Népszava, 1989. július (117. évfolyam, 153–178. sz.)
1989-07-01 / 153. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról) csán Kulcsár Kálmán elmondotta, hogy azokat a büntetőjogi rendelkezéseket, amelyek az úgynevezett közveszélyes munkakerüléssel kapcsolatosan a büntetőjogban vagy a szabálysértés körében eddig szerepeltek, ugyancsak törölni kell. Erre egyébként a megváltozott gazdasági körülményeken túl másfajta nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségeink miatt is szükség van. Így tehát előterjesztést tettünk ennek a büntetőjogi tényállásnak a Büntető Törvénykönyvből és szabálysértési tényállásnak a szabálysértések köréből való törlésére. A végre nem hajtott büntetések esetében szükségessé vált megfelelő átmeneti rendelkezéseket a törvény ebben az esetben is tartalmazza. Végezetül utalt arra, hogy a tervek szerint a honvédelmi törvény és vele együtt ez a büntetőjogi törvénymódosítás július 1-jével lépne hatályba. A hatályba léptetésnek azonban van még egy feltétele, éspedig az, hogy kihirdessék a törvényt. Mivel a kihirdetés július 1-je előtt nem oldható meg, az igazságügy-miniszter kérte az Országgyűlést: mindkét törvényjavaslatot úgy fogadja el, hogy azok a kihirdetés napján lépnek hatályba. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Határozathozatal ______________________________________________________________________________________________SZOMBAT, 1989. JÚLIUS 1. NÉPSZAVA bizottsági vélemény A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Tallósy Frigyes (Budapest, 24. vk.) a testület egyetértő véleményét tolmácsolta. Elmondta: a bizottság tárgyalta Novák Béla képviselőnek azt az indítványát, hogy az üzérkedés bűntettével kapcsolatban a törvényi tényállás módosuljon. Ezzel a felvetéssel a minisztérium is egyetértett, s úgy foglalt állást, hogy az üzérkedés bűntettét a Büntető Törvénykönyv általános felülvizsgálata keretében ez év második felében kívánja tárgyalni. Mivel sem az általános, sem a részletes vitához nem kívántak hozzászólni a képviselők, csak az maradt hátra, hogy a Sinkovics Mátyás által benyújtott módosító javaslatot véleményezze az illetékes bizottság. Az ehhez szükséges idő erejéig az elnök felfüggesztette a tanácskozást. interpellációk A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülése a vártnál hosszabb ideig tartott, ezért az elnök elrendelte, hogy az interpellációkkal folytatódjék a munka. Varga Imre (országos lista) a gödöllői Grassalkovichkastély ügyében interpellált — ahogy ő mondta — a kultuszminiszterhez. A képviselő aggodalmát fejezte ki a kastély sorsa iránt, drámai szavakkal ecsetelte a különleges építészeti érték állapotát. A képviselő kérte a minisztert: szerezze meg a tárca ezt a kastélyt, s abból szervezzenek népfőiskolát, amely otthont adna elsősorban nyelvi és kulturális nemzetiségi hiánypótló képzésnek. Egyúttal méltó emlékműve lenne a honfoglalás 1100. évfordulójának. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában utalt arra: tisztában van azzal, hogy a Grassalkovich-kastély Közép-Európa egyik legszebb barokk épülete. Mint mondotta, hasznosításának legnagyobb gátja jelenleg a kezelési jog rendezetlensége. Amennyiben az Országgyűlés a Minisztertanácsot felszólítja a kezelési jog egyszerűsítésére, úgy a tárca szívesen átveszi a kezelési jogot, esetleg a Gödöllői Városi Tanáccsal megosztva. A ház restaurálása, a felmérések szerint, 5-6 milliárd forintot tenne ki, ezt nem lehet költségvetésből biztosítani. A helyi tanács a helyrehozatalról francia vállalkozókkal folytat tárgyalásokat, ám ezek éppen a kezelési jog tisztázatlansága miatt rekedtek meg. Ha művelődési tárca megkapja a kezelési jogot — és ezért fizetni nem kell —, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal közösen hajlandó a kastély idegenforgalmi és kulturális hasznosításának tervezetét kidolgozni. Varga Imre a válasszal egyetértett, az Országgyűlés két tartózkodás mellett ugyancsak elfogadta azt. Az interpellációk sorát megszakítva, egy kérdésre is válaszolt a művelődési miniszter. Antal Imre (Pest m., 19. vk.) az idegen nyelvek iskolai fakultatív oktatásának bevezetésével kapcsolatban érdeklődött. Glatz Ferenc elmondta, hogy elsősorban szakmai kérdésről van szó. Szükséges, hogy szakembereink elsajátítsanak nyugati nyelveket, s így nagyobb eséllyel vegyenek részt az üzleti életben. A minisztérium felmérte az általános és középiskolák nyelvtanár igényét, és ebből megállapította, hogy az ezredfordulóig a tudományegyetemeken több mint kétszeresére, a tanárképző intézményekben pedig több mint hatszorosára kell bővíteni a nyugati nyelvek oktatását. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és néhány vidéki egyetemen idegennyelvi fakultásokat hoznak létre. A tárca igénybe kívánja venni a Világbank segítségét is, továbbá Ausztriával és az NSZK-val megállapodott, hogy ezekből az országokból 38, illetve 40 nyelvtanár érkezik hazánkba. A magyarországi orosz nyevtanárok átképzésére pedig az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 135 millió forintot biztosít. A miniszter bejelentette, hogy az őszre átfogó programot dolgoznak ki a hazai nyelvoktatásról. Békési Istvánná (Pest m., 3. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a 34 1986. PM-rendelettel módosított 10 1961. PM-rendelet módosítása tárgyában. Mint mondotta, a jelenlegi rendelkezések szerint ha törvényes öröklés vagy végintézkedés nyomán a hagyaték az államra száll, akkor a helyi tanács gyakorolja az örököst megillető jogokat, viseli a hagyatékkal kapcsolatos terheket. Ez azt jelenti, hogy például egy szociális otthonban évekig gondozott személy halála esetén örökös, végrendelet vagy bármilyen felajánlás hiányában az a tanács örököl, ahol helyileg a szociális otthon működik, bár fenntartás szempontjából semmi köze a szociális otthonhoz. Holott, egy-egy ilyen öröklés esetén a hagyatékból lehetőség nyílna a rendszerint leromlott állagú szociális otthonok felújítására, karbantartására. Ezért szorgalmazta a képviselő a rendelet olyan értelmű módosítását, hogy intézményben — tehát szociális otthonban — gondozott elhunyt személy esetén az intézmény örököljön. Az interpellációra Békesi László pénzügyminiszter válaszolt. Kijelentette: a felvetett gondolatokkal egyetért, s 1990. január 1-jétől — összhangban az állami tulajdon, és ezen belül a tanácsi önkormányzati tulajdon megteremtésével — a jogszabály fentiek szerinti módosítását tervezik. A választ mind a képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Lovik Lászlóné (Pest m., 27. vk.) az adókimunkálási jutalékról, behajtási prémiumokról és illetékprémiumokról szóló PM-rendeletek megváltoztatása tárgyában interpellált a pénzügyminiszterhez. Elmondta: a PM-rendelet visszavonását azért tartja indokoltnak, mert a jutalékokat és prémiumokat olyan címen fizetik ki, amely mögött nem áll pluszmunka. Egymillió forint adó beszedéséért 100 ezer forintot fizetnek ki egy községi tanácsnál két embernek. Ugyanennyi marad a megyei adóügyi dolgozóknál és a Pénzügyminisztériumban együttvéve. Kérte a pénzügyminisztert, tájékoztassa a képviselőket, hogy ilyen címen a minisztériumban hány fő, és milyen összegű jutalomban részesült, illetőleg mennyi jutalékot fizetnek ki a megyei illetékhivatalok és a megyei tanácsok dolgozóinak. Békési László válaszában hangsúlyozta, hogy az érdekeltségi rendszert nyilvános PM-rendelet szabályozza. A lényeg: az említett jutalékban mindazon tanácsi dolgozók — nem csak pénzügyi és adóügyi alkalmazottak — részesülhetnek, akik részt vesznek az adóhiány feltárásában. Egyúttal leszögezte: ilyen címen a Pénzügyminisztérium dolgozói nem kaphatnak, és nem is kapnak prémiumot, illetőleg jutalékot. A kifizetésekkel kapcsolatban megjegyezte: azok, akik közvetlenül tárták fel, illetve hajtották be az adókülönbözetet, évente legfeljebb 100 ezer forint bruttó jutalomban részesülhetnek. Elmondta továbbá, hogy 1,9 milliárd forint hátralék „van kint” illetékekből, illetve a tanácsokat megillető lakossági adóhátralékból az országban. Ebből évente átlagosan 600 millió forintot hajtanak be azok a dolgozók, akiknek az ösztönzésére a PM-rendelet lehetőséget ad. Hozzátette: úgy tudja, hogy az adóellenőrzést nem munkaidőben, hanem utána végzik. Végezetül rámutatott: a szóban forgó jogcímen 1988- ban 7360 dolgozó között osztottak szét 137 millió forintot, s ez egy főre számítva 18 ezer forintos bruttó összeget jelent. Mindezeket figyelembe véve a pénzügyminiszter nem értett egyet a PM-rendelet megszüntetésével. Movik Lászlóné nem fogadta el Békesi László válaszát. Egyebek között azzal érvelt, hogy az adóügyi dolgozók munkaidőben végzik az említett tevékenységet, s ez nem csak saját tapasztalata, hanem más tanácselnököké is. Az interpellációra adott választ az Országgyűlésnek csak csak 75 tagja fogadta el, 80-an tartózkodtak, ezért az interpellációt a terv- és költségvetési bizottsághoz utalták további vizsgálatra. Krekács László (Pest m., 8. vk.) a csődbe jutott állami vállalatok felszámolása során a szövetkezeti szektorba tartozó gazdálkodó szervezeteket hátrányosan érintő intézkedések tárgyában interpellált. Emlékeztetett arra, hogy ez év januárjában e témában több Pest megyei szövetkezet beadványnyal fordult az Országgyűlés alkotmányjogi tanácsához. A képviselő megkérdezte: hajlandó-e az állam a tulajdonában lévő vállalatok tartozásaiért készfizető kezesként helytállni? Békesi László a kormány megbízásából elmondta, hogy az alkotmányjogi tanács az érintett minisztériumokkal és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával közösen dolgozik a probléma megszüntetésén. Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) a szociális foglalkoztatók adókedvezménye ügyében intézett interpellációt a pénzügyminiszterhez. Kérte, hogy a szociális foglalkoztatókban előállított termékeket ne 25, hanem 15 százalékos ÁFA terhelje. A magas ÁFA miatt ugyanis előfordul, hogy a foglalkoztatók kénytelenek állásokat felmondani. Békesi László válaszában kifejtette: az általános forgalmi adó kulcsának mérséklése nem a szociális foglalkoztatókat juttatná jobb helyzetbe, hanem azokat, akik az általuk előállított termékeket vásárolják, hiszen az adó az árban jelenik meg. Balogh Károly egyetértett a válasszal, s azt az Országgyűlés is egyhangúlag elfogadta. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság az ülés szünetében tartott tanácskozását követően, dr. Sinkovics Mátyás indítványa alapján újabb módosító javaslatokat terjesztett a Parlament elé, így a testület ismét visszatért az elfogadott napirend szerinti munkához. A javaslatokkal Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter egyetértett. A bizottsági jelentés indítványozta: a szolgálatmegtagadásért kiszabható büntetés időtartama 5 év helyett 3 év legyen. Ezt a javaslatot egy tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Azt a módosító indítványt, hogy a törvény ne július 1-jén, hanem kihirdetése napján lépjen hatályba, egy ellenszavazattal fogadta el a törvényhozó testület. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a büntető törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Vita a földtörvény módosításáról Következő napirendi pontként a földtörvény módosítását tárgyalta meg az Országgyűlés. A mezőgazdasági, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által kidolgozott módosító törvényjavaslaton kívül egy képviselő — Török Sándor — tett kiegészítő javaslatot. A mezőgazdasági bizottság előadójaként Solymosi József (Tolna m. 4. vk.) összegezte a gyakorlati végrehajtás ellentmondásait remélhetőleg feloldó módosítások lényegét. Mint mondotta, a módosítások nélkül romlanának a lakásépítésnél a telekhez jutás feltételei, mivel állami ingatlanok, így építési telkek sem lennének eladhatók. Ugyanakkor az állami tulajdonú termőföldek esetében sem lehetne változtatni a kezelői szervezeten, s az állami tulajdon gazdasági társaságba sem lenne bevihető. A módosító javaslatok révén viszont elkerülhető a kezelői jogkörrel kapcsolatos valamennyi probléma. Csöndes Zoltán (Budapest, 39. vk.), a földtörvény módosításával kapcsolatos aggályainak adott hangot. Véleménye szerint a 13. paragrafus a társadalmi szervezeteket megkülönböztetett helyzetbe hozza, s ez ellentmondásban van a törvény általános szabályozó szerepével. Vassné Nyéki Ilona (Pest m. 1. vk.) a magyar paraszt régi sérelmeire hívta fel a figyelmet, amelyeket, úgy tűnik, a mostani törvénymódosítással sem tudják orvosolni. Mint mondotta, abba különösen nem tudnak belenyugodni, hogy atöbb község tsz-éből és területéből egyesített tsz-ek a tulajdonukban lévő földeket — a tulajdonosi jogokat gyakorolva — zártkert, hétvégi telek vagy ipari telep céljára eladhatják, a földmegváltási árnál jóval magasabb áron. Nyomatékosan felhívta a figyelmet: minden, a közösség közigazgatási területén lévő föld eladása elsősorban az adott faluközösség létfeltételeinek javítását kell hogy szolgálja. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.) úgy vélte: a törvény két vitatott rendelkezése, a 12-es és a 13-as paragrafus, jelenleg érvényes megfogalmazásban túlmegy azokon a célokon, amelyeket a törvény elfogadása idején Tallóssy Frigyes javasolt. Ezért az Országgyűlésnek nem szabad kétségeket hagynia afelől, miként kell az általa módosított rendelkezéseket értelmezni. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) azzal a szándékkal kért szót, hogy most ismételten megvilágítsa azt a javaslatát, amelyet a földtörvénnyel kapcsolatban korábban előterjesztett. Akkori indítványának egyik szándéka az volt, hogy azok a társadalmi szervek, amelyek nem tulajdonosai az állami ingatlannak, ne adhassák azt el. Volt azonban egy másik vetülete is a kérdésnek: azt szerette volna elérni, hogy az egykori községi és városi földek tulajdonjoga ne változzék addig, amíg a tulajdonjogi reformokat ki nem dolgozzák; magyarán, addig fagyasszák be ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát. A képviselő ugyanis attól tartott, hogy enélkül a jövőben kialakuló önkormányzatok vagyon nélkül maradnak. Egy további problémára is felhívta a figyelmet: sokan azért csatároznak, hogy a kezelői jog legyen azonos a tulajdonjoggal. Ha ezt elfogadnák — vélekedett —, nagy hibát követnének el. Mivel nagyon bonyolult kérdések vetődtek fel, Tallóssy Frigyes azt javasolta: a parlament most ne döntsön a földtörvény módosítása ügyében, mert egy esetleg elhibázott döntést nehéz lesz utólag korrigálni. Szót kért a vitában Kulcsár Kálmán is. Kifejtette: a módosító javaslat szerint a társadalmi szervezetek kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, mint a többi tulajdonos, mert vannak olyan tulajdonaik, amelyek nem a költségvetés révén kerültek hozzájuk. Indítványozta, hogy ezzel a problémával ne foglalkozzon most az Országgyűlés, mert a tulajdonosi reform kapcsán amúgy is át kell vizsgálni minden jelenleg érvényes megoldást. Török Sándor módosító javaslatával Kulcsár Kálmán nem értett egyet, mondván: az indítvány elfogadása azt jelentené, hogy különösebb indok nélkül visszaállamosítanak vagy államosítanak bizonyos földterületeket. Továbbá a javaslat a szolgáltatásokkal összefüggésben olyan kötelezettségeket fogalmaz meg a tanácsok számára, amelyeket a földtörvény nem írhat elő. Tallóssy Frigyes javaslatával kapcsolatban rámutatott: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium információi szerint 1968 óta már nincsenek olyan községi, városi földek, amelyek kizárhatók a tulajdonba adásból, mert ezeket a korábban államosított földeket időközben szétosztották a szövetkezesek és az állami gazdaságok között. Ezért kérte ennek a módosítási indítványnak is az elutasítását. Ezután az egyik módosítást előterjesztő Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.) szóban is megerősítette indítványát. Hangoztatta, hogy nemcsak a javító, szolgáltató és ellátó tevékenységet végző szövetkezetekre, hanem az úgynevezett egyesült szövetkezetekre is ki kell terjeszteni az állami tulajdonú ingatlan elidegenítésének megakadályozását. Határozathozatal előtt még dr. Kollár Katalin (Budapest, 53. vk.) kért szót. Határozathozatal következett. Először megváltoztatták a földről szóló 1987. évi I. törvény még nem életbe lépett, korábbi módosításának azt a paragrafusát, amely az állami tulajdonú ingatlan kezelésére vonatkozott. Ezt a javaslatot 2 ellenszavazattal és 57 tartózkodással fogadta el a parlament. Három ellenszavazattal és 65 tartózkodással fogadták el azt a másik módosító javaslatot, amely kimondja, hogy a társadalmi szervezet a kezelésében levő állami ingatlan tulajdonjogát nem ruházhatja át. Török Sándor módosító indítványát 13 ellenszavazattal és 57 tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Személyi Ezt követően személyi kérdésekről döntöttek a képviselők. Felmentették — három ellenszavazattal és két tartózkodással — Szűrös Mátyást a külügyi bizottság elnöki tiszte alól. Helyére 59 ellenszavazattal és 3 tartóz kérdések irodásai Berecz Jánost (Szabolcs-Szatmár m.) választották a bizottság elnökévé. Biacs Pétert (Budapest) egy ellenszavazattal és 8 tartózkodással a tudománypolitikai és műszaki-fejlesztési bizottság elnökévé, Lotz Ernőt (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) pedig — két ellenszavazattal és két tartózkodással — e bizottság titkárává választották. Az elfogadott napirendnek megfelelően interpellációk következtek. További interpellációk Elsőként Dauda Sándor (Budapest) kapott szót, de a társadalombiztosítási jogszabályok emberi igazságérzetet sértő részeinek feltárása tárgyában előterjeszteni kívánt interpellációját viszszavonta. Elmondta, hogy a szociális és egészségügyi miniszter tájékoztatta arról: a törvény átdolgozása folyamatban van, s ennek során a képviselő észrevételeit is figyelembe fogják venni. Márk György (országos lista) az oktatási és egészségügyi intézményekben fizetendő élelmezési térítési díj fizetési rendszerének módosításából eredő feszültségek tárgyában interpellált. Dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter válaszában elmondta, hogy az új rendelkezés kidolgozóit nem a díjemelés lehetősége, hanem a társadalmi és szociális igazságosság elve vezette. Megítélése szerint a feszültséget alapvetően a romló gazdasági helyzet, a családok megélhetési gondjainak súlyosbodása okozta. Emiatt felborultak azok az előzetes ,számítások is, amelyek alapján a családi pótlék 100 forintos emelésével, illetve a tanácsi, intézményi költségvetés bizonyos növelésével ellensúlyozni akarták a rendelkezés anyagi következményeit. A miniszterasszony ígéretet tett arra, hogy a folyamatban levő helyzetelemzés alapján szeptemberig a Pénzügyminisztériummal együtt megteszik a szükséges intézkedést. A választ mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. Dauda Sándor (Budapest) az M3-as autópálya bekötő szakaszának környezeti ártalmaival kapcsolatban interpellált a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez. A képviselő előrebocsátotta: Géczi István képviselőtársával egyetértésben terjeszti be interpellációját, mert körzeteik lakossága hasonló gondokkal küzd. Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter válaszában hangsúlyozta: az interpellációban jelzett környezeti ártalmak sajnos az ország legtöbb nagyobb településén észlelhetők. A legkritikabb helyeken megterveztették a zajvédő falakat, ennek kivitelezésére azonban anyagi nehézségek miatt még nem került sor. A miniszter végezetül ígéretet tett, hogy a tárca anyagi támogatásával még ez évben az autópálya-bevezetés XIV. és XV. kerületi szakaszánál kísérleti zajmérő falakat telepítenek.