Népszava, 1988. szeptember (116. évfolyam, 209–234. sz.)

1988-09-16 / 222. szám

NÉPSZAVA 1988. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK Sport Féláron Bécsbe Magyar—osztrák közös műkorcsolyaverseny A magyar és az osztrák jégsport szövetség között megszületett egy új kezdeményezés, amelynek neve: Duna Kupa. Még pontosabban Népstadion Novarat Duna Kupa. A verseny érdekessége, hogy a műkorcsolyázók október 7—9. között Budapesten lépnek jégre, míg 11— 13-án Bécsben és a két verseny összesített eredménye alapján hirdetik ki a Duna Kupa győztesét. Két év múlva Budapesten adják át majd a vándorserleget, amelynek kicsinyített mását minden évben megkapja a győztes. A csütörtökön tartott sajtótájékoztatón a szervező bizottság képviselői elmondották, hogy húsz ország műkorcsolyázóit hívták meg a versenyre, és Franciaország kivételével valamennyien elfogadták a meghívást, így várhatóan Anglia, Ausztrália, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Finnország, Japán, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Olaszország, Románia, Svájc, Svédország és a Szovjetunió műkorcsolyázói lépnek majd a Budapest Sportcsarnok jegére. Érdekesség, hogy a szombati programban délelőtt 11 órától az Újpesti Dózsa és a Murrayfield Racers (skót) hokimérkőzésre is sor kerül, amelyet a Bajnokcsapatok Európa Kupájáért vívnak. A Duna Kupát férfi- és női műkorcsolyázásban, valamint jégtáncban írták ki. A magyarok részéről itthon Száraz András mellett Kovács Péter léphet jégre a férfimezőnyben, még nem döntötték el, hogy Téglássy Tamara mellett melyik női műkorcsolyázónk indulhat, míg a jégtáncosokat a Kerekes, Szentpéteri és a Lengyel, Kolecsánszky kettős képviseli. Az Engi, Tóth kettős Tóth Attila katonai szolgálata miatt hiányzik majd a Duna Kupáról. A magyar—osztrák jeges találkozókról mindkét ország televíziója készít összeállítást. A MÁV és az Osztrák Szövetségi Vasutak pedig a kezdeményezők sikeréhez azzal kívánnak hozzájárulni, hogy október 6—14-ig a Budapest—Bécs között közlekedő vonatokon 50 százalékos menetdíj-kedvezményt adnak. Ezen kívül a budapesti bérlettulajdonosok között (a bérletek ára 150 forint) a Cooptourist 10 bécsi utazást sorsol ki, azaz a nyertesek vendégként tekinthetik meg a Duna Kupa ausztriai versenyét. L. Gy. Edzőtáborban a válogatott Csütörtökön az MLSZ-ben találkoztak az Izland elleni barátságos labdarúgómérkőzésre készülő magyar labdarúgó-válogatott tagjai, majd rögtön Tatára utaztak, ahol hétfőig edzőtáboroznak. Both József, az A-válogatott edzője telefonon elmondta az MTI munkatársának, hogy szerencsére valamennyi játékos egészséges. A keret azonban mégsem teljes, mert Szalmára és Vinczére egyelőre katonai eskütétel vár, s csak ezután csatlakozhatnak a társakhoz. A válogatott hétfőn — Amszterdamon keresztül — utazik Reykjavíkba, a szerdai (17.30 ó.) mérkőzés színhelyére. A holland városban csatlakozik a három idegenlégiós, Róth Antal, Nagy Antal és Gyimesi László. A szakvezető azt is elmondta, hogy Izlandra 18 játékossal kelnek útra, a keretbe meghívott három kapus közül az egyik itthon marad. • Velencén rendezi meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa a szakmunkástanulók III. természetbarát találkozóját és sportnapját, melyen 1000 szakmunkástanuló részvételére számítanak. A programban labdarúgás, kézilabda, természetjárás szerepel. A rendezvény megnyitására pénteken este 8 órakor kerül sor. A labdarúgó MNK eredményei Szerdán 15 mérkőzést játszottak a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupáért. A győztesek az első 16 között NB I-es csapatokkal találkoznak a következő fordulóban. Eredmények: Győri Dózsa—Oroszlány 1—1 (11-esekkel: 4—2), Körmend—Sopron 1—3, Gönc— Debreceni Kinizsi 0—2, Szigetvár-Csurgó 2—0, Boly— Szekszárd 2—2 (hosszabbítással: 2—3), Ajkai Hungalu— Rákóczi FC 1—1 (11-esekkel: 4—1), Pét—III. ker. TTVE 1—1 (hosszabbítással: 1—3), Kaba—Eger 2—2 (11-esekkel: 4—5), Honvéd Szabó L. SE—Szeged 1—3, Csongrád— Szolnok 3—8, Szegedi Dózsa—Mohács 1—0, Dömsöd— Komló 2—1, Salgótarjáni Síküveggyár—Bp. Volán 1— 2, Salgótarjáni BTC—BVSC 3—0, Olefin—Szarvas 0—1. A Csákvár—Répcelak találkozót szeptember 21-én játsszák. Dömping az autó- és motorsportban Kesjár- és Drapál-emlékverseny, EB-futam Ha egy üzlet beindult... Tökéletesen illik ez a megállapítás a honi autós és motoros életre, hiszen jóformán alig telik el hétvége valamilyen jelentős esemény nélkül. Még az olimpia sem jelent akadályt a lelkes versenyrendezőknek: e hét végén és a legközelebbin is találnak maguknak „finomságokat” a technikai sportok ínyencei. A Hungaroring mind az elkövetkező napokban, mind egy héttel később foglalt lesz, és ez már — hiszen fontos ennek a remek pályának a kihasználása — önmagában is üdvös dolog. A hét végi nagy utós show résztvevőinek zöme már tegnap elfoglalta helyét a boxokban, s ismerkedett a környezettel. Az NSZK Forma–3-as bajnokságának egyik futamát rendezik szombaton és vasárnap, mégpedig a nemrég elhunyt reménységünk, Kesjár Csaba emlékére. Emellett egészen különleges izgalmakat ígér a túraautók vetélkedése, hiszen a közutakról jól ismert Mercédeszek, BMW-k, Fordok küzdenek majd szintén a nyugatnémet bajnokság pontjaiért. A mai és holnapi edzésfutamok után vasárnap 10-től egymást érik a versenyszámok, hiszen az említettek mellett sor kerül a Porsche Kupára, valamint a honi licenc nélküli versenyzőjelöltek Vasért Kupájára is. A jövő hét vége a motorosoké lesz: a szocialista országok Béke és Barátság Kupa-vetélkedését összekötötték az országos gyorsasági bajnoksággal és a Drapál-emlékversennyel. Érdekesség: a 250 kcm-es közúti gépek versengésének rajtjánál ott lesz Drapál Ferenc, a három éve elhunyt sztár fia is. Nemcsak a fővárosnak jut autós esemény e hét végén: Pécsett már második alkalommal „házasodott össze” a hegyi kategória országos bajnoksága és Mecsek Kupája az Alpoki—Duna Kupával és az Európa-bajnoksággal, amelynek egyik futamát — 27. Bosch—Pannon hegyiverseny néven — rendezik holnap (edzés 9-től és 1-től) és holnapután (10-kor kezdődik a száguldás az 5720 méter hosszú, 287 méteres szintkülönbségű pályán). (sers) Sportrajongók, figyelem! Nagyszabású sportesemény színhelye lesz 1988. szeptember 17-én, szombaton, délután 2 órai kezdettel az ügetőpálya (Budapest Vill. ker., Kerepesi út 9.). Hat ország (Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, NDK, Szovjetunió, Magyarország) legjobb ügetőlovai találkoznak a Hungária díjban és a Filmpremier — Villám díjban. Érdemes megtekinteni a rangos sporteseményt. Minden érdeklődőt szeretettel vár a MAGYAR LÓVERSENY VÁLLALAT Caola-futás Szombaton újra sor kerül a hagyományos Caola-futásra. A színhely a kamaraerdei ifjúsági park lesz, ahol már reggel 8 órától várják a jelentkezőket. Az első start fél 11 órakor lesz. A rendezők tájékoztatása szerint az eseményt számos kiegészítő program is színesíti majd. Megállapodás még nincs Szabadi a Kaiserslauternben? „A Kaiserslautern magyar csatár iránt érdeklődik” — ezzel a címmel közölt érdekes jelentést a DPA nyugatnémet hírügynökség. A hamburgi hír beszámol arról, hogy a Bundesligában szereplő, nagymúltú FC Kaiserslautern szerződtetni akarja Szabadi Lászlót, a Vasas 27 éves csatárát. Szabadit még a nyáron egy svájci tornán látták játszani, s a nyugatnémet klub szakvezetőinek feltűnt a magyar labdarúgó. Az MTI érdeklődésére a Vasasnál elmondták, hogy a Kaiserslautern valóban jelentkezett, és egy tárgyalást már folytattak, de semminemű megállapodás nem történt, anyagiakról sem esett szó. A közeljövőben újabb megbeszélés lesz, ennek alapján döntenek. Kiküldött munkatársunk, Vándor Kálmán jelenti Szöulból Sztárok, vendégek és furcsaságok a „faluból” Londonban, hej, van számos utca, és minden házon ablakok... A Bob herceg ismert dala jut eszembe mindem délután, amikor az olimpiai faluban tett látogatásom után bemegyek a nemzetközi sajtóközpontba, ahol a végtelen labirintus szűk kis „utcái” a világ legnagyobb fővárosairól vannak elnevezve. Az MTI a London Streeten „lakik”, és csak az a különbség, hogy a házak és ablakok helyett itt hírügynökségek merednek a külföldi hírekre vadászó újságírókra. Nos, itt tettem csütörtökön látogatást, hogy összeszedjem a legfrissebb híreket, mondjuk így, „ellenfeleinkről”. Mielőtt azonban eljöttem volna az MPC jelzéssel ismert sajtóközpontba, az olimpiai faluban Osváth Sámuellel, a Magyar Úszó Szövetség főtitkárával találkoztam. — Tudom, mit akarsz kérdezni: Darnyi megnyeri-e a 400 méteres vegyesúszást? Remélem! De ebben a számban talán a legnehezebb kiszámítani, mi várható. Mert emlékezz csak a montreali olimpiára, ahol Hargitayról az volt az általános vélemény úszóberkekben, hogy lehetetlen megverni. Három évvel az olimpia előtt minden versenyt megnyert, Montrealban kikapott, azaz nem lett olimpiai bajnok. Nos, ha erre gondolok, s arra a kísérteties hasonlóságra, ami a mai szövetségi kapitány, dr. Hargitay András és Darnyi Tamás fényes pályafutását jellemzi, akkor érthető, hogy legfeljebb csak reménykedni tudok ... Bár Darnyi világ- és Európacsúcstartó, ebben a számban minden lehetséges, mert a taktikázásnak szinte nagyobb szerepe van, mint a gyorsaságnak. Bízzunk, hiszen pa |ps ' • Xís <> > s . jgggűS I A Nemzetközi Olim- |f piai Bizottság 94. üléss szakán csütörtökön két új tagot választottak a NOB Végrehajtó Bizottságába. A testületbe a svéd Gunnar Ericsson és a dél-koreai Kim Un Jong került, píron verhetetlen. A vízben? Azt majd meglátjuk, mert ott lesz az amerikai Wharton is, aki a legveszélyesebb ellenfélnek számít, hiszen tavaly ő is világcsúcstartó volt. Az óvatos szavak mindenesetre figyelmeztetőek, nem szabad vérmes reményeket támasztani, mert ezen az olimpián, futballnyelven szólva háromesélyes lehet az eredmény. A nemzetközi sajtóközpontban az osztrák kollégámba, a Kurier tudósítójába ütköztem, aki rögtön megkérdezte: akarsz valami érdekességet hallani? Természetesen rábólintottam, mire ő elmondta, hogy az osztrák csapatban két színes bőrű versenyző is szerepel. Az egyik Biko Botawamungo, aki 1983 óta él Ausztriában. Zaire-ból jött, 1982- ben megnősült, így lett osztrák állampolgár. Ezt megelőzően pankrátor volt hazájában, de legyőzte azt, akitől ki kellett volna kapnia, ezért nem kapott több szerződést. Azután birkózni kezdett, de szabálytalanság miatt kiütötte ellenfelét — itt is „taccsra” tették. Végül a 102 kilogrammos ember bokszoló lett. Nos, jó sorsolás esetén akár aranyérmes is lehetne. Nem árt, ha tudsz róla. Természetesen érdekelt, ki a másik színes bőrű, amire elmondta: — Egy kínai asztaliteniszező, Ding Gi, 1987 óta osztrák állampolgár, de kínai versenyző, aki még játszott Jónyerék ellen is. Nem lennék meglepve, ha ő is felkerülne az olimpiai dobogóra, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy született osztrák versenyző nem fog olimpiai érmet hozni Szöulból. Az érdekes hírért cserében természetesen nekem is kellett adnom valamit, s miután ő az öttusázóinkról érdeklődött, hát elmondtam, mit hallottam Martinek Jánostól az olimpiai faluban, ő így látja az esélyeket. A szovjet csapat összetétele nem okozhat meglepetést, mert szinte biztosra veszem, hogy ki az a három ember, aki csapatban a legnagyobb ellenfelünk lesz. Nekünk inkább arra kell koncentrálnunk, hogy tudásunk legjavát nyújtsuk. Jagorasvili és Avgyejev mellett ugyanis még legalább féltucatnyi „menő” lesz a mezőnyben, ami elsősorban az egyéni versenyben jelent rendkívül nagy harcot az érmekért. Mi mindkét bajnoki címért küzdeni akarunk! Osztrák kollégám búcsúzóul még elmondta, hogy délelőtt az olimpiai faluban az étteremben, Irán és Irak versenyzőit egymás mellett találta, noha a rendezők a két olimpiai csapatot egymástól távoleső helyen szállásolták el. — Az ebédlőben az iráni és az iraki melegítős sportolók egymás mellett ettek és nevettek... Hej, bárcsak a sportolókon múlna a világ sorsa, soha nem lenne háború. Legfeljebb egy kis bunyó a szorítóban ... Igaza van, mert az olimpiai faluban megszűnnek a nemzetiségek és csak különböző sportágak léteznek. Azok vetélytársai azonban megszabott szabályok között küzdenek egymással, és különösebb meglepetés nem érhet senkit, legfeljebb az, hogy vesztett. Csütörtökön fogadást adott a szöuli olimpiai szervezőbizottság az újságírók részére. A köszöntőt Park Sek- Jik, a szervezőbizottság elnöke mondta. A már sokszor elhangzott szavak között volt egy pár, ami mondatba fűzve így szólt: „Kereken 900 millió dollárt költöttünk a rendezésre, de hála önöknek, a nyereség anyagilag is biztosnak mondható. Köszönöm!” A hála szelleme lengi be az olimpiai várost, s ha majd megszokja a szemünk a ma még feltűnőnek, sértőnek látszó fegyveres készültséget, akkor már csak mosolygó, hajlongó és segítőkész koreai emberekre fogunk visszaemlékezni. Persze, az nem biztos, hogy mindegyiket másnap megismerjük, ugye, a mi szemünkben igen nagy a hasonlóság... A versenyek közeledtével egyre több szó esik az esélyekről. Vannak szupersztárok, ilyen például a magyar Darnyi Tamás, de azért több szó esik a Los Angeles-i négyszeres olimpiai bajnok Carl Lewis-ról. Ő Japánban edzett az amerikai atlétákkal együtt, amikor bizalmas jelentés érkezett, hogy egy japán terrorista csoport gyilkos fenyegetést küldött a világ leggyorsabb embere címére. Ő ugyan fölényesen legyintett csak, mondván, hogy „ez nem lep meg, de mit tehetek ellene? Reagant is alighanem naponta megfenyegetik, mégsem mond le, vagy bújik el az emberek elől.” Nem így vélekedett azonban Joe Douglas, a „rakétaember” menedzsere, és a felkészülés utolsó napjaira áttette székhelyét Japánból Kínába. Velük együtt az egész olimpiai csapat távozott, de ma már valamenynyeien Szöul vendégei. Carl Lewis, akárcsak legnagyobb ellenfele, a kanadai Ben Johnson is, szállodában lakik, s nem vonultak be az olimpiai faluba. Nyugalmuk biztosítása érdekében hátsó kijáraton járnak ki és be az edzésekre. A japán fenyegetés mindenesetre arra jó volt, hogy Lewis elfelejtse a 4X100 méteres staféta összeállítása körüli „vihart”, őt ugyanis nem akarták a váltóban is szerepeltetni, márpedig Carl barátunk ragaszkodik ahhoz, hogy ő lehessen az első atléta a világon, aki két egymást követő olimpián 4 aranyérmet nyer. Addig is külön testőrök vigyázzák minden lépését. De mi lesz, ha futni kezd ? ... Ritkaságok, furcsaságok és különcködések szinte mindennaposak az olimpiai játékokon. Szöul alighanem egyedülálló ötlettel lepte meg a sportvilágot, amikor azt kérte, hogy minden sportoló hozzon magával hazájából egy darab követ, amelyekből majd egy békefalat húznak fel az olimpiai faluval szemben, hogy naponta emlékeztessen: ha a sportolók összefognak, ledönthetetlen falat képeznek a háborús uszítók előtt! Szép gondolat, de egyelőre csak azt tudom — mert láttam —, hogy az olimpiai falu bejáratával szemben hálókba csomagolva mindenfajta követ lehet vásárolni. A falból még nem láttam semmit. Vagy talán az ötlet maga a fal?!... Az olimpiai játékok persze nemcsak a világ legjobb sportolóit vonzzák, hanem a hírességeket is. Bocsássa meg nekem János Károly spanyol király, hogy őt is ide sorolom, és nem az államfők, előkelőségek közé, de őfelsége ezúttal atyai minőségben érkezett Szöulba. Lánya, Krisztina hercegnő ugyanis a spanyol olimpiai csapat tagja, és vitorlás bajnoknő. A 470-es osztályban képviseli hazája színeit, s miután vitorlázni édesapjától tanult, indokolt, hogy első „mestere” jelen legyen az első olimpiai bemutatkozásán. Mellékesen szólva egy egész sereg politikus jelentette be villámlátogatását, sőt, az a hír is járja — és csak biztonsági okokból titkolják?! —, hogy Ronald Reagan is „átugrik” néhány napra Carl Lewist köszönteni. Befejezésül hadd számoljak be arról, hogy ma világpremierre kerül sor Szöulban. Gian Carlo Menotti operát és librettót írt Szöulról, sőt, ő vezényli majd a zenés, humoros előadást, amelynek a címe: „Az esküvő napja”. Két szerelmesről szól a történet, becsapják a szüleiket, hogy összeházasodhassanak. Ezzel a művel tulajdonképpen a Koreai Köztársaságnak akar emléket állítani az olasz szerző, miután a japánokat már megörökíti a Pillangókisasszony, a kínaiakat a Turandot. 15 A győztes érthetően kitörő örömmel, míg a vesztesek nem kevésbé érthető csalódottsággal vették tudomásul a Nemzetközi || Olimpiai Bizottság | döntését, hogy az I 1994-es Téli Olimpiai Játékok rendezési jogát a norvég Lillehammer nyerte el. Az alig több mint 20 ezer la-ffkosú település már az 1992-es téli olimpia megrendezésére is pályázott, akkor azonban Albertville és Szófia I mögött a harmadik helyre szorult. Most viszont a négy pályázó közül legkisebb területű és lélekszámú város győzött, így 1952 (Osló) után Norvégia másodszor adhat otthont téli olimpiának.