Népszava, 1990. május (118. évfolyam, 101–126. sz.)
1990-05-02 / 101. szám
A negyvenhárom év utáni első szabad választásokat követően Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke alkotmányos kötelezettségének eleget téve május 2-án délelőtt 10 órára hívta össze az új Országgyűlés alakuló ülését. A második nap jelentik be a kormányalakítási megbízást. » (Parlamenti összeállításunk a 4. oldalon) SZERDA, 1990. MÁJUS 2. 118. ÉVFOLYAM, 101. SZÁMÁRA 5,60 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK LAPJA ALAPÍTVA 1873-BAN Európa pitvarában Törvénykezők és a nemzet képviselői! Önök közül sokan meghatottan állmaik, szorongva figyelnek, mások diadalittasan mosolyognak az ország házában. A diadalittasoktól félek, a szorongóknak drukkolok, a meghatótokat bátorítanám. Nem pusztán saját szándékaik és képességeik, hanem az ország, a nemzet akarata juttatta önöket oda, ahol vannak, felelős munkára, számot vetni azzal, hogy hol vagyunk, hová jutottunk és merre induljunk. Valami bevégeztetett és valami elindul, valahová eljutottunk és valahova elindulunk ma. Ady szavaival élve: „Annyi, csak nyomorúságában variált a tűrés-leírásaiban ,ugyanazon Magyarország után, mintha mégiscsak eljutottunk volna most már egy másféle Magyarországhoz. Nem biztos, csak nagyon valószínű, mert itt Európa sok ajtajú pitvarában, ahova Keletről, Nyugatról, minden oldalról söprik át s be a szemetet, semmi sem biztos.” Európa „sok ajtajú pitvarában” egy nemzet vár, keresi helyét, hisz és hitetlenkedik egyszerre, bízik és tele van kétségekkel ugyanakkor. Hatalmas a nyugtalanság, és hadd idézzem ismét Adyt, mert igaz a mai viszonyainkra, a magyarság mai lelkiállapotára: „Ma Magyarországon, hála istennek, senki sem csöndes és elégedett, de harcot hirdet mindenki, akit a múlt el nem puhított és fogyasztott. Az úgynevezett értelmiség, ha gyorsan nem jön a változás, nihilistább lesz a legnihilistább, a legrosszabb értelmiségnél. „Vak és megérdemli a vesztét, aki azt hiszi, hogy ez az új robbanó Magyarország olyan kezes lesz, mint a régi.” „Ez a mai robbanó Magyarország már tudja, hogy az ellenség itt benn van, s hogy evvel az ellenséggel le kell számolni.” Legfőbb belső ellenségünk az előítéletes megosztottság, a határtalan gyűlölködés, a végletes ítélkezés, a leszámolás politikája, a politikába oltott „lármás együgyűség”, amely mindeddig nagyrészt osztályrészéül jutott e jobb sorsra érdemes országnak. Végre győzött Magyarországon egy „intellektuális forradalom”, a „magyar szellemi erupció”, amely talán „kissé sok lávát öntött ki. Ez a sok láva még azokat is el találta önteni, akik valamikor, valakiknek, és forradalmároknak ígérkeztek. Ez ugyan szomorú dolog, de igazság nincs a földön, s hogy kívánhatnánk igazságot a forradalmaktól, amelyek alapjában csak a konok reakció büntetései?” — írta Ady az „új Magyarország” születését remélve, vágyva a századelőn. Most is egy új Magyarország születését várjuk, reméljük. Bízzunk abban, hogy mai reményeink és az új Magyarország megvalósulása közé nem fog iktatódvi két világháború, két, az országot és a nemzetetszétdaraboló békediktátum, rettegett fehérterror és több mint negyven évre ránk erőszakolt bolsevik diktatúra, történelmi zsákutca. Bizalmunknak van alapja. Azt, hogy félelem — de nem aggodalom — nélkül, szabad szóval és „fedetlen arccal” ébredhetünk reggelente, önöknek és a nemzet akaratának köszönhetjük. Bizonyos, hogy soha magyarabbul, bátrabban, okosabban nem ébredt föl még a magyar géniusz. Soha nem látta világosabban helyét a világban, Európában, a történelemben, soha nem tervezte meg racionálisabban a választott jövőt, mint most, az elmúlt két év alatt. És most végre nem kell — reméljük — szabadságharcot folytatnunk, megalázó nemzetközi diktátumok kényszerét elfogadnunk. Ebben a higgadt széttekintésben azért nem árt ismét Adyra is figyelnünk. „Túlzások vannak, persze, hogy túlzások is vannak, jönnek divatból, erkölcstelenségből, gyengeségből a valakikhez a senkik ..., kihasználják vagy kihasználnák ezt az ez idő szerint még csak valószínű diadalt. Én jobban utálom őket, mint a régieket, az ügyes aggokat, a jóhiszemű nullákat.” Új törvénykezők és képviselők! Az új Magyarország politikusai! Azt várja önöktől az ország nagy része, hogy végre „annyi gyalázatos és szégyenteljes alku után” önök megcsinálják „a nagy söprést ebben a nagy, sok szemetű pitvarban”. Túlméretezett lelki forrongásban élünk, „hitetlen hit” mardos belülről, az, amit ugyancsak Ady „szkepszissel vegyes nagy hinni akarásunkkal” „lelki megalomániának” nevez. A magyarság „lelki megalomániája”, nagy „sokatakarása’”, hitetlenségbe oltott hite, a magyar lelkeknek e példátlanul heves, okos, de egyeseknél gyűlölködésbe hajló forradalma veszélyeknek van kitéve. Az új törvényhozók egyéni és kollektív felelőssége a lelki bajok, az erkölcsi és kulturális veszélyek elhárítása, a hitetlenség akaratot és politikai merészséget visszafogó erejének csökkentése. A helyzet veszélyes önmagában, mert zavaros, mert még forrongó és kialakulatlan, éppen úgy, mint ahogyan a századelőn, Ady Magyarországában: „A mai Magyarország túlméretezett lelki forrongását, ifjúságunk kielégíthetetlen kultúrszomjával, szkepszissel vegyes nagy hinni akarásával, lelki megalomániának nevezhetnénk. Minden ellenünk van, amilyen institúció csak létezik, aki csak valamit számít, mindenféle hagyományokon nyugvó hatalmi érdek, minden hivatalos személyiség, mivel más irányban dolgozik, mint az új Magyarország elkeseredett, harcra kész ifjúsága, írói, költői, művészei, szociológusai és maroknyi polgári forradalmára. Azok a problémák, amelyeket a boldogabb Nyugat rég megoldott, és azok, amelyekkel ott is csak most kezdenek birkózni, itt egy hatalmas tohuvabohuban gabalyodnak össze.” Az önök felelőssége is, új törvényhozók, hogy az a sokféle akarat — a nemzet és az ország szintjén — mégiscsak egy irányba hasson, vigyen bennünket előre. Ez az önök felelőssége, az akaratok integrálása, az erők egyesítése, a tohuvabohuból kivezető irány meghatározása és elfogadtatása a nemzettel. De nemcsak okos politikai programokra, hanem lelki tisztulásra, hitünk és bizakodásaink megerősítésére is szükségünk van, mind a tizenötmillió magyarban. Közös erkölcsi és lelki kötelességünk, mert „Nekünk még azt a hitet is magunknak kell megszerezni, amelyet később magunk vetünk el. Nekünk egyes-egyedül kell gondoskodnunk legszükségesebb, legemberibb lelki táplálékunkról, arról a vastartalmú zöldfőzelékről, amelynek optimizmus a neve. Nekünk először hinnünk kell abban, hogy vannak reménységarkánumok, azután bele kell zuhannunk a kétségbeesésbe, majd — titokban — mégis hinnünk kell újra.” Azt hiszem, tényleg ilyenek vagyunk, amilyennek Ady jellemez minket. Változtathatunk és változtatnunk kell ezen nemzeti jellemünkön, politikai karakterünkön, egyaránt vállalva magyarságunkat Európában és vállalva az európaiságot Magyarországon. A kívánatos példát, a vonzó politizálást önöknek kell felmutatniok a nemzet színe előtt. Ehhez szabjátok politikai tetteiteket, új törvényhozók! Ez csak növeli felelősségetek, nem feledve Ady sorait..........ez a magyarság azért élt eddig, mert tovább kell élnie”. BIHARI MIHÁLY Éjjél a ligetekben. Kísérleti majálisok• •6%l Zsúfolásig megtelt a Városliget — Ellenzéki fórum a Népligetben — Méregdrága sör és virsli — Szolidaritási gyűlések országszerte Több százezer résztvevővel kétnapos centenáriumi majálist rendezett a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége a Városligetben. Hétfőn emlékkövet avattak a 100 évvel ezelőtti, első budapesti május elseje színhelyén. Kedden délután átadták az MSZOSZ Művészeti-Kulturális Díjait. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája a Népligetben szervezett programokat. Országszerte politikus, illetve politikamentes rendezvényeken ünnepelték május elsejét. Gazdag programmal várta az érdeklődőket hétfőn, a centenáriumi majális első napján a Városligetben a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége. A sajtóutca, valamint a kirakodó- és kézművesvásár mellett déltől egyebek között a központi színpad és a Szakszervezetek Központi Művelődési Házának gyermekszínpada kínált látnivalókat; a pódiumokon késő délutánig egymást váltották a színi előadások és a különféle zenekarok, előadóművészek. A Szakszervezetek Országos Nyugdíjasválasztmányának képviselői a nyugdíjasok sátrában szolgáltak tanácsadással társadalombiztosítási, szociális és egészségügyi kérdésekben. Hétfőn délután — mintegy kétszáz érdeklődő jelenlétében — emlékkövet avattak a Városligetben a 100 évvel (Folytatás a 3. oldalon) Vidám erőpróba a felvonulási téren, az egykori országos demonstrációk helyszínén Kegyes András felvétele Habsburg Ottó Budapesten Kedden este, az Országgyűlés díszvendégeként, küldöttség élén Budapestre érkezett dr. Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottságának elnöke. Fogadására a repülőtéren megjelent Kéri Kálmán, az Országgyűlés korelnöke, az MDF képviselője, dr. Keresztes Sándor, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, valamint Torgyán József, a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciójának vezetője. Dr. Habsburg Ottó részt vesz az Országgyűlés szerdai ülésén. Ellenzék a Vörös téren Kifütyülték Gorbacsovékat Betiltottak minden nyilvános rendezvényt Moszkvában ? A vártnál lényegesen kevesebb résztvevővel, a korábbiakhoz képest némileg szerényebb, a gigantomániás külsőségeket mellőző május 1-jei megmozdulást rendeztek a hivatalos moszkvai szakszervezetek a Vörös téren. A nagygyűlést és az ezt követő felvonulást a Lenin mauzóleum mellvédjéről megtekintette Mihail Gorbacsov elnök és Nyikolaj Rizskov kormányfő. A rendezvényről — a korábbi gyakorlattal való szakítás jegyében — a szovjet tévé mindössze másfél órás közvetítést adott. Nyilván nem csupán a véletlen műve, hogy a demokratizálás, a reformok hívei a közvetítés befejezése után értek a mauzóleum elé. Az egyenes tévéadás után érkeztek a mauzóleum elé az alternatív szervezetek képviselői, akik— szemtanúk szerint — a szovjetre(Folytatás a 2. oldalon) Nem lehet tudni a tendenciát Kivándorlók és hazatelepülők Magyarországra két évvel ezelőtt 801 külföldön élő honfitársunk települt haza, tavaly viszont már 1207-en döntöttek úgy, hogy életüket köztársaságunk 93 ezer négyzetkilométerén folytatják. A Belügyminisztérium statisztikája azt is elárulja, hogy a kitelepülések száma évek óta 1600 körül mozog. Az eddig engedélyezéshez, kérelmezéshez kötött kivándorlást és hazatelepülést a tavalyi törvénymódosítás teljes egészében felszabadította. Ha úgy tetszik, „szabad a vásár”. A jogi változások nem csupán az ügyintézés, hanem a statisztikai gyűjtés rendjét is megváltoztatták. A tárca például az ország 151 rendőri szervétől csak félévente kéri be a kivándorlási és a hazatelepülési adatokat 1990. január elseje óta. Következésképpen e pillanatban semmiféle tendenciát nem tudnak megállapítani az illetékesek, hiszen ehhez adatok kellenének. Így tehát halovány elképzelésünk sem lehet arról, hogy demokráciánkban mennyire bíznak polgáraink, s mennyire reménykeltő rendszerváltásunk folyamata a határainkon túl élő magyarok számára. A Veszprém, Hajdú-Bihar és Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányságon érdeklődésünkre hasonlóan reagáltak, mint a belügyben: féléves adatgyűjtés van, tehát semmiféle tendenciáról nem tudnak beszámolni. Győr igazgatásrendészetén nagyobb sikerrel jártunk. Győr városából és vonzáskörzetének 197 ezer lakosából január elsejétől április 27-éig 18 magyar állampolgár jelentette be kivándorlási szándékát. Valamennyien hozzátartozóikhoz készülnek kitelepülni. A vakvilágba senki sem indul el. Lehet, hogy nem jó(Folytatás a 7. oldalon)