Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)

1990-06-12 / 136. szám

NÉPSZAVA 1990. JÚNIUS 12., KEDD Könyvheti gyorsmérleg — optimista felhangokkal Öt nap alatt 16 millió forint ért­ékű könyv kelt el Gazdagabb, sikeresebb volt az idei könyvhét az elmúlt esztendők könyvünnepeinél. A szellemi élet kiemelkedő eseményén huszonnégy ki­adó 96 kötettel mutatkozott be. Továbbra is a magyar irodalom, ezen belül a kor­társ magyar irodalom írói ré­szesültek megkülönböztetett figyelemben. A könyvhét rendezője, az Állami Könyv­terjesztő Vállalat gyorsmér­lege szerint június első heté­nek öt napján mintegy 16 millió forint értékben adtak el könyvet, s ez 150 százalék­kal haladta meg a tavalyi be­vételt. Budapest belvárosában 52 könyvsátrat állított fel a ren­dező ÁKV, 16 új profilú sá­torral többet az elmúlt évi­nél. Újdonságok voltak töb­bek között a Vörösmarty té­ri irodalmi terasz, ahol a Nyugaton élő magyar írók könyveit árulták, a Magyar PEN Club és az irodalmi la­pok sátrai, valamint az úgy­nevezett tematikus sátrak, amelyeknél egy-egy témakör könyveit találhatták meg az érdeklődők. Az ÁKV idén 155 dedikálást szervezett 94 szerző részére. A legtöbben Faludy Györgyöt, Határ Győzőt, Fej­tő Ferencet, Esterházy Pé­tert keresték fel. (MTI) Alfa Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat X. kerületben lévő raktárüzemébe raktáros, portás, targoncavezető, oktozott munkakörökbe keres munkatársakat Ofalfa JELENTKEZNI LEHET: Bp. X., Ceglédi u. 28. 157-4688/munkaügy KON­SUM­EX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT FŐKÖNYVELŐ­HELYETTEST keres, banki tevékenység irányításához. Olyan szakemberek jelentkezését várja, akik közgazdasági egyetemi vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettségűek, legalább 5 éves vezetői és banki-pénzügyi gyakorlattal rendelkeznek. Jártasak devizaügyletek bonyolításában. Idegen nyelv ismerete előnyt jelent. Jelentkezés: részletes szakmai önéletrajzzal a személyzeti osztályon. Bp.­.XIV., Hungária krt. 162. Tel.: 122-7056, 153-0511/175 mellék. Fővárosi XI. és XXII. Ker. Ingatlankezelő Vállalat felvesz: PÉNZÜGYI OSZTÁLYVEZETŐT, aki terv és pénzügy területén gyakorlott és szakirányú képesítéssel rendelkezik. Jelentkezni lehet: Dr. Kováts Ferenc gazd. igazgatóhelyettesnél Budapest XI., Fraknó u. 32. Telefon: 161-3265, 181-0135 SZERKESZTI AZ OLVASÓSZERINTEM POSTACÍM: 1964 Üzérkedjünk? Itt a nyár, az üdülési, illet­ve a pihenési szezon, látom, hogy hasznos tanácsokat ad­nak a lapok. Arról is például, hogy hova kell vízum, meny­nyiért, és mennyi költőpénz szükséges, természetesen va­lutában. Amit nagyon igaz­ságtalannak tartok az az, hogy a MÁV vasúti jegyet (mondjuk az NSZK-ba sze­retnék utazni) 300 DM-már­­káért ad. Namármost: 50 dol­lárnak megfelelő valutát kaphatok, ami a költőpénz­nek felel meg, de nincs vas­úti jegyre valutám. Rákény­szerítik a becsületes állam­polgárt, hogy feketén vegyen valutát, de hol, kitől? Hát, mondjuk, a Keletinél vagy a Nyugati pályaudvaron. Sze­retek becsületes úton járni, és kerülném a törvénytelen utakat. Tessék mondani, hogy lehet ilyen intézkedést hozni, hogy forintért nem lehet vo­natjegyet váltani? Mi a biz­tos, hogy a feketén vett va­luta jó pénz, nem hamis, és még ki vagyok téve annak, hogy eljárás indul ellenem, holott én csak ilyen módon tudok hozzájutni a vasúti jegyhez. Jó volna ezen el­gondolkodni, jóllehet, hogy a MÁV-nak ez egy jó bevétel, de sértő az állampolgárra, akit így hátrányos helyzetbe sodornak, és üzérkedésre késztetnek. Lukács Judit Budapest, Téglaégető u. 7. rongált természeti környe­zet marad mementónak. Debreceni honfitársaink már megszabadultak a repülőtéri intermezzók idegpróbáló kö­rülményeitől. Vajon mi re­­mény­kedhetü­­k-e abban, hogy belátható időn belül megszűnik kálváriánk, amely most jelenleg a hideghábo­rús évek Szabad Európa Rá­dió-zavaró rendszerét idézi fel bennünk. Avagy örök időkre számíthatunk a szov­jet kultúrmisszió eme zajos és nem kívánatos eszközére? Brezovich Károly Vác, Klein K. u. 16. Jó, csak „véres a torka**... „Találtak” kiskaput, át­mentették a vagyonukat cí­mű cikkhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Az 1986. április 11-én elfogadott ille­téktörvény 52. § (2) bekezdé­se rögzíti: „A meghatározott időre kikötött használati jog esetén a használati érté­ke az egy évi érték hússzoro­sát nem haladhatja meg.” Tehát szó sincs igen bonyo­lult számítási módszerről! Ezt a tényt gyakorló illeték­­kiszabással foglalkozók még a törvény hatályba lépését megelőzően felvetették a Pénzügyminisztérium jogal­kotóinak, melyre érdemi fe­lülvizsgálat a tavalyi év má­sodik feléig nem történt. Az addig eltelt 3 év alatt azonban igen ritkán történ­tek 20 évre kikötött haszon­­élvezettel történő ajándéko­zások, olyannyira, hogy a volt uralkodó réteg tagjai ilyen szerződést nem kötöt­tek, mivel, ha illetékmentes­séget akartak élvezni, akkor azt kérték méltányosságból, melyet meg is kaptak a PM- től. Lehet, hogy dr. Róth Mik­lós úr szaktekintély, de 3 évig ő sem szerkesztett szóban forgó tartalmú szerződést. A múlt év őszén a PM meg­küldte a törvény tervezetét véleményezésre az illetéke­seknek. Lehet, hogy az ügy­véd úr is ezek közé tartozott. Annak ismeretében ébredhe­tett rá, hogy egy „kiskaput” be akarnak zárni, és a sajtó hasábjain kikürtölte „tanult kollégáival”, hogy itt a nagy kereseti lehetőség! Saját ta­pasztalatomból tudom, hogy ezt követően tömegesen ér­keztek az ilyen tartalmú szer­ződések az illetékhivatalok­hoz. A dolog bírói útra törté­nő terelése nem az egész konstrukcióra irányul, hanem csak a haszonélvezet Ptk. szerinti értelmezése és annak meghatározott időre történő kiköthetőségének területére. Elismerem, hogy a hozott pél­da — amely ugyan nem a legjellemzőbb — alapján ma­gas az öröklési illeték össze­ge, de ennek nem elsősorban a meghatározott százalékos kulcsok az okai. (Melyek az évek során csak csökkentek.) Az értéksávok megállapítá­sakor még nem számíthatott a jogalkotó az infláció mér­tékétől félők és megfelelő pénzzel rendelkezők a követő két évben történő ingatlan­­vásárlásaira, melyek a for­galmi értékek ugrásszerű nö­vekedésével jártak. Való igaz, hogy az értéksávok emelése, annak széthúzására javaslatot tehettek volna a törvényalkotóknak, amelyet véleményem szerint közfel­kiáltással meg is szavazhat­tak volna. Ismereteim szerint már az év elején elkezdődött a törvény felülvizsgálata és gyökeres módosítás, vagy új törvény várható 1991-re, mi­vel a jelenleginek nem csak a cikkben idézettekkel kapcso­latban véres a torka. Barabási Ferenc Budapest, Csombor utca 9. A 24. órában vagyunk Régi szakszervezeti múlt áll mögöttem, de sohasem volt fizetett funkcióm, min­dig társadalmi munkásként tevékenykedtem. Azt hiszem szereztem némi tapasztala­tot! Itt van például a szak­­szervezet! Mert ugye a szak­­szervezet volt az első a rend­szerváltás előtt is, amelyre a munkavállalóik (én mun­kásnak hívom) támaszkodni tudtak. Azután attól függet­lenül, hogy kinek, kiknek a befolyása alá került, még mindig meg tudott újulni, így van ez most is! Akkor min gondolkodom? Amin most elmerengek az az, hogy a munkavállalóik ér­dekvédelmét ellátó szakszer­vezetek között mi a különb­ség? Nem nehéz arra a kö­vetkeztetésre jutni, hogy egyesek azt hiszik, ha a szak­­szervezet neve mellé oda­biggyesztik, hogy „függet­len”, vagy „szabad”, attól már az meg is változott! Mert ma sokan a jól hangzó nevekre spekulálnak. Ha a szakszervezeti mozgalom meg tudott újulni, a pártideoló­giáktól el tudott szakadni, akkor­­, akkor a szerkezet­­váltás megtörtént. Hiszen szövetségi alapon működ­nek együtt az ágazati szövet­ségek, ágazati szakszerveze­tek. Ma már világos: a MSZOSZ március elejei kongresszusa óta mérföld­köves lépés történt a de­mokrácia felé. A szövetség teljesen átalakult. Akkor mi­től függetlenebb a Liga és mitől „szabadabbak” a tag­jai? Vajon nem attól, hogy sokan vezető pozíció nélkül maradtak volna, ha nem „függetlenek" és „szabadok”, önmagukat ma „függetle­neknek és szabadnak" titu­lált szakszervezetek és a töb­biek üljenek le együtt a 24. órában, és tegyék félre a személyi, vagy bármilyen ellentétet, fogjanak össze, s találjanak közös platformot, amellyel tisztességgel meg­védhetik a munkavállalók érdekeit. Elég volt az acsar­­kodásból! Gondolom nem ér­tenek félre, semmiféle hát­só gondolat nem­­vezérel, csu­pán unokáink érdekében emelünk szót, hiszen ők fog­ják élvezni a mi jó mun­kánk eredményét, de a ku­darc is őket sújtja. Szeret­nénk, ha ma fiaink nem en­gednék, hogy az ő öregko­ruk is olyan nehéz legyen, mint a mienk! Induljunk harcba az egységes szakszer­vezetért! Kovács József Záhony Szeretnénk tévét nézni! Vételzavar címen tavaly közreadták lapjukban pana­szunkat, mely abban áll, hogy a nyári hónapokban a Tv­1 műsora, az esti főműsor alatt a Dunakanyarban él­vezhetetlen ! Kezdetben csak suttogva lehetett beszélni ró­la, de ma már nem tabu: a különleges légköri viszo­nyok előidézője a szovjet tv­­adások szórását szolgáló ung­vári tévéadó. Időről időre olvasunk, hallunk arról, hogy a szovjet csapatkivonás nyo­mában lepusztult laktanyák. Megy a gyűjtemény vándorútra... Nagy örömömre szolgált, hogy legutóbb a Szerintem című rovatban, egy szom­bathelyi olvasójuk elismerés­sel szólt az én szerény ügy­ködésemről, a gyűjtemé­nyemről. Köszönöm a szép szavakat, ez erőt ad a jövő­re nézve. Lehet e nemes célt szol­gálni egy gyűjteménnyel? Én igent mondok. Már rendez­tem jótékonycélú kiállítást mozgássérülteknek, idős sze­gény nyugdíjasoknak, daga­natos gyerekek megsegítése érdekében. És most 1990. má­jus 22-től 1990. június 18-ig dr. Batthyány Strattmann László orvos szobrának fel­állítása céljára rendeztem kiállítást. Szombathelyi Ró­mai Katolikus Püspökség se­gítségével jöhetett létre ez a kiállítás Szombathelyen a Megyei Művelődési Köz­pontban. 1990. május 27-én egész Vas megyéből érkeztek vendégek a találkozóra. Mindannyian megtekintették a kiállítást, jól esett kezet szorítani ezekkel a kedves vasmegyei em­berekkel. Fel­kérték arra, hogy a gyűjte­mény maradjon továbbra is Szombathelyen, így nem fe­jeződött be, hanem 1990. jú­nius 5-ig nyitva marad és várja az érdeklődőket. Ezt követően 1990. június 6-tól, 1990. június 18-ig Körmen­den kap helyet a gyűjtemé­nyem a Batthyányi kastély­ban. A befolyt összeg nemes célra megy ismét, hiszen dr. Batthyány Strattmann László boldoggá avatásának ügye már a Vatikánban jelentette be II. János Pál Pápa Da­rázsfalván 1988-ban. Igen jó érzés, hogy meghívtak a gyűjteményemmel és a vas­megyeiek is megismerhetik a dedikált fényképeket, amit az utolsó 10 év alatt kap­tam 72 országból. Pohl Ferenc Budapest, XVI., Műszerész u. 1. Segítsenek! Miért vagyunk mi másod­­osztályú állampolgárok? Ki vállalja fel a mi sérelmein­ket? Kérjük a MÁV-ot, hogy a Nagykátáról 3 óra 30 perc­kor induló személyvonatot szíveskedjenek számunkra visszaadni, mivel a dolgozók nem tudnak időben beérkez­ni a munkahelyükre, és kér­­jük, hogy este a 23 óra 40 perckor Budapest-Józsefvá­­rosból induló személyvonatot is szíveskedjenek visszaadni, mivel a felszolgálók és a sza­kácsok csak azzal a vonattal tudnak hazamenni a munka­helyükről. Vasúti összekötte­tés nélkül megáll itt az élet. Előre is köszönjük az intéz­kedést. Szűcs Józsefné és még ötven aláírás Kristály — másodszor Közel egy éve már, hogy megalakult és működik több­kevesebb sikerrel az Amatőr Költők és írók Szövetsége; az illetékes bíróság már beje­gyezte, és így hivatalosan is működőképes jogi szervezet. Ez a szövetség igyekszik egy­fajta klubéletet megteremte­ni. Az alapító Rózsavölgyi János minden bizonnyal tud­ta, milyen nehéz fába vágta fejszéjét. Most jelent meg a szövet­ség időszaki folyóiratának második száma, a Kristály című lap. Ebben a lapban bemutatnak műkedvelő író­­kat-költőket. Az írások na­gyon reményt keltőek. A szer­zőik között sokfajta ember megtalálható: az egyszerű kétkezi munkástól az egyete­mi tanárig. Az első számmal nem volt sikere a szövetség­nek, mert mikor megjelent a lap, hiába akarták bemutat­ni, sehol nem foglalkoztak vele. A rádió is elzárkózott. Meggyőződésem, hogy a szövetségnek van jövője! Mert semmilyen politikai at­titűdöt nem vállal fel. Az évi tagdíja elég magas, 300 fo­rint, az újság előfizetése 100 forint. Mégis sokan vállalják a tagságot. Minden bizonnyal sokan most hallanak először erről, ezért akik érdeklődnek a szövetség iránt, az alábbi címen tehetik meg: 1062 Bu­dapest, Aradi u. 14. Szép ter­veik vannak: könyvkiadás, találkozások, klubesték, kö­zös műsorok, szóval igazi kulturális közéletet akarnak teremteni. Én nem vagyok a szövetség tagja, csak figye­lemmel kísérem rokonszen­ves munkájukat, törekvései­ket, mint olyan egyén, aki szereti az irodalmat. Makovics János Kesztölc Nem mese ez... A Népszava 1990. május 1-jei számában A riasztó életkilátások egyik oka a ci­garetta című cikket olvasva, eszembe jutott egy örmény mese. Nagyon régen élt vala­hol Örményországban egy jó­szívű öregember. Akkoriban hozták be a kereskedők a do­hányt. A bölcsnek egyáltalán nem tetszett a dohány, és azt tanácsolta: ne vásárolják Egyik alkalommal az öreg ellátogatott a piacra. Nagy tömeg vette körül a kereske­dőket, akik azt hangoztatták, hogy a dohány minden be­tegséget meggyógyít. Ekkor megszólalt az öreg: — A dohány nemcsak min­den betegséget meggyógyít, hanem más hasznot is hoz. A dohányzó ember házába sohasem megy be a tolvaj. A kutya sem harapja meg őt, sőt a dohányos ember soha­sem öregszik meg. A keres­kedők lelkesedéssel hallgat­ták az apuka bölcs szavait. — Magyarázd meg a sza­vaid, a bölcs ember! — kér­lelték őt. Az öreg ezt mond­ta: — A tolvaj és betörő el­kerüli a dohányos ember há­zát, mivel egész éjszaka krá­­kog és nem tud aludni. Köz­tudott dolog, hogy a tolvaj elkerüli azt a házat, ahol a gazda ébren van. Néhány év múlva a dohányos ember megbetegszik, elgyengül, és kénytelen bottal járni. Ezért még a kutya sem harapja meg. Végül pedig a dohányos ember sohasem öregszik meg, mivel fiatalon hal meg. A parasztok meghallgatták a bölcs szavakat, és nem vették meg a dohányt. A szívinfarktus kialakulá­sának valóban egyik előkelő rizikófaktora a cigaretta. (Vi­lágelsők vagyunk!) Egyetértek a cikk üzeneté­vel: az oktatási és nevelési programot már a bölcsődék­ben és óvodákban kezdték el tanítani. 1977—78-ban két súlyos infarktus után nagyon nehezen szoktam le a do­hányzásról, mert nem fogad­tam meg egy bölcs ember ta­nácsát. Még az volt a szeren­csém, hogy rendszeresen sportoltam, rengeteget kirán­dultam. Tei­inger József Ajka 9

Next