Népszava, 1988. június (116. évfolyam, 130–155. sz.)

1988-06-09 / 137. szám

6 A hét filmjei TÁJKÉP BÚTOROKKAL Vannak nálunk is szerel­mesei a csehszlovák filmvíg­­játékokna­k. Ami nem csoda. Humoruk karakteres ember­ismeretiből, groteszk valóság­­szem­léletből táplálkozik. Sa­játos irodalmi eredetük is le­tagadhatatlan. Forman fel tudott nőnni Hasekhez, Men­zel Hrabaílhoz, a híven meg­őrzött nemzeti jelleg mellett a világszínvonalhoz. E vígjátékok egyik ismér­ve a kamaszos esetlenség és báj. S most ismét egy ka­masz! Vagy inkább egy lak­­li, mára már a férfikor hatá­rán. Zenei talentum. Élete tavaszát éli, játékos, komoly­talan még, de már igyekszik hasznosítani magát a falujá­ban. Egy sorsdöntő vakáció mozgalmas napjaiban ismer­tet meg minket ifjú hősünk­kel, Zdencikkel a forgató­könyvíró Milan Lezak és a rendező, Karel Smyczek. A fiú csúnyácska, vagyis nem éppen a mór­ózó típus, de a szerelmi kalandoktól ez nem riasztja vissza­ sem őt, sem a lányokat. Egy viszonya a vakáció múltával nem múlik el nyomtalanul. A szerelmi partner gyereket vár. Zdenek felnőtt gondok elé néz, apa lesz. Sőt, több annál. Zdenek próbatételének lírai megraj­zolása a Tájkép bútorokkal. A dolgok ugyanis váratlanul alakulnak, s a fiú nagy el­iMagas szintű szellemi kép­zettség és izgató testi vonz­erő ■— egyáltalán nem ellen­tétes jegyek. Jól megférhet­nek, még harmon­ikusan ki i­s egészíthetik egymást, egy­azon nő személyiségében. A kérdés csak az, melyik ka­matoztatható jobban, melyik­kel lehet hamarabb érvénye­sülni: kiugró, intelliigenciá­val-e vagy osztályon felüli szexszel.­­Habár ez utóbbihoz hívsá­­gos cafrangnak tetszik a Ház­thatározással olyan embersé­get és felelősséget jelentő fel­adatot vesz a vállára, amire a nyár forgatagában még nem gondolhatott. A válla­lása nehéz, de szép. S Zde­­nek ettől még Zdenek ma­rad. Nem ölt magára hősi pózt. Ott ül a karján a kisfia, aki bizonyosan ugyanolyan vidám fickó és zenebolond lesz, mint az apja. Mi más­nak i­s nevelné?­­Nem felhőtlen, nem pilla­natonként nevetésre ingerlő, de a lényege szerint optimis­ta vígjáték ez a film. Szere­­tetreméltóan közvetlen élet­ábrázolat. Jiri Macek fény­képezése emberarcú, ha tá­jat, ha tárgyat hoz elénk, ak­kor is. Emil Viklicky zenéje remekül épül bele a filmbe. Zdenek megszemélyesítője, Vladimír Javorsky nem szí­nészpalánta, hanem az egyik brnói főiskola hallgatója. Nem tudnék arra válaszolni, hogy érzékeny színjátszói képességgel szerepet alakít-e vagy „csak”, önmagát adja, de az bizonyos, hogy emberi őszintesége aranyat ér, meg­emeli, egyszersmind az ér­zelgősségtől távoltartja a fil­met. S van még egy szem­mel látható erénye. Nem csak muzikális, hanem tud is muzsikálni. Annyira, ameny­nyire ezt megkívánja tőle ez a zenével átitatott történet. várd egyetemen szerzett fi­lozófiai doktori cím, abban a körben, amelyben a Diplo­más örömlány című angol film cselekménye játszódik, többé-­kevésbé mégis megkí­vánt követelmény. Dr. Lauren Slaughter, egy titkos ügyletekkel foglalkozó londoni nemzetközi tudomá­nyos intézet fialtal és csinos munkatársnője áll a pikáns és kalandos események kö­zéppontjában. Tudósi fizeté­séből nem tud kijönni. Hely­zete és elégedetlensége ha­sonlatos más országok pálya­kezdő értelmiségijeihez. Ért­hető tehát, hogy nem tud el­lenállni a kecsegtető ajánlat­nak: a Jasmine ügynökségen keresztül lépjen az úgyneve­zett escort girl-ö­k sorába. Szolgálata diszkrét természe­tű. Fontos és jobbára titkos diplomáciai, politikai és bankügyi küldetésekben el­járó urak alkalmi társasági partnerségét kell színvonala­san ellátnia.­­Az éjszakai örömszerzés külön tarifa és alku tárgya. Lauren extra kikötése, hogy erre nem kötelezhető. Csak azzal az ügyfelével tölti az éjszakát, aki a rokonszenvét megnyeri. Akkor azonban megkéri az árát. A prostitú­ciónak ez a szabadsága segít megőrizni női méltóságát. Végtére is csak azzal a fér­fival fekszik le, akiben maga is az örömét leli. Lauren ügyel az elegáns formákra és az egyenrangúságra, ha már a pénzkeresetnek ehhez a módjához kell folyamodnia. Csakhogy Lauren intim te­vékenységének színterein bi­zonyos erők és érdekek ke­resztez­ik egymást. Ezeknek a csapdájába kerül Lauren, anélkül, hogy sejtené — ma­ga is csalétek. Azt sem tudja az izgalmas végkifejlet vég­ső pillanatáig, ki kicsoda. Nem o­ly­an szervezetek és személyek ezek, akik enged­nének belelátni a kártyáik­ba. Miközben persze igyekez­nek a máséba belelesni. A titkos nemzetközi érde­­keltségek mibenlétéről és működéséről valami tiszta képiet a néző sem kap. A film csak annyit használ fel a szí­nes és változatos háttér moz­gásából, amennyi Lauren történetének drámai ívéhez szükséges. Ennél többel­­nem fárasztja sem magát, sem a nézőt. Csak arra összponto­sít, hogy elhiggyük: Lauren halálos veszedelembe került. Csak arra élezi ki a gyilkos szituációt, hogy zakatoló szívvel éljük bele magun­kat. Lauren önfeláldozó hős­sé magasztosul. .Aki minden idegszálával együtt tud haladni ezekkel a dramaturgiailag ügyesen fel­korbácsolt izgalmakkal,­­az végül is elnyeri a filmtől a­­megnyugtató fel­old­ozást. De azért a tanulságot is magáiba szívhatja: aki egyszer a sötét ,titkokkal átszőtt szervezet hálójába — s rossz szóviccel élve: hálószobáiba — lép, az nem egykönnyen szabadulhat belőle. A hálózat utána nyúl, könyörtelenül. Bob Swaim rendező tet­szetős, a­ bevált elemeket sem­­megvető, jól felépített és per­getett kommersz produkcióval örvendeztette meg az erre áhítozókat. Laurent a szép, ám keménykötésű földré­széit angyal, A nyolcadik utas: a halál és A bolygó ne­ve: Halál kedvelt űramazon­ja, Sigourney Weaver játsz­­sza sokszínűen. S egy régeb­bi sztár: Michael Caine ma­ga a megtestesült angol elő­kelőség a diplomás perditát felkaroló lord alakjában. Sas György DIPLOMÁS ÖRÖMLÁNY Jelenet a Diplomás örömlányból Finn forma — kiállítás Szerda délelőtt Mauio Koi­­visto az Iparművészeti Mú­zeumban megnyitotta a Finn forma című kiállítást. A fe­lesége társaságában érkező államfőt Gazsó Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes fogadta, majd Rózsa Gyula főigazgató köszöntötte a ma­gas rangú vendéget, vala­mint a kíséretében levő sze­mélyiségeket — közöttük Ka­tona Imrét, az Elnöki Ta­nács titkárát és feleségét. Kalevi Sorsa finn külügy­miniszter ajánlotta a látni­valókat az érdeklődők figyel­mébe. A kiállítás augusztus 20-ig tekinthető meg. Elnöki „székfoglaló" Peter Gábor felvételei •*Dr. Koivisto a próbababák között Két Bartók-lemez megjelenés előtt Bartók Béla hamvainak ha­zahozatala alkalmából két lemezt jelentet meg a Hun­garoton Magyar Hanglemez­­gyártó Vállalat. Az elsőn maga Bartók ját­szik részleteket a Mikrokoz­moszból. A felvételek 1937- ben Londonban, illetve 1940- ben New Yorkban készültek, a Columbia lemeztársaság stúdióiban. A lemezhez Som­fai László, a budapesti Bar­tók Archívum vezetője írt értékelő kommentárt. Bartók Béla és Kodály Zoltán nép­dalfeldolgozásai a címe a másik lemeznek. Ezen rész­letek hallhatók Bartók Bé­la—Kodály Zoltán Húsz ma­gyar népdal, Bartók: Húsz magyar népdal és Kodály: Magyar népzene című soro­zataiból. A lemezen Csabay László, a Metropolitan tagja énekel és Kozma Tibor zon­gorázik. A felvételt Bartók Péter készítette, s az általa alapított Bartók Records cég­nél jelentette meg 1952-ben. CSÜTÖRTÖK, 198­8. JÚNIUS 9. NÉPSZAVA Hanglemezfigyelő NAGYZENEKARI SLÁGEREK Liszt Ferenc Les préludes Előjátékok­­ című szimfo­­nikus költeményét Alphonse de Lamartine „Költői elmél­kedések” című műve alap­ján komponálta. Program­ját maga Liszt Ferenc a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg: „Mi más az életünk, mint előjátékok sorozata ah­hoz az ismeretlen énekhez, amelynek első ünnepélyes hangját a halál csendíti meg?” Nos, ez a nagyszerű alko­tás, amely végeredményben előkészíteni hivatott minket a halálra — hatalmas élet­örömmel tölt el! Emlék­szem : általános iskolás ko­romban tizenkétszer néztem meg „zsinórban” a Kis kar­mester című filmet, mert abban az elejétől a végéig hallható volt a Les préludes. Az éltető zenét szomjan itta lelkem, és amikor kijöttem a moziból, egész egyszerűen jobb volt élni. Pándi Mariann a követke­zőket írja a műről: „A szimfonikus költemény gondolatmenete felsorakoz­tatja az emberi élet külön­féle szakaszait, a szerelem hajnalától a természet fel­emelő élményén keresztül a harci riadó szilaj mámoráig: megannyi érzelmi tetőpont, megannyi lázas akarat, az élet igenlésének és meghó­dításának hőskölteménye.” Ezt a remekművet és a zeneirodalom népszerű nagy­­zenekari alkotását — Glinka Kamarinszkaja című művét és a Moldva című tételt Smetana Hazám című szim­fonikus költeményéből — „tartalmazza” az az Eterna­­lemez, amely az év elején bukkant fel az NDK Cent­rumban. A lipcsei Gewand­­hausorchestert Václav Neu­mann vezényli. WAGNER: A BOLYGÓ HOLLANDI Richard Wagnernek 1839 márciusában felmondtak Ri­gában, ahol színházi kar­mesterként tevékenykedett. Feleségével, Minnával szin­te szökni kényszerültek a városból. Bizony, nem volt könnyű a hitelezők ébersé­gét­­kijátszani, de végül is sikerült: júliusban gyalog osontak át a határon Kelet- Poroszországba. Pillau kikö­tőjében egy kis kereskedel­mi vitorlás, a Thetisz vette fel őket, amelynek úticélja London volt. A Skagerrak­­ban hatalmas vihar tört rá­juk, a Thetisz erősen meg­rongálódott, egy Sandwiken nevű norvég halászfaluban javították napokig. Wagner lelkében egy nemrég olva­sott Heine-elbeszélés, illetve a költő útleírásának egy részlete, amelyben a bolygó hollandiról esik szó, azon­nal életre kelt. A követke­zőket írta: „Kimondhatatlan jóérzés fogott el, amikor a hatalmas gránitfalak visszhangozták a horgonyvető, vitorlát levonó legénység hajóskiáltását. Ez a rövid, ritmikus kiáltás igen vigasztaló előjelként maradt meg az emlékezetemben, s rövidesen Bolygó hollandia matrózdalának témájává ala­kult át. Ennek az operának a gondolata már korábban foglalkoztatott, s az új be­nyomások hatására ekkor határozott költői-zenei színe­zetet öltött.” A bolyongó, megváltást ke­reső hollandiról szóló Wag­­ner-opera tehát igencsak önvallomás. Ennek a műnek egy régebbi felvétele most Eterna-kazettákon jelent meg újra. A főbb szerepeket Dietrich Fischer-Dieskau, Marianne Schech, Rudolf Schock és Gottlob Frick énekli, a karmester: Franz Konwitschny. Baranyi Ferenc Munkahelyi könyvterjesztők elismerése a SZOT-ban Munkahelyi könyvterjesztő­ket köszöntöttek szerdán a SZOT székházában az ünne­pi könyvhét alkalmából. Az ünnepségen Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületé­nek igazgatója méltatta azt a szerepet, amit az író— könyv—olvasó kapcsolatban a könyvkereskedelem, illet­ve a könyvbizományosi rendszer betölt. Beszédét követően Jene­­csek István, a SZOT osz­tályvezetője a Munkahelyi könyvterjesztésért emlék­plakettel tüntette ki azokat a terjesztőket, akik 1987— 88-ban kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. A jutalma­­zottak: Bajai Ernőné és Stollár Jánosné a Könyvér­tékesítő Vállalat, Bérczi Jenő és Györgyicsek La­josné, a Népszava Lap- és Könyvkiadó, Csanálosi Gyuláné és Makaró Antal­­né, az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat, Hajdú Jenőné és Péntek Sándor, a Kossuth Könyvkiadó, Kalmár István és Sipos Lászlóné, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat terjesztői. A továbbiakban a könyv­kiadók, illetve a könyvter­jesztő vállalatok vezetői — köztük Kiss Jenő, a Népsza­va Könyv- és Lapkiadó igazgatója — 104 munkahe­lyi könyvterjesztőnek nyúj­totta át a Művelődési Mi­nisztérium kiadói főigazgató­sága és a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosz­tálya által adományozott ok­levelet. Az ünnepség befejeztével a SZOT kulturális osztálya fogadást adott a kitüntetet­tek tiszteletére. T. A. A Népszava Lap- és Könyvkiadó egyik kitüntetettje, Györgyicsek Lajosné átveszi az emlékplakettet / Batha László felvétele SZOT-ösztöndíjasok találkozója Tegnap a SZOT székházában megbeszélést tartottak a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1987/88. évi irodal­mi és művészeti ösztöndíja­sai. A megbeszélésen Jene­­csek István, a SZOT kultu­rális, agitációs és propagan­daosztályának vezetője tájé­koztatta a résztvevőket a szakszervezetek időszerű po­litikai és kulturális felada­tairól. A zárótalálkozó résztvevői beszámoltak az ösztöndíjas időszak alatt végzett munká­jukról és ismertették jövőbe­ni terveiket. A megbeszélé­sen szó esett a kultúra és a művészetek helyzetéről, és megerősítették, hogy a szak­­szervezeti mozgalom a to­vábbiakban is az igényes al­kotói törekvések mecénása kíván maradni. A résztvevők áttekintették az alkotók és a szakszerve­zetek kapcsolatának további lehetőségeit, és egyeztették javaslataikat alkotásaik pub­likálását, illetve kiállítási bemutatását illetően.

Next