Népszava, 1989. augusztus (117. évfolyam, 179–205. sz.)

1989-08-01 / 179. szám

4 Földabrosszok Magyarországon A „földabrosz” szót kevesen ismerik. Térképet jelent. Ódivatú, szokatlan kifejezés. Mégis azért választották az Országos Széchényi Könyvtár 400 év magyar térké­peit bemutató kiállításának címéhez, mert egykor, 1802-ben Széchényi Ferenc így nevezte a császárnak írott levelében azt a mintegy másfél ezer darabos tér­kép- és atlaszgyűjteményt, amit a magyar nemzetnek ajánlott fel. Ez adta az alapját az ország térképtárá­nak, amely 1939 óta önálló gyűjteményként működik, ma mintegy 193 ezer darabot számlál, elsősorban Ma­gyarországgal kapcsolatos térképeket, egészen a XVI. századtól napjainkig. Augusztus 17. és 24. között Bu­dapesten rendezik meg a Nemzetközi Térképészeti Tár­sulat világkonferenciáját, s ebből az alkalomból a nagyközönség is megismerheti a hazai gyűjtemény legértékesebb darabjait. A hozzáértők állítják, hogy Európa legszebb térképtára van a Budai Várban. Tiszte­letet parancsoló csend, nyu­galom, légkondicionálás és különleges kincsek. Hiszen a térképek rengeteg tudást hordoznak magukban egy-egy korról. Négyszáz év térké­pei 400 év történelmét is mu­tatják, bár kicsit szokatlan módon. 1804-ben a rendek el­érték, hogy valamennyi nyomda nemcsak a könyvek­ből, hanem minden kiad­ványából ingyen ad példá­nyokat a nemzet könyvtárá­nak. Széchényi Ferenc fel­ajánlását követően mások is átengedték családi gyűjte­ményüket. Az ajándékozás szokása máig sem veszett ki, bár nagyon ritka. Az első és egyetlen — A gyűjteményünket mostanában inkább cserével vagy vásárlással tudjuk gya­rapítani — mondja Pataky Pálné dr., a térképtár veze­tője. — Szerencsére még so­ha nem fordult elő, hogy ha valamit fontosnak tartottunk, és felajánlották vételre, ne tudtuk volna megvenni. Már ha forintért kaphattuk meg, mert a külföldi beszerzések kicsit nehezebben mennek, de azért legtöbbször arra is sikerül devizát szerezni. Két­­három éve, amikor az em­berek megijedtek az adótör­vénytől, meg az idősebbek nehezebben is kezdtek élni, nagyon sokan kínáltak fel értékes ritkaságokat. A leg­utolsó ajándékot pedig ta­valy kaptuk, Huzsang István­tól, aki az Egyesült Álla­mokban él, üzletember, és szenvedélyes gyűjtő. Elküldte kollekciójának fénymásola­tait, és ami hiányzott a gyűj­teményünkből, azokat átad­ta. De ki van állítva egy gyö­nyörű Magyarország rézmet­szetünk 1686-ból. 1977-ben Észak-Rajna-Vesztfália tar­tományi kormányzója aján­dékozta Kádár Jánosnak, aki NSZK-beli útjáról hazatér­ve azonnal átadta a Széché­nyi Könyvtárnak. Egyébként régi térképeket az országból csak a mi engedélyünkkel le­het kivinni. Két évvel a mohácsi csata után, 1528-ban készült el az első Magyarország térkép, amelyet magyar ember, Lázár alkotott, aki Bakócz Tamás esztergomi érsek szekretáriu­­sa volt. Munkálatait már 1514-ben elkezdte. Persze még mérőműszerek nélkül járta a terepet, és sokat átvett a ré­gebbi térképekből, feljegyzé­sekből. Műve egyetlen erede­ti példányban maradt fenn, a Széchényi Könyvtár tulajdo­na. Mai szemmel nézve a térkép tájolása szokatlan, ki­csit el kell fordítani, hogy ki­ismerhesse magát az ember. Ám a települések egymáshoz való viszonya meglehetősen pontos. Szakértők szerint ez korának egyik legkiválóbb al­kotása volt, és a környező országok közül egynek sem volt ilyen jó térképe abban az időben. S ez még akkor is így van, ha ma kicsit cso­dálkozunk, hogy a Tihanyi­félsziget a Balaton közepén, szigetként van feltüntetve. Mohács a helyén van, s egy csatakép jelzi a drámai ese­ményt. A Lázár-féle térkép 1400 földrajzi nevet szerepeltet, amelyből a mai Magyaror­szág területére mintegy 400 jut, a hiányzók közül sok a török hódoltság korában tűnt el. A térképet Apponyi Sán­dor vásárolta a múlt század­ban egy árverésen, s 1925-ben teljes könyvtárával együtt a nemzetre hagyta. K­ét éve Londonból érte­sítették, hogy egy antikvá­riumban felbukkant a Lázár­térkép 1600-as évek elejéről való egyik példánya — mesé­li a térképtár vezetője. — Természetesen azonnal meg akartuk venni, de éppen év vége volt, kifogyott már az egész devizakeret. Próbál­tunk pótlást kérni, és közben tárgyaltunk az antikvárius­sal, hogy tartsa fenn nekünk. Bár itthon megvolt a jó szán­dék, két hét is eltelt, mire a dolog az adminisztráció csatornáin átjutott, és így az orrunk elől valaki megvette. Mária Terézia döntött A kiállítás már megnyílt és augusztus 31-ig látható. Kár, hogy nem tovább, mert így az iskolák lemaradnak a lehető­ségről. A 170 térkép, 30 at­lasz, félgömb, szakkönyv és tankönyv között nehéz válasz­tani. Ki van állítva Zsámbo­­ky János 1579-es Magyaror­­szág-térképe, ahol Tihany már félszigetként szerepel, és sok településre ráismerhe­tünk: Rák­mező, Rákos meze­­zeje, Simigi vm. Somogy vármegye, Sylagyság pedig Szilágyság. A török időkben a nyuga­tot nagyon érdekelte a kato­nai helyzet, sok térképet ké­szítettek a várakról, ostro­mokról. 1626-ban John Speede angol térképész gyönyörű művet alkotott az országról, a színei ma is frissek, élén­kek, 360 év alatt restaurátor­nak még hozzá se kellett nyúlnia. Ám érdekes, a Tiha­nyi-félsziget mindenkinek gondot okozott, nála a Bala­ton déli oldalára került. A török világ után, és a Rákóczi-szabadságharc leve­rését követően a közigazga­tás megszervezése rengeteg munkát adott a térképészek­nek. Sok területi vitáról is a térképek tanúskodnak. Pél­dául Vas megye és Stájeror­szág nem tudott megegyez­ni a határban a Mura me­derváltozásai miatt. Végül Mária Terézia 1790-ben maga rajzolta meg a határvonalat. Hasonló vita folyt Trencsén megye és Galícia között 1795- ben. A gazdaság is sok földab­roszt kívánt. A kiállításon látható az első magyar bá­nyatérkép 1716-ból, amely Sóvárt ábrázolja. Egy, 1748- ból való darab a XVIII. szá­zadi Európa leggazdagabb aranybányáit, a selmeci bá­nyák metszetét mutatja. 1773- ból látható a sószállító utak és­­raktárak képe. Még a só­forgalmat is kimutatta, hi­szen a kamara legnagyobb pénzbevétele a sókereskede­lemből származott. Az egyik térképet, felirata szerint, tervezte és készítet­te: Táncsics Mihály. Ezzel tett javaslatot az ország új közigazgatási beosztására 1842-ben, amelyet egyébként nem fogadtak el. A bécsiek sóvárognak Tragikus emléket őriz 1893- ból az a térkép, amely jú­niustól decemberig a kolera terjedését ábrázolta napi pon­tossággal. Egy, századfordulóról szár­mazó glóbusz egyedülálló rit­kaságnak számít. Valójában két gömbből áll, és szétszed­hető. Belül az éggömb, kívül a földgömb. — Egyszer a Belvárosban sétáltam, és a Bizományi Áruház porcelánboltjának ki­rakatában láttam meg — emlékszik vissza Patay Pálné dr. — Tízezer forint volt az ára. Persze az ember nem tízezerrel a zsebében sétál, de félretették, és másnap meg­vettük. A bécsi glóbuszgyűj­temény szakemberei azóta is sóváran nézik, ha nálunk jár­­nak, mert ilyen darabjuk még nekik sincs, pedig talán az övék a legnagyobb gyűjte­mény. A térképeken a kor napi politikája is megjelent. 1881- ben a választókerületek mel­lett az összes képviselő nevét is feltüntették. A kiállítást a huszadik szá­zad fordulójával zárták. Az­­­zal a korral, amikor a Kogu­­towicz Manó által alapított Magyar Földrajzi Intézetből kikerültek az első olyan is­kolai térképek, amelyekből a mai felnőtt generáció sok tagja tanult. Peredi Ágnes A Zsámboky-térkép 1579-ből KEDD, 1989. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA Szakértők a SZOT képviseletében A jog nem lehet a hatalom akaratának eszköze Dr. Ho­rá­n­­i­ts Péter Immáron hetek óta folynak a nemzeti kerekasztal mel­lett a tárgyalások. Az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasz­tal, és a harmadik oldal szervezetei különböző szinte­ken vitáznak, egyeztetnek. Jobbára zárt ajtók mögött zajlik a feltételezhetően heves szópárbaj, s kimenete­lük, majdani eredményességük kiszámíthatatlan. A sok hírzárlat olykor bosszantja az állampolgárt, de mert nyár van, a kikapcsolódás programjaiból nem minden­kinek és nem feltétlenül hiányzik az az ismeret, hogy mi is történik ennél a nagy asztalnál. Mi most arra vál­lalkoztunk, hogy bemutatjuk azokat a szakembereket, akik a harmadik oldalhoz tartozó SZOT képviseletében tevékenykednek a különböző szakbizottságokban. Ez­úttal dr. Bárándy Péterrel beszélgettünk. Dr. Bárándy Péter védőügy­véd a nemzeti kerekasztal­­tárgyalásait előkészítő szak­­bizottságok közül a büntető­jogi ügyekkel foglalkozó szakemberek között a SZOT képviseletét látja el. Negy­ven éves, pályaválasztását természetesen determinálták a családi hagyományok. Jól­lehet, a jogi egyetem el­végzése előtt kényszerűség­ből szakmát tanult, orvosi elektroműszerész lett, ám ezt a kényszerkitérőt végül is az egyetem követte, így 1976 óta azt csinálja, amire lel­kileg és emberileg mindig készült, büntetőügyekben vé­dőügyvéd. A felesége család­jogi bíró, egy fiuk és egy kislányuk van ... Azt nyilván még a lai­kus is tudja, más dolog a vádat és más dolog a védel­met képviselni. És nyilván sohasem a véletleneken mú­lik az sem, hogy egy-egy jogtudó ember melyik oldal­ra kerül. Dr. Bárándy Péter kérdéseimre adott válaszai­ból kiderült, feltételezésem nem légből kapott, őt sze­mély szerint mindig is az az ember izgatta, aki védelem­re, segítségre szorul, mert a hatalmi gépezet okkal vagy anélkül el akarja kapni. Márpedig büntetőügyekben egyedül az ügyvéd az, aki képes segíteni, hiszen nem csupán az együttérzés emo­cionális eszközeivel rendel­kezik, hanem a jog érvénye­sítésével ott lehet az ember mellett. — Az emberen kívül egyéb is izgat ebben a feladatban — mondja dr. Bárándy. — Mert amikor a hatalom na­pi politikai akarata jelenik meg a jogszabályokban, és ezt nevezik jogrendnek, az természetesen nem jogrend. A jognak ugyanis épp az a feladata, hogy minden ál­lampolgár pontosan ismerje a mindenkire egyformán ki­szabott játékteret. A jogtól tehát nem kell félni, csak az áljogtól. A jól működő jogrend ga­rantálja, hogy ne legyen kis ember és nagy ember, ha­nem egyenlő esélyű egyedek legyenek, hiszen még az ilyen tiszta feltételek mellett is meglesz a különbség em­ber és ember között. — Ön, a gyakorló védő­ügyvéd, miért vállalta el a SZOT képviseletét ebben az elméleti vitáktól súlyos, bün­tetőjogi szakbizottságban? — Az én hivatásom nem­csak gyakorlatból áll. A jog­elmélet, a jogpolitika leg­alább olyan fontos a védő­ügyvéd számára, mint maga a gyakorlati munka. Külö­nösen akkor, amikor a poli­tika akarata mindent áthat. A védőügyvéd munkaeszkö­ze az elméleti ismeret. A felkérésről annyit: én úgy fogom fel a szakszervezetet, hogy sajátságos védelmi funkciókat ellátó szervezet. A büntetőjogi eljárás pedig társadalomvédelmi funkci­ókra hivatott. A kétfajta védelemnek tehát vannak azonossági pontjai. De ami a legfontosabb, a büntetőjogi eljárásjognak és a büntető­jognak meg kell változnia ahhoz, hogy tényleg a tár­sadalmat és ne a hatalmat védje. Még egyszerűbben, az eljárás alá vont ember vé­delmét kell fejleszteni. Ter­mészetesen nemcsak a bün­tetőjogban, hanem a mun­kajogban és a társadalom­­biztosítás jogrendszerében is. És ugye a négymillió szak­­szervezeti tag nagyon fon­tos darabja egy tízmilliós társadalomnak. A bizottsági munka konk­rétumairól dr. Bárándy azért nem beszél, mert nincs ügy­rendjük, nincs szabályozott­ságuk, ami persze azt is jelenti, hogy titoktartási kö­telezettségük sincs. Ám épp emiatt a nyilvánossági ka­paszkodók is hiányoznak. Neki kell tehát eldöntenie, mivel mit vagy kit sértene. Szerencsére ezernyi olyan kérdés van, ami probléma­szinten nem lehet titkos. — Úgy veszek részt a bi­zottság munkájában — mondja —, hogy mögöttes tudattartalmamban a meg­bízóm, a SZOT felkérése áll. Ez a védőügyvéd számára természetes motiváció. Ne­kem olyan alapvető ismere­tekre kell támaszkodnom, mint például az, hogy­ a munkavállaló érdekeinek képviselete milyen kapcso­latban áll a munkavállaló büntetőjogi fenyegetettségé­vel. Egy valamirevaló de­mokráciában ezerféle érdeke és értéke van minden em­bernek. A társadalmi élet­ben jellemzően munkaválla­lóként érint bennünket sok minden. A munkavállalót a polgári jog és a munkajog szabályozza, s ennek a sza­bályozásnak a végső eszköze a „büntető bunkó”. A mi bizottságunk természetesen a büntetőjoggal és a büntető eljárásjoggal foglalkozik. Té­mái között szerepelnek az állam elleni cselekmények, és egy sor olyan cselekmény, ami a polgári és a politikai jogok egységes irányának dolgai. Említhetném persze a közveszélyes munkakerü­­lés kérdését, aminek dis­­­szonáns voltára épp a SZOT hívta fel a figyelmet. Vagy a tiltott határátlépés, és a tulajdon változásaival kap­csolatos cselekmények meg­ítélésének jogi rendezetlen­ségét. Vagy azt a fontos kér­dést, hogy ki rendelhet el kényszerintézkedést, előzetes letartóztatást, és mennyi ideig tartható fogva az ilyen ember. Jogvédelmét hogyan lehet a legjobban biztosítani. A felsorolás természetesen itt nem ér véget. Dr. Bárán­dy Péter csupán ízelítőnek szánta az elmondottakat Megtudtam tőle azt is, hogy mivel ebben a bizottságban mindenki szakember, egy­más legkisebb jelzéséről pontosan tudják, mi lehet annak a jogi hatása. Egyéb­ként a különböző szerveze­tek szakértői a legtöbb kér­désben már megegyeztek. Nincs vita közöttük a vál­toztatások irányáról. Nem az a kérdés nyitott, hogy mit, hanem az, hogy hogyan? Megkérdeztem, miben látja a bizottság munkájának ér­telmét? Azt válaszolta, a változtatás közös szándéka önmagában hordozza ennek az azonos jelrendszerű csa­patmunkának az értelmét. A másik, ami ugyanilyen fontos, az, hogy a nemzeti kerekasztal mellett vitázok, s majdan döntésre jutók po­litikai munkáját vélemé­nyükkel orientálni tudják. A nagyasztal munkája nem lenne sikeres ezek nélkül a szakinformációk nélkül. Az emberi élet leglényege­sebb státusa, hogy munka­­vállaló. A másik, hogy pol­gára egy nemzetnek. Ha te­hát egy laikus a jogrendszer reformjáról hall, reményei­ben egyetlen szóval fogal­mazódik meg a paragrafusok világának óhajtott megvál­toztatása: igazságosan! Ezen persze a jogászok nyilván mosolyognak. És azt mond­ják, világos „játékszabá­lyok” kellenek, s olyan tör­vények, amelyek nem a na­pi politikai akaratot szolgál­ják. Vagy ahogyan dr. Bá­rándy Péter mondta: igazi jog kell, ami véd, hiszen csak az áljog félelmetes. Mert embertelen ... Szabó Iréné Mérgező anyagok a Temesben A Temes vize a román— jugoszláv határtól kezdve le­felé, egészen a bánáti Szé­­csényig, vagyis mintegy 15 kilométer hosszúságban mér­gező anyagokat tartalmaz, fekete színűvé vált, mert Románia területén elszeny­­nyeződött — közölte hétfőn délután Rasa Mitrovics, a vajdasági tartományi Vízgaz­dálkodási bizottság elnöke. Mitrovics elmondta, nyom­ban felvették a kapcsolatot a román vízügyi szakembe­rekkel és megállapodtak ab­ban, hogy hétfőn délután a közös államhatár közelében, jugoszláv területen fekvő Jasa Ternie nevű községben megbeszélést tartanak, s együttesen vizsgálják meg a folyó vizének állapotát, el­szennyeződésének okait. Egy­idejűleg megtiltották, hogy a lakosság az újabb intézke­désig bármilyen célra hasz­nálja a Temes vizét. V­alutaárf­oly­amok a) Vásárolható legmagasabb bankjegy címlet: 1000-es. b) Bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: Görög drachma 37,66 37,98 Jugoszláv dinár, csekk (10 000) 26,97 1989. július 31. VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMOK Pénznem Vételi árfolyam 100 egységre, Eladási forintban Angol font 9651,83 10 248,85 Ausztrál dollár 4376,09 4646,77 Belga frank 148,38 157,56 Dán korona 798,84 848,26 Finn márka 1378,80 1464,08 Francia frank 917,02 973,74 Görög drachma a/b 35,93 38,15 Holland forint 2753,67 2924,01 Ír font 8281,05 8793,29 Japán yen (1000) 422,52 448,66 Kanadai dollár 4914,12 5216,08 Kuvaiti dinár 19 699,82 20 918,36 Norvég korona 846,70 899,08 NSZK-márka 3106,44 3298,60 Olasz líra (1000) 43,13 45,79 Osztrák schilling 441,21 468,51 Portugál escudo 37,12 39,42 Spanyol peseta 49,55 52,61 Svájci frank 3606,02 3829,08 Svéd korona 908,99 965,21 USA-dollár 5807,51 6166,73 ECU (Közös Piac) 6434,91 6832,95 Jugoszláv dinár, csekk (10 000) K) 26,19­

Next