Népszava, 1989. június (117. évfolyam, 127–152. sz.)

1989-06-26 / 148. szám

4 JL pártelnökség tagjainak nyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) szabb ideje gondolkozik gazdasági programján, s úgy tűnik, hogy ősszel elkészülnek a munkával. Ugyanakkor kijelentette: negyven év feszültségeit, strukturális gondjait, a mai társadalomban meglévő szociálpolitikai, társadalmi gondokat szép jelszavakkal és hangzatos mondatokkal önmagában nem lehet megváltoztatni, összefogásra, kemény áldozatok vállalására is szükség lesz még jó néhány évig, ugyanakkor az is világos, hogy szakítani kell az eddigi restriktív gazdaságpolitikával és irányítási gyakorlattal. Tehát vállalkozásra, a piac, a vegyes tulajdonú gazdaság kiépítésére és egy új típusú nyitott külgazdaság-politikára van szükség. Mitől lehet hitelesebb az MSZMP gazdasági programja, mint esetlegesen más pártoké? — kérdezte a riporter. A miniszterelnök rámutatott, hogy a program hitelességét majd a gyakorlat minősíti. Tehát olyan programpontokat kell vállalni és meghirdetni, amelyek azután lépésről lépésre a gyakorlatban valóra válna. Nyers Rezső hozzáfűzte, hogy az MSZMP- nek van a legszélesebb körű nemzetközi kapcsolatrendszere, s ez e téren is igen gyümölcsöző lehet a nemzet számára, ha ezt jól tudják hasznosítani. E gondolat vezetett át a beszélgetés utolsó nagyobb témaköréhez, a hazai folyamatok nemzetközi megítéléséhez. Pozsgay Imre a szocialista országok Magyarországhoz fűződő viszonya tekintetében a magyar politika hitelességét tartotta iránymutatónak. Mint mondotta, e szempontból rendkívül fontos, hogy a szovjetunióbeli reformfolyamatok közel állnak a magyar kezdeményezésekhez, és egyszersmind azok erőteljes hátterét is jelentik. „Éppen ezért tartom rendkívül veszedelmesnek nemzeti szempontból is a szovjetellenes megnyilvánulásokat” — hangsúlyozta. A többi szocialista országról szólva kitért arra, hogy a hivatalos vélemények gyakran kritikusak, néha barátságtalanok, ugyanakkor elképzelhető, hogy a közvélemény egy része ezekben az országokban rokonszenvezik a magyar törekvésekkel. „Bízom abban, hogy a sorsközösség erőteljesebb lesz a szomszédok között, mint a szembenállás, és a politikai együttműködés még az eltérő berendezkedés mellett is lehetséges: ez a kapcsolatok távlata” — hangsúlyozta. Grósz Károly e kérdés kapcsán azt a véleményét hangoztatta, hogy a környező országokban nem a törekvéseinkkel szembeni ellenérzés a markánsabb, inkább egyfajta félelemről van szó, hogy a folyamatokat nem tudjuk majd jó irányban kibontakoztatni, nem tudjuk kézben tartani az eseményeket. Sándor István utolsó kérdése arra vonatkozott, a beszélgetés résztvevői hogyan képzelik el személyes sorsukat a közeljövőben. Pozsgay Imre elmondotta: „Engem ezen a központi bizottsági ülésen az a nagy megtiszteltetés ért, hogy úgy határoztak: amennyiben a törvényhozás megalkotja a köztársasági elnökről szóló törvényt, akkor az MSZMP e tisztségre engem állít jelöltnek.” Németh Miklós utalt arra, hogy készülőben van a következő két-három évre szóló kormányzati stratégia, s ha ezt a parlament jóváhagyja, akkor annak végrehajtásán munkálkodik majd. Grósz Károly ezt mondotta: „A választások előtt a politikai vezetésben kívánok közéleti munkát végezni, a választások után pedig társadalmi munkában kívánom segíteni a politikát.” Nyers Rezső kifejtette: azt remélem, hogy az MSZMP összefogottabb, céljaiban határozottabb és módszereiben eredményesebb párttá tud válni, a kibontakozó magyar demokrácia megerősödik, és az MSZMP a maga hozzájárulását ehhez a demokratizálódási folyamathoz a nép elismerése mellett tudja megtenni. Személyes szerepe ebben a párton belüli integráció és a pártok közötti hídépítés lesz, e feladatokat szeretné eredményesen megoldani. (MTI) A magyar reformerek megnyerték a csatát A világsajtó az MSZMP KB üléséről Az MSZMP-n belüli reformszárny egyértelmű előretörésének minősítik a KB kétnapos ülésén elhatározott személyi és szervezeti változásokat a hírügynökségek. A TASZSZ nemcsak a KB-ülésről közölt tényszerű és tartalmas jelentést, hanem részletesen bemutatta Nyers Rezső életútját is. A szovjet hírügynökség kitér arra, hogy a párt új elnöke a felszabadulás után a Szociáldemokrata Párt kipesti szervezetének titkárhelyettese volt, s hogy 1948-ban az MDP megyei szervezőtitkára lett. Megemlíti, 1974-ig KB-titkár volt, majd minden kommentár nélkül 1981-től folytatja életrajzának ismertetését. Az AP szerint Nyers Rezső előrelépése, valamint Pozsgay Imrének és Németh Miklósnak elnökségbe történő bevonása azt jelzi, hogy „a magyar reformerek megnyerték a konzervatív kommunistákkal folytatott elhúzódó csatát, s hogy Grósz Károly hatalmi pozíciója tovább gyengült”. A Reuter hangsúlyozza: a személyi döntések lényegében azt jelentik, hogy Grósz Károlyt, mint magyar vezetőt, elmozdították. A Reuter szerint Nyerstől azt remélik, hogy képes együtt tartani a pártot. „Megválasztása megkoronázza egy olyan reformer politikai visszatérését, akit radikalizmusa miatt hosszú ideig távol tartottak a vezetéstől” — írja a brit hírügynökség. A pártelnöki tisztséget annak idején Kádár János számára tiszteletbeli posztként hozták létre — emlékeztet a Reuter, de egy magas beosztású tisztségviselőre hivatkozva hozzáfűzni, hogy most csúcstisztséggé alakítják, és a főtitkár csak napi, pártadminisztrációs feladatokat lát majd el. Grósz Károly elveszíti a hatalom feletti tényleges ellenőrzést — írja vasárnapi számában a spanyol El Pais. Nyers Rezsőt a lap tudósítója a magyar gazdasági reform atyjaként, meggyőződéses szociáldemokratákét és Magyarország egyik legnépszerűbb vezetőjeként mutatja be. A befolyásos madridi lap emlékeztet arra is, hogy Nyers Rezsőt 1974-ben a Szovjetunió nyomására távolították el a vezetésből. A tudósító megírta, hogy a KB ülésén éles viták folytak, s Grósz ellen átfogó offenzívát indított Nyers, Pozsgay, Horn, Szűrös és Németh. Magyarország vasárnap ismét első oldalas híranyaggal szolgált az olasz sajtóban. A tekintélyes Corriere della Seravéleménye szerint „Grósz vezetői szerepe formálissá vált”. A lap arra is emlékeztet: Grósz kivételével az új elnökség valamennyi tagja részt vett Nagy Imre temetésén. A játszma, a L’Unitá, az OKP lapja szerint, nem ért véget Magyarországon, s ennek egyik jeleként értékeli Tabajdi Csaba felfüggesztését az MSZMP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetői tisztségéből a torinói La Stampának adott nyilatkozata miatt. A vasárnapi amerikai lapok saját, illetve hírügynökségi tudósítások alapján számoltak be az ülésről. A The Washington Post szerint az 55 éves Pozsgay számára az előléptetés jutalom több hónapos szervezőmunkájáért, amit Grósz félreállítása érdekében végzett. Pozsgay a reformerek új nemzedékének vezetője. Tanultak abból, hogyan távolították el Nyerset a PB-ből a hetvenes évek közepén, amiért igen határozottan sürgette a reformokat. Eltökéltség látszik: kisöprik a konzervatívokat a pártvezetésből, mielőtt megfordulna a mostani folyamat. Az SZDH-tanácskodás A puccskísérlet meghiúsult Baranyai Tibort választották a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ügyvezető elnökévé szombaton, a szervezet fővárosi és vidéki végrehajtó bizottságainak együttes ülésén. Az eddigi első számú vezető, Révész András tiszteletbeli elnök lett. Titkárokká Takács Imrét és Bácskai Sándort választották. Ugyancsak szavazással jelölték ki egy új, országos ügyvivő testület 16 tagját. Az együttes vb-ülés semmisnek nyilvánította Révész Andrásnak azt a korábbi döntését, hogy július elsejére vezetőségválasztó pártértekezletet hív össze. A tanácskozáson felszólalók szerint a szándék mögött az a csoport áll, amely már eddig is igen sokat ártott a pártnak, s amely Révész András idős korát és megromlott egészségét kihasználva bírta rá őt az önkényes döntésre. Az ülés résztvevői különösen felháborítónak találták azt, hogy a volt elnök és családja mögött megbúvó csoport puccsszerűen, a velük szemben álló vezetők külföldi tartózkodása idején próbálta meg összehívni a vezetőségválasztó gyűlést, mégpedig oly módon, hogy ott a párttöbbséget képviselő ellenfeleiknek nem lett volna tisztességes esélyük a jelöltállításra. Az együttes vb-ülésen határozat született egy szociáldemokrata nőmozgalom megindításáról, melynek irányítására az ügyvivő testületbe választották Tóth Juliannát. Baranyai Tibor rövid sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy egy általa vezetett pártküldöttség a napokban részt vett a Szocialista Internacionálé stockholmi kongresszusán. Ottani felszólalásából idézve az újonnan megválasztott ügyvezető elnök a következőképpen foglalta össze az MSZDP programját. A párt elutasítja a zűrzavart, és hisz az eddigi diktatórikus rendszer lépcsőzetes átalakításának lehetőségében. Politikai demokráciát és vegyes gazdaságot kíván. Baranyai Tibor reményét fejezte ki, hogy az MSZDP-t jogfolytonos tagként újra felveszik a Szocialista Internacionáléba, és hogy a megerősödő párt az egész keleteurópai demokratizálódási folyamat fontos tényezője lesz. •Az ügyvivő elnök közölte továbbá, hogy októberben vagy novemberben az MSZDP kongresszust tart, amelyen végleges vezetőséget választanak. Ugyancsak a tervekben szerepel, hogy a párt ősszel hetilapot indít — várhatólag Szociáldemokrata Népszava címmel —, továbbá, hogy a jövő tavasszal hazahozzák Kéthly Anna hamvait. K. F. HÉTFŐ, 1989. JÚNIUS 26. NÉPSZAVA A polgári demokrácia a célja Busavigetés Orbán Viktorral politikai törekvéseiről és a Hősök terén elmondott beszédének visszhangjáról Orbán Viktornak, a Fidesz választmányi tagjának neve június 16-án, a Hősök terén elmondott beszéde óta ismertté vált, nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Szavai hatalmas visszhangot — sokakban ellenérzést, felháborodást, másokban egyetértést — keltettek. Orbán Viktor 26 éves, nős, egy öthetes kislány édesapja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1987-ben szerzett diplomát. Jelenleg a Századvég című, negyedévenként megjelenő elméleti folyóirat szerkesztője, ugyanakkor egy kutatócsoportban a lengyel Szolidaritás szakszervezet tevékenységét is tanulmányozza. 99 IVein vagvok kommunista"’ — Számított-e arra, hogy beszéde ekkora visszhangot vált ki majd? — A külföldire nem, a belföldire igen. Tudtam, hogy sokaknak nem fog tetszeni, amit mondok. Azt azonban nem értem, miért háborodtak fel. Beszédem semmi olyat nem tartalmazott, ami rendkívüli lett volna. — Tehát, ugyanúgy mondaná el most is, mint akkor? — Ugyanúgy, szóról szóra. — Ennyire magabiztos? — Beszédemet sokáig írtam, többen átnézték, szavakat, mondatokat írtunk át. A Fidesz választmánya egyetértett vele. — De talán mégsem nevezhetjük diplomatikusnak, amit elmondott, ráadásul éppen egy gyászszertartáson. — Ezzel nem értek egyet. Azt kellet eldöntenem, hogy úgymond, diplomatikus, vagy igaz beszédet írjak. A kettő egyszerre nem ment. Választanom kellett, s én őszintén akartam beszélni. Nem kétértelműen, s nem is höbörögve, hanem igazul. Nagy Imre végül is nem végelgyengülésben halt meg. — Mindjárt az elején félreértésre adott okot, hogy ön az ifjúság nevében beszél. : — Nagyon sajnálom, hogy tévesen konferáltak be, bár erről Bába Iván „bemondó” sem tehetett. Beszédem első részében azonban világosan utaltam arra, hogy kinek a nevében szólok. Azt mondtam: azoknak a fiataloknak a nevében beszélek, akik az európai polgári demokráciáért küzdenek. Egyértelmű, hogy ez nem vonatkozhatott minden magyar fiatalra. Mi máskor sem beszélünk az egész ifjúság nevében, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy a fiatalság nem egységes. — Mit szól azokhoz a véleményekhez, amelyek szerint beszéde helyenként kommunistaellenességet tükrözött? — Ez régi címke. Beszédemet nem tartom antikommunistának, törekedtem is arra, hogy ne ilyennek lássanak. — Mindenesetre a kommunistákat megértőnek sem vélhették ... — Nem vagyok kommunista. Ellenfélnek tekintem őket, s természetesen azt szeretném, ha a szabad választásokon alulmaradnának. A játékszabályokba persze beletartozik, hogy ők is hangoztatják a magukét, támadnak bennünket. Ebben semmi különöset nem találok. — De miért éppen a Hősök terén kellett ennek is hangot adni? — Mert éppen most nem lehetett megkerülni azt a tényt, hogy kik verték le az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, milyen módszereket alkalmaztak, és mi lett azokból az eszmékből, amiket azokban a napokban hirdettek Nagy Imréék. — Ma már azonban a kommunisták között is sokan magukénak vallják azokat az eszméket. — Ez igaz. Egy szempontból viszont minden kommunista azonos: több mint harminc éven át eltűrték és a nevüket adták ahhoz, hogy Nagy Imréék árulók. — Végül is kit tart kommunistának, és kit érez felelősnek? — Jelen pillanatban világos számomra, hogy az MSZMP-tagok közül sokan nem vallják magukénak a kommunista ideológiát. Emellett különbség van az egyszerű párttagok és azok között, akik az apparátusban kisebb-nagyobb funkciót betöltenek. Felelősnek elsősorban azokat tartom, akik egzisztenciájukat az MSZMP- nek köszönhetik. — És az úgynevezett egyszerű párttagok? — Úgy vélem, ők is felelősséggel tartoznak, bár kisebb mértékben. Ők számos dologról esetleg nem tudtak, éppen ezért megváltoztathatják nézetüket. A múlttal azonban nekik is szembe kell nézniük, mivel a történtek nem tagadhatók le. — De végtére nem csak a kommunisták hallgattak. Tehát mások is felelősek? — Először is, nem mindenki hallgatott. A többség hallgatásának pedig a félelem volt az oka. Természetes, hogy az életösztön erősebben munkált bennük. Ma már azonban szabadabbak, beszélhetnek is. És kell is beszélniük. Békeúton — Nagy Imre személye számomra azt is bizonyítja, hogy nem minden kommunista egyforma. Elvégre ő is az MSZMP tagja volt. — Benne és társaiban azokat az álamférfiakat tiszteljük, akik a függetlenségért, demokráciáért harcoltak, a többpártrendszert akarták megvalósítani, vagyis a nemzet érdekét tartották szem előtt. Ezek az emberek a halál árnyékában sem tagadták meg eszméiket. — Ön szerint most nincsenek olyan kommunisták, akik ezekért az eszmékért küzdenek? — Talán vannak. De nem szavakra van szükség, hanem cselekvésre. — Mire gondol konkrétan? — Csak néhány példát említek: a munkásőrség felszámolására, a kommunista diktatúra, egyáltalán az erőszak feladására, a pártvagyon újraelosztására. — A demokratizálódás útján máris tapasztalható előrehaladás. Vagy másképp látja? — Egyelőre nagyon a kezdetén tartunk. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő, mire jutunk a tárgyalásokon. — Nem hisz az MSZMP törekvéseiben? — Feltétel nélkül nem. Bizonyosságot kell szerezni, hogy tényleg megvalósítják azt, amit mondanak. — Beszédét szovjetellenességgel is vádolják. Erről mi a véleménye? — Én nem tartom magamat szovjetellenesnek. A nemzeti függetlenséget hirdetem, s azt akarom, hogy a szovjet csapatok hagyják el Magyarországot. De nem arról van szó , hogy erőszakkal kiűzzük őket, hanem békés úton, tárgyalásokkal érjük el céljainkat. — Ennek nemzetközi vetülete is van. — A szovjet csapatokat megszállóknak tartom, a Varsói Szerződésbe belekényszerítettek minket. Ausztriában a háború után szintén voltak szovjet csapatok, de aztán — a többiekkel együtt — távoztak, az ország semleges lett. Az erőegyensúly kérdése emellett azért is vitatható, mert Magyarország területe nem képvisel jelentékeny katonai terepet. S még valami: nekünk nem arra kell várnunk, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a fejünk felett megegyezzen, hanem aktív külpolitikát kell folytatnunk ebben a kérdésben is. — Mire gondol például? — Olyan helyzetet kell beteremteni, ami megengedhetetlenné teszi idegen csapatok itteni állomásoztatását. Addig is állandóan jeleznünk kell, hogy mi a célunk. — Ezért tüntettek a szovjet nagykövetség előtt? — A Fideszen belül vita volt erről, sokan ellene szavaztak. De Gorbacsov úr maga említette az Európaház gondolatát, ami azt jelenti, hogy sorsunk közös, érdekeink hasonlóak. S ebbe beletartozik a nemzeti függetlenség eszméje is. — Ám sokak szerint akciójuk időzítése nem a nemzeti megbékélést szolgálta. — Úgy gondolom, ’56 eszméjéhez ez is hozzátartozott. De hangsúlyozom: békés átmenetet, s nem erőszakot akarunk. Piacot, szabad választásokat — Mi a véleménye arról, hogy beszédét sokan, nem csak kommunisták, kegyeletsértőnek tartják? — Én nem érzem annak. Amit elmondtam, annak itt és most hangot kellett adni. Én inkább azt tartom kegyeletsértésnek, hogy Nagy Imréékről eddig hallgattak, holttestüket savval leöntötték, s jeltelen sírban hagyták őket. Amíg Nagy Imréék hozzátartozói és harcostársai nem tartják kegyeletsértőnek a beszédemet, addig én sem vélekedek másképp. — Ön meglehetősen határozott, céltudatos. Mikor került szorosabb kapcsolatba a politikával? — A Fidesznek megalakítása óta, vagyis 1988 márciusától tagja vagyok." Ekkorra már világossá vált számomra, hogy mit akarok, sok tekintetben kialakult a véleményem egyes dolgokról. — Korábban KISZ-tag volt? — Igen, gimnazista koromban. Úttörő is voltam, s elhittem, amit mondtak. Körülbelül 17 éves koromban változott meg a felfogásom. Egyetemistaként már nem is voltam KISZ-tag. Semmi értelmét nem láttam. — Hogyan lett politikus? — Az újkori történelem, a hatalmi viszonyok kérdése mindig érdekelt. Ez volt a dolog szakmai oldala. Másrészt, rájöttem, hogy Kelet- Európában minden összefügg a politikával. A mindennapok nyomorúsága, a munkám szinte rákényszerített arra, hogy politizáljak. — Mi a politikai hitvallása? — A Fidesz, s jómagam is az európai polgári demokrácia megvalósítását tűztük ki célul. A gazdaságban piacot, magántulajdont akarunk, a politikában szabad választásokat, s az erre épülő többpárti parlamentet. Emellett fontosnak tartjuk az egyéniség, az emberi jogok tiszteletben tartását. Mi elvetjük az állami tulajdon elsőbbségét, a pártot, mint élcsapatot, a diktatúrát, s azt, hogy az állam előbbre való az egyénnél. Számomra értékesebb a polgári demokrácia, mivel az bizonyítottan hatékonyabban, humánusabban működik. Ez tagadhatatlan. De a szocializmusnak a torz sztálini modellen és a szolidabban diktatórikus kádári változatán kívül még elképzelhető olyan, többpártrendszeren alapuló demokratikus modellje is, amely működőképes lehet. Tiszteletben tartva Orbán Viktor véleményét, ezt is fontos elmondani. Mert csak a viták, az eszmecserék vihetnek közelebb Magyarország gondjainak megoldásához. Csarnai Attila