Népszava, 1989. augusztus (117. évfolyam, 179–205. sz.)
1989-08-29 / 203. szám
NÉPSZAVA 1989. AUGUSZTUS 29., KEDD Tudomány, technika Feltárultak a Neptunusz titkai A Lakutsa felé röpül majd a Voyager—2 Az űrkutatásnak, illetve bolygókutatásnak méltán csodás szakasza zárult le a Voyager—2 amerikai űrszonda küldetésével. Tizenkét éven át repült a térben, és közben egyik szenzációs felfedezést a másik után sugározta a Földre. Ez az utazás önmagában is a tudomány és a technika bravúrja. A koronát azonban a Neptunusz óriásbolygó közeli észlelése tette fel erre a vállalkozásra. Időzzünk néhány percet a Nagy Utazás főbb állomásainál. Az amerikai Voyagerprogramot a Pioneer-program előzte meg. Továbbá, hogy az első, a Voyager—1 szonda — a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálata után —, már kilendült a bolygók pályasíkjából, így a Voyager— 2-re hárult a feladatok maradéktalan teljesítése, vagyis az összes külső bolygó részletes felderítése. A nagyobb teljesítményű Voyager—2 például ötvenszer jobb képeket küldött a Jupiterről, mint a Pioneer-szondák, és kameráinak felbontóképessége pedig duplája a Voyager —1 optikai berendezéseinek .. . Döbbenetesen részletes felvételeket sugárzott a Földre a Jupiter hatalmas felhőrendszeréről, vékony, keskeny gyűrűjéről, legújabb törmelékholdjairól, és nem utolsósorban a négy nagy, úgynevezett Galilei-holdról, az Ióról, az Európáról, Ganymedesről és Callistóról. A meglepetések sorozatát, a felfedezések „áradatát” zúdította a szonda a földi rádióteleszkóp-hálózat antennáira. Hasonlóan csodálatos felvételeket küldött a Szaturnusz ismert gyűrűrendszeréről, és ahogyan folytatódott a Nagy Utazás, úgy fokozódtak a felfedezői izgalmak. Már földi távcsöves megfigyelésekkel sikerült korábban kimutatni, hogy a következő óriásbolygó, az Uránusz is rendelkezik gyűrűkkel. A Voyager—2 felvételein — mindenekelőtt —, további tíz kisebb törmelékholdat találtak, a már ismert öt nagyobb holdon kívül.. Amikor aztán közelebb ért a szonda az Uránuszhoz és lefényképezte a legkülső Epszilon jelű gyűrűt, kiderült, hogy a mindössze száz kilométer széles gyűrűcske is több sávból tevődik össze. Ezután következtek a nagy holdak, (Miranda, Ariel, Umbriel, Titania, Oberon) felszíni alakzatai, megint csak lélegzetelállító részletességgel. Majd amikor a Voyager—2 maximális közelségbe, 81 600 kilométerre került az Uránuszhoz a felvételeken a bolygó légkörében, azaz gázburkában szintén kirajzolódtak a felhősávok. Következett ezután a 10. és 11. újonnan felfedezett gyűrűcske, utóbbi csupán 11 100 kilométer „magasságban” keringve a bolygó felhőzete felett. Az Uránuszt elhagyva pályakorrekciókat hajtottak végre a Voyager—2 hajtóművei, majd a szonda műszereit „pihenni küldték”, hogy több mint három esztendő elteltével — azaz most, 1989 augusztusában —, adatokat sugározhasson a Földre a Neptunusz bolygóról. A Neptunusz 4496 millió kilométerre van a Naptól és 165 év alatt kerüli meg, átmérője 49 600 kilométer. Felszíni hőmérséklete mínusz 220 Celsius-fok. Két nagy holdját ismerjük, a Tritont 3500 kilométer átmérővel, és a Nereidát 400 kilométer átmérővel. Ami a Voyager— 2-vel kapcsolatos várakozás legérdekfeszítőbb részét illette: bizonyítékokat szerezni arról, hogy a Neptunusz körül is létezik összefüggő gyűrű vagy gyűrűk. És ha igen, akkor milyenek is ezek a Naprendszer óriásbolygóinál immár „szokásossá” vált kísérők? Az előzményekhez tartozik: a Neptunusszal kapcsolatos úgynevezett okkultációs, vagyis bolygófedési vizsgálatok 1981-ben kezdődtek, amikor is észlelték, hogy a bolygó feltételezett gyűrűje fényességingadozást idéz elő egy-egy eltakart háttércsillagnál. Pontosabban: a Neptunusz körül lévő gyűrű által az átvonulás ideje alatt legalább kétszer eltakart csillag fényének szakaszos váltakozását észlelhették. A fényességingadozás szerint eleinte azt hitték, hogy „féloldalas” gyűrűvel rendelkezik a nyolcadik bolygó , ami viszont képtelenség. Azután 1985-ben egy kettős csillagot fedett el a Neptunusz; ismét jelentkezett a fényingadozás, de csak a kettős csillag egyik komponensénél — a rejtély tehát fokozódott. Végül még egy akikultáció, és a fényingadozás megint csak más helyen mutatkozott, mint korábban. Végül is azonban megoldódott a probléma. A földi észlelések szerint a Neptunusz körül egy úgynevezett töredékgyűrű keringhet — szakadásokkal, hézagokkal —, oly módon, hogy a teljes körívnek csak körülbelül 10 százalékát foglalja el. A további beható mérések kimutatták, hogy ez a gyűrű legfeljebb 8—15 kilométer széles, és a bolygótól való távolsága 63—69 ezer kilométer. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a mérések a Földről, tehát csaknem 5 milliárd kilométer távolságról történtek. Az esetleges mérési hibák, az eddig ismeretlen tényezők nem adhattak pontos képet a Neptunusz gyűrűjéről. Hogy valójában milyen ez a különös alakzat, azt csak most tudhattuk meg, amikor a Voyager elérkezett útjának utolsó állomásához. Ugyanis a legkülső, kilencedik bolygó, a Plútó már nem szerepel a programban, miután nem tartózkodik az űrszonda útvonalában. A Voyager—2 nemsokára elhagyja a Naprendszert, és kirepül a csillagok közötti térbe. Hozzávetőleg 360 ezer év múlva érkezik a Szíriusz közelébe. A Szíriusz az északi égbolt legfényesebb csillaga, a Naprendszertől való távolsága kilenc fényév. A Neptunuszról a Voyager—2 által a Földre sugárzott képek fantasztikus látványt nyújtanak, ugyanolyan hatalmas felhőrendszerrel, összefüggő viharzónákkal, sötétebb és világo-A Nagy Utazás állomásai: 1979 júliusa - Jupiter; 1981 augusztusa - Szaturnusz; 1986 januárja - Uránusz; 1989 augusztusa - Neptunusz. (A Nap a Föld, a bolygópályák és a találkozási pontok nem méretarányosak) jabb atmoszférikus zónákkal rendelkezik, mint a beljebb keringő Jupiter, Szaturnusz vagy Uránusz óriásbolygó. Metán légkörében évszázadok óta hatalmas hurrikán tombol. Pénteken hajnalban száguldott el a Voyager—2 mintegy 5000 kilométer távolságra a Neptunusz mellett, és addigra újabb képeket készített és sugárzott le az irányítóközpontba, a bolygó körül keringő igen halvány gyűrűkről. Természetesen ezek a gyűrűk nem „egy darabból” állnak, hanem kozmikus porszemcsékből, kisebb-nagyobb jégdarabokból, amelyek gyűrű alakba rendeződve, önállóan keringenek a Neptunusz körül. Eddig öt gyűrűt fedezett fel a Voyager—2. Lehetséges azonban, hogy a Földről észlelt szakadásokkal, hézagokkal tarkított gyűrű — vagy gyűrűk — is léteznek; ezeket a további felvételek és a szonda műszeres mérései derítik majd fel. Szenzációt keltett az is, hogy újabb hat, a Neptunusz körül keringő — kisebb — holdat fedezett fel a Voyager—2. A Triton légkörében pedig szivárványszerű fénylést észlelt, továbbá jéggé fagyott metán- és nitrogén tengereiket a felszínén. Jankovszky János /OYAGER parabolaantenna magnetométer termoelektromos/~ generátor kozmikus sugárzás plazma / ''■'kalibrációs adattároló töltött részecskék A Voyager-szondák vázlata két gyűrű az öt közül. A belső mintegy 60 ezer kilométerre, a külső hozzávetőleg 70 ezer kilométerre kering a képen erősen fénylő Neptunusztól TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség Alóg monográfia sincs ! A testvér黫« Neumann Jánosról Másodízben tartották — augusztus 21—25. között — a Budapesti Műszaki Egyetemen találkozójukat a külföldön élő és az itthon dolgozó magyar természettudósok és műszaki szakemberek. A szervezők — a Magyarok Világszövetsége, a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia és a Műegyetem — a hangsúlyt az alapkutatási eredmények és a fejlesztési, üzemszervezési tapasztalatok cseréjére helyezték. A plenáris előadásokon és a szekcióüléseken sok érdeklődésre számot tartó téma és név szerepelt. A tizenhat országból érkezett mintegy 350 vendég 253 előadást tartott. Persze, a hazai tudósoknak és mérnököknek is volt mivel kirukkolniuk. Előadó volt — többek között dr. Révai Imre, Széchenyi Istvánnak, a „legnagyobb magyarnak” a szépunokája, aki gépészmérnök Svédországban. Ferenc de Kazinczy, a nagy nyelvújító, a reformkor kiemelkedő alakjának kései utóda, mint a svéd minőség-ellenőrző felügyelet igazgatója — igen kevéssé irodalmi témáról — az európai szabványosításról tartott előadást. A kanadai Hamvas József a magyar tudománytörténet meghatározó, nagy alakjairól, az Amerikában élő Nicholas A. Vonneuman pedig bátyja, Neumann János, a világhírű matematikus filozófiai hagyatékáról adott elő. Különösen fontos most hazánknak, hogy nehéz helyzetének megjavításához igénybe vegye mindazt a segítséget, amelyet a hazai tudomány és technika teljesítményein felül külföldről tud kapni. Ezért különösen azoknak a magyaroknak a segítségére számítunk, akik más ország állampolgárai lettek, de lelkükben megmaradtak magyarnak. Ez a találkozó is segítette az emberi és szakmai kapcsolatok szálainak szorosabbá fonódását — mondotta a találkozóról szólva Pungor Ernő akadémikus, a konferencia elnöke, a mozgalom ébrentartója. A tudósítót a tudósfórum napjaiban a bőség zavara kísérte, hiszen annyi érdekes ember fordult meg a Műegyetem előadótermeiben, annyi jó nevű szakemberrel sikerült szót váltania. Nem az illendőség diktálja, hogy ezúttal csak Neumann Jánosról írjak. Bár a „számítógép atyjáról” közgazdasági szakközépiskolát neveztek el, és a MTESZ egyik tagszervezete is az ő nevét viseli, de életéről, munkásságáról itthon még monográfia sem jelent meg, sajnos múzeum sem őrzi emlékét. Pedig megérdemelné. Neumann a matematikai közgazdaságtan egyik alaptudományának, a játékelméletnek a megalkotói közé tartozik, de foglalkozott kvantummechanikával és halmazelmélettel is. Az 1940-es években az ő tervei alapján épültek a mai modern számítógépek első példányai. Az alapelvek Neumanntól származnak. Már egész fiatalon felismerték kivételes matematikai, logikai tehetségét, de Neumannt minden érdekelte. Később Rácz László, a fasori gimnázium nagyhírű igazgatója és matematikatanára egyengette pályáját. Tudta, hogy a 14-15 éves fiú már korán kinőtte iskoláját, egyetemi tanároktól kell tanulnia. Neumann érett matematikusként sokfelé megfordult, sok híres egyetemen tanított, végül családjával együtt az Egyesült Államokban telepedett le. A negyvenes-ötvenes években az amerikai tudományos élet vezető köreihez tartozott. A fáma szerint, ha Fermi és Oppenheimer nem tartózkodott a laboratóriumban, akkor ott csak magyar szót lehetett hallani. Olyan híres tudósokkal dolgozott együtt, mint Szilárd Leó, Wigner Jenő vagy Teller Ede. Már nagybetegen, 1955- ben tartotta utolsó előadását Párizsban a Számítógép és az agy címmel. Most, harmincvalahány évvel később ismerik fel a ma szakemberei annak az előadásnak korszakos jelentőségét. Neumann János 1957-ben, alig 54 éves korában hunyt el. Neumann Miklós ügyvéd az egyesült államokbeli Meadowbrookban. Mint mondja, az angolon és természetesen a magyaron kívül más nyelveken is beszél, így a világ sok táján védheti kliensei érdekeit, de eközben jut ideje bátyja hagyatékának rendezésére is. — 1956-ban egy fehér házbeli fogadáson, amikor már sajnos semmi kétségünk nem volt János betegségének végső kimeneteléről, Eisenhower elnök a Freedom Medal kitüntetést nyújtotta át a bátyámnak, aki meghatottan ezt mondta: bár csak sokáig élhetnék, hogy ezt a megtiszteltetést kiérdemeljem. Mire az elnök így válaszolt: ön még sokáig velünk lesz, hiszen szükségünk van önre. Eisenhowernak igaza volt. Neumann János velünk van. A természettudomány e századi hatalmas fejlődése számos elméleti-filozófiai problémát állított előtérbe, például a tér, az idő és az anyag viszonyát a relativitáselméletben, a folytonosság és a megszakítottság kapcsolatát a kvantummechanikában, de említhetném a világegyetem végtelenségének, a mikrovilág kiismerhetetlenségének elméleti kérdéseit is. Einstein ösztönös materialista álláspontot képviselt, Bohr a pozitivizmus felé fordult, Max Plancknak a materializmus volt szimpatikus. És Neumann Jánosnak? — János alapvetően pragmatista volt, de mégis, bizonyára furcsán hangzik, a világirodalom óriásához, Goethéhez vonzódott a legjobban. Az iskolában alaposan tanulmányoztuk a Faust mindkét részét, és otthon sokat vitatkoztunk róla. Különösen a második rész befejező nyolc sora ragadta meg a fantáziánkat. Kálnoki László és Jékely Zoltán fordításában valahogy így hangzik: „Csak földi példakép / minden múlandó, / itt lesz a csonka ép / s megbámulandó; / mit szó nincs mondani, / itt végbement; / az Örök Asszonyt / vonz odafent.” — Ezt a nyolc sort többféleképpen lehet értelmezni. — Mi úgy okoskodtunk, hogy a természet megnyilvánulásai, jelenségei mögött olyan egyesítő erő létezik, amit ezen a földön nem érthetünk meg teljesen, de megpróbálhatunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel magyarázni. János ebben a szellemben kereste a magyarázatot az atomok belső szerkezetére a kvantummechanika eszközeivel, az időjárási előrejelzés lehetőségeit a numerikus meteorológia segítségével. A központi idegrendszer áramköreit a számítógépek logikájának analógiája révén ismerte meg. A genetika, az öröklődés titkaihoz az önmagukat újraalkotó automaták elméleteivel közeledett. Ha nincs is közvetlen öszszefüggés a korai környezet hatása és az érett tudós munkái között, azért gondolom, valamiféle korreláció kimutatható. — Jól gondolja. Mondok egy példát erre. Az ebédlőasztal körül gyakran hallgattuk apánkat, aki ipari vállalkozásainak műszaki hátteréről beszélt. Például, ha valamilyen sajtóvállalkozásról volt szó, akkor betűtípusmintákat hozott haza és a nyomda gépeiről számolt be. Ha például egy textilcégről — mondjuk a Hungária Jacquard Textilszövő Gyárról — volt szó, akkor a társalgás menete máris az automatikus szövőszékek modernizálására terelődött. Nem véletlen, hogy János jóval később az IBM lyukkártyáival került kapcsolatba. Persze, másról is folyt a társalgás az ebédlőasztal körül. — Sokat beszélgettünk politikáról, biológiáról, pszichológiáról, színházról és irodalomról. Nagyon érdekelte Jánost az új pszichoanalízis, ugyanis Freud leghíresebb magyar követője, Ferenczi Sándor közeli rokonunk volt. Ez minden valószínűség szerint bátyám későbbi munkásságára is hatott, amikor az agyvelő, illetve a központi idegrendszer működését tanulmányozta. Nagyon érdekes és nagyon jellemző példák ezek. — A Titanic 1912-ben bekövetkezett tragédiája hosszú ideig kedvelt témája volt a korabeli sajtónak. Engem nagyon izgatott az a feltevés, mely szerint, ha a kritikus tényezők egyike elmaradt volna, nem következik be a tragédia. János nem így látta, szerintte a régiek, a valóban bekövetkezett események helyébe felvett más körülmények rosszabbak is lehettek volna. Az egyik jelentős tényező Murdoch elsőtiszt parancsa volt a hajóhídról: teljesen jobbra, teljes gőzzel hátra! Ez a parancs valóban nem a legjobb, de helyettesítsük ezt erős széllel vagy viharral — érvelt János —, és akkor egyetlen mentőcsónakot sem lehetett volna a vízre engedni. Mennyire maradt magyarnak, mennyire őrizte a hazai kulturális és tudományos örökséget Neumann János? — A nem euklideszi geometriával kapcsolatban bátyám mindig Bolyai nevét említette elsőnek. Ha máshol Riemannt vagy Lobacsevszkijt emelték ki, János azonnal hozzátette: Bolyai is. A negyvenes években János gyakran kritizálta magyar származású környezetének hiányos ismereteit. Nemcsak a filmsztárok, Lukács Pál vagy Bánky Vilma léteznek — mondta —, van Liszt Ferencünk és Semmelweis Ignácunk is, sőt két Bolyaink és két Eötvösünk is. Közismert, hogy az ötvenes évek elején az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság az Oppenheimerügyben Neumann Jánost is tanúként beidézte. Mondana erről valamit? — Az Amerikai Nukleáris Energia Bizottság személyzeti biztonsági testülete elé idézték, ahol valóban az Oppenheimer-ügyben tett tanúvallomást. A testület ügyésze egy nagyon komplikált kérdést intézett hozzá, amely egy bonyolult és feltételezett szituáción alapult, s amelyben valaki rosszul cselekszik — ezzel Oppenheimerre célozva. János így felelt: ön most azt kéri tőlem, tételezzem fel, hogy valaki más helytelenül cselekedett, és azt kérdezi: én is így cselekedtem volna-e? Kérdezhette volna azt is — a kérdés lényege ugyanaz —, mikor hagytam abba a feleségem verését? Hát ilyen ember volt Neumann János. Gál Róbert Neumann János 9