Népszava, 1989. február (117. évfolyam, 27–50. sz.)

1989-02-17 / 41. szám

NÉPSZAVA 1989. FEBRUÁR 17., PÉNTEK Sport Gombatenyészet a légópincében Sajtótájékoztatót tartott a debreceni baráti kör titkára Sajtótájékoztatót tartott a vádlott. Tárgyalás előtt rit­kán van példa hasonló esetre, hiszen egy ügy háttere mindenekelőtt a rendőrséget, majd a bíróságot érdek­li. Joggal vetődött fel a kérdés: Császár Ferenc, a DMVSZ baráti körének ügyvezető titkára, a bundabot­rány egyik vádlottja, miért nem a nyomozóknak mondta el azt, amit tegnap az újságíróknak. A hűtlen kezelés bűntettével, valamint vesztegetés és magánokirat-ha­misítás vétségével vádolt Császár Ferenc erre felmuta­tott két vaskos iratgyűjteményt, mondván, mindezt hiá­ba írta le, hiába akarta elmondani a vizsgálat során, a nyomozókat csak egyes részletek érdekelték. Ők csak a piramis alján és közepén lévő személyekkel foglal­koztak. A Mai Nap szerkesztősé­gében tartott tájékoztatót Császár Ferenc azzal kezdte, hogy nem felmentést kér — hiszen hibázott —, bár nem érzi magát bűnösnek. S az­tán sorra következtek az ő „vádpontjai”. Debrecenben az elmúlt öt esztendőben hat ügyvezető elnöke volt a klubnak és tíz vezető edzője a labdarúgócsa­tatnak. A já­tékosok megszerzésére, la­kásokra, jutalmakra legke­vesebb 50 millió forint ment el. Történhetett mindez azért, mert megosztott volt a városban a politikai veze­tés és ez megosztotta a sport­vezetést is. S a megosztott­ságban éppen alul lévők képtelenek voltak elviselni a riválisok sikerét, így az el­nök vagy az edző már a ki­nevezés pillanatában bukott volt. Beszélt eladott és megvett mérkőzésekről, a labdarúgók libatenyészetéről, arról, hogy a megyei tanács légópincéjé­­ben a csapat vezetői miként termeszthettek gombát, má­sutt meg tormát. Elmondta azt is, hogy a klub társadal­mi elnöke — hivatásos ka­tonatiszt — még attól sem riadt vissza, hogy taktikai eligazítást tartson a játéko­soknak, s csak utána szólha­tott az edző. Nincs tudomása arról, mi­ként osztoztak a Honvéd já­tékosai a pénzen, arra vi­szont emlékszik, hogy a baj­nokcsapat csak azután vo­nult ki a pályára, amikor Sallai már értesült a felesé­gétől, hogy ott a pénz a la­kásán. Szerinte valamennyi Honvéd-játékosnak kellett tudnia a bundáról...! Sőt, az akkori debreceni edző, Puskás Lajos szerint Komo­ré Imre, a Honvéd edzője is tudott a dologról! Puskás beszélt Császárnak arról, hogy Komora nem fogadta el a neki felajánlott ötven­ezer forintot. Arra hivatko­zott, hogy hivatásos katona nem tehet ilyet... Egy sor kérdést persze nyitva hagyott ez a rendha­gyó sajtótájékoztató. Még akkor is, ha Császár Ferenc igyekezett mindent a legna­gyobb alapossággal feltárni. Igaz, a megválaszolatlan kérdésekre nem neki kellene elsősorban felelnie. Vajon miért nem érdekelte a nyo­mozókat részletesen az ügy? Miért kap még mindig név­telen telefonokat, és miért fenyegetik? Természetesen az ő véleménye csak az egyik oldal álláspontja, a kép úgy lenne teljes, ha a vele szem­ben állók is elmondanák észrevételüket. Erre várni kell a tárgyalásig! Lázár Lajos Rövid hírek # Hazaérkezett a ma­gyar kötöttfogású birkózó­küldöttség Teheránból. Az iráni nemzetközi viadalon Faragó József (48 kg), Ig­­nácz Zoltán (82) és Major Sándor (90) aranyérmet szerzett, míg Lakatos Zol­tán (62) a 3. helyen vég­zett. # Szerdán kezdődött és tegnap folytatódott a Mátrá­ban az északi sí IBV. A má­sodik napon — hasonlóan a nyitányhoz — a külföldi ver­senyzők végeztek az élen. A síugrás csapatversenyét az NDK együttese nyerte s az északi összetettben is NDK- beli sportoló, Faik Schwaar diadalmaskodott.­­ Teremlabdarúgó-formát rendeznek szombatom, 13 órá­tól a Fáy utcai sportcsar­nokban. A Duma—Fűszert Kupáért pályára lép többek között a II .Dózsa, az MTK­­VM, a Bp. Honvéd öregfiúk­­csapata és az újságíró-válo­gatott is. GESZTUS Szidjuk, kritizáljuk (meggyőződésünk: jót akarva, joggal) a sporthivatalt, most vi­szont: dicsérjük! Deák Gábor, az ÁISH elnö­ke tegnap a híres óbu­dai étteremben, a Sí­posban fehér asztal mellett búcsúztatta azokat a korábban sok sikert megért sportve­zetőket, akik — rövi­den — már nem sport­vezetők ... Gesztus, el­ismerésre méltó gesz­tus! Lehetne magán­ügy is, de nem az: a magyar sport ügye. Ez is .. . sp. Vasárnap: Malév Kupa Fiatal szakág, ifjú hölgyek „Odafenn és idelenn ugyan­az a figyelem”, valamint „Szárnyakat adunk vágyai­nak” — hangzanak a Malév szlogenjei. A reklámmonda­tok ezúttal nemcsak a légi közlekedésre, hanem a sport­ra is igazak, legalábbis ez derült ki a Malév Kupa nemzetközi junior női pár­bajtőr Budapest-bajnokság tegnapi sajtótájékoztatóján. Vida János, a Budapesti Vívó Szövetség főtitkára emlékeztetett arra, hogy a vasárnapi viadal folytatása a január eleji versenysoro­zatnak, amikor négy „fegy­vernem fiatal képviselői ve­télkedtek a Budapest-baj­nokságért és a Világ Kupa­­pontokért. Urbán Ferenc, a támogató cég, a Malév marketing fő­osztályának vezetője el­mondta, hogy 350 ezer fo­rinttal támogatják a fiatalok vívását, ennek egy részét a januári viadalra fordították, a többivel a női párbajtőrt segítik. A Malév Kupáért vasár­nap 8 órakor a Nemzeti Sportcsarnokban kezdik meg a csatározást, itt vív­ják le a 32-es táblát is. A döntőnek 18 órakor a BNV területén lévő E-pavilon ad otthont. Szabad-e a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni? Ha nem is éppen ebben a megfo­galmazásban, de lényegében e kérdés körül folyt a szak­­szervezeti sportvezetők két­napos tanácskozása. A vita­indító helyzetképet Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára vázolta fel, majd igye­kezett választ is adni az egy­re türelmetlenebb és húsba­vágóbb össztársadalmi és a legszemélyesebb egyéni prob­lémákra. S ha olykor úgy érezhette, hogy a szíve vágya és az ésszerű lehetőségek szemben állnak egymással, akkor is megpróbálta meg­nyugtatni a szakszervezetek legrutinosabb sportszerve­zőit, s ébren tartani bennük a hitet, hogy előbb-utóbb a népgazdaság is „belátja”­ most felszámolni egy életké­pes sportszervezői hálózatot, az a legnagyobb áldozatok közé tartozna a szakszerve­zeti mozgalom szerepváltása során. A vitában egymás után szólaltak meg az ágazati és megyei szakszervezti taná­csok sportfelelősei, s mond­ták el aggályaikat, a radiká­lisan megvont anyagi támo­gatásból fakadó közvetlen gondjaikat, s ismertették, hogy az adott helyzetben mi­lyen módszerekkel kívánják megőrizni a korábbi, sport­­kedvelők bizalmát, hogyan próbálják — Kozma Tibor textilipari példája — a ta­valyi 500 ezer forint helyett 16 ezerből elősegíteni a ke­mény fizikai munkát végző munkások és munkásnők rendszeres testmozgását. A hagyományos szakszer­vezeti sportnapok idei meg­rendezése is kétségessé vált egyik-másik, komoly ága­zatban, a szakszervezetek megyei tanácsai pedig szin­te szabadulni akarnak az egész testnevelési és sport­­mozgalomtól. Juhász László­né, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsának sportvezető­je majdnem sírva mondta el, hogy a költségvetésükben egyetlen fillér sincs sportra! „Eddig három sportágban 19 ágazat sporttalálkozóját ren­deztük meg évente, s mind­ezt egy tollvonással eltöröl­ték!” — kesergett joggal. Szerencsére, akadtak biz­tatóbb felszólalások is. Így például Orosz Miklós Bara­nya megyéből arról számolt be, hogy az anyagi bázis megteremtését hogyan oldot­ták meg, a koldulástól kezd­ve a vállalkozásokon át egé­szen a támogatók megnye­réséig. Szolgáltató irodát ál­lítottak fel, s felajánlotta, hogy más megyék rendel­kezésére is állnak. A merész kezdeményezések, az újszerű megoldások példatárát egé­szítette ki Táncos Gábor, a postások képviseletében, s az adott helyzetben szerencsés­nek mondotta magát, mert vezető titkáruk felismerte a sport hatalmas kötőerejét. A hozzászólások egyébként híven tükrözték, hogy a szak­szervezeti megyei tanácsok­nál dolgozó sportvezetők vannak a legnehezebb hely­zetben, s újabban álláske­reséssel töltik idejük jelen­tős részét. Az ágazati sport­­szervezőket egyelőre csak a sportra fordítható összegek ijesztő csökkenése foglalkoz­tatja, de érzik ők is, hogy legfelsőbb szinten alábecsü­lik a sport jelentőségét a dolgozókkal való mindenna­pi kapcsolatban. A közlekedési dolgozók képviseletében Ricsovics László azt javasolta, hogy a SZOT és a kormány üljön le a sport és a testnevelés kér­désében is tárgyalni, Tóth Árpád, a KPVDSZ sportfe­lelőse pedig azt vetette fel, hogy addig is, amíg megol­­dódta­k a problémák, a kong­resszusi anyag előkészítésé­ben kapjon a sport komoly hangsúlyt. Ez utóbbi kérdés­ben több megerősítő hozzá­szólás hangzott el, s azt is egyetértéssel fogadták, ami­kor Nagyváradi Róbert, a bányaipari dolgozók sport­felelőse az ÁISH nagyobb hozzájárulását követelte, amit Völgyi László, a közal­kalmazottak képviselője is alátámasztott: az állami költ­ségvetésnek még mindig csak alig 5 százaléka jut a szabad­idősportra! ... A tanácskozás során fel­szólalt a Magyar Természet­­barát Szövetség és a Magyar Camping és Caravanning Club képviselője is, felkí­nálva az előttünk álló „hét szűk esztendőre” a viszony­lag kis fizetésűek számára is elérhető természeti szép­ségeket. Befejezésül Borbély Attila, a SZOT testnevelési és sportosztályának vezető­je összegezte az elmondotta­­­­kat, s leszögezte: az eddigi szakszervezeti sportirányító és rendezvényszervező tevé­kenység átértékelésére, az állami és szakszervezeti szer­vekkel való viszony újraren­dezésére van szükség. Vándor Kálmán A sportkötődés és a szakszervezetek SIKERFILMEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA TÚSZTÖRTÉNET GAZDAG GYULA filmje. A forgatókönyv alapján írta­: Cs. Horváth, rajzolta: Fazekas 13. Ma ért véget a téli szünidő. Ezért 15. A TANÁRNŐ, MIUTÁN BEZÁRTA A KAPUT, ELSIET, ÁT AZ UDVARON AZ ÉRKEZŐ PEDIG EELMEGY... EMELETRE. ŐK KETTEN UTÁNA. A LEFEKVÉSHEZ KÉSZÜ­LŐDŐ LÁNYOK SZEME ELKEREKEDIK A MEGLEPŐDÉSTŐL. 'maradjatok csöndben! Kapjátok össze MAGATOKAT, AZTÁN BEFELE A KETTES­ HÁLÓBA' • • Össztűz az uszodai sztáredzőkre Széchy és Kiss kontra edzőbizottság és elnökség — Ki diktál az úszósportban? — Hargitayékat leszavazták helyet szorított benne a BVSC úszóinak. Az új név­sort szövetségünk elnöksége is jóváhagyta — olyan kö­rülmények között, hogy Har­­gitay András ex­szövetségi kapitányt és engem a dön­tő többség leszavazott. Mi ugyanis az eredeti változat mellett kardoskodtunk ... — Mi kifogása van Széchy Tamásnak és Kiss László­nak a BVSC-s úszók ellen? — Személy szerint semmi, Széchy például Debnár Ta­mást is szívesen kivitte vol­na Perthbe, de edzője, Rá­­tonyi Gábor nélkül. Az okoz gondot, hogy a Rátonyi ve­zette BVSC-team merőben más elvek, metodika sze­rint készül, mint a Széchy— Kiss csapat. Márpedig Szé­chy egységes módszerek alapján dolgozó tábort sze­retne. Ebben szakmailag igaza is van, az más kérdés, hogy a BVSC-műhelynek is meg kel adni és meg is ad­juk a lehetőséget a délvidé­ki edzőtáborozásokra. Meg­jegyzem, ők jelenleg Tuné­ziában gyakorolnak, részben szövetségi pénzen ... — Akkor most hogy áll az ügy? — Rosszul... Beszéltem telefonon a „perthiekkel”, de ők kereken elzárkóztak a „vegyes” kubai tábor gon­dolatától. Kiss László azt mondta, hogy ha Rátonyi és a BVSC-sek utaznak, ak­kor ő visszamondja a rész­vételt, tanítványaival együtt. Természetesen rám kötelező érvényű az elnökség dönté­se ... M­ielőtt állást foglalnék az ügyben, feltét­lenül előre kell bocsátanom egy fon­tos tényt: én is tagja vagyok a szövetség elnökségének, de, sajnos, más irányú elfog­laltságom miatt nem lehettem jelen az omi­nózus szavazásnál. Bár ... Ha jelen vagyok, akkor is vesztünk. Mármint mi, a főtitkár­ral és az exkapitánnyal... Ezzel máris sok mindent elárultam, s kö­zöltem a véleményemet. De bővebben is ki­fejteném ... Egyszerűen elképesztőnek és elfogadhatatlannak minősítem mind az ed­zőbizottság, mind az elnökség határozatát, amivel megkontrázzák azt a két edzőt, akit nyugodt lelkiismerettel sorolhatunk a világ legjobb trénerei közé! Már-már hajlok ar­ra, hogy rábeszéljem majd a két szakem­bert: vegyék rá az edzőbizottság és az el­nökség tagjait, hogy — ússzanak ők! Vagy ha nem is osztják ebbéli elképzelésemet, annyit bizton megtehetnek, hogy kijelentik: a jelen körülmények között — mivel ők nem tudják — vállalja az elnökség a fele­lősséget az Európa-bajnoki felkészülés sike­réért! Josem nekem kellene magyarázni, elvégre i­s — elvileg legalábbis — szakemberek ülnek az említett testületekben. Széchy és Kiss már bőven bizonyított annyit, hogy nyugodtan rájuk lehet bízni, kikkel akar­nak edzőtáboroztatni. Ha ők azt mondják, hogy — már elnézést, de — pityipalkóval, akkor el kell nekik hinni: a jövő eredmé­nyei szempontjából döntöttek így. Azt, ugye, senki nem vitatja, hogy Eger­­szegiéknek helyük van a kubai edzőtábor­Az úszóválogatott perthi (Ausztrália) edzőtáborozásá­ról február 28-án érkezik haza a Széchy Tamás és Kiss László vezette csapat. A keret következő melegég­övi edzőtáborozása március 3-án kezdődik Kubában, ahova húsz úszó és négy ed­ző utazik , de hogy kik, azt pillanatnyilag még fele­lőtlenség lenne megjósolni. Hogy miért, arról Osváth Sámuel főtitkár nyilatkozott az MTI-nek: — Széchy Tamás és Kiss László — akik joggal él­veznek bizonyos kiváltságo­kat, hiszen sportágunk 43 szöuli olimpiai pontjából 41-et az ő versenyzőik hoz­tak — összeálított egy név­sort a kubai edzőtáborra. Ezt a listát az edzőbizottság több helyen megváltoztatta­­ban? És azt ki meri vitatni — ha van ilyen, kérem, jelentkezzen (!) —, hogy amennyi­ben két olyan kiváló szakember, mint Szé­chy és Kiss valakiket menedzselni akar, akkor azokat érdemes is menedzselni?! Kiss László — tökéletesen érthetően — nem akar­ja hetekre itthon hagyni a jövő Egerszegi­­jeit, s ki az, aki ebben őt meg akarja aka­dályozni? Válaszolok: az edzőbizottság elnöke, aki életében nem nevelt még egy „harmadosz­tályú” úszót sem; az edzőbizottság néhány tagja, akik nem tudnak más mögé bújni, mint Debnár Tamás értékes, de abszold értelemben már nem oly „nagy szám” olim­piai ötödik helye mögé; az elnökségi tagok, akik nemrégiben még sütkéreztek a Széchy- és Kiss-tanítványok fantasztikus szöuli sike­reinek fényében, de egyébként a tisztelet egy-két (tényleg csak egy-két!) kivételnek — az égvilágon semmi mást nem csinál­nak! C­sak megkontrázzák az avatott, ezerszer bizonyított mesteredzőket! Meg a fő­titkárt, aki, ugye, érdekeiket távollétükben képviselte ... Meg az exvilágbajnok exka­­pitányt, ami azért minősíti is állásfoglalá­sukat, szakértelmüket, elkötelezettségüket. Talán nem túlzom el: amennyiben sürgősen nem hívnak össze e témában rendkívüli el­nökségi ülést, s nem „rendeződnek vissza” a kubai edzőtábor dolgai, akkor tényleg nincs más hátra, mint amit már korábbban is javasoltam: ússzon az elnökség!... Csak el ne sodorja tagjait az általuk kavart vi­har! Serényi Péter 15

Next