Népszava, 1990. március (118. évfolyam, 51–76. sz.)
1990-03-24 / 70. szám
NÉPSZAVA 1990. MÁRCIUS 24., SZOMBAT MEGHIRDETJÜK ÜZEMI KONYHÁNK SZABAD KAPACITÁSÁT. VÁLLALJUK KB. 500 FŐ MAGAS SZÍNVONALÚ ÉTKEZTETÉSÉT, HELYBEN VAGY KISZÁLLÍTVA. Mindennap húsos ételek, két menü. Az ebéd egységára: 65,40 Ft/nap. A vacsora egységára: 70,30 Ft/nap. VÁRJUK MEGRENDELÉSEIKET. Fővárosi Vízművek, Bp. XIII. ker., Váci út 23-27. Tel.: 140-2100/527 v. 517 m. Magánépítkezők és közületek figyelem! Bámmilyen mennyiségben bérelhetők — zsaluzó tábla 150X50 cm-es — keretes csőállvány komplett — alumínium csőállvány — állványpalló — állítható fém bakoi ÉRTEK-raktárból a Kiskunhalasi Álami Gazdaság Majsai út 18. sz. alatti telepén. KÖLCSÖNZÉSI IDŐ MUNKANAPOKON: 6-15 ÓRÁIG. Telefon: 22-344/14. Telex: 26-447. jEGYÉPSZER vaSKonw»--,-de,keZ° RT. kohászati an - a«Y**»- _,autói _ anYagi«'ort 'SSUk***"*" agkiadókat kotzták telefon 169-2242-Felhívás A BKV Villamos Üzemeltetési •• Igazgatóságénak Üzemegységei Felvesznek VILLAMOSJÁRMŰ-VEZETŐT, valamint VILLAMOSJÁRMŰ-VEZETŐ TANULÓKAT KERESETI LEHETŐSÉG: órateljesítéstől függően 12.000—20.000 Ft/hó, külön feltétel szerint 2000 munkaóra után 12.0 Ft/óra munkaköri jutalom. Tanfolyami képzés esetén — külön szerződés mellett — átképzési támogatás, melynek összege: 11.000 Ft. Kiképzési idő: kb. 3 hónap. INGYENES UTAZÁSI IGAZOLVÁNY, ÜDÜLÉS, SZÓRAKOZÁS, SPORTOLÁSI LEHETŐSÉGI IGÉNY SZERINT MUNKÁSSZÁLLÁST IS BIZTOSÍTUNK. Jelentkezni lehet: BKV Felvételi Iroda, Bp., Fehér u. 1/C. Tel.: 118-8774,118-8133/232, valamint az üzemegységekben. Nemzeti jelszó: műveld a földet! Ténbek között a Jézus Krisztus nyomában zarándokolva talán meghökkentő, ha az izraeli körutazáson levő látogató éppen a pedométerrel, vagyis a lépésszámlálóval ismerkedik. Valahol itt kellene lennie az orra hegyétől mintegy két méterre, a tehén hátsó lábán, de a trágyában toporgó állat bal bakájával együtt rendre alámerül a szerkezet, ami végül csak később, a fejőállásba terelt állatoknál vehető közelebb- Török törvény A szent várostól, Jeruzsálemtől egy ugrásra találjuk a Tzora nevű kibucot, ahol a smarloknyi csoportunk mezőgazdasági szakértőit igyekeznek közelebbről megismertetni az ország egyik legkorszerűbb, számítógéppel irányított tehenészetével. Az orrfacsaró bűz dacára a laikus is tántoríthatatlan, szeme odatapada savórnyi tőgyekkel fejeshez érkező Holstein-marhákra, amelyek évente átlagosan tízezer liter tejet adnak. — A lépésszámláló precízen jelzi, ha valami baj van a tehénnel, betegen ugyanis kevesebbet lép — mondja Karalyos Zsolt, aki a debreceni TESZÖV képviseletében jött a tanulmányútra. — A pedométeren keresztül folyamatos a kontaktus az állat és a gép, valamint az ember között. Európában is fejlett a tehenészet, egyelőre azonban még nem tudják a számítástechnikát ily hatékony rendszerré alakítani. Bár nálunk hat-hétezer liter az átlagos tejhozam, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy itt kitűnő, tiszta fajtával, s igen költséges takarmánnyal dolgoznak. Nem véletlenül gyűjtött össze tíz idegenforgalmi- és agrárszakembert az IBUSZ, hogy tanulmányútra Izraelbe röpítse őket. A két ország között egyre erősebbé váló kapcsolatok arra késztetik az illetékeseket, hogy az üzleti életben is mind több jó megállapodást igyekezzenek tető alá hozni. S épp e két területen, az időről szemügyre. — Íme a titok, amely egyebek mellett hozzásegítette Izraelt a világszínvonalon álló fejőstehén-tenyésztéshez — magyarázza Smuel Essenfeld, a Kibucban edződött, sokat látott és tapasztalt idegenvezető, akit az ,„idegenek” csak Jancsinak szólítanak, s hamar megtudják róla, hogy eredetileg pesti fiú, évtizedekkel ezelőtt vándorolt ki Izraelbe. genforgalomban és a mezőgazdaságban a leginkább nagyok a lehetőségek. Tavaly például egyetlen év alatt tízezerrel, 40 ezerre nőtt az Izraelből hazánkba látogatók száma, s a magyar turisták között is nő az érdeklődés az ígéret Földje iránt. Az élénkülő gazdasági kapcsolatokat pedig az jellemzi, hogy a magyar export az elmúlt három évben megháromszorozódott, értéke 40 millió dollárra emelkedett. Ez összességében nem sok, épp ezért kell keresni a kölcsönös érdekek alapján a további kapcsolatokat. Például úgy, ahogy e tanulmányút megszervezésével az izraeliek tették. A nemzeti légitársaság, az El Al, illetve az egyik nagy szentföldi utazási iroda, az Omega meghívta azon magyar szakemberek egy csoportját, akiken keresztül újabb üzleteket remélnek. Izraelben nem véletlenül oly fejlett a mezőgazdaság néhány ágazata. Az agrárkultúra ugyanis ebben az országban stratégiai jelentőséggel bír. Felfogásuk szerint ugyanis a föld megművelése egyet jelent az állam területeinek megtartásával, annak záloga. A Szentföldön 1917-ig tartó török uralom szellemében máig ható törvénye szerint ugyanis, ha valaki három évig nem művelte meg a földjét, a terület tulajdonosa visszaszállt a szultánra. Ezért, ha például az arabok valahol felgyújtják az erdőt, megpróbálják kipusztítani a növényzetet, azt Izraelben terrorisztikus cselekményként értékelik. Ezért emelkedett nemzeti jelszóvá: műveld a földet! S ahol ilyen alapvető szere- Tiltás Szalonba? A magyarok meghívása annál is inkább kedvező pillanatban érkezett, mert a honi pénzügyi kormányzat napjainkban adómentessé tervezi tenni a szakmai haszonnal kecsegtető tanulmányutakat. Kérdés, miért készül ilyen látszólag nagyvonalú engedményre a Pénzügyminisztérium. Mert belátta, hogy az országnak mindinkább szüksége van a külföldi tapasztalatokra? Vagy mert mentőövet akar dobni a lakossági fizetőképes kereslet híján egyre nehezebb helyzetben kerülő utazási irodáknak, hogy az anyagilag erősebb vállalatokat is felvehetik megrendelőik közé? Netán egyszerűen legalizálni akar egy „fű alatt” ugyan működő, de az 1983-as pénzügy tiltás óta óvatosan kezelt, de azért teljesen meg nem szűnt gyakorlatot? A választ ma már nem túl fontos kutatni. Inkább bízni kell abban, hogy az erősödő piacgazdaság szorítása nem engedi haszontalan, öncélú utakra költeni a vállalatok pénzét. S bízni abban, hogy a vállalatok — teherbíró képességük ismeretében — meg tudják ítélni, dolgozóikat mikor, milyen címen, hova és miből utaztatják. Reménykedjünk továbbá abban, hogy fokozatosan teret nyer a magángazdálkodás. s Használható példák Elekes József, a Mezőbank Rt. salgótarjáni fiókjának vezetője így értékeli a látottakat: — A mezőgazdasági szövetkezeteink várhatóan fokozatosan átalakulnak majd kisebb, hatékonyabb egységekké. Itt láthattuk, hogy hihetetlenül kedvezőtlen természeti viszonyok között is lehet eredményt kihozni a földből. Igaz, ádáz munka, jó pet tölt be a mezőgazdaság, ott van mit tanulni, s akad lehetőség az együttműködésre, az e szektorból származó megbízások nyomán már föl sem merülhet az ellébecolt, méregdrága,semmire sem jó „tanulmányutak” gyanúja. Betlehemben, Jézus Krisztus szülőbarlangjánál, Názáretben, nevelkedésének színhelyén, avagy a jeruzsálemi Via Dolorosán, a Fájdalom Útján végigbandukolva, a keresztet olykor kínkeservesen e köveken végigcipelő Jézus nyomában, a Siratófal mellett átszellemülten imádkozó zsidókat, a Sziklamecset előtti medencében istentisztelethez mosakodó mohamedánokat szemlélve azért a tudósítóban is ott bujkált a kérdés: megy-e e tanulmányút által a világ előrébb, az Izraelben járt tíz ember munkáján keresztül húz-e hasznot a látottakból a jobb sorsra érdemes nemzetgazdaság. A kérdésre csak az idő adhatja meg a pontos választ. Az viszont tény, hogy az IBUSZ-osok részint a pult mellől érkeztek, részint pedig azokból verbuválódtak, akik itthon az ilyen természetű tanulmányutakat fogják szervezni. A mezőgazdasági szakembergárda pedig olyanokból állt össze, akik az agrárvilág nemzetközi tapasztalatcseréjében aktívan közreműködnek, külföldi utaztatásokkal naponta foglalkoznak, szervezés, hatékony finanszírozás kell hozzá. A jövő útja nálunk is az lesz, hogy a kereskedelmi bankok hitelekkel segítik az életképes kisvállalkozásokat. Hogy mi mindenből lehet megélhetést biztosítani, ahhoz használható példákra lelhettünk az izraeli mezőgazdaságban még akkor is, ha az a mienkhez képest eltérő sajátosságokkal bír. Horváth K. József Hisemamiadt szobalányok osztrák panziókban Te balatoni hal vagy — gúnyolódott a tulaj — Éheztem, fáztam, a kimerültségtől álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Az osztrákoknál eltöltött három hét nekem felért egy pokoljárással — így vall a 40 év körüli asszony, aki a téli hónapokban, jó néhány sorstársával együtt, elszerződött egy osztrák szállodába, panzióba szobalánynak. Mivel csak december végefelé esett hó Ausztriában, s az is csak egy-két hétig tartott ki, úgy mesélik, sok tulaj hisztérikusan viselkedett, ugyanis kongtak az ürességtől a szobák. De ez azért mégsem indok arra, hogy a magyar vendégmunkásokkal úgy bánjanak, mint a legutolsó cseléddel. A Balaton-parti idényszállodáknál télen mindig is gond a személyzet foglalkoztatása. A HungarHotels vállalati központja ezért még tavaly felvette a kapcsolatot az osztrák kereskedelmi kamarával, így született az egyezség: listát küldtek a Salzburg környéki vendéglátósoknak, hogy válasszanak tőlünk személyzetet. A füredi Annabella és az almádi Auróra Szállodából kilencvenen jelentkeztek. Többségük jól járt. Jó páran viszont igen keserű szájízzel érkeztek meg, de úgy is fogalmazhatnánk, szöktek haza ... — Fütyülős pálinkával a poggyászomban állítottam be tavaly december 21-én az ausztriai Fuschba — mondja Szabó Béláné. — Este az asztalnál összebarátkoztam a háziakkal, aztán másnap munkához is láttam. Először akkor nyúlt el a képem, amikor kiderült, a négyszintes házra egyedül vagyok szobalány. A feleség jobbára a konyhában dolgozott, de azért ott is be kellett segítenem. Amikor megjött a 87 angol fiatal a sítáborba, nem volt megállásom a 29 szoba között, este 11 után összeestem . . . Nemcsak a fáradtságtól, a hidegtől se tudtam aludni. Jó, ha 14 fok volt a hálóban. De legalább ehettem volna eleget! Elmeséli, hogy kezdetben még hívták reggelizni, ebédelni, aztán „elfeledkeztek” róla. Fájt a gyomra az éhségtől, de csak azért se kért, alázkodott meg a háziak előtt. Kölcsönkért pénzből vett harapnivalót. Akkor borult ki végleg, amikor a házigazda fellapozta a szótárt, s rábökött az „utálni” szóra. Hazatelefonált, kérte, hogy sürgősen jöjjenek érte, már nem bírja tovább. Az öregúr 10 ezer schilling helyett csak 5 ezret adott volna nettóban, de mivel Szabóné felbontotta a szerződést, búcsúzásnál 500 schillinggel akarta kifizetni, három heti munka után! A fiatalasszony az asztalhoz vágta a pénzt, de rendes fizetségéről nem mondott le. Pereskedni kíván. Németh Erikát, az Annabella drinkbárosát, a kétezer méter magasban elterülő Werfenwengbe hívták. — Késő este senki nem várt bennünket, pedig megírtuk, hogy mikor érkezünk — meséli a lány. — A tulajdonos jött-ment, ránk se rántott, végül a mosogatófiú állt szóba velünk, kínált meg vacsorával. Másnap kiderült, hogy nincs mit csodálkozni ezen a zilált állapoton, ott fent, az Istentől elzárt helyen, estére mindenki részeg. Enni úgy, ahogy adtak. Azért megjegyezték, kávé csak a reggelihez jár, s napjában egy üdítőért még nem kell fizetnünk. — Azt hitték, velünk mindent meg lehet csináltatni — veszi át a szót Kis Virág szobalány. — Mínusz 5 fokban kiküldtek köpenyben, papucsban a kerti padokat lemosni. Fagyban ablakot kellett mosnom, s 4—5 centis vízben állva körbesirkálni a fürdőszobát. Elkeseredett arcomat látva még nevettek is: „Te balatoni hal vagy!” — mondták. Mindig találtak munkát. Ha mást nem, leküldték az alagsorba, hogy a csőről mossam le az ujjnyi port. Sajnos a feleség idegbeteg volt, ha rájött a roham, sírt, üvöltött, csapkodott. Az utolsó két hétben már nyugtatókon éltem. Semmi sem volt jó, amit csináltam. Centiket húzták ide-oda az abroszt, igazgatták látszatprecízséggel az evőeszközt. Felsőbbrendűnek állították be magukat. Végül egy hónapra nettóben kaptam 5500 schillinget, amit megalázóan kevésnek találtam napi 13 órai munkáért. — A tulajdonosnő minden nap a plafonon volt, s állandóan azzal fenyegetőzött, hogy ha nem dolgozunk, hazaküld bennünket — mondja Csabainé Szép Ildikó. — Megtörtént, hogy az ötödik emeletről kihajította a hóba a lehúzott ágyneműt. Reggelire egy zsömlét és egy pohár kávét kaptam. Jellemző a spórolásukra, hogy az asztalokról be kellett gyűjteni a kenyérmorzsát, felhasználták a panírozáshoz. Csobánczy Domokosné, a HungarHotels személyzeti osztály vezetője mondanivalója elején hangsúlyozta, a vállalat nem kötött szerződést a walsburgi kereskedelmi kamarával, ők csak áttételesen, munkalehetőséget s címeket kínáltak fel dolgozóiknak. — A sajnálatos történtek után levelet írtunk az osztrák félnek — konkrétan és általánosságban fogalmaztunk —, amelyben közöltük, ha a jövőben hasonló eset előfordul, mi nem küldjük ki dolgozóinkat. A válaszlevélben sajnálkozását fejezte ki partnerünk, ígérte, a jövőben odafigyelnek a munkaadókra, s akik most megszegték a szerződést, azokat kizárják köreikből, azaz nem ajánlanak nekik munkaerőt. Mindenesetre mi is azon vagyunk, hogy elsimítsuk a nehézségeket. Nagy Jenő, az Annabella igazgatója is csak utólag hallotta a megalázó történeteket. A jövőben — mint mondta —, jobban kézbe kívánják venni ezt az ügyet, netán úgy, hogy kiutazás előtt a szervezőbizottság megnézné, hogy hol, milyen munkát kínálnak kollégáiknak. Mert félő, hogy a járványként terjedő munkanélküliséggel még jobban viszszaélnek odaát. Mátételki András 11