Népszava, 1989. október (117. évfolyam, 232–257. sz.)

1989-10-17 / 245. szám

___________________ Vevők fóruma / Mi tess velete, ladások *? Budapesti Autószöv: krónikus alkatrészhiány. Ámde: színválasztással Renault rendelhető, devizáért M Nálunk vásárolnak autót a nyugatiak? Viccgyártó barátom kérdezte: „Tudod, mi a különbség a Lada-tűszelep és a Renault között?" — Majd bamba arckifejezésemet látva rögtön válaszolt: „Lada-szereptűt nem, Renault-t viszont már idehaza is vásárolhatsz.” Nem sejtettem, hogy az ember apró bosszúságait levezető vicc eme sarkalatos igazságát magam is megszenvedem. Érett Ladám egyik percről a másikra, mint a csökönyös kecske, rángatózni kezdett. Az állami autójavítóban a szerelő lakonikusan közölte: - Elkopott a tűszelep. Ha beszerzi, megjavíthatom. Nekünk, sajnos nincs raktáron. Egyébként forintos tétel — tette hozzá némi sajnálkozással. Azóta „düzni-diliben" élek. Koptatom a lábam az olcsó alkatrészekért. A sorozatos kudarc miatt feltettem magamnak a keserű kérdést: szocialista gyártmányú gépkocsikhoz ma nehezebb alkatrészt szerezni, mint egy új nyugati autót vásárolni? A budapesti Autószöv elnöke, Nagy András, némileg rezignáltan állítja: — Az eset tipikus. Pedig hazánkban ez idő tájt legtöbbet még mindig a szocialista gyártmányú gépkocsikból adnak el. Kézenfekvő lenne, vagy kellene lennie az alkatrész pótlásának. Ugyanakkor sok ügyfelet, megrendelőt küldünk el, mert nem tudunk rossz alkatrész helyett jót adni. A típusokat még a gyerek is fújja: Polski Fiat, Dacia, Trabant, Wartburg, Skoda. No és első helyen a legnépszerűbb, a Lada. — A garanciális gépkocsik kötelező átvizsgálásakor már bosszúság éri az ügyfelet — mondja Nagy András. — Nincs ez, nincs az éppen a raktáron. Némi utánjárással ilyenkor még segíteni tudunk. A nagyobb gondok a garancia után jelentkeznek. Jön a megrendelő, megállapítjuk a baj okát, majd közöljük: alkatrészünk, az nincs! Tessék beszerezni, visszahozni, és megcsináljuk az autót. Mert kapacitásunk viszont bőven van. Még azt is megmondjuk, hol vásárolhatja meg az alkatrészt. — Nem értem. Ha tudják, miért nem a szövetkezet szerzi be azokat az elemi tartozékokat, amire szükség lehet egy gépkocsijavításnál? — Jogos a kérdés. Csakhogy, ha az anyagbeszerzőnk hivatalosan akar több száz darab alkatrészt vásárolni akereskedelemben, nem kap. Ha viszont a tulajdonos megy oda egy darabért, valahogy mindig megoldják a problémáját. — Miközben az ügyfélnél ketyeg az óra. A saját idejét pazarolja, bosszankodva rohan egyik üzletből a másikba, és vissza a szervizbe. Ez a megoldás? — Nyilván nem. A nagy autójavító szervizek ismerik az alkatrészforgalmazók gondját is. Az Autószöv közvetlen partnere az Autótechnika és a Mobil, az alkatrészek jelentős részét tőlük kapjuk. Azonban ők is a megrendeltnek csak a töredékére számíthatnak. Éppen ezért az autójavító-ipar javasolta, a kiszolgálásnál a szervizek részesüljenek előnyben a kereskedelemmel, kiváltképp a kiskereskedőkkel szemben. Példaként felhozhatnám Csehszlovákia esetét. Ott azt a gyakorlatot vezették be, hogy autóalkatrészt kevesebbet juttatnak a boltoknak, viszont a szervizeket bőségesen ellátják. — És tessék mondani, mi lenne akkor, ha mind a kereskedelemben, mind a szervizekben egyformán hozzájuthatnánk a keresett tartozékhoz? Azt hiszem, nem kellene újra feltalálni a meleg vizet. — Jó kérdés. Az alkatrész-kereskedelmi vállalatok is tudják, miből mennyit rendeljenek. A külföldi partnerek azonban — nem titok — a megrendelt listának csak kis részét szállítják. Az igazi megoldás persze az lenne, ha annyi alkatrész jönne be az országba, amennyire ténylegesen szükség van. Hozzáteszi még az Autószöv elnöke, hogy a Ladáknál, Skodáknál szinte rendszeres a 10-15 féle alkatrész hiánya. Hónapok óta krónikus hiánycikk például a vezérműlánc. A szervizekben sokra lenne szükség. Ha az Autótechnika szerezné be, 500-600 forintba kerülne, de a gyártó cég nem szállít. A szövetkezet megkeresett tehát osztrák és NSZK alkatrész-forgalmazókat, akik azonnal hajlandók volnának szállítani. De mennyiért? A magyar ár tíz-tizenkétszereséért. Végül is egy nyugatnémet kereskedő árajánlatát fogadták el, így lehetővé válik, hogy az autó üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen szovjet vezérműlánc nyugatnémet közvetítéssel (és haszonnal) kapható lesz az Autószövnél — jó magyar forintért, viszonylag elfogadható áron (1200 forintra taksálják). — Ha a konkurenciáról beszélünk, az Autószöv képes-e a versenyre? — A nagy múltú, több mint harminc éve alakult autójavító szövetkezet a főváros öt telephelyén évente 100-120 ezer személygépkocsi — az összes szocialista típus — garanciális és azt követő javítását, karosszériamunkáját, fényezését, vizsgáztatását vállalja. Az 1989- es év várható árbevétele 180-190 millió forint lesz. A nyereség ehhez képest — mint minden szolgáltató szakmában — nem nagy, négy-ötmillió forint körüli. Az Autószöv az országban a harmadik legnagyobb autójavító vállalkozás. Jól képzett, 400 tagú szakembergárdával, a szocialista országokhoz képest korszerű műszerezettségű műhelyekkel rendelkezünk. Ügyfeleink között sok a visszatérő. Sajnos, az elmúlt időszakban a 10-15 százalékos alkatrészáremelés rontott a pozíciónkon. Ám még így is az országban jó közepes órarezsivel dolgozunk: 135 forintos munkadíjat számolunk óránként, ami szerintem elfogadható. Noha jelentősen emelkedtek a költségeink, mi nem tervezünk áremelést. Versenyképességünket az olcsósággal és a minőségi munkával kívánjuk megőrizni. És új szolgáltatások bevezetésével. — Például? — Például: nálunk az ügyfél bármilyen Renault típusú gépkocsit megrendelhet katalógus alapján, ízlésének és elképzelésének megfelelően színt és kárpitot választhat. A típusválasztás után, amit mi megküldünk a gyárnak, 12-14 hét múlva a megrendelő a szövetkezet telephelyén vámkezelve, vizsgáztatva és rendszámtáblával ellátva átveheti ... — ... forintért? — Sajnos, nem forintért, hanem devizáért. De a Renault gyárralközel másfél éve kialakult korrekt és jó kapcsolatok révén, a szerződés alapján, nálunk kedvezményes áron vásárolhatók, rendelhetők meg ezek a típusok. Sőt, információnk szerint egész Európában az Autószövnél a legolcsóbbak ezek a francia gépkocsik. Az utóbbi időben érdeklődés nyilvánul meg Nyugat-Európa egyes országaiból — kiváltképp az NSZK-ból — a magyar eladású Renaultok iránt. A gyárral kötött szerződés értelmében a gépkocsik garanciális és készpénzes javítását végezzük, továbbá konszignációs alkatrészraktárunkban vásárolható vagy megrendelhető bármilyen Renault-alkatrész, de ez már forintért. És mivel ezek a gépkocsik nemcsak Budapesten futnak, mind a vevőszolgálatot, mind az alkatrészvásárlást kiterjesztettük vidékre is. Hajdúszoboszlón, Szegeden, Győrben és Keszthelyen megbízható szervizekkel kötöttünk szerződést azokra a jogokra, amelyek az Autószövőt megilletik. Természetesen a gyár hozzájárulásával. Sikerült olyan kapcsolatot kialakítanunk a francia gyárral, hogy évekre biztosítani lehet a Magyarországon futó Renault-típusok javítását és alkatrészellátását. Terveink között szerepel hasonló megállapodás a másik nagy francia autógyárral, a Citroennel. De szeretném kiemelni: a szövetkezet legfontosabb feladata a jövőben is a szocialista gyártmányú autók javítása lesz. Igazán kellemes érzéssel tölt el, hogy Európában már Magyarországon kapható a legolcsóbban a Renault. Végre valami, amiben az elsők vagyunk. De sok sorstársamnak, akik a fizetésüket szintén forintban vehetik fel, megnyugtatóbb lenne, ha az alkatrészellátást elfogadható módon biztosítanák az illetékesek a szerényebb, ám ma már nem luxuscikknek minősíthető autókhoz. Addig is: mi lesz veletek, Ladások? Petrenka János A konszignációs raktárban a polcok tele nyugati autóalkatrészszel, forintért Oravecz Magdolna felvétele KEDD, 1989. OKTÓBER 17. NÉPSZAVA ÉLET, ERŐ, EGÉSZSÉG? Egyszemélyes tényfeltáró bizottságom — a továbbiakban egyszerűen csak én — a következőket állapította meg a tejjel kapcsolatban. Egy liter, 2,8 százalékos zsírtartalmú tej 12.90-be kerül. Zacskóján gyerekfejek meg felnőttfejek mosolyognak a vásárlókra. Teljes értékű fehérjéket és életfontosságú vitaminokat tartalmaz — mármint a tej —, hirdeti a felirat. Kérem szépen, én azt szeretném megtudni, mindezt a nélkülözhetetlen tápanyagot vajon a trutymó is tartalmazza-e? Egy héten általában háromszor ugyanis a következő történik: reggel megvásárolok egy liter tejet. Hazaviszem, beteszem a frizsiderbe. Este szeretném felforralni, mentségemre szolgáljon, hogy a reggeli rohanásban erre nincs időm. A tej egy darabig pukkadozik a lábasban, majd szép lassan, de biztosan összemegy. Ezután következik a káromkodás — ezt a fázist, sajnos, a legnagyobb akaraterővel sem tudom elhagyni, pedig idő- és energiaigényes —, majd a trutymó eltávolítása a mosogatóba, végül a lábas kisikálása. Utána körbejárom a szomszédokat, kinek van legalább egy bögre teje a gyerek számára. Lehet, hogy alapvető hibát követek el. Eddig még nem jutott eszembe, de talán a trutymót — az összement tejet — is meg lehetne, ha nem is inni, de enni. Visszavinni ugyanis csak úgy lehet, ha szépen becsomagolom, és viszem a blokkot, bizonyítandó, hogy ott vettem, ahol vettem. (Tudom, kedves illetékesek, hogy minden Közértnek vissza kell vennie, de tessék csak a gyakorlatban akár egyszer is kipróbálni.) Szívesen vásárolnám az úgynevezett tsztejet — ez sohasem megy össze —, ha az utamba eső négy Közért bármelyikében kapható lenne. Van ezenkívül még a féltartós tej, ám annak literje már 16,70. Ezt hosszabb ideig lehetne tárolni, feltéve, ha az ember tudná, hol a zacskó oldala. A felirat szerint ugyanis itt olvasható, meddig tart a szavatossági idő. Lehet, hogy hiányoztam a megfelelő mértanóráról az iskolából, és rosszul tudom, merre található a zacskó oldala, de vajmi ritkán találom meg. Az alternatívák korát éljük. Nekem is legalább három választási lehetőségem van: 1. Nem iszom többé tejet, és családommal együtt lemondok az életről, erőről, egészségről. 2. Elzarándokolok naponta egy mintaboltba, ahol tsz-tej kapható. 3. a) Nem forralom fel a tejet, savanyúan megiszom, b): Kikanalazom a trutymót, és pontot teszek a probléma után. Van egy érzésem: ez a legkorszerűbb, össznépi méretekben is ezt tesszük. — török — Üzlet: nemcsak saját dolgozóknak IV* kell ülni a 10-esre Majd minden élelmiszeripari vállalat mellett van egy kis üzlet, ahol elsősorban az ott dolgozók, de mások is bevásárolhatnak. Ilyen szempontból tehát nem újdonság, hogy a Csemege Édesipari Vállalat is fenntart egy ilyen boltot, ahol felvágottat, lisztet, kenyeret, kávét, tejet, vajat, sajtot, paprikát és természetesen édesipari cikkeket is — csokoládétól a kekszen keresztül a rágógumiig — megvásárolhat bárki. — Abból indult ki a vezetőség — mondja Ments András boltvezető —, hogy nálunk két műszakban dolgoznak, elsősorban nők, akikre a napi nyolc óra munka után a bevásárlás gondjai is nehezednek, így itt mindent megvehetnek, amire a háztartásban — húson és zöldségen kívül — szükség van. Átlagosan 6-8 százalékkal olcsóbban tudjuk árusítani a saját termékeinket, és még azokat a kávéféléket is, amelyeket az édesipar más vállalatai állítanak elő. Fel kell tehát ülni a Körtéren a 10-es buszra, és a Budafoki úton, a Csemegénél leszállni. A kedvezményes árusítás folyamatos, nem csak a saját dolgozóikra terjed ki. L. V sírásfar @ baromfihús, araffy A misztikus piac a testközelben Hogy mi a legolcsóbb, azt ma már nem lehet megmondani. Pontosabban: mindennek olyan magas az ára, hogy alig találunk élelmiszert, aminek ellenértéke a tömegek zsebéhez lenne mérve. Talán a baromfi még ilyen, annak ellenére, hogy azt sem kerülte el az áremelés. Emellett az éveleje óta a baromfitermelők és -feldolgozók számára is a tervezettnél jobban emelkedtek a költségek: nőttek az energiaárak, drágábbak a gépek, a csomagolóanyagok. Kezemben egy katalógus, amelyet a Baromfitermelők Egyesülése állított össze a közelmúltban. Többszázféle készítmény, darabok vagy egész „madár” szerepel benne. A gyárak megértették végre, hogy egymással is versenyben vannak a vevőért. Az a misztikus piac testközelbe került. Amikor a BNV-n a termelők és feldolgozók találkoztak, meghívták a kereskedőket is. Mint Szentirmai László, az egyesülés kereskedelmi titkára mondta: örültek, hogy a kereskedők megtisztelték őket, s rajtuk keresztül a vevőket is. „ Nálunk a hazai piac egyenértékű az exporttal, egyik nélkül sem tudunk megélni. A baromfihús forgalma egyébként az év eleji áremelés után visszaesett, de júniusban már elérte a tavalyit. Jelenleg körülbelül huszonkét kilót fogyasztunk évente, elsősorban csirkét. Mióta felemelték a csirkemáj árát, alig lehetett eladni a korábban csak pult alól kapható csemegét, ezért most időlegesen ismét olcsóbb. A piac felvevőképessége behatárolt — mondják a közgazdászok. A vásárló háziasszony viszont egyszerűbben fogalmaz: erre már nem futja. Meglepő, hogy az olcsónak számító párizsiból, mortadellából, baromfivirsliből, májasokból mindössze egy kiló , húsz dekát fogyasztunk évente, fejenként. Vagy talán nem is olyan meglepő, hiszen ezek könnyen romló áruk, s ha nem teljesen friss, már bizalmatlan a vásárló. Sok háziasszony azt mondja: hiába olvassa az újságban, hány százféle baromfifelvágott készül, ha abban a közértben, ahol ő vásárol, nincs belőle. Valamennyi persze nem is lehet minden helyen, de ha a vevők kérik, a boltosok kénytelenek lesznek rendelni belőle. L. V. Itt bőséges a választék baromfifelvágottakból Teknős Miklós felvétele A divat Európahtísa A, egész termet betöltő diszkrét parfümillat, elegáns ruhák, cipők, táskák, kiegészítők és nem utolsósorban gyönyörű fehérneműk voltak a főszereplői a Pentacoop és a salzburgi, illetve bécsi illetőségű Modegrosshandels Center által szervezett divatkiállításnak. Az Olimpiai és a Körcsarnokban október 8—10. között kiállító közel száz nyugateurópai cég az 1990-es év tavaszi,nyári, női, férfi- és gyermekdivatját mutatta be,elsősorban a szakmai közönségnek. Mint a két cég képviselője a megnyitó után rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta, a kiállítás egyik célja, hogy a kereskedők és a divatszakma képviselőinek közvetlen találkozását megkönynyítsék. A másik, ennél egyelőre még távolibb elképzelés egy úgynevezett Európaház létrehozása. Ugyanis még a világkiállítás előtt szeretnének kialakítani Budapesten egy divat-kiállítócentrumot, ahol vásárolni éppúgy lehetne, mint tájékozódni a divat újdonságairól. Ezen az első bemutatkozón — amit a tervek szerint februárban követne a második, majd évente egy-egy újabb — bérmunkaajánlatokat is vártak az olasz, francia, nyugatnémet, svájci és osztrák cégek a megrendelések mellett. S hogy mennyire konkurenciája ez a vásár a 3M- nek? A szervezők szerint ,emennyire, mivel alapvetően más jellegű. A magyar divathét ugyanis csak egyetlen szakma képviselőinek szól. (szigethy) A Piért IIR boltjában Budapesten, a Váci utca 40. szám alatt pénzvizsgáló kisgépet kínálnak 4244 forintért. A műszer felismeri a hamis USA-dollárt, nyugatnémet márkát, osztrák schillinget, olasz lírát, svájci frankot, holland forintot, angol fontot, belga frankot, finn márkát, japán jent és a dán koronát. A készülék neve Moneytron. Pesterzsébeten a négyéves Erzsébet Áruházban december 31-ig Erzsébet-akciót hirdetnek, amelynek keretében előleg nélkül, részletre vásárolhatók bútor, szőnyeg, színes tévé, video és egyéb cikkek. Az áruvásárlási hitelakció országos. A Keravill Diszkontáruházában, Budapesten, a XVIII. kerületi Ipacsfa utca 8. szám alatt nemcsak olcsóbban, hanem részletre is lehet vásárolni. (szigethy) :" Tessék parancsolni!