Népszava, 1990. február (118. évfolyam, 27–50. sz.)
1990-02-03 / 29. szám
NÉPSZAVA 1990. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Eladták a fonodát Adalék ../ munkásgyűlés elmaradt** című riportunkhoz Három kétségbeesett ember kereste meg szerkesztőségünket. Szász Jolán művezető, Fekete Istvánné fomanő, szakoktató és Burida Ferenc telepi munkavédelmi vezető. — Bekövetkezett! Eladták a fonodát! — újságolták haragosan, mintegy pontot téve a január 27-én, szombaton megjelent riportunk végére, amely ezt a címet viselte: A munkásgyűlés elmaradt. Írásunk arról szólt, hogy a Kőbányai Textilművek vezetése a vállalat adósságaitól szabadulni igyekezvén, áruba bocsátotta "Maglód úti fonodáját. A vezérigazgató nem óhajtotta kiszivárogtatni az enyhén szólva kellemetlen hírt, inkább hagyta, hogy mendemondák keljenek szárnyra, s a fonoda több mint háromszáz dolgozója hónapokig bizonytalanságban éljen. Az újságírónak sem kívánt nyilatkozni. A fejleményekről Szász Jolán, a háromtagú küldöttség szószólója számol be. Az elmaradt munkásgyűlés után, amelyre nem jött el a vezérigazgató, tartottak egy másikat. Ezen Kiss Sándor vezérigazgató közölte a tényt, hogy a Maglódi úti fonodát eladták a Délkernek. Azt mondta aki itt akar meghalni a Maglódi úton, az menjen a sörgyárba, a konzervgyárba, vagy a szappangyárba, ott megállapodás szerint fogadják a jelentkezőket. De el lehet menni a Masterfil Pamutfonóipari Vállalathoz is, sőt, a Kőbányai Textilművek Gyömrői úti szövödéje is tud embereket fogadni. Egy intézettől jött kislány megkérdezte, vele mi lesz? Ugyanis a gyári leányotthonban lakik. A válasz: majd lesz valami... Ugyanezen a napon rendkívüli vállalati tanácsülés is volt, két napirendi ponttal. A vállalat helyzete és az egyebek. Ezt onnan tudom, hogy kifaggattam az egyik tanácstagot. Nos, az egyébek nem volt más, mint a vezérigazgató fizetésemelése! A mostani körülmények között! Január 29-én is történt valami. — A leányotthon vezetője a lányokkal együtt felkereste a vezérigazgatót, hogy megtudjanak valamit sorsukról. A vezérigazgató nem ért rá, nem fogadta őket. Tóthné és a lányok nem törődtek bele az elutasításba. Másnap, 30-án, kora reggel betódultak a vezérigazgató szobájába, aki kikérte magának a lerohanást. Délután fél háromra pedig rendkívüli munkásgyűlést hívatott össze. Ezen is kikérte magának a zaklatást, és közölte: vegyük tudomásul a tényeket. Tudni kell, hogy azóta egy kollégánk járt állásügyben a konzervgyárban, ahol mit sem tudnak a vezérigazgató által említett megállapodásról. Egyébként a vezérigazgató azt is tudomásunkra hozta, hogy elvárja: a felszámolt fonoda dolgozói folyamatosan érkezzenek a felajánlott munkahelyekre, nehogy április 1-jén — ugyanis március 31-ig dolgozhatunk a Maglód úton — egyszerre árasszuk el a Masterfilt, illetve a többi gyárat. A szakszervezetről sincs hízelgő véleménye a küldöttségnek. — Az szb-titkár megígérte, hogy lépni fog... — mondja a művezető. — Vagyis, megkeresi a textilesszakszervezet illetékesét. Harmincegyedikére rendkívüli ülést hívott össze. A vállalati jogtanácsos pedig majd ismerteti a jogainkat ... Mi már nem bízunk senkiben. Miért engedte a szakszervezet, hogy idáig fajuljanak a dolgok? Nem fogadjuk el, hogy a fonoda veszteséges, azért kell eladni! Még nincs meg a mérleg. Honnan tudják, hogy pont a mi gyárunk okozza a gondot? Mi mindig tisztességesen dolgoztunk. Azt mondja a vezérigazgató, hogy felajánlotta a gyárvezetésnek az önálló elszámoláson alapuló működést. De a gyárvezető nem vállalta. Miért? Bennünket nemkérdeztek meg soha! Minden a fejünk fölött történt! — fejezi be monológját Szász Jolán. Tudomást szerezve a Maglódi útiak gondjáról, Keleti Tamás, a textiles szakszervezet főtitkára azonnal fogadta a munkások küldöttségét. (A TDSZ egyik munkatársa a megelőző napon a helyszínen járt, és részt vett a rendkívüli vszb-ülésen.) A szakszervezetben igyekeztek megnyugtatni a kétségbeesett és meglehetősen tájékozatlan embereket, s gazdasági vezetőik helyett türelmesen elmagyarázni, miiért jutott kényszerhelyzetbe a vállalat, s miért kellett meglépni ezt a sokak számára fájdalmas lépést. Ígéretet kaptak arra is, hogy az ágazati szakszervezet jogásza a helyszínen ad tájékoztatást a dolgozóknak lehetőségeikről, jogaikról, ugyanakkor törvényességi szempontból is megvizsgálja a gyáreladás körülményeit. H. I. Díjkiosztás díszbemutatóval a XXII. Magyar Filmszemlén A XXII. Magyar Filmszemle ünnepélyes megnyitójára tegnap este került sor a Budapesti Kongresszusi Központban. Ez alkalommal adta át a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára, Bencsik Gábor a tévé és a filmkritikusok díjait. Az 1989-ben a tv-ben bemutatott filmek alapján elismerésben részesült az Audiencia című tévéjáték, amelyet Dömölky János rendezett. Díjat érdemelt a „Dunaszaurusz” című dokumentumfilm rendezője, Csillag Ádám. A dokumentumfilmek kategóriájában a díjazottak közé került az „Aki nekiszaladt a demokráciának” című film Szobolits Béla rendezésében. A tévékritikusok díját kapta Nagy-Kálózy Eszter színművésznő a „Margarétásdal” című tévéfilmben nyújtott alakításáért. Hasonló elismerésben részesült Vajda László színművész az „Audiencia” című tévéjátékban produkált szerepléséért, Hunyadkürthy György színművész, a Panoptikum című tévéfilmben nyújtott produkciójáért. A rendezők közül Kálmán János részesült a díjban a „Nyomozás a Kleist-ügyben” című tévéfilm új hangvételű rendezéséért. Az 1989-ben moziban bemutatott filmek közül a filmkritikusok díját kapta Jeles András rendező az Állambrigád című filmjéért, Enyedi Ildikó rendező pedig az „Én XX. századom” című alkotásáért. Elismerésben részesült a díjjal Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza rendező páros, a „Recsk” című dokumentumfilmért. Hasonló díjat vehetett át ez alkalommal Ember Judit rendező eddigi dokumentumfilmes munkásságáért. A díjazottak között ott láthatjuk Bereményi Géza írót, aki a sikeres „Eldorádó” című film forgatókönyvéért részesült az elismerésben. Az operatőrök közül Máthé Tibor az „Én XX. századom” című film fényképezéséért kapta a filmkritikusok díját, Vidovszky László zeneszerző pedig ugyane film zenéjéért vehette át a díjat. A legjobb színészi, alakítást produkálta az „Én XX. századom” című filmben Dorotha Leyda. Eperjes Károly színművész az Eldorádó című filmben nyújtott alakításáért részesült hasonló díjban, Máté Gábor színművész pedig a „Mielőtt befejezi röptét a denevér” című filmben nyújtott szerepléséért vehette át a díjat. A megnyitót követően a Budapesti Kongresszusi Központ Pátria termében bemutatták Elek Judit Tutajosok című, az 1882-es tiszaeszlári vérvádperről szóló játékfilmjét. (várhegyi) Az OTP-lakásnyeremények jegyzéke Az Országos Takarékpénztár 1990. január 31-én rendezte meg a lakásnyeremény-takarékbetétkönyvek ötödik sorsolását. Ezen részt vettek mindazok a betétkönyvek, amelyeket 1989. június 30- ig váltottak, és 1989. december 31- én még forgalomban voltak. Az 50 ezer forint névértékű, 5343 betétkönyvre 6 lakást, a 29 462 25 ezer forintosra pedig IS lakást sorsoltak ki. Az eredményeket az alábbiakban ismertetjük. 25 000 Ft összegű betétkönyvek 51 0008601 Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1139. B. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 82, érték 1 925 000 Ft, 51 0016037 Tapolca, Egry u. 7. B. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 64, érték: 1 535 000 Ft, 51 0016632, Budapest XIII. ker., Béke ltp. 1003. C. szobaszám: 1, alapterület: 28, érték 920 000 Ft, 51 0019677, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1144. A. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 81, érték: 1 855 000 Ft, 51 0020631, Szeged, Körtöltés u. 52. szobaszám: 1 + fél, alapterület : 53, érték: 1 014 000 Ft, 51 0023089 Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1139. A. szobaszám: 2 + élőkért, alapterület: 65, érték: 1 643 000 Ft, 51 0025603, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1143. D. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 82, érték: 1 910 000 Ft, 51 0030771, Budapest III. ker., Római úti ltp., 1062. F. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 74, érték: 1 890 000 Ft, 51 0046965, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1147. A. szobaszám: 24 élőkért, alapterület : 62, érték: 1 609 000 Ft, 51 0055204, Budapest XIV.ker., Jerney úti ltp., 1018. B. szobaszám: 2, alapterület: 53, érték: 1 487 000 Ft, 51 0057866, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1148. B. szobaszám: 1, alapterület: 36, érték: 930 000 Ft, 51 0066182, Budapest XIII., ker., Visegrádi u. 42—46. szobaszám: 2, alapterület: 58, érték: 1 360 000 Ft, 51 0079618, Keszthely, Schwarz D. u. 20. szobaszám: 1 + fél, alapterület: 58, érték: 1 318 000 Ft, 51 0100072, Budapest III. ker., Római úti ltp., 1038. B. szobaszám: 14-2 X fél, alapterület: 67, érték: 1 875 000 Ft, 51 0125023, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1145. B. szobaszám: 3, alapterület: 79, érték: 1 840 000 Ft, 50 000 Ft összegű betétkönyvek 61 0001827, Budapest III. ker., Római úti ltp., 1062. A. szobaszám: 1 -1- 2 X fél, alapterület: 67, érték: 1 815 000 Ft, 61 C0H5681, Veszprém, Vilonyai u. 2 A. szobaszám: 1, alapterület: 37, érték: 978 000 Ft, 61 0021394, Budapest XIII. ker., Béke bp., 1001. A. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 73, érték: 1 760 000 Ft, 61 0026058, Szeged, Körtöltés u. 50. szobaszám: 14- fél, alapterület: 53, érték: 1 014 000 Ft, 610039110, Budapest XIV. ker., Jerney úti ltp., 1025. B. szobaszám: 2, alapterület: 53, érték: 1 400 000 Ft, 61 0045231, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1143. D. szobaszám: 2, alapterület: 65, érték: 1 515 000 Ft. A hivatalos nyereményjegyzék február 6-án jelenik meg. A nyertesek a sorsolás napjától számított 90 napon belül jelentkezhetnek a betétkönyvet kiállító OTF-fióknál. A határidő lejárta után a nyertes csak a jegyzékben szereplő árra tarthat igényt. Alakásnyeremény-betétkönyvek eddig megtartott sorsolásai után az alábbi lakásokért nem jelentkeztek a nyertesek: 1989. január 31-i sorsolás: betétkönyv száma: 51 0048351, nyert lakás: Győr, Kovács M. u. 13., V. 20., érték: 903 000 Ft, 1989. július 31-i sorsolás: betétkönyv száma: 61 0011759, nyert lakás: Kecskemét, Fazekas u. 16., I. 1., érték: 990 000 Ft, betétkönyv száma: 51 0003950, nyert lakás: Bp. XIV., Jerney bp., 1007. ép I. b. I. 1., érték: 1 265 000 Ft, betétkönyv száma: 51 0006000, nyert lakás: Pásztó, Városközpont, F. ép. I. bh. fszt. 1., érték: 1 095 000 Ft, betétkönyv száma: 51 0020564, nyert lakás: Győr, Reider F. u. 13., II. 6., érték: 1 229 000 Ft, betétkönyv száma : 51 0056230, nyert lakás: Szeged, Hargitai u. 57. B., I. 3., érték: 11148 000 Ft. A nyertesek csak a lakás forint-ellenértékére tarthatnak igényt. Toldozott-foldozott szabályozás Az Izabella utca 34. esete az IKV-val Óriási a roham a tanácsi lakások megvásárlásáért, naponta legalább tízszer annyi kérelem fut be az ingatlankezelő vállalatokhoz ez ügyben, mint korábban. A lakók eközben szüntelenül panaszkodnak: őrjítően lassú és követhetetlen az ügyintézés. Pontos szabályozás ide, pontos szabályozás oda, ahány ház, annyi szokás, röviden talán így lehetne összefoglalni a panaszok lényegét. — Van ebben jókora igazság, hiszen olykor mi magunk is meglehetősen elbizonytalanodunk — mondja Zele József, a VII. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat elidegenítési irodájának vezetője. — Az ma már mindenki számára egyértelmű — hiszen az eddigi gyakorlat ezt világossá tette —, hogy egységes, új rendeletre van szükség. Az érvényben lévő szabályozás ugyanis 21. életévébe lépett... Az elmúlt évtizedekben sokszor „belenyúltak”, mindig csavartak rajta egyet, aki belenyúlt, mind másképp látta a dolgot, toldozták-foltozták, s a valaha egységes szabályozás a rengeteg módosítás nyomán szinte követhetetlenné vált. Olyan kusza, hogy szakember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta. Rekordidő ? Ma már ott tartunk, hogy jószerivel tisztességesen végrehajtani nem is lehet. A VII. kerületben 1989. április elsejével létrejött egy tíztagú ingatlanforgalmazási iroda. Elhatározták: „felpörgetik” a dolgokat. Ez a szervezet kifejezetten az épületek társasházzá alakításával, a tanácsi lakások eladásával foglalkozik. Jóformán mindent számítógéppel csinálnak, minden erővel szorgalmazzák az eladást, és szeretnék felgyorsítani az ügymenetet. — Ez jól felfogott anyagi érdekünk is. A bonyolítás egy százaléka ugyanis a vállalatunkat illeti — mondja Zele József. A lakók sürgetnek bennünket és nekünk is az az érdekünk, hogy mielőbb nyélbe üssük az adásvételt. Ma már azt mondhatom, hogy nálunk „rekordidő” alatt — átlagosan négyhat hónap — kerül poiit az i-re. A magunk részéről nagyobb iramot diktálnánk, de ez sajnos nem rajtunk múlik. — Mondjon egy példát, talán így érthetőbb lesz. — Itt van mindjárt az Izabella utca 34. esete. Ez sok szempontból rendkívül tanulságos, megvilágítja, hol van a kutya elásva. A rendelet kimondja, hogy ha egy épület 15 éven belül nem volt teljesen felújítva, ott a vételár a forgalmi érték 15 százaléka. Vegyünk egy 50 négyzetméteres lakást, amelynek a forgalmi értéke négyzetméterenként 20 ezer, tehát egymillió forint. A vételára ennek az összegnek a 15 százaléka, tehát 150 ezer forint. A lakó, aki a lakásra bejelentette a vételi szándékát, ennek az összegnek a 10 százalékát fizeti be készpénzben, tehát 15 ezer forintot, a többit 3 százalékos kamattal, 35 évi részletben törleszti. Ha azonban az épületet 15 éven belül teljesen felújították — mondja a rendelet —, akkor a forgalmi érték 30 százalékát kell vállalnia a lakónak. Ha teljes felújítás 5 éven belüli, akkor a forgalmi érték 40 százaléka lesz a vételár, a törlesztési idő pedig 20 év. Itt kezdődik az első bonyodalom. — Hogyan kell értelmezni azt, hogy egy házat teljesen felújítottak? Ilyen ugyanis szinte soha nem volt a fővárosban. Legfeljebb a rehabilitációs területen. — Az elmúlt negyven évben annyi pénz soha sem volt, hogy egy-egy épületen az összes szükséges munkát, a pincétől a padlásig elvégezték volna. Mit mond az ide vonatkozó 1985-ös ÉVM—PM rendelet? Teljes felújítás: „a műszaki állapot alapján szükséges, az ingatlan egészére kiterjedő, külső és belső javítási munkák elvégzése”. Az Izabella utca 34.-ben, ahol 31 lakás van, 1989 tavaszán fejeződött be egy teljes felújítás, amely 17 millió forintba került. Mi úgy gondoltuk, a kerületi tanács műszaki osztályának szakembereivel közösen, hogy a vételárat a forgalmi érték 40 százalékában kell meghatározni. Megtörtént az épület társasházzá alakítása, benyújtottuk a földhivatalnak a papírokat, megvolt a forgalmi értékbecslés, ennek alapján mi augusztusban kiküldtük a vételi árajánlatot a lakóknak. Szeptemberben a lakók írásban tiltakoztak, s közölték, hogy nem tekintik az épületet teljesen felújítottnak s kérték, hogy a vételárat 30 százalékban állapítsák meg. A lakók levelüket elküldték a kerületi tanács végrehajtó bizottságának is. Ők is azt kérték tőlünk, vizsgáljuk felül döntésünket és mérsékeljük az árat. Kimentek tehát újra a helyszínre, és hosszas vizsgálódás után úgy döntöttek, mivel a rendelet szerint előírt teljes felújítás csorbát szenvedett, elmaradt a pince és a mosókonyha teljes felújítása, a lakásokon belüli víz- és csatornavezetékek felújítása sem történt meg, s e munkák értéke 3 millió 90 ezer forint, ilyenformán a lakóknak végül is igazuk van. A rendelet alapján lehetőség van csökkenteni a megajánlott árat, legyen 40 helyett 36 százalék, gondolták, és maradjon a 20 éves törlesztési idő. Ám csakhamar küldöttség érkezett a házból. Elmondták, elfogadják a 36 százalékra csökkentett vételárat, de a törlesztési időt keveslik. Hideg zuhany — A vitát úgy próbáltuk feloldani, hogy elvi állásfoglalást kértünk a Fővárosi Tanács illetékes főosztályától: döntsenek végül is ők, hogy hány év legyen vagy lehet ez esetben a törlesztés ideje. Húsz vagy 35 év? — mondja Zele József. — Hideg zuhanyként ért bennünket a csakhamar megérkező állásfoglalás ... A válaszban ugyanis az állt, hogy a mi kikalkulált árunk jogszabályt sért. Az épület nem tekinthető teljesen felújított,nak, nem alkalmazható a 40 százalék, még úgy sem, hogy 36 százalékra csökkentettük. A helyes megoldás — írták a Fővárosi Tanács szakemberei — a forgalmi érték teljes összegének 15 százalékában történő megállapítás. Így aztán fel sem merülhet a 20 éves törlesztési idő, csakis a 35 év. De ez az épület tavaly 17 millió forintjába került a városnak... — Mit szólnak ehhez azok a lakók és lakásvásárlók, akik egy olyan házban veszik meg a tanácsi lakást, amelyhez 20 éve hozzá sem nyúlt az IKV? — Igen, ilyen kérdés is felmerül. Egyébként ebben az ügyben nem mi döntünk, nekünk most újra vissza kell mennünk a kerületi tanács végrehajtó bizottságához, de hogy ők újra lépni tudjanak, nekünk újabb javaslatot kell tenni, kezdődik a papírmunka elölről. — És mi áll majd ebben a javaslatban? — Hogy őszinte legyek, nem tudom. Adjuk oda 15 százalékért ezeket a gyönyörű háromszobás lakásokat? Ilyen alapon bármikor kimondhatják ránk, hogy elherdáljuk az állami vagyont. És az Országgyűlés határozata? Az értékesítésből befolyó összeg a lakóház-felújítást szolgálja, vagy a fiatalok lakáshoz juttatását. Hogy lehet így dolgozni? A ház vételárának összege a kerületi tanácshoz folyik be. Hogyan mondjanak le ekkora összegről akkor, amikor már-már minden költségvetési forrás elapad? Fele költség A VII. kerületben 1230 épületből 900 eladható a vb hivatalos listája szerint. Jelenleg az iroda kétszáz társasház létrehozásával foglalkozik. Van olyan nap, hogy 80 vételi szándékot jelentenek be a lakók. A gondok-problémák ellenére szaporodnak tehát a társasházak az Erzsébetvárosban, a régi társasházkezelő kirendeltség mellett nyitottak már egy másodikat, most február 1-jén, és április elejére meglesz a harmadik. Ez azt jelenti — tudom meg —, hogy az IKV — a lakók, a tulajdonosok kérésére — továbbra is vállalja a közös képviseletet és a házak működtetését, kezelését. És lássunk csodát! Jelen pillanatban messze ők a legolcsóbbak a piacon. Megbízásos alapon dolgoznak, ahol minden egyes alkalmazott egyéni érdekeltség alapján végzi feladatát, a teljesítményétől függ a jövedelme. Ha a tulajdonosok úgy döntenek, hogy jobb, olcsóbb szervezetet találtak és szakítanak velük, megtehetik, és ők munka nélkül maradnak. Mind a három kirendeltség a bevételeiből tartja majd fenn magát. — Mi nem diktálunk semmit, a társasházkezelő irodák önállóak — mondja Zele József. — Egyetlen érdekük van, hogy minél több házat kezeljenek a tulajdonosok legnagyobb megelégedésére. Ez egy merőben új viszony. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy ezeket a házakat a fele költségből lehet üzemeltetni, mint a tanácsiakat . . . — Hát így állunk jelen pillanatban — szólal meg újra egy kis csend után Zele József. — Szülessenek világos, egyértelmű új rendeletek, és végre hagyjanak bennünket dolgozni. Mindjárt kevesebb lenne a panasz a tanácsi lakások eladásának ügyintézésére. Kovács Ildikó | Tetlek Eszter felvételei 11