Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)

1990-01-19 / 16. szám

NÉPSZAVA 1990. JANUÁR 19., PÉNTEK Normatív támogatás az iskolákban ? Ugyanannyi, de csak a fele Az utóbbi hetekben sok szülőt foglalkoztatott a kérdés, végül is milyen támogatást kapnak az államtól az egyházi iskolák. Érthető a kíváncsiság, mikor minden megtakarított fillér számít a családi költségvetésben. Igaz, a tapasztalatok azt mutatják, a pedagógiai többletért sokan hajlandók pénztárcájukba az eddiginél is mélyebben belenyúlni. Csak a költségvetés nem, pedig hosszú ideje fennen hangoztatják: az ország kátyúba jutott gazdasági szekerét csak a jobban képzett szakemberek mozdíthatják el a holtpontról. Mégis, a Magyar Távirati Iroda egy nem régi jelentésében az áll, hogy a pénzügyminiszter és a művelődési miniszter bejelentése ellenére — amelyben kereken kijelentik, hogy az egyházi és az állami iskolák azonos állami támogatásban részesülnek — az egyházi intézmények csak a normatív támogatás ötven százalékát kapják. Indoklásként Rupp András, a Pénzügyminisztérium munkatársa megemlítette, hogy ezek az intézmények további négyszázmillió forint központi támogatást kapnak, és evvel együtt már elérik azt az összeget, mint állami társaik. Később a Magyar Nemzet hasábjain napvilágot látott egy másik írás, amely szerint az elhangzott idézet nem pontos, hiszen Rupp András az egyházaknak összesen adott állami támogatásról beszélt, amelynek csak töredékét fordítják az oktatásra. Tehát az indoklás után is nyitva maradt számos kérdés. Ugyanis hogy lehet akkor a továbbiakban azonos összegekről beszélni? Sőt, arra sem érkezett válasz, hogy miért nem változik ez az öszszeg most, amikor sokkal több egyházi iskola kezdi meg működését, azaz a rendelkezésre álló pénzeket is többfelé kell osztani. Milyen alapon mond, ígér mást a minisztérium, mint maga a miniszter? Ki gondolt a következményekre? Sok idén induló egyházi iskola vezetője az ígéret birtokában határozottan kijelentette a szülők előtt, hogy az eddigieknél nagyobb áldozatot nem kérnek tőlük. Végül miért nyilatkoznak pontos számokról az „illetékesek”, mikor az egész normatív támogatás még csupán tervezett, amelyről döntés nem született? Ez utóbbi már azt a kérdést is felveti, hogy az érintettek, az iskolák, a pedagógusok és a szülők miként vélekednek a normatív rendszer bevezetéséről, függetlenül attól, hogy ki az iskola fenntartója. A legegyszerűbb ellenvélemények megemlítik, hogy vannak az intézmény vezetésétől, munkatársi gárdájától független költségkülönbségek. Például a szabadban álló, vagy lakóépületek közé szorosan beépített épületek eltérő fűtésszámlái, a természetes és mesterséges világítás más-más arányából következő energiaköltség. Ezeket a legkevésbé befolyásolja, hogy ötszáz, vagy nyolcszáz diák osztozik a termeken. Sokan attól tartanak, hogy egyes intézmények régi hírükre alapozva olyan létszámban vesznek majd fel diákokat, hogy a színvonalas munkát önmaguk fogják gátolni. Kétségtelen, ha ez kiderül, sok szülő más iskolába viszi majd gyermekét. De így is lesz minimálisan egy kárbaveszett év, arról a törésről nem szólva, amit az új környezet, az ismételt beilleszkedés okoz. Abban mindenki egyetért, hogy a gyerekeket nem szabad egyetlen évben sem úgy kezelni, mint az elrontott technológia selejtes végeredményét, őket nem lehet leírni. Piaci körülményeket csak akkor szabad teremteni, ha az országban egyébként is létezik a piac — mondta Horn Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének vezetőségi tagja. — Jelenleg ki dönt arról, hogy az oktatás ennyi vagy annyi összeget ér meg? Majd ha a normatív támogatás valóban fedezi a működési költségeket, és társadalmi konszenzus szavazza meg, be lehet vezetni. Véleményem szerint jelenleg továbbra is külön, központi keretből kellene biztosítani a pedagógusok bérét és az iskola fenntartási költségeit. Ezzel párhuzamosan legyen valóságos iskolai autonómia. Ne differenciált bérezést kívánjanak, hanem távolítsák el az alkalmatlan pedagógusokat. A központi keretet pedig az Országgyűlés szavazza meg. Szabó Z. Levente Ide nekem a jent is Az egész népgazdasággal együtt örültem a japán gazdasági támogatás hírének. Bár amikor hazánkban napi esemény volt a napkelte autógyártásunkat felhevítő dollármelege, még nem sokat éreztem belőle. Nem sürgetem, hogy a magyar gazdaság rekonstrukciójához kapcsolódó japán Exim Bank 500 milliós hitelkeretből mint jelenlegi munkanélküli és jövendő kisvállalkozó, menynyiben, mikor és milyen kondíciók mellett részesedem. Hiszen még a huszonnégyek segélyprogramját is főleg nekem, a kreatív, menedzser típusú szerkezetátalakítónak szánták. Ám egyre inkább úgy érzem magam, mint a kis Muck a mesében, az emlékezetes futóverseny öt aranydíja és a fő- és almafzk kezeiből amire hozzáért, már csupán egy arany lett. Persze, a mesében még mindenki alulinformált — a szultán is és a kis Muck is —, ezért végső soron elégedettek és boldogok. Ám az már nem mese; szemeimmel látom a lapokban,, a képernyőn, füleimmel hallom a rádióban, hogy a japán kormány 200 millióról a kétszeresére emelte exportgaranciájának összegét. Nosza, azonnal kis, sőt egészen kicsi, akár egyszemélyes exportra vállalkozom, a japán kormány garanciájára hivatkozva. Mondjam vagy mutassam, hogy jen helyett mit kapok. Hazai kormánygaranciát vállalkozásom adóterheinek emelésére. Hiszen a kezdeményezéseim még jövedelememelkedéssel is járhatnának. Ha megvalósulhatnának. Még szerencse, hogy a szükséges nyomtatvány hiánya miatt mindezt be se vallottam. Viszont létrehoztam — a japán tőke bevonásával — a hazai adóügyi nyomtatványt ellátó rt.-t. A pech csak az, hogy beszállt az APEH legalább 50 + 1 százalékkal, és így az adólevonás utáni osztalék másik fele is az övé. Mindennek ellenére, vagy ezért, egyetértek Németh Miklós miniszterelnökömmel, a vállalkozók védőszentjével, és én sem kérek segélyt a japánoktól. Hanem igenis igényt tartok a szakembercserére. Márciusban elsőként vállalok japán szakember fogadását a kormányuk költségére. Hadd lássuk, mire viszi az itteni gazdasági környezetben ottani tudásával. De ha ez sem járható, megyek én cserevállalkozónak az ottani piac szigorú követelményei közé. Talán nagyobb lenne a sikerem, mint a hazai laza, vállalkozóbarát közegben. De addig is, ide nekem a fent... Faragó István A kommunális közszolgáltatókra is érvényes az OÉT-megállapodás Tegnapi lapunkban tudósítottunk az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodásokról. A tudósításban nem szerepelt, hogy a BKV-ra, a MÁV-ra és a Volánra vonatkozó döntések a tiszta profilú kommunális közszolgáltató vállalatokra is érvényesek. Könyvet is kötnek a szénbányáknál A Mecseki Szénbányák a gazdasági talponmaradást szolgáló karcsúsítási program keretében önálló gazdasági vállalkozássá alakította kutatási központját és számítástechnikai osztályát. A Mecseki Szénbányák számítástechnikai osztályából megalakított „Carbocomp” Kft. a nagygépes adatfeldolgozás mellett nyomdai tevékenységet is felvett profiljába. Vállalkozik sokszorosításra, számítógépes szövegszerkesztésre, lézernyomtatásra, ofszet lapelőállításra és könyvkötésre is. (MTI) Egy kávé mellett a főplébánián Nekünk kell Európához közeledni Beszélgetés a tegnapról, a máról, a jövőről Czakó István kanonokkal Czakó István kanonok, egri érseki irodaigazgató, ismert személyiség egész Heves megyében, de annak határain túl is. Európai műveltségű ember, több nyelven beszél, az egyházi és világi kérdésekben teljes áttekintéssel bír. Ő volt az, aki augusztus 5-én, a Népszava szerkesztősége és a Barátság klub által rendezett nyugdíjas-találkozón az ötven aranylakodalmas házaspárt újra áldásban részesítette. Akkor arról beszélgettünk, hogy még gyöngyösi káplán korában mélyen megismerte a várost, amely az országnak századokon át fontos helysége volt, talán jelentősebb, mint napjainkban. Ezúttal a főplébánián, egy kávé mellett újítottuk fel a beszélgetést, amelyben azonban már a kanonok úr számára oly kedves Gyöngyös városon túl a jelenről, a jövőről, a fiatalokról is beszélgettünk. — Gyöngyös az ország egyik legfontosabb városa volt, amelyet a török sem tudott tönkretenni — mondja. — A templomok megmaradtak, működött az egyház, Szent István óta töretlen kereszténység maradt fenn a városban. Éltek ott ferences szerzetesek, akik eljártak Szegedre és szerte az Alföldön is ellátták a lelkipásztori tevékenységet, mert őket megtűrte a török. Térjünk vissza a közelmúltra. Gyöngyösön ön megismerte az emberek életmódját, termelési kultúráját, milyennek találta azt? — A gyöngyösi szőlősgazdák művelt emberek. Szorgalmasak, intelligensek, igen színvonalasan végezték a szőlőtermelést. És hogy az ősöktől átörökítették a magas fokú munkakultúrát, azt nyugodtan merem állítan . Milyen hatással volt a téeszesítés az ott élő emberekre? — Mindenkire másként hatott, de azt tudom, hogy voltak nagyon megszenvedett időszakok, hiszen ismertem olyan szőlősgazdát, aki minden tőkéjét úgy szerette, ápolta, mint a gyerekét, ismerte valamennyinek a tulajdonságát. De hogy most is nagyon sokat dolgoznak és értenek hozzá, s akarnak is termelni, azt látom, ha távolabbról is. A nagy hozzáértést követelő oltványtermelést Gyöngyösön, Nagyrédén, Abasáron magas fokon művelik. Ez olyan dolog, hogy a fiatalok vérükben viszik a tudományt magukban, mint annak idején az énekkari szólamokat, megtanulták a gyerekek apjuktól, nagyapjuktól. Kanonok úr, mi a véleménye, hogyan élik meg a mai vidéki emberek a változásokat? — Az ember olyan, mint a madár, amely évekig kalitkába volt zárva. Most kinyitották az ajtót, de még nem nem fogja fel, hogy szabad. Úgy érzékelem, az emberek nem törődnek annyit a politikával, a munka érdekli őket. A visszarendeződéstől félnek, mert még most is úgy érzik, hogy nélkülük, a fejük fölött döntenek sorsukról. Gondolom, ezzel törődni kellene. Van-e mód az állami szervekkel az együttműködésre? Tudnak-e önök olyan lehetőséget, amely közös ügyünket előrevinné? — Tágyaltam az egri városi tanácselnökkel, s elmondtam, hogy szükségünk lenne egy olyan házra itt Egerben, ahol foglalkozásokat, összejöveteleket tarthatnánk azokkal a keresztény szellemű emberekkel, akik jó hatással vannak a társadalomra. Az egyháznak sok épülete volt Egerben, ezekből egyet kérünk. Az egyház ugyanis nem tudja megélni a maga életét csupán a liturgia és a templom falai között. A társadalomban is szeretnénk megjelenni. Remélem, meg is valósul elképzelésünk, mert a tanácselnök azt az ígéretet tette, hogy teljesítik kívánságunkat, ugyanis az egyházat igen pozitív erőnek tartja. Abban a házban, amelyre reméljük, nem sokáig kell várni, milyen lehetőségeket lát? — Nagyon sokat. A földművelő férfiaknak például olvasókört, az iparosok részére is egy csoportot. Régen, az úgynevezett kolping legényegylet révén a katolikus iparosok egész Európát bejárhatták, mert fogadták őket a hasonló egyesületek úgy, ahogy mi is a külföldről jövőket, így újabb szakmai és műveltségbeli ismeretekre tehettek szert. Az értelmiség számára is lehetne egy csoportot szervezni és szeretnénk barkácsműhelyt és hobbiszobát is kialakítani. S van már 250 ifjú cserkészünk, kiképzett cserkésztisztünk, csak helyiség hiányában nehéz a működtetésük. Nyelvkurzusokat is rendezünk. Én magam is vállalnék tanítást. Európához akarunk közeledni. Tudomásul kell venni, hogy a mi kedvünkért Európa nem fog megtanulni magyarul. Nekünk kell nyelveket ismernünk és egyáltalán, a fiatalokat megtanítani tanulni. És a nők? — A nők pasztorálása valóban elmaradt a férfiakétól. Számukra is lenne hely abban a házban, ha az egyforma gondolkodásúak például kézimunkakört, vagy más, őket érdeklő témacsoportokat kívánnak létrehozni. Mindezek az egész társadalomra pozitívan hatnának. Tárgyalt más ügyben is a tanácselnökkel a kanonok úr? — Igen, és eredménnyel. Kértem például, hogy járuljanak hozzá a temető útjainak aszfaltozásához, hiszen oda nemcsak keresztény embereket temetünk. Hozzá is járultak, bár a nagyobb részt az egyház fizette. Beszélgetésünkből azt érzékelem, hogy önt foglalkoztatják a társadalom átalakulásának, a fejlődésnek, a változásnak a kérdései. Milyen tennivalókat lát napjainkban? — Történelmi távlatokkal hasonlítanám össze dolgainkat. Nyilván csodálkozna, ha most azt mondanám, hogy Mohács utáni jeleket vélek feltűnni. Arra gondolok, hogy Zápolyai, a Székesfehérvárra összehívott országgyűlésen nem volt elég erős ahhoz, hogy az ott megjelenteket összefogja, ezért mindenki a maga ügyével, mondhatnám úgy is, tyúkperével foglalkozott. Ez fullasztotta sikertelenségbe az akkori országgyűlést. Erre nagyon oda kellene figyelni, a tanulságokat levonni. A nagy országos ügyeket kell előtérbe helyezni, azzal foglalkozni, mert különben ma is elveszhetünk a tyúkperekben. Fel kell lépni az oktalanság, az önzés ellen. És utalni arra, hogy történelmünk során mindig kárt okozott, ha nem az ország nagy ügyeit nézték, hanem egyesek a saját összeharácsolt vagyonukat mentették. A pénznek oda kell jutnia, ahol a közösségnek a legnagyobb szüksége van rá. A magyar nép nagyon tehetséges. Olyan államférfiak kellenek, akik a közért élnek, mert ellenkező esetben minden kibontakozási törekvés akadályokba ütközik. A nép ma még nem hiszi, hogy intézheti sorsát. Ha az államférfiak jó példája élővé válik, akkor a nép bizalmára is számíthatnak, hiszen az emberek alapvető vágya, hogy maga dönthessen sorsáról, és ehhez megfelelő feltételek alakuljanak ki — hallhattuk Czakó István egri érseki igazgató bölcs intelmeit. Lendvai Vera 11 Somogyi László kormánybiztos alkalma Hon ? Tiltakozó gyűlésre készül a Fidesz A Népfront szervezetére épít Választási pártként működik a HVKA sajtóval kapcsolatban a Fidesz örömmel üdvözli, hogy Pozsgay Imre államminiszter lemondott a nemzeti médiák felügyeletéről. Egyebek mellett ezt hangsúlyozta Vágvölgyi B. András, a Fidesz szóvivője a csütörtöki sajtóértekezleten. Kósa Lajos, a Fidesz gazdasági szakértője a készülő világkiállításról szólt. Szerinte sem a Grósz, sem a korábbi kormány nem vizsgálta meg kellő alapossággal a kérdést, s ezért is került e téren nehéz helyzetbe az ország. A Fidesz úgy véli, hogy Magyarország nem tudja megrendezni a világkiállítást, mivel egyszerűen nincs rá pénze. Ezt bizonyítja, hogy az 1990-es költségvetésből hiányzik a világkiállításra fordítandó összeg. Kósa közölte: bécsi útjukon azt tapasztalták, hogy — ellentétben Somogyi László kormánybiztos állításaival — az osztrákok egyáltalán nem mutatnak különösebb kedvet tőkéjük magyarországi befektetésére. Külföldi hitelek felvételével ugyanakkor tovább nőne országunk eladósodása. A Fidesz álláspontja, a kormánybiztos és csoportja teljesen alkalmatlan a világkiállítás körüli teendők ellátására. Állítólag az osztrák félnek is ez a véleménye. Azonnali személycserékre van tehát szükség, mert hozzáértő, menedzser típusú vezetők kellenek. Kósa elmondta: gondolkodni kell azon, hogy a világkiállításon való részvételünket a minimálisra korlátozzuk. Ezután Vágvölgyi B. András, a Fidesz nyilatkozatát ismertette. Megrökönyödve olvasták ugyanis a Magyar Nemzet január 5-i számában azt a cikket, amelyet Vígh Károly, mint az EKA soros elnöke írt alá, s amelyben ismét az EKA egyik tagszervezetét támadta. Kezdeményezik ezért, hogy az EKA tegyen közzé nyilatkozatot, amelyben elhatárolja magát Vígh Károly eljárásától, mivel ő csak magánvéleményét hangoztathatta. A lehallgatási botránnyal kapcsolatban Vágvölgyi közölte: a Fidesz helyet követel magának bármely, a visszaéléseket kivizsgáló, nem hatósági bizottságban, s visszautasítanak minden olyan kísérletet, amely részvételük megakadályozására irányul. Vágvölgyi bejelentette, hogy szombaton fél 11-kor a Vörösmarty téren tiltakozó gyűlést tartanak a lehallgatási botrány kivizsgálásának lassúsága miatt. (csarnai) A Népfront szervezetére épít a Hazafias Választási Koalíció, így az ország mintegy négy és fél ezer településén jelen van — derült ki tegnap azon a sajtótájékoztatón, melyet Asztalos László, a múlt év végén megalakult koalíció elnöke tartott a fővárosban. Mint a pénzügyi szakemberként dolgozó politikus elmondta: vasárnap estig csatlakozhatnak még társadalmi szervezetek a választási pártként működő HVK-hoz, így esélyük lehet arra, hogy parlamenti képviselethez jussanak. Eddig — többek közt — a népművelők, a kertbarátok, a magyarországi németek, szlovákok, délszlávok, a faluszövetség, a mozgássérültek, a MTESZ, a Gazdasági Kamara jelentette be, hogy tagja lesz a koalíciónak. Méltóság, munka, biztonság — e hármas jelszóval igyekeznek megnyerni a választókat a HVK-ba tömörült szervezetek. Az elnök szerint a méltóság azt jelenti: a nyomasztó döntéseket — melyek elkerülhetetlenek — higgadt mérlegelés után hozzák meg, s a politikai vitákat európai stílusban folytassák le. A munka jelszóvá emelése azt szolgálja, hogy erre is figyeljen oda a társadalom a hatalmi csatározások közepette. A biztonság szóval ama törekvést fejezik ki, hogy ne kerüljön a lakosság negyven százaléka a létminimum közelébe, vagy az alá, noha ennek a veszélye fönnáll. Milyen konkrét együttműködés lehetséges a különböző szakszervezetekkel? — kérdezte a Népszava munkatársa. Asztalos László szavaiból kitűnt: a törekvések igen közel állnak egymáshoz. Ezért a kampány alatt kapcsolatban maradnak a szakszervezetek koordinációs tanácsával. A pedagógusok és a közszolgálatiak szakszervezetével még szorosabb az együttműködés, közös jelöltek is elképzelhetők. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájával nem vették föl a kapcsolatot, ugyanis — mint az elnök közölte — a korábbi megnyilatkozások alapján nem láttak lehetőséget a kedvező fogadtatásra. Ugyanakkor a koalíció nyilvánosan hirdettetek meg, a Liga is jelentkezhetett volna, de nem tette, tegnapig. (molnár)