Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-14 / 138. szám
NÉPSZAVA 1990. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK AZ ORSZÁGOS KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS TÁJÉKOZTATOM Az M1-es autóútról jelentik Titkos traffipax A kár több mint egymillió forint A balesetek számottevő csökkenéséről számolhatott be ezúttal dr. M. Tóth Károly alezredes, az ORFK Útellenőrző Parancsnokságának vezetője. Június 1-jétől 7-én éjfélig az M1-es autóúton mindössze három baleset történt, ebből egy végződött súlyos sérüléssel, a másik kettő csupán anyagi kárral. Az autópályán nem volt személyi sérüléses baleset, az 1-es főúton viszont 14 balesetet regisztráltak, ebből egy halálos volt, egy súlyos, kettő pedig könnyebb sérüléssel végződött. A többi anyagi káros , az összes balesetnél keletkezett anyagi kár meghaladta az egymilliókétszázezer forintot. Az okokat illetően: hét balesetet a helytelenül megválasztott követési távolság, hat balesetet pedig a figyelmetlenség idézte elő. Nyolc karambolt külföldi állampolgár okozott — két osztrák, két nyugatnémet, illetve jugoszláv, csehszlovák és román gépjárművezető. A halálos baleset előidézője is külföldi volt: egy 26 éves nyugatnémet fiatalember nagy sebességgel, szabálytalanul előzött motorkerékpárjával, és Győr után leszorított az úttestről egy jugoszláv gépkocsivezetőt, majd ezt követően egy magyar rendszámú pótkocsis szerelvény beléjük rohant. A motoros súlyosan megsérült, 24 éves utasa viszont a helyszínen meghalt. A május 21-től elrendelt állandó rendőri ellenőrzés minden bizonnyal döntő oka a balesetek látványos és örvendetes csökkenésének, ám a tapasztalatok szerint az autópályán és autóúton „megszelídített” járművezetők az 1-es főúton már nem bánnak csínján a gázpedállal. Az 1-es főúton történt balesetek előidéző oka: a figyelmetlenség és a helytelenül megválasztott követési távolság . . . Mint ismeretes, május 21. és 31. között az M1-esen a rendőrök csupán súlyos és agresszív szabálysértések esetén éltek a szankcióval, a „türelmi időszakban” inkább csak figyelmeztetéssel. Ennek ellenére 215 esetben kellett járművezetőt súlyos közlekedési szabálysértésért feljelenteni, és a tíz nap alatt kirótt helyszíni bírság összege meghaladta az egymillió forintot. Ennek közel a felét külföldi autósok fizették .. . Még egy hír az autósoknak: a Tatabánya—Győr közötti szakaszon megjelent az első Chrysler gyártmányú rendőrkocsi — beépített traffipaxszal, vagyis: nincs árulkodó ernyő ... A traffipax menetközben előre, hátra és oldalt is készít felvételt. És még valamit — az új rendőrségi gépkocsin nem magyar rendszám van . .. B. L. A közlekedésbiztonság híreiből A közlekedés legveszélyesebb helyei a hosszú, egyenes útszakaszok és az útkereszteződések. Az első látszólagos egyszerűsége miatt lehetőséget teremt az emberi hibák kibontakozására. Az is tény, hogy a teljesen egyenes út hosszú látótávolsággal fárasztó. Az egyhangúság miatt az elalvás veszélye is fennáll. A változatos vonalvezetés az embert ébren tartja, mert a sebességváltó, a kuplung, a fék és a kormány kezelése olyan fizikai tevékenységet eredményez, amely megfelelő nagyságrendű figyelmességi szintet jelent. Az útkereszteződések bonyolultságuk miatt veszélyesek. Vigyázzunk rájuk! Vakációóó! Most már szeptember elejéig, az iskolakezdésig, ott marad a tantermi táblákon a sok felkiáltójeles „VAKÁCIÓ!” felirat. A gyerekek megkezdték nagy nyári szabadságukat. Ez a vakáció, a nyár a nagy felszabadultságot és az önfeledt játékot jelenti minden gyerek, minden diák számára. S persze, ez a bizonyos táblán maradt felirat üzenetet is tartalmaz minden közlekedő, minden gépjárművezető számára. Az alábbiakban arról szeretnénk szólni, amit tulajdonképpen mindenki tud, és mégis szükséges újból és újból felidézni: a vakáció idején, de különösen és kiváltképp annak első napjaiban és heteiben különös óvatossággal kell városon, faluban, üdülőhelyeken, lakott területen belül és kívül mindenkinek közlekednie — vigyáznunk kell gyermekeinkre. Mennyiben különbözik a vakációzó gyerek az iskolaév alattitól? Látszólag buta a kérdés, de csak látszólag. Hiszen gondolják csak végig, hogy míg a szorgalmi időszak alatt a gyermekek közlekedését meghatározta valamiféle tudatosság, célirányosság, lakástól az iskoláig, iskolától a lakásig, s a gyerekek csak olyan közlekedési útvonalakon jártak, amelyek szabályait, forgalmi viszonyait jól ismerték — most minden megváltozik. A rokonokhoz vendégségbe érkező gyerekek, vagy a több szabadidővel rendelkező diákok gyakran általunk ismeretlen, de mindenképpen a korábbiaknál tágabb területen mozognak, s így fokozottabban leselkedik rájuk a veszély. Igaz, az OKBT sokat segít tanfolyamok, felvilágosító előadások szervezésével abban, hogy a gyerekek tudatában legyenek a közlekedés veszélyeinek, de a gyermekek — életkori sajátosságaiból adódóan — nem mindig figyelnek fel ezekre a veszélyekre. Életkori sajátosságok? Igen, pszichológusok igazolják a tényt, hogy a gyerekek egyszerre nem tudnak több dologra koncentrálni. Ez viszont azt jelenti, hogy amikor a gyermekek „foglalkozásszerűsen” játszanak, akkor csak a labdával, csak a játszótárssal törődnek. Régi sofőrmondás: ha valahol az úttestre gurul a labda, számíthatsz rá, hogy rohan utána a gyerek! De hát nemcsak a labdáról van szó. Napjaink nagy divatja a gördeszka, amely hallatlan veszélyeket rejt magában. Nem, nem csak a viszonylag nagy sebessége, s nem csak az esetleges bukásokból adódó sérülések miatt, hanem azért is, mert ez a játék jármű sajnálatos módon nem rendelkezik igazi fékkel, így bárhol és bármikor elénk kerülhet. Persze, nemcsak a gördeszkázó fiatal. Természetesen szólnunk kell a rollerező gyerekekről csakúgy, mint a kerékpározókról. Gondoljuk csak végig, hogy most, az év végi bizonyítványosztás idején hány és hány gyerek kap jó jegyeiért ajándékba kerékpárt, sőt egyesek segédmotor-kerékpárt. Gyönyörű és nagy ajándék, de ez az ajándékozási időszak azzal is jár, hogy rengeteg gyerek éppen most a közúti közlekedés mindennapjaiban tanulja ezekkel a járművekkel a közlekedést. A kerékpárosok hátán nincs T betű, amellyel orientálhatnák a közlekedés többi résztvevőjét, figyelmeztethetnék: vigyázat, kezdő vezető, így hát minden autósnak és gépjárművezetőnek óvatosabban kell közelítenie, elhagynia a kerékpárosokat. És ha már a vakációzó diákok különböző korosztályairól szóltunk, szólni kell arról a gyakorlatról is, amely egyre divatosabb napjainkban; harmadik, negyedik gimnazista diákok iskolai lehetőségként vagy szülői ajándékként jogosítványt kapnak. S ha már van jogosítvány, akkor gyakran kölcsön autó is akad — az ilyen friss jogosítványos gyerekek autózása is a vakáció közlekedéséhez tartozik. Sok mindenről kellene még szólni, de hát a lényeg ugye érthető? Megnő a fiatalok közlekedési igénye és közlekedése mindenhol, hiszen szabadidejük jelentős részét a gyerekek mozgásban, közlekedéssel töltik. S a baleseti veszélyekhez nem is feltétlenül „szükségesek” az előbb említett és felsorolt „kellékek”, hiszen, mint arról már korábban írtunk, a türelmetlen, játszani induló vagy éppen barátjához rohanó gyalogos gyerek is „veszélyben van”. Gyakran írunk arról, hogy az úttesten való átkelés milyen baleseti veszélyeket rejt magában. Most arról is szólnunk kell, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket, illetve az útkereszteződések környékét minden gépjárművezetőnek az eddigieknél is óvatosabban kell megközelítenie. A gyerekek életkori jellemzőihez tartozik a viszonylag alacsony testmagasság is, ami azt jelenti, hogy a gyereket könnyen eltakarja egy hirdetőoszlop, egy álló jármű vagy egy éppen a járdán hagyott szeméttároló. Elkezdődött a vakáció, és sajnálatos módon már az első napok baleseti statisztikái között is a korábbiaknál nagyobb a gyermekbalesetek száma. Nem törvényszerű és nem szükségszerű, hogy így legyen. S hogy ne találkozzunk a baleseti fekete krónikákban sérült gyerekek nevével is történeteivel, nekünk is óvatosabban kell közlekednünk. Vigyázzunk rájuk! 8. Boda András AZ ÉLETÉ AZ ELŐNY Tanácskozás Európa közlekedésbiztonságáról Vendégségben a „sógoroknál” Interjú Kalanovics László rendőr ezredessel, az OKBT titkárával Május 30-adika és június elseje között az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács delegációja Bécsben tartózkodott az osztrák közlekedésbiztonsági szervezet meghívására. Kalanovics László rendőr ezredest, az OKBT titkárát arról kérdeztük: a több mint egy évtizede együttműködő, korrekt, rendszeres munkakapcsolatban álló két szervezet idei megbeszélésén mi volt a téma? — Mindenekelőtt kölcsönösen tájékoztattuk egymást a közlekedésbiztonsági helyzet alakulásáról, az osztrák állampolgárok magyarországi közlekedési problémáiról és viszont. Több közös akciót körvonalaztunk: hogyan tudnánk segíteni egymást, hogy a közlekedők mind Magyarországon, mind pedig Ausztriában pontos információt kapjanak a helyi közlekedési sajátosságokról és a különböző szolgáltatásokról. Osztrák partnereink tavaly indítottak egy nagy akciót — együttműködve a nyugatnémet és a svájci közlekedésbiztonsági szervezettel —, annak érdekében, hogy részben a külföldi vendégmunkások nyári hazautazása, tranzitforgalma, részben pedig saját lakosságuk nyári vakációja biztonságosabbá váljon. Ugyanis azt tapasztalták, hogy az egyidőben történő kiáramlás és a keresztülutazás Ausztrián nem kis veszélyforrás — sok baleset történt a tíz-tizenöt órán át tartó, pihenés nélküli vezetés miatt. A közös együttműködésre azért volt szükség, mert Ausztria, fekvésénél fogva átvezeti mind az NSZK-ból, mind pedig Svájcból Dél-, a tengerpart, illetve Törökország, Jugoszlávia felé irányuló forgalmat. — Milyen megoldást találtak? — Ausztriában három főbb tranzitútvonal, autópályák mellett három mintaparkolót építettek. Az egyik kifejezetten a gyerekek pihenését, pihentetését szolgálja, a másik a motorkerékpárosok részére készült, a harmadik pedig a török, pontosabban: a mohamedán vallású vendégmunkásoknak, speciális szolgáltatásokkal. Hogy az utóbbival kezdjem: megfelelő feltételeket biztosítanak az ima előtti mosakodáshoz is, valamint olyan éttermi, büfészolgáltatásokat, amelyek figyelembe veszik a vallási előírásokat az étkezésben, és természetesen egyéb pihenési lehetőségeket is. Miután főként vendégmunkásokat várnak a pihenőbe, megfelelő propagandát is folytattak körükben az NSZK-ban megjelenő török nyelvű lapokban adtak tájékoztatást arról, hogyan készüljenek fel az útra, hogy műszakilag kifogástalan járművekkel induljanak el, hogy időnként pihenni kell, és ehhez filmen, prospektusokban bemutatták az Ausztriában létesített három pihenőbázist. Ami a gyerekeket illeti: ez a parkolóhely egyautópálya melletti gyönyörű völgyben van, játszótérrel, sok-sok játékkal, ami egykét órás pihenőt feltételezve, megfelelő elfoglaltságot biztosít a gyerekeknek. A helyi turistairodákkal, illetve közlekedésbiztonsági szervekkel együttműködve még hivatásos pedagógusok is rendelkezésre állnak, akik szakszerűen felügyelnek a gyerekekre. A tapasztalatok szerint a szülők is szívesen részt vesznek a játékban. A motorosoknak pedig — a pihenési lehetőség mellett — kifejezetten motorozási szolgáltatást is igyekeznek nyújtani — műszaki állomással, sátrakkal, üzenőtáblákkal. . . Étkezési lehetőség természetesen itt is van. — Hogyan fogadta mindezt a lakosság? — Partnereink elmondták, hogy kezdetben volt némi ellenállás, ellenérzés a parkolóhelyek létesítésével kapcsolatban, de sikerült megértetni, hogy erre nagy szükség van, hiszen a saját biztonságukat is szolgálja, mert ők is résztvevői a nagyobb forgalomnak. Ugyanakkor az üzleti érdek sem lebecsülhető, ugyanis akik igénybe veszik a pihenőket, vásárolnak is .. . Mindent egybevetve, a pihenőhelyeknek végül is nagy sikerük lett. A pihenésre való ösztönzést azzal is elősegítették, hogy felvették a kapcsolatot szállodákkal, turistairodákkal, kérve: ne csak szombattól szombatig lehessen lefoglalni a tengerparton a turnusokat, hanem a turnusok elkezdődhessenek már hét elején, hét közben is, ezzel is széthúzva az utazás időpontját. Jelenleg már nagyon sok szálloda tartozik az említett hálózatba. Ezenkívül az üdülőkörzetekben és pihenőhelyeken is sikerült megállapodni az idegenforgalmi nevezetességek, skanzenek, múzeumok üzemeltetőivel, hogy a „jobban utazni” akció prospektusaihoz mellékelt szelvények az adott helyeken belépésre jogosítanak ingyen, vagy bizonyos kedvezménnyel. Az osztrák kollégák a tárgyalás során felvetették, hogy esetleg Magyarország is bekapcsolódhatna a „Jobban utazni” akcióba. Az idén erre már nincs lehetőség, de úgy látjuk, hogy a jövő évtől kezdődően mi magunk is kereshetnénk itthon olyan pihenési lehetőségeket az átutazóknak, ahol kulturált körülmények között tölthetnének el néhány órát, és a leadott szelvények ellenében ők is megtekinthetnék a környék idegenforgalmi, vagy kulturális létesítményeit. A magyar turistákat pedig ezek a kedvezmények ugyanúgy megilletnék Ausztriában, Svájcban és az NSZK-ban. Hogy a pihenőhelyekre nálunk is szükség van, a baleseti adatok is igazolják — az utóbbi időben az 1-es, az 5-ös és a 6-os úton is történtek olyan súlyos balesetek, amelyek oka a kimerültség, az elalvás volt. — Ez a közeljövő feladata lehet. A jelent illetően milyen konkrét megállapodás született? — Egyetértünk abban, hogy a közös feladatok, a közelgő világkiállítás miatt is szorosabbra kell fűzni kapcsolatainkat. Mindkét részről megvan a szándék ahhoz, hogy ne panaszkodjunk csupán az évenkénti delegációcseréhez: gyakrabban, akár félévenként is célszerű lenne találkoznunk, és adjunk több lehetőséget a magyar és osztrák közlekedési szakértőknek, szakembereknek a közvetlen érintkezésre. S hogy ez a jövőben gyakorlat lehet, annak egyik jele, hogy partnereink meghívták szakembereinket az októberben tartandó bécsi, közlekedésbiztonsági szimpóziumra, ahol éppen a turizmus, a személyforgalom az egyik téma, a második a teherforgalom, a harmadik pedig a közúti közlekedés és a gazdaságosság különböző összefüggései. Mindhárom szekcióban szívesen fogadnak magyar résztvevőket, illetve előadókat. Ismereteink szerint a győri, őszi közlekedési szimpóziumon, amely október elején lesz, részt vesznek osztrák szakemberek is. A győri tanácskozás témái: a közlekedésbiztonsági rendszerek kapcsolata, összefüggésben az ENSZ közlekedésbiztonsági héttel. Megegyeztünk abban is, hogy a kölcsönösen bemutatott filmeket kicseréljük, megvizsgáljuk, hogy szükséges-e jogdíj, vagy csak szinkronizálni kell a filmeket és kölcsönösen bemutatni. Mi az utóbbit szorgalmazzuk, és minden megkötés nélkül átadtuk a paszszív védőeszközök használata érdekében folytatott kampányunk kisfilmjeit. Osztrák vendéglátóink is érdekes filmeket mutattak be, például a fiatalok vezetési stílusáról, az ittas vezetés megelőzéséről. Úgy véljük, hogy a filmcserékkel a vizuális közlekedésbiztonsági propaganda területén is sikerült közösen előbbre lépnünk. Egy baleset tanulsága Vattacukor a földön Május utolsó szombatján verőfényes napsütésre ébredt az ország. Aki csak tehette, kimozdult otthonról, így az a Duciás család is, amely az M7-esen Pest felé tartott. Az első autópályánkat úgy tervezték, hogy mind a két irányban 2X3 sávos legyen és ezt válassza el egy zöld sáv, korláttal együtt. Az útra nem volt elég a pénz, a korlátra még kevésbé, így csenevész bokrokat ültettek a két útpálya közé, amelyeken a szél is átfúj. Szombatonként Pest irányából jön két oszlopban a kocsisor, a Pest felé vivő úton alig van forgalom. A cikkünkben szereplő Dacia utasai is igyekeztek valahová, de útközben a jobb első kerék defektet kapott és a kocsi átsuhant a két útpályát elválasztó 11,5 méter széles zöld sávon és frontálisan ütközött egy ott szabályosan haladó Ladával, amibe még hátulról egy másik Dacia is belehajtott. A Daciában három gyerek volt — egyikük kaphatta azt a vattacukrot, amely a baleset után az úttesten hevert — közülük ketten súlyosan megsérültek, a harmadik, a legidősebb pedig a mentőautóban kezdte keresni az édesanyját... A két kocsi hölgyvezetője nem élte túl az autóbalesetet. A Lada a felismerhetetlenségig összetört, s egy súlyosan és egy életveszélyesen sérült utasát tartotta fogva, míg a tűzoltók ki nem szabadították őket. Hogy mindezt miért mondtam el? Elsősorban azért, hogy elgondolkodjunk azon, szabad-e kopott gumikkal nagy sebességgel utazni, még ha késésben is vagyunk? Mert ennek a balesetnek ez a tanulsága. Ma már mindenhol kapni különböző márkájú diagonál és radiál gumikat. De mit tehet az ember, ha pénzéből csak újrafutózott gumikra telik? Itt elsősorban abból kell kiindulni, hogy ezek a gumik 60—80 ezer kilométert futottak már. Most ugyan új futótelületet kaptak, de a belső acélradiálnál az „acélhálóréteg” nem lett felújítva. Ez az előző használat során egy bizonyos irányból ható erőknek volt kitéve. Az újrafutózás után ismét használhatóvá válik a gumi, de a korábbi forgásirányt nem ismerjük, ezért az esetleges más irányból ható igénybevételt nem biztos, hogy nagyobb futásteljesítmény mellett is elbírja. Biztonságunk érdekében ha új gumira nincs pénzünk, az újrafutózott gumikat a hátsó kerekekre szereltessük. És persze, vezessünk óvatosabban. És az a bizonyos hétvége? Az M7-es 34-es kilométerjelzője előtt biztos, hogy mindig lesz virág. Gara Péter Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács új címe: Budapest V. kerület, Kossuth Lajos tér 4. Az OKBT telefonszámai és postafiókszáma változatlan.