Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)

1990-06-14 / 138. szám

NÉPSZAVA 199­0. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK AZ ORSZÁGOS KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS TÁJÉKOZTATOM Az M1-es autóútról jelentik Titkos traffipax A kár több mint egymillió forint A balesetek számottevő csök­kenéséről számolhatott be ezúttal dr. M. Tóth Károly alezredes, az ORFK Útellen­­őrző Parancsnokságának ve­zetője. Június 1-jétől 7-én éj­félig az M1-es autóúton mindössze három baleset tör­tént, ebből egy végződött sú­lyos sérüléssel, a másik ket­tő csupán anyagi kárral. Az autópályán nem volt szemé­lyi sérüléses baleset, az 1-es főúton viszont 14 balesetet regisztráltak, ebből egy ha­lálos volt, egy súlyos, kettő pedig könnyebb sérüléssel végződött. A többi anyagi káros , az összes baleset­nél keletkezett anyagi kár meghaladta az egymillió­kétszázezer forintot. Az okokat illetően: hét bal­esetet a helytelenül megvá­lasztott követési távolság, hat balesetet pedig a figyel­metlenség idézte elő. Nyolc karambolt külföldi állam­polgár okozott — két oszt­rák, két nyugatnémet, illet­ve jugoszláv, csehszlovák és román gépjárművezető. A halálos baleset előidézője is külföldi volt: egy 26 éves nyugatnémet fiatalember nagy sebességgel, szabályta­lanul előzött motorkerékpár­jával, és Győr után leszorí­tott az úttestről egy jugo­szláv gépkocsivezetőt, majd ezt követően egy magyar rendszámú pótkocsis szerel­vény beléjük rohant. A mo­toros súlyosan megsérült, 24 éves utasa viszont a helyszí­nen meghalt. A május 21-től elrendelt állandó rendőri ellenőrzés minden bizonnyal döntő ok­a a balesetek látványos és ör­vendetes csökkenésének, ám a tapasztalatok szerint az autópályán és autóúton „megszelídített” járműveze­tők az 1-es főúton már nem bánnak csínján a gázpedál­lal. Az 1-es főúton történt balesetek előidéző oka: a fi­gyelmetlenség és a helytele­nül megválasztott követési távolság . . . Mint ismeretes, május 21. és 31. között az M1-esen a rendőrök csupán súlyos és agresszív szabály­­sértések esetén éltek a szankcióval, a „türelmi idő­szakban” inkább csak fi­gyelmeztetéssel. Ennek elle­nére 215 esetben kellett jár­művezetőt súlyos közleke­dési szabálysértésért felje­lenteni, és a tíz nap alatt ki­rótt helyszíni bírság összege meghaladta az egymillió fo­rintot. Ennek közel a felét külföldi autósok fizették .. . Még egy hír az autósoknak: a Tatabánya—Győr közötti szakaszon megjelent az első Chrysler gyártmányú rend­őrkocsi — beépített traffipax­­szal, vagyis: nincs árulkodó ernyő ... A traffipax menet­közben előre, hátra és oldalt is készít felvételt. És még valamit — az új rendőrségi gépkocsin nem magyar rend­szám van . .. B. L. A közlekedésbiztonság híreiből A közlekedés legveszélye­sebb helyei a hosszú, egyenes útszakaszok és az útkereszte­ződések. Az első látszólagos egyszerűsége miatt lehetősé­get teremt az emberi hibák kibontakozására. Az is tény, hogy a teljesen egyenes út hosszú látótávolsággal fá­rasztó. Az egyhangúság miatt az elalvás veszélye is fenn­áll. A változatos vonalveze­tés az embert ébren tartja, mert a sebességváltó, a kup­lung, a fék és a kormány ke­zelése olyan fizikai tevé­kenységet eredményez, amely megfelelő nagyságren­dű figyelmességi szintet je­lent. Az útkereszteződések bonyolultságuk miatt veszé­lyesek. Vigyázzunk rájuk! Vakációóó! Most már szeptember elejéig, az iskolakez­désig, ott marad a tantermi táblákon a sok felkiáltójeles „VAKÁCIÓ!” felirat. A gyere­kek megkezdték nagy nyári szabadságukat. Ez a vakáció, a nyár a nagy felszabadultsá­­got és az önfeledt játékot jelenti minden gye­rek, minden diák számára. S persze, ez a bi­zonyos táblán maradt felirat üzenetet is tar­talmaz minden közlekedő, minden gépjármű­­vezető számára. Az alábbiakban arról szeret­nénk szólni, amit tulajdonképpen mindenki tud, és mégis szükséges újból és újból fel­idézni: a vakáció idején, de különösen és ki­váltképp annak első napjaiban és heteiben különös óvatossággal kell városon, faluban, üdülőhelyeken, lakott területen belül és kí­vül mindenkinek közlekednie — vigyáznunk kell gyermekeinkre. Mennyiben különbözik a vakációzó gyerek az iskolaév alattitól? Látszólag buta a kér­dés, de csak látszólag. Hiszen gondolják csak végig, hogy míg a szorgalmi időszak alatt a gyermekek közlekedését meghatározta vala­miféle tudatosság, célirányosság, lakástól az iskoláig, iskolától a lakásig, s a gyerekek csak olyan közlekedési útvonalakon jártak, amelyek szabályait, forgalmi viszonyait jól ismerték — most minden megváltozik. A rokonokhoz vendégségbe érkező gyerekek, vagy a több szabadidővel rendelkező diákok gyakran általunk ismeretlen, de mindenkép­pen a korábbiaknál tágabb területen mozog­nak, s így fokozottabban leselkedik rájuk a veszély. Igaz, az OKBT sokat segít tanfolya­mok, felvilágosító előadások szervezésével abban, hogy a gyerekek tudatában legyenek a közlekedés veszélyeinek, de a gyermekek — életkori sajátosságaiból adódóan — nem mindig figyelnek fel ezekre a veszélyekre. Életkori sajátosságok? Igen, pszichológu­sok igazolják a tényt, hogy a gyerekek egy­szerre nem tudnak több dologra koncentrál­ni. Ez viszont azt jelenti, hogy amikor a gyer­mekek „foglalkozásszerűsen” játszanak, ak­kor csak a labdával, csak a játszótárssal tö­rődnek. Régi sofőrmondás: ha valahol az út­testre gurul a labda, számíthatsz rá, hogy rohan utána a gyerek! De hát nemcsak a lab­dáról van szó. Napjaink nagy divatja a gör­deszka, amely hallatlan veszélyeket rejt ma­gában. Nem, nem csak a viszonylag nagy se­bessége, s nem csak az esetleges bukásokból adódó sérülések miatt, hanem azért is, mert ez a játék jármű sajnálatos módon nem ren­delkezik igazi fékkel, így bárhol és bármi­kor elénk kerülhet. Persze, nemcsak a gör­­deszkázó fiatal. Természetesen szólnunk kell a rollerező gyerekekről csakúgy, mint a ke­rékpározókról. Gondoljuk csak végig, hogy most, az év vé­gi bizonyítványosztás idején hány és hány gyerek kap jó jegyeiért ajándékba kerékpárt, sőt egyesek segédmotor-kerékpárt. Gyönyö­rű és nagy ajándék, de ez az ajándékozási idő­szak azzal is jár, hogy rengeteg gyerek ép­pen most a közúti közlekedés mindennap­jaiban tanulja ezekkel a járművekkel a köz­lekedést. A kerékpárosok hátán nincs T betű, amellyel orientálhatnák a közlekedés többi résztvevőjét, figyelmeztethetnék: vigyázat, kezdő vezető, így hát minden autósnak és gépjárművezetőnek óvatosabban kell köze­lítenie, elhagynia a kerékpárosokat. És ha már a vakációzó diákok különböző korosztályairól szóltunk, szólni kell arról a gyakorlatról is, amely egyre divatosabb nap­jainkban; harmadik, negyedik gimnazista diákok iskolai lehetőségként vagy szülői aján­dékként jogosítványt kapnak. S ha már van jogosítvány, akkor gyakran kölcsön autó is akad — az ilyen friss jogosítványos gyere­kek autózása is a vakáció közlekedéséhez tartozik. Sok mindenről kellene még szólni, de hát a lényeg ugye érthető? Megnő a fiatalok köz­lekedési igénye és közlekedése mindenhol, hi­szen szabadidejük jelentős részét a gyerekek mozgásban, közlekedéssel töltik. S a balese­ti veszélyekhez nem is feltétlenül „szüksége­sek” az előbb említett és felsorolt „kellékek”, hiszen, mint arról már korábban írtunk, a tü­relmetlen, játszani induló vagy éppen barát­jához rohanó gyalogos gyerek is „veszélyben van”. Gyakran írunk arról, hogy az úttesten való átkelés milyen baleseti veszélyeket rejt ma­gában. Most arról is szólnunk kell, hogy a ki­jelölt gyalogos-átkelőhelyeket, illetve az út­kereszteződések környékét minden gépjár­művezetőnek az eddigieknél is óvatosabban kell megközelítenie. A gyerekek életkori jel­lemzőihez tartozik a viszonylag alacsony testmagasság is, ami azt jelenti, hogy a gye­reket könnyen eltakarja egy hirdetőoszlop, egy álló jármű vagy egy éppen a járdán ha­gyott szeméttároló. Elkezdődött a vakáció, és sajnálatos mó­don már az első napok baleseti statisztikái között is a korábbiaknál nagyobb a gyermek­balesetek száma. Nem törvényszerű és nem szükségszerű, hogy így legyen. S hogy ne ta­lálkozzunk a baleseti fekete krónikákban sé­rült gyerekek nevével is történeteivel, ne­künk is óvatosabban kell közlekednünk. Vigyázzunk rájuk! 8. Boda András AZ ÉLETÉ AZ ELŐNY Tanácskozás Európa közlekedésbiztonságáról Vendégségben a „sógoroknál” Interjú Kalanovics László rendőr ezredessel, az OKBT titkárával Május 30-adika és június el­seje között az Országos Köz­lekedésbiztonsági Tanács de­legációja Bécsben tartózko­dott az osztrák közlekedés­­biztonsági szervezet meghí­vására. Kalanovics László rendőr ezredest, az OKBT tit­kárát arról kérdeztük: a több mint egy évtizede együttmű­ködő, korrekt, rendszeres munkakapcsolatban álló két szervezet idei megbeszélésén mi volt a téma? — Mindenekelőtt kölcsö­nösen tájékoztattuk egymást a közlekedésbiztonsági hely­zet alakulásáról, az osztrák állampolgárok magyarorszá­gi közlekedési problémáiról és viszont. Több közös akciót körvonalaztunk: hogyan tud­nánk segíteni egymást, hogy a közlekedők mind Magyar­­országon, mind pedig Auszt­riában pontos információt kapjanak a helyi közlekedési sajátosságokról és a külön­böző szolgáltatásokról. Oszt­rák partnereink tavaly indí­tottak egy nagy akciót — együttműködve a nyugatné­met és a svájci közlekedés­­biztonsági szervezettel —, an­nak érdekében, hogy részben a külföldi vendégmunkások nyári hazautazása, tranzit­­forgalma, részben pedig saját lakosságuk nyári vakációja biztonságosabbá váljon. Ugyanis azt tapasztalták, hogy az egyidőben történő kiáramlás és a keresztüluta­­zás Ausztrián nem kis ve­szélyforrás — sok baleset történt a tíz-tizenöt órán át tartó, pihenés nélküli vezetés miatt. A közös együttműkö­désre azért volt szükség, mert Ausztria, fekvésénél fogva átvezeti mind az NSZK-ból, mind pedig Svájcból Dél-, a tengerpart, illetve Törökor­szág, Jugoszlávia felé irá­nyuló forgalmat. — Milyen megoldást talál­tak? — Ausztriában három főbb tranzitútvonal, autópályák mellett három mintaparkolót építettek. Az egyik kifejezet­ten a gyerekek pihenését, pi­hentetését szolgálja, a másik a motorkerékpárosok részére készült, a harmadik pedig a török, pontosabban: a moha­medán vallású vendégmun­kásoknak, speciális szolgálta­tásokkal. Hogy az utóbbival kezdjem: megfelelő feltétele­ket biztosítanak az ima előtti mosakodáshoz is, valamint olyan éttermi, büfészolgálta­tásokat, amelyek figyelembe veszik a vallási előírásokat az étkezésben, és természete­sen egyéb pihenési lehetősé­geket is. Miután főként ven­dégmunkásokat várnak a pi­henőbe, megfelelő propagan­dát is folytattak körükben az NSZK-ban megjelenő török nyelvű lapokban adtak tájé­koztatást arról, hogyan ké­szüljenek fel az útra, hogy műszakilag kifogástalan jár­művekkel induljanak el, hogy időnként pihenni kell, és ehhez filmen, prospektu­sokban bemutatták az Auszt­riában létesített három pihe­nőbázist. Ami a gyerekeket illeti: ez a parkolóhely egy­­autópálya melletti gyönyörű völgyben van, játszótérrel, sok-sok játékkal, ami egy­két órás pihenőt feltételezve, megfelelő elfoglaltságot biz­tosít a gyerekeknek. A helyi turistairodákkal, illetve köz­lekedésbiztonsági szervekkel együttműködve még hivatá­sos pedagógusok is rendelke­zésre állnak, akik szakszerű­en felügyelnek a gyerekekre. A tapasztalatok szerint a szülők is szívesen részt vesz­nek a játékban. A motorosok­nak pedig — a pihenési lehe­tőség mellett — kifejezetten motorozási szolgáltatást is igyekeznek nyújtani — mű­szaki állomással, sátrakkal, üzenőtáblákkal. . . Étkezési lehetőség természetesen itt is van. — Hogyan fogadta mind­ezt a lakosság? — Partnereink elmondták, hogy kezdetben volt némi el­lenállás, ellenérzés a parko­lóhelyek létesítésével kapcso­latban, de sikerült megértet­ni, hogy erre nagy szükség van, hiszen a saját biztonsá­gukat is szolgálja, mert ők is résztvevői a nagyobb for­galomnak. Ugyanakkor az üzleti érdek sem lebecsülhe­tő, ugyanis akik igénybe ve­szik a pihenőket, vásárolnak is .. . Mindent egybevetve, a pihenőhelyeknek végül is nagy sikerük lett. A pihenés­re való ösztönzést azzal is elősegítették, hogy felvették a kapcsolatot szállodákkal, turistairodákkal, kérve: ne csak szombattól szombatig lehessen lefoglalni a tenger­parton a turnusokat, hanem a turnusok elkezdődhessenek már hét elején, hét közben is, ezzel is széthúzva az uta­zás időpontját. Jelenleg már nagyon sok szálloda tartozik az említett hálózatba. Ezen­kívül az üdülőkörzetekben és pihenőhelyeken is sikerült megállapodni az idegenfor­galmi nevezetességek, skan­zenek, múzeumok üzemelte­tőivel, hogy a „jobban utaz­ni” akció prospektusaihoz mellékelt szelvények az adott helyeken belépésre jogosíta­nak ingyen, vagy bizonyos kedvezménnyel. Az osztrák kollégák a tárgyalás során felvetették, hogy esetleg Ma­gyarország is bekapcsolód­hatna a „Jobban utazni” ak­cióba. Az idén erre már nincs lehetőség, de úgy látjuk, hogy a jövő évtől kezdődően mi magunk is kereshetnénk itthon olyan pihenési lehető­ségeket az átutazóknak, ahol kulturált körülmények között tölthetnének el néhány órát, és a leadott szelvények elle­nében ők is megtekinthetnék a környék idegenforgalmi, vagy kulturális létesítmé­nyeit. A magyar turistákat pedig ezek a kedvezmények ugyanúgy megilletnék Auszt­riában, Svájcban és az NSZK-ban. Hogy a pihenő­helyekre nálunk is szükség van, a baleseti adatok is iga­zolják — az utóbbi időben az 1-es, az 5-ös és a 6-os úton is történtek olyan súlyos bal­esetek, amelyek oka a kime­rültség, az elalvás volt. — Ez a közeljövő feladata lehet. A jelent illetően mi­lyen konkrét megállapodás született? — Egyetértünk abban, hogy a közös feladatok, a közelgő világkiállítás miatt is szorosabbra kell fűzni kap­csolatainkat. Mindkét részről megvan a szándék ahhoz, hogy ne panaszkodjunk csu­pán az évenkénti delegáció­cseréhez: gyakrabban, akár félévenként is célszerű lenne találkoznunk, és adjunk több lehetőséget a magyar és oszt­rák közlekedési szakértők­nek, szakembereknek a köz­vetlen érintkezésre. S hogy ez a jövőben gyakorlat lehet, annak egyik jele, hogy part­nereink meghívták szakem­bereinket az októberben tar­tandó bécsi, közlekedésbiz­tonsági szimpóziumra, ahol éppen a turizmus, a személy­­forgalom az egyik téma, a második a teherforgalom, a harmadik pedig a közúti köz­lekedés és a gazdaságosság különböző összefüggései. Mindhárom szekcióban szí­vesen fogadnak magyar résztvevőket, illetve előadó­kat. Ismereteink szerint a győri, őszi közlekedési szim­póziumon, amely október elején lesz, részt vesznek osztrák szakemberek is. A győri tanácskozás témái: a közlekedésbiztonsági rend­szerek kapcsolata, összefüg­gésben az ENSZ közlekedés­­biztonsági héttel. Megegyez­tünk abban is, hogy a kölcsö­nösen bemutatott filmeket kicseréljük, megvizsgáljuk, hogy szükséges-e jogdíj, vagy csak szinkronizálni kell a filmeket és kölcsönösen be­mutatni. Mi az utóbbit szor­galmazzuk, és minden meg­kötés nélkül átadtuk a pasz­­szív védőeszközök használa­ta érdekében folytatott kam­pányunk kisfilmjeit. Osztrák vendéglátóink is érdekes fil­meket mutattak be, például a fiatalok vezetési stílusáról, az ittas vezetés megelőzésé­ről. Úgy véljük, hogy a film­cserékkel a vizuális közleke­désbiztonsági propaganda te­rületén is sikerült közösen előbbre lépnünk. Egy baleset tanulsága Vattacukor a földön Május utolsó szombatján ve­rőfényes napsütésre ébredt az ország. Aki csak tehette, ki­mozdult otthonról, így az a Duciás család is, amely az M7-esen Pest felé tartott. Az első autópályánkat úgy tervezték, hogy mind a két irányban 2X3 sávos legyen és ezt válassza el egy zöld sáv, korláttal együtt. Az út­ra nem volt elég a pénz, a korlátra még kevésbé, így csenevész bokrokat ültettek a két útpálya közé, amelye­ken a szél is átfúj. Szomba­tonként Pest irányából jön két oszlopban a kocsisor, a Pest felé vivő úton alig van for­galom. A cikkünkben szerep­lő Dacia utasai is igyekeztek valahová, de útközben a jobb első kerék defektet kapott és a kocsi átsuhant a két útpá­lyát elválasztó 11,5 méter szé­les zöld sávon és frontálisan ütközött egy ott szabályosan haladó Ladával, amibe még hátulról egy másik Dacia is belehajtott. A Daciában há­rom gyerek volt — egyikük kaphatta azt a vattacukrot, amely a baleset után az út­testen hevert — közülük ket­ten súlyosan megsérültek, a harmadik, a legidősebb pe­dig a mentőautóban kezdte keresni az édesanyját... A két kocsi hölgyvezetője nem élte túl az autóbalesetet. A Lada a felismerhetetlenségig összetört, s egy súlyosan és egy életveszélyesen sérült utasát tartotta fogva, míg a tűzoltók ki nem szabadítot­ták őket. Hogy mindezt miért mond­tam el? Elsősorban azért, hogy elgondolkodjunk azon, szabad-e kopott gumikkal nagy sebességgel utazni, még ha késésben is vagyunk? Mert ennek a balesetnek ez a tanulsága. Ma már mindenhol kapni különböző márkájú diagonál és radiál gumikat. De mit te­het az ember, ha pénzéből csak újrafutózott gumikra telik? Itt elsősorban abból kell kiindulni, hogy ezek a gumik 60—80 ezer kilométert futottak már. Most ugyan új futótelületet kaptak, de a bel­ső acélradiálnál­­ az „acél­hálóréteg” nem lett felújít­va. Ez az előző használat so­rán egy bizonyos irányból ható erőknek volt kitéve. Az újrafutózás után ismét hasz­nálhatóvá válik a gumi, de a korábbi forgásirányt nem ismerjük, ezért az esetleges más irányból ható igénybe­vételt nem biztos, hogy na­gyobb futásteljesítmény mel­lett is elbírja. Biztonságunk érdekében ha új gumira nincs pénzünk, az újrafutó­­zott gumikat a hátsó kere­kekre szereltessük. És persze, vezessünk óvatosabban. És az a bizonyos hétvége? Az M7-es 34-es kilométerjel­­zője előtt biztos, hogy min­dig lesz virág. Gara Péter Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács új címe: Bu­dapest V. kerület, Kossuth Lajos tér 4. Az OKBT telefonszámai és postafiókszáma változatlan.

Next