Népszava, 1989. április (117. évfolyam, 77–100. sz.)
1989-04-01 / 77. szám
_ ______________________________________ ____________________________________SZOMBAT, 1989. ÁPRILIS 1. NÉPSZÓ A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK ÜLÉ laihoz igazodva — az országos szövetséget elnök és elnökhelyettes vezesse. Nem értett egyet azzal az elképzeléssel, hogy a kongresszus rendes ülésére legalább háromévenként kerül sor. Ehelyett felvetette, hogy háromévenként legyenek páros, illok, de csak az előbbit előzze meg az alapszervezetekből induló teljes körű választás, így a választási ciklus időtartama 6 év lenne, s nem vonná el a figyelmet és az energiát az érdemi munkától. Gálné Fekete Erzsébet, a SZOT Országos Ifjúsági Tanácsának tagja hozzászólásában kifejtette, hogy a szövetség alapokmányában egyértelműen meg kellene fogalmazni : a munkavállalók, a szervezett dolgozók jövőjeattól függ, hogyan érvényesítik a szakszervezeteik a szervezett ifjúság érdekeit. Szerinte a szakszervezeti mozgalom tavaly történelmi pillanatot szalasztott el, amikor a megújulásra készülve „nem szólította meg” saját fiataljait, s nem vonták be őket a döntésekbe. Rossz az a szervezeti felépítés és működési mechanizmus, amely nem teszi lehetővé a fiataloknak, hogy kezükbe vegyék saját sorsuk intézését. Javasolta, hogy a jövő évi szakszervezeti kongresszuson arányuknak megfelelő képviseletet biztosítsanak a fiataloknak. — Ha jövőt és tekintélyt akarunk adni a szövetségnek, akkor annak megfelelően kell dolgoznunk is — mondta hozzászólásában Fodorné Birgés Katalin, a Békés megyei szint vezető titkára. Úgy fogalmazott, hogy napjaink felgyorsult politikai életében megfontoltan, mégis határozottan és gyorsan kell dolgozni, s most elsősorban az országos szövetség alapokmányának fő elveiben megállapodni. Ez nem mond ellent az alulról építkezés szabályának, hiszen éppen az alapokmány-tervezet alternatív javaslatai teremtik meg a lehetőségét annak, hogy a szövetséget akaró és elfogadó tagság a maga számára a legmegfelelőbbet válassza. Felszólalásában Fodorné Birgés Katalin kényes témákat is említett. Mint mondotta, félti a mozgalom egységét a hatalmi harcoktól, amelyek sajnálatos módon több szinten jelentkeznek. Szerinte gyakran pozícióféltésből kevesen „szállnak be a ringbe” a szakszervezeti egységért. A jövőről szólva hangsúlyozottan hívta fel a testület tagjainak figyelmét a többpártrendszer politikai valóságára, s az ebből adódó speciális szakszervezeti feladatokra. A területi szövetségek jövőbeli szerepét hangsúlyozva kiemelte, hogy a döntési színtereken kell a szakszervezeti érdekérvényesítésnek megvalósulnia, így a területi szövetségek véleménye szerint jelentős szerepet tölthetnek majd be az országos szövetségben is. az „A” változat mellett voksolt, majd némiképp vitatkozva más felszólalókkal hangsúlyozta, hogy a szövetséghez való tartozásnak a tagdíj meghatározó eleme, s annak több mint anyagi természetű vetületei vannak. Kollár Enikő, aki a textiles szakszervezetet képviselte az előkészítő bizottságban, elmondta: a szövetség létrehozásának egyik meghatározó indítéka volt, hogy az érdekképviseletre, az élet és a gazdaság minden szintjén szükség van, s e szövetség tagszervezetei éppen a tagságuk révén rendelkeznek majd a gazdaság és társadalom különböző szféráiban a megfelelő képviselettel. Természetesen az alapokmánytervezet a jelenlegi gazdasági felépítettséghez, annak alapján készült, s változásával természetesen rugalmasan változnia kell a szövetség és mozgalom feladatainak is — az alapokmánynak ezt is biztosítania kell. A továbbiakban Kollár Enikő a területi szövetségek szerepéről szólt. Úgy fogalmazott, hogy a területi szövetségeknek valós feladatuk és funkciójuk a területen van, hiszen a helyben megoldható feladatok rájuk várnak. Karácsony Mihály, a SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja, aki ugyancsak részt vett az előkészítő bizottság munkájában, az alapokmányban szereplő egyenjogú és önálló kifejezések mellett az egyenrangú kifejezés használatát is javasolta, s ennek értelmezéséről szólt részletesen. Hozzászólásának másik felében a szövetségbe való felvétel javasolt módját kifogásolta, véleménye szerint a megalakuló országos szövetségnek szélesre kell tárnia a kapuit. Úgy kell létrehozni ezt a szövetséget, hogy abban ne legyen, ne érződjön szelekció, amely egyes esetekben már a közeledési hajlamot is gyengítheti. A négymilliós szakszervezeti tagság még nem hallatta a szavát. A dokumentumkészítők felelőssége tehát hallatlanul nagy, hogy mit adunk vitára a szervezett dolgozók nagy nyilvánosságának — mondta Varga Gyuláné, a MÁV Nyugati pályaudvar szb-titkára. Tartalmi és fogalmazási kérdésekről szólt, azt hangsúlyozva, hogy a tagságnak tudnia kell, miről dönt, mit kap, mit várhat az alakuló új szövetségtől. Egy hozzászólói javaslattal vitatkozva elvetette a teljes jogú, illetve megfigyelői jogú szövetségi tagság gondolatát. Takács László, az építők szakszervezetének titkára utalva a korábban jelzett konfliktusra, melyet a bizottsági előterjesztés melletti elnökségi javaslat okoz, hangsúlyozta, hogy országos vitára kerülően csakis a SZOT-plénumvaslata legyen. Javasol hogy az országos vita után bizottságot bízzák meg a ta összefoglalójának kötésével, s ez kerüljön a kongresszus elé. Nyers őszinteséggel Takács László arról is h. az szmt-k most fő problémája 1988 szeptere óta téma a különböző tetületi üléseken, mégi érzi, hogy szemért agyonhallgatták ely. Általános megállapítása a hozzászólónak, hogy az szövetség megalakítás.., formai jegyei nagyon forrak, de a mozgalom mejrásához elsősorban nem mai anyagi, hanem politik közelítés kell. (Folytatás a 3. oldalról) Ne legyen egységes a tagdíj Dr. Baka András, a TUDOSZ elnöke, az alapokmányt előkészítő bizottság tagja, meglepetéssel vette tudomásul, hogy a bizottsági javaslat mellett megjelent az elnökség javaslata is, amelynek pozitív tartalmát hangsúlyozva megemlítette felmerült gondját is: az elnökség politikai-társadalmi súlya esetleg befolyásolja majd a viták során a tagság véleményét. Magáról az alapokmány-javaslatról szólva elemezte a paritásos és létszámarányos képviselet közötti különbséget, s paritásos képviselet mellett voksolt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy véleménye szerint az új Szaktanácsnak szakítania kell a korábbi, hagyományosnak nevezhető munkastílussal, hiszen a szövetségi rendszerben elsősorban országos, sok szakmát érintő ügyekkel kell foglalkoznia, nem pedig, mint eddig gyakran, részfeladatokkal. Dr. Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke, a testület munkájának felelősségéről szólt, hiszen a szakszervezeti mozgalmon belül és kívül egyaránt nagy figyelem és érdeklődés kíséri az alapokmány tervezését, s közeli vitáját. Javaslata szerint a tagsági vitára minél többb választási lehetőséget kínáló, egyetlen anyagot küldjenek, amelyhez szükségesnek tartja csatolni az új szövetség megalakításának, az alapokmány elfogadtatásának indítékait. Konkrét javaslatai közül érdeklődés fogadta az alapító tagok meghatározásával kapcsolatos fejtegetését, valamint azt a javaslatát is, amely szerint a szövetség tagsági díját a szervezet által nyújtott szolgáltatások igénybevétele alapján állapítsák meg. Hiányolta a felszólaló az alapokmányból a nemzetközi kapcsolatokban, illetve az üdültetésben vállalt vagy tervezett feladatok rögzítését. Horváth Károly, a Csongrád megyei szint vezető titkára 50 megyei szakszervezeti titkár véleményét hozta az ülésre. A kollektív vélemény szerint a tagsági vitára nyitottabb, több változatot tartalmazó javaslatot kellene kiadni. Hiányolta az alapokmányból a szakszervezeti törvényre való konkrét hivatkozást, és javasolta, hogy az alapdokumentumban rögzítsék: nagy ügyekben csak a plénumnak legyen joga dönteni. A területi szövetségekről szólva javasolta, hogy az országos szövetség struktúrájának részeként alakítsanak területi érdekegyeztető bizottságokat is. Szelei Tibor, az Alföldi Nyomda szb-titkára a döntéseket meghatározó határozatképesség pontosítását, egyértelmű tisztázását kérte. Dr. Csere Tibor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem szb-titkára az alapokmány egyes megfogalmazásaira tett javaslatai mellett indítványozta, hogy a szakszervezeti tagdíjak megállapításánál a szakszervezeteknek saját hatáskörben legyen lehetőségük eltérni. A felszólaló az alapokmányban nem érezte tisztázottnak a közös vagyon felosztásának kérdését, ennek pontosítását kérte. A területi önállóság megnövekvő szerepét hangsúlyozva arra utalt, hogy a megyei érdekérvényesítés az elkövetkező időkben meghatározó feladata és kötelessége lesz a szakszervezeti mozgalomnak. Antal Géza, a Bonyhádi Cipőgyár szb-titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapokmányban javasolt három évenkénti kongreszszus túl sűrűnek tűnik, hiszen ha a korábbi gyakorlatnak megfelelően a kongreszszusokat választások előzik meg, akkor sok esetben a most annyira szükséges érdemi szakszervezeti munka a formai kötelességek irányába tolódik el. Javasolta a négyévenkénti kongresszust. Szolgai János, az ÉSZAKTERV szakszervezeti titkára az elnökség összetételére tett alternatív javaslatok közül SZÖVETSÉG ÉS TÜRELEM A Gutenberg Szakszervezeti Szövetség néhány napja tanácsülést tartott. A nyomdászok, a papíriparosok, a sajtó és a könyvkiadás képviselői, valamint a szövetség vezetői között olyan vita alakult ki, amit nem éppen a kölcsönös megértés és tolerancia jellemzett. Hogyan ítéli meg a szövetség működését Horai Tibor, a GSZSZ titkára? — Ennek a szövetségnek a létrehozásáról egy országos értekezlet döntött. A négy, önállóvá vált szakszervezet is most tanulja az önálló létet és a szövetségi szerepet, az együttműködést. Ez a forma vadonatúj, és persze, ideiglenes. Majd a kongresszus fogja eldönteni, megtartja-e ezt a formát, vagy mást választ. Azt tudom tehát mondani, hogy ha nem is ideális a szövetségünk, több olyan együttes fellépésünk volt a néhány hónap alatt, ami azért túlmutat a funkcionális zavarokon. Közösen léptünk fel például a drasztikus központi áremelések idején, azért, hogy a szövetséghez tartozó vállalatoknál minimum 15 százalékos bérfejlesztést adjanak... Egyébként meggyőződésem, hogy a szövetség egységéhez, a vitákban nagyobb türelmet és egymás iránti bizalmat kell tanúsítani. SUTTOG A VÁROS Suttog-e még a város? — kérdeztük dr. Horváth Károlytól, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának vezető titkárától. — Suttog — hangzott a válasz. — Meg kell mondanom, hogy az első szegedi lebukások után megkérdezik tők a dolgozók egy szakszervezeti fórumon, mit tettünk mi annak érdekében, hogy a visszaéléseket megakadályozzuk? Én azt mondom, ez rendszerbeli kérdés. Szegeden és Csongrádban csak az van, ami az országban van. A furcsa legfeljebb az lehet, hogy nálunk mindenkinél hamarabb felvállalta a sajtó, hogy belevágjon a gennyes sebbe. Hiszen az emberek mindenről tudtak. De senki nem mert szólni. A szakszervezet sem. Azt tapasztalom, hogy egyfelől tetsző ez a folyamat, másfelől épp a mi megyénk önbecsülésén ejti csorbát. Hiszen másutt is volnának kiborítanivalók. Bár, úgy vélem, az a legfontosabb, hogy az alakuló rendben növekszik a bátorság a közéletben. És még valamit, most a vállalati szférán van m a sor. A gazdasági vezetőket, igazgatókat teszik nagyító alá. A minimális bérért dolgozókat irritálja a vezetők sok százezer forintos prémiuma. Most ott tartunk, hogy ami jogilag rendben van, az erkölcsileg nem feltétlenül fogadható el. Demokratizmus, politikai kultúra és önmérséklet Az alapokmány-tervezet feletti vita utolsó hozzászólója Nagy Sándor, a SZOT főtitkára volt. Felhívta a figyelmet, hogy, bár a plénum felelőssége nagy a tervezet elfogadásában, nem kell, és nem szabad a Szaktanácsnak döntenie azokban az ügyekben, amelyekben a döntés joga a szakszervezeti tagságé. Nem kell szűkíteni az alternatívákat, hiszen éppen ezek késztetik felelősségteljes döntésre, felelős gondolkodásra a viták résztvevőit. A vitában különös hangsúlyt kapott bizottsági és elnökségi javaslatról szólva a főtitkár visszautalt az országos értekezlet határozatára, amelyben az előkészítő bizottságot érdemi munkával bízták meg, de nem ruházták fel döntési jogkörrel, így a két javaslat, teljes joggal, együtt került a testület elé. Az elnökségi javaslat elsősorban egy összefoglaló vonalat képvisel, de ez nem zárjaki éppen az alternatívák bővítése érdekében, hogy a testület döntése alapján hasznos érdemi javaslatokkal gazdagodjon. Természetesen van néhány kérdés, amelyben az elnökség tudatosan követ egy vonalat. S ezt a mozgalom, a megalakítandó országos szövetség érdekében, tudatosan vállalja — hangsúlyozta Nagy Sándor. A képviseleti rendszerről szólva a SZOT főtitkára szólt arról a kutatómunkáról, amelyetkorábban végeztek külföldön, azt vizsgálva, milyen rendszer szerint oldják meg a tagszervezetek, tagszövetségek képviseletét, s tulajdonképpen ezek is érdemi segítséget adtak az alapokmány-tervezet elkészítéséhez. A vitát, ha nem is összefoglalva, de mindenkép minősítve, Nagy Sándor a demokratikus tanácskozás pozitív tartalmáról szólt, de megemlítette azt is, hogy a demokrácia csupán legfontosabb eszköze a munkának, s így mindig a célt kell szem előtt tartani. „Megfogalmazhatjuk mi a Világ legdemokratikusabb alapokmányát, mégse érünk vele semmit, ha az lebéklyózza, mozdulatlanná teszi a mozgalmat. A jól működő demokratizmushoz szükségünk van jól megalkotott szabályokra, politikai kultúrára és önmérsékletre — ezek együtt jelenthetik a demokráciát és a működőképességet” — szögezte le. A tagsági díjjal, tagdíjjal kapcsolatban a főtitkár arról szólt, senkinek sem lehetnek illúziói azzal kapcsolatban, hogy ezeknek a kiadásoknak örül a tagság. De bízni kell abban, hogy a szervezett dolgozók túlnyomtöbbsége megérti, ahhoz hoz érdekeit jól képviselve, jól működjön a mozgalom, szükséges a létezéshez és működéshez a szövetségi bevétel. Vannak költségek, vanak feladatok, s a kiadások mértékét olykor a mozgalomtól függetlenül meghatározza a gazdasági helyzet E Ennek megfelelően kell majd a vita során a tagságnak, majd a kongresszusnak döntenie. Természetesen a bevételekkel és a költségvetéssel a legszélesebb szakszervezeti nyilvánosság előtt kell elszámolni. Nagy Sándor hozzászólása után került sor Kósáné Kovács Magda összefoglalójára, s az elhangzott módosító javaslatok megvitatására, elfogadására. MILYEN LESZ AZ „ALKOTMÁNY”? Régi óhaj, hogy fogalmazni janak egyszerűen és közérthetően ha azt akarják, hogy a tagság véleményt tudjon nyilvánítani. A tanácsülésen Futaki Antalné, a Gyöngyszöv szb-titkára kérdésünkre ezt mondta: — Teljes mértékben egyetértek ezzel a kéréssel, hiszen ha arra gondolok, hogy a szövetkezetünkben dolgozó szakszervezeti tabgok mindennapi gondjaik I mellett akkor tudnak és akikor hajlandók véleményt nyilvánítani és vitázni, ha értik és érzik, hogy ez a vita értük való. Persze, s meglehetősen nehéz összekapcsolni a szövetség szervezeti rendjét, mondjuk a kereskedelemben dolgozók béremelésével. Úgy gondo- l lom, szinte szükségszerű és kötelező már most a vita elején minden szakszervezeti tisztségviselőnek és aktivistának végiggondolni és lefordítani az alapokmánytervezetet, vagyis pontosítani, hogy az országos szövetség léte milyen, a korábbinál hatékonyabb segítséget jelenthet az érdekképviseletben és az érdekérvényesítésben. — Mennyire bízik a tagsági vita hatékonyságában? — Amennyire önmagam- I bán, hiszen tudom, hogy nálunk, a Gyöngyszövnél elsősorban rajtam és munkatársaimon múlik, menynyire tudjuk felkelteni a szakszervezeti tagok érdek-lődését és figyelmét az új „szakszervezeti alkotmány” iránt. Határozatképtelen lett a testület Kósáné Kovács Magda öszszefoglalójában arról szólt, hogy az elhangzott érdemi módosító javaslatok jelentős részét — változtatásként vagy alternatívaként — szükségesnek tartja beépíteni az alapokmány-tervezetbe, ugyanakkor úgy foglalt állást, hogy az előkészítő bizottság javaslatát is meg kell ismertetni a tagsággal. Eb-