Népszava, 1989. december (117. évfolyam, 284-307. sz.)
1989-12-08 / 290. szám
NÉPSZAVA 1989. DECEMBER 8., PÉNTEK5 A jogymlékezésok, kitüntetések• A magyar sajtó ünnepén A magyar sajtó napja alkalmából a MÚOSZ elnöksége tegnap ünnepi ülést tartott, ahol Bencsik Gábor főtitkár köszöntötte a résztvevőket, majd Ritter Aladár, a szövetség tiszteletbeli elnöke életművük elismeréseként .11 újságírónak adta át a szövetség 1989. évi Aranytollát. Ebben az elismerésben részesült: Csikós Balázs (Kelet- Magyarország), Garamvölgyi István (Figyelő), Katócsné Nóti Ilona (Esti Hírlap), Kőbányai György (Mai Nap), Magyar Ferenc (Új Ember), Markovits László (MTI), Nagy József (Népsport), Péter/ István (Magyar Rádió), Szurok János (MTV), Varga Dezső (Békés Megyei Népújság), Vértessy Sándor (MTV). Ebből az alkalomból adták át a Népi iparművészetünk, népi mesterségeink című pályázat díjait a sajtó díjazott munkatársainak. A sajtó ünnepén a Közlekedési Szakszervezetek Szövetsége újságírói nívódíját a Budapesti Közlekedési Hírlap szerkesztősége, valamint Szigeti Júlia, a Camion Magazin és Rózsa Klára, a Közlekedési Hírlap újságírója kapta. A szövetség művészeti díjat adományozott a Tiszántúli Autójavító Vállalat népművészeti díszítő szakkörének, Dömötör Ilona karnagynak, valamint Józsa János festő- és grafikusművésznek. A Népszava Szerkesztőség munkatársai szűk körű megemlékezés keretében méltatták a magyar sajtó napját. A rövid köszöntőt követően, dr. Fodor László főszerkesztő a szerkesztőség által a 35 éven aluli újságírók részére alapított Bacsó Béla-díjat nyújtotta át Horváth K. Józsefnek és Kiss Andrejnek, a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát Nógrádi Tóth Erzsébetnek. Vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott Bruckner Gábor, dr. Mezővári Gyula, Orbán László és Taray László. Sajtójuniális megrendezését tervezi — a Magyar Újságírók Országos Szövetsége védnökségével — a Hungexpo — jelentették be tegnap a Magyar Sajtó Házában megtartott tájékoztatón. A nyugateurópai sajtófesztiválokhoz hasonló rendezvényt június 22—24-ig tartják, a kőbányai vásárváros területén. Számítanak arra, hogy az egész magyar sajtó él a bemutatkozás lehetőségével. A fesztivál jó alkalmat kínál ahhoz, hogy a lapok, a rádió, a tv szerkesztőségei közvetlenül találkozhassanak az olvasókkal, és egymással. A különböző orgánumok szakmai találkozóján kívül, amelyekre neves külföldi személyiségeket is meghívnak — a fesztivál, a rendezők szándéka szerint, igazi show is lesz, szórakoztató műsorokkal, mozival, kiállításokkal, változatos programokkal. Ritter Aladár gratulál Vértessy Sándornak az Aranytollhoz T. Balogh László felvétele Leánynak szülni dicsőség? Az AVH is nyomozott terjesztői után Csecsemőgyilkos anyák című nemrégiben megjelent írásomban így fogalmaztam: „Szerencsére, mára már nyoma sem maradt az ,■asszonynak szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség« ördögi propagandának." Németh György, a Népességtudományi Kutató Intézet munkatársa röviddel később felhívott, közölte, kutatásai során olyan dokumentumra bukkant, amelyből kiderült, ez a szlogen sohasem volt hivatalos jelszó, sőt, még az ávó is nyomozott a terjesztői után. Simon Lajos egykori egészségügyi miniszterhelyettes hagyatékában találtam a másolatát, a Párttörténeti Intézetben az eredeti példányát annak a jelentésnek, amely bizonyítja, hogy a köztudat tévesen tulajdonítja a nagyon is prűd Ratkókorszak hivatalos álláspontjának ezt a mondást. Abból a felvetésből indultam ki, ha ez hivatalos álláspont volt, akkor annak szerepelnie kell a korabeli Nők Lapjában, vagy a Vöröskereszt újságban. De hiába lapoztam át négy évfolyamatot, ezt a szólást sehol sem leltem. Ugyancsak végigböngésztem a Széchenyi Könyvtár nyomtatványtárát, készült-e belőle szórólap, vagy plakát. A Munkásmozgalmi Múzeum fotótárában sem találtam olyan felvételt, amelyen ez a felirat szerepel. Amikor azonban otthon az anyósomnál is rákérdeztem, ő határozottan állította, emlékszik ilyen feliratokra. Több ismerősöm is hasonlóképp vélekedett. De már Zoltán Imre professzor, a II. Számú Nőgyógyászati Klinika nyugalmazott igazgatója úgy emlékezett, soha nem propagáltak hasonlót. A mondás azonban élt, az emberek maró gúnynyal terjesztették, mintegy túlhajtva, keserűen kiforgatva a hatalom kegyetlen abortuszellenességét, népesedéspolitikáját. — Kinek készült, és mit tartalmazott a jelentés? — A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége adminisztratív osztályának munkatársa, Szabó Józsefné a címzett. Idézem: „Asszonynak szülni kötelesség, leánynak szülni dicsőség mondásról először 1952 év elején hallottunk Varga Lajos elvtárs (ellenőrzési osztály) munkásszállás agitációja alkalmával. Az idézett dokumentum forrása: Párttörténeti Intézet archívuma (276. f. 96/154 472. oldal), amikor ezt egy makói aszszony mesélte, aki a makói kórházban olvasta, ezenkívül több bejelentés érkezett, így Kara elvtársnőhöz (Kara Anna Farkas Mihály felesége — a szerk.), Dexler elvtárshoz (miniszterhelyettes — a szerk.), az MNDSZ Országos Központjától január 13- án azzal, hogy a Szolnok megyei kórház szülészeti osztályán is ki van írva a fenti jelszó. A kivizsgálás igazolta, hogy nincs... A Szabad Nép is bejelentette, hogy több helyen, így a Fehérvári úti rendelőben is van ilyen felirat, ők maguk is megnézték, de ott ilyen feliratot nem találtak. Ezeken túl Lóránd elvtárs (az EüM. főosztályvezetője ( szerk.) az ÁVH útján is értesült, hogy az Alföldi utcai rendelőintézetben ilyen szövegű felírást láttak ... végignézték a rendelőintézetet, minden helyiségébe és a mellékhelyiségbe benéztek, de semmi konkrétumot megállapítani nem tudtak. Lóránd elvtárs a kivizsgálás eredményét közölte az AVH-val.” — Csakhogy, ez a prűdnek nevezett Ratkó-korszak nagyon is szerette volna, ha szaporodik a magyar. Ez a jelszó is ennek a szellemét tükrözheti. — Azt, de túlgerjesztve, s ez érthető is. A kor hivatalos álláspontja inkább az lehetett: engedd megszületni a gyermeket. Ilyen címmel kiadvány is készült. Az az aszszony, aki nem akart gyermeket, tulajdonképpen vétkezett a nemzet és a munkásosztály érdeke ellen. 1949- ben a Népegészségügyben például, megjelent egy tanulmány Demográfia és politika címmel, amely mindenféle születésszabályozás és gyermekszám-korlátozás ellen kifogást emelt, csak arra kell vigyázni, intett, hogy az egymást követően világra jövő gyermekek között kellő korkülönbség legyen. Mert a gyakori szülés árt a nőnek. No, de arról szó sincs, hogy leánynak szülni dicsőség. — Igen ám, de a kor könyörtelen abortuszellenessége azért mégiscsak ezt sugallta. — Hogy az abortuszt jogilag szabályozni és szigorítani kell, ez a kezdeményezés bizonyíthatóan Ratkó Anna nevéhez kapcsolódik. Az akció valódi oka az lehetett, hogy a nagy népi jólét növekedésével — legalábbis azoknak a vezetőknek az agyában, akik a rendszer urai voltak — növekednie kell a születések számának is. De a statisztika és a valóság éppen az ellenkezőjét mutatta. 1953 februárjában látott napvilágot az 1004. számú minisztertanácsi határozat az anya- és csecsemővédelemről. Az abortuszról közvetlenül nem szólt, de azt sugallja, vannak gonosz kezek, amelyek megakadályozzák, hogy annyi gyerek szülessen, amennyi útnak indult az életre. Egyébként abban a megátalkodottan konok világban abortuszra még a vérfertőzés, vagy a nemi erőszak sem adhatott okot. Csak a betegség, amely a csecsemő és az anya életét is veszélyezteti. A nemi erőszakot azért nem vették figyelembe, mert attól tartottak, hogy mindenki arra hivatkozna. A jelentés 1953. március 11-én keltezett. Alig egy hónappal később, mint a minisztertanácsi határozat. Hogy az ávó is nyomozott a szlogen terjesztői után, számomra arra vall, a címzettek megértették a célzást. ” A jelentés így fogalmaz: „Az a véleményünk, mivel konkrétumot egy alkalommal sem találtunk kivizsgálásaink, illetve kiszállásaink kapcsán, hogy az ellenség által bedobott hírverésről van szó... A kerületekben olyan ellenséges hírverés van, miszerint az állam kétháromezer forintért megveszi a gyermekeket... katonaiskolában fogják nevelni őket.” Előfordult az is, hogy egyes anyák már konkrétan érdeklődtek, hogy hol lehet ezt elintézni. Lóránd elvtárs ezeket is közölte az ÁVH-val.” Tudni kell, hogy az ellenséges hírverésnek valóságos alapját épp az említett 1004- es határozat tartalmazza, amely áttételesen minél több gyermek születését szorgalmazta, másrészt kimondta, hogy ha egy anya nem tudja nevelni gyermekét, akkor az állam köteles gondoskodni róla. Korábban csak igen nagy nehézségek árán lehetett gyermeket nevelőintézetbe adni. Feltételezéseim szerint, a szlogen eredete után nyomozók maguk is érezték, hogy ez a mondás csúfondárosan leleplezi a hivatalos „szaporodáspolitika” törekvéseit és gúnyos jelszóként a valódi ellenkampányt indíthatja el az alig egy hónappal korábban érvénybe léptetett állami törekvés ellen. Mezővári Gyula Az OTP és a kisvállalkozásokok hitel nem gyorssegély 1987 vége óta papíron megszűnt az OTP egyeduralma a kisvállalkozások finanszírozása felett. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a magánszektort kizárólagosan az OTP, valamint a takarékszövetkezetek látták el az induláshoz és a fejlesztéshez szükséges hitellel, a kereskedelmi bankok pedig a nagyvállalatokat „injekciózták”. Ebben a formában az egyéni vállalkozóknak nem nagyon volt más lehetősége, mint hogy jó képet vágjon a takarékpénztár ügyintézőjének kívánságaihoz, és az egész ügylethez kapcsolódó „macerához”. Persze túlzás volna azt állítani, hogy mióta a kereskedelmi bankok is bekapcsolódhatnak kisvállalkozások hitelügyleteibe, azóta számottevő versengés indult volna meg a vállalkozók kegyeiért. Már csak azért sem lehet erről szó, mert megvalósítandó ötletből egyelőre toronymagasan több van, mint hitelből. De mégis örvendetes, hogy az, akit elutasít a takarékpénztár, elvileg átmehet kölcsönért egy bankhoz. Ez növeli a biztonságérzetet, és csökkenti a kiszolgáltatottságot. Ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mire a kereskedelmi bankok számára is megnyílt az út a magánvállalkozásokhoz, addigra ezek kondícióik nagy részét már lekötötték az állami vállalatoknál. Lássuk a családi aranyat • De miként reagált a változásokra az OTP? Az első pillanatban is világos, hogy nem rendítette meg a konkurencia, sőt, bizonyos mértékben jól is jött neki, hiszen amíg az egyetlen, kisvállalkozóknak is kölcsönző cég volt, sokan és sokszor segélyhelynek tekintették és nem pénzintézetnek. Most talán egy sok kényszermegoldástól is megszabadulhatnak, és kizárólag abba szállnak be, amibe igazán jó üz ■ letet látnak. De mi a jó üzlet, és milyen garanciákat kérnek a kliensektől? Erről beszélgettünk Heincz Antallal, a tanácsi és vállalkozási igazgatóság főosztályvezetőjével. , — Egyáltalán, mire kérhet a vállalkozó hitelt, és mekkora összeghatárig? — Kérhet bármire, de az OTP, természetesen, csak olyan tevékenységre ad kölcsönt, amelyeket jogszabály nem tilt. Ebből következik, hogy például rakétabázis, vagy nyilvánosház létesítéséhez, még ha volna is benne üzlet, nem adhatunk kölcsönt. Felső összeghatár egyébként nincs, ha valamilyen üzletben valóban van fantázia, akkor több tízmillió forintos hitelt is nyújtunk. Mondanom sem kell, ilyenkor a szokásosnál sokkal alaposabban megvizsgáljuk a hitelképességet, igényt tartunk rá, hogy betekinthessünk a gazdálkodás menetébe, megismerjük az illető pénzügyi helyzetét, lássuk a számláit. De a kölcsön mértékét az adott fiók likviditása is meghatározza, azaz, mindegyik csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. Mivel az OTP- fiókok a betétesek pénzéből kölcsönöznek, joguk és érdekük, hogy csak az igazán jó vállalkozásokba fektessenek. A betétektől és a kintlévőségektől függően változhat helyenként a kamat is. A központilag meghatározott 20 százaléktól 2-3 százalékkal el lehet térni. Beszéljünk arról is, hogy milyenek a hitelfeltételek. Hallottam olyan esetről, amikor a családi aranyat kérte el az OTP hitelzálogul, ugyanakkor az OTP-től vett öröklakást nem fogadják el fedezetként. ■— A hitelnyújtás kizárólag üzleti szempontok alapján történik. Persze, aki nem kap pénzt, az sokszor úgy érzi, az elbírálás szubjektív. Tény, hogy szívesebben kölcsönzünk olyan vállalkozóknak, akiknek megbízhatóságáról korábban már meggyőződtünk. Akinek már van működő vállalkozása, annak nagyobb esélye van rá, hogy az üzlet bővítéséhez, a további beruházáshoz hiteleket kap. Egyébként biztos, hogy nem ad az OTP hitelt annak, akinek a leendő vállalkozásáról ordít, hogy korszerűtlen, vagy látszik, hogy az illető túlzottan a hitelekre épít, hogy arról már ne is beszéljünk, aki teljesen el van adósodva. Ami a törlesztőrészletek behajtását illeti, természetes, hogy az OTP is, mint bármely más pénzintézet, biztosítékokat kér. Előfordulhat, hogy fedezetül csakugyan valamilyen vagyontárgyat kell elhelyezni. Ez lehet például arany, de valóban nem lehet öröklakás. Magyarországon ugyanis nem gyakori a kilakoltatás, így aztán az öröklakás csak papíron létező biztosíték. De ha tudnánk is érvényesíteni a jogainkat, ez etikai szempontból mégsem lenne szerencsés. Hiszen miért éppen az OTP vegye el a fedelet valakinek a feje felől? Hamur, és nyereség . Nyilván vannak olyan biztosítékok, amelyek a vállalkozók érdekeit sem sértik, s az OTP sem fizet rá?. — Néhány hete létező forma, amikor magára a hitelből vásárolt objektumra alapítunk zálogjogot. Amennyiben a törlesztést az ügyfél nem tudja fizetni, nekünk biztos fedezetünk van. Persze elsősorban a keresett és a piacon jól értékesíthető gépek jöhetnek szóba jelzálogként, egy trafik berendezése már kevésbé. Van egy másik hitelkonstrukció is, amellyel a vállalkozási kedvet növelhetjük. Sokan szélesíteni tudnák az üzletmenetet, de erre a meglévő vagyonukból nem futja. Felvehető ezért úgy is hitel, hogy ha a növekvő termelésre van megrendelés, akkor a hitel fedezetéül a rendelésből származó árbevételről az OTP javára lemond az ügyfél. Természetesen csak akkor lép életbe a jelzálog, ha a részleteket a vállalkozó nem tudja fizetni. Az utóbbi időben viszont előfordult, hogy a vállalkozó hiába ígérte a pontos visszafizetést, és hiába tűnt úgy, hogy virágzó vállalkozásba fogott, az OTP nem hajlandó több hitelt folyósítani. A biogiliszta-üzletre gondolok, amelyen, úgy tűnik, elég sokan megszedték magukat. Néhány hónapja viszont az üzlet befagyott, mert az OTP nem ad több hitelt ehhez a vállalkozáshoz, így a gyarapodás helyett sokan inkább ráfizettek a dologra. Két éve indult az a, kezdetben ígéretes kezdeményezés, hogy a kemikáliákkal agyongyötört mezőgazdaságban természetes anyagokat alkalmazzanak. A biogiliszta gyorsan szaporodik, és az általa termelt humusz igen hasznos. Ezért a tenyésztéshez jó ideig folyósítottunk hitelt. Csakhogy létrejött egy óriási kínálat, mindenki adta tovább a tenyészetét, miközben elsikkadt a lényeg: a humusz. A termelők ugyanis arról nem gondoskodtak, hogy a humuszt elhelyezzék, a piaci igényekről sokszor fogalmuk sem volt. Amikor erre az OTP rájött, elhatározta, hogy nem finanszírozza tovább ezt a folyamatot. A hitelfolyósítástszigorú feltételekhez kötöttük. Már csak azért is, mert volt rá eset, hogy az NSZK-ból viszszaérkezett egy humuszszállítmány, mint környezetre káros és megsemmisítendő anyag. Tehát ezután csak akkor folyósítunk ehhez az ügylethez vállalkozási hitelt, ha a gilisztatermelést elindító integrátor gondoskodik arról, hogy humusz is képződjön, ne csak nyereség, és ha technológiát is biztosít a termelőnek, ami a minőségre is garancia. A nagyvállalat erőfölénye — Tavaly nyár óta létezik a 200 ezer forintos újrakezdési hitel, amely kizárólag az OTP-n keresztül vehető fel, és amely csakis vállalkozások indítására használható. Hányan igényelték eddig? — Idén március óta ötezer új vállalkozáshoz adott pénzt az OTP. Ez azonban nem segélyakció, tehát olyasmibe kell fektetni, ami megáll a saját lábán. Az üzleti szempontok itt is elsődlegesek. Ezt azért hangsúlyozom, mert sokan gyorssegélynek tekintik. A kamatot egyébként az első négy évben a foglalkoztatási alap fizeti, a kamatteher csak az ötödik évtől érinti a vállalkozót. A törlesztőrészleteket persze az első pillanattól fizetni kell. A kisvállalkozók gyakori gondja, hogy tőlük kíméletlenül behajtják a hitelek törlesztését, elmaradás esetén pedig a késedelmi kamatokat, ők azonban a nem fizető cégekkel, nagyvállalatokkal szemben védtelenek.. . A vállalatok erőfölényének leszerelésére az OTP szeretné bevezetni az úgynevezett factoring formát. Vagyis a kisvállalkozó felajánlhatja kintlevőségét az OTP-nek, amiért az OTP készpénzzel fizet, s magára vállalja az összeg behajtását és a késedelmi kamatok felszámolását. Az OTP nyilván nagyobb súllyal és tekintéllyel tud fellépni a vállalatokkal szemben, mint egy kisvállalkozó. De van arra is mód, hogy ha egy ügyfél hitelkérelmét mi elutasítjuk valami miatt, de az ügyfelet elveszíteni nem akarjuk, kezességet vállalunk érte annál a banknál, , ahová a vállalkozó hitelért fordul. Bartók Szilvia Külügy kontra pénzügy Szeptemberre működésképtelenné válhat a Külügyminisztérium A jelenlegi költségvetési előirányzatok mellett legkésőbb a jövő év szeptemberére működésképtelenné válik a Külügyminisztérium — jelentette ki csütörtökön Havasi Béla külügyminiszter-helyettes az Országgyűlés külügyi bizottsága előtt. A testület a parlament decemberi ülésszakára készülve Berecz János elnökletével tartotta meg tanácskozását. Az ülésen részt vett Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök. A kritikussá váló külügyi költségvetés lyukainak befoltozásához a tárca 700 millió forint többlettámogatást szeretne kiharcolni jövőre a pénzügyi kormányzattól, ám a pénzügyminisztérium elzárkózik bármiféle támogatásnövelés elől. A támogatás növelése körül kialakult vita kulcskérdése az volt, vajon a Külügyminisztérium rendelkezik-e olyan belső tartalékokkal, amelyek ésszerű mozgósításával saját erejéből pótolhatná a hiányzó pénzt. Havasi Béla ezzel kapcsolatban elmondta, hogy megvizsgálták a létszámcsökkentés lehetőségét. A külügyi bizottság végül úgy foglalt állást, hogy a Külügyminisztérium zavartalan működését nem veszélyeztetheti a pénzhiány. A költségvetési támogatás mértékének összegszerű meghatározása azonban nem tartozik a bizottság kompetenciájába. /