Népszava, 1989. november (117. évfolyam, 258–283. sz.)

1989-11-01 / 258. szám

NÉPSZAVA 198­9. NOVEMBER 1., SZERDA__________________________________________________________________________ VÉGET ÉRT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA Németh Miklós és Volottkr László Mios—Nagyma­rosra­­­ sé is vált. „Lehet-e fonto­sabb politikai kérdés, mint az emberi környezet védel­me, a jövő generációk élet­­feltételei iránt tanúsított fe­lelősség­?” — tette fel a szónoki kérdést a miniszter­elnök. Végezetül határozottan le­szögezte­ a kormány vállalja a rá háruló felelősséget, azt nem kívánja a parlamentre hárítani. A miniszterelnök ennek szellemében azt kérte a parlamenttől, hogy vegye tudomásul a beszámolót. Ad­ja meg a felhatalmazást a kormánynak, hogy a cseh­szlovák félnél kezdeményez­hesse az 1977-es szerződés módosítását. Németh Miklós kérte azt is: az Országgyűlés kötelezze a kormányt arra, hogy az országhatártól Nagymarosig terjedő Duna-szakaszra a he­lyi és a területi tanácsok részvételével új, komple­x, regionális fejlesztési koncep­ciót és rendezési tervet dol­gozzon ki. Ez magában fog­lalja azt is, hogy a kormány azonnal tegyen intézkedése­ket Dunakiliti térségének ár­­vízvédelmére, tegyen meg mindent a Szigetközt fenye­gető ökológiai és árvízveszély elhárítására. Ezután Udvari László köz­lekedési, hírközlési és építés­ügyi államtitkár, a bős— nagymarosi beruházás kor­­­ m­ánybiztosa, a napirend elő­adója tájékoztatta a képvise­lőket. " A bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer megépítése — hangsúlyozta — környezeti szempontból egyértelműen kockázatos. Különösen nagy az ivóvízkészlet veszélyezte­­tettsége, egyrészt a parti szű­­résű víznyerésnél, másrészt a Kisalföld alatti, az Európá­ban egyedülálló édesvízi készletnél. Ennek a vízkész­letnek a minőségét Magyar­­ország és Csehszlovákia ér­dekében egyaránt meg kell A kormány álláspontjának megfogalmazásánál abból in­dult ki, hogy a vízlépcső­­rendszer eredeti terveknek megfelelő üzembe helyezésé­vel mindkét ország érintett területei ökológiai szükség­­helyzetbe kerülnének. A kormány álláspontja szerint ezt a csúcsrajáratás lehetőségének kiktatásával, a kezdeményezi, hogy az 1999 februárjában aláírt jegyző­könyv Nagymarosra vonat­kozó részét érvénytelenítsék. A környezet védelmében az abszolút veszélytelenséget kell bizonyítani, vitathatat­lanul meg kell cáfolni az aggályokat, ezt­ azonban az erőműpártiak nem tudták bizonyítani. A veszélytelen­őrizni. A vízlépcsőrendszer eredeti koncepció szerinti megépítése esetén Budapest lenne a világon az egyetlen olyan város, amely felett csúcsrajáratott vízi erőmű működik, miközben az ivó­víz 85 százalékát parti szű­résű kutakból nyerik — han­goztatta. A kizárólag ökológiai szem­pontok szerint a legkedve­zőbb megoldás az lenne, ha­ a bős—nagymarosi vízlépcső­­rendszert egyáltalán nem he­lyeznék üzembe A dunakiliti tározó, a bősi erőmű viszont csaknem teljesen kész, Í­gy a műszaki, gazdasági megh­a­­tározottság miatt az ökoló­giai kockázat minimalizálása tűzhető ki reális célként. A villamosenergia-rendszer egészét tekintve az energia­­ellátás a nagymarosi vízi erőmű létesítésének elmara­dása esetén is pótlólagos in­tézkedésekkel biztosítható. A magyar fél lépései nem minősülnek szerződésszegés­nek, hanem követik a nem­zetközi jog előírásait, s egye­bek mellett nem szolgálnak alapul a csehszlovák kártérí­tési követeléseknek. Ezt követően az Országgyű­lés többségi szavazással fel­hatalmazta a kormányt a bős-nagymarosi szerződés módosítására, s ezzel az ülés­szak véget ért. A Parlamentből tudósítottak: Bartók Szilvia, Deák András, Kovács Ildikó, Mezővári Gyula, Peredi Ág­nes, Rab Nóra, Varga Zsuzsa és az MTI. A fotókat Teknős Miklós készítette: Kárpáti Ferenc és Németh Miklós Konzekvenciák Bubla Gyula képviselőt arról kérdeztük, hogy a Bős— Nagymarossal foglalkozó, roppant méretű anyagban elmélyedhetnek-e a honatyák, vagy csupán elmerül­nek.­­ Megfelelő ez az összeállítás, bár a független szak­értők véleménye nem kapott akkora súlyt, mint ami­lyet megérdemelt volna. Most azonban nem ezt kell bírálnunk, hanem a kormány határozati javaslatát. Ez ellentétes a tárca véleményével, bár ugyanazon anyag alapján jutottak más-más következtetésre. A kormány javaslata az ésszerűbb, bár nézetem sze­rint nem eléggé konzekvens, mert ha abból indul ki, hogy az ökológiai szempontokat tartja a legfontosabb­nak, akkor nemcsak a nagymarosi gátról kell kimon­danunk, hogy nem szabad felépíteni, hanem az egész rendszert felül kell vizsgálni, vagyis új tervre lenne szükség. Ezt a kormány most nem mondja ki. Ha csak a nagymarosi építkezés áll le, később kiderülhet, hogy a felső szakaszon működő vízierőmű hatása káros, te­hát végül oda juthatunk, hogy mégiscsak gátak épül­nek a Dunán. A nagymarosi erőmű effajta burkolt visszacsempészését kívánjuk képviselőtársaimmal megakadályozni. Úgy vélem, hogy a kormány és a tár­ca vitájából le kellene vonni a személyi konzekvenciá­kat is, nagymarosi vízlépcső meg­építésének végleges elhagyá­sával, a bősi erőmű alapüze­mű használatával lehet meg­előzni. Mindezek alapján a kormány kezdeményezi a csehszlovák félnél „A Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság között a Gabcikovo— Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer megvalósításáról és üze­meltetéséről szóló 19­77. évi szeptember 16. napján aláírt szerződés" módosítását. A magyar kormány ugyancsak céget garanciákkal is alá kell támasztani. A kormány az egyik legfontosabb garanciát abban látja, ha soha nem lesz mód a bősi erőmű csúcsrajá­­ratására. A kormány ezért döntött úgy, hogy a komple­xum nagymarosi részét nem szabad megépíteni. A döntésnél tehát elsőbb­séget kapott az ökológia, a környezet védelme, s ilyen értelemben Németh Miklós nem is tagadta, hogy a prob­léma fontos politikai kérdés­ ­ '­í mt mm A magyar gyerekek már reggel fáradtak, amikor fel­kelnek. Fáradtak, ha hajnalban vonszolják őket az óvodába, és fáradtak a nagyobbak, akiknek feltalál­ták a nulladik órát. A magyar gyerekeknek ferde a ge­rincük, mert irdatlan súlyú táskákat cipelnek, és egész­ségtelen padokban görnyedeznek. A magyar gyerekek satnyák, mert nem sportolnak, mert nincs elég torna­terem, meg persze pénz. A köztudat szerint ilyenek a magyar gyerekek. De milyenek valójában, különösen, ha más országbeli gyerekekkel hasonlítják őket össze? Magyarország 1985 óta vesz részt egy nemzetközi kuta­tásban, amelyet az ENSZ Egészségügyi Szervezetének Európai Irodája kezdemé­nyezett. Tizenegy ország — Ausztria, Belgium, Finn­ország, Izrael, Norvégia, Skó­cia, Spanyolország, Svájc, Svédország és Wales — gye­rekeinek egészségi állapotát tanulmányozzák. Ennek a kutatásnak az eredményéről jelent meg nemrégiben a Központi Statisztikai Hivatal vaskos kötete. A magyar kutatók több mint 5 ezer gyereknek tettek A leggyakoribb panaszok: fejfájás, gyomorfájás, a ked­vetlenség, ingerlékenység, idegesség, alvási nehézség, szédülés és hátfájás. A gim­nazisták és szakközépiskolá­sok között, többen vannak azok, akiknek gyakran fáj a feje, mint a szakmunkástanu­lók között. A vizsgálat meg­állapította, hogy a magyar serdülők egészsége nem rosz­­szabb, mint a többi ország serdülőié, de egyik országban sem tapasztalták, hogy az életkor növekedésével olyan következetesen szaporodná­nak a tünetek, mint a ma­gyar gyerekeknél. Kiemelke­dően magas például a közép­­iskolás lányok körében a gyógyszerszedés, minden har­madik fejfájás miatt tablet­tákat szed. Ennek ellenére számunkra talán meglepő­nek tűnik, hogy a nemzetkö­zes kérdéseket. Ebből kiderült sok más egyéb mellett, hogy a hazai serdülők közül min­den ötödik nagyon jónak, minden második jónak, min­den negyedik pedig átlagos­nak tartja saját egészségi ál­lapotát. A fiatalabbak érzik magukat jobban, és a lányok többször aggódnak egészsé­gük miatt, mint a fiúk. A 11 vizsgált ország fiataljai kö­zül a magyarok körében leg­alacsonyabb azok aránya, akik jónak, kielégítőnek ér­zik egészségüket. , S ez már önmagában intő jel lehet a felnőtteknek. Mi összehasonlításban a ma­gyar gyerekek viszonylag ke­vesebb gyógyszert szednek, mint a külföldiek. Most meglepő eredmény fog következni: a 11 ország fiataljai között a magyarok jelezték legkisebb arányban, hogy reggel fáradtak. Bár még közülük is minden ötö­dik gyerek úgy érzi, hogy ki­merülten kezdi a napot. Mégis úgy látszik, hogy a magyar gyerekek este koráb­ban térnek nyugovóra, mint a más országbeliek. Elég szomorú, hogy nálunk a gyerekek több mint kétötö­de nem fürdik, nem zuhanyo­zik naponta, és tízből egy gye­rek nem mos fogat. Naponta kétszer csak minden negye­dik gyerek mos fogat, s ez­zel a nem túl dicséretes ered­ménnyel a 11 ország mező­nyében középtájon helyez­kedünk el.­­ A kutatók vizsgálták a gyerekek közérzetét, hangula­tát is. Elég sokan úgy­­vála­szoltak, hogy „jól érzem ma­gam”. De csak minden hete­dik mondta magáról, hogy „boldog vagyok”. S minél idő­sebbek voltak, annál kevés­bé nyilatkoztak így. A kül­földiekkel összehasonlítva a magyar gyerekek között vol­tak a legkevesebben, akik bol­dognak tartják magukat, de a legtöbben, akik jól érzik magukat. A lányok magányo­sabbak, mint a fiúk. A diákok nagy többsége az édesanyjával beszéli meg a problémáit, de minden má­sodik szívesen beszél gond­ A vizsgálat feketén-fehé­­ren kimutatta, hogy a ma­gyar gyerekek töltenek el legtöbb időt a másnapi tan­anyagra való felkészüléssel. Többségük reggel fél hét előtt kel, s lényegében koráb­ban kezdi a napot, mint külföldi társaik. A több­ség 15 percnél kevesebb időt tölt a közlekedéssel, nyil­ván mert közeli iskolába jár. De vannak jócskán, akik fél órát-órát is utaznak. Legtöb­bet a budapesti gyerekek köz­lekednek. Minden negyedik gyerek legalább két órát, vagy inkább többet tölt a másna­pi órákra való felkészülés­sel, minden ötödik egy-két órát legalább. Ha a napi fel­készülési időhöz hozzáadjuk az iskolában eltöltött 5-6 vagy gyakran 7 órát, kiderül, hogy nagyon sok gyereknek hosz­­szabb a munkanapja, mint a felnőtteké. Bizonyára az is meglep so­rairól az édesapjával is. Bi­zonyára sok szülő tudja ta­pasztalatból, hogy a gyere­kek kamaszodnak, úgy tarta­nak egyre nehezebben kap­csolatot édesapjukkal, míg a mamájukkal való viszony nagyjából változatlan. S élet­kori sajátosság az is, hogy a gyerekek legkönnyebben barátaikkal s barátnőikkel osztják meg gondolataikat. Bármily hihetetlennek tű­nik is, a magyar gyerekek többnyire szeretik az iskolá­jukat. Méghozzá ahogy koráb­ban előre haladnak, úgy sze­retik egyre inkább, ellentét­ben a külföldi gyerekekkel, akik fiatalabbként vonzód­nak inkább ahhoz a közös­séghez. kákát, hogy a magyar gyere­kek lényegesen rendszereseb­ben étkeznek, mint a külföl­diek. Több mint 90 százalé­kuk minden nap ebédel, többnyire meleg ételt. Az persze más lapra tartozik, hogy milyen és mennyi az az étel. Sokszor panaszkodunk azért is, mert a gyerek oda­ragad a tévéhez. A magyar gyerekek 70 százaléka na­ponta két vagy több órát bámulja az adást. De mi ez ahhoz képest, hogy a kül­földiek már napi négy óránál tartanak? Miközben ostorozzuk a gye­rekeket, hogy nem mozog­nak eleget, a felmérésből ki­derül, hogy minden második fiú és minden harmadik lány rendszeresen sportol vala­mit. A naponta sportoló fiúk arányát tekintve Magyaror­szág a második legjobb he­lyen áll Izrael után. A rend­szeres sportolás tekintetében azonban mélyen az átlag alatt vagyunk. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a többi országban a rendszeresen sportoló apák (a példaképek) c i»arelta. sör. */ex A gyerekek az általános iskola utolsó két évében kez­denek rákapni a dohányzásra. A hatodikosok közül 4-8 szá­zalék már időnként cigaret­tázik, ki többet, ki keveseb­bet. Nyolcadikban a fiúk 4, a lányok másfél százaléka már naponta rágyújt, a kö­zépiskola második osztályá­ban pedig minden ötödik fiú dohányzik naponta, a lányok­nak pedig 16 százaléka. A 15 éves fiúk körében az egyálta­lán nem dohányzók aránya 63 százalék, a lányoké 69 szá­zalék. A 13 éves fiúknál min­den országban észrevehetően terjed a dohányzás. A 15 éves fiúknál a legtöbb or­szágban három-négyszer több a dohányos, mint a 13 éve­sek között, de Magyarorszá­gon ez az aránynövekedés hatszoros. Ennél rosszabb arányt figyeltek meg Finn­országban. A lányoknál vi­szont még aggasztóbb a kép, a 15 évesek körében 14-szer annyi a dohányos gyerek, mint a 13 éves lányok között. Ezzel Magyarország az élen áll. Szomorú, hogy terjed az alkoholfogyasztás is a gyere­keknél. Főleg sört isznak. Vizsgálták azt is a kutatók, hogy milyen gyakran része­gednek le a gyerekek. A ha­todik általános iskolások kö­zül csak minden második vá­laszolta azt, hogy soha. A középiskolás fiúk 47 százalé­ka, a lányok 70 százaléka aránya háromszor magasabb, mint Magyarországon. (Ahol, tudjuk, hogy az apák örül­nek, ha kenyérkeresésre jut elég erejük, idejük ...) mondja azt, hogy még soha­sem volt részeg. De egyszer legalább 16-17 százalékuk be­rúgott A fiúk és lányok kapcsola­tában a második középisko­lába járók közül a fiúk leg­fontosabbnak a testi kapcso­latot tartják, a lányok pedig az azonos érdeklődést és ba­rátságot, bár minden máso­dik lány szerint a szerelem a legfontosabb. A 15 évesek­­közül minden második azt mondja, hogy a szüleitől sze­rezte szexuális ismereteit. De majdnem minden máso­dik diákot a barátja világosí­tott fel. Arra a kérdésre, hogy mire kell vigyázni a testi kapcsolatban, a legtöb­ben azt mondták, hogy a terhesség megelőzésére. S 15 százalékuk tartja fon­tosnak a kölcsönös öröm­szerzést, a szülőktől a meg­kérdezett gyerekeknek csak 0,1 százaléka fél. A ne­mibetegségektől sem tarta­nak a gyerekek, 97 százalékuk pedig ismert valamilyen fo­gamzásgátló eszközt. A gyerekek határozottan mintának tekintik a szüleik életét. A családi ideális munkamegosztást legtöbben úgy képzelik el, hogy közösen kell foglalkozni a gyerekek gondozásával, a pénz kezelé­sével, közösen takarítani és vásárolni, de a főzést és a mosást még a mai gyerekek is úgy gondolják, hogy az asszonynak kell elvégeznie. Peredi Ágnes Kék a panasz, — kévé* a für«!«** Tizenegy országgal összehasonlítva Milyenek a magyar gyerekek ? Jökhet dolgoznak a felnőtteknél A folyosón rend van Nyúlok az oszlopokban ma­gasodó reggeli lapok után. Már a kezemben tartok egyet, ám egy határozott kéz kiragadja onnan, s éles hang rivall rám: — Mit turkál itt, a kép­viselőknek kitett újságok között?! — Szerettem volna átfut­ni a reggeli lapokat — mo­tyogom megszégyenülten, és oldalognék tovább. (Csak­ugyan, minő ötlet? Minek egy firkásznak tudni, hogy mit firkáltak a többi lap firkászai?) De a felvigyá­zónő kegyes hangulatban lehet, mert utánam kiált: — Na, melyiket akarta megnézni? — Mindet — feleltem meggondolatlanul. Lesújtó pillantás, és az ő tetszése szerint kiválasz­tott két újság a felelet. El­olvasás után hiánytalanul visszaadom.★ A miniszterre várva a fo­lyosón állok. Cigarettára gyújtok. Még épp csak bele­szippantok, amikor a fel­vigyázó úr elém áll s egy hamutalat tart az orrom elé. — Figyelem magát — mondja mély megvetéssel. — A Szűrös elvtárs nagyon nem szereti, amikor az új­ságírók (sic!) telehamuzzák a folyosó szőnyegeit. Meg­szégyenülten kérem, mu­tassa meg azt a csodaha­mut, ami már a rágyújtás pillanatában a szőnyegre hull. Hamu sehol, a kiok­tatás folytatódik. Hiába, ott a bélyeg a keblemen, a ki­tűzött újságíróigazolvány­­, betét.★ Legjobb lesz, ha a sajtó­páholyban meghúzom ma­gam. Ott a mi helyünk. Igen ám, de sehol egy fia hely Az első sorban nyug­díjas veteránjaink, mögöt­tük a parlament vendégei, az ellenzéki megfigyelők. Ácsorgók, talán innen nem zavarnak el az éber fel­ügyelők.

Next