Népszava, 1990. április (118. évfolyam, 77–100. sz.)

1990-04-02 / 77. szám

2 Gorbacsov követeli a litván döntés revízióját A „jogellenes” határozatok haladéktalan hatályon kívül helyezését követelte szombaton a Litván SZSZK Legfelsőbb Tanácsához intézett éles hangú felhívásában Mihail Gorbacsov szovjet elnök. Gorbacsov rámutatott: a jelenlegi litván vezetés nem hallgat a józan ész szavára, és továbbra is figyelmen kívül hagyja a Népi Küldöttek Kongresszusának határozatait. Olyan egyoldalú intézkedéseket hoz, amelyek ellentétesek a szovjet alkotmánnyal. Lépései kihívóak és sértőek az egész szövetségre nézve. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy ez az út „veszedelmes és zsákutcába vezet”. Az elnök felhívta a Litván Legfelsőbb Tanács küldötteit: lássák be mindezek igazságát és ismerjék fel, milyen történelmi felelősséget viselnek Litvánia népeinek biztonságáért és boldogulásáért, a demokrácia szovjetunióbeli sorsáért és a világ stabilitásáért. Az elnök javasolta, hogy a Litván SZSZK Legfelsőbb Tanácsa haladéktalanul helyezze hatályon kívül az elfogadott „jogellenes” határozatokat, lehetőséget teremtve ezzel a felmerült problémák egészének „egyetlen elfogadható alapon”, a szovjet alkotmány keretei között történő megvitatására. Határozottan elítélte Gorbacsovnak a litván parlamenthez intézett újabb felhívását vasárnapi tévényilatkozatában Vytautas Landsbergis. A litván Legfelsőbb Tanács elnöke kijelentette: a szovjet elnök nem hajlik a nemzetközi közvélemény által is javasolt párbeszédre Litvániával. Landsbergis nyilatkozatában, amelynek kivonatos szövegét a litván parlament sajtószolgálata juttatta el az MTI moszkvai irodájához, úgy vélekedett, hogy „Gorbacsov ezúttal igen keményen utasította el” a litván (tárgyalási) ajánlatot. Közölte, hogy a vilniusi törvényhozás hétfői és keddi ülésén vitatja meg, milyen választ adjon „Gorbacsov elnök elfogadhatatlan nyilatkozatára”. A litván vezető — burkoltan bírálva a külföldet a határozottabb támogatás elmaradásáért — külön is kitért arra, hogy a három baltikumi ország segítséget kért az ENSZ főtitkárától, de mindeddig nem kapott választ. — Holnap meglátjuk, hogy reagál a világ ezúttal — tette hozzá. Az amerikai kormány azt reméli, hogy még elkerülhetik a súlyosabb következményeket, és legkésőbb Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter jövő heti látogatásán a szovjet—amerikai viszony szempontjából megnyugtatóan le tudják zárni a litvánkérdést. Ugyanakkor a törvényhozásban nő az aggodalom, hogy a litván fejlemények negatívan befolyásolhatják a szovjet változásokról kialakult álláspontot, valamint a védelmi kiadások csökkentését. Erről írt vasárnap a The New York Times. A lap amerikai kormányköröket idézett, amelyek szerint erőszak kirobbanása Litvániában a szovjet—amerikai viszony központi kérdésévé teheti az ügyet, megakadályozhatja a júniusra tervezett csúcstalálkozót, késleltetheti a hagyományos és a nukleáris fegyverek csökkentésére vonatkozó szerződést. A Fehér Ház mindenesetre változatlanul sét, „ha csak valami tragiigényli a csúcs megrendezés és nem történik”. E kérdésben is döntő jelentőségűnek tekintik Sevardnadze látogatását, amelyre szerdától péntekig kerül sor Washingtonban. Az amerikai kormány véleménye szerint Litvánia csak egy része az összetett képnek, amelybe beletartozik a berlini fal ledőlte és a kommunizmus kelet-európai összeomlása. A további kelet-európai fejlődés, a fegyverzetkorlátozás forog kockán, s a szovjet változások folytatódása biztosabban vezet a litván függetlenséghez. „Nem akarjuk, hogy megismétlődjön az, ami 1956-ban Magyarországon történt, ahol elismertük a kormányt, de a (szovjet) tankok mégis megindultak” — idézett a lap egy meg nem nevezett kormánytisztviselőt. NDK Vizsgálják a NKVD koncentrációs táborainak ügyét Hivatalos vizsgálóbizottságot állítottak fel annak felderítésére, pontosan milyen körülmények között haltak meg az NDK-ban nemrégiben talált NKVD-internálótáborok tömegsírjainak áldozatai. Az ADN keletnémet hírügynökség vasárnapi jelentése szerint a belügyminisztérium olyan csoportot hozott létre, amely a tömegsírokkal kapcsolatos lakossági bejelentéseket gyűjti és vizsgálja. Eddig több helyen bukkantak tömegsírokra, s helyi tisztségviselők szombati nyilatkozata szerint a legnagyobb ilyen sírt a hét végén a lengyel—csehszlovák határ közelében fekvő Bautzen mellett fedezték fel. (ADN, Reuter) Az évszázad legsúlyosabb zavargása Londonban Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: „Trafalgari ütközet”, „Véres trafalgari csata” — ilyen első oldalas főcímek alatt tudósítottak a vasárnapi lapok Nagy-Britannia XX. századi történetének legsúlyosabb zavargásairól. Szemtanúk szerint az április elsejével hatálybalépő fejadó elleni eddigi leghatalmasabb londoni tömegtüntetés békésen kezdődött szombat délután a Trafalgar téren. Akkor csapott át példátlan hevességű utcai közelharcba amikor a nagygyűlésről a parlament felé vonuló tüntetőket a miniszterelnöki rezidenciát biztosító rendőri erők feltartóztatták a Whitehallon a Downing Street torkolatánál. A szemtanúk vallomásai erősen megoszlanak az öszszecsapások kezdetének körülményeit illetően. Sokak szerint a tüntető menetből kivált fiatalok néhány száz fős csoportja kezdte üvegekkel és kődarabokkal dobálni a rendőröket, ezzel szándékosan kiprovokálva az első lovasrendőrrohamot. Más szemtanúk szerint a dobálás akkor kezdődött, amikor a feltartóztatott menetből kivált és a Downing Streetet elzáró magas vaskerítés elé letelepedett tüntetők kétszáz főnyi csoportját lovasrendőrök próbálták eltávolítani az úttestről. Megoszlanak a vélemények a tüntetés méreteit illetően is. Rendőri becslés szerint negyvenezren vettek részt a Trafalgar téri tömeggyűlésen. Vasárnapi lapjelentések szerint a tüntetők száma elérte vagy meghaladta a százezret. A The Observer 200 ezerre becsülte a tüntetésben részt vettek számát. Margaret Thatcher miniszterelnök asszony „sajnálatosnak” nevezte az erőszakcselekményeket, David Waddington belügyminiszter „gyalázatnak” minősítette a rendfenntartó erők ellen intézett példátlan hevességű támadást. Arab terroristák fenyegetőzése (Folytatás az 1. oldalról) sorlására, továbbá az Irak és Líbia ellen indított nyugati kampányra. Egy nyugati hírügynökség ammani irodájához eljuttatott közleményében a Front azzal fenyegetőzött, hogy „levegőbe röpíti a lengyel légitársaság irodáit, a lengyel nagykövetségek épületeit, kivégzi diplomatáit, ahol csak lehetséges”, válaszul Varsónak arra az elhatározására, hogy növeli Izraelbe tartó, zsidó kivándorlókat szállító járatai számát. A Front ugyanezzel fenyegette meg a Szovjetunió nagykövetségeit és diplomatáit is, „amennyiben Varsó és Moszkva nem mond le arról az elhatározásáról, hogy megkönnyíti a szovjet zsidók bevándorlását Palesztinába”. Második közleményében a Front bejelentette, hogy „számára megfelelő módon elhallgattatja Nagy-Britanniát, ha London nem hagy fel a muzulmán Irak elleni kampányával”. A szervezet azzal is fenyegetőzött, hogy „megsemmisíti az Öböl mentén működő 173 amerikai vállalatot, amerikai személyiségeket és diplomatákat végez ki, ha az Egyesült Államok folytatja fenyegetőzéseit a muzulmán Líbia, nevezetesen a rabtai gyógyszeripari üzem ellen”. Fegyveres támadás ért pénteken este egy lengyel diplomatát a libanoni főváros Szíriai ellenőrzés alatt álló nyugati részében. A rendőrség közlése szerint a diplomata és felesége a Hamra negyedben lévő lengyel kereskedelmi képviselet épületéből jött ki, és diplomáciai rendszámú kocsijába készült beszállni, mikor egy gépkocsiból fegyveresek tüzet nyitottak a házaspárra. A diplomatát arcán és a hasán érték a lövések, míg felesége a lábán sérült meg. Mindkettőjüket a bejrúti amerikai kórházba szállították, egyikük állapota sem életveszélyes. A támadók elmenekültek. A Reuter hírügynökség közlése szerint a fegyveres merényletet egy eddig ismeretlen fegyveres csoport, az Arab Ellenállási Front Szulejman al-Halabi nevét viselő egysége vállalta magára. A szervezetnek az Asz-Szafir című bejrúti laphoz eljuttatott arab nyelvű közleménye figyelmezteti Lengyelországot, hogy semmilyen módon ne vegyen részt szovjet zsidó kivándorlók szállításában. (MTI, AFP) Afrika sajnálkozik Az Afrikai Egységszervezet sajnálatosnak tartja a magyar kormány döntését, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít a Dél-afrikai Köztársasággal. Az afrikai országok többségét tömörítő regionális szervezet Addisz-Abebában nyilvánosságra hozott sajtóközleményében leszögezi: a magyar lépés megsérti az apartheid-rendszer elszigetelésére vonatkozó nemzetközi döntést. Románia nem kap kopogtató cédulát Románia alig százesztendős történelmét végigizgulva, végiggyönyörködve és végigszörnyülködve, egy furcsán kínos benyomástól nem tud szabadulni a szomszéd, a megfigyelő, az ellendrukker, a drukker, és persze valószínűleg a hagyományosan (látszólag) privilegizált román polgár és az Európához méltatlan sovinizmus miatt kirekesztett kisebbségi sem. A mindenkori román vezetés — ideértve a vajdákat, a fejedelmeket, az importált királyokat és a plénumokon felkent pártcárokat —, egyszerre szerette volna azt, hogy valamiféle átláthatatlan kínai fal vegye körül ezt az önkényvölgyet, ugyanakkor pedig el lehessen hitetni mindenkivel, hogy ez mégis a Kánaán völgye. Akár úgy, hogy ott a politikai és emberi szabadságjogok bővizű folyamai hömpölyögnek, akár úgy, hogy az élet leghétköznapibb módon értelmezhető nívója különb a balkáni környezetnél. A tudósítani szándékozó újságírók után most az ENSZ-megfigyelőket tanácsolták el az országból, jelezve, hogy a nagyvilágnak legfeljebb egyetlen egy dolga lehet: higgye el a hivatalos bukaresti igéket. Ugyanakkor Románia még azt is szeretné, hogy Európa, és kontinensünk gazdagságilag még dominánsabb „nyúlványa”, az Újvilág hinne neki. Ez az újratermelhetőnek remélt hiszékenység esetleg ismét megcsapolhatja az amerikai legnagyobb kedvezmény elvét, az ebből várható előnyöket, és odaajándékozhatná a fasiszta söpredék letörését elszabotáló kormánynak a kopogtató cédulát az európai épületbe. A recept régi, avíttabb, mint a történelem süllyesztőjébe parancsolt legutóbbi román diktátor születési anyakönyvi kivonata. A fasizmusnál, a bojári könyörtelenségnél, a bizantikus diplomáciánál tartósabb román nagyhatalmi folyamatosság sajátos körképét rajzolta meg legújabb könyvében Raffay Ernő, aki a nagy mellényű impériumformálás máig is ható emberellenes, Európa-ellenes mechanizmusát világította át ismét. Az alig harmadfélszáz oldalas könyv, „A vajdaságtól a birodalomig — Az újkori Románia története” úgyszólván kötelező olvasmány a Kárpát-medencében — és mindenütt, ahol kíváncsiak arra, mi is történik itt. Amit a professzor mond, azt tudni kell mindenkinek, aki azt hiszi, hogy Temesvár, Torda vagy Marosvásárhely múló epizód, felelőtlen elemek kilengése, és megfeledkezik arról, hogy a romániai vajdaságok, fejedelemségek, a királyság, a diktatúrák, a háborúk és a békekorszakok a mindmáig érvényes mechanizmus alapján tévesztették meg a világot. Ez pedig nem más, minthogy a bukaresti hatalmi központok mindenütt elhíresztelték, hogy a rég áhított román kibontakozás útjában egyetlen egy gonosz birodalom áll, ezt pedig a magyarok lakják. A múlt század végén az úgynevezett központi hatalmakat is megtévesztették ez ügyben, de nem hanyagolták el a szembenálló Antantot sem, és a hazugságpermetezés ötletes módszereivel fertőzték Nagy- Britanniát, Franciaországot, Olaszországot, hogy felkészítsék őket: fogadják el, ha úgy hozza a sors, hogy a Tiszáig tolhassák a határokat. Ismerjük az eredményt és a következményeket is. Nagy- Románia már az első törvényeibe sem foglalta bele a kisebbségi jogok vállalt védelmét, ezt beavatkozásnak vélte. Mintha csak már akkor is a kondukátor logikája érvényesült volna: Bukarest nagy ívben lesajnálta azokat a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, amelyek mellőzése nem tette volna szalonképessé azt a rúzsosszájú katonatisztekkel, városok elöljáróságait végigbotozó primitív keretlegényekkel terjesztett cujkaszagú imperializmust. A világ, nyitott szeme árt ennek a mételynek: ki kell verni a világ szemét. Sütő András már csak egyik szemével, nézhette végig azt a romániai — román és magyar — ifjúsági csoportot, amely megkövette megnyomorításáért. Ez a csoport megy tovább Párizsba, végigzarándokolja fél Európát, és reméljük, el is tudja hitetni, hogy létezik egy másik Románia is. Lehet, hogy ezé a jövő, de a jelent a Vatra Romaneasca pribékjei befolyásolják, a kondukátor korából örökölt megfélemlített politikusokkal, erőszakszervezet-maradványokkal együtt. Ha Románia elfogadhatóvá és hitelessé akarja tenni önmagát, gátat kell vetnie a polgárháborús terrornak. A világ — még ki nem vert — szeme, reméljük ott marad Románián, ahol az egyik felülkerekedni képtelen frakciót zsarolgatja a másik — vagy legalábbis ilyesfajta veszélyre hivatkozva próbálja elfogadtatni a bűnt bátorító cinkos passzivitást. Ami Marosvásárhelyen történt, nem tekinthető „eljárási hibának", egy sunyin vétkező beugrató ezredes gyerekes csínytevésének. Marosvásárhelyre autóbuszokon a fejszés söpredék inváziója ért el — és jó lenne, ha a kondukatorisecus ország utódrendszere nem próbálná senkivel sem elhitetni, hogy mindez megtörténhetett volna a hatóságok tudta és cinkos bátorítása nélkül. A nyilvánosság — a másokat illemtudásra kényszeríteni próbáló politikai szélhámos hazudozás leleplezése — segíthet abban, hogy országvilág lássa és belássa: a huszadik századi Románia alig tud felmutatni olyan nemzetközi egyezményt, amelyet aláírása után tisztességgel betartotta volna. Ezért pedig ezután ne az elnyomott, meggyötört kisebbség szégyenkezzen. De igenis gyötrődjön az a politikai elit és az a hatalom, amely alkalmatlan arra, hogy leszámoljon a román politika menetrendszerűen újratermelt szégyenével, a vasgárdista pogromvilággal, a Vatra Romaneasca korunkhoz méltatlan indulatgerjesztő politikumával. A láncosfejszés, dorongos gyilkosok és patrónusaik arcára a nyilvánosság, az európai nyilvánosság égesse a rég esedékes szégyenpírt. Az a bizonyos „kínai fal” ma már nem áthatolhatatlan. Ennek mindent homályba borító hatásában hiába reménykednek azok, akiknek a megújulás tartalmatlan jelszó csupán. Krajczár Imre HÉTFŐ, 1990. ÁPRILIS 2. NÉPSZAVA Esély-mese Csehszlovákiában véget ért a lágy revolúció: aki ott volt, láthatta, hogy a forradalom valóban szelíd volt, vért nem követelt, a megfélemlített, nyüszítő erőszak az esztendő végén már nem szedett áldozatokat. Most az eddig föld alatt működgető reformkommunista és K 231-es klub az Elkötelezett pártonkívüliek Klubja szemét megdörzsölve a színre lépett. Így aztán az egyik alapító tag — aki történetesen nem más, mint Václav Havel ideiglenes köztársasági elnök — kénytelen olvasni azt, hogy a klub semleges, el nem kötelezett Csehszlovákiát akar. Nem kíván mást a csehszlovák forradalom többi mozgató ereje sem, s a mostani egység azt a csalóka látszatot kelti, hogy van lehetőség még a „prágai tavasz” folytatására, arra, hogy a csehszlovák reformkommunista kurzus tovább éljen. Ám ennek esélye ott sem több, mint itt. Ezen a K 231 sem tud változtani. (k—r) VÍZUMENYHÍTÉS? Franciaország javasolni fogja az EGK tagállamainak, hogy töröljék el a vízumkényszert a közép- és kelet-európai országok állampolgárai számára abban az esetben, ha csak 30 napnál rövidebb látogatást, például turistautat akarnak tenni az érdekelt országokban. Továbbra is fenntartanák azonban a vízumkényszert a Szovjetunió, Albánia és — más okból kifolyólag — Jugoszlávia állampolgárai számára. Huzamosabb tartózkodáshoz továbbra is vízumra lenne szükség. Bár Párizs azt szeretné, ha ezt a döntést egységesen hoznák meg a közösség tagállamai, adott esetben, hajlandó lesz egyedül is bevezetni az új rendszert. FRANCIA TÜNTETÉSEK Csaknem félmillióan vettek részt szombaton Franciaország tíz városában azon a békés tüntetésen, amelyet a CGT szakszervezeti szövetség hirdetett meg a társadalombiztosítási vívmányok védelmében. Párizsban több mint százezer, Lyonban százezer ember vonult fel, de tüntetések voltak Marseille-ben, Bordeaux-ban, Lille-ben és más városokban is. UKRÁN KONGRESSZUS Az Ukrán KP KB szombati plénumának határozata szerint június 19-én kezdődik a párt XXVIII. kongresszusa. A plénum jóváhagyta a párt programjának alapelveit rögzítő tervezetet, s határozatokat hozott Ukrajna politikai és gazdasági függetlenségére vonatkozóan is. EGYÜTTÉLÉS Alakuló kongresszust tartott szombaton Pozsonyban a csehszlovákiai nemzetiségek politikai mozgalma, az Együttélés. A demokráciáért és a nemzeti kisebbségek jogaiért küzdő mozgalom kongresszusa úgy döntött, hogy az Együttélés választási koalícióra lép Szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal. Ezzel nagymértékben megnőtt az esélye annak, hogy a júniusi választások után a magyar nemzetiség képviselőket küldhet nemcsak a szlovák, hanem a csehszlovák szövetségi parlamentbe is. SZÓFIA — ATOMBOMBA NÉLKÜL Bulgária nem rendelkezik semmiféle nukleáris fegyverrel. Ezt a bolgár külügyminisztérium képviselője jelentette ki, az Egyesült Államok szófiai nagykövetségének kérdésére válaszolva. A bolgár válaszról a BTA hírügynökség számolt be. Átváltás Spekulációs hullám járja át Európát, a márkaátváltás kísértete. Mint ebből a pár szóból látjuk: ez a hullám is azon a földön eredt, ahol a Kommunista Kiáltvány. Ám ez a mostani napi, és a távlati história józanságában fogant. Az abszolút optimista — magyarán: renyhe módon bizakodó — keletnémet polgárok szerint gátlástalanul lehet egy az egy (1:1) arányban átváltani keleti márkát nyugatira, mások óvatosabbak. Nyugatnémet bankszakemberek megszeppenve ismerik be az egység sajátos árát, már ők sem 1:1 arányról beszélnek. A realisták — a realistábbjaik sem engedik elhallgattatni magukat: szerintük előbb-utóbb 1:2 lesz az átváltási arány. És most következnek a még realistábbak, ők már azt is tudják, mennyi pénzt váltsanak át hivatalos árfolyamon, és mennyit majdan a leendő fekete kurzuson. Mert a német egyesítés sok mindent megold, de egyetlenegy problémát — a fekete valutapiac kiküszöbölését — egészen biztos, hogy nem. (k—r)