Népszava, 1990. március (118. évfolyam, 51–76. sz.)

1990-03-31 / 76. szám

NÉPSZAVA 1­990. MÁRCIUS 31., SZOMBAT A rubelexportválság a vasasszövetség napirendjén A rubelexport csökkenése kapcsán kialakult helyzetről tárgyalt pénteken a vasas­­szövetségi tanács. A testüle­tet Dunai Imre kereskedel­mi minisztériumi államtit­kár tájékoztatta az export­engedélyezés megszigorításá­nak előzményeiről. Az enge­délyek felfüggesztését már tavaly kezdeményezte volna a kereskedelmi tárca, de ak­kor a kormány ezt nem fo­gadta el. Az idei első két hétben viszont az amúgy is tetemes magyar kiviteli többlet 270 millió rubellel ugrott meg, így már nem le­hetett tovább halasztani a szigorú intézkedéseket. Az államtitkár cáfolta azt a vélekedést, miszerint ez váratlanul érte volna a vál­lalatokat. Mint mondotta, négy esztendeje foglalkoztak e problémákkal a legna­gyobb nyilvánosság előtt. Ezután szólt a Szovjetunió­val a minap létrejött meg­állapodásról is, amelynek értelmében exportunk vissza­esése nem lesz akkora, mint amennyitől a tárgyalások alatt tartani lehetett, de így is számottevő forgalomcsök­kenésnek nézünk elébe. Az egyik erősen érintett ágazat a gépipar, amelynek szovjet exportja a tavalyi 2,3 mil­liárd rubel helyett csupán 1,6 milliárd rubel lesz. Ezt is veszélyezteti, ha a szov­jet szállítások nem teljesül­nek, hiszen akkor az export további mérséklésére lesz szükség. Ezért is nem tudnak eltekinteni attól, hogy fenn­tartsák a negyedévenkénti exportengedélyezés rendsze­rét. A kiutat az államtitkár a piacváltásban jelölte meg, amihez kedvező előjel, hogy az év első két hónapjában a konvertibilis export 18 szá­zalékkal, ezen­­belül a gép­iparé 27 százalékkal volt több, mint tavaly ilyenkor, a kötésállomány pedig ösz­­szességében 30 százalékkal, a gépipari termékek eseté­ben 43 százalékkal volt ma­gasabb. Hódi Zoltán, a vasasszö­vetség alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a gép­ipar rubelexportjának átla­gosan 30—35 százalékos visszaesése nem egyformán érinti a vállalatokat, lesz, ahol a csökkenés a 70 szá­zalékot is eléri. A kialakult helyzet országosan 40—50 ezer ember munkahelyét is fenyegeti, amennyiben a szakszervezet nem tudja be­folyásolni a kormány és a gazdasági vezetés lépéseit. A vasasszövetségi tanács vita után állásfoglalást fo­gadott el, amelyben egy­részt felszólítja a szakszer­vezeti testületeket, tagozato­kat és területi szövetségeket, lépjenek fel kezdeményezően, és követeljék meg, hogy a vállalatok vezetése teremtse meg a piacváltás feltételeit. Másrészt, a szövetségi ta­nács szükségesnek tartja, hogy a mindenkori kormány is hathatós intézkedéseket tegyen. Egyebek között vál­ságmenedzselő programot sürget, illetve a rubelexport csökkenése által súlyosan érintett körben, a kormány, a munkáltatók és a szak­­szervezetek közötti megálla­podás megkötését követeli. Különös módon a jelen lévő Sós Gyula ipari miniszter­­helyettes javaslatára­­került bele az állásfoglalásba az a követelés, hogy a kormány — ahol indokolt — a mun­kaerő áttelepülését is segít­se elő. (flanek) A Lakásbérlők Egyesületének felhívásai A Lakásbérlők Egyesülete felhívást juttatott el szer­kesztőségünkhöz, amelyben az IKV vagyonkimentési tö­rekvései ellen tiltakozik. Te­kintettel arra, hogy úgy ítél­jük meg, sokakat érintő és érdeklő kérdésről van szó, helyt adunk kérésüknek, és rövidített formában közöljük felhívásukat.★ Mind több jelét látjuk an­nak, hogy az ingatlankezelő vállalatok megkezdték „va­gyonunk” átmentését. Amikor idézőjelek közé tettük a vagyonunk kifeje­zést, azon tényre kívántunk nagyon határozottan rámu­tatni, hogy épületeik, felsze­relési tárgyaik, műszaki esz­közeik nem saját jövedelme­ző tevékenységük eredmé­nyéből származnak — hiszen ők maguk folyamatosan, de maga az állam is, különösen a lakbéremelések idején min­denkor arra hivatkoztak, hogy működésük veszteséges, azért kell például a lakbért, vízdíjat emelni —, hanem la­kossági erőből, az újraelosz­tási folyamat következmé­nyeként. Ennek bizonyságául hadd álljon itt egy idézet a Fővárosi Tanács lakáspoliti­kai főosztálya 1989. október 11-i — publikus­ jelzéssel el­látott — dokumentumából: „Ebben az időszakban az épületfenntartás lehetőségeit az is csökkentette, hogy az ingatlankezelő szervezet ki­alakításának és fejlesztésé­nek forrásait csak a lakóház­­javítási alapból lehetett át­csoportosítani; az államosí­tással a korábbi szolgáltató építőipari háttér megszűnt, azt az ingatlankezelő szerve­zeten és a tanácsi építőipa­ron belül kellett létrehozni, s ennek forrása is részben a lakóházjavítási alap volt.” Olyan információkat kap­tunk, amely szerint az in­gatlankezelő vállalatok meg­kezdték és nagy erővel foly­tatják „vagyonunk” kft.-be való átmentését. Olyan vál­lalkozásokba is társulnak, amelyek távol esnek műkö­dési körüktől. A történések bennünket más vagyonok átmentésé­nek, más kft.-k alapításának kísérleteire emlékeztetnek. Szükségesnek véljük ennek megakadályozását, azt, hogy az utód önkormányzatok az évtizedek alatt összehordott tényleges ingatlankezelő­ va­­gyon egészével rendelkez­hessenek. Önök, polgármester urak, mint a jelenlegi helyhatósá­gok első számú vezetői fe­lelősek azért, hogy ez így legyen. Ezért felkérjük önö­ket arra, hogy azonnal és határozottan intézkedje­nek: rendeljék el az ingat­lankezelő vállalatok vagyoni eszközeire a zárlatot, és ké­szíttessék el a vagyonleltárt. Rossz tanulónak 1000 dollár — Amikor ön telefonon föl­hívta lapunkat, közölte, hogy alapítványt kíván létrehozni. Mielőtt a részletekre rátér­nénk, kérem, mutatkozzon be! — Ejesse Sillipa. — Erre is magyarázatot ké­rek, mert a furcsa hangzású neve ellenére kitűnően be­szél magyarul. — Igen, a nagyapám ma­gyar volt, őt még Lajosnak hívták. Én viszont Dél-Ame­­rikában élek, főleg Brazíliá­ban. — Ön az arra érdemes ma­gyar fiatalok között évente 20 ezer dollárt kíván felosz­tani. Mi indította erre az el­határozásra? Miért ekkora az összeg ? — Egy: a magyarokhoz erős érzelmi szálak fűznek. Kettő: én Amerikában áru­házláncolatot működtetek, luxushajók, ékszerüzletek vannak a tulajdonomban. Továbbá részvényeim kama­toznak az autóiparban, sőt az elektrotechnikában is. Nos, ezek következtében a napi tiszta bevételem minimum húszezer dollár. Tehát egy­napi jövedelmemet kívánom felosztani minden év júniu­sában. — Kérem, beszéljen a pá­lyázati feltételekről. — Előbb talán az indíték­ról. Megfigyeltem, hogy a nagyon rossz tanulók néme­lyike később milyen sokra viszi. Világhírességekről de­rül ki, hogy az iskolában csak bukdácsoltak. Tudósok vallják, hogy gyerekkoruk­ban fafejűnek hitték őket. Nálunk például családi ha­gyomány a siralmas bizo­nyítvány. Én kétszer buktam, matematikából mindig csak a tanárok jó­indulatának kö­szönhetően kaptam kettest. Most pedig milliomos vagyok, vagyis nem állítható rólam, hogy nem tudok számolni. Ezekből fakadóan én a szo­kásos díjak ellenkezőjét ala­pítom meg, tehát ezt fordít­va kell nézni. Az Eyeste Si­­lirpa-díj a nagyon rosszul ta­nuló diákoknak jár majd. Egyelőre úgy tervezem, hogy a tanév végén húsz tanuló kapná az 1000—1000 dolláros díjat a rémségesen gyenge bizonyítványért. — Mik a feltételek? — A pályázó sorolja fel tantárgyak szerint az utóbbi két évben kapott osztályza­tait. A pályázaton csak az ve­het részt, akinek közepesnél jobb érdemjegye nincs. A torna és az ének nem szá­mít! A pályázó közölte, hogy mi a hobbija, mi az, amit ta­nulás helyett szeret csinál­ni, amiben sikeres. Ha bár­milyen találmánya, újítása van, röviden vázolja a lénye­gét. Jelezze, ha ehhez na­gyobb összegre, külföldi út­ra, különleges felszerelésre, hajóra, repülőre, laborató­riumra van szüksége. Figye­lem! Szakértőkből álló bi­zottságunk minden ötletet megvizsgál, a hasznosítható eljárásokat az E. S. Co. meg­veszi, szabadalmaztatja. Az ötletadó a nemzetközi jognak megfelelően honoráriumot kap. Az osztályismétlők min­den tekintetben előnyben ré­szesülnek ! Kérjük, minden jelentkező írja meg iskolája nevét, cí­mét, mert a díjnyertesek ala­csony érdemjegyeinek való­diságát ellenőrizni fogjuk. — Mi a beküldési határ­idő? — Az idő sürget. Ezért csak a most vasárnapig postaládá­ba dobott jelentkezéseket tudjuk elfogadni, feldolgoz­ni, hogy tanév végén már ki­oszthassák a díjakat. Cím: 1964 Budapest, Pf. 32. A borítókra írják rá: „Bjeste Siliipá-díj”. Módos József Életkilátások Aki szegény, hamarabb megbetegszik Nem kedvez korunk, a ma­gyar gazdasági és társadalmi valóság a normálisnak, euró­painak nevezhető életvitel­nek. Ennélfogva jobb, ha fél­retéve a struccpolitikát, a valóság talaján állva sáfár­kodunk az egészségügyi lehe­tőségeivel, a betegségek meg­előzésével. Azt hiszem, ne­héz meggyőzni az embereket az egészség fontosságáról, amikor a rendelőintézetek zsúfoltak, gyógyszerhiány van, vagy ha nincs is, csilla­gászati áron lehet beszerez­ni a legalapvetőbb orvossá­gokat. A minap döbbenetes film­kockákat vetített elém és jó néhány kollégám elé a Kilá­tás Egyesület. Aki nem is­merné a szervezetet, annak felvilágosításként elég talán annyi: az egyesület két éve, mint önfenntartó társadalmi szervezet, közhasznú tevé­kenységet végez, elszántan küzd az egészséges életmód megtaníttatásáért. Istenem, hová jutottam? Szóval, a várban berende­zett otthonukban ért a döbbe­netes film. Fülsiketítő beton­­törés, csikorgó talicskáik furi­­kázása, porgomolyag, falazás, dömpermutatvány. Mindez egy olyan kórház udvarában, ahol az építkezés ideje alatt is folyt a „gyógyító munka”, idegesen kapkodták fejüket a betegek, a mentőautóból óvatosan kiemelt középkorú úr ijedten fészkelődött a hordágyon. — Istenem, hová jutottam? — gondolhatta. Biztosan nem hitte, hogy kín­jai megszüntetésének színhe­lyére érkezett. Kilátások. Ezek lennének a mai középkorúak és idősek kilátásai? Iszonyatos. Iszo­nyatos, hogy ennyire lerob­bant az egészségügy, az ok­tatás, a gazdaság. Iszonyatos és fejbekólintó a szociológu­sok magyarázata. Felméré­seik szerint az infarktus év­tizedekkel ezelőtt elfogadot­tan a társadalom magasabban kvalifikált rétegeinek a be­tegsége volt. Ma már első­sorban a hátrányos helyzet­ben lévő csoportokat sújtja, bár egyetlen réteg és egyet­len korosztály sem mentes tőle. E betegségnél is érvé­nyesül a társadalmi hierar­chia logikája: aki magasabb beosztásban dolgozik, általá­ban jobb anyagi feltételek között él, lehetősége van a korszerűbb táplálkozásra, a drágább ételek fogyasztásá­ra, a rendszeres sportolásra. Az igazán veszélyeztetet­tek a közép- és alsó rétegek­hez tartozók. A középosztály ugyanis kapaszkodik, erőlkö­dik, hogy valamelyest tartsa családjának ez ideig megszo­kott életvitelét, hogy ha két szelet rántott hús nem is, de legalább egy jusson a vasár­napi ebédhez. Az alsó réte­gekben élők, a koruk miatt is leginkább elesett százezrek pedig már-már feladták. A számokkal nem lehet vi­tatkozni, így azzal a nem régi felméréssel sem, ame­lyik a főváros második és hetedik kerületének lakossá­gára terjedt ki. Kiderült, hogy a budai oldalon lakók sokkal jobb egészségben él­nek, mint a hetedik kerület polgárai. Feltehető, hogy el­sősorban a lokális, anyagi, kulturális, szemléletbeli és egyéb társadalmi különbsé­gek miatt. És az is feltehető, hogy a két kerület gyerme­kei is tovább cipelik az örök­séget. Már csak azért is, mert ha el is jut a hetedik kerület otthonaiba az egészségesebb életvitelre buzdító reklám,­­az okos szó: „táplálkozz he­lyesen, mozogj többet!”, ha akar, sem biztos, hogy képes életvitelének változtatására. 19 milliárd táppénzre Ezzel természetesen nem azt akarom sugallni, hogy úgyis mindegy, nincs kiút. Nem mindegy. Végtelenül­­ szimpatikus számomra pél­dául, hogy a Kilátás Egyesü­let elsősorban a tizenéves gyermekeket célozta meg. Ők még változtathatnak élet­vitelükön, még van reményük egy gazdaságilag megalapo­zott, jobb minőségű életre. Igaz, legtöbben ma nemigen juthatnak hozzá a zsírsze­gény húsokhoz, a vitamindús zöldségfélékhez és gyümöl­csökhöz, a drága tejtermé­kekhez, hisz csak az olcsóbb szalonnára, a tésztafélékre futja a családi pénztárcából. De hála istennek, megjelen­tek nálunk is a zsírtalan, ko­leszterinmentes szójafélesé­­gek, amelyekből a legfino­mabb fasírt, a magyar gyo­mor kívánta pörkölt, a nem­zeti eledelként ismert pala­csinta is elkészíthető. Sok he­lyen kapni már ezeket a tet­szetős csomagolású alapanya­gokat. De mintha drágábbak lennének, mint pár hete vol­tak. A gyanú beigazolódott. A Bólyi Állami Gazdaság ugyanis 23 forintért állítja elő az egyzacsikónyi szóját, de az üzletek polcaira jutva már 34 forintos árcédula rettenti vissza az egészségére ügyel­ni kívánó vásárlót. Piacgaz­daság ide, piacgazdaság oda: nem lehetne valami megol­dást találni az ilyen keres­kedelem ellen? Tudom, nem csupán a drá­ga szója, a korszerűnek tar­tott és egészséges élelmisze­rek magas ára az oka annak, hogy beteg a magyar. Mert semmi kétség a megállapítás felől. Az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság elmúlt évi statisztikai adatai szerint a táppénzre jogosul­tak napi átlagos létszáma 4 millió 64 ezer ember, akik közül általában 279 ezren vannak táppénzes állomány­ban. És még egy elrettentő szám: tavaly 19 milliárd fo­rintot fizettek ki táppénz cí­mén a vállalatok, intézmé­nyek alkalmazottainak. (Eb­ben nincs benne a szövetke­zeti és magánszektor bete­geinek kifizetetett táppénz­­összeg.) Betegen az Európa-házba? A táppénzbe vevő orvos legtöbbször a szív- és érrend­szeri betegségek következ­ményeit, a neurotikus pana­szok miatti bajokat regiszt­rálja. És ami még szomorúbb, a szív- és érrendszeri meg­betegedések következtében évente 47 ezren vesztik éle­tüket, a daganatos betegsé­gek pedig évről évre egy-egy esztergomnyi nagyságú vá­ros lakosságát ragadják el közülünk. Tudom, persze, hogy az egészségtelen táplál­kozás mellett ebben benne van az állandó stressz, s ki tudja, hányadik műszak fel­vállalása, a fejenként évi 11- 12 liter tömény szesz elfo­gyasztása, az, hogy minden felnőttre 3260 darab cigaret­ta jut évente. És mindehhez jön még a gyilkos levegő-, víz- és talajszennyeződés, a zajártalom. Bár nem lebecsülendő az egyén életvitele, a sok baj el­­­len az egyes ember nem so­kat tehet. Társadalmi össze­fogásra van szükség, hogy kiszakadjunk a keleti orszá­gok tömbjére jellemző beteg­ségek világából. Mert szé­gyenteljes, hogy életkilátása­­­­inkat tekintve (a születéskor várható átlagos életkort ér­tik a szakemberek) az utolsó helyek egyikén állunk. Ha a nőidet nézzük, csak Romániá­ban és Jugoszláviában rosz­­szabb a helyzet, ha férfitár­saink életkilátásait vizsgál­juk, csak a szovjetunióbeli­ek kilátásai kedvezőtleneb­bek. Pedig nem volt ez így mindig. 1945 után ké évtizedig fo­kozatosan javultak a magyar halálozási mutatók, ami egy­részt, a kedvezőbb táplálko­zásnak és a fertőző betegsé­gek leküzdésének volt kö­szönhető. Sajnos azonban a hatvanas évek közepétől fel­felbukkantak a jelzések: va­lami nincs rendben. Hogyan lehetséges, hogy az ország határát érintő három állam­ban hasonló a helyzet, míg nyugati szomszédunknál szá­mottevő különbség van? N. T. E. Színházi vendégjátékok A bölcs Náthán Budapesten Április elején több budapes­ti színház ad otthont a kü­lönböző vidéki és külföldi társulatok vendégjátékának. Holnap, vasárnap, valamint hétfőn este a Madách Színház­ban a grazi Vereinigten Büh­nen lép fel, Lessing A bölcs Náthán című drámájával, il­letve Diderot ismert dialógu­sa, a Rameau unokaöccse dramatizált változatával. Szintén vasárnap kezdi meg sorozatát a szolnoki Szigli­geti Színház a Katona József Színházban. Schwajda György Ballada a 301-es par­cella bolondjáról című játé­kát adják három estén át. Utánuk a kaposváriak követ­keznek ugyanott, Eörsi Ist­ván Kihallgatás, majd Becket Godot-ra várva című darabja előadásával. És vasárnapi előadás a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában a bé­késcsabai Jókai Színház pro­dukciója: Efraim Kishon (Kishont Ferenc) A házasság­­levél című komédiáját játsz­­szák, Rónai Andrásnak, az Izraeli Nemzeti Színház tag­jának a rendezésében. Ezt a darabot hétfőn és kedden is előadják. (t. i.) Az Alkalmi Áruk Háza Vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET Budapest, VII. Majakovszkij u. 59. sz. alatt lévő vegyesiparcikk-boltjának szerződéses üzemeltetésére. A szerződés feltételeiről szóló tájékoztató átvehető a vállalat Bp. VII., Rákóczi út 14. sz. félemeleten lévő központjában, a személyzeti és munkaügyi osztályon. A pályázatok benyújtási határideje: 1990. április 15., melynek elbírálására 1990. április 30-ig kerül sor. 11 A Budapesti Közlekedési Vállalat az alábbi szakmákban keres munkatársakat: - AUTÓSZERELŐ, - ÁLLOMÁS-KARBANTARTÓ, - ELEKTROMŰSZERÉSZ, - GÉPJÁRMŰ SZERELŐ, - JEGYELLENŐR, - JEGYKIADÓ, - KAROSSZÉRIALAKATOS, - LAKATOS, - METRÓ-SEGÉDVEZETŐ TAN. H. - MENETIRÁNYÍTÓ, - PERONŐR, - VILLAMOSJÁRMŰ-SZERELŐ, - VILLANYSZERELŐ, - VONATVEZETŐ (TANULÓ) SZAKMÁKBAN. Ingyenes bérlet a BKV valamennyi járataira önnek és családja részére is. Különböző szociális juttatások. Igény szerint munkás­­szállást is biztosítunk. Érdeklődni lehet: BKV Oktatási Központ, Fehér út 1/C, tel.: 118-8774, 118-7133 232.

Next