Népszava, 1990. február (118. évfolyam, 27–50. sz.)

1990-02-03 / 29. szám

NÉPSZAVA 199­0. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Eladták a fonodát Adalék ../­ munkásgyűlés elmaradt** című riportunkhoz Három kétségbeesett em­ber kereste meg szerkesztő­­ségün­ket. Szász Jolán mű­vezető, Fekete Istvánné fo­­manő, szakoktató és Burida Ferenc telepi munkavédel­mi vezető. — Bekövetkezett! Eladták a fonodát! — újságolták ha­ragosan, mintegy pontot té­ve a január 27-én, szomba­ton megjelent riportunk vé­gére, amely ezt a címet vi­selte: A munkásgyűlés el­maradt. Írásunk arról szólt, hogy a Kőbányai Textilmű­vek vezetése a vállalat adós­ságaitól szabadulni igyekez­vén, áruba bocsátotta "Mag­lód­ úti fonodáját. A vezér­­igazgató nem óhajtotta ki­szivárogtatni az enyhén szól­va kellemetlen hírt, inkább hagyta, hogy mendemondák keljenek szárnyra, s a fono­da több mint háromszáz dol­gozója hónapokig bizonyta­lanságban éljen. Az újság­írónak sem kívánt nyilatkoz­ni. A fejleményekről Szász Jolán, a háromtagú küldött­ség szószólója számol be.­­ Az elmaradt munkás­­gyűlés után, amelyre nem jött el a vezérigazgató, tar­tottak egy másikat. Ezen Kiss Sándor vezérigazgató közölte a tényt, hogy a Mag­­lódi úti fonodát eladták a Délkernek. Azt mondta aki itt akar meghalni a Mag­­lódi úton, az menjen a sör­gyárba, a konzervgyárba, vagy a szappangyárba, ott megállapodás szerint fogad­ják a jelentkezőket. De el lehet menni a Masterfil Pa­mutfonóipari Vállalathoz is, sőt, a Kőbányai Textilmű­vek Gyömrői úti szövödéje is tud embereket fogadni. Egy intézettől jött kislány megkérdezte, vele mi lesz? Ugyanis a gyári leányotthon­ban lakik. A válasz: majd lesz valami... Ugyanezen a napon rend­kívüli vállalati tanácsülés is volt, két napirendi ponttal. A vállalat helyzete és az egyebek. Ezt onnan tudom, hogy kifaggattam az egyik tanácstagot. Nos, az egyébek nem volt más, mint a vezér­­igazgató fizetésemelése! A mostani körülmények kö­zött! Január 29-én is történt valami. — A leányotthon vezetője a lányokkal együtt felkeres­te a vezérigazgatót, hogy megtudjanak valamit sor­sukról. A vezérigazgató nem ért rá, nem fogadta őket. Tóthné és a lányok nem tö­rődtek bele az elutasításba. Másnap, 30-án, kora reggel betódultak a vezérigazgató szobájába, aki kikérte ma­gának a lerohanást. Dél­után fél háromra pedig rendkívüli munkásgyűlést hívatott össze. Ezen is kikér­te magának a zaklatást, és közölte: vegyük tudomásul a tényeket. Tudni kell­, hogy azóta egy kollégánk járt ál­lásügyben a konzervgyár­ban, ahol mit sem tudnak a vezérigazgató által emlí­tett megállapodásról. Egyéb­ként a vezérigazgató azt is tudomásunkra hozta, hogy elvárja: a felszámolt fono­da dolgozói folyamatosan érkezzenek a felajánlott munkahelyekre, nehogy áp­rilis 1-jén — ugyanis márci­us 31-ig dolgozhatunk a Maglód­ úton — egyszerre árasszuk el a Masterfi­lt, il­letve a többi gyárat. A szakszervezetről sincs hízelgő véleménye a küldött­ségnek. — Az szb-titkár megígér­te, hogy lépni fog... — mondja a művezető. — Vagy­is, megkeresi a textiles­szakszervezet illetékesét. Harmincegyedikére rend­kívüli ülést hívott össze. A vállalati jogtanácsos pe­dig majd ismerteti a joga­inkat ... Mi már nem bí­zunk senkiben. Miért en­gedte a szakszervezet, hogy idáig fajuljanak a dol­gok? Nem fogadjuk el, hogy a fonoda veszteséges, azért kell eladni! Még nincs meg a mérleg. Honnan tudják, hogy pont a mi gyárunk okozza a gondot? Mi min­dig tisztességesen dolgoz­tunk. Azt mondja a vezér­­igazgató, hogy felajánlotta a gyárvezetésnek az önálló el­számoláson alapuló mű­ködést. De a gyárvezető nem vállalta. Miért? Ben­nünket nem­­kérdeztek meg soha! Minden a fejünk fö­lött történt! — fejezi be monológját Szász Jolán. Tudomást szerezve a Mag­­lódi útiak gondjáról, Keleti Tamás, a textiles­ szakszerve­zet főtitkára azonnal fogadta a munkások küldöttségét. (A TDSZ egyik munkatársa a megelőző napon a helyszí­nen járt, és részt vett a rendkívüli vszb-ülésen.) A szakszervezetben igyekeztek megnyugtatni a kétségbe­esett és meglehetősen tájé­kozatlan embereket, s gazda­sági vezetőik helyett türel­mesen elmagyarázni, miiért jutott kényszerhelyzetbe a vállalat, s miért kellett meg­lépni ezt a sokak számára fájdalmas lépést. Ígéretet kaptak arra is, hogy az ága­zati szakszervezet jogásza a helyszínen ad tájékoztatást a dolgozóknak lehetőségeikről, jogaikról, ugyanakkor törvé­nyességi szempontból is megvizsgálja a gyáreladás körülményeit. H. I. Díjkiosztás díszbemutatóval a XXII. Magyar Filmszemlén A XXII. Magyar Filmszem­le ünnepélyes megnyitójára tegnap este került sor a Bu­dapesti Kongresszusi Köz­pontban. Ez alkalommal ad­ta át a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének főtit­kára, Bencsik Gábor a tévé és a filmkritikusok díjait. Az 1989-ben a tv-ben be­mutatott filmek alapján el­ismerésben részesült az Au­diencia című tévéjáték, ame­lyet Dömölky János rende­zett. Díjat érdemelt a „Du­­naszaurusz” című dokumen­tumfilm r­endezője, Csillag Ádám. A dokumentumfilmek kategóriájában a díjazottak közé került az „Aki nekisza­ladt a demokráciának” című film Szobolits Béla rendezé­sében. A tévékritikusok díját kapta Nagy-Kálózy Eszter színművésznő a „Margaré­­tásdal” című tévéfilmben nyújtott alakításáért. Ha­sonló elismerésben részesült Vajda László színművész az „Audiencia” című tévéjáték­ban produkált szerepléséért, Hunyadkürthy György szín­művész, a Panoptikum című tévéfilmben nyújtott produk­ciójáért. A rendezők közül Kálmán János részesült a díjban a „Nyomozás a Kleist-ügyben” című tévé­film új hangvételű rendezé­séért. Az 1989-ben moziban be­mutatott filmek közül a film­­kritikusok díját kapta Jeles András rendező az Állambri­gád című filmjéért, Enyedi Ildikó rendező pedig az „Én XX. századom” című alkotá­sáért. Elismerésben részesült a díjjal Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza rendező páros, a „Recsk” című do­kumentumfilmért. Hasonló díjat vehetett át ez alkalom­mal Ember Judit rendező ed­digi dokumentumfilmes munkásságáért. A díjazottak között ott láthatjuk Bere­­ményi Géza írót, aki a sike­res „Eldorádó” című film forgatókönyvéért részesült az elismerésben. Az operatőrök közül Máthé Tibor az „Én XX. szá­zadom” című film fényképe­zéséért kapta a filmkritiku­sok díját, Vidovszky László zeneszerző pedig ugyane film zenéjéért vehette át a díjat. A legjobb színészi, alakí­tást produkálta az „Én XX. századom” című filmben Do­­rotha Leyda. Eperjes Károly színművész az Eldorádó című filmben nyújtott alakításáért részesült hasonló díjban, Máté Gábor színművész pe­dig a „Mielőtt befejezi röp­tét a denevér” című filmben nyújtott szerepléséért vehet­te át a díjat. A megnyitót követően a Budapesti Kongresszusi Köz­pont Pátria termében bemu­tatták Elek Judit Tutajosok című, az 1882-es tiszaesz­­lári vérvádperről szóló já­tékfilmjét. (várhegyi) Az OTP-lakásnyeremények jegyzéke Az Országos Takarékpénztár 1990. január 31-én rendezte meg a lakás­nyerem­én­y-takar­ékbe­tét­könyvek ötödik sorsolását. Ezen részt vettek mindazok a betét­könyvek, amelyeket 1989. június 30- ig váltottak, és 1989. december 31- én még forgalomban voltak. Az 50 ezer forint névértékű, 5343 betétkönyvre 6 lakást, a 29 462 25 ezer forintosra pedig IS la­kást sorsoltak ki. Az eredmé­nyeket az alábbiakban ismertet­jük. 25 000 Ft összegű betétkönyvek 51 0008601 Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1139. B. szobaszám: 2 + fél, alapterü­let: 82, érték 1 925 000 Ft, 51 0016037 Tapolca, Egry u. 7. B. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 64, érték: 1 535 000 Ft, 51 0016632, Budapest XIII. ker., Béke ltp. 1003. C. szobaszám: 1, alapterület: 28, érték 920 000 Ft, 51 0019677, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1144. A. szobaszám: 2 + fél, alapterü­let: 81, érték: 1 855 000 Ft, 51 0020631, Szeged, Körtöltés u. 52. szobaszám: 1 + fél, alapterü­let : 53, érték: 1 014 000 Ft, 51 0023089 Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1139. A. szobaszám: 2 + élőkért, alap­terület: 65, érték: 1 643 000 Ft, 51 0025603, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp.,­ 1143. D. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 82, érték: 1 910 000 Ft, 51 0030771, Budapest III. ker., Római úti ltp., 1062. F. szoba­­szám: 2 + fél, alapterület: 74, érték: 1 890 000 Ft, 51 0046965, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1147. A. szobaszám: 2­4­ élőkért, alap­terület : 62, érték: 1 609 000 Ft, 51 0055204, Budapest XIV.­­ker., Jerney úti ltp., 1018. B. szoba­­szám: 2, alapterület: 53, érték: 1 487 000 Ft, 51 0057866, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1148. B. szobaszám: 1, alapterület: 36, érték: 930 000 Ft, 51 0066182, Budapest XIII., ker., Visegrádi u. 42—46. szobaszám: 2, alapterület: 58, érték: 1 360 000 Ft, 51 0079618, Keszthely, Schwarz D. u. 20. szobaszám: 1 + fél, alapterület: 58, érték: 1 318 000 Ft, 51 0100072, Budapest III. ker., Római úti ltp., 1038. B. szoba­­szám: 1­­4-­2 X fél, al­apterület: 67, érték: 1 875 000 Ft, 51 0125023, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1145. B. szobaszám: 3, alapterület: 79, érték: 1 840 000 Ft, 50 000 Ft összegű betétkönyvek 61 0001827, Budapest III. ker., Római úti ltp., 1062. A. szoba­szám: 1 -1- 2 X fél, alapterület: 67, érték: 1 815 000 Ft, 61 C0H5681, Veszprém, Vilonyai u. 2 A. szobaszám: 1, alapterü­let: 37, érték: 978 000 Ft, 61 0021394, Budapest XIII. ker., Béke b­p., 1001. A. szobaszám: 2 + fél, alapterület: 73, érték: 1 760 000 Ft, 61 0026058, Szeged, Körtöltés u. 50. szobaszám: 1­4- fél, alap­terület: 53, érték: 1 014 000 Ft, 610039110, Budapest XIV. ker., Jerney úti ltp., 1025. B. szoba­­szám: 2, alapterület: 53, érték: 1 400 000 Ft, 61 0045231, Budapest IV. ker., Káposztásmegyeri ltp., 1143. D. szobaszám: 2, alapterület: 65, érték: 1 515 000 Ft. A hivatalos nyereményjegyzék február 6-án jelenik meg. A nyertesek a sorsolás napjától számított 90 napon belül jelent­kezhetnek a betétkönyvet kiál­lító OTF-fióknál. A határidő le­járta után a nyertes csak a jegy­zékben szereplő árra tarthat igényt. A­­lakásnyeremény-betétköny­­vek­ eddig megtartott sorsolásai után az alábbi lakásokért nem jelentkeztek a nyertesek: 1989. január 31-i sorsolás: be­tétkönyv száma: 51 0048351, nyert lakás: Győr, Kovács M. u. 13., V. 20., érték: 903 000 Ft, 1989. július 31-i sorsolás: be­tétkönyv száma: 61 0011759, nyert lakás: Kecskemét, Fazekas u. 16., I. 1., érték: 990 000 Ft, betétkönyv száma: 51 0003950, nyert lakás: Bp. XIV., Jerney b­p., 1007. ép I. b­. I. 1., érték: 1 265 000 Ft, betétkönyv száma: 51 0006000, nyert lakás: Pásztó, Városköz­­pont, F. ép. I. bh. fszt. 1., érték: 1 095 000 Ft, betétkönyv száma: 51 0020564, nyert lakás: Győr, Reider F. u. 13., II. 6., érték: 1 229 000 Ft, betétkönyv száma : 51 0056230, nyert lakás: Szeged, Hargitai u. 57. B., I. 3., érték: 11148 000 Ft. A nyertesek csak a lakás fo­rint-ellenértékére tarthatnak igényt. Toldozott-foldozott szabályozás Az Izabella utca 34. esete az IKV-val Óriási a roham a tanácsi lakások megvásárlásáért, naponta legal­ább tízszer annyi kérelem fut be az ingatlankezelő vállala­tokhoz ez ügyben, mint korábban. A lakók eköz­ben szüntelenül panasz­kodnak: őrjítően lassú és követhetetlen az ügyinté­zés. Pontos szabályozás ide, pontos szabályozás oda, ahány ház, annyi szokás, röviden talán így lehetne összefoglalni a panaszok lényegét. — Van ebben jókora igaz­ság, hiszen olykor mi ma­gunk is meglehetősen elbi­zonytalanodunk — mondja Zele József, a VII. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat el­idegenítési irodájának veze­tője. — Az ma már minden­ki számára egyértelmű — hiszen az eddigi gyakorlat ezt világossá tette —, hogy egységes, új rendeletre van szükség. Az érvényben lévő szabályozás ugyanis 21. élet­évébe lépett... Az elmúlt évtizedekben sokszor „bele­nyúltak”, mindig csavartak rajta egyet, aki belenyúlt, mind másképp látta a dol­got, toldozták-foltozták, s a valaha egységes szabályozás a rengeteg módosítás nyo­mán szinte követhetetlenné vált. Olyan kusza, hogy szakember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta. Rekordidő ? Ma már ott tartunk, hogy jószerivel tisztességesen végrehajtani nem is lehet. A VII. kerületben 1989. ápri­lis elsejével létrejött egy tíz­tagú ingatlanforgalmazási iroda. Elhatározták: „felpör­getik” a dolgokat. Ez a szervezet kifejezetten az épületek társasházzá alakítá­sával, a tanácsi lakások el­adásával foglalkozik. Jófor­mán mindent számítógéppel csinálnak, minden erővel szorgalmazzák az eladást, és szeretnék felgyorsítani az ügymenetet. — Ez jól felfogott anyagi érdekünk is. A bonyolítás egy százaléka ugyanis a vál­lalatunkat illeti — mondja Zele József. A lakók sürget­nek bennünket és nekünk is az az érdekünk, hogy mi­előbb nyélbe üssük az adás­vételt. Ma már azt mondha­tom, hogy nálunk „rekord­idő” alatt — átlagosan négy­hat hónap — kerül poiit az i-re. A magunk részéről na­gyobb iramot diktálnánk, de ez sajnos nem rajtunk múlik. — Mondjon egy példát, ta­lán így érthetőbb lesz. — Itt van mindjárt az Izabella utca 34. esete. Ez sok szempontból rendkívül tanulságos, megvilágítja, hol van a kutya elásva. A rende­let kimondja, hogy ha egy épület 15 éven belül nem volt teljesen felújítva, ott a vételár a forgalmi érték 15 százaléka. Vegyünk egy 50 négyzetméteres lakást, amelynek a forgalmi értéke négyzetméterenként 20 ezer, tehát egymillió forint. A vé­telára ennek az összegnek a 15 százaléka, tehát 150 ezer forint. A lakó, aki a lakásra bejelentette a vételi szándé­kát, ennek az összegnek a 10 százalékát fizeti be kész­pénzben, tehát 15 ezer forin­tot, a többit 3 százalékos ka­mattal, 35 évi részletben tör­leszti. Ha azonban az épü­letet 15 éven belül teljesen felújították — mondja a rendelet —, akkor a forgal­mi érték 30 százalékát kell vállalnia a lakónak. Ha teljes felújítás 5 éven belüli, akkor a forgalmi érték 40 százaléka lesz a vételár, a törlesztési idő pedig 20 év. Itt kezdődik az első bonyo­dalom. — Hogyan kell értelmezni azt, hogy egy házat teljesen felújítottak? Ilyen ugyanis szinte soha nem volt a fő­városban. Legfeljebb a reha­bilitációs területen. — Az elmúlt negyven év­ben annyi pénz soha sem volt, hogy egy-egy épületen az összes szükséges munkát, a pincétől a padlásig elvé­gezték volna. Mit mond az ide vonatko­zó 1985-ös ÉVM—PM rende­let? Teljes felújítás: „a mű­szaki állapot alapján szük­séges, az ingatlan egészére kiterjedő, külső és belső ja­vítási munkák elvégzése”. Az Izabella utca 34.-ben, ahol 31 lakás van, 1989 tavaszán fejeződött be egy teljes fel­újítás, amely 17 millió fo­rintba került. Mi úgy gon­doltuk, a kerületi tanács műszaki osztályának szak­embereivel közösen, hogy a vételárat a forgalmi érték 40 százalékában kell megha­tározni. Megtörtént az épü­let társasházzá alakítása, benyújtottuk a földhivatal­nak a papírokat, megvolt a forgalmi értékbecslés, ennek alapján mi augusztusban ki­­küldtük a vételi árajánlatot a lakóknak. Szeptemberben a lakók írásban tiltakoztak, s közölték, hogy nem tekin­tik az épületet teljesen fel­újítottnak s kérték, hogy a vételárat 30 százalékban ál­lapítsák meg. A lakók leve­lüket elküldték a kerületi tanács végrehajtó bizottsá­gának is. Ők is azt kérték tőlünk, vizsgáljuk felül dön­tésünket és mérsékeljük az árat. Kimentek tehát újra a helyszínre, és hosszas vizs­gálódás után úgy döntöttek, mivel a rendelet szerint elő­írt teljes felújítás csorbát szenvedett, elmaradt a pince és a mosókonyha teljes fel­újítása, a lakásokon belüli víz- és csatornavezetékek felújítása sem történt meg, s e munkák értéke 3 millió 90 ezer forint, ilyenformán a lakóknak végül is igazuk van. A rendelet alapján le­hetőség van csökkenteni a megajánlott árat, legyen 40 helyett 36 százalék, gondol­ták, és maradjon a 20 éves törlesztési idő. Ám csakha­mar küldöttség érkezett a házból. Elmondták, elfogad­ják a 36 százalékra csökken­tett vételárat, de a törlesz­tési időt keveslik. Hideg zuhany — A vitát úgy próbáltuk feloldani, hogy elvi állásfog­lalást kértünk a Fővárosi Tanács illetékes főosztályá­tól: döntsenek végül is ők, hogy hány év legyen vagy lehet ez esetben a törlesztés ideje. Húsz vagy 35 év? — mondja Zele József. — Hi­deg zuhanyként ért bennün­ket a csakhamar megérkező állásfoglalás ... A válaszban ugyanis az állt, hogy a mi kikalkulált árunk jogsza­bályt sért. Az épület nem te­kinthető teljesen felújított­,­nak, nem alkalmazható a 40 százalék, még úgy sem, hogy 36 százalékra csökkentettük. A helyes megoldás — írták a Fővárosi Tanács szakem­berei — a forgalmi érték tel­jes összegének 15 százaléká­ban történő megállapítás. Így aztán fel sem merülhet a­ 20 éves törlesztési idő, csakis a 35 év. De ez az épület tavaly 17 millió forintjába került a városnak... — Mit szólnak ehhez azok a lakók és lakásvásárlók, akik egy olyan házban ve­szik meg a tanácsi lakást, amelyhez 20 éve hozzá sem nyúlt az IKV? — Igen, ilyen kérdés is felmerül. Egyébként ebben az ügyben nem mi döntünk, nekünk most újra vissza kell mennünk a kerületi tanács végrehajtó bizottságához, de hogy ők újra lépni tudjanak, nekünk újabb javaslatot kell tenni, kezdődik a papírmun­ka elölről. — És mi áll majd ebben a javaslatban? — Hogy őszinte legyek, nem tudom. Adjuk oda 15 százalékért ezeket a gyönyö­rű háromszobás lakásokat? Ilyen alapon bármikor ki­mondhatják ránk, hogy el­herdáljuk az állami vagyont. És az Országgyűlés határo­zata? Az értékesítésből be­folyó összeg a lakóház-fel­újítást szolgálja, vagy a fia­talok lakáshoz juttatását. Hogy lehet így dolgozni? A ház vételárának összege a kerületi tanácshoz folyik be. Hogyan mondjanak le ekko­ra összegről akkor, amikor már-már minden költségve­tési forrás elapad? Fele költség A VII. kerületben 1230 épületből 900 eladható a vb hivatalos listája szerint. Je­lenleg az iroda kétszáz tár­sasház létrehozásával fog­lalkozik. Van olyan nap, hogy 80 vételi szándékot je­lentenek be a lakók. A gon­­dok-problémák ellenére sza­porodnak tehát a társashá­zak az Erzsébetvárosban, a régi társasházkezelő kiren­deltség mellett nyitottak már egy másodikat, most február 1-jén, és április ele­jére meglesz a harmadik. Ez azt jelenti — tudom meg —, hogy az IKV — a la­kók, a tulajdonosok kérésére — továbbra is vállalja a kö­zös képviseletet és a házak működtetését, kezelését. És lássunk csodát! Jelen pilla­natban messze ők a legol­csóbbak a piacon. Megbízá­sos alapon dolgoznak, ahol minden egyes alkalmazott egyéni érdekeltség alapján végzi feladatát, a teljesítmé­nyétől függ a jövedelme. Ha a tulajdonosok úgy dönte­nek, hogy jobb, olcsóbb szer­vezetet találtak és szakíta­nak velük, megtehetik, és ők munka nélkül maradnak. Mind a három kirendeltség a bevételeiből tartja majd fenn magát. — Mi nem diktálunk sem­mit, a társasházkezelő irodák önállóak — mondja Zele Jó­zsef. — Egyetlen érdekük van, hogy minél több házat kezeljenek a tulajdonosok legnagyobb megelégedésére. Ez egy merőben új viszony. Azt azért érdemes megje­gyezni, hogy ezeket a háza­kat a fele költségből lehet üzemeltetni, mint a taná­csiakat . . . — Hát így állunk jelen pillanatban — szólal meg új­ra egy kis csend után Zele József. — Szülessenek vilá­gos, egyértelmű új rendele­tek, és végre hagyjanak bennünket dolgozni. Mind­járt kevesebb lenne a pa­nasz a tanácsi lakások eladá­sának ügyintézésére. Kovács Ildikó | Tetlek Eszter felvételei 11

Next