Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)
1990-01-24 / 20. szám
NÉPSZAVA 1990. JANUÁR 24. SZERDA ÜLÉSEZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS vanítása, illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Nagyon fontos előírás az is, hogy állami, hatósági nyilvántartásba, vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot nem szabad felvenni. A jog gyakorlásával kapcsolatban rögzíti a javaslat, hogy az — ha törvény másként nem rendelkezik — nem mentesít az állampolgári kötelezettségek teljesítése alól. A javaslatban foglaltakat tovább részletezve Kulcsár Kálmán rámutatott: a tervezet a lelkiismereti és vallásszabadság jogának részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Meghatározza az alapítás (a nyilvántartásba vétel), a működés és a — meghatározott törvényi feltételek fennállta esetén biztosított — nyilvántartásból való törlés szabályait. A törvénytervezet alapján az egyházak nyilvántartásba vétele a megyei (fővárosi) bíróság feladat- és hatáskörébe tartozik — szögezte le az igazságügy-miniszter. Az állam és az egyházak kapcsolatára vonatkozóan Kulcsár Kálmán kifejtette: az egyházak olyan autonóm szervezetek, amelyek ügyeibe az állam nem avatkozik — azok belső törvényei sem szorulnak állami megerősítésre —, a különböző egyházakat azonos jogok illetik és kötelezettségek terhelik, azaz egyenjogúak, és az állam semmilyen belső egyházi szabály végrehajtásához nem nyújt segítséget kényszerítő eszközeivel. A miniszter ezután kitért arra is, hogy az esetben, ha az egyház olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály rendez, rá ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint más szervezetekre. Az állami szervek az ilyen tevékenységekkel kapcsolatban ugyanazokat a jogokat és kötelességeket gyakorolják, mint más szervezeteknél, így például hatósági ellenőrzést végezhetnek. A miniszter végezetül hangoztatta: lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett, egykor egyházi tulajdonú oktatási, egészségügyi, szociális és hitéleti célt szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egyházak használhassák ilyen jellegű tevékenységre. A probléma rendezéséhez szükséges jogszabály előkészítés alatt áll, az Országos Vallásügyi Tanács már tárgyalt a rendezés elvi kérdéseiről, az érintett egyházaknak e hónap végéig kell közölniük igényeiket. A rendezéskor figyelembe kell venni, hogy az érintett ingatlanok többsége ma is oktatási vagy szociális, egészségügyi célt szolgál, illetve más jellegű közintézmény kapott benne helyet, s azok elhelyezéséről, kihelyezéséről gondoskodni kell. Mindezekre figyelemmel — a kormány megítélése szerint — az ingatlanrendezésnek, -visszaadásnak fokozatosan kell megtörténnie, jogszabály alapján az egyes konkrét ügyekben való külön megállapodással, mert egy egész nemzet lelkiismeretének megnyugtatását szolgálja, s emberek sokaságát szabadítja meg attól, hogy belső meggyőződésükkel, lelkiismeretükkel ellentétes módon az úgynevezett hivatalos politikához alkalmazkodva, alakoskodva éljenek. A törvény elismeri az egyházaknak az egyetemes magyar kultúra kialakításában és művelésében játszott szerepét. Több képviselő örömmel nyugtázta, hogy a törvény értelmében az egyház kezelői jogot kaphat korábbi, vagy jelenleg is használt épületeire. Egyikük azonban kifejtette, hogy indokolatlan megkülönböztetést tenni az állami nevelési, oktatási intézmények és az egyházi intézmények támogatása között. Hiszen azt a kulturális hasznot, amit az egyházi intézmény hoz, azok is élvezik, akik nem tartoznak az egyházi intézményhez. Kifogásolta, hogy a Pénzügyminisztérium vezető munkatársai egyes sajtónyilatkozataikban még mindig kiállnak az 50 százalékos, hátrányos, korántsem normatív támogatás mellett,s a magaik módján leértékelik az egyházi iskolákat, s ezzel az állam hitelét is rontják. A felszólalók közül többenkifejtették, hogy a törvényt csak átmeneti jelleggel tudják elfogadni. Szerintük tulajdonképpen elégséges lenne az alkotmány ide vonatkozó garanciája is, miután azonban a vallásszabadság ma még nálunk nem teljes, mégis szükség van erre a törvényre. Az egyik képviselő azt kifogásolta, hogy a kormány a törvénytervezet sürgősségi tárgyalását diplomáciai kapcsolataink fejlesztésével indokolta. Véleménye szerint ez elfogadhatatlan álláspont. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja nevében felszólaló képviselő viszont azt javasolta, hogy a szabad választások során kialakuló parlamentnek e törvényt teljesen újra kellene tárgyalnia. Ugyanez a képviselő szükségesnek tartotta, hogy az Országgyűlés hatálytalanítsa az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének 1987. decemberében elfogadott beszámolóját. Megfogalmazta azt a kívánságát is, hogy a miniszterelnök vonja vissza Miklós Imre kitüntetését. Mások azt javasolták, hogy az egyházak kapják vissza ingatlanaikat, hiszen ezek nélkül csak nagy nehézségek árán végezhetik a társadalom számára is nélkülözhetetlen nevelési, oktatási, egészségügyi tevékenységeket. Az egyik képviselő arról beszélt, hogy ez a nép túljutott teherbíró képessége határán. Szerinte rendkívül súlyos a gazdasági helyzet, s ebben a vég előtti állapotban szükség van arra, hogy szégyenkezés nélkül kérjük a világ segítségét. Az egyházak képviselőinek is csatlakozniuk kellene a nemzetközi tárgyalásokat folytató delegációkhoz, már csak azért is, mert ők azok, akiket nem terhelnek a múlt bűnei, — mondotta. Volt, aki azt hangoztatta, hogy a társadalom nem mondhat le a vallás nyújtotta segítségről. Éppen elég nagy baj, hogy a társadalom megszüntette a tanító és karitatív szerzetesrendeket, elűzte a kórházakból, az árvaházaljból az apácákat és végzetesen legyengítette az embereknek nélkülözhetetlen lelki vigaszt és életviteli normákat adó egyházakat. A továbbiakban ugyanez a képviselő arról beszélt, hogy a katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény, akárcsak akórházakban és a börtönökben. Arészletes vitában több módosító javaslatot ismertettek a képviselők. Egyikük szerint a törvényjavaslatban ki kellene mondani, hogy a vallásoktatást fakultatív tantárgyként vegyék föl az iskolai tantervekbe. A tantárgyak között szerepeljen tehát, és ne a szabadon választott foglalkozások közé sorolják. A képviselő kérte, hogy a Művelődési Minisztérium dolgozza ki ennek szabályozását. Ezután az elnöklő JakabRóbertné bejelentette, hogy a vitában elhangzó módosító javaslatokat véleményezésre kiadja a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Glatz Ferenc művelődési miniszter ezzel öszszefüggésben kért szót, javasolta, hogy a bizottság néhány kérdéssel ne foglalkozzék külön, mert azokról ő saját hatáskörében rendelkezni fog, mint ahogy már eddig is tett ilyen utasításokat. Az ülés elnöke ezután, tekintve, hogy a módosító javaslatok vitája hosszabb időt vett igénybe, az országgyűlések történetében ritkaságszámba menő módon, délután háromnegyed ötkor befejezettnek nyilvánította az első napi tanácskozást. A törvényjavaslatról szerdán határoz a parlament. A Parlamentből tudósítottak: Horváth K. József, Mezővári Gyula, Rab Nóra, Tamás Mihály, Török Katalin és az MTI. A felvételeket Teknős Miklós készítette. Együtt jár az óránk? (Nagy Sándor és Békési László) Vita a törvényjavaslatról Kulcsár Kálmán expozéjához a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László fűzött kiegészítést. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat megteremti a lelkiismereti szabadság maradéktalan érvényesítésének és az egyházak működésének törvényes kereteit, s egyben biztosítja a rendszerváltás békés átmenetét is. A törvényjavaslat abból a felismerésből indul ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság az ember természetes és elidegeníthetetlen joga, nem pedig valamiféle adomány. Ez a törvény új alapokra kívánja helyezni az egyház és az állam viszonyát, hiszen az ezeréves magyar történelem során ezúttal először mond le az állam a főkegyúri jog gyakorlásáról. Csak annyit kíván meg az egyházaktól, mint bármely polgárától; tevékenysége alkotmányba, törvénybe ne ütközzék. Czoma László elmondta: a jogi bizottság vitája során egyhangú volt az a vélemény, hogy a törvényjavaslat jól szolgálja a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését. A bizottság egyetértett az állam és az egyházak közötti megállapodások felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozattervezettel is, amelynek értelmében 1990. december 31- ig kellene mindazokat a megállapodásokat felülvizsgálni, amelyeket a mostani törvény megalkotása előtt kötöttek a lelkiismereti és vallásszabadságról. Az elnöklő Jakab Róbertné ezt követően bejelentette, hogy általános és részletes vitára bocsátja a törvénytervezetet. A vitában tizenegy képviselő szólalt fel. Szinte valamennyien hangsúlyozták, hogy a demokratizálódási folyamatban miilyen nagy jelentőségű ez a törvényjavaslat. Nagy jelentőségű. Főpapok a lelkiismereti törvényjavaslatról Tóth Károly református püspök képviselőként részt vett a lelkiismereti szabadságról, az egyházakról készült törvénytervezet vitájában. Még a napirend előtt kérdeztük: milyennek látja e törvénytervezetet? — örvendetes volt számunkra — mondta, hogy a törvényjavaslat előkészítésébe bevonták az egyházakat. Széles körű eszmecsere folyt, figyelembe vették számos javaslatunkat. Ebből a belső egyházi vitából az is kiderült, hogy nem egyértelműen akarják az egyházak ezt a törvényt, mondván: elég az, hogy az Alkotmány rögzíti a vallásszabadság tényét. Olyan liberális társadalmi modellt tartanak szem előtt, amelyben mindent szabad, ami nem tiltott. Szerintük a törvénytervezet korlátozásokat tartalmaz. Én azonban nem így látom, hanem úgy, hogy ebben az átmeneti időben szükség van erre a törvényre, hogy az egyházak a negyven év mechanizmusaiból és tudatalatti reflexeiből kiszabaduljanak. Az igazgatási fórumok tisztviselőiben élhetnek még a régi beidegződések és félő, hogy pontosítatlan helyzetben régi mechanizmusok hatására hoznának döntéseket. Rendkívül fontos része a tervezetnek, hogy megszűnik az egyházak feletti állami felügyelet. Az egyház és az állam teljes szétválasztása természetesen nem úgy értendő, hogy az egyházat a néptől el lehet választani. Korábban ezt a két fogalmat alaposan összekeverték ... Dr. Paskai László katolikus bíboros-prímás szűkszavúan csak ennyit válaszol kérdésünkre: — Érdeklődéssel várom a képviselők véleményét és a szavazást. Igen fontosnak tartom, hogy a tervezetben benne foglaltatik az egyházak jogi személyisége és az, hogy az egyházak szabadon tevékenykedhetnek kulturális és szociális területen. MlllilllllWIlllllliriim Epizódok Az ülésen Roszik Gábor Pest megyei képviselő bejelentette, hogy a demokratikus ellenzék parlamenti csoportja ezentúl mint a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja kíván működni. Dr. Balla Éva budapesti képviselő elmondta, hogy megalakult a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója, miután Tamás Gáspár Miklós megválasztásával duplájára nőtt — vagyis kettőre emelkedett — az SZDSZ képviselőinek száma a parlamentben. Bánffy György örömmel szólt arról, hogy január 22-e, Kölcsey Ferenc Himnuszának születésnapja végre a magyar kultúra napja lett. Etikai kódex a választásokra Megegyezés született a választási etikai kódexről kedden Budapesten. A dokumentumot, amelynek kidolgozását és elfogadását a Független Jogász Fórum szorgalmazta a választásokon indulni kívánó pártok számára, 12 szervezet képviselője, valamint dr. Salamin András független képviselőjelölt látta el kézjegyével. Az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy maradéktalanul betartják a Magyar Köztársaság törvényeit, tartózkodnak a választójogi törvény bírálatától. A kódex szabályai a választások mindazon résztvevőjére — jelöltet állító szervezetek, független jelöltek, sajtó, rádió, televízió és egyéb szervezetek — kötelezőek, akik, illetve, amelyek a Független Jogász Fórumhoz eljuttatott nyilatkozatukkal azokat elfogadják. A nyilatkozat aláírói vállalják, hogy az érdekükben megvalósított etikai szabálysértést kivizsgálják, az elkövetőt felelősségre vonják, súlyosabb esetben a megbízást tőle visszavonják, illetve a választásban való további közreműködéstől eltiltják, és az intézkedésről a sérelmet szenvedett felet tájékoztatják. Az Országos Választási Bizottság szükségesnek tartja, hogy a jelenleg ülésező Országgyűlés — a márciusra kitűzött képviselői választás szerveinek egységes működése és a jogviták megelőzése érdekében — értelmezze a választójogi törvényt. Ennek értelmében a bizottság keddi ülésén összegezte a népszavazási tapasztalatokat, és áttekintette a választási kampány eddigi eseményeit. Kara Pál, az Országos Választási Bizottság titkára elmondta az MTI munkatársának, hogy az országgyűlési képviselők választásáról rendelkező törvény értelmezésére kizárólag az Országgyűlés jogosult. 3 Cédulás teendők A választópolgár csak egy egyéni képviselőjelöltet ajánlhat, és csak abban a választókerületben, amelyikben az állandó lakóhelye van — hívta föl lapunk figyelmét tegnap Kara Pál, az Országos Választási Bizottság titkára, egyértelművé téve tegnapi közleményünket. — Valamely párt jelöltje indulhat-e az ő lakóhelyétől távoli választókerületben? — A pártszínekben fellépő jelölt bárhol indulhat, a kritérium csupán az, hogy feleljen meg a törvényes feltételeknek, és kapjonlegalább 750 ajánlást. Így indulhat például egy, fővárosban élő párttisztségviselő egy vidéki településen. — A választópolgár tehát bárkit ajánlhat az országból? — Ajánlani bárkit ajánlhat, azt támogat, akit jónak lát. Egy vidéki ember például egy pesti illetőségű pártjelöltet is támogathat, vagy fordítva. Tehát, aki pártszínekben indul, bárhol, bármelyik választókerületben indulhat, de csak egy helyen! Az állampolgár viszont csak az állandó lakóhelyén teheti meg ajánlását, márciusban pedig majd csak azok közül választhat, akik megkapván a legalább 750 ajánlást, fölkerülnek a szavazólapra. A pártok területi listáira is csak azok juthatnak föl, akik megkapták a legalább 750 ajánlást? — Nem. Az államipolgár szempontjából nézve, ő két szavazólapot fog kapni. Az egyik szavazólap az egyéni választókerület jelöltjeit fogja tartalmazni. Ezen a lapon lesznek azok, akik a legalább 750 ajánlást megkapták , akár függetlenek, akár valamely párt színeiben indulók. Közülük választhat a polgár. A másik lapon a különböző pártok területi listái lesznek. Ezeken a pártok saját jelöltjei szerepelnek majd, a neveiről a pártok maguk döntenek. Azonban csak azok a pártok állíthatnak területi listát, amelyek az egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább két kerületben jelöltet állíthatnak, a polgárok bizalmából. Egyébként összesen húsz kerület van: a főváros és a tizenkilenc megye. Ezek természetesen lélekszám arányában különböző számú választókerületre oszlanak: a főváros 28-ra, Nógrád megye 4-re. Budapest az egyéni és a listán szavazás alapján összesen 60 honatyát juttathat a parlamentbe, Nógrád 8-at. S ezeken kívül juthatnak be a töredékszavazatok alapján pártképviselők a törvényhozásba, ez azonban majd márciusban, vagy áprilisban válik időszerűvé. M. P. Hitelkártya — a jövő fizetőeszköze? A Dunabank Rt. teljes jogú tagjává vált az Eurocard International szervezetnek — jelentették be a bank keddi sajtótájékoztatóján, amelyet a Forum Szállóban tartottak. A Dunabank-hitelkártya tavaly novemberben került forgalomba, mint az első és egyetlen belföldi forintfizetési kártya. Magyarországon a hitelkártya, mint pénzkímélő fizetési eszköz, még nem terjedt el igazán. Jelenleg 2000 Dunabank-hitelkártya tulajdonos van Magyarországon. Elsősorban vállalkozók, önálló kisiparosok, vállalati közép- és felsővezetők veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Az Eurcard-MasterCard márkanév is szerepelni fog ezentúl a hitelkártyán. A külföldi szervezet know how átadásával segíti a magyar rendszer tökéletesítését. Az Eurocard International az egyesült államokbeli társult partnerével a MasterCard Internationallal együtt az egész világra kiterjedő pénzügyi szolgáltatásokat nyújt. Szolgáltatásukat 7 ezer bank veszi igénybe Európában. Jelenleg körülbelül 150 millió Eurocard-MasterCardkártya van forgalomban. A Dunabank Rt. távlati terveiről is szó esett a sajtótájékoztatón. Így a jövőben foglalkozni szeretnének nemzetközi kártyakibocsátással is. Létrehoznának egy nemzeti, a kártyafizetéssel kapcsolatos forgalom lebonyolításáért felelős kártyatársaságot, mivel Magyarországon ilyen még nem létezik. (kocsis) Pályakezdők is kaphatnak vállalkozási segélyt A foglalkoztatási gondok a pályakezdő fiatalokat is érintik; az iskolájukat 1989-ben befejezők közül a múlt év végéig több mint ötezren nem találtak munkahelyet. A legnehezebb az általános iskolát végzettek, illetve az onnan is kimaradt, szakképzetlen fiatalok elhelyezkedése. A szakmunkásképzőkből kikerülő pályakezdők többsége a gyakorlati képzést nyújtó vállalatnál kapott munkahelyet. A szakmunkás végzettségű érettségizett fiatalok többsége szakképzettségének megfelelően tudott elhelyezkedni. Kedvezőtlenek a gimnáziumban érettségizettek elhelyezkedési esélyei. Közülük nagy számban kaptak munkát a múlt évben is képesítés nélküli pedagógusként, illetve nem fizikai munkakörökben, meghatározott időre szóló munkaszerződéssel. A szakközépiskolai bizonyítvánnyal már könnyebben találtak állást a fiatalok. A váltakozóvá válást segítő kölcsön kiterjed a pályakezdőkre is. Ez a támogatási forma lehetőséget nyújt arra is, hogy a pályakezdő fiatal már meglévő kisvállalkozáshoz csatlakozzék, illetve másokkal társulva indítson vállalkozást. (MTI)