Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)
1990-01-02 / 1. szám
NÉPSZAVA 1990. JANUÁR 2., KEDD Eltörölték Romániában a halálbüntetést (Folytatás az 1. oldalról) órakor hangzott el a bukaresti rádióban és televízióban Ion Iliescunak, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének „újévi köszöntője”. A román politikai élet vezető egyénisége számos új bejelentést is tett. Közölte: a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa eltörölte a halálbüntetést, leállította a Ceausescu-diktatúra gigantikus, megalomániás beruházásait. A Duna-csatorna, az új Constantai kikötő, a bukaresti új közigazgatási palota építését nem folytatják, a terveket felülvizsgálják. Romániában márciustól bevezetik az ötnapos munkahetet. Beszédében megemlített számos olyan új intézkedést, amelyet az elmúlt napokban hoztak: beszüntették a román élelmiszerek kivitelét és intézkedéseket kezdeményeztek élelmiszerimportra. Töröltek minden olyan korábbi rendelkezést, amely az emberi méltóságot sértette. Szókít a Ceausescurendszer hazug propagandájáról, s közölte: az idén a Ceausescu által bejelentett több mint 60 millió tonnás gabonatermés súlyos valótlanság volt, mert mindössze csak 16,9 millió tonna termett. Számos olyan intézkedést jelentett be, amely a parasztság vállalkozói kedvét ösztönzi. Szólt az ország lakosságához — román és magyar nyelven — Domokos Géza, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának tagja, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége Ideiglenes Intézőbizottságának elnöke is. Az új esztendő meghozta azt a demokráciát, amelyben teljes egyenjogúságban élhet a magyar nemzetiség is — mondotta egyebek között. „Bízunk abban, hogy le tudjuk vonni a múlt tanulságait, hogy többé sem szép szavakkal, sem ígérgetésekkel, mellébeszélésekkel nem lehet a népet megtéveszteni. Bízunk abban, hogy iskoláink, intézményeink, anyanyelvünk virágzásnak indul, visszatérnek azok, akik elhagytak minket, mert mindannyiunkra sok munka és feladat vár” — mondta, majd végezetül bejelentette: a Szabad Román Televízió az új esztendőben megkezdi magyar adását is. Nagy könnyebbséget váltott ki az emigránsokra vonatkozó vasárnapi dekrétum is, amelynek alapján félelem nélkül térhetnek haza a külföldre távozott személyek. Erre nemcsak azoknak van joguk, akik jelenleg is román állampolgárok, hanem azoknak is, akiket annak idején megfosztottak a román állampolgárságuktól. Nyugdíjra tarthatnak igényt, akkora összegre, amelyet külföldre távozásuk idején kaptak. Elsőbbséget élveznek majd a lakáselosztásnál azok, akik hajlandók idegen valutában fizetni a lakásért. A Fronthoz közel álló források közölték, hogy a Ceausescu- házaspárt nem temették el, mert „a nép nem akarja, hogy román földben nyugodjanak”. Később hoznak döntést, hogy miként szabadulnak meg a két tetemtől; valószínűleg a Fekete-tengerbe szórják majd a hamvakat. A Romania Tripera című lap egyébként vasárnap dokumentumot közölt arról, hogy a „nagy tudósnak” aposztrofált Elena Ceausescu tízéves korában faképnél hagyta az iskolát, s nem is folytatta tanulmányait. Címl ficti állapot Romániában egyre inkább megerősödik az állami élet új rendje. Az év utolsó napján a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa újabb rendeleteket adott ki, átszervezéseket hajtott végre és kinevezéseket eszközölt. Véglegessé vált a vezetés hatalmi szervezetének összetétele. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnöke Ion Iliescu, akinek feladatköre azonos az államfői jogkörrel. Első alelnök: Dumitru Mazilu. Elnökhelyettesek: Cazimir Ionescu, Király Károly. Titkár: Dan Martian. Ők valamennyien tagjai a tanács végrehajtó irodájának. A testületnek összesen tizenegy tagja van, a felsoroltakon kívül Bogdan Teodoriu, Vasile Neacsa, Silviu Brucan, Gheorghe Manole, Ion Caramitru és Nicolae Radu is a végrehajtó irodához tartozik. A tanács tizenkét munkabizottságot hozott létre. Azok egyike a nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozik, és elnöke Király Károly. Rendeletileg szabályozták Romániában a pártok alapítására és működésére vonatkozó előírásokat. A jövőben szabadon alakítható politikai párt vagy társadalmi szervezet. Fasiszta célkitűzésű pártot, vagy olyan szervezetet, amely az állam törvényes rendje ellen küzd, nem engednek működni. A megalakult új kormány szombaton megtartotta első ülését, a lapok pedig közölték Petre Roman kormányfő nyilatkozatát. Az Adevarulnak adott interjúban kifejtette, hogy a kormány fő törekvése a gazdasági élet teljes megindítása. Úgy fogalmazott: politikai téren arra törekszik, hogy olyan szakemberek kerüljenek be az állami gépezetbe, akiket nem terhel semmilyen felelősség a múltért. Petre Roman szerint jelenleg egy átmeneti állapot alakul ki a választásokig. Addig is a végrehajtó hatalom különválik a törvényhozástól és a politikai gépezettől. „Központi célunk ezekben a napokban, az új esztendőre fordulóan az, hogy megszilárdítsuk a nemzeti közmegegyezést, biztosítsuk a forradalom győzelmének szellemét” — szögezte le. A kormányfő végezetül kiemelte: a vezetés mindenfajta építő jellegű politikai irányzatot elfogad, amely kinyilvánítja, hogy hozzá kíván járulni az ország újjáépítéséhez. „Ha úgy tetszik, ez a politikai pluralizmus új formája Romániában” — jelentette ki. A forradalom győzelme után először adott magáról „életjelt” a Román Kommunista Párt. Az RKP kezdeményező csoportja nyilatkozatban üdvözölte a népforradalom győzelmét, és teljes támogatásáról biztosította a Nemzeti Megmentési Front Tanácsát, annak célkitűzéseit. Felszólított minden becsületes párttagot arra, hogy mindenben támogassák az új államhatalmat, küzdjenek a hazafias erők oldalán a nemzeti megbékélés szellemében. A Romania Liberában közreadott nyilatkozat sürgeti, hogy mielőbb hívják össze a Román Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát, amely kimondaná a párt feloszlatását és a pártvagyont átadná a népnek a Nemzeti Megmentési Front Tanácsán keresztül. külföldi zsoldosok A román haditengerészet főparancsnokának szóvivője vasárnap megerősítette, hogy külföldi zsoldosok is részt vettek a romániai harcokban. Emanoil Jiganas sorhajókapitány, a román haditengerészet főparancsnokának, Constantin Iordache ellentengernagynak a szóvivője az AFP-nek adott nyilatkozatában elmondta: nem azonosított helikopterek repültek be Dobrudzsa térségébe december 23-ra és 24- ra virradóra, és a haditengerészet tüzet nyitott a helikopterekre egyet lelőttek közülük. Nem közölte, hogy a pilótákat elfogták-e, vagy sem. A helikopterek a nyílt tenger felől érkeztek, a parttól hatvan mérföldre tartózkodó hajókról szálltak fel — mondta a szóvivő. „Szovjet és bolgár részről is értesítettek minket a gyanús hajók jelenlétéről, és egyúttal logisztikai segítséget ajánlottak fel nekünk” — tette hozzá. A szóvivő nem határozta meg, hogy pontosan milyen külföldi zsoldosokról van szó. Megerősítette viszont, hogy „semlegesítették” a Solara és a Carlonia V. nevű hajót, amely segítséget nyújtott a terroristáknak. Élni is bátorságot jelentett 31 mirosvásárhelyi beszálgatós úr. Kincses Előddel, Tőkés László védőügyvédjére! Marosvásárhely, 1989. december 29-e, a szabadság nyolcadik napja. Hol élte át a forradalom első napjait? — Az első napot Bukarestben töltöttem. Ott voltam a nagygyűlésen, amelyen Ceausescu beszélt. Az úton, egyenlő távolságra végig civil ruhás Securitateügynökök álltak. Egyforma ruhában, hogy semmi kétsége ne legyen az embereknek, kik is ők valójában. A beszéd elhangzása után mondtam is román barátomnak, hogy egy darabig biztos nem látjuk egymást. De még sikerült hazautaznom Marosvásárhelyre. Itt éltem végig aztán a forradalom , a vérengzés és a győzelem napjait. Könnyes karácsonyunk volt. Boldogok voltunk, hisz a szabadság első napjait éltük és sirattuk halottainkat. A nép szabad, és ezt a szabadságot nem hagyjuk többé elvenni. Ön Tőkés László ügyvédje volt. Ki bízta meg az üggyel? — Az egyik testvére kért meg rá, hogy vállaljam el. Hogy bátorság volt-e elvállalni? Aki itt élt Romániában, magyar volt és gondolkodott, annak élni is bátorságot jelentett, hát még egy olyan ügy mellé kiállni, amely a hatalomnak nem tetszett. Temesvárra két alkalommal utaztam tárgyalásra. Először október 20-án, amikor a püspökség által felfogadott román ügyvéd képviselte az egyházmegyét, jellemző módon nem egyházjogász. A tulajdonképpeni tárgyalást 28-án tartották. Üzente kés Tőkés Lászlónak, hogy lehetőleg jöjjön el a tárgyalásra. Ő azt mondta, hogy nem mer eljönni, mert a Secu és a Milícia árnyékában él, és nincs kire hagynia az irodát. Az egyház irodája a lakásában volt, s ha elhagyja, behatolhattak, provokálhattak volna, kompromittáló iratot, vagy valutát helyezve el a lakásban. A tárgyalásra a felesége, Edit jött el, akit akkor ismertem meg, és az édesapja. Mindnyájan féltünk, de mégis mentünk. Nem lehetett nem menni. Nem fenyegették meg? — Amikor második alkalommal mentem Temesvárra, elmentem Tőkés László lakására. Első alkalommal is hívott, de nem mertem elmenni hozzá, mert azt gondoltam, úgy kell viselkednem, hogy Tőkés László védelmét el tudjam látni, vagyis engem idő előtt ne iktathassanak ki. Arra gondoltam, ha Tőkés Lászlót védem, ez számomra is egy bizonyos védettséget jelenthet. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy akkor tették el a gyanússá váló, vagy ellenállóknak tűnőket, mikor még nem voltak ismertek. De, ha már nemzetközileg ismertté váltak, mint Király Károly, vagy Tőkés László, Dinescu, Petrescu, Dumitru Masilu, vagy Doinea Cornea, akkor nem tették el láb alól. Ez is a hatalmi paranoia része volt. Amikor vállalta a védelmet, nem féltette a családját, hogy esetleg rajtuk állnak bosszút? — Dehogynem. Nem voltam én hős egyáltalán. Csak szégyelltem volna nem elvállalni Tőkés Lászlót védelmét. Én ismertem például Molnárnak, a református papnak az esetét, aki Tőkés László barátja, és áttelepült Magyarországra. Annak idején, amikor az Ellenpontok szerkesztőbizottságában volt, eljöttek hozzám a feleségével kézen fogva, hogy válni akarnak. Kérdeztem, miért? Azt mondta: „azért, mert ha elválunk, a feleségem állást kaphat a tanügyben, mert engem, mint református lelkészt, az egyház nem alkalmaz. Mind a ketten munkanélküliek vagyunk, gyerekünk van, legalább a feleségem kaphasson állást.” És akkor mondták el nekem, hogy olyan fenyegetést kaptak, hogy ha nem áll le, akkor kap egy 12 kilós húscsomagot. Ez a gyerekének a súlya volt. Engem így nem zsaroltak. Csak megüzenték: mi akarok én lenni, mártír? És megkérdezték az Igazságügyi Minisztériumot, hogy elvállalhatom-e ezt a pert? Előtte soha nem kérdezték meg őket. Csak most, hiszen egy ügyvéd azt a pert vállalja el, amelyiket akarja. Tőkés László perében csak a kilakoltatásról volt szó, semmi egyébről. Amikor a tárgyalásról kijöttünk, a villamosmegállónál ott állt egy rossz arcú milicista. Felkészültem, ha valamit mond, azt válaszolom, hogy ne zavarjon az ügyvédi munkámban, tartsa be a törvényeket. De nem szólt semmit. Mikor a sarokra értünk, ott már a figyelőposzton egy jobb arcú milicista állt. Még szalutált is. Tehát, ők pontosan tudták, hogy nem egy ismeretlen akárki vagyok, akit nyomtalanul ki lehet iktatni, hanem egy ügyvéd, akit csak más eszközökkel lehet eltávolítani. Így dolgozott a Secu. Egy érdekes történet még a Tőkés-ügyhöz, melynek lefolyását ismerik. Megjelent a püspökség jegyzőkönyve, ahol 32 presbiter közül nyolc a Secu nyomása alatt megszavazta, hogy Tőkés Lászlót el kell távolítani a parókia éléről. Ezek a presbiterek utána is támogatták Tőkést, aki egyáltalán nem haragudott rájuk, hiszen tudta, hogy fenyegetés érte őket. Ezen a gyűlésen részt vett a Departamentu Curtelo, tehát az egyházügyi államhivatal vezetője, Leon Tuarez és a következőképpen zárta le a gyűlést, mintha valami pártértekezlet lenne: Tőkés Lászlóval az államellenes cselekedetei miatt ezentúl már nem egyházi, hanem az állami szervek fognak foglalkozni és hozzátette: Tőkés László nemcsak, hogy azt nem érdemli meg, hogy pap, hanem azt sem, hogy református legyen. Ez volt az egyetlen politikai per, melyben védelmet látott el? — Nem. 1970 óta, amióta ügyvéd vagyok, még két politikai perben láttam el védelmet. Az egyik Pethő László költő ügye volt, 1973—74-ben, akkor még enyhébb idők jártak, annyira, hogy szabadlábon védekezhetett. Csak a tárgyaláson tartóztatták le, államellenes propaganda miatt. Az Ifjúmunkás szerkesztőjének, Cseke Gábornak írt egy levelet, hogy miért hoztak le románul valamilyen anyagot a lapban, mert a szomszédasszonya nem érti. Mert szegénynek egy bűne van, hogy magyar. Pethő másik vétsége, hogy egy levelezőlapot küldött, tiltakozva az ellen, hogy a hatalmat egyetlen személy gyakorolja. Aláírásként azt írta: „A munkások egy csoportja”. Kiderítették, hogy ő írta. Nagyon enyhe ítélettel, három évvel megúszta. A másik védencem Paál Béla, ditrói matematikatanár volt, a líceum igazgatója. Ő nagyon komoly memorandumot írt illetékes helyekre, melyben felsorolta a nemzetiségi sérelmeket. Azt, hogy ő miket írt és hogy a tárgyaláson mi történt, most mondom el az életemben először. Tudniillik, akkorra már (1984) olyan szigorú volt a rendszer, hogy a kolozsvári Katonai Törvényszék Bukarestben tárgyalta az ügyet, szigorúan titkos megjelöléssel. Ha elmondtam volna, mi volt a dossziékban, bezártak volna, mint Paált. Úgyhogy, még édesapámnak sem mondtam el, aki jogászdoktor és a Magyar Autonóm Tartomány utolsó törvényszéki elnöke volt. A zárt tárgyaláson ott volt öt-hat hadbíró, az ügyész, a vádlott, két Secus és két ügyvéd, egy Remete Adolf nevű és én. A fellebbezési tárgyaláson már csak én egyedül képviselem az ügyet. Paál Béla államellenes propaganda miatt volt letartóztatva és vasraverve hozták be, mint a halálra ítélt gyilkosokat. Keze, lába vasbilincsben, vaslánccal összekötve. Hogyan zajlott le a per tárgyalása? — A katonai törvényszék rendkívül civilizáltan tárgyalt mindkét alkalommal. Az embert végighallgatták, nem fojtották bele a szót. Viszont a döntés előre megvolt. Nem függött tőlük semmi, olyannyira nem, hogy meglepte őket, amikor én egy orvosi igazolást tettem eléjük, hogy védencem tizennégy éve Correa Hungtinton nevezetű betegségben szenved, melyről a szakirodalom azt írja, hogy idővel demenciához vezet. Kértem új elmeszakértői véleményt. Láttam, amint Alaniu hadbíró ezredes teljesen lemerevedik. Nem fért bele a forgatókönyvbe, amit akartam. Felfüggesztette a tárgyalást, és egy óra múlva jött vissza, hogy meghozza az elutasítást. Hol lehetett egy órán keresztül? — Egy ilyen hadbíró Ceausescuig feltelefonált, hogy mi legyen. Persze, nem közvetlenül. Telefonált a minisztériumba. A miniszter persze, egyből a gatyájába csinált, telefonált a KB-ba, az illetékes titkárnak, aki szintén nem mert dönteni, hiszen egyfüggesztésű társadalomról van szó, hanem kikérte a nagyfőnök véleményét. Annyi haszna volt ennek az újabb papírnak, hogy Paál a legenyhébb büntetést kapta, de úgy, hogy az előtte hozott amnesztia ne vonatkozhasson rá. Mert ha öt évet kap, akkor szabadlábra helyezték volna, a kegyelem alapján, öt és fél évet kapott. Aztán három egyéni kérvényt írtam Ceausescunak. A harmadiknak — főleg a nemzetközi tiltakozásnak köszönhetően — foganatja lett, így szabadult ki aztán Paál Béla. Mint ügyvéd, a jog képviselőjeként került be a marosvásárhelyi Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének Ideiglenes Intéző Bizottságába. Milyen esélye van egy valós jogállamiság megteremtésének? — A jogállamiságot szerintem felülről kell megteremteni. Annyira hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy mindent felülről mondtak meg, hogy mit kell csinálni, hogy nem hiszem, hogy alulról, önszerveződő módon meg lehetne teremteni a jogállamiságot. Vannak olyan helységek, ahol elkergették a gyűlölt vezetőket és mást választottak, ez még nem jelent jogállamiságot. Mi az alapfeladata ennek a bizottságnak? — Egyelőre csak szervezünk. Sokan jöttek, hogy be akarnak lépni. Óriási érdeklődés van a magyarság részéről. Egyelőre szövetség vagyunk. Párttá lehet? — Nem tudni ezt ma még össze kell ülni majd az új törvények ismeretében, hogy mi legyen. Annak teljes tudatában vagyunk, hogy a kétmillió ember érdekeit, csak a huszonegy millió támogatásával lehet képviselni. Nagyon fontos, hogy egy irányban haladjunk, ne legyen nálunk százhúsz magyar párt, mint Magyarországon, hanem legyen egy, amely felvállalja az egész romániai magyarság érdekképviseletét. Én erre gondolok. Nem tudhatjuk, hogy mint szövetség, indulhatunk-e a választásokon. Nyilvánvaló, hogy a szövetség tágabb fogalom. Marosvásárhelyen már Giorgiu Dej megkezdte a betelepítést. Rengeteg embert betelepítettek, ők már itt vannak. Velük kell együtt élnünk. ők, kell, hogy megszokják: nem felsőbbrendű állampolgárok. Nincs, nem lehet több joguk, mint nekünk. Azért, mert valaki román, azért nem kell feltétlenül igazgatónak lenni, de azért se, mert magyar, hanem csak azért, mert ő a legjobb, a legrátermettebb szakember. Ide kell eljutnunk. Pető Sándor Nagy Zoltán felvétele Letartóztatták és eltávolították a fegyveres erők állományából Julian Vlad tábornokot, a román állambiztonsági szolgálat, a Securitate parancsnokát — jelentették be egy vasárnap este kiValamennyi román lap beszámol Horn Gyula külügyminiszter előző napi, Bukarestben folytatott tárgyalásairól. Az Adevarul külön interjút közöl, adott közleményben Bukarestben. A közlemény szerint letartóztattak három másik magas rangú Securitatetisztet is. ..Mindenben egyetértünk a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának álláspontjával, miszerint jók az alapok együttműködésünkhöz. Ennek záloga annak a demnokEduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter január 5-én vagy 6-án látogat el Bukarestbe — jelentette be Corneliu Bogdan román külügyminiszter-helyettes. Sevardnadze személyében első ízben látogat magas rangú szovjet politikus Romániába a Ceausescu-klán megdöntése óta. A szovjet külügyminiszter látogatásának nincs előre kidolgozott programja. Corneliu Bogdan vasárnapi sajtóértekezletén kijelentette, hogy minden lehetőség nyitva áll a Szovjetunióval való együttműködés előtt, mivel elhárult annak avét fő akadálya, a Brezsnyev-doktrína és a Ceausescu-rendszer reformellenessége. Horn Gyula látogatásáról ratikus Romániának a megfeleit a forradalom hozta teremtése, amelynek előfeltélétre — mondta Horn. Sevardaadze Hu ka rest he megy 3