Népszava, 1989. augusztus (117. évfolyam, 179–205. sz.)

1989-08-01 / 179. szám

A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA javasolja miniszterelnöknek A Szolidaritás feltételei Varsóban hétfőn hivatalosan is ismeretessé vált, hogy a Len­gyel Egyesült Munkáspárt vezetősége már megadta a párt­ajánlást Czeslaw Kiszczak belügyminiszternek és PB-tagnak a miniszterelnökséghez. Sőt, hétfőn a LEMP parlamenti frak­ciója magáévá is tette a pártajánlást. Hivatalosan ez az első jelzés arra, hogy a köztársasági elnök Kiszczak miniszterel­nöki kinevezését fontolgatja. A lengyel jogrend szerint a kormányfőt a köztársasági elnök nevezi ki, és a kineve­zést utána el kell fogadnia a szejmnek (a parlament al­sóházának) is. Maga Woj­­ciech Jaruzelski köztársasá­gi elnök azonban még sem hivatalosan nem jelentette be, sem más módon nem je­lezte a közvélemény számá­ra, hogy kit tervez kinevel­ni. A LEMP belső szabályai szerint viszont párttagok csak pártalán­ással tölthet­nek be bármiféle vezető tisztséget. A miniszterelnöki poszthoz KB-ajánlás kell. A LEMP KB és a PB aján­lását — amely ezek szerint a szombaton véget ért KB- ülésen született meg, de hi­vatalosan nem hozták nyil­vánosságra — Mieczyslaw Rakowski, a szombaton meg­választott első titkár ismer­tette a LEMP-képviselők­kel. A LEMP-frakció és Ra­kowski találkozójáról ki­adott közlemény azt sejteti, hogy Kiszczak jelöléséről heves vita folyt, az új elsős titkár pedig elég keményen jelezhette: a pártvezetőség meg akarja akadályozni, hogy a LEMP-vezetőség döntései ellen szavazzanak. „Minden pártban csak egy vezetőség van, nem lehet kettő” — mondta Rakowski, aláhúzva, hogy szembe kell szállni a pártfegyelem meg­sértésével. A LEMP vezető­ségének kellemetlen tapasz­talata volt a köztársasági el­nök választásával, mert egy LEMP-es képviselő Jaru­zelski ellen szavazott, aki éppen csak megkapta a megválasztásához szükséges szavazattöbbséget, méghoz­zá csak annak köszönhető­en, hogy 11 ellenzéki parla­menti tag sz­ándékosan ér­vénytelen szavazólapot do­bott be, illetve kivonult és nem szavazott. Bogdan Lis, a Szolidaritás szenátora és a szervezet kül­­kapcsolatainak irányítója szerint „visszaélés” a Szov­jetunióra hivatkozva szem­beszállni a jelenlegi lengyel­­országi átalakulással. A Le Soir című brüsszeli lapnak adott nyilatkozatában Bog­dan Lis kijelentette, hogy a jelenlegi helyzetben — kom­munista többségű parla­menttel — egyébként nem­igen lenne értelme sem Szo­lidaritás-kormányt, sem ko­alíciós kormányt alakítani, mert a szervezet így csak a mások döntéseiért viselt fe­lelősségben osztozhatna. „Készek vagyunk azonban mégis vállalni a felelősséget és kormányt alakítani, ha feltételeink teljesülhetnek, s ezek: kitakaríthatjuk a nó­menklatúrát, valódi vajda­sági és helyi önkormányza­tot hozhatunk létre és hoz­zájuthatunk a sajtóhoz. E feltételek nélkül nem lehet­séges komoly reform” — mondta a Szolidaritás tiszt­ségviselője. Éles ellentétek a párizsi Kambodzsa-értekezleten A nemzetközi Kambodzsa-értekezlet második napján, Párizs­ban, a kínai és a vietnami külügyminiszter beszéde újból ki­domborította a kambodzsai probléma politikai rendezése út­jában álló komoly akadályokat. A kambodzsai helyzet két fő külső érdekeltje áll a hatalomért vetélkedő kambodzsai poli­tikai erők mögött, s ennek megfelelően, az átmeneti időszakra vonatkozó elképzeléseik lényegesen eltérnek egymástól. Csien Csi-csen kínai kül­ügyminiszter felszólalásában Norodom Szihanuk herceget és a mögötte álló ellenzéki koalíciót, és megoldási elkép­zeléseiket támogatta. Más szóval, a probléma veleje Peking szerint a vietnami be­avatkozás. Kifejtette, hogy a vietnami csapatok kivonásá­nak ellenőrzéséhez, és az át­meneti időszak békéjének biztosításához nem elég nem­zetközi ellenőrző mechaniz­mus, hanem békefenntartó erők kellenek■ Ebben az át­meneti időszakban négypárti, ideiglenes kormányt kell ala­kítani Szihahuk elnökletével. Kína kész elismerni egy ilyen ideiglenes kormányt. Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter b­ékülékeny hangú beszédében hangoz­tatta, hogy minden érdekelt fél egyetért a kambodzsai rendezés két fő elemében. A francia kormánynak a kon­ferencia résztvevőihez inté­zett emlékirata is leszögezte, hogy e két elem a vietnami csapatkivonás, és a népirtás­ban bűnös vörös khmer­rendszer visszatérésének ki­zárása. A másik kulcskérdésre vo­natkozóan viszont más elkép­zeléseik vannak, mint Kíná­nak és Szihanuknak. Viet­nam szerint a vörös khmere­ket le kell fegyverezni, és végleg kiiktatni a politikai életből is ugyanúgy, mint Európában tették a német és az olasz fasiszta rendszerrel. Vietnam nem fogadja el az ideiglenes négypárti koalí­ciós kormány javaslatát sem. Kambodzsában csak két po­litikai erő van, a Népköztár­saság, amely a tényleges ha­talmat gyakorolja, és a De­mokratikus Kambodzsa, amely az ENSZ elismerését élvezi. Sziddhi Szavetszila thai­földi külügyminiszter utána a nyugati álláspontot fejtet­te ki — méghozzá tisztábban és leplezetlenebbül, mint akár az amerikai, akár a kí­nai külügyminiszter. Eszerint a nemzetközi értekezlet fel­adata nemcsak a politikai rendezés külső, hanem belső feltételeinek is a kijelölése, más szóval, az egyik munka­bizottság kapjon felhatalma­zást, hogy dolgozza ki egy négypárti ideiglenes kormány terveit Norodom Szihanuk el­nöklete alatt. Bizottság az előzetes híradások, dokumentumok alapján július 16. és 22. között feltárásokat végzett a szibériai barguzini temetőben. Az ásatás második napján, július 17-én tárták fel a 7-es számú sírt. Az expedíció­ban részt vett négy tudós, Bruce Latimer, ame­rikai, Alekszej Burajev szovjet, Clyde Simpson amerikai és dr. Kiszely István magyar antropo­lógus egyöntetűen Petőfi Sándor földi maradvá­nyainak minősítette. Részletes beszámolónk a 6. oldalon MTI Fotó - Karáth Imre felvétele A nyomdászok erkölcsi, politikai rehabilitációja elengedhetetlen Cat. Nagy La­jo­st Ny­ers Utasánál Hétfő délelőtt Nyers Rezső­vel, az MSZMP elnökével tárgyalt Cs. Nagy Lajos, a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség főtitkára. Utóbbit kérdeztük, hogy miről? — Nem mint a pártelnök­höz, hanem mint a tapasz­talt politikushoz mentem Nyers Rezsőhöz, aki nyom­dász, máig nem szakadt el a szakmától, és tárgyalásunk alatt is erősödött bennem a meggyőződés, hogy a szövet­ségünkhöz tartozó szakmák gondjait összefüggéseikben, naprakészen ismeri. Miről beszélgettek? — Arról beszélgettünk, hogy a nyomdászok múltját az elmúlt évtizedek történel­mi távlatában tisztázni kell, meg kell történnie a szakma erkölcsi, politikai rehabilitá­ciójának, és ez nagyon sok embert érint. Mert az ötve­nes években a nagy múltú szakmát eszközeinek java­részétől megfosztották, nyomdagépeket törtek össze és sokakat átirányítottak más iparágakba. Miért? A hivatalos megítélés munkás­arisztokratának tekintette az átlagnál mindig is jobban fizetett nyomdászokat. A másik, fontosabb ok: a szo­ciáldemokratákhoz, a hajda­­dani szociáldemokrata párt­hoz való erős, tradicionális kötődésünk. Ez teszi szüksé­gessé tehát a múlttal való szembenézést, azt, hogy a hivatalos politika, a hatal­mon lévő párt az idősebb­ kollégáknak személy szerint is erkölcsi elégtételt nyújt­­­son a történtekért. Nyers Rezső szerint körültekintő és alapos vizsgálatok után a Jászai Mari téri székházban is napirendre kell tűzni ezt a kérdést. Egyébként szá­momra meglepő volt, hogy pártelnökké választott egy­kori szaktársunk név sze­rint, kapásból sorolta azokat a múltban sérelmet szenve­dett nyomdaipari munkáso­kat, akik szorosa­n kötődtek a szociáldemokrata párthoz. Más aktualitások is szere­peltek a megbeszélésen? — Több témában kértünk tanácsot, így szóba került a szakszervezeti ingatlanok visszaszerzése, azoké, ame­lyeket a negyvenes évek vé­gén, ötvenes évek elején ál­lamosítottak. A másik téma: a szakszervezeti kezdemé­nyezésre készült tanulmány, amelyben a nyomda- és pa­píripar műszaki-technikai helyzetét, fejlesztési lehető­ségeit vizsgáltuk, konkrétan a tervezett világkiállításra való felkészülés jegyében. Itt kap lényeges szerepet a már említett szakmai reha­bilitáció. Érintették-e az eszmecse­rén a szövetségi keretek kö­zött működő szakszervezeti mozgalmak szervezeti kér­déseit? — Igen, egyetértettünk abban, hogy mozgalmunk jövőbenli­ léte csakis a való­ságosan és minden szem­pontból önálló, független szakmai szakszervezetek ke­retében képzelhető el. Azon­ban abban is megerősített Nyers Rezső, hogy e függet­len szakszervezetek talaján újjáalakulhat a szövetség de csakis az egyes szakmák kongresszusait követően. (voksán) Hogy vagyok? A fene se tudja (Riportunk a munkásközérzetről a 3. oldalon) Eddig 21 ezer szovjet katonát vontak ki Kelet-Európából Menetrend szerint halad a szovjet csapatok kivonása a szövetséges országokból — közölte hétfőn Moszkvában Brosznyiszlav Omelicsev ve­zérezredes. A szovjet fegy­veres erők vezérkari főnö­kének első helyettese a TASZSZ tudósítójának nyi­latkozott. Elmondta, hogy augusztus elsejéig közel 21 ezer kato­nát vontak ki Magyaror­szág, Csehszlovákia, Len­gyelország, és az NDK terü­letéről. Ezzel egy időben ki­vontak 3100 harckocsit, 383 tüzérségi fegyvert, valamint 81 repülőgépet. Eddig az időpontig Mongólia területé­ről 7325 katonát, 404 harc­kocsit, 307 tüzérségi fegy­vert és 41 repülőgépet is ki­vontak. — A csapatkivonásról ho­zott egyoldalú döntés a Szovjetunió jóakaratát bizo­nyítja, és elősegíti a nem­zetközi feszültség enyhítését — mutatott rá Omelicsev. Hangsúlyozta, hogy a Cseh­szlovákiából, Magyarország­ról, Lengyelországból és az NDK-ból való csapatkivo­nást a különböző országok katonai szakértői, valamint a társadalmi bizottságok képviselői is figyelemmel követhették. Heves harcok Bejrútban Rendkívül heves tüzérségi harcok robbantak ki vasár­nap Bejrútban a keresztény erők, illetve a szíriai erők és a Damaszkusz által támoga­tott muzulmánok között. A fékevesztett lövöldözés­ben — amely a jelentések szerint immár a fővároson túlra is átterjedt — az első jelentések szerint legalább heten vesztették életüket és 75-en megsebesültek. Egyes szemtanúk szerint „egész Bejrút lángokban áll", s a muzulmánok kezében levő rádióadó tűzoltóbrigádok és mentőalakulatok jelentkezé­sét sürgette a károk enyhí­tésére.

Next