Népszava, 1990. január (118. évfolyam, 1–26. sz.)

1990-01-06 / 5. szám

NÉPSZAVA 199­0. JANUÁR 6., SZOMBAT Sport Lehel-siker Az idén először találkozott a Kisstadionban a szovjet vendégjátékosokkal meg­erősített skót jégkorongcsa­pat, a Jászberényi Lehel SC és az FTC. Az összecsapást nagy érdeklődés kísérte, mintegy 4000 néző buzdítot­ta az együtteseket. A Lehel színeiben játszó vendég­­munkások fiatalabbak, erőn­létben is felülmúlták a fe­rencvárosiakat, így nem vé­letlen, hogy simán győztek, 6-0-ra. Jönnek a románok A Magyar Vízilabda-szö­vetség — minden költséget vállalva — nemrégiben egy­hetes magyarországi edzőtá­borozásra hívta meg a ro­mán válogatottat. Tegnap megérkezett a választelep, e szerint köszönettel elfogad­ják a meghívást, s ha a ma­gyaroknak is megfelel, akkor február 20. és 28. között edzőtáboroznának Budapes­ten. Egyúttal megköszönték a magyar sporttársadalom, s ezen belül a vízilabdázók szolidaritását és figyelmét. Kiss Ottó, az MVLSZ fő­titkára elmondta, hogy feb­ruár 25-re Magyarország— Románia válogatott mérkő­zést terveznek a Komjádi uszodában. A szövetség sze­retné, ha a találkozó a lehe­tő legnagyobb publicitást kapná, s a televízió is köz­vetítené. Magyarok nélkül A női tőrrel folytatódott a junior vívók Budapest Bank Kupája. A 18 ország 122 versenyzőjét pástra szólító vetélkedés a nyugatnémet Bauer sikerét hozta, a ma­gyarok gyengén szerepeltek, legjobbjuk, Kardos Ildikó is csak 14. lett. Ma a párbajtő­rözők, holnap a kardozók következnek. Nem lesz sztrájk, leállás, csak... Kard ki, kard! — Újpest-módra Napjainkban már nem meglepő, ha valaki elégedet­lenkedik, s az sem, ha nemtetszésének hangot is ad. Mégis új az a stílus, ahogyan az Újpesti Dózsa kardo­­zói viselkednek. Nem gondolnak semmilyen retorzióra, nem sztrájkolnak, nem követelik, hogy mondjanak le azok, akik szerintük hibáztak. Nem, ők csak egy kicsit több megértést, törődést szeretnének. Mai világunk­ban — amikor annyira hiánycikk egy jó, kedves, baráti szó — ez mindenképpen örömteli. Miről is van szó? Csongrádi László, Köves Csaba, Sza­bó Bence, Szetey András, a lila-fehérek kardcsapatának tagjai keresték meg szer­kesztőségünket. Megtisztelő számunkra, hogy ránk gon­doltak, hiszen kiváló sport­emberek, Csongrádi és Szabó olimpiai bajnok, Köves világ­­bajnoki helyezett, Szetey is válogatott kerettag, ötödik társuk, a szintén válogatott dr. Abay Péter azért nem tarthatott velük, mert elsza­kadt az Achilles-ina, meg­műtötték. — Az bosszant bennünket — kezdte szóvivőjük, Szetey —, hogy kevéssé becsülnek meg. Mert mi mással lehet­ne magyarázni, hogy egy olyan csapat, amely három év óta magyar bajnok, ta­valyelőtt és tavaly megnyer­te a Bajnokcsapatok Euró­pa Kupáját, alig kap elisme­rést. Képzeljék el, a decem­ber 22-i fogadáson, ami a szakosztály évbúcsúztatója volt, az ob-győzelemért fe­jenként átlagban nettó 2500 forintot kaptunk. A világért sem kívánok panaszkodni, s összehasonlítani a vívást a labdarúgással, de a lila-fehér futballisták, ha egy pontot szereznek, bruttó 7000 forint­tal „gazdagodnak”. Tehát, ha győznek, 21 ezer a bevéte­lük, fejenként. Tudom, a labdarúgás a világ egyik leg­népszerűbb játéka. Tőlem a futballisták keressenek amennyit akarnak, ám ez a mostani különbség kissé fel­háborító, mi azért mégis baj­nokok lettünk, s nem mond­juk a Vácot vertük meg . . . — Különösen azért dühítő és érthetetlen — vette át a szót Csongrádi —, mert ebből a 2500 forintból 1500-at adott csak a Dózsa, a többi a szponzoroknak köszönhető. Tavaly nettó 5000-et kaptunk az Újpesttől. Gondoltunk ar­ra, hogy visszaadjuk a pénzt, ha ilyen szegények, segítjük őket, végül, csak azért nem szántuk magunkat erre a lé­pésre, mert közvetlen veze­tőinket, akiknek nagyon so­kat köszönhetünk, tehát, dr. Kovács István szakosztályel­nököt és Pacséri Kázmért, a szakosztály vezetőjét, nem akartuk kellemetlen helyzet­be hozni. Az is furcsa volt, hogy ezen a fogadáson a klub elnökségéből senki nem képviseltette magát. Úgy tet­szik, az egyesület legeredmé­nyesebb csapata ennyit érde­mel. Szabó Bence eddig hallga­tott, bólogatott társai szavai­ra, most azonban nem tudta megállni: " Az is elszomorított min­ket, hogy a BEK-győzelem után úgy kellett kisírnunk a pénzt. Bevittük az egyesület vezetőinek a Magyar Köz­lönyt, amelyben benne volt, hogy fejenként bruttó 27 500 forint adható. Végül a Dózsa adott 10 ezret, a másik 10-et a Belügyminisztériumtól kaptuk. Tudom, hogy manap­ság, amikor ebben az or­szágban oly sokan élnek a létminimum alatt, felháborí­tó lehet, hogy mi azért „bal­hézunk”, mert keveselljük a jutalmat, de könyörgöm, a Dózsa a második legnagyobb magyar sportegyesület, a kardozók egyre-másra szál­lítják az eredményeket, miért kezelnek így le ben­nünket? Köves is indulatba jött: — Amikor felvettük a ja­nuári fizetést, majdnem le­esett az állunk. Mintegy 5 ezer forinttal kaptunk keve­sebbet. Állítólag azért, mert a jutalmak­ miatt adóznunk kell. Csongrádi közbevágott: — Ám ha jutalom, akkor utána az adót miért nem a klub állja? Hazsikné, az el­nökhelyettes azt mondta, problémánkkal forduljunk az adóhivatalhoz. Úgy érzem, nem ez az elintézési mód. Különben arról, hogy miért vonták le ezt az összeget, semmilyen hivatalos tájékoz­tatást, papírt nem kaptunk. S ha már nálam a szó ... Nem szabad elfeledkezni a szponzorokról, mint az Álla­mi Biztosítóról, a Szerelvény­értékesítő Vállalatról, tőlük fejenként összesen 6500 fo­rintot kaptunk tavaly. Kö­szönet érte, miként a BM- nek is, a miniszteri jutalo­mért. Remélem elhiszik, nemcsak a pénz miatt sírunk, mi nagyon szeretjük az egye­sületet, ígérem, a jövőben is mindent megteszünk a lila­fehér sikerekért, de­ törődje­nek kicsit többet velünk. — Annál is inkább — így Szeley —, mert amióta a férfi tőrözők elmentek a BVSC-be, Székely „Cérna" visszavonult, Stefanek Gert­­rúd a Bp. Honvédhoz igazolt, szinte mi tartjuk el a szak­osztályt, s úgy érzem, az egyesületnek is hírnevet sze­reztünk ... Szóval, csak úgy gondoltuk, jó, ha elmond­juk, mi nyomja a lelkünket. Nem készülünk semmire, nem lesz sztrájk, leállás, csak ... ... s ezt szinte már négyen egyszerre mondják. — Újabb, sikerek, jó ered­mények! Hiába, vívókról van szó . . . (őri) Először, önállóan nem egészen egy hónappal megválasztása után meg­tartotta első ülését a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöksége. S rögtön olyan fontos, mondhatni, a napi munka szempontjából sorsdöntő kérdésekről kellett döntenie a testületnek, hogy ki legyen a szövetségi ka­pitány, a szakfelügyelő, mennyi legyen a fizetése az apparátusban dolgozóknak, kezdve a főtitkártól egé­szen az irodavezetőig. Magyarán: az önállóságot gyakorolta a sikersportág ve­zérkara! Ami a dirigenseket illeti: Vajda Vilmos maradt a szövetségi kapitány (az ő fizetését úgy korrigálták, hogy végre megközelíti a tíz legjobban fizetett klubedző alapfizetésének átlagát!), s természetesen továbbra is Füleky András a főtitkár. A szakfelügyelői poszt betöl­tésére, mint ismeretes, pá­lyázatot írtak ki, s ennek értékelése után eldőlt: Rát­­kai Jánost, a korábbi megbí­zott szakfelügyelőt nevezik ki e fontos feladatkör ellátásá­ra. ammn Kivilasítása• Leninváros Értesítjük a tisztelt fóliakötvény tulajdonosokat, hogy 1990. május 16-án az eredetileg vállalt 11 °/c helyett 20% mértékű adómentes kamatot fizetünk. Ezt a kamatemelést az Önök segítségével megvalósult műanyag-feldolgozó beruházások kiemelkedő hatékonysága teszi lehetővé. Köszönjük, hogy kötvényvásárlásukkal hozzájárultak kombinátunk eredményeihez, hatékony gazdálkodásához. Rövid hírek # Az újjáalakult Magyar Kerékpáros Szövetség január 18-tól 21-ig versenybírói tan­folyamot rendez Békéscsa­bán. Elsősorban egykori ver­senyzők jelentkezését várják a szövetségben, Sipos János szakfelügyelőnél (1146 Bp., Szabó József u. 3., tel.: 183- 6965). # Bár az érdemi tárgyalá­sok a nyilvánosságtól elzárva folynak, naponta jelennek meg a különböző találgatá­sok a szeptemberre megálmo­dott Ben Johnson—Carl Le­wis párbajról. A jelek szerint Lewis hajlandó kiállni, John­son azonban nem nyilatko­zott. A Manchesterben nagy meglepetéssel kezdődött az angol nemzetközi asztalite­nisz-bajnokság. Az első he­lyen kiemelt egyéni világbaj­nok svéd Jan-Ove Waldner már a második fordulóban búcsúzni kényszerült kevés­bé ismert francia Chatelain ellenében.­­ Az UEFA körleveléből kiderül: a 7. labdarúgó Euró­­pa-bajnokság csoportbeosztá­sát február 2-án készítik el. A döntőt rendező Svédor­szág fővárosában, Stock­holmban a pontban délben kezdődő sorsoláson válik el, a magyar válogatottnak mi­lyen ellenfelek jutnak a so­ros nagy erőpróbán.­­ Ion Tiriac, Boris Be­cker román származású me­nedzsere, gyorssegélyben ré­szesítette hazáját: 250 000 márkát, két telefax­készülé­­ket és egyéb használati cik­keket küldött személyesen, Ion Iliescunak, a Nemzeti Megmentés Frontja Tanácsa elnökének.­­ Tovább folyik a köze­ledés a két Németország sportja között. Az NSZK és az NDK úszó­szövetsége megállapodott abban, hogy az 1991 januári perth-i vi­lágbajnokságra közösen tart­ják a válogatót, mégpedig novemberben, a müncheni olimpiai uszodában. Novotrade GP A gyorskorcsolyázás legfia­talabb, s egyre népszerűbb ága, a rövid pályás változat, már az év első hónapjában jelentős versenyt ígér hívei­nek: január 20-án és 21-én, a Budapest Sportcsarnokban rendezik meg a Novotrade Nagydíjért azt a nemzetkö­zi viadalt, amelyre eddig hat ország jelentkezett. A versenyt ezúttal is a Novotrade Részvénytársa­ság szponzorálja, s nem ke­vesebb, mint kétmillió fo­rinttal segíti a sorrendben harmadik nagydíjas rendez­vény sikerét 15 PÁLYÁZAT! PÁLYÁZAT! PÁLYÁZAT! Kik lesznek Bicskei és Mészöly közös kedvencei? Egyéves N­épszava-előfizetést nyerhet! Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott szö­vetségi kapitánya (?) kihir­dette a válogatott keretek névsorát. Az A-keret névsora: Brockhauser, Petry, Simon, Máriási, Márton (PMSC), László Cs., Keller, Szalma, Palaczky, Bérczy, Limper­ger, Mészöly, Bognár Z, Ko­vács E., Lőrincz (MTK-VM), Duró, Sass, Bánki, Csu­­csánszky, Fodor, Illés, Bá­csi, Lovász, Jován, Szekeres. A külföldön játszók, aki­ket itt figyelembe vett: Ge­lei, Pintér, Bognár Gy., Dé­­tári, Kovács K., Fischer, Kiprich, Vincze, Etzenbach. Minden napra egy tojás — pontosabban, a magyar labda­rúgás minden napra szolgál valamilyen meglepetéssel. Elő­ször mi sem akartuk elhinni a hírt, de, úgy tetszik, Bicskei Bertalan hajthatatlan. Igen ám, de mit szól ehhez Mészöly, a szövetség szerinti „jogos” kapitány. Nem tehet mást, ő is kijelöli a maga csapatát. Gondoljuk, olvasóink is szívesen böngészgetik, hasonlítják majd össze a névsorokat. Hány név egyezik meg Bicskei és Mészöly keretében? Valóban, vajon mennyi? Úgyis divat a pályázat, mi sem szeretnénk lemaradni. Azok között akik eltalálják, hogy Bicskei mostani keretéből kik kapnak helyet Mészölynél is, három, 1 éves Népszava-előfi­­zetést sorsolunk ki. Ha nem lesz telitalálat, az nyer, aki a legtöbb játékost eltalálta! Nem tudjuk pontosan, Mészöly mikor hirdet keretet, feltehetően hamarosan. Pályázatunk­ra éppen ezért elfogadunk tippeket egészen annak a nap­nak az előestéjéig, amikor fény derül a nagy titokra. Ha a kedves olvasó arra gondol, hogy — némi okkal, per­sze — csupán szórakozunk a magyar futballal, akkor­­ té­ved. A pályázatot is kéretik a lehető legkomolyabban venni, tehát: kik lesznek Bicskei és Mészöly közös kedvencei? Várjuk a tippeket! A Népszava sportrovata MÚSZ csak egy van ! A Magyar Úszószövetség el­nökségének tájékoztatása alapján az alábbi hírt jelen­tette tegnap az MTI: „A Fővárosi Bíróság a Ma­gyar Úszószövetséget az 1989 évi 9-es számú törvényerejű rendelet 2. paragrafusának 3. bekezdése alapján — fi­gyelemmel az 1989/2-es tör­vény 15. paragrafusának 3. bekezdésére — pénteken, 862-es sorszámmal a társa­dalmi szervezetek nyilván­tartásába vette.” Így az MTI-jelentés, s most már bátran kijelenthetjük: MÚSZ csak egy van! Eddig — már-már elcsépelt kaba­­rétréfa színvonalára süllyesztve — emlegették sokan azt a polémiát, amit a két uszodai szervezet léte jelentett. Rossz álom volt, felejtsük el! Már csak azért is, mert az úgyne­vezett „második” úszószövetség eleddig nemhogy nem je­gyeztetett be, de még bejegyzési kérelmét sem nyújtotta be az illetékes bíróságnak! Ami a döntő, legalábbis a mindennapok gyakorlatát illetően: a MÚSZ-hoz mosta­náig 21 szakosztály csatlakozott. Még az a Bp. Honvéd is, amely korábban — sajátos módon — elhatárolta magát az éledzők kezdeményezésére létrejött szövetségtől. Hogy szó sincs Budapest—vidék ellentétről, azt a tegnapelőtt megválasztott MÚSZ-elnökség névsora ékesen bizonyít­ja: jócskán kaptak benne helyet nem budapestiek is! A MÚSZ, mint vezetői nem győzik hangoztatni, maximáli­san nyitott, és tárt karokkal várja a csatlakozni szándé­kozókat. Vagyis: mindenkit, aki fontosnak érzi a magyar úszósport ügyét! (I.) Uszoda: végveszélyben Levél az OKISZ-elnöktől az OSH-elnöknek Ma ausztriai magaslati edzőtáborba utazik a magyar úszóválogatott - adtuk hírül tegnap a sportág legjobbjait érintő információt. Az utazó keretben (12 ver­senyzőről van szó) négyen vannak olya­nok, akik a Bp. Spartacus többnyire csak ékszerdoboznak nevezett Kőér utcai uszodájában készülnek Kiss László mes­teredző irányításával. Készülnek, Barce­lonára, az olimpiára . .. Nem túlzás te­hát, ha kijelentjük: olyan műhelyről van szó, amely minden sportkedvelő számá­ra kiemelten fontos. Mégis . .. Tekintet­tel a létesítmény gazdájának, az OKISZ- nak az anyagi helyzetére, közel sem biz­tos, hogy zavartalan lesz Egerszegi, Güttler, Ruth, Schulze és még több tucat tehetség jövőbeni felkészülése . .. — Igaz, hogy mint plety­kálják, többletbevétel szerzé­se céljából hamarosan meg­nyitják az uszodát a nagykö­zönség számára? — érdeklőd­tünk Avar Lászlótól, az OKISZ sportosztályának ve­zetőjétől. — Tény, hogy felmerült ez a lehetőség is, de ezt ma­gunk sem tartjuk szimpati­kus megoldásnak. — Mennyi pénzre lenne szükség? — Három-négy millió fo­rintra. — Milyen lehetőség kínál­kozik még? — Bízunk abban, hogy az állami sportvezetés is a se­gítségünkre siet. Ezért Kö­­veskuti Lajos, az OKISZ el­nöke, a tervek szerint, a jö­vő héten levélben fordul Ti­bor Tamáshoz, az OSH elnö­kéhez. Ebben a levélben részletesen ismerteti a szo­rító helyzetet és közreműkö­dést kér majd a problémák megoldására. Megkerestük a megítélé­sünk szerint roppant fontos és kényes témában Tibor Tamást is, bár­— természe­tesen — nem akarjuk meg­előzni az OKISZ—OSH egyezkedést, véleménycserét. — Magam is jártam nem­­rég Kiss László fellegvárá­ban, pontosan ismerem a problémát — kezdte az OSH elnöke. — Azóta is kapcso­latban vagyok a Spartacusz­­szal, közösen keressük a megoldási lehetőségeket. El­sősorban a tulajdonviszonyo­kat kellene tisztázni. Elkép­zelhetőnek tartanám, hogy az OKISZ átadja az összes sportlétesítményt a Sparta­­cusnak, kezelésbe. A részle­teket, természetesen, most még nem tudom, de hogy szem előtt van a Kőér utcai probléma, az biztos. — Az nem várható, hogy az OSH anyagilag is besegít? — Nem, mert nekünk sincs pénzünk és mi lenne, ha a precedens után mások is jelentkeznének hasonló gond­dal, kéréssel. Ezt nem tudjuk vállalni, de hogy valamilyen módon segítünk, s nem fe­ledkezünk meg Egerszegiék­­ről, az biztos, ezt megígérhe­tem. — Köszönjük, számunkra már ez is megnyugtató. És remélhetőleg az Kiss László, s csapata számára is! (serényi)

Next