus közreműködni. Az esetek nagy részében ugyanis ők nem képesek reális, többváltozatú döntéstervezeteket kialakítani, mert jobbára elfogultak az általuk mérlegelt lehetőségek egyetlen és szerintük legjob változata iránt. Hogyan lenne megoldható az önkormányzatok demokratikus irányítása és felügyelete? — Elsősorban azzal, hogy a központi irányítás főként jogszabályok álltal történik. Ezen belül a jelenlegihez képest nagyobb szerepet kellene kapniuk az Országgyűlés által hozott törvényeknek. A rendeleti és utasításos típusú jogalkotást lényegesen csökkenteni kellene. Az önkormányzati döntéseket pedig elégséges az utólagos törvényességi felügyelettel ellenőrizni. Ezt elláthatja a megyei vezetés, illetve a kormány azzal a jogkörrel, hogy esetleges törvénysértő vagy szabálytalan eljárásukat semmisnek nyilvánítja, és az önkormányzatot új döntésre készteti. Fontos követelménynek tartom azonban azt,hogy az önkormányzat bíróság előtt megtámadhassa a felsőbb szerv, szerintük indokolatlan törvényességi, felügyeleti intézkedéseit. Szenes Imre Milyen legyen a valódi önkormányzat?