Népszava, 1989. október (117. évfolyam, 232–257. sz.)

1989-10-17 / 245. szám

___________________ Vevők fóruma / Mi tess velete, ladások *? Budapesti Autószöv: krónikus alkatrészhiány. Ámde: színválasztással Renault rendelhető, devizáért M Nálunk vásárolnak autót a nyugatiak? Viccgyártó barátom kérdezte: „Tudod, mi a különbség a Lada-tűszelep és a Renault között?" — Majd bamba arckifejezésemet látva rögtön válaszolt:­­ „Lada-sze­­reptűt nem, Renault-t viszont már idehaza is vásárol­hatsz.” Nem sejtettem, hogy az ember apró bosszúsá­gait levezető vicc eme sarkalatos igazságát magam is megszenvedem. Érett Ladám egyik percről a másikra, mint a csökönyös kecske, rángatózni kezdett. Az álla­mi autójavítóban a szerelő lakonikusan közölte: - El­kopott a tűszelep. Ha beszerzi, megjavíthatom. Nekünk, sajnos nincs raktáron. Egyébként forintos tétel — tette hozzá némi sajnálkozással. Azóta „düzni-diliben" élek. Koptatom a lábam az olcsó alkatrészekért. A sorozatos kudarc miatt feltettem magamnak a keserű kérdést: szocialista gyártmányú gépkocsikhoz ma nehezebb a­l­­katrészt szerezni, mint egy új nyugati autót vásárolni? A budapesti Autószöv el­nöke, Nagy András, némi­leg rezignáltan állítja: — Az eset tipikus. Pedig hazánkban ez idő tájt leg­többet még mindig a szo­cialista gyártmányú gépko­csikból adnak el. Kézen­fekvő lenne, vagy kellene lennie az alkatrész pótlásá­nak. Ugyanakkor sok ügy­felet, megrendelőt küldünk el, mert nem tudunk rossz alkatrész helyett jót adni. A típusokat még a gyerek is fújja: Polski Fiat, Dacia, Trabant, Wartburg, Skoda. No és első helyen a leg­népszerűbb, a Lada. — A garanciális gépko­csik kötelező átvizsgálásakor már bosszúság éri az ügy­felet — mondja Nagy And­rás. — Nincs ez, nincs az éppen a raktáron. Némi utánjárással ilyenkor még segíteni tudunk. A nagyobb gondok a garancia után je­lentkeznek. Jön a megren­delő, megállapítjuk a baj okát, majd közöljük: alkat­részünk, az nincs! Tessék beszerezni, visszahozni, és megcsináljuk az autót. Mert kapacitásunk viszont bőven van. Még azt is megmond­juk, hol vásárolhatja meg az alkatrészt. — Nem értem. Ha tudják, miért nem a szövetkezet szerzi be azokat az elemi tartozékokat, amire szükség lehet egy gépkocsijavítás­nál? — Jogos a kérdés. Csak­hogy, ha az anyagbeszer­zőnk hivatalosan akar több száz darab alkatrészt vásá­rolni a­­kereskedelemben, nem kap. Ha viszont a tu­lajdonos megy oda egy da­rabért, valahogy mindig megoldják a problémáját. — Miközben az ügyfélnél ketyeg az óra. A saját ide­jét pazarolja, bosszankodva rohan egyik üzletből a má­sikba, és vissza a szervizbe. Ez a megoldás? — Nyilván nem. A nagy autójavító szervizek ismerik az alkatrészforgalmazók gondját is. Az Autószöv köz­vetlen partnere az Autó­technika és a Mobil, az al­katrészek jelentős részét tő­lük kapjuk. Azonban ők is a megrendeltnek csak a tö­redékére számíthatnak. Ép­pen ezért az autójavító-ipar javasolta, a kiszolgálásnál a szervizek részesüljenek előnyben a kereskedelem­mel, kiváltképp a kiskeres­kedőkkel szemben. Példaként felhozhatnám Csehszlovákia esetét. Ott azt a gyakorlatot vezették be, hogy autóalkat­részt kevesebbet juttatnak a boltoknak, viszont a szervi­zeket bőségesen ellátják. — És tessék mondani, mi lenne akkor, ha mind a ke­reskedelemben, mind a szer­vizekben egyformán hozzá­juthatnánk a keresett tarto­zékhoz? Azt hiszem, nem kellene újra feltalálni a me­leg vizet. — Jó kérdés. Az alkat­rész-kereskedelmi vállalatok is tudják, miből mennyit rendeljenek. A külföldi partnerek azonban — nem titok — a megrendelt listá­nak csak kis részét szállít­ják. Az igazi megoldás per­sze az lenne, ha annyi alkat­rész jönne be az országba, amennyire ténylegesen szük­ség van. Hozzáteszi még az Autó­szöv elnöke, hogy a Ladák­nál, Skodáknál szinte rend­szeres a 10-15 féle alkatrész hiánya. Hónapok óta króni­kus hiánycikk például­ a ve­­zérműlánc. A szervizekben sokra lenne szükség. Ha az Autótechnika szerezné be, 500-600 forintba kerülne, de a gyártó cég nem szállít. A szövetkezet megkeresett te­hát osztrák és NSZK al­katrész-forgalmazókat, akik azonnal hajlandók volnának szállítani. De mennyiért? A magyar ár tíz-tizenkétszere­séért. Végül is egy nyugat­német kereskedő árajánlatát fogadták el, így lehetővé válik, hogy az autó üzemel­tetéséhez nélkülözhetetlen szovjet vezérműlánc nyu­gatnémet közvetítéssel (és haszonnal) kapható lesz az Autószövnél — jó magyar forintért, viszonylag elfo­gadható áron (1200 forintra taksálják). — Ha a konkurenciáról beszélünk, az Autószöv ké­pes-e a versenyre? — A nagy múltú, több mint harminc éve alakult autójavító szövetkezet a fő­város öt telephelyén évente 100-120 ezer személygépkocsi — az összes szocialista tí­pus — garanciális és azt kö­vető javítását, karosszéria­­munkáját, fényezését, vizs­gáztatását vállalja. Az 1989- es év várható árbevétele 180-190 millió forint lesz. A nyereség ehhez képest — mint minden szolgáltató szakmában — nem nagy, négy-ötmillió forint körüli. Az Autószöv az országban a harmadik legnagyobb autó­javító vállalkozás. Jól kép­zett, 400 tagú szakembergár­dával, a szocialista orszá­gokhoz képest korszerű mű­­szerezettségű műhelyekkel rendelkezünk. Ügyfeleink között sok a visszatérő. Saj­nos, az elmúlt időszakban a 10-15 százalékos alkatrész­áremelés rontott a pozíción­kon. Ám még így is az or­szágban jó közepes órarezsi­vel dolgozunk: 135 forintos munkadíjat számolunk órán­ként, ami szerintem elfo­gadható. Noha jelentősen emelkedtek a költségeink, mi nem tervezünk áreme­lést. Versenyképességünket az olcsósággal és a minősé­gi munkával kívánjuk meg­őrizni. És új szolgáltatások bevezetésével. — Például? — Például: nálunk az ügyfél bármilyen Renault típusú gépkocsit megrendel­het katalógus alapján, ízlé­sének és elképzelésének megfelelően színt és kárpi­tot választhat. A típusvá­lasztás után, amit mi meg­küldünk a gyárnak, 12-14 hét múlva a megrendelő a szövetkezet telephelyén vám­kezelve, vizsgáztatva és rendszámtáblával ellátva át­veheti ... — ... forintért? — Sajnos, nem forintért, hanem devizáért. De a Re­nault gyárral­­közel másfél éve kialakult korrekt és jó kapcsolatok révén, a szerző­dés alapján, nálunk kedvez­ményes áron vásárolhatók, rendelhetők meg ezek a tí­pusok. Sőt, információnk szerint egész Európában az Autószövnél a legolcsóbbak ezek a francia gépkocsik. Az utóbbi időben érdeklődés nyilvánul meg Nyugat-Eu­­rópa egyes országaiból — kiváltképp az NSZK-ból — a magyar eladású Renault­­ok iránt.­­ A gyárral kötött szer­ződés értelmében a gépko­csik garanciális és készpén­zes javítását végezzük, to­vábbá konszignációs alkat­részraktárunkban vásárol­ható vagy megrendelhető bármilyen Renault-al­katrész, de ez már forintért. És mi­vel ezek a gépkocsik nem­csak Budapesten futnak, mind a vevőszolgálatot, mind az alkatrészvásárlást kiter­jesztettük vidékre is. Haj­dúszoboszlón, Szegeden, Győrben és Keszthelyen meg­bízható szervizekkel kötöt­tünk szerződést azokra a jo­gokra, amelyek az Autószöv­őt megilletik. Természetesen a gyár hozzájárulásával. Si­került olyan kapcsolatot ki­alakítanunk a francia gyár­ral, hogy évekre biztosítani lehet a Magyarországon fu­tó Renault-típusok javítását és alkatrészellátását. Ter­veink között szerepel ha­sonló megállapodás a má­sik nagy francia autógyár­ral, a Citroennel. De szeret­ném kiemelni: a szövetkezet legfontosabb feladata a jö­vőben is a szocialista gyárt­mányú autók javítása lesz. Igazán kellemes érzéssel tölt el, hogy Európában már Magyarországon kapható a legolcsóbban a Renault. Végre valami, amiben az elsők vagyunk. De sok sors­társamnak, akik a fizetésü­ket szintén forintban vehe­tik fel, megnyugtatóbb len­ne, ha az alkatrészellátást elfogadható módon biztosí­tanák az illetékesek a szeré­nyebb, ám ma már nem lu­xuscikknek minősíthető au­tókhoz. Addig is: mi lesz veletek, Ladások? Petrenka János A konszignációs raktárban a polcok tele nyugati autóalkatrész­szel, forintért Oravecz Magdolna felvétele KEDD, 198­9. OKTÓBER 17. NÉPSZAVA ÉLET, ERŐ, EGÉSZSÉG? Egyszemélyes tényfeltáró bizottságom — a továbbiakban egyszerűen csak­ én — a kö­vetkezőket állapította meg a tejjel kap­csolatban. Egy liter, 2,8 százalékos zsír­­tartalmú tej 12.90-be kerül. Zacskóján gye­rekfejek meg felnőttfejek mosolyognak a vásárlókra. Teljes értékű fehérjéket és életfontosságú vitaminokat tartalmaz — mármint a tej —, hirdeti a felirat. Kérem szépen, én azt szeretném megtud­ni, mindezt a nélkülözhetetlen tápanyagot vajon a trutymó is tartalmazza-e? Egy héten általában háromszor ugyanis a következő történik: reggel megvásárolok egy liter tejet. Hazaviszem, beteszem a fri­zsiderbe. Este szeretném felforralni, ment­ségemre szolgáljon, hogy a reggeli roha­násban erre nincs időm. A tej egy darabig pukkadozik a lábasban, majd szép lassan, de biztosan összemegy. Ezután következik a káromkodás — ezt a fázist, sajnos, a leg­nagyobb akaraterővel sem tudom elhagyni, pedig idő- és energiaigényes —, majd a trutymó eltávolítása a mosogatóba, végül a lábas kisikálása. Utána körbejárom a szom­szédokat, kinek van legalább egy bögre te­je a gyerek számára. Lehet, hogy alapvető hibát követek el. Eddig még nem jutott eszembe, de talán a trutymót — az összement tejet — is meg lehetne, ha nem is inni, de enni. Vissza­vinni ugyanis csak úgy lehet, ha szépen be­csomagolom, és viszem a blokkot, bizonyí­tandó, hogy ott vettem, ahol vettem. (Tu­dom, kedves illetékesek, hogy minden Kö­zértnek vissza kell vennie, de tessék csak a gyakorlatban akár egyszer is kipróbálni.) Szívesen vásárolnám az úgynevezett tsz­­tejet — ez sohasem megy össze —, ha az utamba eső négy Közért bármelyikében kapható lenne. Van ezenkívül még a fél­tartós tej, ám annak literje már 16,70. Ezt hosszabb ideig lehetne tárolni, feltéve, ha az ember tudná, hol a zacskó oldala. A fel­irat szerint ugyanis itt olvasható, meddig tart a szavatossági idő. Lehet, hogy hiá­nyoztam a megfelelő mértanóráról az is­kolából, és rosszul tudom, merre található a zacskó oldala, de vajmi ritkán találom meg. Az alternatívák korát éljük. Nekem is legalább három választási lehetőségem van: 1. Nem iszom többé tejet, és családommal együtt lemondok az életről, erőről, egész­ségről. 2. Elzarándokolok naponta egy min­taboltba, ahol tsz-tej kapható. 3. a) Nem forralom fel a tejet, savanyúan megiszom, b): Kikanalazom a trutymót, és pontot te­szek a probléma után. Van egy érzésem: ez a legkorszerűbb, össznépi méretekben is ezt tesszük. — török — Üzlet: nemcsak saját dolgozóknak IV*­ kell ülni a 10-esre Majd minden élelmiszer­­ipari vállalat mellett van egy kis üzlet, ahol elsősor­ban az ott dolgozók, de má­sok is bevásárolhatnak. Ilyen szempontból tehát nem újdonság, hogy a Cse­mege Édesipari Vállalat is fenntart egy ilyen boltot, ahol felvágottat, lisztet, kenyeret, kávét, tejet, vajat, sajtot, paprikát és természetesen édesipari cikkeket is — cso­koládétól a kekszen keresztül a rágógumiig — megvásárol­hat bárki. — Abból indult ki a veze­tőség — mondja Ments And­rás boltvezető —, hogy ná­lunk két műszakban dolgoz­nak, elsősorban nők, akikre a napi nyolc óra munka után a bevásárlás gondjai is nehe­zednek, így itt mindent meg­vehetnek, amire a háztartás­ban — húson és zöldségen kí­vül — szükség van. Átlago­san 6-8 százalékkal olcsób­ban tudjuk árusítani a saját termékeinket, és még azokat a kávéféléket is, amelyeket az édesipar más vállalatai állítanak elő. Fel kell tehát ülni a Kör­téren a 10-es buszra, és a Bu­dafoki úton, a Csemegénél leszállni. A kedvezményes árusítás folyamatos, nem csak a saját dolgozóikra terjed ki. L. V sírásfa­r @ baromfihús, ara­ffy A misztikus piac a testközelben Hogy mi a legolcsóbb, azt ma már nem lehet megmondani. Pontosabban: mindennek olyan magas az ára, hogy alig találunk élelmiszert, aminek ellenértéke a tömegek zsebé­hez lenne mérve. Talán a ba­romfi még ilyen, annak elle­nére, hogy azt sem kerülte el az áremelés. Emellett az év­­eleje óta a baromfitermelők és -feldolgozók számára is a tervezettnél jobban emelked­tek a költségek: nőttek az energiaárak, drágábbak a gé­pek, a csomagolóanyagok. Kezemben egy katalógus, amelyet a Baromfitermelők Egyesülése állított össze a kö­zelmúltban. Többszázféle ké­szítmény, darabok­ vagy egész „madár” szerepel benne. A gyárak megértették végre, hogy egymással is verseny­ben vannak­­ a vevőért. Az a misztikus piac testközelbe került. Amikor a BNV-n a termelők és feldolgozók talál­koztak, meghívták a keresk­e­­dőket is. Mint Szentirmai László, az egyesülés kereske­delmi titkára mondta: örül­tek, hogy a kereskedők meg­tisztelték őket, s rajtuk ke­resztül a vevőket is. „ Ná­lunk a hazai piac egyenérté­kű az exporttal, egyik nélkül sem tudunk megélni. A baromfihús forgalma egyébként az év eleji áreme­lés után visszaesett, de jú­niusban már elérte a tava­lyit. Jelenleg körülbelül hu­szonkét kilót fogyasztunk évente, elsősorban csirkét. Mióta felemelték a csirkemáj árát, alig lehetett eladni a ko­rábban csak pult alól kapha­tó csemegét, ezért most időle­gesen ismét olcsóbb. A piac felvevőképessége behatárolt — mondják a közgazdászok. A vásárló háziasszony vi­szont egyszerűbben fogal­maz: erre már nem futja. Meglepő, hogy az olcsónak számító párizsiból, mortadel­­lából, baromfivirsliből, mája­sokból mindössze egy kiló , húsz dekát fogyasztunk éven­te, fejenként. Vagy talán nem is olyan meglepő, hiszen ezek könnyen romló áruk, s ha nem teljesen friss, már bizal­matlan a vásárló. Sok háziasszony azt mond­ja: hiába olvassa az újság­ban, hány százféle baromfi­­felvágott készül, ha abban a közértben, ahol ő vásárol, nincs belőle. Valamennyi per­sze nem is lehet minden he­lyen, de ha a vevők kérik, a boltosok kénytelenek lesznek rendelni belőle. L. V. Itt bőséges a választék ba­romfifelvágottakból Teknős Miklós felvétele A divat Európa­htísa A­, egész termet betöltő diszkrét parfümillat, elegáns ruhák, cipők, táskák, kiegé­szítők és nem utolsósorban gyönyörű fehérneműk voltak a főszereplői a Pentacoop és a salzburgi, illetve bécsi ille­tőségű Modegrosshandels Center által szervezett divat­­kiállításnak. Az Olimpiai és a Körcsar­nokban október 8—10. között kiállító közel száz nyugat­európai cég az 1990-es év ta­vaszi,nyári, női, férfi- és gyermekdivatját mutatta be,­­elsősorban a szakmai közön­ségnek. Mint a két cég kép­viselője a megnyitó után rög­tönzött sajtótájékoztatón el­mondta, a kiállítás egyik cél­ja, hogy a kereskedők és a di­vatszakma képviselőinek köz­vetlen találkozását megköny­­nyítsék. A másik, ennél egy­előre még távolibb elképze­lés egy úgynevezett Európa­­ház létrehozása. Ugyanis még a világkiállítás előtt szeret­nének kialakítani Budapes­ten egy divat-kiállítócentru­­mot, ahol vásárolni éppúgy lehetne, mint tájékozódni a divat újdonságairól. Ezen az első bemutatkozón — amit a tervek szerint feb­ruárban követne a második, majd évente egy-egy újabb — bérmunkaajánlatokat is vártak az olasz, francia, nyu­gatnémet, svájci és osztrák cégek a megrendelések mel­lett. S hogy mennyire konku­renciája ez a vásár a 3M­- nek? A szervezők szerint ,­­e­­mennyire, mivel alapvetően más jellegű. A magyar divat­hét ugyanis csak egyetlen szakma képviselőinek szól. (szigethy) A Piért IIR boltjában Bu­dapesten, a Váci utca 40. szám alatt pénzvizsgáló kisgépet kínálnak 4244 forintért. A műszer felismeri a hamis USA-dollárt, nyugatnémet márkát, osztrák schillinget, olasz lírát, svájci frankot, holland forintot, angol fon­tot, belga frankot, finn már­kát, japán jent és a dán ko­ronát. A készülék neve Mo­­neytron. Pesterzsébeten a négyéves Erzsébet Áruházban decem­ber 31-ig Erzsébet-akciót hir­detnek, amelynek keretében előleg nélkül, részletre vásá­rolhatók bútor, szőnyeg, szí­nes tévé, video és egyéb cik­kek. Az áruvásárlási hitelak­ció országos. A Keravill Diszkontáruhá­zában, Budapesten, a XVIII. kerületi Ipacsfa utca 8. szám alatt nemcsak olcsóbban, ha­nem részletre is lehet vásá­rolni. (szigethy) :" Tessék­­ parancsolni!

Next