Népszava, 1988. november (116. évfolyam, 261–285. sz.)

1988-11-09 / 267. szám

2 Kambodzsai megbékélési tárgyalásain Munkabizottságot állítanak fel a nézeteltérések tisztázására László Balázs, az MTI tu­dósítója jelenti. A kambodzsai politikai erők vezetői franciaországi találkozójuk végén közös közleményt írtak alá. Ebben hangoztatták, hogy Fere-en- Tardenoisban tartott kétna­pos találkozójukon megvitat­ták a kambodzsai probléma megoldásának minden vetü­­letét. Hun Sen, kambodzsai kor­mányfő, Norodom Szihanuk herceg, volt államfő, az el­lenzéki koalíció vezetője és Son Sam­, a nemzeti jobbol­dal vezére, elhatározták, hogy nézeteltéréseik közelí­tése végett munkabizottságot hoznak létre. Ez váltott el­nökséggel fog ülésezni Párizs­ban a volt nagykövetségi re­zidencián, amelyet a francia kormány Szihanuk rendelke­zésére bocsátott. A három politikai vezető azt is elhatározta, hogy leg­közelebb jövőre találkoznak Franciaországban. Mind a munkabizottságban, mind a következő csúcsértekezleten nyitva tartják a kaput a ne­gyedik politikai erő, a vö­rös khmerek képviselői előtt. Végül megállapodtak abban is, hogy a négy erő megegye­zése után, célszerűnek látják egy nemzetközi értekezlet összehívását. Szihanuk közölte a másik két vezetővel, hogy jövő szeptember előtt nem hajlan­dó újabb csúcsértekezleten részt venni. A herceg fia, Norodom Ranariddh ezt úgy magyarázta a sajtó előtt, hogy időt kell hagyni a mun­kabizottságnak az alapos munkához. Másrészt arra cé­lozgatott, hogy nincs is ér­telme addig újra találkozni, amíg teljesen ki nem vonják a vietnami csapatokat Kam­bodzsából. Nguyen Co Thatch vietnami külügyminiszter a csehszlo­vák CTK hírügynökségnek adott nyilatkozatában meg­erősítette, hogy Vietnam ez év végéig ötvenezer katonát von ki a Kambodzsában ál­lomásozó mintegy százezer fős kontingensből. Hangsú­lyozta, hogy 1990 végéig ak­kor is távoznak a vietnami csapatok, ha addig nem szü­letik meg a kambodzsai kér­dés politikai megoldása. Vietnam szeretné, ha fel­gyorsulna a rendezési folya­mat, és kizárnák a népirtó rendszer visszatérésének le­hetőségét. Ebben az esetben még 1990 előtt sor kerülhet az összes vietnami katona ki­vonására — mondta a viet­nami külügyminiszter. A vietnami—kínai kapcso­latokról szólva Nguyen Co Thach megállapította, hogy a két ország közötti nézetelté­rések csak ideiglenesek. A Hanoi és Peking közötti vi­szony jobb, mint 1979-ben, de még sok javítani való van, s Vietnam arra törekszik, hogy mihamarabb normalizálód­jon ez a kapcsolat — mond­ta a vietnami külügyminisz­ter. Sark—Pérez de Cuellar találkozó Kabul teljesíteni kívánja a genfi megállapodásokat Az afganisztáni szovjet csa­patok kivonásának felfüg­gesztése nem jelenti a genfi megállapodások megsértését — jelentette ki Francois Giuliani, az ENSZ-főtitkár szóvivője New York-i sajtó­­értekezletén. A szóvivő emlékeztetett rá: az egyezmény értelmében a Szovjetunió arra vállalt kötelezettséget, hogy csapa­tainak felét augusztus 15-ig kivonja Afganisztánból. Ez pedig megtörtént — mutatott rá Giuliani, hozzátéve, hogy a teljes csapatkivonást csak jövő év február 15-ig kell végrehajtani. A genfi megál­lapodások végrehajtása tehát folyik, jelenleg nincs szó az egyezmény megsértéséről — szögezte le a szóvivő. Ezzel egy időben Moham­med Haszan Sark afgán kor­mányfő New Yorkban talál­kozott Javier Pérez de Cuél­­larral, az ENSZ főtitkárával. A megbeszélésen az Afga­nisztánban kialakult hely­zetről volt szó. Sárik megerő­sítette, hogy a kabuli kor­mány maradéktalanul telje­síteni kívánja a genfi megál­lapodásokat, s egyben kérte Pérez de Cuéllart: a világ­­szervezet tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdeké­ben, hogy az egyezményt a másik fél is szigorúan be­tartsa. Irak—Irán Kicserélik a sebesült foglyokat Irak kedden elfogadta azt az iráni javaslatot, hogy a két ország cserélje ki az összes beteg és sebesült hadifoglyot. Megfigyelők véleménye sze­rint ez az első kézzelfogható eredmény az augusztus óta folyó genfi iraki—iráni bé­­­ketárgyalásokon. (AP, Reuter, AFP) Magya­r—romján viszony Szűrös Mátyás interjúja Még mindig reméljük, hogy sikerül helyreállítani Romá­niával a jószomszédi kapcso­latokat, tárgyalások útján rendezni a vitás kérdéseket, kialakítani egy tárgyalási mechanizmust. Mindamellett nincsenek illúzióink — je­lentette ki a Süddeutsche Zeitung lapnak nyilatkozva Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára. ­ Kincses László, a Gö­rög Köztársaságban akkredi­tált magyar nagykövet átad­ta megbízólevelét Szárceta­­kisz görög köztársasági el­nöknek. Együttműködési megál­lapodás aláírásával befeje­ződött a Hazafias Népfront küldöttségének hivatalos vi­etnami látogatása. Ribánsz­­ki Róbert, az országos ta­nács titkára kitüntetéseket adott át a magyar—vietnami kapcsolatok fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszó személyiségeknek. Hruscsov fia emlékezik Milyen váratlan volt a hír 1964-ben: Nyikita Szergeje­­vics Hruscsovot leváltották. Évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy most végre meg­tudjuk, mi is történt valójá­ban. Az Ogonyok című szov­jet hetilap kisebb regénynek is beillő visszaemlékezést kö­zölt Szergej Hruscsov tollá­ból. „Önszeesküvés készül” A szovjet vezető fia a hat­vanas évek második felében vetette papírra a történteket abban a biztos tudatban, hogy az asztalfióknak, leg­jobb esetben is az utókornak jegyzi fel az eseményeket. Szergo Mikojan, a történe­lemtudományok doktora ajánló soraiban éppen eb­ben látja e napló értékét, nem a mai eszünkkel rögzí­ti a múltat. A szerző becsü­letességét és őszinteségét az ajánló megkérdőjelezhetet­­lennek minősíti, a leírt té­nyeket vitathatatlanoknak, nem zárja ki azonban a szubjektív látásmódot, hi­szen Szergej Hruscsov elekt­romérnök, a műszaki tudo­mányok doktora, természete­sen nem képes a kívülálló hideg tárgyilagosságával kö­vetni az eseményeket. Ez azonban nem hátrány, ha­nem az olvasó szemében erény, hiszen betekintést en­ged egy korszak sokáig meg­közelíthetetlen kulisszái mö­gé. A napló annak az időszak­nak a felidézésével kezdődik, amikor egy évtizede állt már Hruscsov a szovjet párt élén, s egyre gyakrabban foglalkoztatta utódlásának kérdése. El akarta kerülni, hogy még egyszer megismét­lődjön a Sztálin halálát kö­vető hatalmi harc, törvényes biztosítékot keresett a tisz­tességes kádercserére. Ok­tóberre húzódott szabadságát akarta felhasználni arra, hogy ennek a kérdésnek az alkotmányos lehetőségét át­tekintse. De még mielőtt el­utazott volna Pirundába, szemlét kellett tartania, s döntenie az új interkontinen­tális rakéta hadrendbe állí­tásáról. Ebben Hruscsov fia is érdekelt volt, a kettő kö­zül az egyik ajánlott rakéta­­típus az ő munkacsoportjá­ból került ki. Végül is a­­má­sik kollektíva által kidolgo­zott típus mellett döntött a vezetés. Míg Nyikita Hruscsov tá­vol volt Moszkvától, váratlan telefon érte utol a szemlé­től betegsége miatt távol­maradó fiát. — Hallgasson ide, meg­tudtam, hogy Nyikita Szer­­gejevics ellen összeesküvés készül. Szerettem volna ezt személyesen közölni vele ... Az összeesküvés Ignatov kü­lönböző beszélgetéseiből vált ismertté a számomra. Az em­berek széles körét bevon­ták ... A telefonáló Vaszilij Iva­­novics Goljukov, Ignatov biztonsági embere volt. Azé az Ignatové, aki az Orosz Föderáció Legfelsőbb Taná­csa elnökségének állt az élén. — ennek a KGB-hez, Sze­­micsasztnijhoz kell fordulnia — ajánlotta Hruscsov fia, aki le akarta rázni a telefoná­lót, mert nem adott hitelt az elhangzottaknak. Ezt tette korábban nővére is, akit más valaki próbált figyel­meztetni a veszélyre — hiá­ba. A mostani telefonáló azonban állhatatosabbnak bizonyult. — Nem fordulhatok Szemi­­csasztnijhoz, ő maga is ak­tív résztvevője az összees­küvésnek Selepinnel, Pod­­gornijjal és másokkal együtt. Apám végtelenül elfáradt Moszkva mellett egy erdő­ben találkozott Szergej Hrus­csov Goljukovval Története nem csupán azért érdekes, mert a Hruscsov elleni szer­vezkedésre vet fényt, azért is, mert leleplezi egyik-má­sik vezető egyéni érdekek ve­zérelte kisstílű jellemét. Ig­natov dühét kizárólag az fű­tötte, hogy még nagyobb kar­rierjét látta veszélyben Hrus­csov kiszámíthatatlansága miatt. Ez elegendő volt ah­hoz, hogy szerepet vállaljon azoknak a megdolgozásában, akik a pártvezető elmozdí­tását megnehezíthették vol­na. Gyűlölete olyan nagy volt, hogy Hruscsovot — ter­mészetesen a háta mögött — lekicsinylően csak Hruscs­­nak hívta, s elég volt egy kis vodka, hogy óvatosságát fel­adja. Nem is neki kellett óva­tosnak lennie. Mint később kiderült, Hruscsov telefon­ját a KGB lehallgatta, fiá­nak találkozóit nyomon kö­vette. fia azonban Hruscsov hitelt ad a figyelmeztetésnek, a történelem bizonnyal más fordulatot vesz. Hruscsovból azonban tökéletesen hiány­zott a bizalmatlanságnak az a fajtája, amely Sztálinon el­hatalmasodott. Naivitását mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy éppen attól kérdezte meg, igaz-e az összeesküvés híre, akit ellenfeleként meg­neveztek. Podgornij nevetve utasította vissza a vádat, s ez Hruscsovnak elég volt. Annyit azonban megtett, hogy megkérte Mikojánt, hallgassa meg ő is Goljuko­­vot. Ez a beszélgetés sem győz­te azonban meg Hruscsov körét a veszélyről. De leg­alább már elgondolkoztatta. Ez azonban kevés volt. Hi­szen világossá vált, hogy ép­pen Hruscsov picundai pihe­nésének az idejét várták az ellenfelek. S az ellenfelek kö­re egyre bővült. Brezsnyev is azok között szerepelt, akivel Ignatov egy­re gyakrabban vette fel a kapcsolatot. Pedig nem is olyan régen még nevetség tárgyává tette. S nem ő egyedül. Amióta Kaganovics azzal fenyegette meg Brezs­­nyevet egy központi bizott­sági ülésen, hogy ha sokat ugrál, visszaküldik a flottá­hoz az ismeretlenségbe, s ő ijedtében elájult, sokan te­kintették gyenge embernek. A jelek szerint azonban ez a fajta gyengesége, nem aka­dályozta meg abban, hogy az erősek oldalára álljon. S az erősek eltökéltek voltak Hruscsov menesztésében. Aki viszont semmit nem tett sa­ját védelmében. „Csak sokkal később értet­tem meg apám viselkedés­é­nek a gyökereit. Nem hitt, nem akart hinni az esemé­nyek ilyen fordulatának a lehetőségében. Hiszen azok az emberek, akiket a vádak­kal illettek, évtizedeken ke­resztül a barátai voltak! Ha nekik nem hisz, akkor ki­nek higgyen? Ráadásul het­venéves apám elfáradt, vég­telenül elfáradt erkölcsileg és fizikailag. Nem volt sem ereje, sem kedve harcba­­szállni a hatalomért.” Figyelmeztető jelek Picundai magányában is csak az ellen lázongott, hogy a Voszhod űrhajó sikeres fel­bocsátásáról a szokásostól eltérően ezúttal nem tettek neki jelentést. Pedig ez ön­magában is figyelmeztető jel volt. Mint ahogy az is, hogy a nyaraló tenger felőli vé­delmét ellátó hadihajó a megszokottnál közelebb cir­kált, és felszólításra sem tá­vozott. Mi volt ez azonban ahhoz képest, hogy Szuszlov telefonált Moszkvából: a pártelnökség összes tagja összegyűlt, hogy mezőgazda­­sági kérdésekről tárgyalja­nak, s azonnal a fővárosba várják Hruscsovot. Még a gyanútlan Hruscsov számá­ra sem lehetett kérdéses, hogy­ nem a mezőgazdaság lesz a téma. Barabás Péter (Folytatása következik) Itt még ünnepük a 70 éves Hruscsovot azok, akik fél év múlva megbuktatják SZERDA, 198­8. NOVEMBER 9. NÉPSZAVA Gdanski munkások tiltakozó levele Walesa mégsem hirdetett sztrájkot Jerzy Urban: a reális gondolkodás kerekedétt felül A reális gondolkodás felül­­kerekedésének és biztató jel­nek nevezte Jerzy Urban azt, hogy kedden a gdanski hajó­gyárban 3000 dolgozó rész­vételével tartott nagygyűlé­sen Lech Walesa, korábbi ígéretétől eltérően, nem hir­detett sem országos sztrájk­­készültséget, sem sztrájkot. A munkások teljesen legális határozatot fogadtak el, és tiltakozó levelet küldtek a hajógyár bezárása miatt az alkotmánybírósághoz. A lengyel kormány szóvi­vője keddi szokásos nemzet­közi sajtóértekezletén mind­ezt úgy értelmezte, hogy Len­gyelországban lassan meg­kezdődik a demokratikus já­tékszabályok tanulása. Ugyanakkor változatlanul kétségeinek adott hangot az­zal kapcsolatban, hogy Wa­lesa és társai valóban a ter­vezett kerekasztal-értekez­­let megtartására törekedné­nek, mivel egyre újabb és újabb előfeltételeket támasz­tanak, és alig változtatnak évek óta alkalmazott takti­kájukon, aminek lényege: mindenre nemet mondani. Urban megerősítette a kor­mány változatlan készségét a kerekasztal-konferencia mi­előbbi megtartására a konst­ruktív ellenzék képviselőinek részvételével, de — tette hozzá —, Lech Walesa és tár­sai állandó visszautasító ma­gatartása felveti a kérdést: vajon nem kellene-e a konst­ruktív ellenzék más képvi­selőivel számolnia a kerek­asztal mellett, azaz nem kel­lene inkább „a 90-es évek el­lenzékét meghívni” „a ’80-as évek veteránjai helyett”. A szóvivő ugyanakkor hozzá­tette, hogy a „Szolidaritás” képviselői nélkül kevés értel­me lenne a kerekasztalnak, miután annak más résztvevői más alkalmat is találnak az érintkezésre. Mégegyszer cá­folta, hogy a gdanski hajó­gyár bezárásával a kormány a „Szolidaritást” akarta vol­na provokálni, vagy a konf­rontáció kiéleződését elérni. A tervezett kerekasztalnak — tette hozzá —, nem lehet célja a szükséges gazdasági reform, így a veszteséges gyárak bezárásának megaka­dályozása. A Lenin Hajógyár bezá­rásával kapcsolatban Urban megerősítette, hogy a döntés végleges és visszavonhatat­lan, ugyanakkor a szerződé­sekben garantált hajók ter­mészetesen megépülnek. A reformok meggyorsítását ígéri az új csehszlovák kormány Láng Judit, az MTI tudósí­tója jelenti. Egyértelműen a reformok meggyorsítását hirdette meg az új csehszlovák kormány. Ladislav Adamec miniszter­­elnök kedden terjesztette a szövetségi gyűlés elé az ok­tóber 12-én alakult kabinet kétéves programját. Eszerint egy évvel korábban, már 1990. január 1-jén teljes kör­ben bevezetik az új gazdasági mechanizmust. Határozott lépéseket tesznek a belpiaci ellátási zavarok felszámolá­sára. Adamec síkra szállt a mélyreható reformokért és hangsúlyozta, hogy azok si­keréhez elengedhetetlen a politikai légkör megváltozta­tása az országban. Adamec nyomatékosan, szinte polemizálva jelentet­te ki: kormányának program­ja a gyorsítás és nem a re­formok lassítása vagy leál­lítása. Utalt rá: kabinetje mindent megtesz, hogy az át­térés az új módszerekre a legkevesebb kiesést okozza. A kormányfő figyelmeztetett arra, hogy stagnálást jelen­tene, ha most félúton meg­­állnának. Bírálta az óvatos­kodó kivárást. Szavaiból ki­tűnt, hogy Csehszlovákiában nem kis akadályt jelentenek a konzervatív erők, a dogma­tikus szemlélet. Többször is megismételte, hogy elkerül­hetetlenek az alapvető gaz­dasági és politikai változta­tások. Nemzetközi hírek a Tokióban Takesita No­­boru japán kormányfő ked­den fogadta Faruk Kaddu­­mit, a PFSZ politikai osztá­lyának vezetőjét, aki tájé­koztatta arról, hogy a Pa­lesztin Nemzeti Tanács no­vember 12—14. között Al­gírban megtartásra kerülő ülésén kikiáltják a függet­len palesztin államot az iz­raeli csapatok által megszállt nyugati parton és a gázai övezetben, anélkül, azonban, hogy a végleges határokat kijelölnék.­­ Megsebesítették az Iz­rael-barát dél-libanoni had­sereg (SLA) főparancsnokát, Antoine Lahad tábornokot, akit könnyebb sérülésekkel szállítottak az izraeli Haifa kórházába. A tábornokra egy 21 éves nő adott le több lö­vést.­­ Tízezer diák tüntetett a hét végén Szöulban azért, hogy Csen Tu Hvan, volt diktátort tartóztassák le. K­ristá­lyéjszaka Megemlékezés Berlinben Az ötven évvel ezelőtti or­szágos antiszemita pogrom német földön előjátéka volt annak a barbár népirtásnak, amely hatmillió zsidó életét oltotta ki Európában — ál­lapította meg Horst Linder­­mann, az NDK Népi Kama­rájának a náci pogrom év­fordulója alkalmából kedden tartott rendkívüli ülésén. Az ülés másik szónoka, Siegmund Rotstein, a NDK- beli Zsidó Hitközségek Szö­vetségének vezetője saját él­ményeit idézte fel. Vranitzky nyilatkozata Az osztrák kormány keddi ülésén Vranitzky kancellár megemlékezett az 50 évvel ezelőtt lezajlott kristályéj­szakáról, a hírhedt német fa­siszta zsidóprogramról. Az osztrák kormányfő ki­jelentette: a mai társadalom feladata az, hogy a múlttal szembenézve, levonja a szükséges tanulságokat, és mindent megtegyen azért, hogy az ilyen szörnyűségek az országban soha többé ne ismétlődhessenek meg. Hasonló szellemben foglal állást Waldheim osztrák köz­­társasági elnök kedden köz­zétett nyilatkozatában.

Next