Népszava, 1988. július (116. évfolyam, 156–181. sz.)

1988-07-28 / 179. szám

6 A hét filmjei A MENYASSZONY GYÖNYÖRŰ VOLT A megkésett bemutató­t kötelez! Valamifajta ünne­pélyes, komoly, emelkedett hangvételre. Legalábbis úgy illenék, hogy az utolsó film ürügyén csakis szép szava­kat, dicsérő mondatokat ír­jak a kéziratpapírra. De nem megy. Cserben­hagy még a rutinom is. Mert úgy érzem, ha most a lelkiismereti „gyászszirénák” hangjaival felértékelném, feldicsérném a szerelmi dramolettek modorában for­gatott utolsó filmet, akkor azonnal leértékelném Gábor Pál egész életművét. Mert bármennyire is fájdalmas és kegyeletsértő, le kell írnom: az „utolsó film” — mely Enzo Lauretta regényéből készült — csupán gyorsan végrehajtható rutinfeladatot jelenthetett a rendező szá­mára. Hiszen a „fehér az­, vegy” halálos meséjéből (Szicíliában így nevezik a magára hagyott feleségeket) hiányzik az a másik Gábor Pál, aki „hóból, sárból, konkrét tárgyakból és ele­ven emberi testekből” épí­tette fel filmjeinek világát. S az a rendező, aki bár gyakran cserélt filmes hang­szert, csak ritka, s elhalya­­golható pillanatokban feled­kezett meg a dallam és a variáció kötelező tisztaságá­ról... Persze, Gábor Pál is is­merte a „gyönyörű meny­asszony” szeplőfoltjait, szép­séghibáit. A forgatás ideje alatt és után jobbára azzal vigasztalta önmagát, hogy „nem lehet mindig főművet csinálni.” Bár örült annak, hogy Bunuel, Pietro Germi sztárjai — Angela Molina, Stefánia Sandrelli, Massiomo Ghini, Marco Leonardi — milyen könnyedén követték a színészi játék kelet-euró­pai, „intenzív metódusát” ... S bár igényes vállalkozás­nak tartotta az Enzo Lau­retta-regény filmváltozatát, azért így nyilatkozott az Új Forrás 1987/3-as számában: „Nem is bánnám, ha ezt a filmet nem mutatnák be idehaza... A benne ábrá­zolt problematika annyira szicíliai, hogy félek, itthon nem értenék meg.” Ám a film a tipikus „szi­cíliai problematika” ellené­re sem idézi fel bennem az olasz Dél túlfűtöttségét, for­róságát, sötét tónusú belvi­lágát, sajátos mikrokozmo­szát. Sőt, néha olyan érzé­sem támadt, hogy Gábor Pál és a forgatókönyvírók (Lucio Manlio Battistrada, Enzo Lauretta, Stefano Mi­­lioto) éppen a mérsékelt ég­öv szín- és ízlésvilágához igazították a szép menyasz­­szony történetét. Mondhat­nám: bármikor, bárhol elő­adható mesévé szelídítették a „fehér özvegy” szenvedé­lyét. Ezt a kritikusi véle­ményt erősíti, hangsúlyozza a színészi játék lassúdadsá­­ga, szándékolt egyszerűsége, visszafogottsága is. (A szép­ségesen fekete szemű An­gela Molina — a fehér öz­vegy szerepében — mintha nem is szicíliai sikátorok­ban, hanem az északi fjor­­dok között mászkálna, oly­annyira mélabús. A herva­dó szépasszonyként hétköz­­napiaskodó Stefánia Sand­relli pedig, mintha egy tipi­kus magyar filmben tempe­­ramentumoskodna.) Megle­het, a tipikus „olasz har­­sányságot” módosító egysze­rűség éppen a „kelet-euró­pai intenzív metódus” ered­ménye ... Amiként — felte­hető — a mesét egyszerűsí­tő, „drámai hangsúlytalan­ság” is közelebb állhatott Gábor Pál belső szigorához, rációjához, mint az erőteljes „sírva­ kiáltozva” feldolgo­zás.) Végül is ebben a film­ben minden csendesen, szín­telenül pereg a végkifejle­tig. A „fehér özvegy” — kit férje elhagyott a németor­szági jobb életlehetőségért s egy másik asszonyért — szinte észrevétlenül hullik a csinos, szerelmes orvos kar­jaiba, majd a leukémia vég­zetébe. De Giuseppe, a ka­maszfiú is, nagyobb meg­rázkódtatás nélkül éli át az elcsábíttatás, a felnőtté vá­lás és az apanélküliség ke­serveit.) Természetesen tudom, a film minősége, látásmódja szorosan kötődik a szerző képzeletéhez, szenvedélyé­hez, kultúrájához, személyes indíttatásához. Például — hogy közeli filmélményemet soroljam — amikor meg­néztem Bertolucci Az utolsó császárát, biztosan éreztem, „ez a világ s történet min­denekelőtt a rendezői fantá­zia, kultúra sajátja”, s még véletlenül sem téveszthető össze Kína mai­ múltbéli va­lóságával ... (Lényegében ugyanezt mondhatnám el Jancsó Olaszországban­­ for­gatott filmjeiről, avagy Her­zog dél-amerikai Fitzcarral­­dójáról és Antonioni Lon­don- képéről.) A menyasszony gyönyörű volt című filmben viszont még véletlenül sem fedez­hettem fel Gábor Pál sze­mélyességét, egyedi látás­módját. Még nagy-nagy jó­indulattal sem állíthatnám, hogy „ez a kép ilyen, olyan, vagy amolyan, de legalább Gábor Pál Szicília-képét őr­zi! Számomra ez a film csak azt bizonyítja: a rendező sohasem tudott kilépni az „átutazó” szerepköréből, il­letve nem tudott elszakadni a természeti tájra, furcsa­ságra rácsodálkozó „gyors­­fényképezők” rohanásától . . . (A prospektusok színes nyo­matait idéző képeket Kende János operatőr készítette.) Mentségül elmondhatom persze, hogy A menyasszony gyönyörű volt című film mégiscsak egy jelentős s fájdalmasan korán-gyorsan megszakadt, sokat ígérő rendezői pálya utolsó darab­ja u tán „vesszőfutásos” tor­zója ... (Éppen ezért köszö­net illeti a Hajdú és a He­likon mozivállalatot, mert vállalta a film bemutatását és forgalmazását.) De be­szélhetnék arról is, hogy ez a szicíliai love story — még így is, a színvonalasabb nyári filmek kategóriájába tartozik. ... De akkor csak elken­ném — elsikkasztanám — a magam véleményét... Illet­ve, csak azzal enyhíthetem a kritikusi szigort, ha ide­írom: íme a komoly, az el­kötelezett Gábor Pál értette, ismerte és gyakorolta még a kommersz filmnyelvet is. Gantner Ilona Gábor Pál egyik utolsó fotóján éppen beállítja a „menyasszonyt” alakító Angela Molinót Sajtótájékoztató a Tékánál Látta-e már Budapestet a nappal ? A cím kétségtelenül kissé reklámízű, de pontosan fe­di a lényeget. Ugyanis ha­tározottan reklámozni sze­retnénk a Téka Könyvérté­kesítő Vállalat és a Malév Air Tours Budapest úti­könyvét, mely zsebkönyvi formátumban rögzíti-illuszt­­rálja fővárosunk múltját, je­lenét s legfontosabb látni­valóit. A négy (magyar, angol, német és olasz) nyelven megjelent kötet, ahogy a Téka tegnapi sajtókonferen­ciáján megtudtuk, merőben különbözik a megszokott is­meretterjesztő kötetektől. Pallai Katalin író és Déri Tamás sorozatszerkesztő a fejezetek és az „útvonal” összeállításánál figyelembe vették a turisták várható igényeit, érdeklődését, „idő- és teljesítménybeli lehető­ségét is, így az új útikalauz gyakorlatias és hasznosítha­tó szempontok szerint (tér­képekkel és színes, szép fo­tókkal kiegészítve) rendsze­rezi Óbuda, a Várhegy, a Duna-part, a Margitsziget és a különböző kerületek tör­ténelmi, kulturális, építésze­ti látnivalóit. Mindemellett az esztétikus, formás kötet szórakoztató, könnyed hang­nemben íródott. Ezt a „szo­katlan” hangnemet jelzi már az ajánlás is. „Bár útikönyvnek készült — vallja a szerző —, stílusa nagyon is személyes ... Szórakoztatni akartam, sok vidám mesével, de közben mélységet is adni, komolyra váltva néha a könnyed han­got, mely miközben Buda­pestről és az egykor itt la­kók hétköznapjairól szól, adni próbál valami általá­nosat városról, életről, mű­vészetről is.” A Téka székházában meg­tartott konferencián Druc­ker Tibor igazgató és Déri Tamás (a Malév Air Tours képviseletében) a Budapest útikönyv „folytatásáról” is tájékoztatta a sajtót. Már tervezik az útikönyv görög és flamand változatát. (Ugyanis az utóbbi időben erőteljesen megnövekedett a görög és a flamand turis­ták száma.) Továbbá terve­zik a Dunakanyar és a Tör­ténelmi városok látnivalóit bemutató útikönyvek meg­jelentetését is, Az én Ma­gyarországom című sorozat­ban. Ugyancsak a tegnapi saj­tókonferencián Drucker Ti­bor ismertette a korábbi „könyvajándékozási akció” fejleményeit. (Mint ismere­tes, a Téka — a Magyar Postával közösen — Akciót indított, amelynek kereté­ben „térítésmentes könyve­ket” ajándékozott több szo­ciális otthonnak és nevelő­­intézetnek.) — Az akció meghirdetésekor több cél vezette vállalatunkat — mondta. — Közülük a két legfontosabb cél szociális és közművelődési indíttatású. Meggyőződésünk, hogy ezen intézmények lakói, illetve neveltjei minden téren se­gítségre szorulnak, s talán különösen igaz ez kulturá­lis lehetőségeik tekinteté­ben ... Ugyanakkor az „ak­ciót" a vállalat javára is ka­matoztatni kívánjuk... Jö­vőbeli sikeresebb működé­sünkhöz, üzletpolitikánkhoz elengedhetetlennek látszik egy, a jelenleginél jóval ki­terjedtebb, átfogó és egysé­ges marketingszellem és -te­vékenység kibontakoztatása munkánkban. Ebben fontos szerepet szánunk a folyama­tos piackutatásnak, s véle­ményünk szerint ez az egész országra kiterjedő ak­ció, minden korlátja elle­nére, kedvező lehetőséget kínál ennek megkezdésére. Ami pedig a konkrét té­nyeket illeti: a Téka eddig összesen 38 ezer kötetet ajándékozott 138 szociális otthon és 88 nevelőotthon könyvtárainak. (A posta in­gyen szállítja a köteteket.) A kötetek között ott vannak a magyar klasszikusok is (Mó­ricz Zsigmond, Jókai Mór, Szabó Lőrinc, Juhász Gyu­la művei is.) De a fiatalok és az idősebbek szívesen választották a Téka ajánló­listájáról az ismeretterjesz­tő munkákat is. G. I. Színház — ponyva alatt Ponyvatető alatt, mégis kő­színházban kezdi évadját a miskolci Nemzeti Színház társulata. Az állítás hihe­tetlennek tűnhet, ám egysze­rű a magyarázat. A színház tetőszerkezetének felújításá­hoz ugyanis a héten kezdtek hozzá, teljes befejezésének határideje: 1989. január 30. A munkát az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat emberei végzik, azok, akik a miskolci bel­város felújításán dolgoznak, ígéretük szerint a színház felújítását is határidőre be­fejezik, s arra törekednek, hogy az előadásokat semmi­képpen se zavarják. A tetőszerkezet cseréje „műsoron kívül” került az építők programjába. Erede­tileg csak a színház hom­lokzatának felújításáról volt szó, de amikor megbontot­ták a vakolatot, megdöb­bentő állapotokat találtak. A színház árkádjait tartó pilléreket jóformán szétrág­ta az idő. A boltozat meg­repedt, elmozdult, ezért kénytelenek voltak a teát­rum főbejáratát lezárni, az árkádokat pedig nehéz áll­ványzattal aládúcolni. A vizsgálatok kimutatták, hogy az épület tetőszerke­zete sincs rendben. Most már csak az volt a kérdés, hogyan oldják meg a fel­adatot. — Mivel a munka elha­lasztása több kárt okozott volna, mint hasznot — mondja Boncsér László épí­tésvezető —, megrendelőink úgy döntöttek, hogy a te­tőszerkezet felújítását július végén megkezdhetjük, a színházi évadban pedig to­vább folytatjuk. Szakaszo­san, lépésről lépésre hala­dunk. Nem egyszerre bont­juk le az egész tetőt, hanem csak meghatározott nagysá­gú faktorokban. A födém­­szerkezetet erre az időre ponyvával borítjuk le. A felújítás költsége: 24 millió forint. De az építők nemcsak a tetőszerkezetet veszik kezelésbe, hanem ki­cserélik a színházi társalgó födémjét, új ablakokat rak­nak a régiek helyére, fel­újítják a színház tornyát és a zsinórpadlás külső hom­lokzatát. A födémcserével október 10-re végeznek, a tetőszerkezet felújítását vár­hatóan december 25-én fe­jezik be. A kiegészítő mun­kák végső határideje pedig 1989. január utolsó napja. (udvardy) Kapuzárás a Dunakanyarban A Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem 24. stúdiumá­nak hallgatói szerdán elbú­csúztak Esztergomtól. Ezút­tal minden eddiginél többen vettek részt a kéthetes kur­zuson: 19 országból 200 gya­korló és leendő zenepedagó­gus jött el Esztergomba. A hallgatók jelentős része ál­landó visszatérő, sokan már harmadszor-ötödször vettek részt a világ zenei életében rangos rendezvényként szá­mon tartott egyetemen. Az oktatás német, angol, fran­cia, olasz és spanyol nyelven folyt a hazai zenepedagógia ismert szakembereinek irá­nyításával. A hagyományokhoz híven az idén is a világszerte is­mert és egyre terjedő zene­oktatás, a Kodály-módszer ismertetése állt az esztergomi kurzus középpontjában. Az előadások, a foglalkozások, a közös éneklések témája a gyerekek zenei írás-, olva­sás-, valamint dallam- és ritmuskészségének fejleszté­se volt. Az esztergomi nyári egye­tem megnyitása óta több mint 60 ország zenepedagó­gusai ismerkedtek meg Ko­dály Zoltán egyetemes érvé­nyű tanítási módszereivel. A legtöbben Spanyolországból, Franciaországból, Olaszor­szágból érkeztek, de voltak már hallgatói az esztergomi stúdiumnak Bangladesből, Costa-Ricából, Izlandból, In­diából, Marokkóból, Új-Zé­­landból, Ghánából, Ugandá­ból és Peruból is. CSÜTÖRTÖK, 1­98­8. J­Ú­LI­US 28. NÉPSZAVA ­ A Magyar Ifjúság, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség lapja e héttől színes nyomással, a legjobb minő­ségű, hazai gyártású felület­kezelt papíron jelenik meg. Bár a KISZ növelte a dotá­ció összegét, a megújult Ma­gyar Ifjúság korábbi árának kétszereséért, 13 forintért vásárolható majd. Az előfi­zetők azonban ez év végéig még a régi áron kapják a színes hetilapot.­­ Amatőr képzőművészek, filmesek és fotósok vertek tábort szerdán Süttő község­ben. Több országos és Ko­márom megyei közművelő­dési intézmény anyagi támo­gatásával szervezték meg a háromhetes országos tábort, amelyben félszázan dolgoz­nak, megörökítik a táj szép­ségeit, a község életét. A tá­bor lakói munkáik egy ré­szét a községnek ajándékoz­zák. Hanglemezfigyelő MAGYAR NÉPDALOK BARTÓK ÉS KODÁLY FELDOLGOZÁSÁBAN Az amerikai RCA cég 1947- ben lemezre vette Verdi Otello című operáját, Tosca­nini vezényletével. Az egyik epizódfigurát Leslie Chabay énekharsngja „alakította” a felvételen. A neve ifjúkoromban is gyanús volt ,már,. Méltán. Utánajártam a gyanús­­nevű tenorista kilétének, és kide­rült, hogy Csabay Lászlónak hívták eredetileg, ötven év­vel ezelőtt szerződött ki Svájcba, ahol a háború vé­géig énekelt. Az Egyesült Ál­lamokba 1945-­ben távozott, a New York-i Metropolitan lett a „munkahelye”, de sokszor szerepelt a New York City Center Operában és San Franciscóban is. A Bartók Records Inc. 1952-­ben kiadott egy érdekes lemezt, amelyen Gsalbay László — Kozma Tibor zon­gorakíséretével — Bartók és Kodály népdalfeldolgozásai­ból énekel. Ennek a kiadási jogát szerezte most meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Bartók Béla és Kodály Zol­tán századunk első évtizedé­ben fonográffal gyűjtötték össze azt a mérhetetlen nép­­dalkincset, amely forradal­masította korunk egész zene­­művészetét. Bartók és Kodály első közös kiadványa, a Ma­gyar népdalok énekhangja zongorakísérettel 1906-­ban jelent meg. Ám az csak kez­dete volt egy gigászi munká­nak. A dalok mindig egyszóla­­múan, pontos lejegyzéssel ke­rültek a nyilvánosság elé. Az volt a cél, hogy a nagykö­zönség megismerje a népdalt. A teljes gyűjtemény erre nem volt alkalmas,­­mert gyö­nyörű és jellegtelen dal egy­aránt fordult elő benne. Ros­tálni kellett hát és felöltöz­tetni a népzenét, hogy a vá­rosban is­­szalonképes legyen. A kiadvány híres előszava szerint: „Kell rá a ruha, ha már behozzuk a mezőről a város­ba. De a városi öltözetben félszeg, szorongó. Úgy kell rászabni a köntöst, hogy el ne akassza a lélegzetét. Akár énekkarra, akár zongorára dolgozunk, a kísérlet mindig csak az elveszett mezőt és fa­lut igyekezze pótolni.” Nos, az átlicencezett RCA- t,emezen az elveszett mezőt és falut Kozma T­i­bor zongo­rakísérete tehetségesen pó­­tollja, míg a „nép nevében” az amerikanizált Csabay László énekel — meggyőző hitelességgel. OLASZ DALOK NIKOLA NIKOLOV ELŐADÁSÁBAN A szláv basszusokra azt szoktuk mondani: kormos basszus. Az olasz spinto-te­­norokra nem is tudom, hogy mi lenne a legpontosabb­­ki­fejezés. Talán ez: tenore splenidido — tündökletes te­nor. Mert olyan a hangjuk, mint a nápolyi égbolt, amely sohasem bágyadtan kék, ha­nem hansogóan, az életről su­garakkal zen­élve győzelmi himnuszt. És mit mondjak a szláv te­norokra? Kiváltképp akkor, amikor olasz dalokat énekel­nek? Talán azt, hogy varázs­latos tenor. Mert a világhírű bolgár énekes, Nikola N­iko­­lov igenis olasszá varázsló­­dik át, amikor itáliai dalok előadását vállalja fel. Legújabb Balkanton-i leme­­ze legalábbis erről tanúsko­dik. Baranyi Ferenc Parsifal — hőséggel A Parsifal előadásával ked­den délután megkezdődtek a 77. Bayreuth-i ünnepi játé­kok rendezvényei. A Richard Wagner emlékének szentelt játékok augusztus 29-ig tar­tanak. A Parsifal mellett be­mutatják a Nürnbergi mes­terdalnokokat, a Lohengrint — és a Nibelung gyűrűje cí­mű Wagner-tetralógiát. Az idén is szeszélyes né­metországi nyár a megnyitó idejére kánikulával ajándé­kozta meg Bayreuth-ot. Így a Parsifal előadásának két, egyenként egyórás szüneté­ben a publikum nagy része szétszéledt a közeli parkban, a prominensebb vendégek pedig az ünnepi játékok lég­kondicionált éttermét töltöt­ték meg. Számos neves po­litikus volt jelen a Bayreuth-i nyitóelőadáson. Hans-Dietrich Genscher nyuganémet kül­ügyminiszter mellett megje­lent — a nagy hőség ellené­re sötétszürke gálába öltö­zött — Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök. Hans- Jochen Vogel, a szociálde­mokraták vezetője szintén megtekintette a Parsifalt. A külföldiek között a dán kül­ügyminiszter, valamint a spanyol kormány két tagja tüntette ki jelenlétével Bay­reuth-ot. Salzburgi nyitány Magyar tudós: Hanák Péter egyetemi tanár, az MTA Tör­ténettudományi Intézetének főosztályvezetője tartotta a hagyományos szakelőadást az idei salzburgi ünnepi játékok hivatalos megnyitóján, amely szerdán zajlott le a nyugat­ausztriai városban. A megnyitó ünnepségen részt vett Kurt Waldheim köztársasági elnök, Franz Vranitzky kancellár és több más osztrák vezető, valamint külföldi személyiség. A salzburgi ünnepi játékok eseménysorozata augusztus 30-ig tart, s műsora össze­sen csaknem 150 rendezvény­ből áll. Az egyik kiemelke­dő produkcióban, Mozart Ti­tus című operájában magyar művész, Polgár László ope­raénekes is szerepel. A Nyomorultak Szegeden A Victor Hugo regénye nyo­mán készült musical, a Nyo­morultak szerepel csütörtö­kön, pénteken és szombaton a Szegedi Szabadtéri Játé­kok idei programján. Claude- Michel Schönberg, Alain Boublil, Herbert Kretzmer darabjának szövegét Miklós Tibor fordította. A musical lényegében a tavalyi, Dóm téri, nagy si­kerű magyarországi ősbemu­tató ismétlése, ennek elle­nére az idei három előadás jegyeit is sz­inte teljes egé­szében elővételben megvásá­rolta a közönség. A darab ezúttal is Szine­­tár Miklós rendezésében ke­rül színre. A zenekart Mak­lári László vezényli. Jean Valjean szerepében Vikidál Gyula lép színpadra. A to­vábbi főbb szerepeket Mak­rai Pál, Szombathy Gyula, Hámori Ildikó, Nagy Anikó, Kútvölgyi Erzsébet, Sasvá­ri Sándor, Kaszás Attila, Csarnóy Zsuzsa játssza. A díszletek Fehér Miklós, a jelmezek Horváth Kata ter­vei alapján készültek.

Next