Népszava, 1988. július (116. évfolyam, 156–181. sz.)

1988-07-01 / 156. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! PÉNTEK, 198­8. JÚLIUS 1. ■ 116. ÉVFOLYAM, 15­6. SZÁM ■ ÁRA 1,8­0 FORINT A MAGYAR SZAKSZERV­ KÖZPONTI LAPJA Július 8-ra összehívták a Szakszervezetek Országos Tanácsának ülését Ülést tartott a SZOT elnökség­e Csütörtökön délután ülést tartott a SZOT elnöksége. Elsőnek Nagy Sándor főtit­kár előterjesztésében meg­tárgyalta az Elgondolások a magyar szakszervezetek te­vékenységének megújításá­ról című dokumentumterve­zetet, amelyet megvitat a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának július 8-i ülése is, majd nyilvánosságra hozzák, hogy a tagság széles körű vi­tában mondhasson véle­ményt is szakszervezetek előtt álló feladatokról. Az elnökség úgy véli, hogy egy­­egy fontosabb kérdéskör alaposabb megvitatásának érdekében célszerű külön vi­tadokumentumokat is közre­adni, azokkal kapcsolatban a tagság véleményét kérni. Ezért tervezik a szakszerve­zetek bérreform-koncepció­jának, az üdültetés korszerű­sítésével kapcsolatos elgon­dolásoknak és más elkép­zeléseknek részletes közre­adását. Az elnökség állást foglalt abban, hogy meg kell kezdeni a stabilizáció idősza­kára érvényes szociálpoliti­kai koncepció kialakítását. A dokumentumok vitája az ősz folyamán sorra kerü­lő országos szakszervezeti tanácskozásig tart, addigra összegzik a tapasztalatokat is. Ezt követően az új tag­díjrendszer bevezetésének tapasztalatairól szóló tájé­koztatót Pintér György osz­tályvezető terjesztette elő. A jelentés kiemeli, hogy az új tagdíjrendszerre való átté­rés — bár még ma sem prob­lémamentes — eredményes volt. Ebben jelentős szere­pe van a szakszervezeti tisztségviselők áldozatos munkájának, s a tagság meg­nyilvánuló bizalmának a szakszervezetek iránt. Mind­emellett az is tény, hogy az elmúlt év végéhez viszonyít­va az a­ktív taglétszám mintegy 120 ezer fővel csök­kent, az új tagdíjrendszerre történő áttérés következté­ben. A 95 százalékos szerve­zettség 91,8 százalékra mó­dosult. A számok az egyes szakszervezeteknél eltérőek, a csökkenés szóródása 1,4 százaléktól 5,4 százalékig terjed. Azok közül, akik az új rendszer szerinti tagdíj­­fizetést vállalták, 74 ezren továbbra is készpénzben fi­zetnek. A szakszervezetek folyamatosan figyelemmel kísérik és vizsgálják a tag­létszám csökkenésének, a ki­lépéseknek az okait, tovább­ra is fontos politikai és gaz­dasági feladatként kezelik a magyar szakszervezetek szer­vezettségét. Mindezekből megállapítha­tó, hogy a tagság döntő ré­sze vállalta az új rendsze­rű tagdíjfizetést, ugyanak­kor jelentős azoknak a szá­ma, akik előlegezett bizal­mat tanúsítottak, és tagsá­guk további fenntartásának feltételeként pontosan meg­jelölték, mit várnak el a szakszervezetektől: a kezde­ményezőkészség javítását, hatásosabb érdekképvisele­tet és érdekvédelmet, a tag­ság véleményének érdemi kikérését a döntések előtt. Lényegében ugyanezt fogal­mazták meg azok is, akik ki­léptek a szakszervezetből, vagy várakozó állásponton vannak, de az ő döntésüket egyéni sérelmek is motivál­ták. A SZOT elnökségének véleménye szerint rájuk sem úgy tekintenek, mint akik végérvényesen szakítottak a mozgalommal, bizonyos, hogy jobb szakszervezeti ér­dekvédelmi munkával visz­­sza lehet hozni őket. Ennek kapcsán hívja fel a jelentés a figyelmet arra, hogy min­den szinten érzékenyen kell foglalkozni a tagság gond­jaival, segíteni azok megol­dását, érvelve kell politizál­ni a tagság körében. Az el­nökség a tájékoztatót elfo­gadta és a SZOT plénuma elé terjeszti. A továbbiakban Nyitrai István osztályvezető előter­jesztésében az őszig terjedő időszak szakszervezeti ten­nivalóinak ütemezéséről dön­tött az elnökség, majd Jene­­csek István osztályvezető előterjesztésében arról ha­tározott, miképpen adják közre a tagsági vitára szánt anyagokat. D. C. Grósz Károly fogadta Karl Blechát Grósz Károly, a Miniszter­­tanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Karl Blechát, az Osztrák Köztár­saság szövetségi belügymi­niszterét. A szívélyes légkö­rű megbeszélésen részt vett Horváth István belügymi­niszter, jelen volt Franz Schmid, Ausztria budapesti nagykövete. Eredményesen befejeződtek hazánk tárgyalásai az EGK-val Fara fálták a kereskedelmi és gazdasági együ­­t­tm­ű­köd­és­i egyez­m­­ényt Fábián Ferenc, az MTI tu­dósítója jelenti: Brüsszelben eredménye­sen befejeződtek az Euró­pai Gazdasági Közösség és Magyarország tárgyalásai, és parafálták az EGK és Magyarország között létre­jött kereskedelmi és gazda­sági együttműködési egyez­ményt. Magyarország kész a diplomáciai kapcsolatok fel­vételére a nyugat-európai közösséggel. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdő­dött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben folytatód­tak újabb fordulóval, és eredményesen be is fejeződ­tek. A megtárgyalt és kö­zös egyetértéssel kialakított kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény értelmében: — Az EGK záros határ­időn belül feloldja a keres­kedelmi áruforgalom még érvényben lévő mennyiségi korlátozásait és Magyaror­szág számára azonos keres­kedelmi elbánást biztosít a GATT minden más tagjával.­­ Az EGK megerősíti: el­ismeri Magyarország GATT- tagságából eredő jogait minden egyéb tekintetben is. (Folytatás a 6. oldalon) A­ S ipar szerkezetátalakítása tárgyalt as Országgyűlés­ i képviselők elfogadták a pénzügyminiszteri beszámolót . Vita A­ Herecz Frigyes expozéjáról Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1987. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Miniszterta­nács elnöke. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt elnöke, az MSZMP Politikai Bizott­ságának több tagja, ott voltak a Központi Bizottság tit­kárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplo­máciai páholyokban helyet foglalt számos budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos lis­tán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost. Ezt követően megadta a szót Villányi Miklósnak. A pénzügyminiszter válasza a felszólalásokra A pénzügyminiszter köszö­netet mondott az élénk vi­táért, amely — mint mond­ta — megerősítette a kormány gazdaságpolitikájának, pénz­ügypolitikájának fő irányát. Úgy ítélte meg, hogy a be­terjesztett zárszámadás hely­­­­zetértékelése, irányvonala tá­mogatást kapott. Hangsúlyozta, hogy a pénz­ügypolitika irányítói egyet­ért­enek a költségvetés újra­elosztó szerepének visszaszo­rításával. Alapvetően ugyan­is a jelenleg ésszerűtle­nül kiterjedt támogatások csökkentéséről van szó. A miniszter felhívta a fi­gyelmet arra, hogy mi a szo­cialista importból egyidejű­leg 33 milliárd forint bevé­telt is realizálunk, tehát a támogatások e szempontok figyelembevételével ítélhe­tők meg. A fogyasztási árki­egészítések torzulásának megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétegeket, ezeket az intézkedéseket még­is indokoltnak nevezte. Ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben határozottab­ban alkalmazzák a felszámo­lási eljárást, és szigorítják a szanálás feltételeit a tartó­san veszteségesen gazdálko­dókkal szemben. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy a jö­vőben veszteségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok sza­nálására a kormány ne ve­gyen fel hitelt, ne bocsásson ki kötvényeket. Megvizsgá­­landónak és elfogadhatónak ítélte azokat a javaslatokat, amelyek a Legfőbb Állami Számvevőség, illetőleg a Ma­gyar Nemzeti Bank új jogál­lásának kimunkálására vo­natkoznak. Ellenvéleményének adott hangot bizonyos, a törvény­javaslat vitájában, de más fórumokon is elhangzott igé­nyekkel kapcsolatban. Mai helyzetünkben — mondotta — az ellátás színvonalát fej­leszteni tudjuk a tudományos, műszaki kutatásban, az ok­tatásban, megőrizni vállaljuk az egészségügyben és nem vállalhatunk garanciát a reál­érték megőrzésére az ellá­tások egyéb területein. A költségvetés ennél nagyobb kötelezettségvállalása ma szubjektivizmust, voluntariz­must jelentene. A fegyveres testületek ki­adásaival kapcsolatban el­mondta, hogy — ugyanúgy, mint más költségvetési szer­veknél — a saját gazdálko­dásból eredő többletbevéte­lek természetesen jogcímet adnak évközi többletfelhasz­nálásra. Ilyen a hadseregnél például az őszi mezőgazdasá­gi munkáért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt, a parlament által nem jóvá­hagyott többletkiadások. Egyetértett a felszólaló kép­viselőknek azzal az igényé­vel, hogy a fegyveres testü­letek, a védelmi ágazatok ki­adásait az új helyzethez iga­zítsuk, itt is érvényesüljön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képviselői észrevételekre rea­gálva tájékoztatást adott ar­ról, hogy a kormány a közel­múltban felsőoktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre 150 millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el, szeretnék, ha az alapot vál­lalati pénzeszközök, sőt, la­kossági adományok is bőví­tenék. 1989-től a kormány le­hetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást minden­képpen kiemelten szeretné tá­mogatni. A adóreformmal kapcsolat­ban annak a határozott véle­ményének adott hangot, hogy öt hónap tapasztalatai alap­ján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, például a személyi jövede­lemadó teljesítmény-vissza­tartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ahhoz, hogy a parlament elé lehes­sen terjeszteni az adórend­szer működésének átfogó ta­pasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, jog­hézagokat időközben kiiga­zítja, ha szükséges — és min­den valószínűség szerint szükséges —, a törvény kor­rekcióját még idén a parla­ment elé terjeszti. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű re­formintézkedések kidolgozá­sa van napirenden. Az árre­form további lépéseinek ki­munkálása folyik, s a bérpo­litika, a bérrendszer, a bér­reform kérdései szintén mun­­kaasztalon vannak. Villányi Miklós válaszolt a bős—nagymarosi vízi erőmű­vel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maró­­thy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter írt az Országgyűlés elnöké­nek, s amelyben a miniszter a kormány nevében bejelen­ti, hogy a nagy jelentőségű beruházásról az év második felében — alapos előkészítés után — jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi ér­deklődő képviselőnek megte­remti a helyszíni tájékozó­dás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parla­menti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvé­deni álláspontját az Ország­gyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyo­mó többsége iránt is, azon­ban a nagymarosi építkezés leállítását az illetékes parla­menti bizottság is elutasítot­ta. Egy­ ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következmé­nyei és a nemzetközi szer­ződés megsértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai lennének. A pénzügyminiszter vége­zetül kérte az Országgyűlést, hogy a vita, valamint a terv- és költségvetési bizottság ja­vaslatai alapján az előterjesz­tett törvényjavaslatot változ­tatás nélkül fogadja el. Villányi Miklós pénzügy­­miniszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kér­dést intézett Király Zoltán­hoz (Csongrád m., 5. vk.): kér-e külön szavazást az ál­tala, a bős—nagymarosi víz­lépcsővel kapcsolatban ko­rábban tett javaslatok elbírá­lására, mivel azok nem tar­toznak szorosan az 1987-es költségvetési zárszámadás­hoz. A képviselő kérte, hogy az Országgyűlés külön dönt­sön indítványáról. A képvi­selők ezt — túlnyomó több­séggel — nem tartották indo­koltnak. Horváth Lajos ezután meg­erősítette: a kormány állás­foglalására, az államközi szerződésben vállalt kötele­zettségére tekintettel e kér­désben az Országgyűlés most ne döntsön. Indítványozta, hogy a képviselői javaslatot az Országgyűlés illetékes bi­zottságai vizsgálják meg, s megállapításaikról az Ország­­gyűlés őszi ülésszakán tegye­nek jelentést. A kérdésnek ezt a megoldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfogad­ta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyű­lés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szöveg sze­rint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási felada­tairól. N­EN­E­­Z FRIGYES : A legfontosabb a piac céltudatos erősítése Berecz Frigyes, mielőtt a beszámoló ismertetésére rá­tért volna, hazai feladataink lényegére egy külföldi pél­dával világított rá. Elmond­ta, hogy Spanyolország a hetvenes évek közepén ha­sonló gondokkal küszködött, mint hazánk, ott is aktuális­sá vált az ipari szerkezetát­alakítás. Csak a nyolcvanas évek elején találtak rá a he­lyes útra, teremtették meg a radikális átalakítás feltéte­leit. Sokévi kemény munka után az inflációt a korábbi 15 százalékról 5 százalékra sikerült csökkenteniük. Ez a példa bizonyítja, hogy nem­csak nálunk, sok helyütt kell hasonló, nehéz döntéseket meghozni. Mi most még a döntések meghozatala előtt vagyunk. Az állami vállalatok mint­egy 3 százaléka képes világ­színvonalú termékek gyár­tására, 12 százaléka többé­­kevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 szá­zalékuk számottevő támoga­tás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy és közel ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együt­tes éves veszteségük megha­ladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költ­ségvetési támogatások össze­ge az Ipari Minisztérium ál­tal felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetés­sel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos (Folytatás a 2. oldalon)

Next