Népszava, 1988. július (116. évfolyam, 156–181. sz.)
1988-07-01 / 156. szám
NÉPSZAVA 1988. JÚLIUS 1., PÉNTEK________________________________________________________________________________________________________3 FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS működtetése révén. Számottevő még a tartalék az ipar költséggazdálkodásában is. Csupán 1 százalékos költségmegtakarítás — ami nem tekinthető túlzott feladatnak — évi csaknem tízmilliárd forint többletforrást eredményezne. — A jövőben a kívánt külpiaci pozíciót ne az import kényszerű korlátozásával, hanem a hatékony importra is támaszkodó teljesítmények dinamikus növelésével érjük el. A felélénkülő importverseny egyben a legerősebb ösztönzője lehet a termelési szerkezet átalakításának is. A hazai igények kielégítését célzó termelés akkor lesz hatékony, ha egyben exportképes is. Jelentős érdekeink fűződnek KGST-piaci részesédesünk megőrzéséhez, sőt helyenként növeléséhez is. A kihívás itt sem kisebb, mint a konvertibilis export bővítésében. — A kormány feladatának tekinti, hogy — 1987-hez és 1988-hoz hasonlóan — újabb lépéseket tegyen a vállalati műszaki fejlesztést ösztönző feltételek megteremtése érdekében. Kellő előrelátással, a korábbiaknál erőteljesebben kell élni a tudatos visszafejlesztés, visszavonulás eszközével. A hangsúly a visszavonulás tudatos és átgondolt voltán legyen. Ugyanakkor a szakmunkások képzésének túlzottan szakosított jellege korszerűtlen, ellentétes a szerkezetváltás igényeivel. Sürgősen szükség van arra, hogy mielőbb valósággá váljék a különböző határozatokban megfogalmazott elgondolás, az átfogóbb, konvertálható szakértelmet adó szakmunkásképzés. Tétényi Pál végezetül a következőkben foglalta össze az ipari szerkezet módosításának általános feltételeit: — a vállalatok nyereségérzékenységének növelése és a tartósan veszteséges tevékenység leépítésének kényszere; a termelési tényezők, a tőke hatékony hasznosításában, a vállalat távlati eredményességében való érdekeltség megteremtése; a hazai és nemzetközi termelési és tudományos-műszaki munkamegosztásnak a jelenlegit jelentős mértékben meghaladó szintje; a műszaki fejlesztés és az ipari szerkezetváltás összeépülése, az ezt elősegítő eszközök biztosítása; a szerkezetváltás személyi, emberi feltételeinek javítása, a foglalkoztatási gondok csökkentése képzés és továbbképzés, átképzés, új munkahelyek teremtése révén, ciók és döntések nagyobb nyilvánosságát, egyes esetekben az államigazgatástól független szakértői testületek alkalmazását szorgalmazza. Azzal a nézettel kapcsolatban, hogy erőforrásaink szűkössége miatt nem tehető általánossá az élénkülés, a képviselő kifejtette: valójában a pénzszűke nemcsak oka, hanem felgyorsítója a mindig kívánatos szelekciónak. Végezetül hangsúlyozta: a magyar ipar szerkezeti gondjainak, hiányos adaptációs képességének és készségének okait — a tévedéseken túlmenően — alighanem az emberi tényezőkben kell keresnünk. Abban, hogy meggyengült a bizalom, fellazult a fegyelem, szó nélkül maradt a hiba, elismerést kapott a semmire sem méltó középszerűség. A megújulás mindenekelőtt a kezdeményező szellemű embereken múlik, ezért a leghatékonyabb befektetés a személyi feltételek javítása. A szakszerű, igényes munkát a legkicsiszoltabb központi program, a több pénz sem pótolhatja — mondotta egyebek között Dudla József, az MSZMP Központi Bizottsága nevében is elfogadásra ajánlva a beszámolót. Grósz Károly a tanácskozás szünetében képviselőkkel és újságírókkal tart politikai helyzetelemzést DDLA JÓZSEF Kapjanak nagyobb nyilvánosságot a gazdasági döntések Dudla József, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára felszólalásában kifejtette: noha vannak tiszteletre méltó nemzetközileg elismert műszaki, gazdálkodási eredményeink is, a tény az, hogy az ipar hatékonyságának, exportképességének javulását az elmúlt tíz évben alig szolgálta a szerkezetváltás. Mindez azért következett be, mert az elmúlt évek ipari fejlődésében — az ágazat népgazdasági súlyánál fogva — összesűrűsödve jelentek meg a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás következetlenségei, ellentmondásai, hibái. Sajnos, az iparirányítás saját tévedéseivel ezt meg is tetézte — mutatott rá a képviselő. Hangsúlyozta: az ipari beruházások zöme még 1975—85 között is a korszerűtlen termelési struktúra bővülését szolgálta. A piaci igényekhez való igazodás helyett a korábbi szerkezetet konzerváló állapot alakult ki. Kényszerűségből ugyan, de korlátoztuk azon területiek fejlődési lehetőségeit is, amelyek a szerkezetkorszerűsítés hordozói lehettek volna. Foglalkoztatási, exportszempontokra tekintettel életben tartottunk viszont visszafejlesztésre érett tevékenységeket is. A felszólaló kiemelte: a kialakult helyzet okai nem kizárólag ipari eredetűek, ezért a megújulás sem csupán ágazati feladat. Az ipart nem lehet kiemelni gazdasági, társadalmi környezetéből. Ma ugyanis már nem egyszerűen a termelési szerkezet átalakításáról, sokkal többről, a gazdasági és benne az ipar modernizációjáról van szó. Nemcsak a termék, a technológia, a termelési eszköz korszerűsítése a tét, hanem az, hogy a tulajdoni—szervezeti—intézményi struktúrák, a tervezés—irányítás—vezetés, a vállalat társadalmi környezeti kapcsolatai is feleljenek meg a modern ipar követelményeinek. A szerkezetkorszerűsítés olyan folyamatokat indít el, amelyeknek nincs előzményük az iparban, sőt általában a gazdaságban sem, s amelyek jelentős gazdasági-társadalmi feszültségek hordozói — vélekedett a képviselő. Eleget kell tenni annak az elemi erejű szakmai és politikai igénynek, amely a gazdasági informa- Parlamenti pillanatok Dr. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke az ipari miniszter expozéjából az egyik legmegragadóbb gondolatnak az emberi tőke hasznosítását ítélte. Igaza van Berecz Frigyesnek: a szerkezetátalakítás önmagától nem valósul meg, csak határozott, sokszor fájdalmas beavatkozások következtében. Más szóval: hozzá kell látnunk végre valósággá váltani mindazt, amiről legalább tíz éve annyit beszéltünk, hogy már közhelyszámba megy. Több képviselő szólt a támogatások leépítésének fontosságáról. Mi erről a véleménye? — Alaposan el kell gondolkodnunk például azon, hogy nem egy esetben olyan exportot támogatunk, ami konzerválja a meglevő elavult szerkezetet. Megítéléseim szerint a központi források megvonásával és a felszámolással az eddiginél gyakrabban kell élnünk, mégpedig függetlenül a tulajdonformától. Ami pedig az emberi tényezőt illeti: a dolgoknak a felszámolás csak az egyik oldala, ugyanakkor más ágazatokban új munkahelyeknek kell létrejönniük, s ebből profitálhatnak az emberek. Ezekből a mozgásokból egyelőre a tudatosságot hiányolom leginkább. Stadinger István, az Országgyűlés újonnan megválasztott elnöke hirtelen igencsak „kapós" lett a képviselőtársak és az újságírók körében. A Parlament folyosóján általában kisebb-nagyobb embergyűrű veszi körül, ahol aztán jellegzetesen élénk mozdulataival, gesztusaival magyaráz. Egy szabad pillanatában gyorsan megkérdem: — Mi a véleménye arról, hogy a képviselőknek „mindössze” 63 százaléka szavazott ön mellett? — Azt gondolom erről, hogy az elsöprő többség voksolt mellettem. Egyelőre persze még szokatlan — de rendellenesnek egyáltalán nem mondható —, hogy számos képviselő egyegy kérdésben más véleményen van, vagy tartózkodik a szavazástól. Ez így helyes, s a jövőben valószínűleg és remélhetőleg még inkább ütközni fognak a vélemények. Ha igazi vitában születik tehát döntés, akkor valóban túlnyomó többségnek számít a 63 százalékos szavazati arány. — Mit tart most a legfőbb teendőjének? — Alaposan tanulmányozom az ügyrendet, hogy jól, pontosan lássam el munkámat. Egyébként az alkotmány szellemében és a képviselői kollegialitás kívánalmai szerint kívánom végezni dolgomat. — Ez utóbbi mit jelent konkrétan? — Az ügyrend néhány kérdést nem szabályoz egyértelműen. Az Országgyűlés elnökének ezért rugalmasnak kell lennie: ha például egy képviselő váratlanul szólásra jelentkezik, úgy gondolom, meg kell adni neki a lehetőséget, hogy elmondja véleményét. Végül is így alakulhat ki igazi, pezsgő vita, válhat az Országgyűlés valódi parlamentté. Dauda Sándor István budapesti képviselő mozdonyvezető. Így nem meglepő, hogy az ipar szerkezetátalakításáról gondolkodva a vasút helyzetéről és szerepéről beszél. — Az ipar fejlődése elképzelhetetlen a szállítás, a vasút fejlesztése nélkül. Sajnos, a magyar vasutak nagyon leromlott állapotban vannak, s ezen változtatni kell. De a szerkezetátalakítás ügye egyébként is nagyon foglalkoztat. Úgy gondolom, valóban meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a jól működő vállalatok nyereségének elvonásából támogassák a gyengéket. Ez a helyzet, sok egyéb hátránya mellett, ahhoz is vezet, hogy hamis képet alakít ki a gazdaságtalanul működő vállalatok dolgozóiban, akik azt hiszik, hasznos dolgot csinálnak. Úgy gondolom, nagyobb szabadságot kellene adni a vállalatoknak, nem lenne szabad túlzott központi irányítással megkötni a gazdasági vezetők kezét. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy csökkentsük a felesleges adminisztrációt, mert a bürokrácia az egész gazdaságra rányomja a bélyegét. Szerdán két képviselő is szóvá tette, hogy az ország költségvetéséből az egészségügyi és a kulturális kiadásokhoz képest aránytalanul nagy a honvédelmi költségvetés. Kárpáti Ferenc honvédelmi minisztert kérdeztük, mi a véleménye a felszólalásokról. Megértem az oktatásban és az egészségügyben dolgozók gondjait, és nem tagadhatom, hogy ezek a problémák a hadseregben, illetve a fegyveres testületekben is jelentkeznek, hiszen nem mindegy, milyen fizikai állapotban kerülnek hozzánk a fiatalok, és milyen műveltséget hoznak a civil életből. Tehát az egészséges és művelt társadalom a fegyveres erők érdeke is. De hadd mondjam el, hogy a költségvetésben védelmi kiadásokról van szó, és ebből nemcsak a hadsereg, hanem a határőrség, a munkásőrség és a rendőrség is részesül. Való igaz, 1987-ben 5,4 százalékkal túlléptük a költségvetést. A növekedés oka elsősorban abban keresendő, hogy az utóbbi években a rendőrségre egyre nagyobb terhek hárulnak, mert növekedett az idegenforgalom és sajnos a bűnözés is. Az olyan kis ország, mint a mienk, a több mint tízmillló idelátogató külföldi hatását igencsak megérzi, s erre jól fel kell készülni, jobban fel kell szerelni a rendőrséget a bűnmegelőzés és a bűnüldözés érdekében. Nekünk, katonáknak semmivel sem lesz nagyobb a presztízsünk, ha többet költ az állam a fegyveres erőkre. Nekünk is érdekünk, hogy a leszerelési tárgyalások minél eredményesebbek legyenek. Manapság azonban az a helyzet, hogy a NATO nem hajlandó csökkenteni katonai kiadásait. Ezt a tényt figyelembe kell vennünk, hiszen a békés építés egyik feltétele az ország védelmének biztosítása. Ami pedig az alkotmányban foglalt hadkötelezettséget illeti, egyelőre itt még nincs változás. Törvény írja elő: minden magyar állampolgárnak kötelessége a haza védelme. A Magyar Néphadsereg vezetői azonban figyelembe veszik, hogy vannak olyan emberek, akik vallási okokból nem akarnak fegyveres szolgálatot teljesíteni. Számukra lehetőség van arra, hogy fegyver nélküli szolgálatra oszszuk be őket. Hosszú évek tapasztalata bizonyítja, hogy a különböző felekezetekhez tartozó katonáink jól megállják helyüket a néphadseregben. Azok azonban, akik a fegyver nélküli katonai szolgálatot is megtagadják, azokra továbbra is érvényes a törvény. Egyébként akik ezt a témát felvetették, még nem fogalmazták meg pontosan, mit jelent a lelkiismereti okra való hivatkozás. Ha ezt megteszik, akkor már az Országgyűlés elé lehet terjeszteni javaslatukat. Mi nem zárkózunk el semmiféle ésszerű megoldástól. Felszólalások, javaslatok Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere a recski ércbánya legutóbbi 21 évének történetére utalva kifogásolta a döntési mechanizmus gyakorlatát, a halogató, a kockázatot nem vállaló bizonytalankodást. Kijelentette: a recski rézbánya-beruházás helyzetének megismerésére az elmúlt két évtizedben nem volt lehetőség. Ez késztette a képviselőnőt arra, hogy feltárja az általa ismert tényeket. Mint elmondotta, véleménye szerint, jelentős nemzeti kincsről van szó, amely a világ rézérckészletének 1,5 százaléka, s egyenértékű a hazai bauxitvagyonnal. Kutatófúrások igazolják, hogy a 170 millió tonna, gazdaságosan kitermelhető rézércen felül jelentős mennyiségben előfordul cink, ólom, molibdén, öt-tíz tonnányi a színezüst és több mázsa a színarany. Tehát léteznek számításokkal, külföldi szakértőkkel igazolt tények, ugyanakkor ezzel szemben kételkedés, visszafogottság és 21 évi halogatás áll. Ezért kevésnek tűnik számára, hogy az ismertetett tényekre, a kiaknázásra tett ajánlatokra egyszerűen az legyen a felelet, nem. Az egyik lehetséges megoldásként javasolta, hogy a recski ércvagyon hasznosítására hozzanak létre részvénytársaságot. Varga Gyula (Szabolcs- Szatmár m., 3. vk.), az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára elmondotta: csak úgy tartható meg a lakosság bizalma, ha a gazdaság, a társadalom irányítói nem halogatják a döntéseket, hanem szembenéznek a gondokkal, s időben meghozzák a szükséges intézkedéseket. Az elmaradott térségek gazdasági gondjaival foglalkozva elmondotta: az ország megyéi közül Szabolcs-Szatmárban a legrosszabb a helyzet. A foglalkoztatottság tartós hiánya hosszú távon nem tartható fenn. Az elmúlt 40 év során a megye lakossága több mint 200 ezerrel csökkent. Szabolcs-Szatmár az ország harmadik olyan megyéje, ahol a legtöbb szakmunkást képezik, ám a fiatal szakembereknek a többsége évről évre csak a megyehatáron kívül talál munkát. Sürgette a kormányt, hogy a lemaradó térségek felzárkóztatására rövid időn belül dolgozzon ki megfelelő koncepciót. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottságának első titkára arra figyelmeztetett, hogy a gyakorlatban még mindig nem szándékaink szerint bővültek a prosperáló vállalatok fejlesztési lehetőségei. Ugyanakkor elnézték, hogy az új adórendszer bevezetésekor a vállalatok a korábbi költségvetési támogatások jó részét beépítsék az áraikba, és a teljesítmények fokozása nélkül hozzájussanak a megszokott nyereséghez. Nagyrészt ez az oka, hogy a tervezett termelőiárcsökkenés nem következett be az év elején. A továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy amíg nincs igazi verseny, nincs valódi piac, addig szigorúbb árellenőrzésre van szükség. Részletesen beszélt a válságágazatként számon tartott szénbányászat helyzetéről is. Az utóbbi évek néhány nagyberuházásának értékelése tanulságos lehetne a kormánynak és a parlament ipari és költségvetési bizottságának is — mondotta Kovács Mátyás. Javasolta, hogy készüljön tételes elszámolás arról: a bányászatban és másutt elhibázott beruházások hogyan terhelték meg a népgazdaságot. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat gondnokságvezetője visontai tapasztalatai alapján egyik természeti kincsünk, az ország lignitvagyonának sokrétű hasznosítási lehetőségeire hívta fel képviselőtársai, valamint a kormány figyelmét. Visontán és térségében hosszú évtizedekre elegendő, gazdaságosan kitermelhető szénmennyiség van. A bükkábrányi szénmező hasznosítása a képviselő szerint azonban nem az alapvető népgazdasági érdekeknek megfelelően történik, miután a lignitet a 70 kilométerre lévő Visontára, a Gagarin Hőerőműbe szállítják. Megfontolásra ajánlotta, hogy épüljön lignittüzelésű hőerőmű, illetve energetikai kombinát Bükkábrány mellett. Az új erőmű némileg enyhítené Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Szabolcs-Szatmár megye jelenlegi foglalkoztatási gondjait. Nem utolsósorban pedig hosszabb távon javítható lenne a térség elmaradott infrastruktúrája — hangoztatta, az illetékes országgyűlési bizottságok figyelmébe ajánlva javaslatát, s kérve annak mielőbbi megvizsgálását. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy hosszú ideje a források jelentős részét az energiaágazat és a kohászat fejlesztésére fordítják, ami hátrányosan érinti a feldolgozó ágazatokat. Meglehetősen sok pénzbe kerülnek a kiemelt beruházások, így a tengizi, a bős-nagymarosi, a paksi fejlesztések, és jelentősen megterhelik a költségvetést a kohászati támogatások. Ugyanakkor a húzóvállalatok ver(Folytatás a 4. oldalon)