Népszava, 1990. április (118. évfolyam, 77–100. sz.)

1990-04-06 / 81. szám

NÉPSZAVA 1­9­9­0. Á­P­R­I­L­S 6., PÉNTEK ________________________________________________________________ Folytatása — remélhetőleg — következik Megújult klinikák Kifogástalan kivitelezés, határidőcsúszással — Jövőre elkészül a szívsebészet — Épül a transzplantációs központ Csupán a napokban lesz az ünnepélyes átadás, de a szó­ban forgó intézetek már hó­napok óta működnek. A Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem rekonstrukció­ja keretében megújult a Neurológiai, a Pszichiátriai és az Urológiai Klinika föld alatti folyosóval csatlakozva a többi épülethez, valamint a hatezer adagos központi konyha és az úgynevezett külső klinikai telep közmű­vei is. A rekonstrukció, illetve az egyetem fejlesztése — aho­gyan Zalatnai Lajos műszaki főigazgató-helyettes elmond­ta — először 1968—69-ben került napirendre, vérmes reményeket fűzve a Kossuth akadémia bekebelezéséhez, amiből ugyan semmi sem lett, de valami elindult. Fel­épült a diákszálló, az I. Szemklinika, a Nagyvárad téri Elméleti tömb és elha­tározták a külső telepen le­vő, összesen 1300 ágyas kli­nikák rekonstrukcióját. Ma­ga a döntés 1981-es keltű. A következő két évben elké­szültek az orvos-szakmai programokat is felölelő ta­nulmánytervek. Új diagnosz­tikai egységet, műtőblokkot is tartalmaztak, ám ezekre már akkor sem volt pénz. 1983-ban kezdték el a re­konstrukció első ütemébe tartozó, említett épületeken a munkálatokat. Az átmene­ti — csaknem ötéves idő­szakra — az urológia a Má­ria utcai Szemészeti klinika épületébe, a pszichiátria a délpesti Jahn Ferenc kór­házba költözött. Egyedül a neurológia maradt régi he­lyén, pontosan annak egy szárnyában, mindössze egy ajtónyira az építkezéstől. A költözködések, illetve az építkezés közegében fo­lyó munkától megviselt sze­mélyzet ma örömmel veszi tudomásul a merőben meg­változott viszonyokat, a fej­lett európai betegellátást idéző színvonalat, légkondi­cionált műtőiket, a zsúfoltság megszűnését, az urológián fürdőszobás kórtermeket. Közérzetüket ezúttal kivi­telezési hiba sem rontja. Kifogástalan munkát végzett a Szolnok megyei ÁÉV. De a szinte kötelező határidő­­csúszás itt sem maradt el. A kivitelezők mentsége, hogy a régi épületek bontása, fel­tárása sok meglepetéssel szolgált, váratlan üregekkel, meggyengült födémmel, és a beruházó időnkénti fedezet­­hiányával. Végül is egymilliárd forin­tos költség árán a SOTE je­lentős lépést tett a moderni­zálásban. Amit semmiképpen sem lehet befejezettnek te­kinteni. Azért sem, mert im­már harmadik ütemben foly­nék és jövőre elkészülnek az Ér- és Szívsebészeti Kli­nika munkálatai. Egyelőre csak makettben látható a 180 —180 ágyas belgyógyászat és (műtő- és diagnosztikai hát­térrel) sebészeti klinika új épülete, amihez — mai szá­mítással — hárommilliárd hiányzik. Épül viszont 1993 első fél­évi határidővel a belső tele­pen, a Baross utcában 1,8 milliárdos költséggel a transzplantációs klinika, ahol nefrológia, (vesegyógyászat), általános sebészet, központi laboratórium és röntgen is működik majd. Mégis, mindent egybevetve a SOTE intézményeinek alig 25—30 százaléka nevezhető korszerűnek. A többi nap­nap után produkálja nyolc­vanéves átlagéletkorának tüneteit, zsúfoltságát, csőtö­réseket, az elavult gépi be­rendezések üzemzavarait. Ami méltán sürgeti a re­konstrukció folytatását­ , (lukács) Prohászka Imre felvételei az Urológiai Klinikán és a központi konyhán készültek. Az 1940-es években még mű­ködött felső leányiskolák mintájára, a következő tan­évtől, háziasszonyképző indí­tását tervezi a Fővárosi Ta­nács művelődési és sportfő­osztálya. Az új iskolai for­mát azok számára hirdetik meg, akik nem kívánnak szakmát tanulni. A háziasz­­szonyképző tanterve már el­készült: a diákok csecsemő- és gyermekápolást, korszerű konyha-, illetve háztartás­technológiai ismereteket, gépírást tanulnak. Az óra­rendben a viselkedés-, illet­ve a lakáskultúra, a táplál­kozás-élettan ismerete is he­lyet kap. Szűcs Miklós, a főosztály középfokú nevelési és okta­tási részlegének vezetője el­mondta, hogy nem csö­kkent az érdeklődés a gimnáziu­mok iránt, az egyik legnép­­szerűbbike a két tanítási nyelvű gimnázium. A közgazdasági szakközép­­iskolák esetében elsősorban a külkereskedelmi ügyinté­ző, illetve a számítástechni­kai programozó szak iránti érdeklődés rendkívüli. Az egészségügyi szakközépiskola viszont továbbra sem tarto­zik a legvonzóbbak közé. Itt még 200 tanulónak lenne hely. (MTI) A magánimportból származó sokféle típusú nyugati sze­mélygépkocsi nehéz helyze­tet idéz elő az alkatrészellá­tásban. A gondok enyhítésé­re törekszik az Autótechni­ka Vállalat. Mint dr. Halla László vezérigazgató el­mondta, a spanyol Sernauto elnöke, Escuredo úr nemré­giben azért jött hazánkba, hogy mind az alkatrészel­látás bővítésében, mind pe­dig a szervizhálózat fejlesz­tésében részt vegyen. A ma­gyar vállalat legfőbb célja, hogy olyan alkatrészbankot hozzon létre, ahol évjárat és alvázszám alapján gyor­san pótolható az alkatrész. ,,Meghalt Mátyás király...” (VII.) Oda az igazság!... De melyik? Virágvasárnap lett rosszul, 1490. április 4-én. Napjaink­hoz hasonló időjárás lehetett ötszáz éve is. Bonfini, Má­tyás udvari történetírója ír minderről. Mátyás pompát, ünnepségeket kedvelő ki­rályként élt az általa meg­hódított Bécsben, bár a tele­ket Budán és Visegrádon töltötte. A köszvény kínoz­ta, a téli időszakok az 1480- as évek közepétől csaknem mozdulatlanságra kénysze­rítették. Miként a tornászok ízületeit elkoptatja a sűrű erőkifejtés, őt a sok lovag­lás, a lovon való bajvívás tette beteggé. Ízületei meg­dagadtak, takarókba bugyo­­lálva ült naphosszat. Apja tapasztalatai nyomán ő is lehetőleg télen vállalt na­gyobb csatákat, mert akkor nem szívesen harcolt­ a tö­rök. De tevékeny volt, talál­mányain tűnődött, leveleket diktált. (Az ő nevéhez fűző­dik a huszárság szervezése.) Talán egyszer több isme­retünk is lesz arról a végze­tes napról. Idézzük Bonfi­­nit: „Virágvasárnap (április 4.) az összes követ, pápai le­gátus és valamennyi főrend kíséretében gyaloghintón vi­tette magát a vár erkélye alatti emelvényre, melyet erre az alkalomra előző nap emeltetett... Haja rendezett és fésült; arca derűs. Pom­pás felszereléssel állított itt oltárt a virágvasárnapi szo­kásos szertartáshoz ... Hihe­tetlen türelemmel mintegy hat óra hosszat tartózkodott ott. Az istentisztelet végez­tével a trón elé hívatta a velencei követet, lovaggá ütötte, aranyos ruhával és felkantározott lóval ajándé­kozva meg nagy tisztesség­gel elbocsátotta.’’ (Korábbi ellentétet simított el ezzel.) A továbbiakban sűrítve lás­suk, mit jegyzett föl még Bonfini. E hosszú idő alatt éhes lett, reggelit sem evett, mert rossz volt a gyomra. (!) Visszatérve a palotába, hogy erőtlenségét elmúlassza, „Pé­ter kulcsárral ph­enős fügét hozatott. Ez azonban állott, romlott volt. Mikor a király megízlelte, úgy felháborítot­ta az ostoba kiszolgálás, hogy haragra lobbant. Eközben érkezett meg a királyné ...” Anélkül, hogy ítélkeznénk, lássuk a tényeket: 1. Hat óra egészséges embert is kitik­kasztana! 2. Előzőleg rossz volt a gyomra . . . Erről a fölszolgálónak tudnia kel­lett! Ekkor adta Péter kul­csár­a romlott fügét!? Ez az, ami hihetetlen! Ilyen hely­zetben százszor is megvizs­gálják, mit adnak a király­nak. (Persze, ha csak nem szándékos a dolog!) 3. Ivott, rosszul lett... 4. Gutaütésre gyanakszanak — utólag! —, ami nem lehetetlen. Bár han­gos jajgatást jegyeztek föl, Istent, Jézust hívta hango­san. A görcsökben néha el­vesztette az eszméletét, az­tán ismét magához tért. De nem szólt! 5. Jajgatni, Is­tent emlegetni tudott? (Sze­­rémi György szerint bizo­nyos főemberek ágyékba szúrták, azért kínlódott-jaj­­gatott három napig.) 6. Csak Beatrix próbálta itatni. Mi­vel? 7. Bonfini: „A király pedig mindinkább növekvő fájdalmában nyög, ordít, mint az oroszlán; magával a halállal küzd . . . Egész éjjel hatalmasan fel-felbődült...” 8. Mindez nem a szokványos gutaütésre utal. . . Harmadnap, április 6-án hajnalban hunyt el. (Még el se temették, Itáliában azt híresztelték, hogy a királyné mérgeztette meg. Tény s kül­földi történészek szerint is, többeknek igen jókor jött Mátyás halála!) Nem vitat­juk, a körülmények ellenére sem bizonyos, hogy a füge mérgezett volt. Azonban ügyei csakugyan döntő for­dulathoz érkeztek. A trón­utódlást érintő közeli tár­gyalások előtt halt meg hir­telen. Fia már szerződés szerint — per procura — házasságot kötött Bianca Sforza milá­nói hercegnővel.­­E házassá­got a pápa csak 1493-ban bontja föl. Corvin János fe­lesége Frangepán Beatrix lesz, Erzsébet lányukat meg­mérgezik, Kristóf fiukat szintén. Corvin János fiata­lon meghalt, özvegyét új fér­je halálra kínozza!) Már pápai határozatot közölt Mátyással Pecchinoli pápai legátus arról, hogy rokonát, Dsem herceget megkapja. Lehetőség nyílt végre, hogy török főurak támogatásával helyezze vissza trónjára a magyar király! (Tehát a szultáni öcs, Bajezid is fi­gyelt és félt! Néhány év múl­va Dsemet is megmérgezik.) Már megkezdődtek a tárgya­lások Miksa római királlyal, akiben Mátyás bízott. (III. Frigyes fia volt.) Már a sza­bad királyi városok, főurak, főpapok fölesküdtek Corvin János trónörökösre, akinek 1490-ben, hercegként 30 vár, 47 mezőváros és 1000 falu volt a birtokában. Azt állít­hatjuk, hogy Mátyás nagy tervei közül szinte vala­mennyi a megvalósulás kü­szöbéhez érkezett! (Termé­szetes, ha nem számítjuk, hogy ő is német—római csá­szár akart lenni.) Vagyis nemcsak halálának hirtelen volta, a tünetek, az előzetes híresztelés közeledő halálá­ról, az utólagos szóbeszéd, hanem az időpont is elgon­dolkodtató! Teke Zsuzsa, a kitűnő történész, a napok­ban megjelent új könyvében — Mátyás, a győzhetetlen király — azt írja, hogy leg­kevésbé Beatrix érdeke volt Mátyás halála. Ez „szelíd” nézőpont. Ha­­Beatrix ural­kodni akart a trónon, már­pedig azt akart (Ransanus küldetése !)a, igenis addig volt érdeke Mátyás halála, amíg a király nem biztosítja fia trónöröklését. Tehát a ki­rályné sem vonható ki azok közül, akiknek haszna szár­mazott a király akkori halá­lából!... Természetesen, mindez kérdés, kérdés is! „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” írtuk cím­nek e szólásmondást, s ki­egészítettük azzal: de me­lyik? (E közmondást először Bogáti Farkas Miklós jegyez­te le. Heltai Gáspár megbí­zásából Görcsöni Lantos Ambrus 1581-ben verses tör­ténetet írt Mátyásról, melyet végül Bogáti fejezett be. Versének részlete mutatja, miként vélekedett a király­néról.) „Im még Beatrixet nem vette vala Jámbor ma­gyar királyok nyomát tartá (...) Egy olasz asszonyért ím mint változék Magyar er­kölcsökből olaszba öltözék”. Igaz, nemcsak a humanis­ta szellem, a reneszánsz esz­meiség áradt be délről, ha­nem ahogy ma mondanánk: szabadosság is. Itáliában nem volt titok Beatrix apjá­nak, Ferdinánd nápolyi ki­rálynak törvénytelen szár­mazása. Csakhogy ott, ha nem is volt előny, hátrány­nak sem számított. A méreg, a tőr úgyszólván hozzátarto­zott a politikához. S ha úgy vesszük — s ez inkább tűnő­dő kérdezősködés —, akkor Mátyás apja is törvénytelen — legalábbis kétes — szár­mazású volt. Volt-e jelentő­sége annak, hogy két tör­vénytelen származású apa gyermeke ült házaspárként a magyar trónon? Mivel Beatrix meddő volt, ez ha­mar kiderült — ha már elő­re nem tudták?! —, uralko­dásukat csak történelmi fin­tornak vették az igazi kirá­lyi felmenőkkel rendelkező uralkodók? (Itt jegyezzük meg, a sokszor ellene szö­vetkező Újlaki Miklósnak, amikor már bosnyák király­­lyá tette, Mátyás megmosta a lábát! Vajon miféle érzés, indíttatás miatt?) A választ nem tudjuk, ám mindezek is Mátyás igazságai közé tar­toznak, s egyúttal titkai kö­zé is. Befejezésül válaszolnunk kell a fölírt címre. De előbb még hadd csempésszünk ide néhány kérdést. Például azt, miért akart Bakócz Tamás pápa lenni? Aligha csak ma­gától jutott eszébe a jobbágy származású, tehetséges fia­talembernek. Jelen volt uralma csúcsán lévő Mátyás kancelláriáján, hallhatta a király elgondolásait. Márpe­dig Mátyást ekkor — 1485 után — már világosan látta, miféle föltételek szükségesek ahhoz, hogy királysága fönn­maradjon és erős is legyen! Trónutódlását erősítő, jó há­zasságot kell kötnie fiának, jóban kell lenni a pápával és lehetőleg a környező ural­kodókkal. (Az csakis akkor sikerülhetett, ha Miksával megegyezik. Ebben pedig bí­zott.) Tehát az ország hely­zete, királyi művének sorsa függött mindezektől. Azzal is javultak volna fia esélyei, ha sikerül visszahelyezni trónjára Dsem szultánt. (Megszerzéséért régóta küz­dött, sok pénzt áldozott rá.) Persze, a legjobban akkor lett volna biztos esélye Cor­vin Jánosnak a magyar trónra, ha Mátyás német— római császár is lesz. Har­minckét éve ült trónon, mindezt pontosan fölmérte, ám fölmérték mások is! (Láthatjuk napjainkban, hogy a hatalomért még a legértelmesebb emberek is kifordulnak önmagukból, hát akkor mi minden történt ki­rályi trónokért?!) Mi volt végül is az igaz­ság, ami „oda” lett? Tán a legfőbb igazsága: az ország belső rendje olyan erő, amely kifelé is sugárzik! Olyan minőségi állapot, amire napjainkban is szük­ség volna. Ez az igazság öt­száz éve „oda”, de talán most van esély a megvalósí­tására. A pompát sem öncé­lúan kedvelő — könyvszere­­tetben és -gyűjtésben világ­­viszonylatban is páratlan —, nagy műveltségű, humanis­ta, öt-hat nyelven beszélő Mátyás király igazsága az volt — egyszerűsítve! —, hogy nagyobb emberségtu­datban és biztonságban ve­­rítékezhetett a jobbágy! Fej­lődött az ipar, a kézműves­ség, a városi polgárság, na­gyobb lehetőségekhez jutott a kis- és köznemesség. A legfőbb igazsága abból kö­vetkezett, hogy tehetségét és királyi hatalmát az ország érdekében használta. Egy­szerre volt bölcs államfő, ra­vasz diplomata, kitűnő had­vezér és nagyszabású mecé­nás. Bonfini már minden érdek nélkül — II. Ulászló uralkodása alatt vetette pa­pírra Mátyást dicsérő sorait! —, Mátyás halála után írta, hogy a nép, éppen úgy, mint a nemesség, visszasírja, mert félelem és zűrzavar „ural­kodott” az országban. Fizet­nének még több adót is, csak támadna föl Mátyás király! Megborzongtatta őket a jövő. Az elkövetkező évszázadok megmutatták, hogy ez az or­szágos látomás már érzékel­tette 1514-et, illetve Mohá­csot! Nem legenda volt tehát Mátyás király igazsága, ha­nem az újjászületett ország valóságából következő tény. Mátyás és országa nemcsak földrajzilag volt Európa kö­zepén, hanem törekvéseiben, szellemében is Európa egyik központja volt! Nagyságát, és erre büszkék lehetünk, végül is nem hódítások, ha­nem alkotások, ma is kife­­jezhetetlen értékű könyvek, a corvinák hirdetik mind­örökké.­­ Már halála esztendejében emlékdalt szerzett róla is­meretlen költő. A kilenc sza­kaszból álló vers utolsó négy sorát idézzük: Királok kezeit lél­te hatalmas, És nagy igyeknek diadalmas, Néped kezeit nagy bizodalmas: Légy úristennél immár nyugodalmas. KISS DÉNES 11

Next