Népszava, 1988. december (116. évfolyam, 286–311. sz.)
1988-12-27 / 307. szám
NÉPSZAVA 1988. DECEMBER 27., KEDD Békés karácsony (Folytatás az 1. oldalról) tett fel, akik „nemcsak a betegség fenyegetését, hanem a társadalom hátrányos megkülönböztetését is kénytelenek elviselni”. Az egyházfő felhívást intézett a világ tudósaihoz: tegyenek meg mindent a halálos kór elleni szer mihamarabbi megtalálásáért. A szakadó eső, a palesztinok általános sztrájkja és a szigorú izraeli biztonsági akadályok igen sok turistát bátortalanította el attól, hogy ellátogasson az idei karácsonyon Betlehembe, Krisztus bibliai szülővárosába. Az utcákon több száz izraeli katona ügyelt fel a rendre, de nem volt túl sok feladatuk, mivel az eső miatt csaknem néptelen volt minden közterület. A város 35 ezer palesztinja magára zárta otthona ajtaját, az izraeli megszállás ellen folytatott harcban elesett halottaikat gyászolták. Az üzletek nem nyitottak ki szombaton. Krisztus feltételezett szülőhelyén megtartották a hagyományos éjféli misét: Michel Saba római katolikus érsek és lelkipásztortársai békeüzenetet olvastak fel a mintegy ezer hívő előtt. Nablusban, 40 kilométerre Betlehemtől szombaton belehalt sérüléseibe az a huszonegy éves palesztin férfi, aki még a múlt héten csapott össze izraeli katonákkal, és egy golyó életveszélyesen megsebesítette. Ugyancsak szombaton a Nyugati part egyik falujában két palesztin meghalt, három pedig megsebesült, amikor felrobbant a kezükben egy pokolgépes szerkezet. Karácsony alkalmából a közeljövőben két, túszkéntfogva tartott francia gyermeket enged szabadon az a szélsőséges palesztin csoport, amely tavaly november óta tart fogságában négy francia és öt belga állampolgárt. A Szovjetunióban az idén nagyobb figyelemben részesült a karácsony, mint a korábbi években. A többségében katolikus Litvániában a televízió első ízben közvetített karácsonyi istentiszteletet, s az elmúlt évekhez viszonyítva többen ünnepelték meg a karácsonyt Lettországban is. Litvániában egyébként az idén első ízben december 24- én kezdődött a szokásos téli iskolai szünet, amely a Szovjetunió többi részén január 1-jén veszi kezdetét. Lettországban az idén lényegesen többen mentek el a karácsonyi istentiszteletekre, mint a korábbi években, s ez — a TASZSZ értékelése szerint — az állam és az egyház viszonyában bekövetkezett olvadásnak tulajdonítható. Rigában, a lett fővárosban ugyancsak ünnepi díszbe öltöztek a lutheránus templomok. Az orosz ortodox egyház január 6-ikán ünnepli a karácsonyt. Először fordult elő, hogy a lengyel katolikus egyház feje az ország televíziójában szólhatott a hívőkhöz Szombaton közvetlenül a legnézettebb program, az esti híradó után Józef Glemp kardinális negyedórás karácsonyi ünnepi beszédet mondott. Anélkül, hogy név szerint említette volna őket, közvetett formában méltatta Rakowski miniszterelnök és Lech Walesa, a betiltott Szolidaritás szakszervezet vezetője törekvését a nemzeti megbékélés megteremtésére. A mintegy nyolcmillió fős vietnami katolikus közösség (a lakosság körülbelül egytizede) hagyományaihoz híven tartotta meg a karácsonyi ünnepeket. A trópusi országba természetesen nem látogatott el Télapó, de a feldíszített fenyőfák alatt itt is díszelegtek az ajándékok. A hanoi és a Ho Si Minh városi érsek szentmiséjén több ezren vettek részt, hitet téve a béke és az alkotó munka mellett. A történelmi és az újabb keletű ellentétek dacára Vietnamban javul az állam és a katolikus egyház viszonya. A különböző ajkú belgák közötti megértés példamutató értékét méltatta — egyebek között — karácsonyi üzenetében I. Baldvin belga uralkodó. Az 1988-ban kialakított föderalista államszerkezetről szólva hangsúlyozta, hogy annak az ország egységét kell szolgálnia, s példát kell mutatnia a világ olyan térségei számára, ahol a nézeteltéréseket erőszakkal próbálják kezelni. Szentendrén, a várdombi templomban is megtartották karácsony éjjelén az éjféli misét MTI Fotó — Cseke Csilla felvétele Elmentek az árusok ... Az Izrael által megszállt Betlehem városában a karácsonyi csendet és „nyugalmat” a felfegyverzett katonaság „garantálta” TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszerkesztőség Kiss Árpád felvételei A szocializmus mint társadalmi gyakorlatkinőtte az elmúlt évtizedekben általa létrehozott kereteket. Viszonyai, intézményei, értékei, kapcsolatrendszerei alapos frissítésre szorulnak. A pártértekezlet új szellemiséget, politikai biztatást adott ehhez, s napjainkban a megye társadalma minden területen komoly erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Az alapintézmények modernizálása, az egész viszonyrendszer újraalakítása ma még elsősorban országos színtereken zajlik, holott a megújulás szellemének és gyakorlatának a társadalom alapjáig, legkisebb közösségéig el kell jutnia. Ezért mi, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nem várunk addig, míg a helyi politikai reformokra elméletileg tiszta és bizonyított megoldásokat tudnak nekünk ajánlani, hanem magunk kezdeményezzük közéletünk — és ezen belül megkülönböztetetten a megyei pártmozgalom — mélyreható és fordulat értékű átalakítását. Rákényszerít erre bennünket helyzetünk is, mert nyilvánvaló, hogy gazdasági problémáinkon úrrá lenni csak egy Ráadásul a párt a hatalmat közvetlenül, szervezetei és határozatai útján gyakorolta, miközben belső életét is a „dirigizmus” jellemezte. A mi felfogásunk szerint a megújulás nem mások megújulásának igénylését, hanem mindenekelőtt a saját munkánk korszerűsítését kell, hogy jelentse. Ez nem egyszerűen példamutatást jelent, hanem erkölcsi jog, politikai tőke ahhoz, hogy másoktól is igényelhessük a lépéstartás készségét. Számunkra egyértelmű, hogy óvatoskodva, kis lépésekkel haladva, úgymond a „fokozatosság elvét betartva” nem lehetünk úrrá gondjainkon. A megyei pártbizottság ezért úgy döntött, hogy a nagyobb kockázatot is vállava, egyidejűleg több és radikális lépésre szánja el magát. A változtatás első teendője, hogy tisztázzuk új viszonyunkat a megye politikai intézményeihez. Meg akarunk szabadulni attól a gyakorlattól, amely — akarvaakaratlanul — a pártszervek és -szervezetek mindentudó és mindenható képzetéhez vezetett, s a politikai intézmények deklarált önállósága ellenére azok tennivalóit döntően a végrehajtásra korlátozta. Annál is inkább, mert a társadalmi viszonyok változásának fő irányai — a szocialista piacgazdaság és a szocialista pluralizmus — nyilvánvalóan anakronisztikussá teszik a párt és a társadalmi folyamatok, intézmények viszonyának hagyományos felfogását. A gazdasági teljesítmények kikényszerítőjévé, mércéjévé, ellenőrévé ugyanis a piac, a racionalitás válik, a politikai intézmények — köztük az államigazgatás, a társadalmi és tömegszervezetek — jó működésének őre pedig elsősorban saját, belső demokratizmusuk, saját testületeik. Ezek az átalakuló, demokratizálódó struktúrák Van, aki sokallja Arra törekszünk, hogy a politizálást a jövőben ne határozatdömping jelezze, hanem a tagság felé fordulás, eszmecserék sorozata, amelyen keresztül közösen nyomon követjük, és a politikai célok szempontjából értékeljük a valóságos folyamatokat. S ha szükséges a beavatkozás, akkor se helyettesítse az mások döntéseit, hanem az elvekkel, értékkel való orientálást jelentsen, s arra irányuljon, hogy képesek legyenek a maguk területén a politikai célokat támogató elhatározásokra. Ehhez nem elegendő a korruss szellemű, aktív, komoly döntési és ellenőrzési jogosítványokkal rendelkező, és ezért a maga sorsáért nemcsak felelősséget érző, hanem tettekkel azt vállalni tudó közösséggel leszünk képesek. Olyan közösséggel, amely bízik intézményeiben és vezetőiben, érző együttműködésre, szolidaritásra kész. Ezek azok a politikai értékek, amelyeket a helyi közéletben, a megye társadalmi, intézményi és emberi viszonyainak következetes és egyidejű demokratizálásával érvényesíteni akarunk. Változások szükségesek tehát, egyszerre és egy időben a közigazgatásban, a szakszervezeti, a népfront-, az ifjúsági mozgalomban és természetesen mindenekelőtt a pártmozgalomban. Nem azért előfeltétele és kiindulópontja e változásoknak a pártmozgalom átformálása, mintha ezzel is a fontosságunkat, nélkülözhetetlenségünket kívánnánk bizonyítani, hanem azért, mert a korábban kialakult erősen centralizált és hierarchizált politikai intézményrendszer magja éppen a párt volt, jelentik a megyében is a pártmozgalom mozgásterét, ehhez kell igazítanunk a politizálás tartalmát, kereteit, módszereit. Mindenekelőtt — szoros összefüggésben a politikai intézmények, köztük a szakszervezet elhatározott és ösztönzött megerősödésével, sajátos társadalmi szerepeik hatékony és érdemi teljesítésével — a pártmozgalomnak vissza kell nyernie igazi arcát, és az „igazgatás” helyett következetesen politizálnia kell; a holnapot, a jövőt előkészítő, megalapozó tennivalókhoz kell kötődnie. A politika, a párt társadalmi funkciója ugyanis éppen az, hogy ezekkel törődjön, célokat, elveket, értékeket alakítson ki, s ezáltal a fejlődési pályát, annak irányát jellegzetességeit előre és tudatosan megkomponálja. A napi tennivalók, feszültségek esetén viszont ösztönözni kell, hogy azokkal, az ügyek intézésére jogosítványokkal, eszközökkel rendelkező intézmények birkózzanak meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy a megye pártszervei a jövőben bűnösen távol maradnak gondoktól, érdekütközésektől, hiszen ezek fontos tapasztalatokat szolgáltatnak a politika gyakorlati megvalósulásáról. A párttestületeknek állandó és valósághű kapcsolatban kell állniuk a megye valamenynyi fontos társadalompolitikai kérdésével, de tartózkodniuk kell a nem politikai természetű konfliktusokban az igazságtevéstől. És hogy szakmai, gazdasági gondok ne duzzadhassanak politikai jellegű konfliktussá, azzal kell többet törődnünk, hogy a megyében működő szakmai, érdekvédelmi, államhatalmi szervek alkalmasak legyenek a sokféle érdek feltárására, nyilvános ütköztetésére, integrálására... mert nekik is — akár a pártmozgalomnak — ma még ez a leggyengébb pontjakülönböző politikai intézményeik vezetőivel való hagyományos kapcsolat, rendszeresen el kell jutnunk a testületekben dolgozó kommunistákhoz, s a párttagsággal folytatott eszmecsere révén a kommunistáik véleménye, kezdeményezése jelen lesz minden intézményben és társadalmi szervezetben. Leginkább gazdasági problémáikkal terhelt megye lévén, a kapcsolatépítés legelső terepe itt a szakszervezeti mozgalom, ahol jó munkamegosztás és gyümölcsöző együttműködés van kialakulóban a szerkezetváltás stratégiai és napi kérdéseiben, a feltételteremtésben, a kormánnyal való tárgyalásban a megyei pártszervek és a szakszervezetek között (például a vaskohászat jövőjével kapcsolatos elgondolások kialakításában, vagy a MINO Cipőgyár borsodi egysége sorsának ügyében. Ezért számunkra nagyon fontos a rendszeres kommunikáció, a folyamatos véleménycsere. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a párt kapcsolata sem saját szervezetén belül, sem külső kontaktusában nem korlátozott. Ha ezt a véleménycserét a szervezeti keretek túlságosan alá-fölérendeltségi viszonyai nehezítik, az információ és a világosan megfogalmazott szándék is eltorzulhat. A több döntési lépcsőben irányított szervezetek sokszor csupán másolják az irányítók munkastílusát, sőt nemritkán határozatait is. A helyi tennivalók felismerése, a kezdeményezés helyett a felsőbb határozatoknak való megfeleés, a papírforma szerinti végrehajtás, a bürokratikus módszerek váltak általánossá. Ezért a tartalmi megújulás egyik előfeltételének tartjuk a pártmozgalom szervezeti kereteinek megváltoztatását. Egy korábbi feladatkörhöz kialakított struktúra ugyanis törvényszerűen fékezi a tartalmi változásokat, és fordítva is igaz: a forma ésszerű módosítása gyorsíthatja, garantálhatja a tartalom kiteljesedését. Változtatásaink egy részével éppen azt akarjuk kikényszeríteni, hogy a régi módon már ne is lehessen dolgozni. A párt belső struktúráját szemügyre véve nyilvánva Az új törekvések és a régi beidegződések között jelentős ellentmondások feszülnek. Nehezen tudunk megszabadulni attól az illúziótól, hogy a valóság változása csupán pártdöntés kérdése, s egyesek újra és újra a régi recepteket vennék elő, látványos akciókat, határozatokat, a vezetők radikális cseréjét kívánják. Miiközben ez sok esetben indokolt, az nem elfogadható, hogy a mindennapokban, a kisközösségekben nem kívánnak változást. Mi viszont azt szeretnénk elérni, hogy a mások iránt támasztott öszszes követelményt érvényesítve felértékelődjön a helyi közélet is. A párttagok, pártszervezetek tapasztalják és értsék meg, hogy saját környezetükben helyettük más nem fogja azokat a politikai értékeket képviselni, amelyeket a kommunisták képviselhetnek; érdemi, alkotó részvételük a döntésekben nemcsak kívánságuk szerinti lehetőség, hanem állandó kötelesség és kényszer is. Azt a nézetet mi is osztjuk, hogy az önállóságnak és a párt belső demokráciájának is vannak korlátai. A legfontosabb viszont az, hogy a párt a cselekvőképességét meg tudja őrizni. Az önállóság nem jelenthet különutat. Jelentheti viszont a módszerek szuverenitását! A nyilvánosság valóban nem azonos belső életünk kiteregetésével de kell, hogy jelentse a megye lakosságának egészét, vagy jelentős részét érintő kérdéseknek a széles körű nyilvánosság előtt való megvitatását. A megyei pártbizottság élve az önálló felelős döntés lehetőségével, olyan munkamódszer meghonosítására tett javaslatot, amely alkalmas a felismert hiányosságok szűkítésére, esetleg megszüntetésére. A testület elsősorban saját munkájának megjavítására hozott határozatot, és a jóvá vált, hogy ehhez egyszerre több, logikailag egyegymással összefüggő változtatásra van szükség. Korszerűsíteni kell a testületek tartalmi munkáját, a pártszervezetek irányításának és együttműködésének rendjét, valamint az apparátus struktúráját. Ezzel olyan új hajtásokat oltunk a régi törzsbe, amelyek jótékony hatással lehetnek a mozgalom egészére. Egy demokratikusan alulról építkező, mozgalmi jellegű irányítási-döntési mechanizmus kialakítását valósítjuk meg. Azt, hogy a megye pártmozgalmában általános szabály legyen a pártszervek és -szervezetek önállósága és partneri — nem pedig hierarchikus — viszonya, a kezdeményezések szabadsága, az alulról építkező, a tagsággal együtt történő véleménykiialakítás, politikai akaratképzés. A megyei pártbizottság szerepe ebben a mechanizmusban elsősorban az, hogy szellemi műhely, információszolgáltató, a tapasztalatok koncentrációjának és összegzésének, a gondolati fogódzók megfogalmazásának a fóruma. Utasításokat csak kivételes esetben ad, a felsőbb pártszerv ilyen jellegű jogosítványait csak akkor érvényesíti, ha megítélése szerint a politikával szemben álló tendenciák megfékezésére, megakadályozására van szükség. Ezek a célok demokratikusan születtek. És még így is voltak — és ma is vannak — ellenzői. Vannak, akik keveslik, mások sokallják a demokrácia, a nyitottság, a nyilvánosság irányába eddig tett lépéseinket, pártszervek,szervezetek számára a szervezeti feltételek megváltoztatásával kíván kedvezőbb terepet biztosítani. Kevesebb kérdés kerül a végrehajtó bizottság elé, az is elsősorban előkészítés céljából, az érdemi döntéseket a havonta ülésező pártbizottság hozza meg. Ettől azt reméljük, hogy a döntési átfedések csökkennek, a végrehajtás meggyorsul, s a pártbizottság valójában politikai gazdájává válik területének. Az együttműködés pályái ezentúl nem eleve elrendeltek, hanem az egyes pártszervek és -szervezetek politikai szükségletek szerinti, saját kezdeményezései nyomán alakulhatnak. Meggyőződésünk, hogy ez nemcsak a pártszervezetek egymás közötti, hanem a társadalmi intézmények helyi szerveivel kialakított kapcsolatának minőségi megújítását is elősegíti. Ugyancsak az áttételek csökkenése motiválta az apparátus működésének korszerűsítését is. Korántsem hisszük, hogy a változások megoldják a legégetőbb társadalmi, gazdasági kérdéseinket. Nem az önmozgatás, az önmagáért, illetve a mindenáron való átszervezés volt a célunk. Meggyőződésünk, hogy korlátokat bontunk le, áttételeket szüntetünk meg, tágabb teret, több és jobb feltételt biztosítunk az önálló, felelős cselekvéshez. Tudjuk, ezek az intézkedéseink látszólag a „formai oldalt” erősítik, a hangsúly viszont a tartalmi munkán van. Ez utóbbira is megvannak a megyei programjaink. Megvalósításukat azonban legalább azok a formai kötöttségek ne akadályozzák, még csak ne is hátráltassák, melyeknek felszámolása rajtunk múlik. Ha a gyakorlat nem igazolja e változtatások irányának és módszerének helyességét, lesz erőnk és bátorságunk változtatni rajta. Demokrácia vörszerepben As önállóság nem különüt) A pártmozgalomnak vissza kell nyernie igazi arcát! *Irta: Dudla Jessef, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság első titkára