Népszava, 1988. szeptember (116. évfolyam, 209–234. sz.)

1988-09-01 / 209. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek!X­etio CSÜTÖRTÖK, 198­8. SZEP­T­EMBER 1. ■ 116. ÉVFOLYAM: 20­9. SZÁML­ÁRA 1,80 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Emlékezzünk — cselekedjünk! *Írta: Timmer József, a SZOT nemzetközi bizottságának elnöke Talán történelmünk legfájdalmasabb, de mindenképpen leggyalázatosabb időszakára, ennek forrásidejére invitál­juk az egész emberiség figyelmét: 1939. szeptember 1- jének eseményére és akkor még nem sejtett, de annál gyorsabban bekövetkezett és tartóssá vált, minden kép­zeletet felülmúló szenvedésekre és veszteségekre. A má­sodik világháború kitörésének az időpontja szeptember 1-je, amikor Németország hatalmasságai, fasiszta seregei az egész világ meghódítása céljából orvul megtámadták Lengyelországot és ezzel megkezdődött, fellobbant a vi­lág égése. Még ma sem lehetett felmérni — oly sok és szerteágazó volt —, hogy mi minden semmisült és cson­kult meg a fantasztikus pusztításban. A nagy háború örök időre megleckéztette az emberi­séget. Súlyos terhei alatt már akkor és azóta számtalan­szor megfogadtuk, hogy soha többé! Soha többé nem en­gedjük meg, hogy az emberiség egy-egy szűk rétegének érdekében szembeállítsanak bennünket, hogy indokolat­lanul, ártatlanul megnyomorítsanak, kioltsák életünket, megsemmisítsék mindazt, amit alkottunk. Mert, ha eb­­beni fogadalmunkban meginogna hitünk és megcsorbul­na cselekedetünk, nem lesz már módunk következmé­nyeinek emlékezésére sem. Meggyőzőn hat ma, hogy az emberiség tanult történel­méből, tragédiájából és gondolkodását, cselekvését, éle­tének, alkotásainak védelmére fordítja és szembeszáll mind­ennek ellenkezőjére irányuló törekvésekkel. Ezt hiteti el velünk és igazolja nekünk az a tény, hogy a történelem során immár a leghosszabb ideig tartó bé­kés időt élhetjük át. Azonban igaz az is, hogy földünk különböző pontjain rövid ideig, vagy tartós ideje még dörögnek a fegyverek — nem is akármilyenek —, ömlik a vér, elhal az élet, elég és romokban hever minden. Az igazságért, a vélt igazságért és az igazságtalanság kon­zerválásáért folyik a harc. Jó érzés észlelni mostanában, hogy az igazság megteremtésével párosuló kezdeménye­zések már-már sok helyütt, ha még nem is űzik el, de fokozatosan elhallgattatják a fegyvereket, és perspek­tívát adnak az életnek. Tartós biztonságunk legnagyobb ígérete a nagyhatal­mak között folyó tárgyalásokon született megegyezések, és további kezdeményezések, a különböző fokozatú pusz­tító eszközök csökkentéséért és teljes megsemmisítéséért. Mindkét fél eddig megtett és várható lépései vitathatat­lanul az emberiség egyre erőteljesebben jelentkező meg­mozdulásain, követelésein is nyugszanak. Az is vitatha­tatlan, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista országok­nak történelmi érdemük van abban, hogy szüntelen és tevékeny kezdeményezést folytatnak a nukleáris veszély és a fegyverkezési verseny ellen, a leszerelésért a világ­béke megóvásáért és megszilárdításáért. A világ köz­véleménye előtt is nyilvánvaló és elismert cselekedetük egyre jobban fokozza és kiszélesíti a békéért és lesze­relésért küzdő emberek, mozgalmak harci készségét és elszántságát. Az erősödő békemozgalmak számtalan­szor megmutatták erejüket és képességüket arra, hogy befolyásolják az emberiség legalapvetőbb feladatának megértését és megoldását. Ebben az erősödő békemozgalmakkal együtt fontos sze­repet tölthetnek be a társadalmi szervezetek. Ezek közül is ki kell emelni a munkások, dolgozók érdekeit képviselő — különböző felfogású és módszerekkel dolgozó — szak­­szervezeteket, amelyek együttműködése, akcióegysége ér­dekében munkálkodik a magyar szakszervezeti mozga­lom is. A több mint 350 millió szervezett dolgozót, mun­kavállalót tömörítő szakszervezeti mozgalom az egyik legstabilabb oszlopa a békéért, megóvásáért folytatott harcnak. A szervezett dolgozókra óriási feladat és fele­lősség hárul abban a folyamatban, amely az egész em­beriség megismerésére, megértésére, együttműködésére és együttes cselekvésére irányul. A munkások, dolgozók és szervezeteik húsba vágó érdeke, hogy egyesítsék nemzeti és nemzetközi soraikat, azokkal a törekvésekkel szem­ben, amelyek a népek közötti megosztottságot, a népek, nemzetek közötti konfliktust akarják. A magyar szakszervezetek álláspontját az határozza meg, hogy valamennyi szervezett dolgozó, az emberiség érdeke, a biztonság fennmaradása, a fegyverzetek kor­látozása a teljes leszerelés. A magyar nép is békében és biztonságban szeretne és akar élni és dolgozni. Minden­kori kérdés volt és ma is az, hogy mit tehet ennek érde­kében? Jól hangzó, de szokványos típusválasz erre értel­metlen lenne. Úgy gondolom, hogy inkább érzelmeink erősítése, a béke eléréséért és fennmaradásáért, valamint nemzeti tennivalóink és előttünk álló feladataink becsü­letes ellátása, teljesítése lehet az igaz válasz a felmerülő kérdésre. Hiszünk és bízunk a nemzetközi szakszervezeti moz­galom békéért érzett felelősségének és tettrekészségének hozzájáruló és meghatározó erejében. Soha ne feledjük azt a szeptember 1-jét, amelynek emlékezetére minden alkalommal és folyamatosan is megmozdul a világ béke­szerető népe és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom. Jelenünk és biztonságos jövőnk védelmében és érdeké­ben. Központi kérdéssé vált a hagyományos fegyverzetek és katonai erők leszerelése Befejeződött a­­budapesti kerekasztal-kon­ferenci­a Szerda délután befejezte munkáját Budapesten az a kétnapos nemzetközi kerek­­asztal-konferencia, amelyen a Varsói Szerződés és a NA­TO öt-öt tagállamának veze­tő szakértői vitatták meg az európai hagyományos lesze­relés céljaival, jelenlegi hely­zetével, várható alakulásával összefüggő kérdések széles körét. A Magyar Külügyi In­tézet rendezvényére hazánk­ba érkezett politikusok, ma­gas beosztású katonai veze­tők, tudományos kutatók a többi között véleményt cse­réltek a kontinensen állomá­sozó fegyveres erők és a fegyverzeteik állapotáról, struktúrájáról, elhelyezkedé­séről, az esetleges meglepe­tésszerű támadás veszélyéről, és kiiktatásának lehetőségé­ről, a katonai doktrínák vál­tozásairól. A zárt aj­tók mögött meg­tartott tanácskozás befejezé­seként a résztvevők sajtó­­konferencián találkoztak a magyar és a nemzetközi saj­tó képviselőivel. Horn Gyula külügyminisz­­tériumi államtitkár beveze­tőjében örömét fejezte ki, hogy Budapest házigazdája lehetett e megbeszélésnek. Rámutatott arra, hogy e rendhagyó rendezvény szer­vesen illeszkedett abba a fo­lyamatba, amely mintegy egy esztendeje kezdődött: a Var­sói Szerződés és a NATO képviselői közvetlenül tár­gyalnak a hagyományos fegyverzetek, katonai erők leszerelésének kérdéseiről. Az államtitkár hangsúlyoz­ta, hogy a résztvevők magán­­személyként vettek részt a tanácskozáson, tehát nem kormányuk álláspontját fej­tették­­ki. Mindez azonban nem kérdőjelezheti meg a vita érdemi jellegét, hiszen nagyon is autentikus vélemé­nyek hangzottak el katonai vezetőktől, politikusoktól, tu­dományos kutatóktól. Horn Gyula ezután részle­tesen szólt azokról a témák­ról, amelyekben hozzávetőleg azonos vélemények alakulta­k ki a két nap során. A leg­fontosabbnak azt tartotta, hogy központi kérdéssé vált a hagyományos fegyverzetek és katonai erők leszerelésé­nek témája. Létfontosságúvá vált az érdemi előrelépés e területen — mutatott rá —, mert a kialakult helyzet rendkívül veszélyes: mind a VSZ, mind pedig a NATO rendelkezik olyan nagy kato­nai erőkkel, amelyek képe­sek váratlan támadásra a másik féllel szemben­. Hoz­zátette, hogy a kelet-nyuga­ti viszony katonai elemekkel és tényezőkkel terhelt, s a kapcsolatok egyetlen terüle­tén sem lehet komolyan előbbre lépni e tényezők hát­térbe szorítása­­nélkül. Az államtitkár véleménye szerint a katonai erők struk­túrájában, összetételében na­gyon komoly súlyú aszim­metriák, egyenlőtlenségek léteznek, s az aránytalansá­gok felszámolása, csökkenté­se nélkül nem várható elő­relépés a hagyományos fegy­verzetek jelentős redukálása irányában. Fontosnak tartot­ta, hogy a vitában kialakult azoknak a kérdéseknek a kö­re, amelyek tisztázása lét­­fontosságú. Ezek közé sorol­ta annak pontos és hiteles megállapítását, hogy a VSZ és a NATO milyen katonai erőkkel rendelkezik. Ezzel összefüggésben nyomatéko­san hangsúlyozta a katonai adatok cseréjének és hiteles ellenőrzésének szükségessé­gét. Rámutatott arra is, hogy a katonai területen elenged­hetetlenül fontos a nyilvá­nosság, már csak azért is, hogy szakítsunk az egyéb­ként is bonyolult kérdések misztifikálásával. Az államtitkár elmondta, hogy jelentős nézetkülönbsé­gek is felszínre kerültek olyan kérdésekben például, mint a VSZ és a NATO egyes fegyvernemeinek, fegy­veres erőinek rendeltetése, illetve, hogy azokat miként lehet pontosítani, megfogal­mazni a katonai doktrínák­ban. A jövőben feltétlenül tisztázásra szorul az is. (Folytatás a 2. oldalon) Irak—Irán (újabb ENSZ-terv Diplomáciai hírforrások sze­rint ENSZ-szakértők három pontból álló kompromisszu­mos javaslatot dolgoztak ki a holtpontra jutott iraki— iráni béketárgyalások elő­mozdítására, s ez mindkét fél követeléseit tartalmazza. Táriz Aziz iraki és Ali Ak­­bar Velajati iráni külügymi­niszter péntek óta nem talál­kozott személyesen, így a — közvetett — tárgyalások már az első napirendi pontoknál megrekedtek. Az új tervben szerepel a csapatok visszavonása a je­lenleg érvényes nemzetközi határok mögé (ez iráni fel­tétel), és a hajózás szabad­ságának biztosítása (ami ira­ki feltétel). A Satt-el-Arab folyót ENSZ-megfigyelők el­lenőriznék. Folytatódnak a tüntetések Burmában Burmából érkező hírügynök­ségi jelentések szerint a ran­­guni kormány elvesztette el­lenőrzését az ország nagy ré­sze fölött, és úgy tűnik, hogy már a fővárosban sem tudja ellátni a közigazgatási fel­adatokból adódó teendőket, a közbiztonság, a közlekedés, a lakossági ellátás megszerve­zését. Burmában a múlt hét óta szaporodnak azoknak a spon­tán létrejött szervezeteknek a száma, amelyek helyi la­kosokból, diákokból, budd­hista boncokból és az álta­lános sztrájkhoz csatlakozott rendőrökből, állami alkal­mazottakból állnak. Rangunban szerdán újabb tüntetések voltak. A felvonu­lók Maung Maung elnök tá­vozását és az egypártrend­­szer felszámolását követelték. Kulcsár Kálmán Washingtonban Washingtonban tartja ezen a héten idei világkongresszu­sát a nemzetközi politikatu­dományi társaság. Az ülés­szakon magyar küldöttség is részt vesz, Kulcsár Kálmán akadémikus, igazságügy-mi­niszter, a Magyar Szocioló­giai Társaság elnökének ve­zetésével. Kulcsár Kálmán két elő­adást is tartott a tanácsko­záson; az egyiket a kelet-eu­rópai modernizációról és po­litikai gondolkodásról, a má­sikat a jogtudomány és a szociológia közötti kapcsola­tokról. Több előadást tartot­tak a magyar küldöttség más tagjai is. A magyar igazságügy-mi­niszter washingtoni tartózko­dása során több megbeszélést folytatott az amerikai kor­mányzat képviselőivel. Ri­chard Schiffer külügyminisz­ter-helyettessel az emberi jo­gok érvényesülésének kérdé­seit vitatta meg. Az igazság­ügy-minisztérium vezetőivel, továbbá az amerikai bírósá­gok vezetői képviselőivel, ne­ves jogi szakértőkkel a tör­vényalkotásról, a bíróságok szerepéről, készülő új al­kotmányjogi és egyéb tör­vényeinkről folytatott meg­beszélést. Az amerikai jogal­kotás vezető szakértői nagy érdeklődést tanúsítottak az előkészületekben levő új ma­gyar jogszabályok iránt. Kul­csár Kálmán találkozott az amerikai képviselőház Jogi Bizottságának tagjaival is. Neveljen az iskola értelmes küzdésre Országos tanévnyitó ünnepség a fővárosban Az idén a fővárosban, a XVI. kerületi, Frankel Leó Ipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben ren­dezték meg az országos tan­évnyitó ünnepséget. A 100 éves múltra visszatekintő, ugyanakkor a képzés tartal­mát és módszereit, valamint tanműhelyének műszerpark­ját tekintve az egyik legkor­szerűbb hazai szakoktatási intézményben megtartott szerdai ünnepségen Iványi Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, Budapest Fő­város Tanácsának elnöke üd­vözölte a megjelenteket, majd Czibere Tibor művelő­dési miniszter mondott be­szédet. A pedagógusokat, a diáko­kat és szüleiket köszöntve a miniszter elöljáróban hang­súlyozta: a tanítás és a ta­nulás, az oktatás és a neve­lés mindannyiunk jövőjét alapozza meg, és abban nye­ri el igazi értelmét, hogy a múlt értékei és a jelen erő­feszítései egyesülnek benne, tovább gyarapítva népünk és az emberiség egyetemes ha­ladásának közös kincsestárát. A társadalmi, gazdasági ha­ladáshoz, népünk felemelke­déséhez csakis a magas szin­tű tudással párosuló, kitartó, szorgalmas munkán keresztül vezet az út. Mindez megha­tározza az iskola számára is a­­követendő irányt, s ebből kell kibontani mindennapi és hosszabb távú feladatainkat egyaránt. Azt, hogy minden erőnkkel a korszerűségre kell törekednünk, miközben egyetlen múltbeli értékünket sem pazarolhatjuk el. A kor­szerű iskola nem a minden áron való, öncélú formai újí­tások, kísérletezgetések szín­tere, hanem a folytonos tar­talmi megújulás társadalom­ra is kisugárzó műhelye. A különböző iskolafokoza­tokban folyó oktatás legfon­tosabb feladatairól szólva a miniszter kiemelte az álta­lános iskola további tanul­mányokra felkészítő, alapozó szerepét. Ezen iskolatípusban — mondotta — különösen szükséges a nyelvi kommu­nikációs készség fejlesztése, megőrizve ugyanakkor a ter­mészettudományos oktatás eddigi eredményeit is. Fon­tosnak tartjuk ebben az élet­korban az esztétikai nevelést, az erkölcsi normák kialakí­tását, neveljen az iskola az adott szó becsületére, áldozat­­vállalásra, értelmes küzdés­re, a munka megbecsülésére. A középfokú oktatás to­vábbtanulásra leghatéko­­nyaban felkészítő iskolatípu­sa — folytatta Czibere Ti­bor — a gimnázium. Bár nem ad azonnali elhelyezke­dési lehetőséget, de olyan középfokú műveltséget nyújt, amely minden irányban le­hetővé teszi a továbblépést. Növelni kell az idegen nyel­vek tanításának hatékony­ságát, ezért tovább szélesít­jük a két tanítási nyelvű gimnáziumi osztályok körét. Célunk az, hogy az egyetem­re jutást mihamarabb hozzá lehessen kötni egy világnyelv ismeretéhez. Az iskolarendszeren kívü­li szakmai oktatás újrasza­bályozásával ebben az évben megteremtjük a lehetőségét anna­k, hogy a felsőfokon to­vább nem tanuló fiatalok a gimnáziumokban szerzett is­meretekre építve rövid idő alatt szakképzettséget sze­rezzenek.­­ A középfokú szakkép­zés fejlesztéséhez már nél­külözhetetlen a gazdaság, a vállalatok hozzájárulása. A szakközépis­kolákban széles alapokon megindult a szak­macsoportos képzés, s a tv­(Folytatás az 5. oldalon) Az idei tanévet Csibere Tibor művelődési min­iszter nyitotta meg Toroczkay Csaba felvételei

Next