Népszava, 1990. április (118. évfolyam, 77–100. sz.)
1990-04-20 / 92. szám
NÉPSZAVA 1990. ÁPRRILIS 20., PÉNTEK Az Alkotmánybíróságon is végződhet az ügy Hárommillió családnak mondanak föl a biztosítók? Az a hír járja, hogy az Állami Biztosító egyoldalúan felmondja a biztosítási szerződését azoknak, akik a régi helyett nem hajlandók az új, szélesebb körű, ámde sokkal drágább szolgáltatást igénybe venni? Mi igaz ebből? — kérdeztük Calina Bélát, az Állami Biztosító lakossági-, vagyonbiztosítási üzletágának igazgatóját. — Azokat az 1988. szeptember elseje előtt kötött biztosításokat, amelyek lakásvásárlásra, tatarozásra, építésre felvett hitelek fedezetéül is szolgáltak, ez év október elsejével megszüntetjük. A többi, nem hitelfedezetként kötött régi típusú biztosítással 1991. január elsejétől szintén nem tudunk foglalkozni. Ezt a tényt úgy kell felfogni, hogy egy elavult konstrukciójú, régi termékünk gondozását beszüntetjük. — Mi indokolja ezt a lépést? — Tavaly kártérítésként a kétszeresét fizettük ki annak, mint amennyi a biztosítási díjakból befolyt. Ez nem is csoda, hiszen egy 1976-ban kialakított biztosítási formát kellett napjaink folyamatosan inflálódó forintjával kifizetni. — Mi a lényege az új biztosításnak? — Az, hogy a lakás, illetve a benne lévő érték után kötik, így mindenki megtalál- hatja a neki legkedvezőbb lehetőséget. Ha alacsonyabb összegű éves díj befizetésére vállalkozik, akkor egy káresetnél a biztosító is csak ennek arányában, bár új értéken térít. Egyébként az ügyfelek maguk is rájöttek az új szerződés előnyeire. Gyakori ugyanis, hogy már az első beázás utáni kártérítéssel visszakapják az egész éves biztosítási díjat. A régi forma 3,3 millió családot érintett. Több mint kétmillióan már megkötötték az új szerződést, és idén még 600—800 ezer ügyféllel számolunk. Velük szemben igazságtalan lenne, hogy az ő felemelt biztosítási díjukból fizessük azoknak a kárát is, akik még a régi, alacsonyabb biztosítási összegre szerződtek. — Mi lesz azzal, aki nem hajlandó az új biztosítást megkötni? — Mi senkit nem kötelezhetünk erre. Értesüléseink szerint vannak, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel, vagy már átpártoltak a konkurenciához, ahol egyébként ugyanezeket a szolgáltatásokat találják. A biztosítókat felügyelő szervezet ugyanis egységes paramétereket adott ki a lakásbiztosításra, és ettől egyelőre senki sem tért el, sem a Hungária, sem a Garancia biztosító társaság. — Mi a véleménye a kialakult helyzetről a jogi szakembernek? — kérdeztük dr. Novotny Zoltánt, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Jogi Karának tanszékvezetőjét. A Polgári Törvénykönyv kimondja ugyan, hogy a biztosítási szerződést mindkét fél felmondhatja. Formálisan tehát nem jogellenes, mégis a jogi helyzettel való visszaélésnek tartom, hogy a hárommillió családot érintő biztosítási szerződéseket felbontják, hisz ez nagyon sok embert hoz hátrányos, kiszolgáltatott helyzetbe. Amikor az ügyfél megköti a szerződést, nem gondol arra, hogy ezen változtatni fognak, és sehol a világon nincs is olyan gyakorlat, hogy egy biztosító társaság ilyen nagy számban mondjon fel ügyfeleinek. Inkább megtartani igyekeznek őket, nem pedig elküldeni. A mostani helyzetben arról van szó, hogy a biztosító ugyanazt a kockázatot, amit eddig egy díjért vállalt, ezután minimum öt szerződésen belül (épület, vagyon- és üvegkár, felelősség- és balesetbiztosításra bontva), felemelt díjért akarjaviselni. Nem vitás, hogy bizonyos mértékű díjemelés jogos lenne, hiszen egy 1976- os árkalkuláció ma már csakugyan ráfizetéses. Más is lenne úgy a dolog megítélése. De a mostani szituáció a pozícióval, illetve a monopolhelyzettel való visszaélés, hiszen az állampolgár mindenütt ugyanezeket a biztosítási formákat találja, ugyanannyiért. Erről annak idején voltak is vitáink a biztosítási felügyelettel, hiszen a három társaság gyakorlatilag árkartellt alakított. Ez az egész eljárás tehát jogosan sérti az állampolgárok érdekeit, úgyhogy nem tartom kizártnak: az ügy az Alkotmánybíróságon végződik. Bartók Szilvia Egy szál cigarettáért 11 év fegyház Szikrázó tekintetű, alacsony, széles vállú fiatalembert vezetett az őr tegnap a Legfelsőbb Bíróság dr. Bakonyi István büntetőtanácsa elé. Megkezdődött a több emberen elkövetett emberölési kísérlettel vádolt 19 éves Mida Antal, edelényi lakos ügyének fellebbezési tárgyalása. A fiatalembert a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság — alkalmazva a Büntető Törvénykönyv enyhítő szakaszát — 8 évi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Mida Antal a fellebbezési tárgyalás alatt láthatóan bízott abban, hogy a büntetését a legmagasabb bírói fórum lényegesen enyhíti. Talán még arra is számított, hogy az elsőfokon meghatározott, legszigorúbb fegyházfokozatot esetleg börtönre változtatják át, ugyanis akkor a büntetésének a negyedrészét feltételesen elengedhetnék. A megyei bíróság ítéletét dr. Tóth Éva előadó bíró ismertette, s amint felelevenedett a kishíján súlyos tragédiával végződő történet, egyre inkább valószínűtlennek tűnt az enyhítés. Mida Antal, a környék réme, 1989. március 21-én este az edelényi Bódva étteremben ittas állapotban kötekedett több vendéggel, közben elővette a bicskáját is, amivel bizonyítani akarta elszántságát, erőfölényét. A vádlott este 10 óra tájban, az étterem előtt, az utcán, megállította Solymosi Sándort, valamint Balla Lászlót, és cigarettát követelt tőlük. Miután nem kapott, Mida késsel a két gyanútlan férfira támadt és összeszurkálta őket. A felbőszült vádlott először Solymossiba hátulról döfte bele a kését. A sértett a közeli ház falának dőlt, majd sikerült valamivel távolabbra menekülnie. A vádlott az első szúrással nem elégedett meg. Balla Lászlóra támadt és bicskáját a férfi hasába döfte, majd még több szúrással is megsebezte. A súlyos sérülések következtében Bálla László elvesztette eszméletét. Mida Antal ezt követően az ugyancsak sérült Solymosi Sándor után vetette magát és őt is többször megszurkálta. Az útonálló, garázda módon viselkedő vádlottat a közelben levő rendőröknek sikerült megfékezni. A sérülteket a mentő kórházba szállította. Balla életét csak a szakszerű, gyors orvosi beavatkozással sikerült megmenteni. A sérülések miatt Solymosi Sándor halálára is számítani lehetett volna, ha nem kap időben megfelelő orvosi ellátást. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson arra az álláspontra jutott, hogy a vádlott esetében nincs mód a törvénykönyv enyhítő szakaszának az alkalmazására, hiszen a cselekményét a különös kegyetlenséget is megközelítő módon követte el. Mida Antal magatartása a társadalomra rendkívül veszélyes és az elsőfokú bíróság által felsorakoztatott enyhítő körülmények közül mellőzni kell a vádlott büntetlen előéletét és kórosnak vélt pszichés személyiségszerkezetét, ugyanis tisztában volt cselekményének várható következményeivel. Így a legmagasabb bírói fórum, jogerősen, 11 évi fegyházra súlyosbította a megyei bíróság által kiszabott ítéletet. Schmidt Attila Fegyveres támadás egy budapesti közértben Tegnap délután a Budapest, XVIII. kerület Vörös Hadsereg útja 342. szám alatti közértben — amikor egyetlen vevő sem tartózkodott ott — két fegyveres férfi arra szólította fel a pénztárost, hogy adja át a pénztárban található pénzt. A pénztáros viszont becsapta a pénztárgép fiókját és segítségért kiáltott. A két férfi lövéseket leadva menekült ki az üzletből, de többen üldözőbe vették őket. Azután átmásztak a közeli fatelep kerítésén, ahol az ott dolgozóik egyikőjüket elfogták. Az elfogott tettes menekülés közben megsérült, hívták a mentőket. Elmondása szerint a fegyver a társánál volt, akivel egy XIX. kerületi kocsmában ismerkedett meg. Mivel a lövések nyomán eddig becsapódási pontokat nem találtak, valószínűsíthető, hogy riasztó- vagy gázfegyverről lehet szó. A BRFK forrónyom csoportja a XVIII. Kerületi Rendőrkapitánysággal közösen folytatja a nyomozást a másik tettes után (MTI) A masszívum megszólal (2.) SZARVASHALÁL A FALUBAN Oxigén Hajnalban az ember úgy érezte, a nappali fénytől átitatott természet immár elkezdte a csendes visszasugárzást. Világoszöld fátylakat látott, akárha e színnek a sejtelme párolgott volna elő a föld pórusaiból. E korai órákat fenyvesbéli kódorgással töltöttük. A sötét ösvény elnyelt minket. A magas fák oszlopai tömör, szinte fekete tetőt emeltek fölénk, az út mindkét irányban néptelen volt, s félelmesen ünnepélyes. Mintha fejest ugrottunk volna egy hegyi folyóba, úgy áramlott körülöttünk kristályos hullámokban a levegő. S mi, akik eddig a városi bűzben fuldokoltunk, nem az agyunkkal, hanem a torkunkkal és tüdőnkkel reagáltunk erre az élményre: friss, tiszta oxigén, hideg, zöld, mindenfajta élénkítő szernél élénkítőbb, és minden mennyiségben! Van ennél nagyobb kincs? A gyerek érdeklődését felkeltették a fenyőtobozok. Mire valók? Mire én lelkileg kihúzva magamat, a tudás forrását meg nem nevezve, előadtam neki, amit egy szibériai erdész, Makszakov Nyikolaj Mihajlovics mondott el nekem a tojhoni vadonban. A magvak lemezes szerkezetéről, ennek fontosságáról, az újulat esélyeiről, a fenyőrigók „erdőtelepítési missziójáról" és egyéb rejtelmekről. Hogy micsoda finom egy rendszer ez, micsoda tökély, ehhez képest egy svájci óra marék durva kavics csupán. Így ballagtunk oxigénfürdőzve, amikor a lányom furcsa dolgot tett. Szétszedte az egyik tobozt, és széles mozdulatokkal vetni kezdte az erdőt. A mozdulat egészen ősinek tűnt. Honnan tanulta? Vádolok A nap keményen folytatódott. Felkapaszkodtunk a Répáshuta feletti gerincre. Mészégetők dolgoztak ott. A falu olyannak tűnt lent, mint a hegyek védelmébe húzódott nyáj. Egy kemencét, amelyre piramis alakban, nagy és nehéz művészettel rakják fel a nyers mészkövet, 72 óráig kell fűteni az 1200 fokos véghőmérsékletig. Amelyik előtt megálltunk, s amelyet Horváth János mester mázsás hasábokkal táplált, 24 órája gyújtották be. Most, e szeles reggelen már 800 fokos pokol ropogott és bömbölt benne. Bár itt a hegyen éles volt a szél, a kemence torka előtt gyehennás volt az állapot. Horváth János nemrégen keresi ezzel a kenyerét: tíz évig ő volt a Pénzügyminisztérium hármaskúti és csurgói vadászházának vadőre. Az újkor vadűzői — kivált a világ e közép-európai zugában — messze rajzottak a klasszikus ideáltól. Vadölőtől, Bőrharisnyától, Sólyomszemtől, Nyomkeresőtől — alias Natty Bumppótól —, aki tökéletesen együtt élt a vadonnal, csak akkor élt, ha éhes volt, s csak annyit, amenynyire feltétlenül szüksége volt. A teljhatalmú úr ezen évtized alatt Scholz Rezső elvtárs volt, a Pénzügyminisztérium pénzügyi és számviteli főosztályvezetője, katasztrofális pénzpolitikánk egyik kulcsfigurája. Érkezését többnyire távirat előzte meg, amelyet példás tömörséggel fogalmazott meg. Valahogy így: „dátum. Bableves, sztrapacska." Maga a bevonulása minden alkalommal emlékezetes volt. Pikírt, számonkérő, már-már kihallgatásszerű kérdésözön, ami minden apróságra kiterjedt. Minden gyanús volt neki. Mit esznek a háziállatok (melyeknek zöme az ő asztalán kötött ki), kik merészeltek erre járni, kinek etettek be vaddisznókat (nem egyszer előfordult, hogy kilőtte a Faluvégi Lajosnak beetetett vadat, aztán látványosan sajnálkozott). Mikor pisztrángsütés volt, Szilvásváradon „vételezték” a halat — hajszálpontosan anynyit, amennyire nekik volt szükségük —, de kenyeret és hagymát már a vadőrtől kértek. Akinek fizetése tíz éven át havi 4 ezer forint volt. A felesége 1500 forintért takarított és mosott. Márpedig ez nem volt csekélység, mert intenzív üzemeltetés esete forgott fent. Tilalmi időszak? Az rájuk nem vonatkozott! Bármikor, bármit! Még a BM-esek sem mertek szólni neki. Egy napi teljes (és nem is akármilyen) ellátásért 250 forintot sokallt. Egy alkalommal öt teljes napot 400 forinttal óhajtott rendezni. A vadőr és felesége akkor súlyosan kiborult. Hogyan vadásztak? Az első három nap után 250—300 üveget vittem le a boltba visszaváltani — mondta Horváth János. Az utolsó nap aztán, hajrá!ölni, gyilkolni — mert kellett a hús! Elmondhatatlan, micsoda mészárlás folyt itt. Nem vadőr voltam, hanem hentes ... Nem is bírtam tovább. Feladtam. Feleségemnek lehetősége nyílott egy varró kiszben, amivel 6000 forintot most tisztán megkeres. Nekem itt van ez. Behúzódtunk a faluba, megélünk. Szeretném az egészet elfelejteni. A nagyhatalmú Scholz Rezsőt a halál is itt érte fent, a vadászházban. Az ember azt gondolná, ezeknek a förtelmeknek azért most már vége van Rosszul gondolta. A bükki Aranyszarvas Vadásztársaság, 20, erősen exkluzív tagja, 8000 hektáron — természetesen a legjobb területen — változatlanul vadászik. Pénzpataknál a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat most készül felavatni vadonatúj vadászkastélyát. Az exkluzivitás, a külföldiek előtti hajbókolás lankadatlanul folyik. Vadászetika? A kocsiból, útszélről lődözésre az első riasztó példát (első?) dr. Varga József, a Zala megyei pártbizottság éléről, magas pártirányítással ide, a borsodi vezérigazgatói székbe pottyantott vezető vitte véghez. (Aki azóta szintén elhunyt infarktusban.) Itt, a rejteki autóbuszmegállónál kocsijából hanyagul kilépve, a kirándulók szeme láttára, életveszélyes közelségében lőtt agyon egy vadat. Aztán beszólt a CB-n, jöjjenek és gyűjtsék be. És áldozatát meg sem nézve, elhajtott. Tavaly októberben, a szarvasbőgési szezon végén itt, Répáshuta egyik utcáján történt az alábbi eset. Egy hatalmas szarvasbika hosszú ideje odaszokott a faluhoz. A gazdaság igáslovainak istállójánál tűnt fel, és az állatok gondozója nem állta meg, hogy ne vessen neki is egy nyaláb szénát. Szinte már háziállatnak számított, a gyerekek imádták, lelkesedtek érte. A borsodi központ által idevezérelt osztrák vadász, itt az utcáról lőtte agyon. Az állat Polgár Gézáék házának falánál rogyott össze. Az emberek frászt kaptak a dörrenéstől, s amikor kiderült, mi történt, több gyerek sírógörcsöt kapott. Valaki be is jelentette az esetet, miután lakott területen a fegyvert elővenni nem ajánlatos, kibiztosítani nem szabad, elsütni pedig életveszélyes és szigorúan tilos! Az apparátus azonban nyomot tévesztett. Később aztán azt kezdték el firtatni, vajon ki jelentette be? Igen , még mindig itt tartunk! Hóvihar Április 8-án, szent választás napjának éjszakáján, az előző írásban már emlegetett Hoffertaler Lajos erdész két munkatársával szolgálatban volt. Felváltva vigyázták minden éjjel azt az értékes tölgymakkültetvényt, amely a vaddisznók garázdálkodásának kedvelt célpontja. Az idő gonoszra fordult ezen a napon. Az ónos eső délutánra hóra váltott, a szél bőszülten huhogott és vijjogott, mintha a környék összes boszorkánya itt adott volna egymásnak találkát. Az emberek utóbb elmondták, az éjszaka milyen keservesen telt. Kitartottak, nem mertek mozdulni, bár a vad a „sok zajú” időben fokozottan óvatos, mert nem tudja, melyik jelenti a veszélyt. Gémberedetten tértek haza. Ez a reggel semmiképp nem volt hétköznapinak nevezhető — bár egy szürke munkanapra virradt. A reményteljesen lombosodó fiatal nyírfák, a virágzó vadmeggy- és kökénybokrok, a zöld fű, fehér paszományt kaptak. A hófoltosan fagyosfriss tájban remegtek (majd azt írtam: vacogtak) az ágak. Mit sugallt ez a kép? A végeredményt még nem tudtuk, az ország különböző pontjain, szellőzetlen helyiségekben, elcsigázott számlálnokok számlálták a voksokat. De valami már megszületett. Megszületett a magyar demokrácia! Akár az első rügyek, virágok és fűszálak. Megmaradnak? Elfagynak? Mindenesetre: szép jó reggelt adjon Isten — Magyarország! Bárót! Szabolcs (Következik: Megyen a hegyen a turista) Új vadászkastély, ledózerolt előtérrel, és megbillent, pejoratív értelmű táblával (Honnan, hová ömlik a Pénz-patak?) Horváth János „exvadőr” jelenleg mészégető: - Nem vadőr voltam, hanem hentes! Nem bírtam tovább . .. A szerző felvételei 11