Népszava, 1990. március (118. évfolyam, 51–76. sz.)
1990-03-31 / 76. szám
NÉPSZAVA 1990. MÁRCIUS 31., SZOMBAT A rubelexportválság a vasasszövetség napirendjén A rubelexport csökkenése kapcsán kialakult helyzetről tárgyalt pénteken a vasasszövetségi tanács. A testületet Dunai Imre kereskedelmi minisztériumi államtitkár tájékoztatta az exportengedélyezés megszigorításának előzményeiről. Az engedélyek felfüggesztését már tavaly kezdeményezte volna a kereskedelmi tárca, de akkor a kormány ezt nem fogadta el. Az idei első két hétben viszont az amúgy is tetemes magyar kiviteli többlet 270 millió rubellel ugrott meg, így már nem lehetett tovább halasztani a szigorú intézkedéseket. Az államtitkár cáfolta azt a vélekedést, miszerint ez váratlanul érte volna a vállalatokat. Mint mondotta, négy esztendeje foglalkoztak e problémákkal a legnagyobb nyilvánosság előtt. Ezután szólt a Szovjetunióval a minap létrejött megállapodásról is, amelynek értelmében exportunk visszaesése nem lesz akkora, mint amennyitől a tárgyalások alatt tartani lehetett, de így is számottevő forgalomcsökkenésnek nézünk elébe. Az egyik erősen érintett ágazat a gépipar, amelynek szovjet exportja a tavalyi 2,3 milliárd rubel helyett csupán 1,6 milliárd rubel lesz. Ezt is veszélyezteti, ha a szovjet szállítások nem teljesülnek, hiszen akkor az export további mérséklésére lesz szükség. Ezért is nem tudnak eltekinteni attól, hogy fenntartsák a negyedévenkénti exportengedélyezés rendszerét. A kiutat az államtitkár a piacváltásban jelölte meg, amihez kedvező előjel, hogy az év első két hónapjában a konvertibilis export 18 százalékkal, ezenbelül a gépiparé 27 százalékkal volt több, mint tavaly ilyenkor, a kötésállomány pedig öszszességében 30 százalékkal, a gépipari termékek esetében 43 százalékkal volt magasabb. Hódi Zoltán, a vasasszövetség alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a gépipar rubelexportjának átlagosan 30—35 százalékos visszaesése nem egyformán érinti a vállalatokat, lesz, ahol a csökkenés a 70 százalékot is eléri. A kialakult helyzet országosan 40—50 ezer ember munkahelyét is fenyegeti, amennyiben a szakszervezet nem tudja befolyásolni a kormány és a gazdasági vezetés lépéseit. A vasasszövetségi tanács vita után állásfoglalást fogadott el, amelyben egyrészt felszólítja a szakszervezeti testületeket, tagozatokat és területi szövetségeket, lépjenek fel kezdeményezően, és követeljék meg, hogy a vállalatok vezetése teremtse meg a piacváltás feltételeit. Másrészt, a szövetségi tanács szükségesnek tartja, hogy a mindenkori kormány is hathatós intézkedéseket tegyen. Egyebek között válságmenedzselő programot sürget, illetve a rubelexport csökkenése által súlyosan érintett körben, a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek közötti megállapodás megkötését követeli. Különös módon a jelen lévő Sós Gyula ipari miniszterhelyettes javaslatárakerült bele az állásfoglalásba az a követelés, hogy a kormány — ahol indokolt — a munkaerő áttelepülését is segítse elő. (flanek) A Lakásbérlők Egyesületének felhívásai A Lakásbérlők Egyesülete felhívást juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyben az IKV vagyonkimentési törekvései ellen tiltakozik. Tekintettel arra, hogy úgy ítéljük meg, sokakat érintő és érdeklő kérdésről van szó, helyt adunk kérésüknek, és rövidített formában közöljük felhívásukat.★ Mind több jelét látjuk annak, hogy az ingatlankezelő vállalatok megkezdték „vagyonunk” átmentését. Amikor idézőjelek közé tettük a vagyonunk kifejezést, azon tényre kívántunk nagyon határozottan rámutatni, hogy épületeik, felszerelési tárgyaik, műszaki eszközeik nem saját jövedelmező tevékenységük eredményéből származnak — hiszen ők maguk folyamatosan, de maga az állam is, különösen a lakbéremelések idején mindenkor arra hivatkoztak, hogy működésük veszteséges, azért kell például a lakbért, vízdíjat emelni —, hanem lakossági erőből, az újraelosztási folyamat következményeként. Ennek bizonyságául hadd álljon itt egy idézet a Fővárosi Tanács lakáspolitikai főosztálya 1989. október 11-i — publikus jelzéssel ellátott — dokumentumából: „Ebben az időszakban az épületfenntartás lehetőségeit az is csökkentette, hogy az ingatlankezelő szervezet kialakításának és fejlesztésének forrásait csak a lakóházjavítási alapból lehetett átcsoportosítani; az államosítással a korábbi szolgáltató építőipari háttér megszűnt, azt az ingatlankezelő szervezeten és a tanácsi építőiparon belül kellett létrehozni, s ennek forrása is részben a lakóházjavítási alap volt.” Olyan információkat kaptunk, amely szerint az ingatlankezelő vállalatok megkezdték és nagy erővel folytatják „vagyonunk” kft.-be való átmentését. Olyan vállalkozásokba is társulnak, amelyek távol esnek működési körüktől. A történések bennünket más vagyonok átmentésének, más kft.-k alapításának kísérleteire emlékeztetnek. Szükségesnek véljük ennek megakadályozását, azt, hogy az utód önkormányzatok az évtizedek alatt összehordott tényleges ingatlankezelő vagyon egészével rendelkezhessenek. Önök, polgármester urak, mint a jelenlegi helyhatóságok első számú vezetői felelősek azért, hogy ez így legyen. Ezért felkérjük önöket arra, hogy azonnal és határozottan intézkedjenek: rendeljék el az ingatlankezelő vállalatok vagyoni eszközeire a zárlatot, és készíttessék el a vagyonleltárt. Rossz tanulónak 1000 dollár — Amikor ön telefonon fölhívta lapunkat, közölte, hogy alapítványt kíván létrehozni. Mielőtt a részletekre rátérnénk, kérem, mutatkozzon be! — Ejesse Sillipa. — Erre is magyarázatot kérek, mert a furcsa hangzású neve ellenére kitűnően beszél magyarul. — Igen, a nagyapám magyar volt, őt még Lajosnak hívták. Én viszont Dél-Amerikában élek, főleg Brazíliában. — Ön az arra érdemes magyar fiatalok között évente 20 ezer dollárt kíván felosztani. Mi indította erre az elhatározásra? Miért ekkora az összeg ? — Egy: a magyarokhoz erős érzelmi szálak fűznek. Kettő: én Amerikában áruházláncolatot működtetek, luxushajók, ékszerüzletek vannak a tulajdonomban. Továbbá részvényeim kamatoznak az autóiparban, sőt az elektrotechnikában is. Nos, ezek következtében a napi tiszta bevételem minimum húszezer dollár. Tehát egynapi jövedelmemet kívánom felosztani minden év júniusában. — Kérem, beszéljen a pályázati feltételekről. — Előbb talán az indítékról. Megfigyeltem, hogy a nagyon rossz tanulók némelyike később milyen sokra viszi. Világhírességekről derül ki, hogy az iskolában csak bukdácsoltak. Tudósok vallják, hogy gyerekkorukban fafejűnek hitték őket. Nálunk például családi hagyomány a siralmas bizonyítvány. Én kétszer buktam, matematikából mindig csak a tanárok jóindulatának köszönhetően kaptam kettest. Most pedig milliomos vagyok, vagyis nem állítható rólam, hogy nem tudok számolni. Ezekből fakadóan én a szokásos díjak ellenkezőjét alapítom meg, tehát ezt fordítva kell nézni. Az Eyeste Silirpa-díj a nagyon rosszul tanuló diákoknak jár majd. Egyelőre úgy tervezem, hogy a tanév végén húsz tanuló kapná az 1000—1000 dolláros díjat a rémségesen gyenge bizonyítványért. — Mik a feltételek? — A pályázó sorolja fel tantárgyak szerint az utóbbi két évben kapott osztályzatait. A pályázaton csak az vehet részt, akinek közepesnél jobb érdemjegye nincs. A torna és az ének nem számít! A pályázó közölte, hogy mi a hobbija, mi az, amit tanulás helyett szeret csinálni, amiben sikeres. Ha bármilyen találmánya, újítása van, röviden vázolja a lényegét. Jelezze, ha ehhez nagyobb összegre, külföldi útra, különleges felszerelésre, hajóra, repülőre, laboratóriumra van szüksége. Figyelem! Szakértőkből álló bizottságunk minden ötletet megvizsgál, a hasznosítható eljárásokat az E. S. Co. megveszi, szabadalmaztatja. Az ötletadó a nemzetközi jognak megfelelően honoráriumot kap. Az osztályismétlők minden tekintetben előnyben részesülnek ! Kérjük, minden jelentkező írja meg iskolája nevét, címét, mert a díjnyertesek alacsony érdemjegyeinek valódiságát ellenőrizni fogjuk. — Mi a beküldési határidő? — Az idő sürget. Ezért csak a most vasárnapig postaládába dobott jelentkezéseket tudjuk elfogadni, feldolgozni, hogy tanév végén már kioszthassák a díjakat. Cím: 1964 Budapest, Pf. 32. A borítókra írják rá: „Bjeste Siliipá-díj”. Módos József Életkilátások Aki szegény, hamarabb megbetegszik Nem kedvez korunk, a magyar gazdasági és társadalmi valóság a normálisnak, európainak nevezhető életvitelnek. Ennélfogva jobb, ha félretéve a struccpolitikát, a valóság talaján állva sáfárkodunk az egészségügyi lehetőségeivel, a betegségek megelőzésével. Azt hiszem, nehéz meggyőzni az embereket az egészség fontosságáról, amikor a rendelőintézetek zsúfoltak, gyógyszerhiány van, vagy ha nincs is, csillagászati áron lehet beszerezni a legalapvetőbb orvosságokat. A minap döbbenetes filmkockákat vetített elém és jó néhány kollégám elé a Kilátás Egyesület. Aki nem ismerné a szervezetet, annak felvilágosításként elég talán annyi: az egyesület két éve, mint önfenntartó társadalmi szervezet, közhasznú tevékenységet végez, elszántan küzd az egészséges életmód megtaníttatásáért. Istenem, hová jutottam? Szóval, a várban berendezett otthonukban ért a döbbenetes film. Fülsiketítő betontörés, csikorgó talicskáik furikázása, porgomolyag, falazás, dömpermutatvány. Mindez egy olyan kórház udvarában, ahol az építkezés ideje alatt is folyt a „gyógyító munka”, idegesen kapkodták fejüket a betegek, a mentőautóból óvatosan kiemelt középkorú úr ijedten fészkelődött a hordágyon. — Istenem, hová jutottam? — gondolhatta. Biztosan nem hitte, hogy kínjai megszüntetésének színhelyére érkezett. Kilátások. Ezek lennének a mai középkorúak és idősek kilátásai? Iszonyatos. Iszonyatos, hogy ennyire lerobbant az egészségügy, az oktatás, a gazdaság. Iszonyatos és fejbekólintó a szociológusok magyarázata. Felméréseik szerint az infarktus évtizedekkel ezelőtt elfogadottan a társadalom magasabban kvalifikált rétegeinek a betegsége volt. Ma már elsősorban a hátrányos helyzetben lévő csoportokat sújtja, bár egyetlen réteg és egyetlen korosztály sem mentes tőle. E betegségnél is érvényesül a társadalmi hierarchia logikája: aki magasabb beosztásban dolgozik, általában jobb anyagi feltételek között él, lehetősége van a korszerűbb táplálkozásra, a drágább ételek fogyasztására, a rendszeres sportolásra. Az igazán veszélyeztetettek a közép- és alsó rétegekhez tartozók. A középosztály ugyanis kapaszkodik, erőlködik, hogy valamelyest tartsa családjának ez ideig megszokott életvitelét, hogy ha két szelet rántott hús nem is, de legalább egy jusson a vasárnapi ebédhez. Az alsó rétegekben élők, a koruk miatt is leginkább elesett százezrek pedig már-már feladták. A számokkal nem lehet vitatkozni, így azzal a nem régi felméréssel sem, amelyik a főváros második és hetedik kerületének lakosságára terjedt ki. Kiderült, hogy a budai oldalon lakók sokkal jobb egészségben élnek, mint a hetedik kerület polgárai. Feltehető, hogy elsősorban a lokális, anyagi, kulturális, szemléletbeli és egyéb társadalmi különbségek miatt. És az is feltehető, hogy a két kerület gyermekei is tovább cipelik az örökséget. Már csak azért is, mert ha el is jut a hetedik kerület otthonaiba az egészségesebb életvitelre buzdító reklám,az okos szó: „táplálkozz helyesen, mozogj többet!”, ha akar, sem biztos, hogy képes életvitelének változtatására. 19 milliárd táppénzre Ezzel természetesen nem azt akarom sugallni, hogy úgyis mindegy, nincs kiút. Nem mindegy. Végtelenül szimpatikus számomra például, hogy a Kilátás Egyesület elsősorban a tizenéves gyermekeket célozta meg. Ők még változtathatnak életvitelükön, még van reményük egy gazdaságilag megalapozott, jobb minőségű életre. Igaz, legtöbben ma nemigen juthatnak hozzá a zsírszegény húsokhoz, a vitamindús zöldségfélékhez és gyümölcsökhöz, a drága tejtermékekhez, hisz csak az olcsóbb szalonnára, a tésztafélékre futja a családi pénztárcából. De hála istennek, megjelentek nálunk is a zsírtalan, koleszterinmentes szójaféleségek, amelyekből a legfinomabb fasírt, a magyar gyomor kívánta pörkölt, a nemzeti eledelként ismert palacsinta is elkészíthető. Sok helyen kapni már ezeket a tetszetős csomagolású alapanyagokat. De mintha drágábbak lennének, mint pár hete voltak. A gyanú beigazolódott. A Bólyi Állami Gazdaság ugyanis 23 forintért állítja elő az egyzacsikónyi szóját, de az üzletek polcaira jutva már 34 forintos árcédula rettenti vissza az egészségére ügyelni kívánó vásárlót. Piacgazdaság ide, piacgazdaság oda: nem lehetne valami megoldást találni az ilyen kereskedelem ellen? Tudom, nem csupán a drága szója, a korszerűnek tartott és egészséges élelmiszerek magas ára az oka annak, hogy beteg a magyar. Mert semmi kétség a megállapítás felől. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság elmúlt évi statisztikai adatai szerint a táppénzre jogosultak napi átlagos létszáma 4 millió 64 ezer ember, akik közül általában 279 ezren vannak táppénzes állományban. És még egy elrettentő szám: tavaly 19 milliárd forintot fizettek ki táppénz címén a vállalatok, intézmények alkalmazottainak. (Ebben nincs benne a szövetkezeti és magánszektor betegeinek kifizetetett táppénzösszeg.) Betegen az Európa-házba? A táppénzbe vevő orvos legtöbbször a szív- és érrendszeri betegségek következményeit, a neurotikus panaszok miatti bajokat regisztrálja. És ami még szomorúbb, a szív- és érrendszeri megbetegedések következtében évente 47 ezren vesztik életüket, a daganatos betegségek pedig évről évre egy-egy esztergomnyi nagyságú város lakosságát ragadják el közülünk. Tudom, persze, hogy az egészségtelen táplálkozás mellett ebben benne van az állandó stressz, s ki tudja, hányadik műszak felvállalása, a fejenként évi 11- 12 liter tömény szesz elfogyasztása, az, hogy minden felnőttre 3260 darab cigaretta jut évente. És mindehhez jön még a gyilkos levegő-, víz- és talajszennyeződés, a zajártalom. Bár nem lebecsülendő az egyén életvitele, a sok baj ellen az egyes ember nem sokat tehet. Társadalmi összefogásra van szükség, hogy kiszakadjunk a keleti országok tömbjére jellemző betegségek világából. Mert szégyenteljes, hogy életkilátásainkat tekintve (a születéskor várható átlagos életkort értik a szakemberek) az utolsó helyek egyikén állunk. Ha a nőidet nézzük, csak Romániában és Jugoszláviában roszszabb a helyzet, ha férfitársaink életkilátásait vizsgáljuk, csak a szovjetunióbeliek kilátásai kedvezőtlenebbek. Pedig nem volt ez így mindig. 1945 után ké évtizedig fokozatosan javultak a magyar halálozási mutatók, ami egyrészt, a kedvezőbb táplálkozásnak és a fertőző betegségek leküzdésének volt köszönhető. Sajnos azonban a hatvanas évek közepétől felfelbukkantak a jelzések: valami nincs rendben. Hogyan lehetséges, hogy az ország határát érintő három államban hasonló a helyzet, míg nyugati szomszédunknál számottevő különbség van? N. T. E. Színházi vendégjátékok A bölcs Náthán Budapesten Április elején több budapesti színház ad otthont a különböző vidéki és külföldi társulatok vendégjátékának. Holnap, vasárnap, valamint hétfőn este a Madách Színházban a grazi Vereinigten Bühnen lép fel, Lessing A bölcs Náthán című drámájával, illetve Diderot ismert dialógusa, a Rameau unokaöccse dramatizált változatával. Szintén vasárnap kezdi meg sorozatát a szolnoki Szigligeti Színház a Katona József Színházban. Schwajda György Ballada a 301-es parcella bolondjáról című játékát adják három estén át. Utánuk a kaposváriak következnek ugyanott, Eörsi István Kihallgatás, majd Becket Godot-ra várva című darabja előadásával. És vasárnapi előadás a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában a békéscsabai Jókai Színház produkciója: Efraim Kishon (Kishont Ferenc) A házasságlevél című komédiáját játszszák, Rónai Andrásnak, az Izraeli Nemzeti Színház tagjának a rendezésében. Ezt a darabot hétfőn és kedden is előadják. (t. i.) Az Alkalmi Áruk Háza Vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET Budapest, VII. Majakovszkij u. 59. sz. alatt lévő vegyesiparcikk-boltjának szerződéses üzemeltetésére. A szerződés feltételeiről szóló tájékoztató átvehető a vállalat Bp. VII., Rákóczi út 14. sz. félemeleten lévő központjában, a személyzeti és munkaügyi osztályon. A pályázatok benyújtási határideje: 1990. április 15., melynek elbírálására 1990. április 30-ig kerül sor. 11 A Budapesti Közlekedési Vállalat az alábbi szakmákban keres munkatársakat: - AUTÓSZERELŐ, - ÁLLOMÁS-KARBANTARTÓ, - ELEKTROMŰSZERÉSZ, - GÉPJÁRMŰ SZERELŐ, - JEGYELLENŐR, - JEGYKIADÓ, - KAROSSZÉRIALAKATOS, - LAKATOS, - METRÓ-SEGÉDVEZETŐ TAN. H. - MENETIRÁNYÍTÓ, - PERONŐR, - VILLAMOSJÁRMŰ-SZERELŐ, - VILLANYSZERELŐ, - VONATVEZETŐ (TANULÓ) SZAKMÁKBAN. Ingyenes bérlet a BKV valamennyi járataira önnek és családja részére is. Különböző szociális juttatások. Igény szerint munkásszállást is biztosítunk. Érdeklődni lehet: BKV Oktatási Központ, Fehér út 1/C, tel.: 118-8774, 118-7133 232.