Népszava, 1988. december (116. évfolyam, 286–311. sz.)
1988-12-24 / 306. szám
NÉPSZAVA 1988. DECEMBER 24., SZOMBAT " 1 ............................ 1 ..... ~~ ----- ------------------------------------Sport Egerszegi, Darnyi, az öttusázók és Széchy A legjobbak legjobbjai 1988-ban A bőség rendkívül kellemes zavara ... Nem, nem panaszképpen mondjuk ezt, hiszen teljes az egyetértés közöttünk az ügyben, hogy soha ne legyen nehezebb (vagy könnyebb) dolgunk. Mármint akkor, amikor az év legjobb honi sportolóira kell szavaznunk, nekünk, sportújságíróknak. Az elitlistán összesen 12 hely van, s nekünk — ugye — olimpiai bajnokokból is több jutott. Szerencsére! Nagy éve volt a most búcsúzó esztendő a magyar sportnak, hiszen kell-e részletezni? Szöul dicsőséges napjait még az azóta átélt „balhék” sem tudják feledtetni, s mintegy ráadásként, novemberre is jutott a jóból, a világraszóló sikerből, így fordulhatott elő, hogy három egyéni olimpiai bajnok (Szabó, Borkai, Sike) fel sem fért a képzeletbeli dobogóra, és a kajak négyes ötkarikás aranya is csak a negyedik helyre volt elég. Gondoljunk csak bele: a világ hány országában lennének az említettek hobbitos favoritok?! Nem is beszélve azokról a mesterekről, akik a sikerek kovácsai voltak, olimpiai bajnoki címek sokasága felett bábáskodtak, mégsem jutott nekik elég voks. Meglehet, akad majd, aki vitatkozik a végeredménnyel, és nem csupán azért, mert más az ízlése, hanem mert más az értékítélete. Egy azonban biztos: a győztesek abszolút bizalmat kaptak a sportújságíróktól, azoktól a szakemberektől, akik emberek. Tehát: tévedhetnek is ... FÉRFIAK: 1. Darnyi Tamás (C. Dózsa, úszó) 885 pont. 2. Martinek János(Bp. Honvéd, öttusázó) 655, 3. Gyulay Zsolt (Bp. Honvéd, kajakos) 500. Szavazatot kapott még: Sike András, Borkai Zsolt, Szabó József, Güttler Károly, Klampár Tibor, Mizsér Attila, Isaszegi Róbert, Messzi István, Kropkó Péter, Vincze István, Guczoghy György. Ig 8 . . . . • Amire, a szó legszorosabb értelmében, mérget lehetett venni, az Darnyi Tamás olimpiai sikere volt. Olyan biztos voltam az aranyakban, hogy tisztességtelennek tartottam a fogadást, amit egy kevésbé derűlátó ismerősöm ajánlott... Mire alapoztam a véleményemet, mitől volt holtbiztos a „befutó”? Nos, 1985 óta Darnyi — akinek van ugyan beceneve, csak kevesen tudják: Puci — úgy nyerte a világ- és Európa-bajnokságok vegyesúszószámait, hogy soha, egyetlen alkalommal sem kellett erőtartalékainak maximumát mozgósítania. Miért történne bármi is másképp éppen az olimpián ? Tán túlságosan is szakmainak hat, de meg kell kockáztatni egy megállapítást: Széchy és Darnyi nem úgy készül a nagy versenyekre, mint más. Nem úgy, ahogyan azt el lehetne képzelni. Szinte matematikai alaposságai térképezik fel az ellenfeleket, nem a 100-as részidők, hanem az úszásnemek összefüggései alapján. Ki mennyit tud a pillangó és a hát, a hát és a mell, vagy a mell és a gyors variációiban? Bizonyára ennek köszönhető —túl, persze, Darnyi extra tehetségén —, hogy az utolsó 100, a gyorsúszás már kizárólag a kétszeres olimpiai, kétszeres világ- és négyszeres Európabajnok legbensőbb magánügye. Aztán — még mindig szakmai kuriozitás, de oly nehéz Darnyiról egyéb újdonságot elmondani — nem tudom, megfigyelték-e, de gyorsan minden tempóra vesz levegőt. Egyszer jobbra, egyszer balra, szép folyamatosan, harmonikusan. Amikor először láttam, nem hittem a szememnek. Aztán kipróbáltam ... [Mondhatom: szörnyű élmény volt. Úgy forogtam, mint egy ringlispíl. Hja, mondhatja bárki, ezért nem — ezért sem vagyok én olimpiai bajnok ... NŐK 1. Egerszegi Krisztina (Bp. Spartacus, úszó) 971 pont, 2. Polgár Judit (MTK-VM, sakkozó) 492, 3. Jánosi Zsuzsa (Bp. Honvéd, vívó) 365. Szavazatot kapott még: Polgár Zsuzsa, Kőbán Rita, Török Mariann, Engrich Mariann, Mádl Ildikó, Sinkó Andrea, Mészáros Erika, Gyulay Katalin, Takács Erika, Storczer Beáta, Géczi Erika. Szánom-bánom, biztos kapok majd a fejemre, de nekem Egerszegiveltetszettek észrevenni, mióta olimpiai bajnok, mintha feledtük volna a korábbi, gyerekesen kedves és bizalmas Egér vagy Egérke megszólítást...) kapcsolatban nem az a 150-es fordulója jut eszembe, amelyhezmár némi előnnyel érkezett, és amely után úgy hagyta faképnél a világbajnok Sirchet, ahogy akarta, hanem egészen más. Olyasmi, amit, természetesen, csak néhány nappal az olimpia után tudtam meg, amikor — utólag már ihattunk a medve bőrére! — vendég voltam Érden, az Egerszegi-lakban. Történt, hogy a nevezetes napon (vélhetően szeptember 25. nemcsak azért piros betűs sokak naptárában,mert véletlenül vasárnapra esett...)csak nagyon lassan akart közeledni az uszodába indulás ideje, s Osváth Sámuel főtitkár, no meg persze Kiss László edző egyre nehezebben találtak ki olyasmit, amivel elterelhetik Kriszta figyelmét az előttelévő feladatról. Már túl voltak azon az ominózus eseten, hogy a tinilány kizárta a két megtett urat szobájuk erkélyére, azután lebattyogott az utcára és jót nevetett rajtuk ... A főtitkár bírta legkevésbé cérnával, elment az uszodába. Maradt az edző és atanítvány. Mit volt mit tenni, ki kellett találni valamit, még mindig volt legalább fél óra az indulásig ... Kérem, bármiben fogadom, hogy senki nem tippelne helyesen arra, hogy az, aki néhány órával később olimpiai bajnok lett, mivel ütötte agyon a lassan múló perceket! Elárulom: bújócskát játszottak! Ebből a csapatból, állítom, tavaly Moulins-ben lett csapat ... Tudom, lerágott csont, mégis felidézem: az 1987-es világbajnokságon a lovaglás után a részt vevő 19 csapatból a tökutolsó volt a magyar trió. S a siralmas produkció után mintegy 90 órával ugyanez a trió világbajnokként állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Elképesztő! Na, nem annyira maga a bravúr, hanem az, hogy volt erejük nem szidni, szapulni egymást akétségkívül jelentkező kisiklások esetében, hanem a végén úgy futottak — egymásért — mintha az életük függne tőle. Dr. Török Ferenc, aki egy személyben testesíti meg számomra a szakvezetőt és a menedzsert, nem véletlenül hangoztatja: számára a csapat sikere az igazi! Így van: három embert,három különböző egyéniséget, három szeszélyes —már elnézést, de — primadonnátkell úgy dirigálni,hogymiközben önmagunkért fáradnak, verejtékeznek, egyfelé, egymásért is húzzanak. Második éve sikerül! Egy fiatal csapattal, amelyiknek — ebben biztos vagyok — szép a múltja, csillogó a jelene, de az igazi: a jövője! EDZŐK 1. Széchy Tamás (úszás) 865 pont, 2. Dr. Török Ferenc (öttusa) 464, 3. Kiss László (úszás) 1 262. Szavazatot kapott még: Angyal Zoltán, dr. Parti János, Szőnyi János, Polgár László, Zarándi Csaba, | Verebes József, dr. Hegedűs Csaba, Bics- | kei Bertalan, dr. Har- | gitay András, Gerber | László, Kovács Tamás, | | Gellér Sándor, Mocsai Lajos, dr. Szívós István, Kaszás Gábor, J. Tompa János, Perényi I Béla, Beliczay Sándor. ■ Egy a tengernyi személyes kötődés közül, tán túlságosan is szubjektív, de van-e jobb alkalom világgá kürtölni : kérem én könyvet akartam írni Széchy Tamásról! Mi több: meg is írtam. Hogy ez a sportot szerető közvélemény számára eddig titok volt, s nem juthattakhozzá életem fő művéhez (?), annak titka: a mester nem egyezett bele a megjelenésébe. Elolvasta a kéziratot (hogy azért érdekelhette a dolog, annak bizonyítéka: mind a mai napig nem adta vissza!), aztán felsorolt néhány konkrétkifogást, de — úgy vélem —nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy — állította — nem ilyennek képzelte magát, szerinte ő nem olyan ember, mint amilyennek én, sokakközreműködésével, bemutatom. Azaz: bemutatnám ...Az eset óta több, mint egy év telt el, esküszöm — bármennyire is hihetetlen — nincs bennem tüske. Sőt! Minél inkább feledem a több hónapos munkát (nemcsak most, tavaly ilyenkor is állítottam : nem feleslegesmunkát!), annál többször vallom be: Széchynek igaza volt! Na, nem abban, hogy nem ment bele esetleges kompromisszumokba sem, hanem abban ... Nos, abban, hogy őróla egész egyszerűen nem lehet a szó hétköznapi értelmében vett könyvet írni. Extra egyéniség, szélsőséges megnyilvánulások és megnyilatkozások (most éppen azt nyilatkozta az MTI- nek, hogy 200 dolláros fizetéssel hívják Amerikába ...). S addig, amíg nem születik egy akkora írófenomén, mint amilyen edzőfenomén ő, addig ... Kár a papírt befűzni a gépbe! Ezt, amelyikre most pötyögök, ki is húzom... Nem tudnék — túl az eddigieken — más újat elmondani róla, a régit ismételgetni ilyen ünnepélyes alkalommal, minek? Számomra Széchy már régen a világ legjobb edzője! És ebből a megállapításomból — vállalom — nem véletlenül maradt ki az „úszó" szócska ... Serényi Péter Mester és tanítványa I. Az év sportolója és az év edzője: Darnyi Tamás és Széchy Tamás. Mester és tanítványa II. Az év sportolónője és az év harmadik legjobb edzője: Egerszegi Krisztina és Kiss László Mester és tanítványai III. Az év csapata és a szövetségi kapitány, az év második legjobb edzője: az öttusa-válogatott (balról jobbra: Dobi Lajos, a tartalék, Martinek János, Mizsér Attila és Fábián László) és középen dr. Török Ferenc. Balogh László felvételei Rövid hírek # Az MLSZ elnökségi ülésén úgy döntöttek, hogy a vesztegetési ügyben érintett válogatott labdarúgókat hazahívják, hogy itthon tisztázzák magukat a vádak alól. Ugyanakkor az MLSZ edzőbizottsága öt szövetségikapitány-jelölttel tárgyal. # Az Orange Bowl elnevezésű nemzetközi teniszviadalon Miami Beachben két magyar sportoló, Köves Gábor és Noszály Sándor a sorsolás szeszélye folytán már a legjobb nyolc közé vívott talákozón szembenézett egymással. Köves győzött 6—3, 6—0 arányban, és a negyeddöntőben rajta kívül szerepelmég az 1. helyen kiemelt francia Raoux, a holland Siamarink, az olasz Pescosolido, a svájci Rosset, a dán Fetterlein, a belga Vanderveeren, továbbá egy másik francia teniszező, Bastic. CSAPATOK 1. Öttusa-válogatott (Martinek János, Mizsér Attila, Fábián László) 839 pont. 2. Kardválogatott (Bújdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence) 606. 3. Női sakkválogatott (Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Polgár Zsófia, Mádl Ildikó) 450. Szavazatot kapott még a kajaknégyes, a férfitornász-válogatott, a Ferencváros vízilabdacsapata, a tekeválogatott, a férfikézilabda- és a női tőrválogatott, a ZTE férfikosárlabda-csapata. Karácsonyi üdvözlet Szabó Bencének Haver, te olimpiai bajnok vagy! TUDOM, NEVETSÉGES dolog, hogy levelezgetek veled, hiszen egy villamosmegállóra lakunk egymástól, meg aztán szinte hetente találkozunk, de lásd be, most karácsony van, s ez különleges alkalom. Ráadásul egy olyan évnek a vége közeleg, amely számodra az álmok álmának beteljesülését hozta, úgyhogy, azt gondoltam, rászolgáltál néhány sorra. (Értékeld: életemben ha három levelet megírtam.) Igen, rászolgáltál, mert szeptember 29-én — közös gimnáziumi történelemóráinkon, remélem, beléd vésődött, hogy ez a pákozdi csata dátuma, no meg, ha erről nem is tanultunk, azért biztosan tudod, Szent Mihály napja is —, noha emlékeim szerint ötéves koromban bőgtem utoljára — miattad meg könnyeztem. A rádió 2-es stúdiójában ültünk édesanyádékkal együtt — mit ültünk, le-föl sétáltunk —, és hallgattuk a csodát. Érdemes lett volna grafikonra írni érzelmi hullámzásainkat, a szovjetek elleni kardcsapatdöntő első néhány asszója után reménykedő, az ellenfél 8—4-es vezetését követő csalódott, és a mostanáig megmagyarázhatatlan felkapaszkodás alatti, infarktusszéli állapotot. Amikor Radnóti László elcsukló hangon, már olimpiai bajnokként köszöntött néhány perccel a győzelem után, tisztán kivehető volt, hogy te is sírsz. Emlékszel? A hazaérkezésetek után együtt hallgattuk vissza a közvetítést és a veled készült interjút. Akkor azt mondtad nekem, hogy a mámorban egymás kezét szorítottátok Radnótival, talán azért, mert meg akartatok bizonyosodni róla: valóság az, ami történt. Hitetlenkedtetek ... Másnap fölhívott a matektanárnőnk, az Adler. Utoljára az érettségi banketten beszéltem vele. Nálam gratulált — neked, öszszetalálkoztam a Rézzel — azt hiszem, őt másodikban áttették egy másik osztályba — aki azt mondta, hogy épp itt lenne az ideje már egy, régi időkre emlékeztető, nagy bulit csinálni, legalább most, az aranyérem örömére. Váczi Pityuval a Komjádiban dumáltunk, s ő váltig állította, hogy elejétől fogva biztos volt az első helyetekben. Mindenki veled foglalkozott. A NÉPSZERŰSÉGED, persze, nem újkeletű. Tiszavölgyi igazgató úr például meglehetősen sokszor invitált meg az irodájába egy-egy óraközi szünetben. Nemegyszer a fülednél fogva húzott ki a WC-ről, bagózáson kapva. Az ifiparkbeli korszakod is csak nehezen volt emészthető a tanári kar számára. A lányok jobban csíptek ... (Bár egyszer fogadtunk, hogy Andrea melyikünk „meghívását” fogadja el, s te vesztettél...) Utólag azt is bevallhatjuk már, hogy a tinédzservirtus elkapott mindkettőnket — csak negyedikben! —, s meglehetősen sokat jártuk az éjszakát. Komolytalanok voltunk ... Nem céltalanok, csak bohémek. Ezerféle őrültség mellett mindig tudtuk, hogy valahol bizonyítani kellene. Valami olyasmit csinálni, amire odafigyelnek az emberek. Neked sikerült... Egy időben hosszú hónapokig nem találkoztunk, valamiért mindig kitértél a mozi, a strand, a bulik elől. Aztán, egyszercsak mind többször olvastam a nevedet a sportlapban. Rájöttem, hogy rájöttél: téged az isten is vívónak teremtett. Amikor elutaztál Szöulba, összejöttünk a haverokkal, és másról sem esett szó, csak arról: lehet, hogy olimpiai bajnok leszel. Már akkor is furcsa és fölfoghatatlan volt a dolog. Mindannyian — ezt kár lenne tagadni — egy kicsit a magunk igazolását is szerettük volna látni a te győzelmedben. Újra és újra előkerültek a nagy sztorik, a közös emlékek. És vártuk, nagyon vártuk azt a csütörtöki napot, a csapatdöntőt. MOST KARÁCSONY van, s az ember ilyenkor számvetést végez, el-elkalandozik a múltban, értékeli, mit csinált jól, mit rossszul. Biztosan így vagy ezzel te is. Könnyű a dolgod, sokat nem kell morfondíroznod, ez az év úgy volt jó, ahogy volt. Bár őszintén kívánom a folytatást, lehet, hogy életed legszebb esztendeje volt az idei. Nehéz lesz túlszárnyalni. De természetes, meg kell próbálni. Mert ugye, nyolc éve meg sem fordulhatott még a fejedben, hogy egyszer majd a világ tetején állsz. Az Árpád Gimnáziumban, „fülhuzigálós” németórákon, a nagyvázsonyi osztálykiránduláson, a Bem téri Wernesgrüner sörözőben. És mégis sikerült! És ez a lényeg, ezt ne felejtsd el sosem! Ha addig nem találkoznánk, a 88-ashoz hasonló új évet kívánok! Üdv: Gábor (a Bruckner) 23