Népszava, 1988. június (116. évfolyam, 130–155. sz.)

1988-06-17 / 144. szám

NÉPSZAVA 1­9­8­8. JÚNIUS 17., PÉNTEK Erkölcsi és politikai kötelességünk segíteni Sajtótájékoztató a hazánkban tartózkodó romániai magyarokról A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén jelentést hallgatott meg a Magyarországon tar­tózkodó külföldi állampolgá­rok ügyeivel foglalkozó ál­lami tárcaközi bizottság te­vékenységéről. A legfrissebb adatok szerint június 10-ig 4977 román állampolgár tett nyilatkozatot, hogy nem kí­­ván visszatérni az országba s kapott ideiglenes tartózkodá­si engedélyt a magyar ható­ságoktól. A kormány ülését követően Gál Zoltán belügy­miniszter-helyettes, a tárca­közi bizottság elnöke tartott sajtótájékoztatót a Parla­mentben. Elöljáróban rámutatott: a jelenlegi helyzet szándékaink ellenére jött létre. De vall­juk, hogy a határainkon kí­vül élő magyar nemzetiségű embereken erkölcsi és politi­kai kötelességünk segíteni, ha hozzánk fordulnak. Ter­mészetesen nem lehet meg­oldás egy népcsoport számá­ra, hogy elhagyja szülőföld­jét, máshol keresse boldogu­lását. E tekintetben nem kelthetünk illúziókat. Már csak azért sem, mert figye­lembe kell venni hazánk te­herbíró képességét. Éppen ezért úgy kell megoldani az áttelepülők problémáit, gond­jait, hogy azok az egyének és a társadalom számára is kedvezően alakuljanak. A segítségnyújtás fő formája, hogy igyekszünk mindenki számára olyan munkalehető­séget teremteni, amely tisz­tes megélhetést nyújt. Az itt levők jogi helyzete is ehhez kötődik, a munkaviszonyhoz kapcsolódik. Ezzel elkerülhe­tővé vált, hogy külön jogi szabályozás intézkedjék stá­tusukról. A bizottság tennivalóinak fontos eleme volt, hogy meg­szerezze a közvélemény tá­mogatását — mondta Gál Zoltán. Fontos szempont volt az is, hogy ne szoruljanak háttérbe a bizottság munká­jával is összefüggő társadal­mi kezdeményezések. Ezek elől nem zárkóztak el, a tár­caközi bizottság kontaktust tart a társadalom minden ré­tegével, mindazokkal, akik elfogadják a kérdéskörrel összefüggő politikai alapel­veket. Ma már megállapít­ható, hogy az emberek döntő többsége elfogadta e problé­ma alapvető megközelítését, közmegegyezés jött létre az általános politikai elvekkel és a konkrét ügyek intézé­sével kapcsolatban. Az ideiglenes tartózkodási engedéllyel hazánkban élő román állampolgárok döntő többsége szakmunkás, így elhelyezkedésük nem jelen­tett különösebb problémát. Kilencven százalékuk ma­gyar nemzetiségű, ezért be­illeszkedésüket megkönnyí­tette a nyelv ismerete, segí­tette a személyes kötődés, a rokoni kapcsolat. Gondot jelent viszont a lakáshoz juttatásuk problé­mája, illetve a családegyesí­tés kérdése. Ez utóbbi elől a román hatóságok a Vörös­­kereszt közbenjárása ellené­re is elzárkóznak. A család­­egyesítés érdekében egy esetleges harmadik, nem szocialista országba távozá­suk sem kecsegtet nagyobb reménnyel. Ez a magyar nemzetiségűek tekintetében nem is lenne szerencsés — hangoztatta a tárcaközi bi­zottság elnöke —, mert az a szétszóródáshoz vezetne. Más a helyzet viszont azzal a 400—500, ideiglenes tartóz­kodási engedélyt kapott ro­mán, illetve német nemzeti­ségűvel, akik egy másik or­szágba kívánnak távozni. Ha onnan a befogadó nyi­latkozatot megkapják, a ma­gyar hatóságok nem állíta­nak akadályt távozásuk elé. Az újságírók kérdéseire válaszolva Gál Zoltán a többi között elmondta: eb­ben az évben 200 ezer ro­mán állampolgár utazott be érvényes útlevéllel, illetve a kishatárforgalomban ha­zánkba. Ez magyarázhatja azt, hogy különböző adatok láttak napvilágot az itt lé­vők számát illetően. Hang­súlyozta azonban, hogy — ugyan még a legfrissebb na­pi adatok nem ismeretesek —, de most is csak mintegy 5200-an kaptak ideiglenes tartózkodási engedélyt. Ha ez a tendencia így folytató­dik, az év végére számuk elérheti a 10—12 ezret. A jelenlegi intézkedések az ezt meghaladó számú átte­­lepülés esetén már nem lesznek elégségesek. Félő, hogy a legújabb, a kistele­pülésekkel kapcsolatos ro­mániai intézkedések növelni fogják a hozzánk érkezők létszámát. Akkor már nem bizonyulhatnak elegendőnek az átmeneti szálláshelyek, s lehetséges, hogy táborok ki­alakítására lesz szükség. Tájékoztatott arról is, hogy a kormány döntött­­ az Országgyűlés felhatalma­zása alapján létrehozott — letelepedési alap felhaszná­lásáról. Erről hivatalos kor­mányrendelet jelenik meg a közeljövőben. A 300 millió forintos alapnak a kezelője a Belügyminisztérium, s a tárca arra fordítja ezt az összeget, hogy visszapótolja a különböző állami, társa­dalmi szervek ilyen jellegű költségeit. A rendelet tartal­mazza azt is, hogy milyen mértékű egyszeri szociális támogatás adható az ideig­lenes tartózkodási engedél­lyel rendelkezőknek. Utalt arra is, hogy a Vöröskereszt számláján eddig hatmillió forint gyűlt össze, s e befi­zetéseket közérdekű kötele­zettségvállalásnak minősítik, amely adóalap-csökkentő té­nyező. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem problé­mamentes az itt tartózkodók közösséggé szerveződése, közösségi élete sem. Eddig jórészt ezt az egyházak szervezték, de kívánatos, hogy ebből vállaljon na­gyobb szerepet a szakszer­vezet és a KISZ is. A bi­zottság javasolja, hogy a népfront és a Vöröskereszt alapítson klubokat a közös­ségi élet feltételeinek meg­teremtésére. A KISZ KB intézőbizottságának állásfog­oaa­lása A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottságának intézőbizott­sága csütörtöki ülésén fog­lalkozott azzal a Romániá­ban született döntéssel, amely falvak és községek felszá­molását tervezi. E kérdésben a KISZ KB IB állásfoglalást hozott, melyről külföldi part­nerszervezeteit is tájékoztat­ja. A magyar fiatalok aggo­dalommal figyelik az utóbbi években Romániában szüle­tett, az országban élő nem­zetiségeket hátrányosan érin­tő döntéseket. Úgy véljük, hogy közös történelmünk és jövőnk összeköt bennünket a szomszédos országok ifjú­ságával. Mi egy olyan vilá­gért, olyan szocialista jö­vőért harcolunk, amelyben megvalósul a valódi demok­rácia, beleértve a különbö­ző anyanyelvű és kultúrájú közösségek békés, egymást gazdagító és tisztelő együtt­működését, ahol megszűnnek a hátrányos nemzetiségi megkülönböztetések. Ez nem­csak közös érdekünk, de kö­zös feladatunk is. Évek óta tapasztaljuk a Romániában élő nemzetisé­gek jogait korlátozó, fel­morzsolódásukat gyorsító in­tézkedések láncolatát. A leg­utóbbi döntés, mely moder­nizációra, „településrende­zésre” hivatkozva ősi falva­kat akar felszámolni, ellen­kezik a józan gondolkodás­sal, a humanizmust valló em­beri érzéssel. E terv végrehajtása, a múlt megsemmisítése a je­len megismerésének, a jövő felépítésének lehetőségétől foszt meg mindannyiunkat. A népek, nemzetek kultúrá­ja az emberiség egyetemes kincse, nem egy ország bel­­ügye. Megóvása mindenki kötelessége. Az intézőbizottság állás­pontja szerint még megaka­dályozható e magyarokat, szászokat, szerbeket és más nemzeti kisebbségeket, de a románokat is egyaránt sor­vasztó folyamat. Ebben az ifjúságnak közös történelmi felelőssége van. A KISZ Köz­ponti Bizottsága ezért levél­ben fordul a Román Kom­munista Ifjúsági Szövetség­hez: mutassunk példát, fog­junk össze mi, az új gene­ráció tagjai — hangoztatja az állásfoglalás. A Romániából hazánkba áttelepülni kívánó emberek sajátos problémáinak meg­oldására különleges ügyfél­­szolgálatot hívott életre a Pécsi Városi Tanács. Hivata­lának és apparátusának dol­gozói önként vállalkoztak a szokásosnál szélesebb körű és részletesebb tájékoztatást nyújtó új információs szol­gálat működtetésére. Az Országos Ügyvédi Tanács felhívást fogalmazott meg a világ ügyvédi szerveihez, til­takozva a romániai kistele­pülések számának az ezred­fordulóig tervezett csökken­tése, a falvak lerombolása el­len. Az erdélyi menekültek se­gítésére akciót indítottak a fiatal magyar ügyvédek. Egy­részt felajánlották szakmai tudásukat: a menekültekkel foglalkozó budapesti szerve­zetekhez eljuttatják azoknak az ügyvédeknek a listáját, akik ingyenes jogi segítsé­get adnak a menekülteknek mindenféle ügyben. Anyagi támogatást is felajánlanak: az önkéntes és egyéni ado­mányokból eddig 456 ezer forint gyűlt össze. Az emberi jogok helyreállítását sürgeti a nyugatnémet szövetségi gyűlés Az NSZK szövetségi gyű­lésének (Bundestag) külügyi bizottsága csütörtökön egy­hangúlag elfogadott határo­zatban sürgette az emberi jogok helyreállítását, az ín­séget szenvedő lakosság se­gélyezésének engedélyezését és a nemzeti kisebbségek jo­gainak tiszteletben tartását Romániában.. Az állásfogla­lás szerint az európai álla­mok közösségének a román kormányt lényegi fordulat végrehajtására kell késztet­niük jelenlegi irányvonalá­hoz képest. Hans Koschnick és Her­mann Scheer SPD-képviselők a határozati javaslat előter­jesztésének indoklásaként rámutattak, hogy a romániai fejlemények — az emberi jo­gok megsértése, a nemzeti ki­sebbségek fenyegetettsége, a romániai lakosság riasztó méreteket öltő szociális ín­sége — mindenkit érintenek Európában. Az SPD kezdeményezésére elfogadott határozatban a nyugatnémet pártok megüt­közéssel veszik tudomásul, hogy a román kormány el­utasította azt a humanitá­rius segítséget, amelyet a bonni parlament 1987. de­cember 9-i határozatában ajánlott fel a romániai la­kosság számára. Elfogadha­tatlan, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek önazo­nosságát jelentő kultúráját és létfeltételeit is most ve­szély fenyegeti. A fentiek miatt a határo­zatban felszólítják az NSZK kormányát: hasson oda, hogy a román kormány fogadja el a humanitárius segélyszállít­mányokra változatlanul ér­vényes ajánlatot, és tartsa tiszteletben a német és a ma­gyar nemzeti kisebbség jogát kulturális hagyományainak és nyelvének ápolására. A kormánypárti és ellenzéki képviselők külön követelik, hogy Románia álljon el úgy­nevezett területrendezési re­formjának végrehajtásától, mert ez a terv az emberek megszokott lakóhelyének és környezetének, nemkülönben kulturális értékeinek elpusz­títására vezetne. (MTI) A kormányszóvivő saj­tónyilatkozata Frank Róbert, az MTI tudó­sítója jelenti: Bányász Rezső, a Minisz­tertanács ülését követő szó­vivői értekezleten (a Magyar Hírlap kérésére) kommentál­ta Grósz Károly miniszter­­elnöknek a kormányülésen elhangzott beszámolóját Ra­­dzsiv Gandhival folytatott tárgyalásairól. Elmondta, hogy a magyar kormányfő értékelése szerint a megbe­szélések rendkívül közvetle­nek, szívélyesek, baráti szel­leműek voltak. Az indiai mi­niszterelnöknek ez volt az el­ső útja kelet-európai ország­ba, ezért rendkívül nagy ér­deklődéssel fogadott min­den információt. A nemzet­közi helyzetről folytatott, élénk eszmecsere megerősí­tette, hogy a két fél nézetei minden megtárgyalt lényeges kérdésben megegyeznek. A szakértői véleménycserében hangsúlyozták, hogy az eddi­ginél dinamikusabban kell bővíteni kapcsolatainkat, kü­lönösen a gazdaságban, mi­vel ezen a területen a fej­lődés még nem követte a po­litikai és a kulturális kon­taktusok szélesedését. Fon­tos, hogy mielőbb előrelép­jünk a gazdasági, termelési együttműködés kialakításá­ban, javuljanak a magyar bekapcsolódás lehetőségei az indiai állami beruházásokba, s növelhető legyen az indiai magántőke érdekeltsége ha­zánkban. A látogatás során igen jó személyes kapcsolat alakult ki a két miniszter­­elnök között. Radzsiv Gan­dhi indiai látogatásra hívta meg Grósz Károlyt, mint az MSZMP főtitkárát. Ez az uta­zás további fontos lépés lesz kapcsolataink fejlesztésében. A kormányülésen — Mar­jai József miniszterelnök­helyettes, hazánk állandó KGST-képviselőjének előter­jesztésében — meghatároz­ták, a KGST soron követke­ző, 44. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség tárgyalási irányelveit. Az MTI érdek­lődésére a szóvivő elmondta, hogy a júliusban, Prágában megrendezendő ülés napi­rendjén több fontos kérdés szerepel. Megvitatják a sok­oldalú együttműködési me­chanizmus átalakításának szakaszaira kidolgozott ja­vaslatokat, a nemzetközi szocialista munkamegosztás kollektív koncepciójának ter­vezetét, az 1991—1995. évi tervkoordináció programját. Áttekintik a tudományos­műszaki haladás komplex programjának végrehajtását. A magyar fél az ülésszakon is hangsúlyozni kívánja, hogy a KGST-ben folyó együttműködés alapvető té­nyezője a magyar népgazda­ság fejlődésének, ugyanakkor úgy látjuk, hogy még nem sikerült minőségi áttörést el­érnünk az egymás közötti gazdasági kapcsolatok alakí­tásában. Szükségesnek tart­juk az átalakítási folyamat felgyorsítását. Az együttmű­ködés megújításában válto­zatlanul kulcskérdésnek tart­juk a mechanizmus átalakí­tását, és ezen belül a valu­­táris­ pénzügyi, közgazdasá­gi rendszer megreformálását. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a hosszabb távú együtt­működési stratégia kialakí­tásának. Fontosnak tartjuk az ener­gia-, fűtő- és nyersanyag­ágazatokban folyó együttmű­ködés távlati rendezését. A konkrét együttműködési fel­adatokat — magyar véle­mény szerint — a jövőben egyre inkább a vállalati szfé­rában kell megoldani. Nagy politikai jelentőséget tulaj­donítunk a KGST és az Eu­rópai Gazdasági Közösség között kialakuló hivatalos kapcsolatoknak, a konkrét gazdasági együttműködés ki­alakításához azonban még mindkét félnek jelentős erő­feszítéseket kell tennie. A szóvivő tájékoztatást adott (ugyancsak az MTI kérdésére) a központi állam­­igazgatási szervek úgyneve­zett háttérintézményeinek korszerűsítésével kapcsola­tos eddigi munka miniszter­­tanácsi megítéléséről. Esze­rint a kormány elégedetlen volt a végrehajtás eddigi me­netével. Ugyanakkor megál­lapította, hogy az egyes tár­cák által már végrehajtott, illetve tervezett intézkedé­sek a korábbinál határozot­tabb szándékot jeleznek a szervezetek korszerűsítésére. A korszerűsítés következté­ben e szervezetek egy része — így a felsőoktatás keretein kívül maradó vezetőképző, il­letve továbbképző intézetek többsége — legkésőbb 1989. január 1-jén vállalattá ala­kul át. Néhány helyen már csökkentették a létszámot, és ennek következtében mér­séklődött a meglehetősen ma­gas költségvetési támogatás is. A távközlés továbbfejlesz­tésével összefüggő kérdésre (Népszabadság) felelve a szó­vivő emlékeztetett arra, hogy a VII. ötéves terv 400—420 ezer távbeszélőállomás léte­sítésével számol. A körül­mények azonban az utóbbi időben kedvezőtlenül befo­lyásolták a program teljesí­tését. Ezért a tervgazdasági bizottság áttekintette e hely­zetet, és határozott az eredeti célok megvalósításáról. Eh­hez a kormány részéről a költségvetési juttatások kér­désében központi intézkedé­sekre, a lakosságtól pedig további hozzájárulásokra lesz szükség. Ha a terv maradék­talanul megvalósul, úgy 1990- ben 17 telefon jut majd száz lakosra. Ez azonban az ak­kori európai átlagnak vél­hetően még a felét sem éri majd el. Ezért a kormány döntött a távközlés fejlesz­tésének további feladatairól is. Megbízta a Postát, illetve az érdekelt minisztériumo­kat, hogy dolgozzák ki a fej­lesztés 1990 és 2000 közötti, tehát tíz évre szóló közpon­ti gazdaságfejlesztési prog­ramtervezetét, amelynek ke­retében — a szándékok sze­rint — végleg felszámolható lesz lemaradásunk ezen a fontos területen. Ennek ér­dekében fel kell készülni a külföldi működő tőke bevo­nására, a legkorszerűbb tech­nológián alapuló­­berendezés­gyártás meghonosítására, a háttéripar fejlesztésére. A programjavaslat a jövő év első felében kerül a kormány elé. A kormány módosította a Művészeti Alap tevékenysé­géről szóló minisztertanácsi rendeletet, amely hatással van a művészek jövedelem­adó-szabályozására. Az ezzel összefüggő kérdésre (Magyar Nemzet) válaszolva Bányász Rezső elmondta: a rendelke­zés szerint a képzőművésze­ti alkotásokért járó szerzői díjakat a Művészeti Alap­hoz kell befizetni, és kifize­tés esetén az Alap látja el a magánszemélyek jövedelem­­adójával kapcsolatos, most még a művészekre háruló feladatokat. A rendelet csak az ezután megszerzendő jö­vedelmekre vonatkozik. A szóvivő egy kérdés kap­csán (Heves Megyei Népúj­ság) kitért arra is, hogy je­lenleg nem foglalkoznak a Mátraaljai és a Nógrádi Szénbányák Vállalat össze­vonásával, hanem az utóbbi szanálása van napirenden. Az összevonásról — ha ez tényleges előnyökkel jár — a szanáló szervezet ajánlása alapján döntenek. Erről való­színűleg októberben határoz az Ipari Minisztérium. A Minisztertanács ülésén a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter — ugyan nem szerepelt a napirendben — tájékoztatást adott az úgy­nevezett borháború esemé­nyeiről és a feszültségek fel­oldására tett és tervezett in­tézkedésekről. A szóvivő ez­zel összefüggésben (a Ma­gyar Hírlap érdeklődésére) egyebek között elmondta: több intézkedést hoznak a borexport élénkítésére, s az árcsökkentő bortermelőknek fogyasztási adó visszatartá­sára lesz lehetőségük. A tár­ca megítélése szerint feltét­lenül szükség van a terme­lés, a felhasználás és az ér­tékesítés jobb összhangjának megteremtésére, a szerződé­ses fegyelem, a szakmai igé­nyesség erősítésére. A szó­vivő bejelentette, hogy Ván­­csa Jenő, a mezőgazdasági tárca vezetője miniszteri biz­tossá nevezte ki Zsitvai Atti­lát, a MÉM főkertészét az úgynevezett borkérdést ki­váltó feszültségek kezelésére. A u­tA­V.­ megkérdezte Döntöttek-e a családi pótlék felemeléséről? A kormányszóvivő sajtóérte­kezletén a Népszava munka­társának első kérdése így hangzott: " Manapság meglehetősen sok a vita a szocialista plu­ralizmus értelmezése körül. Berecz János egyik legutóbbi nyilatkozatában úgy fogal­mazott, hogy mai viszonyaink között a politikai rendszer­ben négy alapvető, önálló döntési centrum működhet: az elvi­ politikai irányító párt, a parlament, a kormányzat és a bírói jogalkalmazás. A kor­mány megítélése szerint eb­ben az új hatalmi struktúrá­ban hogyan módosul a szak­­szervezetek helye, szerepe? — A kormány a politikai reform feltétlenül szükséges kibontakoztatása során ma­gától értetődően az állam­élet, a kormányzati munka korszerűsítésére, demokrati­zálására fordítja a legna­gyobb figyelmet — kezdte válaszát Bányász Rezső. — Nem hiszem, hogy a kormány feladata lennee a hatalmi centrumok lehetséges kiala­kulása ügyében állást foglal­ni. De abban biztos vagyok: politikai reformunk lényeges követelménye, hogy a szak­­szervezetek, mint a kormány partnerei, a jövőben még na­gyobb szerepet kapjanak. A Népszava munkatársa ezután arról érdeklődött: kezdeményezi-e a kormány­zat az ifjúsági törvény mó­dosítását? Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy számos hasznos észrevétel, javaslat születik a különböző ifjúsá­gi parlamenteken, de ezek­nek a testületeknek az állás­­foglalásai jogilag senkire sem kötelezőek, ami munkájukat sok esetben komolytalanná teszi. Bányász Rezső válasza: — Az ifjúsági parlamentek most már többé-kevésbé be­vett intézményekké váltak, bár szerepük meglehetősen eltérő. Volt, ahol a fiatalok nagy lelkesedéssel, körülte­kintéssel megfogalmaztak ja­vaslatokat, de ezeknek nem lett foganatjuk. Való igaz, hogy sokkal érdemibben kel­lene kezelni az ifjúsági par­lamentekkel kapcsolatos ügyeket. A jogi szabályozás korszerűsítésének igénye már évekkel ezelőtt megfogalma­zódott. Most már nyilvánva­ló, hogy néhány kisebb mó­dosítás nem elég. Értesülé­seim szerint az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal szak­emberei, vezetői — társada­lomtudósok, alkotmányjogá­szok és joghallgatók bevoná­sával vizsgálják a jogszabály­módosítás, illetve egy új tör­vény megalkotásának lehető­ségeit. Úgy tűnik, hogy már a nyáron elkészül a korsze­rűsítés elveiről szóló terve­zet, amelyet társadalmi vitá­ra bocsátanak majd. Való­színűleg még ebben az évben a kormány is foglalkozik a témával. Végül szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Minisztertanács és a KISZ Központi Bizottsága képvise­lőinek tavaly decemberi ta­lálkozóján megállapodás szü­letett arról is, hogy a Minisz­tertanács 1988-ban a KISZ KB közreműködésével ifjú­ságpolitikai feladattervet ké­szít, amely a teljes stabili­zációs időszak teendőit ösz­­szefoglalja. A kormányszóvivői tájé­koztató végén a Népszava munkatársa megkérdezte: megtörtént-e már a végleges döntés a családi pótlék ter­vezett felemelésével kapcso­latban? Bányász Rezső válasza: — Igen. A kormány úgy döntött, hogy július elsejétől gyermekenként havi 100 fo­rinttal emelkedik a családi pótlék összege. (deáki) 3

Next