Népszava, 1990. március (118. évfolyam, 51–76. sz.)
1990-03-01 / 51. szám
NÉPSZAVA 1990. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK A brit külügyminiszter Budapesten tárgyal (Folytatás az 1. oldalról) előbbi döntés Magyarország számára igen fontos lenne, hiszen hazánk egyéb pénzügyi lehetőségei jórészt az IMF-fel kötendő megállapodástól függnek. Horn Gyula nehezményezte, hogy nem történt előrelépés a COCOM- előírások , enyhítések ügyében, holott Magyarország kész garanciát vállalni a COCOM hatáskörébe tartozó termékek ellenőrzéséről. Az elmondottakra reagálva Douglas Hurd azzal az elvi megállapítással kezdte válaszát, hogy Nagy-Britannia nagy elismeréssel követi a Kelet-Európában, s ezen belül is a Magyarországon zajló reformfolyamatokat. Kormánya azt reméli, hogy a szabad választások után is folytatódik a magyarországi átalakulás. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztési lehetőségeit áttekintve elmondta, hogy Nagy-Britannia egy 25 millió fontos know-how-alap felállítását határozta el Magyarország számára. Ami a COCOM-előírásokat illeti, Douglas Hurd elismerte, hogy lassan halad a COCOM-szigor enyhítése. Mindazonáltal már májusban várható,hogy a beharangozott enyhítések ügyében, végre, hivatalos döntés születik. A brit külügyminiszter közölte azt is, hogy kormánya az új pénzügyi évben 5 millió fontot folyósít a nemzetközi Pető-intézet felállítására, s további 5 millió font összegyűjtését is vállalja erre a célra, nem kormányzati forrásokból. Szóba került a tárgyalásokon a vízumkönnyítések ügye is. Horn Gyula úgy vélekedett, hogy az idő már meghaladta az európai államok közötti, jelenlegi, időigényes, sok költséggel járó vízumgyakorlatot. A külügyminiszter utalt arra, hogy Olaszország például már döntött a vízumkényszer megszüntetéséről Magyarország irányában, s az NSZK is hasonló lépést fontolgat. A nemzetközi kérdéseket áttekintve Douglas Hurd elsősorban is bővebb felvilágosítást kért vendéglátójának arról a minapi fejtegetéséről, miszerint Magyarország távlatilag a NATO politikai szervezetének tagjává ,válhat. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a felvetés egy tudományos tanácskozáson hangzott el, így azt saját álláspontját kifejező, a távlatokat elemző, elméleti fejtegetésnek kell tekinteni. Semmi esetre sincs szó arról, hogy valamiféle hivatalos döntést ismertetett volna. A gondolatmenet abból indul ki, hogy Magyarország a II. világháború talán legtöbbet szenvedett vesztese. A világégés után született rendezésben — lényegében a trianoni döntéseket „helyben hagyva” — a legnagyobb árat Magyarországgal fizettették meg. Az ország területének, s ezzel együtt népességének jelentős részét elcsatolták, s Magyarország a sztálini modell nyomása alatt szovjet hegemónia alá került. Az 1956-os népfelkelés bizonyította, hogy a nagyhatalmak lényegében semmiféle támogatást nem tudnak nyújtani e hegemóniával szemben. Magyarországnak a változó európai feltételrendszer közepette új alapokat kellett keresnie biztonságának szavatolására. Ilyen garanciát nyújthat az ország beilleszkedése Európába. Horn Gyula szorgalmazta a szakítást az európai folyamatokat gúzsba kötő tömblogikával, azzal a szemlélettel, amely az egyensúlyt katonai vonatkozásokra egyszerűsíti le. Magyarország számára ennek megfelelően a valódi kiút hosszabb távon a két szövetségi rendszer konvergenciájában, közeledésében, távlatos egybeolvadásában rejlik. A magyarországi szovjet csapatkivonásról Horn Gyula elmondta, hogy várhatóan néhány napon belül megszületik a megállapodás a Szovjetunióval, aminek eredményeként előreláthatólag másfél év alatt hagyják el hazánkat a szovjet alakulatok. Terítékre került a megbeszélésen a romániai helyzet megítélése is. Horn Gyula felhívta Hurd külügyminiszter figyelmét arra, hogy Magyarország hovatovább a menekültek gyűjtőhelyévé válik, gondjait növeli, hogy a menekültek helyzetének rendezéséhez nem kap az igényeknek megfelelő nemzetközi segítséget. Horn Gyula szólt arról is, hogy tavaly decemberi, romániai látogatása alkalmával 18 pontos rendezési menetrendben állapodtak meg a román féllel, ám ez ideig mindössze a határ menti folyókkal kapcsolatos együttműködést sikerült tető alá hozni. Ezzel szemben a sorozatos sürgetések ellenére sem nyithattuk még meg a kolozsvári magyar főkonzulátust; akadályozzák a magyar könyvek romániai bevitelét; s egyes körökben felerősödött a nagyromán nacionalista szemlélet. Magyarország azt kívánja, hogy e kedvezőtlen fejleményeket a helsinki szellemben rendezzék. Douglas Hurd is egyetértett abban, hogy — amennyiben szükségessé válna — figyelmeztetni kellene a román kormányt a helsinki folyamatból fakadó kötelezettségeire. A külügyminiszteri tárgyalásokat követően Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök találkozott a brit diplomácia vezetőjével a Parlamentben. Az államfővel folytatott megbeszélés után Németh Miklós kormányfő fogadta Douglas Hurdöt. A kormányfővel folytatott megbeszélés után Douglas Hurd koszorút helyezett el a magyar hősök emlékművén a Hősök terén, majd részt vett Horn Gyula díszebédjén. Douglas Hurd délután John Birch nagykövet és munkatársai kíséretében látogatást tett a Magyar Demokrata Fórum Bem téri székházában, ahol Keresztes K. Sándor és Kulin Ferenc alelnökök, Szabad György elnökségi tag, valamint Bod Péter Ákos gazdasági és Kodolányi Gyula külügyi szakértők fogadták a vendéget. Az eszmecserén méltatta az MDF szerepét a diktatúra felszámolásáért és a demokrácia megteremtéséért vívott küzdelemben. Ezt követően meglátogatta a Szabad Demokraták Szövetségének irodáját. A megbeszélésen Kis János, megbízott pártelnök, valamint Haraszti Miklós és Rajk László ügyvivők vettek részt. Az SZDSZ vezetői tájékoztatták a vendéget a szabaddemokraták gazdasági programjáról és politikai terveiről. Douglas Hurd ezután látogatást tett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol az oktatási intézmény vezetőivel és hallgatóival találkozott. (MTI) Kárpáti Ferenc Bukarestben A román és magyar hadsereg további együttműködésének javítása érdekében fejlesztik a kölcsönös bizalom, az őszinteség és a tisztesség légkörét. A hadseregek sajátos lehetőségeikkel kedvező irányban befolyásolhatják a két nép új baráti kapcsolatainak fejlődését — hangsúlyozta az a közös közlemény, amelyet a román—magyar katonai tárgyalásokról szerdán este adtak ki Bukarestben. Victor Atanasie Stanculescu vezérezredes, román nemzetvédelmi miniszter meghívására katonai küldöttség élén Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter — több magas rangú magyar katonai vezető társaságában — szerdán két alkalommal folytatott tárgyalást a román partnerekkel. A hivatalos közlemény szerint a találkozón hangsúlyozták, hogy „a két országban történt társadalmi éspolitikai változásokkal lehetőség nyílt a két hadsereg közti kapcsolatok továbbfejlesztésére, ami hozzájárul a Magyar Köztársaság és Románia közötti kölcsönös bizalom növeléséhez”. Kárpáti Ferencet fogadta Petre Roman miniszterelnök, aki elismeréssel szólt a magyar hadsereg segítségéről és szolidaritásáról, amely a magyar nép segítségével együtt hozzájárult a romániai forradalom győzelméhez. Külön szólt arról, hogy édesapja révén sok magyar barátra tett szert, s így átérzi a magyar nemzetiség sajátos helyzetét. Említette, hogy a nemzetiségi kérdésben több türelemre és megértésre van szükség, mert a problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Elutazása előtt Kárpáti Ferenc román partnerével együtt, Szűts Pál nagykövet társaságában, a magyar nagykövetség épületében sajtótájékoztatón ismertette a magyar—román katonai tárgyalások eredményeit. (MTI) Nemzetiségi interpelláció a román kormányfőhöz Írásbeli interpellációt nyújtottak be a Romániában működő nemzetiségi szövetségek a román parlamentben. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére 12 nemzetiségi kisebbségi szövetség és szervezet több kérdésben együtt foglalt állást, s ezt írásban juttatták el Petre Roman kormányfőhöz. A nemzetiségi szövetségek interpellációjukban a többi között arra kérnek választ a kormányfőtől, hogy miért nem állították fel a kisebbségügyi minisztériumot. A nemzetiségi szövetségek egyöntetű állásfoglalása szerint a minisztérium felállítása nem szenvedhet többé halasztást. Ugyancsak kormányfői indoklást várnak arra vonatkozóan, miért nevezett ki a kormány Erdély ügyeivel foglalkozó új miniszteri rangú államtitkárt Adrian Motiu kolozsvári professzor személyében. Felvilágosítást kérnek kinevezésének körülményeiről, szerepéről és hatásköréről is. A nemzetiségi szövetségek kifogásolják, hogy a kormány nem képviseltette magát a kisebbségi bizottság ülésén. Aminak tisztázását is kérték Petre Romántól, hogy Franciaországban milyen körülmények között hangzottak el nyilatkozatai a romániai kisebbségek problémáit illetően és magyarázatot kérnek azok ellentmondásos jellegére, különösen a nemzeti kisebbségi tannyelvű iskolák helyzetével összefüggésben. Az interpellációt a nemzeti kisebbségi szövetségek megbízásából Verestóy Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Ideiglenes Intéző Bizottságának alelnöke írta alá. (MTI) Kényes kérdés „Kényes kérdésnek” nevezte Mark Eyskens belga külügyminiszter Magyarország esetleges NATO-tagságának témáját az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva. Kijelentette, hogy ez olyan kérdés, amely a magyarokra tartozik, utalt viszont arra, hogy felvetése nehezítheti Gorbacsov helyzetét, Eyskens kijelentette: Magyarország és Lengyelország számára már lehetővé tettük a csatlakozást az Európa Tanács kulturális és más konvencióihoz, és amennyiben sor kerül a választásokra, s ha a demokratikus intézmények rendesen működnek, akkor nagyon hamar sor kerülhet teljes jogú csatlakozásukra is. Ami az Európai Közösség tagságát illeti, ha (a középkelet-európai országok) teljesítik annak feltételeit, miért ne lenne lehetséges ugyanez? — tette fel a kérdést a belga külügyminiszter. 3 Nyers izensó a szakszervezetek és az MSZP kapcsolatáról Az önfelszámolásnak a munkavállaló látná kárát A ma kezdődő szakszervezeti kongresszus kapcsán interjút adott a Népszava munkatársának Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Párt elnöke. Elnök úr, az ön pártja erejének jelentős részét ma saját identitásának keresése köti le. Hogyan viszonyulnak ilyen körülmények között általában a szakszervezeti mozgalomhoz, látnak-e benne potenciális szövetségest? — Identitáskeresésünk egyik fontos témája a szakszervezeti mozgalomhoz való viszonyunk. Hogy egyértelműen szóljak, mi a szakszervezeti mozgalomban mindenképpen potenciális szövetségest látunk. Olyan szövetségest, amely a gazdasági életben a demokráciáért, azaz a széles tömegek érdekérvényesítési lehetőségéért küzd, míg a Szocialista Párt politikai síkon igyekszik a dolgozó emberek érdekeinek megfelelő irányvonalat képviselni. A párt és a szakszervezet közötti kommunista viszonyt azonban nem tartjuk folytathatnak, teljes egészében a szakszervezetek függetlensége mellett foglalunk állást. A velük való szövetség stratégiai jellegű, a társadalmi törekvések irányultságának azonosságát jelenti, ami nem zárja ki, hogy konkrét kérdésekben a szakszervezetek képviselői netán másképp foglaljanak állást. Nem tartunk igényt arra, hogy a Szocialista Pártot képviseljék, hanem úgy képzeljük, hogy a szakszervezetek politikai irányultsága — mint szinte mindenütt a világon — baloldali. Önök néhány hete támogatták az úgynevezett hivatalos szakszervezetek áremelések ellen tiltakozó demonstrációját — amelyet a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája elítélt —, holott a tüntetés az ellen a kormány ellen irányult, amelynek miniszterelnöke és több fontos tárcájának vezetője az ön pártjának listavezetője a választásokon. Nincs ebben valamiféle tudathasadás? — Szerintem nincs. Szakítottunk azzal a fölfogással, hogy a kormányban helyet foglaló párttagoknak minden politikai kérdésben egy az egyben a párt álláspontját kellene képviselniük. Sőt, egy bizonyos határig elkerülhetetlennek tartjuk, hogy a pártpolitikai vélemény és a kormányzati vélemény egy, mástól eltérő is lehessen. Erről volt szó a januári áremelések esetében is. Nyilatkozatunkban jogosnak nyilvánítottuk, hogy a szakszervezetek és általában a dolgozó emberek demonstrációk formájában fejezzék ki elégedetlenségüket. Megfogalmaztuk, hogy az adott helyzetben egyetértenénk még azzal is, hogy figyelmeztető sztrájkig terjedjen a dolgozóknak a kormánnyal szembeni nyomása. Elleneztük viszont, hogy széles körű és országos sztrájkok legyenek, mert az ilyeneknek a következménye mindenképpen visszahullott volna magukra az érintett tömegekre. Legutóbb Nagy Sándortól kérdeztem, most öntől is megkérdezem, hol húzná meg a határvonalat a szociális demagógia és a hiteles érdekvédelem között? — A kettő között ott a határ, hogy a hiteles érdekvédelem olyasmire irányul, ami az adott pillanatban vagy legalábbis belátható időn belül elérhető, illetve az elérhetőség tartományában van. Ami viszont azon túlmegy, az szerintem is demagógia, mert megtéveszti az embereket, olykor még azt is, aki hirdeti. Ilyenfajta demagógia támadhat tudatlanságból is, de tudatos személyi ambíciókból is. Igaz viszont, hogy az elérhetőség nem mindig élesen meghatározható. Vannak határesetek is, amikor lehet valamit demagógiának is minősíteni, meg jogos érdekvédelemnek is. Ezt a körülmények döntik el. Én ilyen határesetnek éreztem az áremelésekkel szembeni szakszervezeti tiltakozást is. Tehát úgy véli, azok elkerülhetők lettek volna? — Elkerülhető lett volna maga ez a fajta összeütközés, ha jobb a kormány és a szakszervezetek közötti tárgyalásos viszony. Ezért elfogadom, hogy ilyesfajta tiltakozásra kerüljön sor, amikor ez a viszony nem megfelelő. Tehát ezt a fellépést nem minősítem demagógiának. A szakszervezeti mozgalomban ma a SZOT-jogutódok és a függetlenek mellett új áramlatok egész sora jelenik meg. Az MSZP szerint melyiknek lehet jövője? A SZOT-utódokról szólván az ágazati, szakmai szakszervezetekre gondol? Egészen pontosan arra, hogy lesznek, akik csatlakoznak az új szövetséghez, lesznek, akik nem. Aztán ott vannak a függetlenek is. Szóval, többpólusú mozgalom van kialakulóban. — Elkerülhetetlennek tartom a jelenlegi időszakban, hogy a szakszervezeti mozgalom is plurális legyen, mégpedig olyan szempontból is, hogy ágazati szinteken esetleg két vagy több szakszervezet legyen jelen, és vállalati szinten is el tudom képzelni több szakszervezet megjelenését. A mai helyzetben azonban még túl bonyolult a kép, nem lehet kialakult, letisztult struktúráról beszélni. De ahhoz, hogy a szakszervezeti mozgalom igazán megújuljon, demokratikus módon, alulról szerveződjön, feltétlenül át kell esnie a valóságos többszínűségen, ezért én feltétlenül az új áramlatok megjelenése mellett vagyok. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a szakszervezeti mozgalomban elengedhetetlen valamiféle kooperáció, mert enélkül nem képzelhető el hatásos érdekvédelem. A magam részéről remélem, hogy az alulról szerveződő, az önálló szakmák által kialakítandó, föderatív jellegű országos szövetség létrejön. Ezt támogatnám, és abban bízom, hogy ez tényleg föderatív alapon tud majd működni, és biztosítva lesz, hogy nem szuperszakszervezet lesz, nem olyanok lesznek a vezetők elgondolásai, nem olyan lesz a mentalitásuk, és a struktúra is meggátolja, hogy olyan legyen. Vannak olyan vélemények is — mindenekelőtt a szabaddemokratáké —, amelyek szerint az egész szakszervezeti mozgalom felépítését teljesen elölről, az egyes tagoktól kellene elkezdeni. Tehát először földig kell rombolni a régi, sztálinistának mondott struktúrát, mert az alkalmatlan a megújulásra. A szociáldemokraták éppen ebben vannak velük vitában, elképzelhetőnek tartják, hogy a jelenlegi ágazati szakszervezetek bázisán jöjjön létre a legitim szakszervezeti mozgalom. Ön kinek adna igazat? — A magam részéről mélységesen irreálisnak, hibásnak tartom azt az elgondolást, hogy mindent elölről kellene kezdeni. Sőt, ez lehetetlen is, mert csak arra lenne jó, hogy a szakszervezetek önmagukat majdnem az önfelszámolásig terjedő korrekciónak vessék alá. Azt hiszem, a dolgozók érdeke ezt nem bírja ki, mert a tulajdonosi és a menedzseri szervezetek gyorsan meg fognak szerveződni, és ha eközben a szakszervezeti mozgalom lebontja önmagát, akkor olyan időveszteséget szenvednének el, aminek a munkavállalók látnák a kárát. Nem tudom mennyi időre, de meglehet, egy-két évre is érdekvédelmi vákuum alakulna ki Magyarországon. Nem jöhetne létre társadalmi partnerség abban a legkritikusabb időszakban, amikor egy új rendszer megalapozása folyik. Egyébként nem fogadom el azt, hogy a szakszervezeti mozgalom, mint mozgalom, sztálinista lett volna. Igaz, 1948-tól sztálinista vezetés alá került, és sztálinista struktúrába merevedett. De szerintem a struktúrát át lehet alakítani, a sztálinista vezetés leváltása pedig előrehaladott állapotba jutott. Vár-e érdemi megújulást a mozgalom egésze szempontjából a mostani kongresszustól? Elképzelhetőnek tartja, hogy legitim szövetség alakul, hiteles vezetőkkel? — Érdemi megújulást várok. Nem várom azonban azt, hogy a megújulási folyamat ezen az országos kongresszuson befejeződik. Azt hiszem, a szakmák életében elkezdődött valami. Az utóbbi hetekben több szakszervezetben jártam — a legkevesebbet a SZOT-ban —, találkoztam vállalati dolgozókkal, szakmai vezetőkkel, és az a benyomás alakult ki bennem, hogy a változások érdemlegesek. Ha ez folytatódik, akkor a mostani kongresszustól is a reformfolyamat továbbvitelét várom. A megújulás alulról, a vállalatoktól és a szakmáktól indult, most eljut az országos szövetséghez, amelynek alkalmazkodnia kell. Szerintem szoros összefüggés van a szakszervezeti mozgalom átalakulása és a gazdaságban végbemenő folyamatok, a tőketulajdonosok és a menedzseri szervezetek megjelenése között. Ahogyan ezek kialakulnak, úgy ezekkel párhuzamosan kell a munkavállalói érdekképviseleteknek is átalakulniuk. Decentralizáltabb lesz a tulajdonosi, a menedzseri társadalom, és az a szakszervezeti mozgalom lehet hatásos, amelyik ezekhez igazodik. Remélem, hogy ez a kongresszus ezt az igazodási folyamatot fogja elősegíteni, és ilyen módon lehet legitim az új szövetség. Akkor lehet legitim, ha az egyes szakmák dolgozói új kollektív szerződéseket köthetnek, ha beleszólhatnak a munka és a tőke kapcsolatrendszerébe, létrejön a társadalmi partnerség. Lapunkra, a Népszavára igényt tart az új szövetség, viszont a függetlenek szerint a Népszavának valamennyi szakszervezet lapjává kell lennie. Ismeretesek a szociáldemokraták velünk kapcsolatos igényei is. Ön, mint régi, egykori szocdem, milyen Népszavát látna szívesen? — Személy szerint a Népszava szakszervezeti jellegét nem kérdőjelezném meg. Azt hiszem, ez a szociáldemokraták számára is elfogadható lehetne, hiszen a szakszervezetek és a szocdemek egymással kapcsolatban állnak, a szakszervezeti tagok számottevő része szociáldemokrata gondolkodású, és mindig is az volt. Szóval, olyan Népszavát tudnék elképzelni, amely kapcsolatban van a szakszervezetekkel, de nem szakszervezeti közlöny, hanem igazi néplap, amely felvállal minden szakszervezeti mozgalmat, sőt, a munkástanácsok ügyét is. Egy ilyen típusú demokratikus lapnak látnám szívesen a Népszavát, amely nem egyetlen mozgalmi központ elfogultságával ítél meg dolgokat, hanem a maga tárgyilagos hírszolgálatával, európai baloldali szellemiségével tájékoztatja és orientálja olvasóit. FLANEK TIBOR