Népszava, 1988. június (116. évfolyam, 130–155. sz.)

1988-06-02 / 131. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! CSÜTÖRTÖK, 198­8. JÚNIUS 2. ■ 116. ÉVFOLYAM, 13­1. SZÁM ■ ÁRA 1,8­0 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Kiküldött munkatársunk telefonjele­ntése Moszkvából Történelmi pillanat: ratifikálási ünnepség Kremlben Zárómegbeszélés - Gorbacsov és Reagan sajtóértekezlete Közös közlemény a csúcstalálkozóról Történelmi esemény színhe­lye volt szerdán a Kreml Vlagyimir-terme. A XIX. századi építészet e remeké­nek klasszikus oszlopai kö­zött már a szovjet és az amerikai lobogó is kurió­zumnak hatott egymás mel­lett, a vendégek összetétele nem kevésbé. Moszkvai idő szerint délben érkeztek meg a szovjet vezetők: Gromiko, Rizskov, Sevardnadze és a többiek, akiket a már itt tartózkodó Scultz amerikai külügyminiszter üdvözölt. A mosolygó tekintetekből nem volt nehéz leolvasni, hogy vendégek és vendég­látók örömmel tekintenek az elkövetkező percek elé. A két ország legfelső veze­tőire még várniuk kellett. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan ezt a délelőttöt is a tárgyalóasztalnál töltötte, ezúttal a Kreml Katalin-ter­­mében, oldalukon miniszte­reikkel, szakértőikkel. Fő­leg a regionális problémák kerültek most terítékre, de vita folyt a közös közle­ményről is, pontosabban ar­ról a szovjet javaslatról, amely arra vonatkozott, mondják ki, hogy a vi­tás kérdésekre soha nem szabad katonai választ adni, és békésen együtt kell működni. Bár nem ez volt az egyetlen szovjet kez­deményezés, amellyel nem azonosult teljesen az ame­rikai elnök, a csúcsértekez­let mérlege mégis pozitív. S ebben nagy része van an­nak, hogy lehetővé vált ez az ünnepi ceremónia itt, a Vlagyimir-teremben. Nem sokkal negyed egy után lépett a terembe Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan. A jelenlévők nagy tapsa közepette aláírták és kicserélték a közepes és rö­­videbb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről szóló megállapodás ratifikációs okmányait. Gorbacsov és Reagan ez­után rövid beszédben méltat­ta a megtett utat és a meg­kötött megállapodást. A felállva tapsoló szovjet és amerikai politikusok de­rültek, amint Gorbacsov el­kérte emlékül Reagan töltő­tollát, amellyel aláírta a do­kumentumot, és viszonzásul átnyújtotta a sajátját. Az operatőrök semmiről nem késhettek le, tapsból is, fel­szabadult kézfogásból is bő­ven volt ismétlés. Az aláírás után Armand Hammer amerikai nagyipa­ros sokak érzését fogalmaz­ta meg, amikor patetikusan kijelentette: „Hetven évvel ezelőtti álmom teljesült most. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megvalósítot­ták álmomat: új korszak kez­dődött a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A tudósítók átérezték az esemény súlyát, hiszen törté­nelmünkben először lép ha­tályba olyan szerződés, amely atomfegyverek tömeges meg­semmisítéséről intézkedik. Dole és Byrd amerikai szenátorok, akik kedden ér­keztek Moszkvába a megálla­podás amerikai ratifikált példányával, nemzetközi saj­tóértekezletükön szárazabban fogalmaztak, ám ők is mél­tatták a megállapodás ki­emelkedő jelentőségét. Bár nem győzték ismétel­ni az óvatosság, a körülte­kintés, a fokról fokra való mértéktartó haladás szüksé­gességét, szavaikból az is ki­tűnt, hogy nem tartják lehe­tetlennek: még Reagan elnökségének időszakában sikerül megkötni a ha­dászati támadófegyverek öt­venszázalékos csökkentésé­ről szóló szerződést. Ugyan­akkor a szenátorok úgy vél­ték, ami elkezdődött a szov­jet—amerikai kapcsolatok­ban, az nem kötődik kizáró­lag Reagan személyéhez, hi­szen mindkét nép igénye a béke és az együttműködés. Nagy hangsúllyal szóltak azokról a kardinális válto­zásokról, amelyek a Szov­jetunióban most zajlanak, és amelyek tiszteletet ébreszte­nek. Nem kétséges, hogy en­nek is meghatározó szerepe van a két nagyhatalom kap­csolatainak alakulásában. Ezt támasztotta alá az a sajtóértekezlet is, amelyet délután fél kettőkor tartott az SZKP főtitkára, majd négy órától Ronald Reagan. Mihail Gorbacsov kétórás tájékoztatója szellemi fel­frissülést jelentett a tudósí­tóknak. Ez a fajta őszinte­ség, spontaneitás, a jelenlé­vőkkel való együttgondolko­dás ritka esemény mai vilá­gunkban. Megint­ szoknunk kell az árnyalatokat. Azt, hogy lekerekített, kiglancolt mondatok, végletes jelzők és szélsőséges ítéletek helyett úgy is lehet értékelni egy csúcsértekezletet, hogy he­lyére kerüljön a jó és a rossz, az elvégzett és az el nem végzett munka. S hogy még a tárgyalópartner véle­ményének bírálata közepette se vesszen el a másik fél iránti tisztelet, sőt megér­tés. Az SZKP főtitkárának szavaiból megtudhattuk, hogy a csúcs a szovjet veze­tést megerősítette a Genf­­ben kijelölt út helyességé­ben. Abban, hogy a párbe­széd — a propagandisztikus elemek és az éles viták el­lenére — realista vágányok­ra terelődött. Gorbacsov óvott attól, hogy a ratifiká­lás ünnepségét bárki formá­lis aktusnak tekintse. Fontos határkő ez, a realizmus győ­zelme. A csúcsértekezlettel sem­mi nem ért véget. A hadá­szati támadófegyverek öt­venszázalékos csökkentésé­ről szóló szerződés történel­mi feladata még mindkét ország előtt áll. Sem Gorba­csov, sem Reagan, sem az amerikai szenátorok, e meg­állapodás kidolgozásának idei lehetőségét nem zárták . (Folytatás a 3. oldalon) Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan kicseréli a ratifikációs okmányokat TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség Az öntés Tizedmilliméteres pontossággal készülnek az öntvények a fóti Vörösmarty Tsz precíziós öntödéjében. Az itt ké­szített gépalkatrészek futómegmunkálás nélkül építhe­tők be. Az 50 millió forintos költséggel épült üzemben évente 100 tonna öntvény készül. Kvarcszemekkel csiszolják az elké­szült öntvényeket Sorba állítják az öntéshez a kerámiabélésű kokillákat Teknős Miklós felvétele ­ KGST feladatai és megújítása Kommunista és munk­áspártok KB-titkárai tanácskozásának első napja Szerdán Budapesten megkezdődött a KGST-tagországok kom­munista és munkáspártjai központi bizottságai gazdaságpoli­tikai kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanácskozása. A kül­döttségek — amelyek kedden érkeztek hazánkba — a nyitó­napon a KGST-együttműködés időszerű kérdéseiről cseréltek véleményt. A magyar tárgyalócsoportot Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. Tagjai: Marjai József miniszterelnök-helyettes, Tété­nyi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, Ko­vács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának ve­zetője, a Központi Bizottság tagjai, Nyers József, a gazdaság­­politikai, Szokai Imre, a külügyi osztály vezetőjének helyet­tese, Berényi Lajos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Meisel Sándor, a KB gazdaságpolitikai osztályának alosz­tályvezetője. A KGST-tagországok kom­munista és munkáspártjai KB-titkárainak tanácskozása első napján a magyar és a bolgár tárgyalócsoport veze­tője nyilatkozott az MTI munkatársának. Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára a KGST feladatairól, a megújítást szolgáló intézke­désekről fejtette ki vélemé­nyét.­­ A KGST egészének re­formjáról, valamint ennek részeként a szervezeti kere­tek megújításáról már hosz­­szabb ideje vita folyik. A ma­gyar álláspont — úgy érzem — kezdettől fogva követke­zetes: a mai kor követelmé­nyeinek, egy valódi integráció feltételrendszerének megfe­lelően a naturális, kétolda­lú mechanizmusokról, áru­cserékről erőteljesebben át kell térni a munkamegosztást érdemben elősegítő együtt­működésre, az egyensúlyozó szerepet betöltő áru-, pénz­es hitelviszonyok szerepének növelésére. Meggyőződésem, hogy ha apró lépésekkel is, de a KGST integrációs me­chanizmusának megújítása ebbe az irányba halad. Ez az elmozdulás már tavaly a gaz­daságpolitikai titkárok szó­fiai tanácskozásán, majd Moszkvában, a KGST 43. (rendkívüli) ülésszakán is tapasztalható volt, s jelen van itt is. Mutatja ezt az is, hogy a magyar álláspontéval azonos, vagy közeli megfo­galmazást használtak a bol­gár, a csehszlovák, a lengyel és a szovjet delegáció vezetői is. A KB titkára a továbbiak­ban kifejtette: " Támogat­juk a szervezet működésé­nek egyszerűsítését, bürok­ratikus vonásainak vissza­szorítását azt vallva, hogy az ágazati jellegű közelítések, naturális összefüggések­re­(Folytatás az 5. oldalon). Várkonyi Péter felszólal a leszerelési ülésszakon New Yorkban folytatta munkáját az ENSZ-közgyű­­lés 3. rendkívüli leszerelési ülésszaka. A tagállamok képviselői megvitatják a legutóbbi hasonló ülésszak óta a leszerelés terén bekö­vetkezett fejleményeket, ja­vaslatokat tesznek a további intézkedésekre, megtárgyal­ják, milyen szerepet tölthet be a világszervezet a nuk­leáris és a hagyományos fegyverzet csökkentésének, ezen keresztül a háborús ve­szély, a fegyveres konfliktu­sok esélye csökkentésének megvalósításában. A rendkívüli ülésszak megnyitó ülésén Javier Pé­rez de Cuellar főtitkár egye­bek között rámutatott: az utóbbi évek rendkívüli je­lentőségű fejleménye, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapo­dás jött létre a közepes ha­tótávolságú nukleáris eszkö­zök megszüntetéséről. A fő­titkár sürgette, hogy a két vezető nukleáris hatalom minél előbb állapodjék meg a hadászati nukleáris eszkö­zök számának ötvenszázalé­kos csökkentéséről is. A tanácskozás első hetén máris számos állam- és kor­mányfő szólal fel — többek között Andreasz Papandreu görög miniszterelnök és Raul Alfonsín, argentin el­nök. A jövő hétre várják Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hozzászólá­sát, s ugyancsak a jövő hé­ten szerepel a szónokok lis­táján Radzsiv Gandhi indiai kormányfő. Hazánk képvise­letében Várkonyi Péter kül­ügyminiszter szólal majd fel.

Next