Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)

1990-01-02 / 1. szám

NÉPSZAVA 199­0. JANUÁR 2., KEDD Eltörölték Romániában a halálbüntetést (Folytatás az 1. oldalról) órakor hangzott el a buka­resti rádióban és televízió­ban Ion Iliescunak, a Nem­zeti Megmentési Front Ta­nácsa elnökének „újévi kö­szöntője”. A román politikai élet vezető egyénisége szá­mos új bejelentést is tett. Közölte: a Nemzeti Meg­mentési Front Tanácsa eltö­rölte a halálbüntetést, leállí­totta a Ceausescu-diktatúra gigantikus, megalomániás beruházásait. A Duna-csator­­na, az új Constantai kikötő, a bukaresti új közigazgatási palota építését nem folytat­ják, a terveket felülvizsgál­ják. Romániában márciustól bevezetik az ötnapos munka­hetet. Beszédében megemlí­tett számos olyan új intéz­kedést, amelyet az elmúlt napokban hoztak: beszüntet­ték a román élelmiszerek ki­vitelét és intézkedéseket kez­deményeztek élelmiszerim­portra. Töröltek minden olyan korábbi rendelkezést, amely az emberi méltóságot sértette. Szókít a Ceausescu­­rendszer hazug propagandá­járól, s közölte: az idén a Ceausescu által bejelentett több mint 60 millió tonnás gabonatermés súlyos valót­lanság volt, mert mindössze csak 16,9 millió tonna ter­mett. Számos olyan intézke­dést jelentett be, amely a parasztság vállalkozói kedvét ösztönzi. Szólt az ország lakosságá­hoz — román és magyar nyelven — Domokos Géza, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának tagja, a Romá­niai Magyarok Demokratikus Szövetsége Ideiglenes Intéző­bizottságának elnöke is. Az új esztendő meghozta azt a demokráciát, amelyben teljes egyenjogúságban élhet a ma­gyar nemzetiség is — mon­dotta egyebek között. „Bí­zunk abban, hogy le tudjuk vonni a múlt tanulságait, hogy többé sem szép sza­vakkal, sem ígérgetésekkel, mellébeszélésekkel nem lehet a népet megtéveszteni. Bí­zunk abban, hogy iskoláink, intézményeink, anyanyel­vünk virágzásnak indul, visszatérnek azok, akik el­hagytak minket, mert mind­annyiunkra sok munka és feladat vár” — mondta, majd végezetül bejelentette: a Szabad Román Televízió az új esztendőben megkezdi magyar adását is. Nagy könnyebbséget vál­tott ki az emigránsokra vo­natkozó vasárnapi dekrétum is, amelynek alapján félelem nélkül térhetnek haza a kül­földre távozott személyek. Erre nemcsak azoknak van joguk, akik jelenleg is ro­mán állampolgárok, hanem azoknak is, akiket annak idején megfosztottak a ro­mán állampolgárságuktól. Nyugdíjra tarthatnak igényt, akkora összegre, amelyet kül­földre távozásuk idején kap­tak. Elsőbbséget élveznek majd a lakáselosztásnál azok, akik hajlandók idegen valu­tában fizetni a lakásért. A Fronthoz közel álló for­rások közölték, hogy a Ceau­sescu- házaspárt nem temet­ték el, mert „a nép nem akarja, hogy román földben nyugodjanak”. Később hoz­nak döntést, hogy miként szabadulnak meg a két te­temtől; valószínűleg a Fe­kete-tengerbe szórják majd a hamvakat. A Romania­ Tri­­pera című lap egyébként va­sárnap dokumentumot közölt arról, hogy a „nagy tudós­nak” aposztrofált Elena Ceausescu tízéves korában faképnél hagyta az iskolát, s nem is folytatta tanulmá­nyait. Cím­l­ ficti állapot Romániában egyre inkább megerősödik az állami élet új rendje. Az év utolsó nap­ján a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa újabb rende­leteket adott ki, átszervezé­seket hajtott végre és kine­vezéseket eszközölt. Véglegessé vált a vezetés hatalmi szervezetének össze­tétele. A Nemzeti Megmenté­si Front Tanácsának elnöke Ion Iliescu, akinek feladat­köre azonos az államfői jog­körrel. Első alelnök: Dumitru Mazilu. Elnökhelyettesek: Cazimir Ionescu, Király Ká­roly. Titkár: Dan Martian. Ők valamennyien tagjai a ta­nács végrehajtó irodájának. A testületnek összesen tizen­egy tagja van, a felsorolta­kon kívül Bogdan Teodoriu, Vasile Neacsa, Silviu Bru­­can, Gheorghe Manole, Ion Caramitru és Nicolae Radu is a végrehajtó irodához tar­tozik. A tanács tizenkét munka­­bizottságot hozott létre. Azok egyike a nemzeti kisebbsé­gek kérdéseivel foglalkozik, és elnöke Király Károly. Rendeletileg szabályozták Romániában a pártok alapí­tására és működésére vonat­kozó előírásokat. A jövőben szabadon alakítható politikai párt vagy társadalmi szerve­zet. Fasiszta célkitűzésű pár­tot, vagy olyan szervezetet, amely az állam törvényes rendje ellen küzd, nem en­gednek működni. A megalakult új kormány szombaton megtartotta első ülését, a lapok pedig közöl­ték Petre Roman kormány­fő nyilatkozatát. Az Adeva­­rulnak adott interjúban ki­fejtette, hogy a kormány fő törekvése a gazdasági élet teljes megindítása. Úgy fo­galmazott: politikai téren arra törekszik, hogy olyan szakemberek kerüljenek be az állami gépezetbe, akiket nem terhel semmilyen fele­lősség a múltért. Petre Roman szerint je­lenleg egy átmeneti állapot alakul ki a választásokig. Ad­dig is a végrehajtó hatalom különválik a törvényhozástól és a politikai gépezettől. „Központi célunk ezekben a napokban, az új esztendőre fordulóan az, hogy megszi­lárdítsuk a nemzeti közmeg­egyezést, biztosítsuk a forra­dalom győzelmének szelle­mét” — szögezte le. A kor­mányfő végezetül kiemelte: a vezetés mindenfajta építő jellegű politikai irányzatot elfogad, amely kinyilvánítja, hogy hozzá kíván járulni az ország újjáépítéséhez. „Ha úgy tetszik, ez a politikai pluralizmus új formája Ro­mániában” — jelentette ki. A forradalom győzelme után először adott magáról „életjelt” a Román Kommu­nista Párt. Az RKP kezde­ményező csoportja nyilatko­zatban üdvözölte a népfor­radalom győzelmét, és teljes támogatásáról biztosította a Nemzeti Megmentési Front Tanácsát, annak célkitűzé­seit. Felszólított minden be­csületes párttagot arra, hogy mindenben támogassák az új államhatalmat, küzdjenek a hazafias erők oldalán a nem­zeti megbékélés szellemében. A Romania Liberában közre­adott nyilatkozat sürgeti, hogy mielőbb hívják össze a Román Kommunista Párt rendkívüli kongresszusát, amely kimondaná a párt feloszlatását és a pártva­­gyont átadná a népnek a Nemzeti Megmentési Front Tanácsán keresztül.­ ­külföld­i zsold­osok A román haditengerészet főparancsnokának szóvivője vasárnap megerősítette, hogy külföldi zsoldosok is részt vettek a romániai harcok­ban. Emanoil Jiganas sor­hajókapitány, a román hadi­­tengerészet főparancsnoká­nak, Constantin Iordache ellentengernagynak a szóvi­vője az AFP-nek adott nyi­latkozatában elmondta: nem azonosított helikopterek re­pültek be Dobrudzsa térsé­gébe december 23-ra és 24- ra virradóra, és a haditenge­részet tüzet nyitott a heli­kopterekre egyet lelőttek kö­zülük. Nem közölte, hogy a pilótákat elfogták-e, vagy sem. A helikopterek a nyílt tenger felől érkeztek, a part­tól hatvan mérföldre tartóz­kodó hajókról szálltak fel — mondta a szóvivő. „Szov­jet és bolgár részről is érte­sítettek minket a gyanús ha­jók jelenlétéről, és egyúttal logisztikai segítséget ajánlot­tak fel nekünk” — tette hoz­zá. A szóvivő nem határozta meg, hogy pontosan milyen külföldi zsoldosokról van szó. Megerősítette viszont, hogy „semlegesítették” a Solara és a Carlonia V. nevű hajót, amely segítséget nyújtott a terroristáknak. Élni is bátorságot jelentett 31 mirosvásárhelyi beszálgatós úr. Kincses Előddel, Tőkés László védőügyvédjére! Marosvásárhely, 1989. de­cember 29-e, a szabadság nyolcadik napja. Hol élte át a forradalom első napjait? — Az első napot Bu­karestben töltöttem. Ott vol­tam a nagygyűlésen, ame­lyen Ceausescu beszélt. Az úton, egyenlő távolságra vé­gig civil ruhás Securitate­­ügynökök álltak. Egyforma ruhában, hogy semmi kétsé­ge ne legyen az embereknek, kik is ők valójában. A be­széd elhangzása után mond­tam is román barátomnak, hogy egy darabig biztos nem látjuk egymást. De még si­került hazautaznom Maros­­vásárhelyre. Itt éltem végig aztán a forradalom , a vé­rengzés és a győzelem nap­jait. Könnyes karácsonyunk volt. Boldogok voltunk, hisz a szabadság első napjait él­tük és sirattuk halottainkat. A nép szabad, és ezt a sza­badságot nem hagyjuk többé elvenni. Ön Tőkés László ügyvédje volt. Ki bízta meg az üggyel? — Az egyik testvére kért meg rá, hogy vállaljam el. Hogy bátorság volt-e elvál­lalni? Aki itt élt Romániá­ban, magyar volt és gondol­kodott, annak élni is bátor­ságot jelentett, hát még egy olyan ügy mellé kiállni, amely a hatalomnak nem tetszett. Temesvárra két al­kalommal utaztam tárgya­lásra. Először október 20-án, amikor a püspökség által felfogadott román ügyvéd képviselte az egyházmegyét, jellemző módon nem egy­házjogász. A tulajdonképpe­ni tárgyalást 28-án tartották. Üzente kés Tőkés Lászlónak, hogy lehetőleg jöjjön el a tárgyalásra. Ő azt mondta, hogy nem mer eljönni, mert a Secu és a Milícia árnyéká­ban él, és nincs kire hagynia az irodát. Az egyház irodája a lakásában volt, s ha el­hagyja, behatolhattak, pro­vokálhattak volna, kompro­mittáló iratot, vagy valutát helyezve el a lakásban. A tárgyalásra a felesége, Edit jött el, akit akkor ismertem meg, és az édesapja. Mind­nyájan féltünk, de mégis mentünk. Nem lehetett nem menni. Nem fenyegették meg? — Amikor második alka­lommal mentem Temesvár­ra, elmentem Tőkés László lakására. Első alkalommal is hívott, de nem mertem el­menni hozzá, mert azt gon­doltam, úgy kell viselked­nem, hogy Tőkés László vé­delmét el tudjam látni, vagyis engem idő előtt ne iktathassanak ki. Arra gon­doltam, ha Tőkés Lászlót védem, ez számomra is egy bizonyos védettséget jelent­het. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy akkor tették el a gyanússá váló, vagy ellenál­lóknak tűnőket, mikor még nem voltak ismertek. De, ha már nemzetközileg ismertté váltak, mint Király Károly, vagy Tőkés László, Dinescu, Petrescu, Dumitru Masilu, vagy Doinea Cornea, akkor nem tették el láb alól. Ez is a hatalmi paranoia része volt. Amikor vállalta a védel­met, nem féltette a családját, hogy esetleg rajtuk állnak bosszút? — Dehogynem. Nem vol­tam én hős egyáltalán. Csak szégyelltem volna nem el­vállalni Tőkés Lászlót védel­mét. Én ismertem például Molnárnak, a református papnak az esetét, aki Tőkés László barátja, és áttelepült Magyarországra. Annak ide­jén, amikor az Ellenpontok szerkesztőbizottságában volt, eljöttek hozzám a feleségé­vel kézen fogva, hogy válni akarnak. Kérdeztem, miért? Azt mondta: „azért, mert ha elválunk, a feleségem állást kaphat a tanügyben, mert engem, mint református lel­készt, az egyház nem alkal­maz. Mind a ketten munka­­nélküliek vagyunk, gyere­künk van, legalább a felesé­gem kaphasson állást.” És akkor mondták el nekem, hogy olyan fenyegetést kap­tak, hogy ha nem áll le, ak­kor kap egy 12 kilós húscso­magot. Ez a gyerekének a súlya volt. Engem így nem zsaroltak. Csak megüzenték: mi akarok én lenni, mártír? És megkérdezték az Igazság­ügyi Minisztériumot, hogy elvállalhatom-e ezt a pert? Előtte soha nem kérdezték meg őket. Csak most, hiszen egy ügyvéd azt a pert vállal­ja el, amelyiket akarja. Tő­kés László perében csak a kilakoltatásról volt szó, sem­mi egyébről. Amikor a tár­gyalásról kijöttünk, a villa­mosmegállónál ott állt egy rossz arcú milicista. Felké­szültem, ha valamit mond, azt válaszolom, hogy ne za­varjon az ügyvédi munkám­ban, tartsa be a törvényeket. De nem szólt semmit. Mikor a sarokra értünk, ott már a figyelőposzton egy jobb ar­cú milicista állt. Még szalu­tált is. Tehát, ők pontosan tudták, hogy nem egy isme­retlen akárki vagyok, akit nyomtalanul ki lehet iktatni, hanem egy ügyvéd, akit csak más eszközökkel lehet eltá­volítani. Így dolgozott a Se­cu. Egy érdekes történet még a Tőkés-ügyhöz, melynek le­folyását ismerik. Megjelent a püspökség jegyzőkönyve, ahol 32 presbiter közül nyolc a Secu nyomása alatt meg­szavazta, hogy Tőkés Lászlót el kell távolítani a parókia éléről. Ezek a presbiterek utána is támogatták Tőkést, aki egyáltalán nem haragu­dott rájuk, hiszen tudta, hogy fenyegetés érte őket. Ezen a gyűlésen részt vett a Departamentu Curtelo, tehát az egyházügyi államhivatal vezetője, Leon Tuarez és a következőképpen zárta le a gyűlést, mintha valami párt­értekezlet lenne:­­ Tőkés Lászlóval az államellenes cselekedetei miatt ezentúl már nem egyházi, hanem az állami szervek fognak fog­lalkozni és hozzátette: Tőkés László nemcsak, hogy azt nem érdemli meg, hogy pap, hanem azt sem, hogy refor­mátus legyen. Ez volt az egyetlen politi­kai per, melyben védelmet látott el? — Nem. 1970 óta, amióta ügyvéd vagyok, még két po­litikai perben láttam el vé­delmet. Az egyik Pethő László költő ügye volt, 1973—74-ben, akkor még enyhébb idők jártak, annyi­ra, hogy szabadlábon véde­kezhetett. Csak a tárgyalá­son tartóztatták le, államel­lenes propaganda miatt. Az Ifjúmunkás szerkesztőjének, Cseke Gábornak írt egy le­velet, hogy miért hoztak le románul valamilyen anyagot a lapban, mert a szomszéd­­asszonya nem érti. Mert sze­génynek egy bűne van, hogy magyar. Pethő másik vétsé­ge, hogy egy levelezőlapot küldött, tiltakozva az ellen, hogy a hatalmat egyetlen személy gyakorolja. Aláírás­ként azt írta: „A munkások egy csoportja”. Kiderítették, hogy ő írta. Nagyon enyhe ítélettel, három évvel meg­úszta. A másik védencem Paál Béla, ditrói matemati­katanár volt, a líceum igaz­gatója. Ő nagyon komoly memorandumot írt illetékes helyekre, melyben felsorolta a nemzetiségi sérelmeket. Azt, hogy ő miket írt és hogy a tárgyaláson mi történt, most mondom el az életem­ben először. Tudniillik, ak­korra már (1984) olyan szi­gorú volt a rendszer, hogy a kolozsvári Katonai Tör­vényszék Bukarestben tár­gyalta az ügyet, szigorúan titkos megjelöléssel. Ha el­mondtam volna, mi volt a dossziékban, bezártak volna, mint Paált. Úgyhogy, még édesapámnak sem mondtam el, aki jogászdoktor és a Magyar Autonóm Tarto­mány utolsó törvényszéki el­nöke volt. A zárt tárgyalá­son ott volt öt-hat hadbíró, az ügyész, a vádlott, két Se­­cus és két ügyvéd, egy Re­mete Adolf nevű és én. A fellebbezési tárgyaláson már csak én egyedül képviselem az ügyet. Paál Béla államel­lenes propaganda miatt volt letartóztatva és vasraverve hozták be, mint a halálra ítélt gyilkosokat. Keze, lába vasbilincsben, vaslánccal összekötve. Hogyan zajlott le a per tárgyalása? — A katonai törvényszék rendkívül civilizáltan tár­gyalt mindkét alkalommal. Az embert végighallgatták, nem fojtották bele a szót. Viszont a döntés előre meg­volt. Nem függött tőlük sem­mi, olyannyira nem, hogy meglepte őket, amikor én egy orvosi igazolást tettem eléjük, hogy védencem tizen­négy éve Correa Hungtinton nevezetű betegségben szen­ved, melyről a szakirodalom azt írja, hogy idővel demen­­ciához vezet. Kértem új el­meszakértői véleményt. Lát­tam, amint A­laniu hadbíró ezredes teljesen lemereve­dik. Nem fért bele a forgató­könyvbe, amit akartam. Fel­függesztette a tárgyalást, és egy óra múlva jött vissza, hogy meghozza az elutasí­tást. Hol lehetett egy órán ke­resztül? — Egy ilyen hadbíró Ceausescuig feltelefonált, hogy mi legyen. Persze, nem közvetlenül. Telefonált a minisztériumba. A miniszter persze, egyből a gatyájába csinált, telefonált a KB-ba, az illetékes titkárnak, aki szintén nem mert dönteni, hiszen egyfüggesztésű társa­dalomról van szó, hanem ki­kérte a nagyfőnök vélemé­nyét. Annyi haszna volt en­nek az újabb papírnak, hogy Paál a legenyhébb büntetést kapta, de úgy, hogy az előtte hozott amnesztia ne vonat­kozhasson rá. Mert ha öt évet kap, akkor szabadlábra helyezték volna, a kegyelem alapján, öt és fél évet ka­pott. Aztán három egyéni kérvényt írtam Ceausescu­­nak. A harmadiknak — fő­leg a nemzetközi tiltakozás­nak köszönhetően — foga­natja lett, így szabadult ki aztán Paál Béla. Mint ügyvéd, a jog képvi­selőjeként került be a ma­rosvásárhelyi Romániai Ma­gyarok Demokratikus Szö­vetségének Ideiglenes Intéző Bizottságába. Milyen esélye van egy valós jogállamiság megteremtésének? — A jogállamiságot sze­rintem felülről kell megte­remteni. Annyira hozzászok­tak az emberek ahhoz, hogy mindent felülről mondtak meg, hogy mit kell csinálni, hogy nem hiszem, hogy alul­ról, önszerveződő módon meg lehetne teremteni a jog­­államiságot. Vannak olyan helységek, ahol elkergették a gyűlölt vezetőket és mást választottak, ez még nem je­lent jogállamiságot. Mi az alapfeladata ennek a bizottságnak? — Egyelőre csak szerve­zünk. Sokan jöttek, hogy be akarnak lépni. Óriási érdek­lődés van a magyarság ré­széről. Egyelőre szövetség vagyunk. Párttá lehet? — Nem tudni ezt ma még­ össze kell ülni majd az új törvények ismeretében, hogy mi legyen. Annak teljes tu­datában vagyunk, hogy a kétmillió ember érdekeit,­­ csak a huszonegy millió tá­mogatásával lehet képvisel­ni. Nagyon fontos, hogy egy irányban haladjunk, ne le­gyen nálunk százhúsz ma­gyar párt, mint Magyaror­szágon, hanem legyen egy, amely felvállalja az egész romániai magyarság érdek­­képviseletét. Én erre gondo­lok. Nem tudhatjuk, hogy mint szövetség, indulha­tunk-e a választásokon. Nyilvánvaló, hogy a szövet­ség tágabb fogalom. Maros­­vásárhelyen már Giorgiu Dej megkezdte a betelepí­tést. Rengeteg embert bete­lepítettek, ők már itt van­nak. Velük kell együtt él­nünk. ők, kell, hogy meg­szokják: nem felsőbbrendű állampolgárok. Nincs, nem lehet több joguk, mint ne­künk. Azért, mert valaki ro­mán, azért nem kell feltét­lenül igazgatónak lenni, de azért se, mert magyar, ha­nem csak azért, mert ő a leg­jobb, a legrátermettebb szakember. Ide kell eljut­nunk. Pető Sándor Nagy Zoltán felvétele ­ Letartóztatták és eltávolí­tották a fegyveres erők állo­mányából Julian Vlad tábor­nokot, a román állambizton­sági szolgálat, a Securitate parancsnokát — jelentették be egy vasárnap este ki­Valamennyi román lap be­számol Horn Gyula külügy­miniszter előző napi, Buka­restben folytatott tárgyalá­sairól. Az Adevarul külön interjút közöl, adott közleményben Buka­restben. A közlemény szerint le­tartóztattak három másik magas rangú Securitate­­tisztet is. ..Mindenben egyetértünk a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának álláspontjával, miszerint jók az alapok együttműködésünkhöz. En­nek záloga annak a demnok­Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter január 5-én vagy 6-án látogat el Buka­restbe — jelentette be Cor­­neliu Bogdan román kül­ügyminiszter-helyettes. Se­­vardnadze személyében első ízben látogat magas rangú szovjet politikus Romániába a Ceausescu-klán megdönté­se óta. A szovjet külügymi­niszter látogatásának nincs előre kidolgozott programja. Corneliu Bogdan vasárna­pi sajtóértekezletén kijelen­tette, hogy minden lehetőség nyitva áll a Szovjetunióval való együttműködés előtt, mivel elhárult annak avét fő akadálya, a Brezsnyev-dokt­­rína és a Ceausescu-rendszer reformellenessége. H­orn Gyula látogatásáról ratikus Romániának a meg­­feleit a forradalom hozta teremtése, amelynek előfelté­­létre — mondta Horn. Sevardaadze Hu ka rest he megy 3

Next