Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-12 / 136. szám
NÉPSZAVA 1990. JÚNIUS 12., KEDD Könyvheti gyorsmérleg — optimista felhangokkal Öt nap alatt 16 millió forint értékű könyv kelt el Gazdagabb, sikeresebb volt az idei könyvhét az elmúlt esztendők könyvünnepeinél. A szellemi élet kiemelkedő eseményén huszonnégy kiadó 96 kötettel mutatkozott be. Továbbra is a magyar irodalom, ezen belül a kortárs magyar irodalom írói részesültek megkülönböztetett figyelemben. A könyvhét rendezője, az Állami Könyvterjesztő Vállalat gyorsmérlege szerint június első hetének öt napján mintegy 16 millió forint értékben adtak el könyvet, s ez 150 százalékkal haladta meg a tavalyi bevételt. Budapest belvárosában 52 könyvsátrat állított fel a rendező ÁKV, 16 új profilú sátorral többet az elmúlt évinél. Újdonságok voltak többek között a Vörösmarty téri irodalmi terasz, ahol a Nyugaton élő magyar írók könyveit árulták, a Magyar PEN Club és az irodalmi lapok sátrai, valamint az úgynevezett tematikus sátrak, amelyeknél egy-egy témakör könyveit találhatták meg az érdeklődők. Az ÁKV idén 155 dedikálást szervezett 94 szerző részére. A legtöbben Faludy Györgyöt, Határ Győzőt, Fejtő Ferencet, Esterházy Pétert keresték fel. (MTI) Alfa Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat X. kerületben lévő raktárüzemébe raktáros, portás, targoncavezető, oktozott munkakörökbe keres munkatársakat Ofalfa JELENTKEZNI LEHET: Bp. X., Ceglédi u. 28. 157-4688/munkaügy KONSUMEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT FŐKÖNYVELŐHELYETTEST keres, banki tevékenység irányításához. Olyan szakemberek jelentkezését várja, akik közgazdasági egyetemi vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettségűek, legalább 5 éves vezetői és banki-pénzügyi gyakorlattal rendelkeznek. Jártasak devizaügyletek bonyolításában. Idegen nyelv ismerete előnyt jelent. Jelentkezés: részletes szakmai önéletrajzzal a személyzeti osztályon. Bp..XIV., Hungária krt. 162. Tel.: 122-7056, 153-0511/175 mellék. Fővárosi XI. és XXII. Ker. Ingatlankezelő Vállalat felvesz: PÉNZÜGYI OSZTÁLYVEZETŐT, aki terv és pénzügy területén gyakorlott és szakirányú képesítéssel rendelkezik. Jelentkezni lehet: Dr. Kováts Ferenc gazd. igazgatóhelyettesnél Budapest XI., Fraknó u. 32. Telefon: 161-3265, 181-0135 SZERKESZTI AZ OLVASÓSZERINTEM POSTACÍM: 1964 Üzérkedjünk? Itt a nyár, az üdülési, illetve a pihenési szezon, látom, hogy hasznos tanácsokat adnak a lapok. Arról is például, hogy hova kell vízum, menynyiért, és mennyi költőpénz szükséges, természetesen valutában. Amit nagyon igazságtalannak tartok az az, hogy a MÁV vasúti jegyet (mondjuk az NSZK-ba szeretnék utazni) 300 DM-márkáért ad. Namármost: 50 dollárnak megfelelő valutát kaphatok, ami a költőpénznek felel meg, de nincs vasúti jegyre valutám. Rákényszerítik a becsületes állampolgárt, hogy feketén vegyen valutát, de hol, kitől? Hát, mondjuk, a Keletinél vagy a Nyugati pályaudvaron. Szeretek becsületes úton járni, és kerülném a törvénytelen utakat. Tessék mondani, hogy lehet ilyen intézkedést hozni, hogy forintért nem lehet vonatjegyet váltani? Mi a biztos, hogy a feketén vett valuta jó pénz, nem hamis, és még ki vagyok téve annak, hogy eljárás indul ellenem, holott én csak ilyen módon tudok hozzájutni a vasúti jegyhez. Jó volna ezen elgondolkodni, jóllehet, hogy a MÁV-nak ez egy jó bevétel, de sértő az állampolgárra, akit így hátrányos helyzetbe sodornak, és üzérkedésre késztetnek. Lukács Judit Budapest, Téglaégető u. 7. rongált természeti környezet marad mementónak. Debreceni honfitársaink már megszabadultak a repülőtéri intermezzók idegpróbáló körülményeitől. Vajon mi reménykedhetük-e abban, hogy belátható időn belül megszűnik kálváriánk, amely most jelenleg a hidegháborús évek Szabad Európa Rádió-zavaró rendszerét idézi fel bennünk. Avagy örök időkre számíthatunk a szovjet kultúrmisszió eme zajos és nem kívánatos eszközére? Brezovich Károly Vác, Klein K. u. 16. Jó, csak „véres a torka**... „Találtak” kiskaput, átmentették a vagyonukat című cikkhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Az 1986. április 11-én elfogadott illetéktörvény 52. § (2) bekezdése rögzíti: „A meghatározott időre kikötött használati jog esetén a használati értéke az egy évi érték hússzorosát nem haladhatja meg.” Tehát szó sincs igen bonyolult számítási módszerről! Ezt a tényt gyakorló illetékkiszabással foglalkozók még a törvény hatályba lépését megelőzően felvetették a Pénzügyminisztérium jogalkotóinak, melyre érdemi felülvizsgálat a tavalyi év második feléig nem történt. Az addig eltelt 3 év alatt azonban igen ritkán történtek 20 évre kikötött haszonélvezettel történő ajándékozások, olyannyira, hogy a volt uralkodó réteg tagjai ilyen szerződést nem kötöttek, mivel, ha illetékmentességet akartak élvezni, akkor azt kérték méltányosságból, melyet meg is kaptak a PM- től. Lehet, hogy dr. Róth Miklós úr szaktekintély, de 3 évig ő sem szerkesztett szóban forgó tartalmú szerződést. A múlt év őszén a PM megküldte a törvény tervezetét véleményezésre az illetékeseknek. Lehet, hogy az ügyvéd úr is ezek közé tartozott. Annak ismeretében ébredhetett rá, hogy egy „kiskaput” be akarnak zárni, és a sajtó hasábjain kikürtölte „tanult kollégáival”, hogy itt a nagy kereseti lehetőség! Saját tapasztalatomból tudom, hogy ezt követően tömegesen érkeztek az ilyen tartalmú szerződések az illetékhivatalokhoz. A dolog bírói útra történő terelése nem az egész konstrukcióra irányul, hanem csak a haszonélvezet Ptk. szerinti értelmezése és annak meghatározott időre történő kiköthetőségének területére. Elismerem, hogy a hozott példa — amely ugyan nem a legjellemzőbb — alapján magas az öröklési illeték összege, de ennek nem elsősorban a meghatározott százalékos kulcsok az okai. (Melyek az évek során csak csökkentek.) Az értéksávok megállapításakor még nem számíthatott a jogalkotó az infláció mértékétől félők és megfelelő pénzzel rendelkezők a követő két évben történő ingatlanvásárlásaira, melyek a forgalmi értékek ugrásszerű növekedésével jártak. Való igaz, hogy az értéksávok emelése, annak széthúzására javaslatot tehettek volna a törvényalkotóknak, amelyet véleményem szerint közfelkiáltással meg is szavazhattak volna. Ismereteim szerint már az év elején elkezdődött a törvény felülvizsgálata és gyökeres módosítás, vagy új törvény várható 1991-re, mivel a jelenleginek nem csak a cikkben idézettekkel kapcsolatban véres a torka. Barabási Ferenc Budapest, Csombor utca 9. A 24. órában vagyunk Régi szakszervezeti múlt áll mögöttem, de sohasem volt fizetett funkcióm, mindig társadalmi munkásként tevékenykedtem. Azt hiszem szereztem némi tapasztalatot! Itt van például a szakszervezet! Mert ugye a szakszervezet volt az első a rendszerváltás előtt is, amelyre a munkavállalóik (én munkásnak hívom) támaszkodni tudtak. Azután attól függetlenül, hogy kinek, kiknek a befolyása alá került, még mindig meg tudott újulni, így van ez most is! Akkor min gondolkodom? Amin most elmerengek az az, hogy a munkavállalóik érdekvédelmét ellátó szakszervezetek között mi a különbség? Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy egyesek azt hiszik, ha a szakszervezet neve mellé odabiggyesztik, hogy „független”, vagy „szabad”, attól már az meg is változott! Mert ma sokan a jól hangzó nevekre spekulálnak. Ha a szakszervezeti mozgalom meg tudott újulni, a pártideológiáktól el tudott szakadni, akkor, akkor a szerkezetváltás megtörtént. Hiszen szövetségi alapon működnek együtt az ágazati szövetségek, ágazati szakszervezetek. Ma már világos: a MSZOSZ március elejei kongresszusa óta mérföldköves lépés történt a demokrácia felé. A szövetség teljesen átalakult. Akkor mitől függetlenebb a Liga és mitől „szabadabbak” a tagjai? Vajon nem attól, hogy sokan vezető pozíció nélkül maradtak volna, ha nem „függetlenek" és „szabadok”, önmagukat ma „függetleneknek és szabadnak" titulált szakszervezetek és a többiek üljenek le együtt a 24. órában, és tegyék félre a személyi, vagy bármilyen ellentétet, fogjanak össze, s találjanak közös platformot, amellyel tisztességgel megvédhetik a munkavállalók érdekeit. Elég volt az acsarkodásból! Gondolom nem értenek félre, semmiféle hátsó gondolat nemvezérel, csupán unokáink érdekében emelünk szót, hiszen ők fogják élvezni a mi jó munkánk eredményét, de a kudarc is őket sújtja. Szeretnénk, ha ma fiaink nem engednék, hogy az ő öregkoruk is olyan nehéz legyen, mint a mienk! Induljunk harcba az egységes szakszervezetért! Kovács József Záhony Szeretnénk tévét nézni! Vételzavar címen tavaly közreadták lapjukban panaszunkat, mely abban áll, hogy a nyári hónapokban a Tv1 műsora, az esti főműsor alatt a Dunakanyarban élvezhetetlen ! Kezdetben csak suttogva lehetett beszélni róla, de ma már nem tabu: a különleges légköri viszonyok előidézője a szovjet tvadások szórását szolgáló ungvári tévéadó. Időről időre olvasunk, hallunk arról, hogy a szovjet csapatkivonás nyomában lepusztult laktanyák. Megy a gyűjtemény vándorútra... Nagy örömömre szolgált, hogy legutóbb a Szerintem című rovatban, egy szombathelyi olvasójuk elismeréssel szólt az én szerény ügyködésemről, a gyűjteményemről. Köszönöm a szép szavakat, ez erőt ad a jövőre nézve. Lehet e nemes célt szolgálni egy gyűjteménnyel? Én igent mondok. Már rendeztem jótékonycélú kiállítást mozgássérülteknek, idős szegény nyugdíjasoknak, daganatos gyerekek megsegítése érdekében. És most 1990. május 22-től 1990. június 18-ig dr. Batthyány Strattmann László orvos szobrának felállítása céljára rendeztem kiállítást. Szombathelyi Római Katolikus Püspökség segítségével jöhetett létre ez a kiállítás Szombathelyen a Megyei Művelődési Központban. 1990. május 27-én egész Vas megyéből érkeztek vendégek a találkozóra. Mindannyian megtekintették a kiállítást, jól esett kezet szorítani ezekkel a kedves vasmegyei emberekkel. Felkérték arra, hogy a gyűjtemény maradjon továbbra is Szombathelyen, így nem fejeződött be, hanem 1990. június 5-ig nyitva marad és várja az érdeklődőket. Ezt követően 1990. június 6-tól, 1990. június 18-ig Körmenden kap helyet a gyűjteményem a Batthyányi kastélyban. A befolyt összeg nemes célra megy ismét, hiszen dr. Batthyány Strattmann László boldoggá avatásának ügye már a Vatikánban jelentette be II. János Pál Pápa Darázsfalván 1988-ban. Igen jó érzés, hogy meghívtak a gyűjteményemmel és a vasmegyeiek is megismerhetik a dedikált fényképeket, amit az utolsó 10 év alatt kaptam 72 országból. Pohl Ferenc Budapest, XVI., Műszerész u. 1. Segítsenek! Miért vagyunk mi másodosztályú állampolgárok? Ki vállalja fel a mi sérelmeinket? Kérjük a MÁV-ot, hogy a Nagykátáról 3 óra 30 perckor induló személyvonatot szíveskedjenek számunkra visszaadni, mivel a dolgozók nem tudnak időben beérkezni a munkahelyükre, és kérjük, hogy este a 23 óra 40 perckor Budapest-Józsefvárosból induló személyvonatot is szíveskedjenek visszaadni, mivel a felszolgálók és a szakácsok csak azzal a vonattal tudnak hazamenni a munkahelyükről. Vasúti összeköttetés nélkül megáll itt az élet. Előre is köszönjük az intézkedést. Szűcs Józsefné és még ötven aláírás Kristály — másodszor Közel egy éve már, hogy megalakult és működik többkevesebb sikerrel az Amatőr Költők és írók Szövetsége; az illetékes bíróság már bejegyezte, és így hivatalosan is működőképes jogi szervezet. Ez a szövetség igyekszik egyfajta klubéletet megteremteni. Az alapító Rózsavölgyi János minden bizonnyal tudta, milyen nehéz fába vágta fejszéjét. Most jelent meg a szövetség időszaki folyóiratának második száma, a Kristály című lap. Ebben a lapban bemutatnak műkedvelő írókat-költőket. Az írások nagyon reményt keltőek. A szerzőik között sokfajta ember megtalálható: az egyszerű kétkezi munkástól az egyetemi tanárig. Az első számmal nem volt sikere a szövetségnek, mert mikor megjelent a lap, hiába akarták bemutatni, sehol nem foglalkoztak vele. A rádió is elzárkózott. Meggyőződésem, hogy a szövetségnek van jövője! Mert semmilyen politikai attitűdöt nem vállal fel. Az évi tagdíja elég magas, 300 forint, az újság előfizetése 100 forint. Mégis sokan vállalják a tagságot. Minden bizonnyal sokan most hallanak először erről, ezért akik érdeklődnek a szövetség iránt, az alábbi címen tehetik meg: 1062 Budapest, Aradi u. 14. Szép terveik vannak: könyvkiadás, találkozások, klubesték, közös műsorok, szóval igazi kulturális közéletet akarnak teremteni. Én nem vagyok a szövetség tagja, csak figyelemmel kísérem rokonszenves munkájukat, törekvéseiket, mint olyan egyén, aki szereti az irodalmat. Makovics János Kesztölc Nem mese ez... A Népszava 1990. május 1-jei számában A riasztó életkilátások egyik oka a cigaretta című cikket olvasva, eszembe jutott egy örmény mese. Nagyon régen élt valahol Örményországban egy jószívű öregember. Akkoriban hozták be a kereskedők a dohányt. A bölcsnek egyáltalán nem tetszett a dohány, és azt tanácsolta: ne vásárolják Egyik alkalommal az öreg ellátogatott a piacra. Nagy tömeg vette körül a kereskedőket, akik azt hangoztatták, hogy a dohány minden betegséget meggyógyít. Ekkor megszólalt az öreg: — A dohány nemcsak minden betegséget meggyógyít, hanem más hasznot is hoz. A dohányzó ember házába sohasem megy be a tolvaj. A kutya sem harapja meg őt, sőt a dohányos ember sohasem öregszik meg. A kereskedők lelkesedéssel hallgatták az apuka bölcs szavait. — Magyarázd meg a szavaid, a bölcs ember! — kérlelték őt. Az öreg ezt mondta: — A tolvaj és betörő elkerüli a dohányos ember házát, mivel egész éjszaka krákog és nem tud aludni. Köztudott dolog, hogy a tolvaj elkerüli azt a házat, ahol a gazda ébren van. Néhány év múlva a dohányos ember megbetegszik, elgyengül, és kénytelen bottal járni. Ezért még a kutya sem harapja meg. Végül pedig a dohányos ember sohasem öregszik meg, mivel fiatalon hal meg. A parasztok meghallgatták a bölcs szavakat, és nem vették meg a dohányt. A szívinfarktus kialakulásának valóban egyik előkelő rizikófaktora a cigaretta. (Világelsők vagyunk!) Egyetértek a cikk üzenetével: az oktatási és nevelési programot már a bölcsődékben és óvodákban kezdték el tanítani. 1977—78-ban két súlyos infarktus után nagyon nehezen szoktam le a dohányzásról, mert nem fogadtam meg egy bölcs ember tanácsát. Még az volt a szerencsém, hogy rendszeresen sportoltam, rengeteget kirándultam. Teiinger József Ajka 9