Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-15 / 139. szám
NÉPSZAVA 1990. JÚNIUS 15., PÉNTEK M1t lesz a vállalati tanácsok sorsa ? Bérletből tulajdon Szabó Iván az előprivatizálásról Előprivatizációról és megnyújtott vállalatvezetési formákról is szól a kormány rövid távú cselekvési programja. A Magyar Demokrata Fórum szakértői az infláció visszafogását, a vállalkozások élénkítését várják ezektől a lépésektől. Az elképzelés részleteiről kérdeztük Szabó Ivánt, a kormánypárt országgyűlési képviselőjét, a parlament gazdasági bizottságának elnökét. Az előprivatizációt a belkereskedelemben, a vendéglátóiparban, a szállodaiparban, a fogyasztási és szolgáltatói körben és a benzinkúthálózatnál képzeli el a kormány. Miért épp itt? — Ez a szortiment tartalmazza a leggyorsabban privatizálható cégeket. Viszonylag kis egységekből állnak. Emellett olyan szolgáltatásokat látnak el, amelyekhez a megfelelő konstrukciókban — a saját forrást és a hitelt is beleértve — alapvetően belföldi erőkből megoldható a privatizáció, a magánkézbe adás. Úgy látja: nincs szükség külföldi tőkére e körben? — Nem hogy nem szükséges, de nem is kívánatos túlzott mértékben e területre behozni külföldi tőkét, hiszen e tevékenységek bevétele alapvetően a hazai lakosság forintkiadásaiból származnak. Ez azt is jelenti, hogy nem termelnek devizát. Viszont ha a külföldi tőke belép, a jelenlegi hatályos törvények szerint az éves hasznot azonnal kemény valutában kiviheti. Tehát ez a tőkebevonás hosszabb távon tőkeelvonást jelentene a magyar gazdaságban. Kitűzött-e a kormány már valamilyen határidőket? — A programot azért lenne kár „határidőzni”, mert a kormány nem kívánja „felülről levezényelni” ezt. De ezen a területen bőven kínálkoznak már tapasztalatok. Hiszen a magángazdálkodás itt úgynevezett gebines rendszerben már korábban megjelent. Vannak hagyományok, sőt, bizonyos források is. Az új lehetőségek nagyobb beruházói biztonságot nyújtanak. Korábban ugyanis az öt évre szóló bérlet után esetleg nem ugyanazt az üzletet kapta meg a bérlő, s az ő befektetései addig nem térültek meg. Most nagyobb lesz az invesztálok biztonsága, érdemes lesz több pénzzel fejleszteni! A privatizáció tehát már meglévő nyomvonalon halad előre, azaz szerves fejlődésnek nevezhető. Az eddig döntően bérleti rendszerben működtetett hálózat most tulajdonosok kezébe megy át. Számít-e, hogy a társadalom lélektanilag is könnyebben elviseli, ha a privatizáció ebben a körben veszi kezdetét? — A gyáripar privatizálásására belföldi tőke már nincs. Ott elkerülhetetlen a külföldi tőke bevonása. Ám az a tőke olyan racionalizálást is meghonosít, melynek révén bizonyos mértékű munkanélküliség is bekövetkezik. A kereskedelmi, szolgáltató szférában ilyenre nem kell számítanunk. Sőt! Ha megnő a vállalkozókedv, inkább munkaerő-felszívó lesz, azaz könnyebbé teszi a más területeken létrejövő munkaerőfelesleg kezelését. A gyáripar privatizálását elősegíti az a kormánylépés, mely módosítani igyekszik a vállalati tanácson és a közgyűlésen alapuló cégvezetési formákat. Úgy képzelik-e ezt el, hogy a vt vagy a közgyűlés beleegyezik a módosításba, avagy valamilyen parancs lép működésbe? — A vállalatokon belüli demokráciát tartani kívánjuk. A kormány nem módosította azt a rendelkezést, miszerint június 30-áig a vállalati tanácsokat újjá kell választani. Más kérdés, hogy a vt-k a jelenlegi formájukban és a mostani jogaikkal nemigen maradnak fenn. Módosított szerepkörrel a vállalati tanácsok tovább működhetnek bizonyos körben. Elsősorban a tulajdonosi pozíció az, amit nem lehet tartani. Azaz olyasmi fölött nem rendelkezhetnek, ami nem az övék. A vállalatvezetési forma megváltoztatása nem a dolgozók akarata ellenére fog megvalósulni, mint fölülről érkező parancs. A kormány feladata az, hogy megteremtse a lehetőséget és az érdekeltséget ilyen átalakulásra. Hogy valóban bekövetkezik-e a változás, ez az ott dolgozóktól függ. Kormányhatározat nem születik arra, hogy „márpedig ezt vagy azt a céget el kell adni”, legföljebb olyan csődbe ment nagyvállalatoknál, amelyek nem ebbe a körbe tartoznak. Ha a dolgozók ragaszkodnak egy testülethez, megmaradhat a vt vagy a közgyűlés? — Akkor nyilvánvalóan meg fogják találni azt a formát, hogy fenntartsák a maguk irányítását ezekkel az emberekkel. Hogy vállalati tanácsnak, munkástanácsnak, üzemi tanácsnak hívják-e majd?... Azt hiszem, nem az elnevezés, hanem a tartalom a lényeg. Az, hogy ezek valóban a dolgozók érdekképviseleti és irányító szervei legyenek. Szerephez juthatnak-e a dolgozók mint bérlők? — Franciaországban, de az Egyesült Államokban is mutatkozik példa arra, hogy egyes nagyobb cégek, amelyek csődbe jutottak, bizonyos mértékű munkásbérlettel — nagy áldozatvállalásokkal ugyan, de — meg tudtak maradni, mivel az ott dolgozóknak alapvető érdekük fűződött munkahelyük megőrzéséhez. Ezért meghatározott ideig még fele bérért is hajlandók voltak dolgozni, amíg reális esélyt láttak arra, hogy a céget talpra lehet állítani. Tehát a bérleti konstrukció, melyet a kormányprogram említ, csak meghatározott körben és körülmények közt javasolhat. Nem pedig általános gyógyszerként. A nagy nehézipari struktúrákban igenis elképzelhető ez a megoldás. Sőt az is, hogy ez a bérlet bizonyos időn túl munkásrészvény formájában tulajdonba is átmenjen. Ennek a részletes technikáit azonban még ki kell dolgozni egy konstruktív kormányprogramban. Molnár Pál 1980-ra a turizmus Amerika (és a világ) második legnagyobb iparává nőtt, közvetlenül az olaj-business mögött, megelőzve a hadikiadásokat és az egészségügyet — 500 milliárd dollár forog itt ekkor már évente! Vegasnak is jut belőle valami, sőt éppen Vegas e szédület egyik motorja. A kaszinók feletti uralmat pedig átveszi a számítógép. Ha nem is veszi át egészen a maffiától, de mellérendelve, „megszelidítve” a maffia korábbi játékszabályait . . . 1989-ben pedig megnyílt a Mirage, amelyben fehér tigrisek sétálnak, a dzsungel bevonul a játéktermekbe, és a falak üvegből vannak néhol, mögöttük a Csendesóceán mélyének élővilága úszkál... mint a látogató is, az időtlen boldogság mély vizében, míg csak meg nem fullad az irigységtől. Most a megfulladás után gyűjtött sztorik következnek. (Nem kell elhinni őket, míg el nem mennek, s meg nem látják saját szemükkel és zsebükkel, hogy milyen is tud lenni az élet, ha csak egyetlen jelzője van: az édes élet. .. álmaink fényben és varázslatokban fogant élete.)• Bemutattuk-e ezzel a szerencsejátékok álombirodalmát? Szavakkal nem lehet. Legalább egy hosszú éjjelen látni kell Las Vegas csillogó varázslatát. A váro ross László sét, ahonnan leginkább érdemes importálni a Napfényt (meg valamit a játékszenvedély ördögi szépségéből). Laza sétánk végén még néhány friss sztorit ígértünk. Íme. (Végül is ilyeneket gyűjteni mentem ki Vegasba januárban, nem hiszik? Ki tételezné fel rólam, hogy csak a póker-rulett-blackjack-szenvedély űzött olyan messzire? Nem, a boldogság időtlen mélyvizében úszkálva is egyfajta „kiküldött tudósítónak” tekintettem magam — és az is lettem: minden kaszinóból kiküldtek a végén.) A legjobb, ha végigsztorizunk egy egész napot. (Vagy éjszaka?) Vegasban minden éjjel-nappal működik s a játékosok kívül élnek az időn, amennyire lehet, de rajtam azért megmaradt az arany karóra (szerencsére nem fért bele a Nagy Leégés Percében a félkarú bandita ötdolláros nyílásába) — így figyelni tudtam, hány órakor, mi történik ... Most például: Nulla óra nulla perc van. A Mirage Hotel huszonegy fehér tigrise megfeszül. A rulettasztal nyújtózik álmaikban. Csak a Szenvedély méhe szül „ilyen perc nélkül búvó percet. . .” ideje hát vacsorázni. Átsétálok a Ceasars Palace-ba a zenélő mozgójárdán, ókori dallam kísér a szökőkutak felöl, zöldes fények varázsolják vágyálommá ezt a pogány mennyországot. A szálloda halljában aranyiban ringatózik Kleopátra hajója, egy cselesen kanyargó mesterséges tavon. Mi hiányzik e cézárok korát idéző pompából? Talán a tűz, Néró őrült lángolása? Például, hogy az asztalnál készülő vacsora tüzében leég a vendég? De hiszen az már korábban leégett! (Az átlagveszteség 4,3 napos átlag-itt-tartózkodás esetén 701 dollár. Ebből vissza lehet nyerni körülbelül kétszázat. Aki többet mond, gyanús, hogy ott se volt.) Fényképeznek, ahogy eszem, meg lehet venni a fotókat. Meg a fotóslányt. Előbbi 14 dollár, utóbbi 100.) (Ebben az elegáns környezetben a 25 százalékos áfa, vagyis a minden lányhoz — és fiúcskához — hozzácsapott AIDS-kockázat szóba se jöhet. Itt még az is kigyógyul az AIDS-ből, aki valahol a város szélén már randevúzott vele.) Egy óra. Átsétálok egy, másik kaszinóba, mert ott minden másképpen van — a pincérek például diadalittas operaáriákat énekelnek, miközben hozzák a whiskyt, hogy jókedvű legyen a vendég. A vendég pókerezni kezd jó kedvében. Pedig tudja, hogy a Royal flush valószínűsége egy a hatszáznegyvenkilencezer-hétszáznyolcvankilenchez. De ki tud ilyen hosszú számot megjegyezni éjjel egykor? A póker démona, ő igen. De ő ellenünk játszik. Két óra. Még minden lüktet, fénylik, él és mozog. Nászutasok vonulnak át a játéktermeken.Minden évben hatvanezer házasságot kötnek Las Vegasban — a világon itt a legegyszerűbb az örök hűség ígéretét elrebegni (25 dollár és 10 perc az egész, ha csak nem bolondozva zajlik a ceremónia, például ejtőernyősugrás közben), ilyenkor a pap is fent lebeg áldásosztón az ifjú pár felett vagy ezer méterrel, az angyalok között), vagy a tízméteres nyitott óriásautó közepén berendezett meleg vizű kis úszómedencében, miközben a csodakocsi lassan gurul a főutcán (a legendás Stripen) és a járókelők irigykedve nézik a fesztelenül meztelenkedő szerelmeseket — Rómeó minden ruhája egy bársony csokornyakkendő, Júlia fején fátyol feszül — de ? Show-business nevelt, s ir .Mára enyhén eretnek pap hisz a házasság minden esztelenséget legyőző szentségében és abban is, hogy a szexuális forradalom végül is innen indult. . . Las Vegasban volt az esküvője Elvis Presleynek a világszép Priscillával, Brigitte Bardot-nak is, Jane Fondának is Roger Vadimmal — szerencsére nem egyszerre —, Mickey Rooney többször is ide járt esküvőzgetni, Tony Curtis is, Joan Collins is szerette a vegasi nászéjszakákat. Végül miért nem az élet maga is szerencsejáték, sőt a Vegasban kötött házasság a legvonzóbban kockázatos pókerparti — és ezen legalább nyerni is lehet. Ha mást nem, némi világhírt. Három óra-Ki ez a meggyötört szellemalak, ki ez az imbolygó kísértet itt a Circus Circus kaszinóban, a pénznyelőautomaták körül? És négykor ki ez a sápadt lidérc, álmos drakula, zöldes arccal bolyongó zombi itt a Cézár Palotájának szökőkútja mellett? Én lennék? Minden pénzemet elvesztettem? Vagy csak a közelgő hajnal gonosz tréfája ez? Néró márványszobra mindenesetre lefelé fordítja hüvelykujját és gúnyosan röhög. Ideje lefeküdni, öt óra. Élénk mozgás a rulettasztalok körül. Miért hiszik ennyien, hogy háromszor egymás után kijön a 17-es? Miért hiszik, hogy a fordítva felvett frakkinghez illő felemás színű tornacipőben, lila játékkenguru érzékeny farkát szorongatva, bioritmusos napokon háttal ülve a széken és az ördög öreganyjához óhéber nyelven fohászkodva háromszorosra nő a nyerési esély? A babonának mi köze a ruletthez Vegasban? A dealer úgy pörgeti a golyót, hogy ne a sötét babonák kerge megszállottja nyerjen, hanem a felülről, kis ipari kamerán át figyelő, garantáltan babonamentes maffiózó, a Nagy Játékszenvedély e vidám és színes poklának igazi ura . . . Varázsszemeik szürkésfeketén, szinte észrevétlenül lebegnek a zöld hajú százdolláros hasát simogató kezek, félrecsúszott parókák, cselesen keringőző rulettgolyók, pénzevő robotok, boszorkányos mozdulatokkal örökké kártyakeverő pókerhuszárok felett. . . Hat óra. Legtöbben még most is, az álmosság szelíd istennőjével dacolva, sőt dühödten pofonveregetve őt, a félkarú rabló fémkarját húzogatják, valamelyik slotmasinából akarják kitermelni hazafelé a bérelt magánrepülőgép árát. Sikerülhet ez? A hotelkaszinók nagy részében ezernél is több ilyen masina pörgeti-nyeli-adogatja vissza, vagy eszi mieg százszor egymás után a beledobált egydolláros érmeket, miközben ravasz elektronikája, elegánsan, de végleg elrejti titkát. (Folytatjuk) 11 Fokozni kell az elhárítást A ktirisálódtak ti külföldi hír Interjú a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójával Közismert, hogy minden ország rendelkezik titkokkal, amelyek védelméről a titkosszolgálat gondoskodik. Ez a testület nálunk is működik, elnevezése: Nemzetbiztonsági Hivatal. A Magyar Köztársaság új kormánya hivatalba lépését követően, elsők között intézkedett a titkosszolgálat folyamatos működéséről. A Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának kinevezte az 51 éves Nagy Lajost, aki az utóbbi hónapokban mint elnök irányította a „Duna-Gate” botrány után átszervezett szolgálatot. Hogyan került kapcsolatba a titkosszolgálattal? — A sorkatonai szolgálat letöltése után segédművezetőként dolgoztam a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban, ahol 1962. tavaszán, amikor aktívabban megkezdték a törvénysértésekben különösen kompromittált állambiztonságiak leszerelését, megkerestek, hogy van-e kedvem a Belügyminisztériumban dolgozni. Akkor már tudta, hogy a titkosszolgálathoz szemelték ki? — Nem. Valójában teljesen idegen volt számomra a belügyi szervezetek működése. Nappali tagozaton végeztem el az akadémiát. Két évvel később valamiféle sejtelmes felvételi vizsgára kerültem, s miután megfeleltem az intelligencia-vizsgálatokon, az idegennyelvi főiskolán tanultam tovább, végül hírszerző tiszt lettem. Vietnamtól Svédországon át az Egyesült Államokig jártam a világot. Mindvégig hírszerzőként dolgozott? — Nem. Ugyanis később a hírszerzés biztonsági szolgálatának lettem a vezetője.Az időközben megkezdődött hazai változások nem befolyásolták a hírszerzés tevékenységét? — Mi talán előbb vettük észre a készülődő változást, mint az itthoniak. A váltást természetesnek és elkerülhetetlennek tartottuk, hiszen az akkori rendszert korrekcióval már nem lehetett korszerűsíteni. A szervezeti változtatást már 1989. elejétől szorgalmaztuk. A belügyből való kiválás fontosságát is hangsúlyoztuk. A titkosszolgálat valójában csak a kormány irányítása alatt működhet eredményesen és alkotmányosan, így jutottunk el a mai helyzetig: kormányszervként alakult meg a Nemzetbiztonsági Hivatal. Bekapcsolódhatnak a politikai pártok a titkosszolgálat irányításába? — Egyes politikai tömörülések, pártok megkísérlik a pártpolitikai csatározások eszközéül felhasználni a Nemzetbiztonsági Hivatalt, ez azonban nem megy. A szolgálat nem csak szavakban, de a gyakorlatban is depolitizált. A kormánynak jelentünk és csak kormányszervtől fogadunk el megbízást. Mi tartozik a Nemzetbiztonsági Hivatal hatáskörébe? — A kémelhárítás. Aktivizálódott irányunkban a hírszerzés? — Nyugodtan állíthatom, hogy soha nem látott méreteket öltött. Ez nem azt jelenti, hogy több az ellenségünk, hanem megnövekedett irányunkban a külföldi érdeklődés. Olyan államok is megindították a felderítést, amelyek számára korábban nem voltunk érdekesek. Az országba való tőkebeáramlást mindig megelőzi a felderítés. Ezért nem is szabad haragudnunk, hiszen érthető módon érdekli a jövőbeli politikai és gazdasági partnereinket, hogy mennyire kiegyensúlyozott nálunk a társadalmi helyzet, a befektetett tőkéjük hasznát képesek lesznek-e kivinni, tehát megtalálják-e a számításaikat a velünk való gazdasági együttműködésben. A magyar kormány hasonló meggondolásokból igyekszik diszkréten kezelni a lehetőségeket, tehát megtartja magának azokat a titkokat, amelyek a kelleténél nagyobb nyíltsággal mutatják meg az elképzeléseinket. Amilyen módon aktivizálódik irányunkban a hírszerzés, legalább olyan hatékonysággal kell fokoznunk az elhárítást. A szolgálat foglalkozik a terrorelhárítással is? — Ez a Nemzetbiztonsági Hivatal alaptevékenysége közé tartozik. Tudomásul kell venni, hogy már nem vagyunk „kedvezményezettek”. A nemzetközi terrorizmus bennünket sem kímél. Pontosan tudjuk, hogy a nemzetközi terrorizmus igen alaposan felkészített szervezetekből tevődik öszsze. Nem is jelent számukra gondot egy-egy akció megszervezésének és lebonyolításának anyagi támogatása. A terrorelhárítással kapcsolatban meddig tart a Nemzetbiztonsági Hivatal hatásköre? — Alapvető feladatunk a készülő terrorista tevékenység operatív felderítése. A már bekövetkezett támadás fegyveres felszámolása a rendőrség Komondor-szolgálatának a dolga. Szoros a kommandósokkal való kapcsolatunk, hiszen több esetben úgy sikerült megelőzni bizonyos terrorcselekményeket, hogy erős komondorszolgálatot helyezünk ki a fenyegetett területre, vagy szükség esetén látványos védelmet biztosít a kommandó, miközben mi a veszélyhelyzetben levő személy operatív biztosítását látjuk el. Ezt a tevékenységet természetesen az, érintettekkel egyeztetjük. Az ilyen jellegű fenyegetettség sajnos nem csökken, sőt mondhatom, hogy szinte mindennapossá vált. Ezt a szolgálati ágat is teljesen új alapokra helyeztük. A terrorizmus ellen ugyanis csak nemzetközi együttműködéssel lehet hatásosan fellépni. Ezen a téren valamennyi országnak azonosak az érdekei. Nyílt, őszinte és állandó kapcsolatban vagyunk a különböző országok elhárító szervezeteivel. Milyen szervezet került az egykori belső biztonsági szolgálat helyébe? — Az Alkotmányvédelmi Szolgálat. Ennek a feladata a kormányzati személyiségek védelme és azoknak a felderítése, akik törvénytelen eszközökkel támadnak az alkotmányos rend ellen. Ezek általában különböző oldalon álló szélsőségesek. Hangsúlyozom, hogy csak a törvénytelen eszközökkel támadók ellen irányul a tevékenységünk. A nyílt politikai megnyilvánulások elleni fellépés nem tartozik a Nemzetbiztonsági Hivatal hatáskörébe. Schmidt Attila