Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)

1990-06-16 / 140. szám

14 Kellett nekünk jégtörő Egyszer volt, hol nem volt... Egy Csipkerózsika-álomba kólintott népről szól a tör­ténet. Akik között mindig akadnak notórius rosszul al­vók. Ezek aztán minden szo­katlan neszre, zörejre feléb­rednek. Így történt ez akkor is, amikor nagy csinnadrattá­val vízre eresztették a Szé­chenyi jégtörő hajót. Annak rendje-módja szerint még 1987-ben, egy új hajónak ki­járó díszes ceremóniák kö­zött. Fel is ébredt a pezsgődur­ranásra néhány magyar. No, nem igazán. Csak afféle bó­dult királylány módjára, aki még hangosan kimondani sem tudja igazán sejlő gon­dolatait, — mivégre is ne­künk egy nagy erejű jégtö­rő hajó? A Jeges-tenger messze van.... a Duna rit­kán fagy be amúgy igazán, ám, ha mégis, ügyes kis „jég­törők” döngölik a veszélyes­sé váló jeget, egész flottányi van ezekből a hajókból. De hát, istenem. Jó, hogy van már nekünk jégtörő ha­jónk is, jó erős .... És visz­­szazuhan az ébredő gondo­lat az álomba. Egy évvel később, 1988. augusztus és szeptember ha­vában ez a jégtörő ugyan­csak méltatlan helyzetbe került. Legjobban talán a nagy északi vizeket is meg­járt jégsirályok sajnálkoz­hattak volna sanyarú sor­sán, ha vijjogásukat értené is bárki. Egy tanyahajót kötöttek oldalához, azon rótta ren­dületlenül a Dunát Bécs és Budapest között. Bírta erő­vel. Meg se kottyant neki mellé ragasztott, kellemet­len idegen — a képviselők­kel, vízügyi szakemberekkel „lakott” másik hajótest. .. A könnyen ébredésre­­haj­lamos magyarok pedig új­fent meggyőződhettek: lám, milyen jó is az, ha van egy országnak egy nagy erejű jégtörő hajója. Pénz helyett. Mert mibe is került volna rendes ha­jó­járaton utaztat­ni, étkeztetni 370 képviselőt, tucatnyi újságírót, vízügyi szakmérnököket? Így a ta­nyahajó honi konyhával, ho­ni élelemmel mégiscsak ol­csóbb volt, a jégtörő pedig egy éjjel fölvitte a szállít­mányt, sodrással ellentétes irányba is. 1988 ősze óta pedig a las­san ébredő nép annyi min­denre kell, hogy figyeljen, hogy igazán nem róható fel, ha­nem egy jégtörő sorsával foglalkozik. Egy nyár eleji délelőtt, 1990-ben aztán valaki fel­hívta a figyelmemet egy kü­lönös jelenségre: az idő­közben félig medertelenné vált Dunán Nagymaros tér­ségében, fura módon közle­kednek a hajók, ha árral szemben kell haladniuk. Vagyis felfelé. „Valami” há­tulról nyomja őket, nagy erővel. Ez a „valami” pe­dig nem más, mint a Szé­chenyi nevű jégtörő hajó — ami nélkül szó szerint lehe­tetlenné vált volna a hajó­zás a magyar Duna-szakasz e térségében, a bős—nagy­marosi vízlépcső építésének egy bizonyos szakaszában. És egy beavatott szakember nyomban azt is elmondta, milyen iszonyú költséggel jár ez, hisz naponta, teljes üzemelés esetén, a tolató­hajó 240 ezer forint. 1989-es árszinten 70 millió forint, éves költség volt erre fenn­tartva, ami a valóságban 100 milliót jelentett. És a hajó­zásnak ezt a módját 1995-ig (!) tervezik. A bódulat, mint tudjuk a meséből, hosszan tartó. A számok, tények hallatán még mindig az ébredés utáni, épp a világossághoz szokva — azon kezdtem csak dühön­­geni: mennyi pénz ez! Szo­­roztam-osztottam, minden­­hogy sok. Számomra a végleg feléb­resztő „királyfi” Havas Pé­ter, volt kormánybiztos sze­mélyében érkezett. (Elné­zést kérek Havas Pétertől, a hasonlatot valóban a vele való beszélgetés juttatta eszembe.) 1990 júniusában ugyanis a szerkesztőségek­ben, különböző fórumokon körbejárt egy kiáltvány. En­nek első passzusa így hang­zik: Az osztrák DoKW cég schillingmilliár­dokat köve­tel a nagymarosi „építkezé­sekért”. Rövidesen még ijesztőbb összegű követelé­sekről fogunk hallani a du­­nakiliti munkálatok felfüg­gesztése miatt. Tartozunk-e — és mennyivel — valójá­ban? Kártérítésre kötelez­hető, vétkes fél-e a magyar nép a gigantomán építkezés befejezésének megakadá­lyozása miatt? A világ legtermészetesebb dolgának azt tartottam, hogy ez esetben, az üzletkötés ide­jén felelős hivatali beosz­tást viselő embert kérdez­zek meg­­, és nem egy újonnan kinevezett, bármi­lyen tisztségviselőt. Havas Péter 1982—89. között a beruházás megbízott kor­mánybiztosa volt, foglalko­zása bankszakember. Ha valakinek, neki kell, hogy hiteles információja legyen arról, miként is született meg ez a „zseniális magyar üzlet”. Nevezetesen a két országot érintő (Magyaror­szág és Csehszlovákia) nagy állami beruházás esetében, hogyan keveredett bele há­rom osztrák magáncég? Havas Péter, aki időköz­ben nyugdíjba vonult, de az OVIBER (az építkezést kez­dettől kivitelező vállalatnál szakértő minőségében dol­gozó) volt kormánybiztos udvariasan közölte — sem­milyen új információval nem rendelkezik. Nos, ekkor jutott eszem­be az ébredés végérvényes józanságával — a Széchényi nevű jégtörő hajó. Hát, ezért kellett. Persze. Volt egy koncepció, nem is akármilyen! Lassan adagol­va, véletlenül se vegye ész­re, aki kapja a dózisokat, hogy mi is a végső cél. 1987- ben a jégtörő hajó vásárlá­sának egyetlen célja volt, hogy készenlétben legyen. Az osztrák tőke bevonásá­val folytatódó építkezés so­rán, jól tudták a tervezők, elérkezik az az időszak, ami­kor a körtöltés miatt, a Du­na erős sodrásával a hajók önmaguktól nem tudnak majd megbirkózni, szükség lesz egy tolatóhajóra. Hát, nem jobban hangzik a mon­dat: van ám nekünk erős jégtörőnk? " ★ Utóirat: minden magyar hajós és vízzel naponta kap­csolatban élő szakember tisztességéért. Utaztam kompon a Körö­sön, késő este, egyedüli utas­ként, a komp vezetője ott­hagyhatott volna. Neki az egy ember is ember, és nem utas. Utaztam a „Jégvirág X” elnevezésű jégtörőn, a fe­nékig fagyott Tiszán, 1986- ban. Elöl mentek a robban­tók, kilométerekkel arrébb a kicsi hajó. Döngölőre ver­te a lazult jeget, összeszo­kott ritmussal, nagyszerű emberek végezték a dolgu­kat. Ha hetekig tart, hát he­tekig. Fő, hogy a hirtelen olvadás ne okozzon árvizet. És a halak se pusztuljanak el oxigén nélkül. Utaztam a Dunán is jég­törővel, mögötte mindig jól látható távolságban ott volt a másik. Mert ez szigorú előírás, mindig kettesben mennek. Ha egyik bajba ke­rül, a másik ott van segí­tőkészen. Minden jégtörő­hajónak ez az egyetlen ren­deltetése: utat biztosítson az élethez. És ne egy kiszárí­tott mederbe pumpálja a fe­lesleges energiát, László Ilona Az Adriára és a Földközi­tengerhez való utazást az idén meglehetősen bi­zonytalanná tette a ju­goszláv hatóságok által elrendelt 200 dolláros be­váltási kötelezettség. Nagy megkönnyebbülés volt a magyar turisták szá­mára, hogy eltörölték ezt az előírást, így feltehetően azok is meggondolják ma­gukat és útra kelnek, akik emiatt lemondtak az idei tengerparti nyaralásról. A nyári főszezonban uta­zóknak éppen ezért számíta­niuk kell arra, hogy a határ­­átkelőhelyeken nagy lesz a zsúfoltság. A hosszú várako­zást elkerülendő, ajánlatos éjszakára időzíteni a határ­­átlépést, ilyenkor lényegesen gyorsabb az útlevélkezelés. Jugoszláviába vízum nem szükséges, a 4000 forint érté­ken felüli valutáról viszont valutakiviteli engedélyt kér­hetnek. A feketekereskede­lem visszaszorítása érdeké­ben az idén lényegesen meg­szigorították a vámszabályo­kat, ezek szerint csak olyan és annyi holmit, élelmiszert vihetünk magunkkal, amire feltétlenül szükség van. Az ellenőrzés szigorú, jobb előre felkészülni rá. Aki június 30-ig utazik Jugoszláviába, mentesül a korábbi években megszokott pénzbeváltási dilemmától, amit a naponta változó árfo­lyam okozott. Eddig ugyanis stabilizálták a dinár árfolya­mát, a márkához igazították, így most egy márka 7 dinár­nak felel meg. Arról, hogy a nyár további részében módo­­sul-e az árfolyam és hogyan, még nincsenek információk. A magyar turisták, ha nem az utazási irodák által szer­vezett program résztvevője­ként, hanem egyénileg indul­nak nyaralásra Jugoszláviá­ba, általában saját kocsival mennek. A figyelmükbe ajánljuk, hogy a 98 oktánszá­mú benzin 6,70 dinárba kerül literenként, az autópályákon, illetve az annak minősített utakon a megtett út hosszá­tól függően, úthasználati dí­jat kell fizetni. A Tito hídon való átkelésért például 3,5 dollárt kérnek, s ugyanennyi az Ucka-alagúton való átha­ladás díja is. (Személyenként üzemanyagra 800 forint érté­kű valuta váltható.) A magyar autóst a ju­goszláv utakon sok meglepe­tés érheti, a közlekedési sza­bályokat ugyanis a helybe­liek lazábban értelmezik, ezért fokozott figyelmet ajánlunk a vezetőknek. Az utak állapota sem mindenütt a legkiválóbb, s a haladást sokc esetben nehezítik az or­szágon áthaladó kamionka­ravánok. Lakott területen a megengedett sebesség legfel­jebb 60 kilométer óránként, autóúton 100 kilométer óra, autópályán pedig 120 kilomé­ter óra. Tankolni viszonylag egyszerű, elég sok benzinkút található az utak mellett. Az alkoholfogyasztás abszolút tilos a vezetők számára. A bajba jutott autóst az AMSJ, az Autóklub jugoszláviai partnere segíti. A segélyszol­gálat központjai általában reggel 7-től este 7-ig, illetve reggel 8-tól este 8-ig hívha­tók, a telefonszám: 987. Jó tudni, hogy a segélyszolgálat maximum egy órára vehető igénybe, a munkadíjon kívül az oda-vissza utat is ki kell fizetni, ami 130 dinár óra ki­lométerenként. Fizetni kész­pénzzel és hitellevéllel is le­het. Sátorral vagy lakókocsival rendelkező turisták a kem­pingekben csaknem biztosan találnak az egész szezonban olcsó áron szabad helyet. A magánszállások sem túl drá­gák Jugoszláviában, az uta­zásszervezők kínálatában pe­dig kifejezetten jó színvona­lú apartmanok szerepelnek, forintban megfizethető áron. A legfrissebb információk szerint Jugoszláviában egy liter tej 11 dinárba, a 800 grammos kenyér 5—8 dinár­ba, egy kiló narancs 8 dinár­ba, egy kiló baromfihús 36 dinárba kerül, a zöldségek ára a szezontól függően vál­tozik. Egy üveg sör üzletben 8 dinárért, étteremben 20—25 dinárért kapható. A kávé 10 dinárba kerül, törökösen fő­zik, de a forgalmasabb he­lyeken presszókávét is iha­tunk. Aki nem vállalkozik az önellátásra, az éttermek többségében menüjegyet vá­sárolhat. Ez valamivel ol­csóbb, mint az á la carte ebéd, ami egy II. osztályú ét­teremben körülbelül 180 di­nárba kerül. Többnyire bősé­ges és ízletes az étel. Ju­goszláviában általában min­denütt jó a konyha. A ven­déglőkben illik borravalót adni, a céh 10 százalékát. Vásárolni viszont Jugoszlá­viában nem nagyon érde­mes: a magyar turistáknak az árak meglehetősen maga­sak. Az üzletek a déli órák­ban általában zárva vannak, a nyaralóhelyeken a forga­lomhoz igazodnak. Bankot valamennyi idegenforgalmi helyen találni. A tenger vizének átlaghő­mérséklete nyáron 26 Cel­­sius-fok. A part legnagyobb része köves, sziklás, ezért ajánlatos a csomagunkba fürdőcipőt is tenni. Nem tra­gédia, ha véletlenül elfelej­tettük, bárhol lehet kapni. ★ Bulgáriába elsősorban a szervezett turistautakat ajánljuk a magyar nyaralni szándékozóknak, mivel az or­szágban nincs elegendő szál­loda, és az ellátás is elég ne­hézkes. A kialakult gyakor­lat szerint az utazási irodák lefoglalják a szálláshelyet, ahova vonattal, repülővel is lehet utazni, a többség azon­ban autóval közelíti meg az úti célt. Bulgáriába vízum nem szükséges, viszont ha a leván kívül konvertibilis va­lutát is viszünk magunkkal, azt külön formanyomtatvá­nyon be kell jelenteni. Ha netán elvásároltuk, a számlát meg kell őrizni, mert vissza­felé a határon kérhetik. A tengerpart megközelítését Jugoszlávián keresztül ajánl­juk, Románián át a tankolás bizonytalansága miatt koc­kázatos. Számítani kell arra, hogy Bulgáriában a benzin nem áll bőséggel rendelke­zésre, itthon érdemes kupont venni, az Autóklubnál áru­sítják. Az autóvezetők szá­mára az alkoholfogyasztás tilos. A maximális sebesség az autópályán 120 kilomé­ter óra, lakott településen pedig 50—60 kilométer óra. A hotelszobák ára megle­hetősen magas, egy közepes szállodában 50 levánál kez­dődik. A fizetővendég-szol­gálat viszont lényegesen ol­csóbb, a tengerparton 5—10 leváért lehet lakni szemé­lyenként. A kempingek ára a színvonalhoz mérten elfo­gadható, sok helyütt az édes­vízellátással előfordulnak gondok. A mi viszonyainkhoz ké­pest Bulgáriában az étkezés rendkívül olcsó, különösen az önkiszolgáló éttermekben, ám a sorban állást minden­képpen bele kell kalkulálni az ebédidőbe. A „jobb helye­ken”­, éttermekben, szállo­dákban egy vacsora 10 leva körüli összegbe kerül. A bor­ravalót elvárják, 10 százalék körül illik adni. Aki még nem tudná, a bol­gároknál a fejbólintás nemet, a fejrázás pedig igent jelent. Vigyázni kell azonban, mert a helybéliek alkalmazkodnak a külföldi szokásokhoz, és így félreérthető helyzetek adódhatnak. A legjobb eliga­zító, ha a mutatóujjukat fi­gyeljük, mert a nemet ugyan­úgy mutatják, mim mi. (osváth) (Következik: Csehszlová­kia és Lengyelország) Mian­ova külföld­re utuaórintik Jugoszlávia és Bulgária SZOMBAT, 199­0. JÚNIUS 16. NÉPSZAVA XI. kerületben lévő Color Áruházunkba azonnali belépéssel felveszünk: FESTÉKELADÓT, AUTÓÁPOLÁSICIKK-ELADÓT, TAKARÍTÓT (nyugdíjast), UDVAROST, PORTÁST, O flufa Jelentkezni lehet: ALFA ÉLELMISZER­ES vegyiáru kereskedelmi vállalat Bp. XI., Nándorfehérvári u. 40. Tel.: 185-2733, munkaügy. Megalakulás előtt álló angol-magyar rt. PÁLYÁZATOT HIRDET OKLEVELES KÖNYVVIZSGÁLÓI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. Azon munkatársak jelentkezését várjuk, akik a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepelnek. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1990. július 10. A pályázatokat részletes szakmai önéletrajzzal az alábbi címre kérjük küldeni: KŐFARAGÓ ÉS ÉPÜLETSZOBRÁSZIPARI VÁLLALAT személyzeti és munkaügyi osztály: 1525 Budapest, Pf. 43. A DEXTER Szerszámgyártó Rt. most induló budafok-hárosi telepére munkatársakat keres az alábbi szakmákban: cnc-esztergályos, cnc-marós, cnc-helyzetköszörús, szerszámkészítő és koszorús. Német- vagy angolnyelv-tudás előny, de nem feltétele a jelentkezésnek. Érdeklődni lehet június 30-ig a 163-5444-es telefonon vagy személyesen Budapest XV. ker., Frankovics Mihály u. 21. X. emelet. 1990. július 1 -je után a 226-5598-as telefonon, személyesen: Budapest XXII. ker., Háros u. 7. Mérsékelt árakkal, nagy szakmai tapasztalattal vállalkozunk — egyen- és váltakozó áramú villamos forgógépek, transzformátorok, mágnestekercsek, induktorok javítására, valamint nagy teljesítményű villamos forgógépek, Agrodev-technológiával történő szigetelés felújítására, — villamos kapcsolószekrények tervezésére, gyártására, helyszíni telepítésére, üzembe helyezésére, — technológiai berendezések villamos tervezésére, felújítására, helyszíni üzembe helyezésére, — világítási — erőátviteli hálózatok tervezésére, szerelésére, felújítására, — villamos fűtésű kemencék tervezésére, felújítására, — ipari elektronikai berendezések javítására. Cím: Villamosipari Gyáregység, 1751 Bp., Gyepsor u. 1. (Pf. 99.) Telefon: 133-6538. Mátrai László gyáregységvezető, 157-2511/34-26, Nemes János üzemvezető. Telex: 225863 1

Next