Népszava, 1990. május (118. évfolyam, 101–126. sz.)
1990-05-04 / 103. szám
NÉPSZAVA 1990. MÁJUS 4., PÉNTEK Öttag nem döntöttek a kilépésről Az utolsó szó a tagságé Bár lényegesen kulturáltabb mederben, mint egy héttel ezelőtt, tovább folyik az a párbeszéd, melyet a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok és szakszervezetük (a KVDSZ) vezetői között indult. Kiváljon-e a tagozat a Medosz-szövetségből, vagy sem? Ez a kérdés és a tét. Április 19-i számunkban tudósításban adtunk hírt a kérdést szenvedéllyel vitató szakszervezeti intézőbizottsági ülésről. Igaz, volt, aki szemrehányást tett a szakszervezet titkárának, hogy miért engedett oda újságírót, a többség viszont örült, hogy a tagság is megismeri vélt vagy jogos problémáikat. Cikkünkben azt is közöltük, hogy Czirmay Tibor, a Medosz-szövetség főtitkára szerint az igazgatósági szakszervezeti bizottságok úgy tűnik, megfogadták, hogy a szövetséget, vagy saját szakszervezetüket bírálók ne egymás háta mögött, hanem szemtől szembe mondják el véleményüket. Az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) szakszervezeti bizottságának ülésén Szegeden — bár nem az szb meghívására — már ott volt Rózsa József, a KVDSZ titkára is. — Mi nem vagyunk Medosz-ellenesek — hangsúlyozza Furák András, akinek a vízügyi igazgatóságok szbtitkáraihoz szóló „baráti találkozóra” hívó levele alapján vitatták meg a kiválás lehetőségét. — Bennünket most az foglalkoztat, ha a rendszerváltás nyomán a minisztériumban változás lesz, legyünk tárgyalóképesek, ne kerüljünk lépéshátrányba azért, mert a 12 vízügyi igazgatóság nem készült fel a sajátos érdekvédelemre, a partneri kapcsolatokra. — Elfogadhatatlan ez az érvelés — állítja Rózsa József, a KVDSZ titkára. — Ki feltételezi, hogy a leendő minisztérium majd egy sor szakszervezettel külön-külön tárgyal? Mi az egységben, a szolidaritásban látunk nagy erőt. Végre van már a szakszervezetünknek programja, ami megvitatható. Hozzájutunk információkhoz az állami munkáról, bár ez az átmeneti állapot meglehetősen bizonytalan és sokat árt a szakszervezeti munkának. De éppen a zűrzavaros helyzet miatt tartom fontosnak az egységet. Megértem, hogy az emberek türelmetlenek, mert bizonytalanságot látnak maguk körül, de nem hiszem, hogy a KÖVIZIG-ek által elképzelt „önsegélyző egyesület” igazi szakszervezeti érdekvédelmet hozhat. — A jelenlegi helyzet senkinek sem használ — véli a szegedi KÖVIZIG szb-tagja, Siposné Katalin, aki a szociálpolitikáért felelős. A kilépésről nem döntöttünk még, majd a tagság megteszi. De mert az átalakulás minden területen változásokat hoz, nekünk is ahhoz kell alakítani a munkát. — Számunkra is kellemetlen ez az egész hercehurca — folytatja Jancsó János, a termelésirányítás főbizalmija. A változtatást mi már 1988-ban is szóba hoztuk, mert az emberek általában vízügyellenességet tapasztalnak és határozottabb saját érdekvédelmet követelnek. Mióta a Bős—Nagymaros-ügy zajlik, annak minden negatív hatását érezzük. Pedig akik itt dolgoznak, nem befolyásolták az akkori vagy a későbbi döntést. De azt annál inkább, hogy az árvízvédelemhez rendkívül nagy szakszerűség, felelősség és folyamatos készültség szükséges. Ha valami baj van, emberfeletti erővel kell helytállni. Ez kérem, hivatás. — Az embereket sokkal prózaibb dolgok foglalkoztatják, mint hogy melyik szakszervezet képviseli őket — teszi hozzá. Elvárják a képviseletét. Itt 100—120 ezer forint közötti az éves jövedelem, és ezért mondják a bizalmiak is, ha a tagdíjból több maradna vissza, jobban tudnánk hasznosítani az üdülés támogatásában vagy a segélyezésben. Igaz, üdülni ma már nemigen mennek az emberek, és sajnos, sokan az étkezést sem fizetik be, mert nem telik rá. Rózsa József szerint Szegeden még nem kell félni a munkanélküliségtől. Elébe is mennek, a szakszervezet most intézi több mint húsz ember jogos korkedvezményes nyugdíjazását. A vállalatoknál azonban elfelejtik, hogy a szakszervezettől közvetlen vagy közvetve vissza is kapnak a befizetésből. A 12 igazgatóságnak például átlag 100 beutaló jut egy évben. Sportra, kulturális célokra pedig több százezer forint kerül vissza. És a KVDSZ hozott létre először alapítványt a munkanélkülivé válók támogatására. Rózsa József szerint az is érthetetlen, hogy akik enynyire szembenállnak a szakszervezet központjával, a megyebizottságokkal, miért vállalnak napjainkban is tisztséget e testületekben. Azt mondják, más ágazatok problémái távol esnek tőlük? Akkor miért működtetnek közös üdülőket például erdőgazdaságokkal, vidéken egy közegben élnek az állami gazdaságokkal is. Érdekük azért is közös, mert legújabb információink szerint a vízügy visszakerül a MÉM-hez. — Mi ez a kiválási témát a szakszervezeti bizottsági ülésen már megvitattuk és van is álláspontunk, de a végső szó nem a miénk, hanem a tagságé — hangsúlyozza végül Tényi János szervezőtitkár. A bizalmiak útján kérdezzük meg őket, mert a nyomasztó gondok ellenére is talán éppen saját érdekükben pezsdül meg bennük az érdeklődés. Bízom abban, hogy lesz véleményük. A tagság döntését tehát úgy a KVDSZ-nek, mint nekünk, el kell fogadnunk. Lendvai Vera MOST ÉRDEMES... ÁRENGEDMÉNYES VÁSÁR Május 2-től 19-ig az Óra és Ékszer Kereskedelmi Vállalat boltjaiban! - SZOVJET ANALÓG KVARCÓRÁK, 6 - KAKUKKOS FALIÓRÁK, - EGYES AJÁNDÉKTÁRGYAK 30%-os árengedménnyel és eksédelme kaphatók budapesti és vidéki boltjainkban. Ajánlunk néhány címet: - Budapest X., Zalka Máté tér 3. - IV., Rezi Károly u. 9. (Koktél kisáruházban) - Vili., József krt. 7. - VI., Marx téri aluljáró óra-ékszerboltjában FIGYELJE KIRAKATAINKAT! fo›davilá›..»»o. április ~i.› Fut a rendőr a Gundelba Szolgálhatnak-e emberi hajlékul, akár rövidebb időre is a hazai rendőrségi fogdák? A nemzetközi jogszabályok szerint - ezeket 1976-ban Magyarország is elismerte - a válasz riasztó. Az ország 119 rendőrségi fogdájának csupán 30 százaléka felel meg a nemzetközi előírásoknak, 40 százalékát át kell alakítani, ám a fennmaradó 30 százalék mindenképpen alkalmatlan az őrizetesek fogva tartására. De ha erre alkalmatlan, alkalmas lehet-e az ott dolgozó őrszolgálat munkahelyéül? Lovási József századosnak, az Országos Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályának segítségével szemügyre vehettük a múltat, a középkori patkány lyuksort, amely még az elítélt bűnözők és zsiványok keménységét is megtörné, és alkalmunk volt európai színvonal Pár nappal előbb még találkozhattak volna itt őrizetesekkel is — mondja Ricz Ferenc kapitányságvezető. — Mivel azonban április 1-jén megjelent az új fogdarendelet, a miénket be kellett zárni. Az egykor pénzintézetnek épült kapitányság alagsorában ugyanis ablak nélküli cellákban őriztük a letartóztatottakat. Pedig az új jogszabály megfelelő szellőzést ír elő, és azt, hogy minden fogva tartottnak legalább 10 légköbméternyi légteret kell biztosítani. Megoldatlan volt a fűtés is, hiszen az alagsor cellafolyosójára tudtunk csupán egy kályhát beállítani, ami annyit használt a hideg ellen, mint halottnak a szenteltvíz. Bezárták tehát a 100 ezer lakosú és a bűnözéstől cseppet sem kímélt ceglédi körzet fogdáját. De ettől nem szűnt meg az alvilág az ország egyik átutazó csomópontjában. Az ismertté vált bűnesetek az elmúlt húsz évben itt is megnégyszereződtek. A mai társadalmi környezet pedig még inkább aktivizálja a potenciális bűnözőket. Bűnözés, bűnüldözés fogda nélkül? Morbid feltételezés. Mit tehet ellene a kapitány? A nagykőrösi fogdába keretezik be a letartóztatottakkal, onnan hozzák és oda viszik vissza a kihallgatott delikvenseket, természetesen a rendőrség költségén. És mindez az állapot addig tart, jó fogdákat is megismerni. Cegléden kezdtük körútunkat, amíg a megyei tanács nem dönt arról, hogy Cegléd volt munkásőrségi székházát a rendőrségnek adják. Útban a főváros felé Lovas József százados egyéb gondokról is beszél. Elmondja, hogy kevés az autójuk, és nem is biztonságosak a foglyok kísérésére. Átlagosan havonta 3500 őrizetest kell hol a bíróságokra, hol más kapitányságokra vagy orvoshoz vinniük. Februárban például 95 ezer kilométer fölött volt a fuvarozás, ami önmagában is elegendő arra, hogy havonta egy gépkocsit leselejtezzenek. De nemcsak az autó kevés, kevés a fogdaőr és kísérő is. Tisztességes számításaik szerint újabb 1200 rendőrre lenne szükség csak ezen a területen. Jogszabály már van, de a gyakorlásához sem anyagi, sem személyi feltételek nincsenek. — Meg tudja tartani a törvényt? — kérdezzük meg a főváros XIX. kerületének kapitányát. — Tehetek mást? — tárja szét karját dr. Szakács Zsolt, majd hozzáteszi: van, amit a legjobb indulattal sem lehet megoldani. Például nem tudott felvenni polgári alkalmazottat arra, hogy ellássa a foglyok étkezése körüli teendőket, így továbbra is az őrök végzik e feladatot. Vagy ha az őrizetesek közül valaki önként vállalja a felszolgálást, „házi munkásként” elfogadják az ajánlatát. Megételt, orvosi javaslatra diétás élelmezést, terhes nő részére a terhesség 20. hetétől naponta 0,5 liter tejet...” — Nézze meg, mi kifüggesztettük a cella ajtajának belső oldalára az új rendeletet — mondja Dászkál János főtörzsőrmester. — Így a fogoly tudja magát mihez tartani, és tartja is magát az új kedvezményhez. Csak éppen mi, az őrzők nem tudjuk, velünk mi lesz. Ketten látjuk el a munkát a vasajtóval lezárt fogdában, és megtartjuk az előírásokat. Naponta meleg vizes zuhanyozás, 30 perc séta a szabad levegőn, egyenként természetesen havonta fodrász, kétnaponta a hozzátartozók csomagjainak átvétele, leltári átadása a címzettnek és sorolhatnám tovább. Ketten, 13 fogolyra. Engem még nem támadott meg őrizetes, de nem ritka az ilyesmi — hallgat el a főfoglár. És miközben engedéllyel benyithatunk a cellákba — mármint a foglyok engedélyével —, szót válthatunk velük, meggyőződhetünk a hallottakról, ismét Lovasi százados mondatain tűnődünk. Elmesélt egy esetet, amikor az egyedül szolgálatot adó őr WC-re kísérte foglyát, aki tüzet kérve tőle, kicsavarta kezéből a riasztóbotot, és agyba-főbe verte őrzőjét. A fogoly cellatársa riasztotta az ügyeletet, neki köszönhető, hogy állkapocstöréssel megúszta a rendőr. — Miért vállalják ezt a munkát? — tudakolom a főtörzsőrmestertől, akinek válasza igen elgondolkodtató. Egyrészt azt mondja, valakinek ezt a munkát is el kell végeznie, másrészt megtudom tőle azt is, hogy amíg a közterületen szolgáló rendőr ■negyedévebként 8500 forint pótlékot kap, addig a rácson túl csupán 500 forint a havi pótlék. Bűnüldözés, fogda nélkül ? Terhes nőnek tej is jár Kispest fogdájában tizenhárom őrizetest találunk, köztük olyanokat is, akiknek az ügyében az elmúlt év decembere óta nyomoznak. A 98 ezer lakosú kerületben is elszaporodott a bűnözés, sajnos azonban már tartósnak mondható, hogy 14 rendőr hiányzik az állományból. Az öregek nyugdíjba mentek, a fiatalok pedig nem szívesen veszik fel az egyenruhát. Sem a pénz, sem a szakma nem vonzza őket. — A fogdai szolgálatra még kevesebb a jelentkező — mondja Kucsera György főhadnagy. Éppen ebédkiosztáskor érkeztünk a fogdába, bablevest és diós tésztát szolgáltak fel az őrizeteseknek. Ide kívánkozik az április 1- jei rendelet egyik fejezete: ,,A fogva tartásért felelős rendőri szerv saját költségére a fogva tartottak részére biztosítja ... a napi háromszori étkezést, melynek joule-értéke 10 ezer 900, illetve fiatalkorúak estében 15 ezer, ebből két esetben meg Cegléd és Kispest után kissé fellélegezve lépünk be a VI—VII. kerület nemrég elkészült új épületébe, dr. Hipp Károly ezredes csaknem pironkodik amiatt, hogy számukra adottak a technikai feltételek az új fogdaszabályzat végrehajtásához. — ötvenhat személyes a fogdánk, csaknem állandóan telt, hiszen a két kerületben nagyon magas a bűnözési arány. Évente ötezer az ismertté vált bűncselekmény. Sajnos azonban nálunk is hiányzik 26 őr és kísérő a fogdából. És nincs polgári alkalmazott sem, úgyhogy ha az őrizetbe vett gyanúsított azt igényli, hogy a Gundelből kíván vacsorázni, hát fut a rendőr a megrendeléssel. Tágas, világos folyosókon járunk. A Népstadion szomszédságában megépített kapitányság legfelső szintjén van a fogda. Az egyik cellában szíves szóval fogadnak, Marlboro cigarettával kínálnak a lakók. A szép arcú, fiatal férfi ártatlanságát kívánja bizonygatni, élőskérés közben feleségének fényképsorozata. A házasságot itt, a rendőrség épületében április 12-én kötötték meg. Az új jogszabály ezt is lehetővé teszi. — Egy táskát valóban kirámoltam — mondja vihorászva a barna hajú, csinosan öltözött lány. Másik három társnője pedig tiltakozik a letartóztatás miatt. — Leginkább így szokott ez lenni — mondja kísérőnk, Bak László főhadnagy, majd a kapuig kísér. Mi pedig elindulunk a híres-hírhedt Gyorskocsi utcai fogdába. Nógrádi Tóth Erzsébet (Folytatjuk) Esküvő a kapitányságon Adásvétel hatósági jelenléttel A Fővárosi Bíróság a 24 éves, büntetett előéletű Kovács József technikust 3 év és 8 hónapi, a 23 éves Nagy Zoltán — felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt álló — szakácsot 3 évi és a külföldön tartózkodó 23 éves Hábermann Jenő szakácsot 3 év és 2 hónapi börtönre ítélte. A bűnbanda tagjai 1988. szeptember 5-én elhatározták, hogy betörnek az éppen külföldön tartózkodó F. Imréné Lenin körúti lakásába. A társaság felszerelte magát különböző betörőszerszámokkal, és még szeptember 5-ről 6-ára virradó éjszaka hozzá is láttak a bűncselekmény elkövetéséhez. Nagy Zoltán a folyosón figyelt, Kovács betörte az ablakot, és Hábermann Jenővel bemásztak a lakásba. A helyiségeket módszeresen átvizsgálták, közben magukhoz vettek néhány ezer forintnyi készpénzt, gyöngysort, aranygyűrűt és egy lezárt lemezkazettát. A lopott kazettát Hábermann Jenő lakásán nyitották fel, összesen 400 ezer forintot érő, bemutatásra szóló takarékbetétkönyveket, valamint több mint egymillió forint értékű aranyékszert találtak benne. A drága ékszerek nehezen találtak gazdára, ugyanis a Bizományiba nem merték bevinni a lopott holmikat. Szeptember 8-án a társaság nagyobb része a Japán étteremben találkozott, mert találtak egy férfit, aki hajlandónak mutatkozott a betörésből származó ékszerek megvásárlására. A „vevő”, aki közben értesítette a rendőrséget, meg is jelent az étteremben, s miután megbizonyosodott, hogy az ékszereket magukkal hozták Kovácsék, az illető jelzett, és a társaság hamarosan a VI. Kerületi Rendőrkapitányságon találta magát. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész részben súlyosbításért, a vádlottak és védőik pedig enyhítésért fellebbeztek. A Legfelsőbb Bíróság dr. Pálinkás György büntetőtanácsa a tegnap megtartott fellebbezési tárgyaláson kihirdetett határozatában, a végrehajtható szabadságvesztés büntetéseket helyben hagyta, további két vádlott esetében pedig próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki. A legmagasabb bírói fórum ítéletének indoklása során kiemelte, hogy rendkívül elszaporodtak a betöréses lopások, ezért az elkövetőkkel szemben a törvény szigorát kell alkalmazni. Az ítélet jogerős. S. A. 11