Népszava, 1988. december (116. évfolyam, 286–311. sz.)

1988-12-27 / 307. szám

NÉPSZAVA 198­8. DECEMBER 2­7., KEDD Békés karácsony (Folytatás az 1. oldalról) tett fel, akik „nemcsak a be­tegség fenyegetését, hanem a társadalom hátrányos meg­különböztetését is kénytelenek elviselni”. Az egyházfő fel­hívást intézett a világ tudó­saihoz: tegyenek meg min­dent a halálos kór elleni szer mihamarabbi megtalálásáért. A szakadó eső, a paleszti­nok általános sztrájkja és a szigorú izraeli biztonsági akadályok igen sok turistát bátortalanította el attól, hogy ellátogasson az idei ka­rácsonyon Betlehembe, Krisztus bibliai szülővárosá­ba. Az utcákon több száz iz­raeli katona ügyelt fel a rendre, de nem volt túl sok feladatuk, mivel az eső miatt csaknem néptelen volt min­den közterület. A város 35 ezer palesztinja magára zár­ta otthona ajtaját, az iz­raeli megszállás ellen foly­tatott harcban elesett ha­lottaikat gyászolták. Az üzletek nem nyitottak ki szombaton. Krisztus feltéte­lezett szülőhelyén megtartot­ták a hagyományos éjféli mi­sét: Michel Saba római ka­tolikus érsek és lelkipásztor­társai békeüzenetet olvastak fel a mintegy ezer hívő előtt. Nablusban, 40 kilométerre Betlehemtől szombaton bele­halt sérüléseibe az a huszon­egy éves palesztin férfi, aki még a múlt héten csapott össze izraeli katonákkal, és egy golyó életveszélyesen megsebesítette. Ugyancsak szombaton a Nyugati part egyik falujában két palesztin meghalt, három pedig meg­sebesült, amikor felrobbant a kezükben egy pokolgépes szerkezet. Karácsony alkalmából a közeljövőben két, túszként­­fogva tartott francia gyerme­ket enged szabadon az a szél­sőséges palesztin csoport, amely tavaly november óta tart fogságában négy francia és öt belga állampolgárt. A Szovjetunióban az idén nagyobb figyelemben része­sült a karácsony, mint a ko­rábbi években. A többségé­ben katolikus Litvániában a televízió első ízben közvetí­tett karácsonyi istentisztele­tet, s az elmúlt évekhez vi­szonyítva többen ünnepelték meg a karácsonyt Lettor­szágban is. Litvániában egyébként az idén első ízben december 24- én kezdődött a szokásos téli iskolai szünet, amely a Szov­jetunió többi részén január 1-jén veszi kezdetét. Lettországban az idén lé­nyegesen többen mentek el a karácsonyi istentiszteletek­re, mint a korábbi években, s ez — a TASZSZ értékelése szerint — az állam és az egy­ház viszonyában bekövetke­zett olvadásnak tulajdonít­ható. Rigában, a lett főváros­ban ugyancsak ünnepi díszbe öltöztek a lutheránus templo­mok. Az orosz ortodox egyház január 6-ikán ünnepli a ka­rácsonyt. Először fordult elő, hogy a lengyel katolikus egyház feje az ország televíziójában szól­hatott a hívőkhöz Szomba­ton közvetlenül a legnézet­tebb program, az esti híradó után Józef Glemp kardiná­lis negyedórás karácsonyi ünnepi beszédet mondott. Anélkül, hogy név szerint említette volna őket, közve­tett formában méltatta Ra­­k­owski miniszterelnök és Lech Walesa, a betiltott Szoli­daritás szakszervezet vezető­je törekvését a nemzeti meg­békélés megteremtésére. A mintegy nyolcmillió fős vietnami katolikus közösség (a lakosság körülbelül egy­­tizede) hagyományaihoz hí­ven tartotta meg a karácso­nyi ünnepeket. A trópusi országba ter­mészetesen nem látogatott el Télapó, de a feldíszített fe­nyőfák alatt itt is díszeleg­tek az ajándékok. A hanoi és a Ho Si Minh városi ér­sek szentmiséjén több ezren vettek részt, hitet téve a bé­ke és az alkotó munka mel­lett. A történelmi és az újabb keletű ellentétek dacára Vietnamban javul az állam és a katolikus egyház viszo­nya. A különböző ajkú belgák közötti megértés példamutató értékét méltatta — egyebek között — karácsonyi üzene­tében I. Baldvin belga ural­kodó. Az 1988-ban kialakított fö­­deralista államszerkezetről szólva hangsúlyozta, hogy annak az ország egységét kell szolgálnia, s példát kell mu­tatnia a világ olyan térsé­gei számára, ahol a nézetel­téréseket erőszakkal próbál­ják kezelni. Szentendrén, a várdombi templomban is megtartották karácsony éjjelén az éjféli misét MTI Fotó — Cseke Csilla felvétele Elmentek az árusok ... Az Izrael által megszállt Bet­lehem városában a karácsonyi csendet és „nyugalmat” a fel­fegyverzett katonaság „garan­tálta” TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszerkesztőség Kiss Árpád felvételei ­ A szocializmus mint társa­dalmi gyakorlat­­kinőtte az elmúlt évtizedekben általa létrehozott kereteket. Vi­szonyai, intézményei, érté­kei, kapcsolatrendszerei ala­pos frissítésre szorulnak. A pártértekezlet új szellemisé­get, politikai biztatást adott ehhez, s napjainkban a me­gye társadalma minden te­rületen komoly erőfeszítése­ket tesz ennek érdekében. Az alapintézmények mo­dernizálása, az egész vi­szonyrendszer újraalakítása ma még elsősorban országos színtereken zajlik, holott a megújulás szellemének és gyakorlatának a társadalom alapjáig, legkisebb közössé­géig el kell jutnia. Ezért mi, Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében nem várunk addig, míg a helyi politikai refor­mokra elméletileg tiszta és bizonyított megoldásokat tudnak nekünk ajánlani, ha­nem magunk kezdeményez­zük közéletünk — és ezen belül megkülönböztetetten a megyei pártmozgalom — mélyreható és fordulat érté­kű átalakítását. Rákény­sze­­rít erre bennünket helyze­tünk is, mert nyilvánvaló, hogy gazdasági problémáin­kon úrrá lenni csak egy Ráadásul a párt a hatal­mat közvetlenül, szervezetei és határozatai útján gya­korolta, miközben belső éle­tét is a „dirigizmus” jelle­mezte. A mi felfogásunk szerint a megújulás nem mások megújulásának igény­lését, hanem mindenekelőtt a saját munkánk korszerű­sítését kell, hogy jelentse. Ez nem egyszerűen példa­­mutatást jelent, hanem er­kölcsi jog, politikai tőke ah­hoz, hogy másoktól is igé­nyelhessük a lépéstartás készségét. Számunkra egyértelmű, hogy óvatoskodva, kis lépé­sekkel haladva, úgymond a „fokozatosság elvét betart­va” nem lehetünk úrrá gondjainkon. A megyei pártbizottság ezért úgy dön­tött, hogy a nagyobb kocká­zatot is vállava, egyidejűleg több és radikális lépésre szánja el magát. A változtatás első teendő­je, hogy tisztázzuk új viszo­nyunkat a megye politikai intézményeihez. Meg aka­runk szabadulni attól a gya­korlattól, amely — akarva­­akaratlanul — a pártszervek és -szervezetek mindentudó és mindenható képzetéhez vezetett, s a politikai intéz­mények deklarált önállósága ellenére azok tennivalóit döntően a végrehajtásra kor­látozta. Annál is inkább, mert a társadalmi viszonyok változásának fő irányai — a szocialista piacgazdaság és a szocialista pluralizmus — nyilvánvalóan anakroniszti­kussá teszik a párt és a tár­sadalmi folyamatok, intéz­mények viszonyának hagyo­mányos felfogását. A gazda­sági teljesítmények kikény­szerítőjévé, mércéjévé, el­lenőrévé ugyanis a piac, a racionalitás válik, a politi­kai intézmények — köztük az államigazgatás, a társa­dalmi és tömegszervezetek — jó működésének őre pe­dig elsősorban saját, belső demokratizmusuk, saját tes­­tületeik. Ezek az átalakuló, demokratizálódó struktúrák Van, aki sokallja Arra törekszünk, hogy a po­litizálást a jövőben ne hatá­­rozatdömping jelezze, hanem a tagság felé fordulás, esz­mecserék sorozata, amelyen keresztül közösen nyomon követjük, és a politikai cé­lok szempontjából értékel­jük a valóságos folyamato­kat. S ha szükséges a be­avatkozás, akkor se helyet­tesítse az mások döntéseit, hanem az elvekkel, értékkel való orientálást jelentsen, s arra irányuljon, hogy képe­sek legyenek a maguk terü­letén a politikai célokat tá­mogató elhatározásokra. Ehhez nem elegendő a ko­rru­ss szellemű, aktív, komoly döntési és ellenőrzési jogo­sítványokkal rendelkező, és ezért a maga sorsáért nem­csak felelősséget érző, ha­nem tettekkel azt vállalni tudó közösséggel leszünk képesek. Olyan közösséggel, amely bízik intézményeiben és vezetőiben, érző együtt­működésre, szolidaritásra kész. Ezek azok a politikai értékek, amelyeket a helyi közéletben, a megye társa­dalmi, intézményi és emberi viszonyainak következetes és egyidejű demokratizálásával érvényesíteni akarunk. Változások szükségesek te­hát, egyszerre és egy időben a közigazgatásban, a szak­­szervezeti, a népfront-, az ifjúsági mozgalomban és természetesen mindenek­előtt a pá­rtmozgalomban. Nem azért előfeltétele és ki­indulópontja e változások­nak a pártmozgalom átfor­málása, mintha ezzel is a fontosságunkat, nélkülözhe­tetlenségünket kívánnánk bizonyítani, hanem azért, mert a korábban kialakult erősen centralizált és hie­­rarchizált politikai intéz­ményrendszer magja éppen a párt volt, jelentik a megyében is a pártmozgalom mozgásterét, ehhez kell igazítanunk a po­litizálás tartalmát, kereteit, módszereit. Mindenekelőtt — szoros összefüggésben a politikai intézmények, köztük a szak­­szervezet elhatározott és ösz­tönzött megerősödésével, sa­játos társadalmi szerepeik hatékony és érdemi teljesí­tésével — a pártmozgalom­nak vissza kell nyernie iga­zi arcát, és az „igazgatás” helyett következetesen poli­tizálnia kell; a holnapot, a jövőt előkészítő, megalapozó tennivalókhoz kell kötődnie. A politika, a párt társa­dalmi funkciója ugyanis ép­pen az, hogy ezekkel törőd­jön, célokat, elveket, értéke­ket alakítson ki, s ezáltal a fejlődési pályát, annak irá­nyát jellegzetességeit előre és tudatosan megkomponál­ja. A napi tennivalók, feszült­ségek esetén viszont ösztö­nözni kell, hogy azokkal, az ügyek intézésére jogosítvá­nyokkal, eszközökkel rendel­kező intézmények birkózza­nak meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy a megye párt­­szervei a jövőben bűnösen távol maradnak gondoktól, érdekütközésektől, hiszen ezek fontos tapasztalatokat szolgáltatnak a politika gya­korlati megvalósulásáról. A párttestületeknek állandó és valósághű kapcsolatban kell állniuk a megye valameny­­nyi fontos társadalompoliti­kai kérdésével, de tartózkod­niuk kell a nem politikai természetű konfliktusokban az igazságtevéstől. És hogy szakmai, gazdasági gondok ne duzzadhassanak politikai jellegű konfliktussá, azzal kell többet törődnünk, hogy a megyében működő szak­mai, érdekvédelmi, államha­talmi szervek alkalmasak legyenek a sokféle érdek feltárására, nyilvános ütköz­tetésére, integrálására... mert nekik is — akár a pártmozgalomnak — ma még ez a leggyengébb pontjakü­lönböző politikai intézmé­nyeik vezetőivel való hagyo­mányos kapcsolat, rendsze­resen el kell jutnunk a tes­tületekben dolgozó kommu­nistákhoz, s a párttagsággal folytatott eszmecsere révén a kommunistáik véleménye, kezdeményezése jelen lesz minden intézményben és társadalmi szervezetben. Leginkább gazdasági prob­lémáikkal terhelt megye lé­vén, a kapcsolatépítés legel­ső terepe itt a szakszerveze­ti mozgalom, ahol jó mun­kamegosztás és gyümölcsöző együttműködés van kialaku­lóban a szerkezetváltás stra­tégiai és nap­­i kérdéseiben, a feltételteremtésben, a kor­mánnyal való tárgyalásban a megyei pártszervek és a szakszervezetek között (pél­dául a vaskohászat jövőjé­vel kapcsolatos elgondolások kialakításában, vagy a MI­NO Cipőgyár borsodi egysé­ge sorsának ügyében­. Ezért számunkra nagyon fontos a rendszeres kommu­nikáció, a folyamatos véle­ménycsere. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a párt kapcsolata sem saját szerve­zetén belül, sem külső kon­taktusában nem korlátozott. Ha ezt a véleménycserét a szervezeti keretek túlságo­san alá-fölérendeltségi vi­szonyai nehezítik, az infor­máció és a világosan meg­fogalmazott szándék is el­torzulhat. A több döntési lépcsőben irányított szerve­zetek sokszor csupán másol­ják az irányítók munkastí­lusát, sőt nemritkán hatá­rozatait i­s. A helyi tenni­valók felismerése, a kezde­ményezés helyett a felsőbb határozatoknak való megfe­­leés, a papírforma szerinti végrehajtás, a bürokratikus módszerek váltak általános­sá. Ezért a tartalmi meg­újulás egyik előfeltételének tartjuk a pártmozgalom szer­vezeti kereteinek megváltoz­tatását. Egy korábbi fel­adatkörhöz kialakított struk­túra ugyanis törvényszerűen fékezi a tartalmi változáso­kat, és fordítva is igaz: a forma ésszerű módosítása­ gyorsíthatja, garantálhatja a tartalom kiteljesedését. Változtatásaink egy részé­vel éppen azt akarjuk ki­kényszeríteni, hogy a régi módon már ne is lehessen dolgozni. A párt belső struktúráját szemügyre véve nyilvánva­ Az új törekvések és a ré­gi beidegződések között je­lentős ellentmondások fe­szülnek. Nehezen tudunk megszabadulni attól az illú­ziótól, hogy a valóság vál­tozása csupán pártdöntés kérdése, s egyesek újra és újra a régi recepteket ven­nék elő, látványos akciókat, határozatokat, a vezetők ra­dikális cseréjét kívánják. Miiközben ez sok esetben in­dokolt, az nem elfogadható, hogy a mindennapokban, a kisközösségekben nem kí­vánnak változást. Mi viszont azt szeretnénk elérni, hogy a mások iránt támasztott ösz­­szes követelményt érvénye­sítve felértékelődjön a helyi közélet is. A párttagok, pártszervezetek tapasztalják és értsék meg, hogy saját környezetükben helyettük más nem fogja azokat a po­litikai értékeket képviselni, amelyeket a kommunisták képviselhetnek; érdemi, al­kotó részvételük a döntések­ben nemcsak kívánságuk szerinti lehetőség, hanem ál­landó kötelesség és kényszer is. Azt a nézetet mi is oszt­juk, hogy az önállóságnak és a párt belső demokráciá­jának is vannak korlátai. A legfontosabb viszont az, hogy a párt a cselekvőké­pességét meg tudja őrizni. Az önállóság nem jelenthet különutat. Jelentheti viszont a módszerek szuverenitását! A nyilvánosság valóban nem azonos belső életünk kitere­getésével de kell, hogy je­lentse a megye lakosságá­nak egészét, vagy jelentős részét érintő kérdéseknek a széles körű nyilvánosság előtt való megvitatását. A megyei pártbizottság él­ve az önálló felelős döntés lehetőségével, olyan munka­módszer meghonosítására tett javaslatot, amely alkal­mas a felismert hiányossá­gok szűkítésére, esetleg megsz­üntetésé­re. A testület elsősorban sa­ját munkájának megjavítá­sára hozott határozatot, és a jóvá vált, hogy ehhez egy­szerre több, logikailag egy­­egy­mással összefüggő változ­tatásra van szükség. Korsze­rűsíteni kell a testületek tartalmi munkáját, a párt­­szervezetek irányításának és együttműködésének rendjét, valamint az apparátus struk­túráját. Ezzel olyan új haj­tásokat oltunk a régi törzs­be, amelyek jótékony hatás­sal lehetnek a mozgalom egészére. Egy demokratikusan alul­ról építkező, mozgalmi jel­legű irányítási-döntési me­chanizmus kialakítását való­sítjuk meg. Azt, hogy a me­gye pártmozga­lmában álta­lános szabály legyen a párt­­szervek és -szervezetek ön­állósága és partneri — nem pedig hierarchikus — viszo­nya, a kezdeményezések szabadsága, az alulról épít­kező, a tagsággal együtt tör­ténő véleménykiialakítás, po­litikai akarat­képzés. A me­gyei pártbizottság szerepe ebben a mechanizmusban elsősorban az, hogy szelle­mi műhely, információszol­gáltató, a tapasztalatok kon­centrációjának és összegzé­sének, a gondolati fogódzók megfogalmazásának a fóru­ma. Utasításokat csak kivé­teles esetben ad, a felsőbb pártszerv ilyen jellegű jogo­sítványait csak akkor érvé­nyesíti, ha megítélése szerint a politikával szemben álló tendenciák megfékezésére, megakadályozására van szükség. Ezek a célok demokrati­kusan születtek. És még így is voltak — és ma is van­nak — ellenzői. Vannak, akik keveslik, mások sokall­ják a demokrácia, a nyitott­ság, a nyilvánosság irányá­ba eddig tett lépéseinket, pártszervek,­­szervezetek számára a szervezeti feltéte­lek megváltoztatásával kí­ván kedvezőbb terepet biz­tosítani. Kevesebb kérdés kerül a végrehajtó bizottság elé, az is elsősorban előké­szítés céljából, az érdemi döntéseket a havonta ülése­ző pártbizottság hozza meg. Ettől azt reméljük, hogy a döntési átfedések csökken­nek, a végrehajtás meggyor­sul, s a pártbizottság való­jában politikai gazdájává válik területének. Az együttműködés pályái ezentúl nem eleve elrendel­tek, hanem az egyes párt­szervek és -szervezetek poli­tikai szükségletek szerinti, saját kezdeményezései nyo­mán alakulhatnak. Meggyő­ződésünk, hogy ez nemcsak a pártszervezetek egymás közötti, hanem a társadalmi intézmények helyi szerveivel kialakított kapcsolatának minőségi megújítását is elő­segíti. Ugyancsak az áttételek csökkenése motiválta az ap­parátus működésének kor­szerűsítését is. Korántsem hisszük, hogy a változások megoldják a leg­égetőbb társadalmi, gazda­sági kérdéseinket. Nem az önmozgatás, az önmagáért, illetve a mindenáron való átszervezés volt a célunk. Meggyőződésünk, hogy kor­látokat bontunk le, áttétele­ket szüntetünk meg, tágabb teret, több és jobb feltételt biztosítunk az önálló, felelős cselekvéshez. Tudjuk, ezek az intézkedéseink látszólag a „formai oldalt” erősítik, a hangsúly viszont a tartalmi munkán van. Ez utóbbira is megvannak a megyei prog­ramjaink. Megvalósításukat azonban legalább azok a for­mai kötöttségek ne akadá­lyozzák, még csak ne i­s hát­ráltassák, melyeknek felszá­molása rajtunk múlik. Ha a gyakorlat nem igazolja e változtatások irányának és módszerének helyességét, lesz erőnk és bátorságunk változtatni rajta. Demokrácia v­örszerepben As önállóság nem különüt) A pártmozgalomnak vissza kell nyernie igazi arcát! *Irta: Dudla Jessef, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság első titkára

Next