Népszava, 1988. november (116. évfolyam, 261–285. sz.)

1988-11-08 / 266. szám

NÉPSZAVA 1988. NOVEMBERS., KEDD 15 Sport Aján Tamási újravá lasz tolták Szombaton délelőtt Lau- sanne-ban megtartotta ülését a Nemzetközi Sportszövetsé­gek Szervezete, az AGFIS közgyűlése, miután a 72 nem­zetközi sportszövetséget tö­mörítő egyesülés csütörtö­kön és pénteken sikeres kongresszust rendezett meg. A legfontosabb — magyar vonatkozású — szombati döntés: az AGFIS alelnöke újabb két évre Aján Tamás. A közgyűlés elfogadta Bu­dapest jelentkezését, így a 23. AGFIS-kongresszust és közgyűlést jövő október 19. és 21. között a magyar fővá­rosban bonyolítják le. Engrich Mariann Európa-bajnak Velencében 19 ország 201 sportolója vett részt a Kick-box Európa-bajnoksá- gan, amelyet semi-contact- ban és nonstop semi-con- tactban írtak ki. A magyarok jól szerepeltek. Engrich, Ma­riann Európa-bajnoki címe mellett további 6—6 ezüst- és bronzérmet szereztek. Dohog a kapitány A 37. alkalommal kiírt Dobó /studn-ökölvívó-emlékver- seny vasárnapi döntői előtt ülésezett Egerben az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség (EABA) orvosi bizottsága az olasz Antonio Francom pro­fesszor elnökletével. A ta­nácskozást, amelyen a szöu­li tapasztalatokat értékelték, az avatta különösen fontossá, hogy a nyári játékokon ko­moly támadások érték a sportágat, s még az is fel­vetődött, hogy levegyék az olimpiák műsoráról. Amint dr. Jákó Piéter alelnök el­mondta, az orvosi bizottság, amelynek 15 tagjából 13 el­jött a hevesi fővárosba, egy­hangúlag úgy foglalt állást, hogy az ökölvívás egyike a legrégebbi sportágaknak, nélküle színtelenebbé válna az ötkarikás játékok műsora. A döntők előtt Papp László szövetségi kapitány amiatt dohogott, hogy több mint egy hónappal az olimpia után is vannak válogatottak, akik még mindig pihennek. Az egykori háromszoros olim­piai bajnok szerint egy-két nap szünet még csak érthe­tő, de lazítani, kiengedni he­tekre, elfogadhatatlan. A magyar olimpiai csapat 9 tagja közül Szabó, Füzesy és Erős vállalta az egri fel­lépést, ám még ha győztek is, teljesítményükön meg­látszott, hogy messze vannak igazi formájuktól. A győztesek: 48 kg: Loch (NDK-beli), 51 kg: Carr (skót), 54 kg: Antonov (szov­jet), 57 kg: Artyemjev (szovjet), 60 kg: Szűcs Lász­ló, 63,5 kg: Sztyepanov (szov­jet), 67 kg: Szabó Lóránt, 71 kg: Schubert Ferenc, 75 kg: Füzessy Zoltán, 81 kg: Erős Lajos, 91 kg: Tauchert (nyu­gatnémet), + 91 kg: Porub- jánszki Béla. Bíztató hokinyitány Kazincbarcikán A szurkoló még mindig fázik... Újra toporgunk ... A szurkoló fázósan húzza össze ma­gán a télikabátot, leheli a tenyerét, a szünetekben iszik egy-egy forró teát — és örül. Megkezdődött a jégko­rongidény. A körülmények mit sem változtak a legutób­bi szezon óta, változatlanul nincs fedett otthona a ma­gyar hokisportnak, még mindig gond a felszerelések beszerzése, ráadásul — egyelőre — kapitánya sincs a válogatottnak, a néző mégis boldog, mert a látvány kárpótolja sok mindenért. Mint az elmúlt évben, így most is Kazincbarcika adott otthont a jégkorongozók Ongrochem Kupájának, amely egyben az MNK is volt. Az a város volt a házi­gazda, amely egyre inkább szívügyének tekinti a hokit. Nagy terveik vannak a sport­ággal, s amint Biró Ignác, a lelkes tréner elmondta: négy-öt éven belül ütőképes csapatot szeretnének nevezni az OB I-be. Sőt az sem el­képzelhetetlen, hogy a most még nyitott jégpálya tető alá kerül...! Kell-e jobb hírverés ezek után, mint, hogy a városban vendégszerepei a teljes ma­gyar élmezőny? Olyan csa­patok csatáját láthatták a most még csak korcsolyázni tanuló gyerekek, amelyeknek a mérkőzésére a Budapest Sportcsarnok is megtelik. Alighanem ez a tény volt a kazincbarcikai hétvége leg­nagyobb eredménye. Ami pedig a „kézzel fog­ható” eredményeket illeti... A döntőbe a várakozásnak megfelelően az Újpesti Dó­zsa és a Ferencváros jutott. Igaz, a zöld-fehérek fináléba vezető útja nem volt ép­penséggel zökkenőmentes. Történt, hogy a jászberényi Lehel SE, eleve föladva a győzelem lehetőségét, csata­sorba állította a Fradi ellen Pápait és Leleszit, az újpes­tiektől hozzájuk igyekvő két válogatottat, noha a játéko­sokat még nem igazolták át. A versenybíróság döntött: a találkozót — már a kezdés előtt — a Ferencváros javára igazolták 5—0-al, ám műso­ron kívül megmérkőzhetett egymással a két gárda. S a jászberényiek 5—4-re győz­ték! Mindez csak azért érde­mel említést, mert ugyanez az FTC a döntőiben — egy nagyszerű, színvonalas csa­tában — 4—3-ra verte az Ű. Dózsát. S ez azt jelzi, hogy a ma kezdődő bajnok­ság jóval kiegyenlítettebb le­het az előző küzdelemsoroza­toknál. Ha már a bajnokságnál tartunk, ne feledkezzünk el arról sem, hogy a Dunaúj­városi Kohász felnőtt együt­tesének visszalépése ellenére ismét hét csapat harcol majd a pontokért. Megalakult ugyanis a Sziketherm Hoki Klub — Dunaújvárosban. A város tehát nem törődött be­le a Kohász döntésébe, s a sportágban üzletet látó kis­szövetkezet támogatásával továbbra is képviselteti ma­gát az OS 1-ben. Végül még valami: mint ismeretes, néhány napja lét­rejött a Magyar Jégkorong Szövetség. Egy irányító tes­tület, amely mostantól kizá­rólag a hóki dolgaira fel­ügyelhet. Ügy, mint minden más országban. Az igazi per­sze az lenne, ha a formait mind több tartalmi hasonu­lás követné (követhetné) a jövőben. Mert egyelőre a szurkoló fázik, gond a fel­szerelések beszerzése... (bruckner) A jobbegyenes iskolapéldája ... Aki bemutatja, Thomas Hearns. A szemléltető előadás másik résztvevője James Kinchen, a szu­perközépsúlyú ökölvívás világbajnoki címének védője TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszerkesztőség Club Tihany Kupa Amint az már régen meg­szokott: a Club Tihany az idén is nagyszabású amatőr tenisz- és squash- (fallabda)- versennyel zárja a szezont. Péntek délután kezdődik a háromnapos esemény, és akik két éjszakára foglalnak szo­bát a tihanyi szállodában (1700 forint, reggelivel együtt), azoknak nem kell befizetniük az 500 forintos nevezési díjat. A teniszvia­dalon az első díj a Club Ti­hany Kupa és 5000 forint, squashban a Technoimpex Kupáért zajlanak majd a csatározások. Bővebb felvilá­gosítást Mádai János, a Club Tihany sportfőnöke ad az ér­deklődőknek, telefonszáma: '86-48-088. MEGLEPŐ MEGLEPETÉS A mint arról múlt pénteki számunkban beszámoltunk: el- Lnökválság van a Magyar Kajak-kenu Szövetségben, mi­után Vasadi János elnök 1988. október 27-én benyújtotta le­mondását Deák Gábor államtitkárnak, az ÁISH elnökének. Cikkünk megjelenése után másfél nappal, tehát meglehető­sen szokatlan időpontban, szombaton délután jelentette az MTI a következőket: „Lemondott a kajak-kenu szövetség el­nöke. A Magyar Kajak-kenu Szövetség vezető testületé meg­lepetéssel értesült az eddigi elnök, Vasadi János váratlan le­mondásáról. Az így kialakult helyzet tisztázása érdekében a szövetség főtitkára, Füleky András november 9-én, szerdán délutánra rendkívüli intéző bizottsági ülést hívott össze. A testület a tanácskozást követően közleményben ismerteti ál­láspontját.” Eddig a hivatalos kommüniké, s mielőtt fenntartásainkat a fenti sorokkal kapcsolatban megfogalmaznánk, hadd idézzük azt is, ami a vasárnap reggeli Népsportban látott napvilágot. Az ugyan nem hivatalos, de bennünket is érint... Íme: „A Magyar Kajak-kenu Szövetség vezető testületé nagy megle­petéssel értesült a Népszava 1988. november 4-ei számában megjelent Sikersportág-elnökválság című cikkéből a szövet­ség elnökének, Vasadi Jánosnak lemondásáról és annak okai­ról .. Az MTI-híradást jócskán „kiegészítő” Népsport-közlemény ezután szintén a holnapra összehívott IB-ülés tényét közli. Mi tagadás — nagy-nagy szerénytelenség lenne részünkről ennek elhallgatása — büszkék vagyunk! Igen, azok, hiszen sajátos módon sikerült bekapcsolódnunk a magyar sport vér­keringésébe. Sőt! Megelőztük a korunkat... Elvégre az még csak terv, halvány elképzelés, hogy megszűnik kis hazánk­ban a posta monopóliuma, s erre fel... Mi már megvalósítot­tuk a megálmodott jövőt: magunkra vállaltuk mindazoknak az információknak az áramoltatását, amelyeket még a pos­tának kellett volna elvégeznie, mondjuk telefonon, vagy ne­tán levélben. Személyes információcseréről nem is beszé­lünk, hiszen roppant elfoglalt ember mindenki. D e félre a tréfával, az ironizálással, a lényeg: meg vagyunk lepve! Meg vagyunk lepve amiatt, hogy 7-8 nap kevés volt ahhoz, hogy az ÁISH elnökéhez címzett lemondó levélről — feltételezzük, hogy igaz a szövetségi reagálás — tudomást szerezzenek az arra illetékesek! Milyen jó, hogy a Népszava is a világon van... Elképzelni sem tudnánk, hogy amennyi­ben nem írunk e témáról, vagy csak később tesszük ugyan­ezt, akkor meddig hiszi azt a Magyar Kajak-kenu Szövetség, hogy — miközben már régen lemondott — még van elnöke?! Igazán nem szeretnénk az MTI (Népsport?)-közlemény részleteibe belemélyedni, s szavakon lovagolni, de kíváncsiak lettünk: vajon a „vezető testület” kitétel pontosan mit takar? Az Intéző Bizottságot? Az elnökséget? Vagy, mondjuk, a szű­kebben vett apparátust? Ezt azért nem tartjuk teljesen mel lékesnek, mert — ugye — a főtitkár holnapra az IB-t trom­bitálta össze. Rendkívüli ülésre ... Hogy ezt miért hangsú lyozzuk? Egyáltalán nem véletlenül. Ä kajak-kenu szövet­ségben ugyanis — és ezt éppen abból az összefoglaló jelen­tésből tudjuk, amit a főtitkár készített a közelmúltban — csu­pán harmadik esztendeje létezik a 9 tagú Intéző Bizottság. 1986-ban azzal a nem is titkolt céllal hívták életre, hogy a társadalmi vezetés egy operatívabb, mozgathatóbb formában kapcsolódhasson a szövetségi munkához. Nos, a főtitkári je­lentés őszintén kimondja: „Sajnos, reálisan meg kell állapí­tani, hogy az IB sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, összesen négy alkalommal ülésezett...”. M ost tehát következik az ötödik IB-ülés. Illúzióink ugyan sem működésével, sem várható állásfoglalásával kapcso­latban nincsen, mégis kíváncsian várjuk: hogyan sikerül tisz­tázni a kialakult helyzetet? S — ha gondolják — nyugodtan ránk bízhatják az általuk beígért információ továbbítását. Elvégre ebben már mintha lenne egy kis rutinunk ... Serényi Péter Veretlenül az élen A Lengyelország elleni győ­zelem után szombaton Auszt­ria ellen diadalmaskodott a magyar női kézilabda-válo­gatott. A HungarHotels Kupa nemzetközi torna második napján 22-16-ra győztek a mieink, így a vasárnapi, ro­mánok elleni találkozó dön­tőnek is beillett: amelyik csapat ezt a mérkőzést nye­ri, azé a trófea. A mieink a folytatást is jól bírták, 20— 17-re győztek, s szerezték meg, ezzel veretlenül a ku­pát. A második helyen Ro mánia .végzett, 3. Lengyelor­szág. 4. Ausztria. MAGYAR HITEL BANK Rt. LETETI JEGY Az MHB letéti jegy most nemcsak az infláció gondját veszi le válláról, hanem még ez évben ÓRIÁSI NYERÉSI LEHETŐSÉGET is biztosít önnekl Ha december 15-ig veszi meg garantáltan értékálló letéti jegyét, a Magyar Hitel Bank Rt.-nél többek között ezeket nyerheti:- 1 db öröklakás,- 20 db színes televízió, videomagnóval,- 30 db videomagnó,- 30 db színes tv,- 30 db 10 napos földközi-tengeri társasutazás, és egyéb értékes nyeremények 7 000 000 Ft értékben! Ahányszor 5000 Ft értékű letéti jegyet vásárol, annyiszor nő nyerési esélye. MAGYAR HITEI BANK RT. - A LEHETŐSÉGEK BANKJ, M! A Vélemények a szakszervezeti munka megújításáról Kinek a feladata a szabadidősport szervezése? A SZOT sportbizottságának vezetője, dr. Eperjesi László lapunk hasábjain a szakszervezetek tömegsporttal kap­csolatos kérdéseiről, új viszonyáról írt. Gondolataival, okfejtéseivel összefüggésben különböző vélemények érkeztek szerkesztőségünkhöz, melyek közül a vasas­szakszervezet sportbizottságának állásfoglalását Pus­kás János vetette papírra. A vita azonban tovább foly­tatódik, hiszen ez a téma a tömegpsortért felelős veze­tőket egyaránt foglalkoztatja, és szinte mindannyian, bőséges tapasztalataik birtokában úgy érzik, olyan mondanivalójuk van, amely feltétlen nyilvánosságot igényel. A fontos vitának természe­tesen szívesen adunk helyet lapunk hasábjain. Még, ha a vitatkozók minden megálla­pításával nem is értünk egyet. Nagyváradi Róbert, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezete testnevelési és sport- bizottságának titkára, szer­kesztőségünkhöz írt cikké­ben többek között a követ­kezőkre hívja fel a figyel­met. „Nekünk, szakszervezeti sportfelelősöknek azt is lát­nunk kell, hogy sem az igé­nyeket nem tudjuk olyan mértékben felkelteni, sem a jogos igényeket magas szín­vonalon kielégíteni. mint amennyire a nemzetnek, a társadalomnak, a dolgozók­nak erre szükségük lenne. Ha őszinték vagyunk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a szakszervezetek nem ren­delkeznek sportlétesítmé­nyekkel. Főleg olyanokkal nem, amelyek a dolgozók sportolási igényeinek magas szinten történő kielégítését szolgálná. Elégséges anyagi eszközökkel, pénzügyi fede­zettel pedig végképp nem". Később, a jövő lehetőségeit taglalva felhívja a figyel­met: „A szakszervezeti moz­galomnak el kell döntenie, hogy átvállal-e állami fel­adatokat. Ha nem: Az állami vezetéstől követelje a felso­rolt aránytalanságok meg­szüntetését. Követelje, hogy minden magyar gyermek és dolgozó számára tegye lehe­tővé a rendszeres sportolás lehetőségét. Biztosítsa a Test- nevelési Főiskola tanárainak kiemelt anyagi, erkölcsi meg­becsülését, ezzel párhuzamo­san dolgoztassa ki a gyerme­kek és a dolgozók szabadidő­sportjának szakemberképzési rendjét. Biztosítsa a szabad­idősport-létesítmények létre­hozását, működtetését. Ha igen, át kell alakítani az ál­lami és szakszervezeti jog-, valamint hatásköröket a test­nevelés és a sportmozgalom területén. Más oldalról közelíti meg a témát Tóth Csaba, a Buda­pesti Ifjúsági és Sporthivatal munkatársa, aki élesen szem­beszáll a SZOT sportosztálya vezetőjének álláspontjával. Az írás szinte minden sorá­ban hangsúlyozza, hogy a szakszervezet nem vonulhat ki semmiféle indokolással a sport területéről, mert ott feladatai vannak. A szerző többek között azt írja: „Lé­tezik azonban egy igazi konfliktus, amit a szakszer­vezetben dolgozó apparátus­nak illene észrevenni. A vál­lalati önállóság növelésével egyre nagyobb a veszélye an­nak, hogy a kultúra és a sport lesz az áldozat, ha a jövedelmezőség csökken. Ez megnyilvánulhat a bázistá­mogatás csökkentésétől kezd­ve egészen addig, hogy a vál­lalat eladja sport- és kultu­rális létesítményeit, meg­szüntetve minden támoga­tást. Nem ebben lenne talán feladata a szakszervezetnek? Nem rossz a megközelítés? Lehet, hogy az állammal né­ha szövetséget kell kötni? A cikk alapján milyen ál­láspontot alakítsanak ki az ágazati szakszervezetek, mer­re induljon meg a vállalati, üzemi szakszervezeti sport­munka? Mert ebben a rövid pár sorban annyi a pontat­lanság, amennyi az egymás­nak homlokegyenest ellenke­ző megállapítás, hogy az még a közismerten nem tudomá­nyos szintű sportirodalom­ban is ritka dolog! Kádas István, a SZOT test- nevelési és sportbizottságá­nak tagja pedig a követke­zőkre hívta fel a figyelmet: „A munkahelyi szakszer­vezeti munkában tervezett változások, az önállóság, a demokratizmus, a tagság jo­gainak kiteljesítése, a pénz­ügyi alapok növekedése ked­vezően befolyásolhatja a sporttevékenység eredmé­nyességét is. Nagyobb köve­telmények elé állítva a meg­lévő sportköröket és szak­osztályokat. Különösen a kis létszámmal rendelkező mun­kahelyek sporttevékenységét erősítheti és teheti hatéko­nyabbá. A kialakuló új hely­zet csökkentheti a szakszer­vezeti bizottságok közvetlen beavatkozását, de nem csök­kentheti a felelősségét. A szakszervezetek a sport- mozgalom valódi értékét a dolgozók egészségének ala­kulásán mérhetik le. Az ÁISH a nemzetközi sikeres szereplésnek ad elsőbbséget. A baj ott van, hogy az ered­mények javulása nem a sza­badidősport fejlődésével együtt, hanem annak rová­sára történik. Úgy vélem, szükség van arra, hogy a SZOT és a kormány közvet­len tárgyalásai is napirendre tűzzék a dolgozók testedzé­sének helyzetét és a megol­dásra váró tennivalókat vi­tassa meg.” Sajnos, a vitázók teljes érvanyagát, hely hiányában ezúttal nem tudtuk leközölni, de a kiemelt mondatok is jól jellemzik, hogy kizárólag abban van még egység, hogy a szabadidősport fejlesztése szükséges. Hogy mi­lyen módon, kiknek és mennyire legyen ez feladata, az még vitatéma. A lényeg, úgy véljük, mégiscsak az, hogy ezeknek az eltérő véleményeknek az ismeretében ala­kuljon ki a döntés.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék