Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-16 / 140. szám
14 Kellett nekünk jégtörő Egyszer volt, hol nem volt... Egy Csipkerózsika-álomba kólintott népről szól a történet. Akik között mindig akadnak notórius rosszul alvók. Ezek aztán minden szokatlan neszre, zörejre felébrednek. Így történt ez akkor is, amikor nagy csinnadrattával vízre eresztették a Széchenyi jégtörő hajót. Annak rendje-módja szerint még 1987-ben, egy új hajónak kijáró díszes ceremóniák között. Fel is ébredt a pezsgődurranásra néhány magyar. No, nem igazán. Csak afféle bódult királylány módjára, aki még hangosan kimondani sem tudja igazán sejlő gondolatait, — mivégre is nekünk egy nagy erejű jégtörő hajó? A Jeges-tenger messze van.... a Duna ritkán fagy be amúgy igazán, ám, ha mégis, ügyes kis „jégtörők” döngölik a veszélyessé váló jeget, egész flottányi van ezekből a hajókból. De hát, istenem. Jó, hogy van már nekünk jégtörő hajónk is, jó erős .... És viszszazuhan az ébredő gondolat az álomba. Egy évvel később, 1988. augusztus és szeptember havában ez a jégtörő ugyancsak méltatlan helyzetbe került. Legjobban talán a nagy északi vizeket is megjárt jégsirályok sajnálkozhattak volna sanyarú sorsán, ha vijjogásukat értené is bárki. Egy tanyahajót kötöttek oldalához, azon rótta rendületlenül a Dunát Bécs és Budapest között. Bírta erővel. Meg se kottyant neki mellé ragasztott, kellemetlen idegen — a képviselőkkel, vízügyi szakemberekkel „lakott” másik hajótest. .. A könnyen ébredésrehajlamos magyarok pedig újfent meggyőződhettek: lám, milyen jó is az, ha van egy országnak egy nagy erejű jégtörő hajója. Pénz helyett. Mert mibe is került volna rendes hajójáraton utaztatni, étkeztetni 370 képviselőt, tucatnyi újságírót, vízügyi szakmérnököket? Így a tanyahajó honi konyhával, honi élelemmel mégiscsak olcsóbb volt, a jégtörő pedig egy éjjel fölvitte a szállítmányt, sodrással ellentétes irányba is. 1988 ősze óta pedig a lassan ébredő nép annyi mindenre kell, hogy figyeljen, hogy igazán nem róható fel, hanem egy jégtörő sorsával foglalkozik. Egy nyár eleji délelőtt, 1990-ben aztán valaki felhívta a figyelmemet egy különös jelenségre: az időközben félig medertelenné vált Dunán Nagymaros térségében, fura módon közlekednek a hajók, ha árral szemben kell haladniuk. Vagyis felfelé. „Valami” hátulról nyomja őket, nagy erővel. Ez a „valami” pedig nem más, mint a Széchenyi nevű jégtörő hajó — ami nélkül szó szerint lehetetlenné vált volna a hajózás a magyar Duna-szakasz e térségében, a bős—nagymarosi vízlépcső építésének egy bizonyos szakaszában. És egy beavatott szakember nyomban azt is elmondta, milyen iszonyú költséggel jár ez, hisz naponta, teljes üzemelés esetén, a tolatóhajó 240 ezer forint. 1989-es árszinten 70 millió forint, éves költség volt erre fenntartva, ami a valóságban 100 milliót jelentett. És a hajózásnak ezt a módját 1995-ig (!) tervezik. A bódulat, mint tudjuk a meséből, hosszan tartó. A számok, tények hallatán még mindig az ébredés utáni, épp a világossághoz szokva — azon kezdtem csak dühöngeni: mennyi pénz ez! Szoroztam-osztottam, mindenhogy sok. Számomra a végleg felébresztő „királyfi” Havas Péter, volt kormánybiztos személyében érkezett. (Elnézést kérek Havas Pétertől, a hasonlatot valóban a vele való beszélgetés juttatta eszembe.) 1990 júniusában ugyanis a szerkesztőségekben, különböző fórumokon körbejárt egy kiáltvány. Ennek első passzusa így hangzik: Az osztrák DoKW cég schillingmilliárdokat követel a nagymarosi „építkezésekért”. Rövidesen még ijesztőbb összegű követelésekről fogunk hallani a dunakiliti munkálatok felfüggesztése miatt. Tartozunk-e — és mennyivel — valójában? Kártérítésre kötelezhető, vétkes fél-e a magyar nép a gigantomán építkezés befejezésének megakadályozása miatt? A világ legtermészetesebb dolgának azt tartottam, hogy ez esetben, az üzletkötés idején felelős hivatali beosztást viselő embert kérdezzek meg, és nem egy újonnan kinevezett, bármilyen tisztségviselőt. Havas Péter 1982—89. között a beruházás megbízott kormánybiztosa volt, foglalkozása bankszakember. Ha valakinek, neki kell, hogy hiteles információja legyen arról, miként is született meg ez a „zseniális magyar üzlet”. Nevezetesen a két országot érintő (Magyarország és Csehszlovákia) nagy állami beruházás esetében, hogyan keveredett bele három osztrák magáncég? Havas Péter, aki időközben nyugdíjba vonult, de az OVIBER (az építkezést kezdettől kivitelező vállalatnál szakértő minőségében dolgozó) volt kormánybiztos udvariasan közölte — semmilyen új információval nem rendelkezik. Nos, ekkor jutott eszembe az ébredés végérvényes józanságával — a Széchényi nevű jégtörő hajó. Hát, ezért kellett. Persze. Volt egy koncepció, nem is akármilyen! Lassan adagolva, véletlenül se vegye észre, aki kapja a dózisokat, hogy mi is a végső cél. 1987- ben a jégtörő hajó vásárlásának egyetlen célja volt, hogy készenlétben legyen. Az osztrák tőke bevonásával folytatódó építkezés során, jól tudták a tervezők, elérkezik az az időszak, amikor a körtöltés miatt, a Duna erős sodrásával a hajók önmaguktól nem tudnak majd megbirkózni, szükség lesz egy tolatóhajóra. Hát, nem jobban hangzik a mondat: van ám nekünk erős jégtörőnk? " ★ Utóirat: minden magyar hajós és vízzel naponta kapcsolatban élő szakember tisztességéért. Utaztam kompon a Körösön, késő este, egyedüli utasként, a komp vezetője otthagyhatott volna. Neki az egy ember is ember, és nem utas. Utaztam a „Jégvirág X” elnevezésű jégtörőn, a fenékig fagyott Tiszán, 1986- ban. Elöl mentek a robbantók, kilométerekkel arrébb a kicsi hajó. Döngölőre verte a lazult jeget, összeszokott ritmussal, nagyszerű emberek végezték a dolgukat. Ha hetekig tart, hát hetekig. Fő, hogy a hirtelen olvadás ne okozzon árvizet. És a halak se pusztuljanak el oxigén nélkül. Utaztam a Dunán is jégtörővel, mögötte mindig jól látható távolságban ott volt a másik. Mert ez szigorú előírás, mindig kettesben mennek. Ha egyik bajba kerül, a másik ott van segítőkészen. Minden jégtörőhajónak ez az egyetlen rendeltetése: utat biztosítson az élethez. És ne egy kiszárított mederbe pumpálja a felesleges energiát, László Ilona Az Adriára és a Földközitengerhez való utazást az idén meglehetősen bizonytalanná tette a jugoszláv hatóságok által elrendelt 200 dolláros beváltási kötelezettség. Nagy megkönnyebbülés volt a magyar turisták számára, hogy eltörölték ezt az előírást, így feltehetően azok is meggondolják magukat és útra kelnek, akik emiatt lemondtak az idei tengerparti nyaralásról. A nyári főszezonban utazóknak éppen ezért számítaniuk kell arra, hogy a határátkelőhelyeken nagy lesz a zsúfoltság. A hosszú várakozást elkerülendő, ajánlatos éjszakára időzíteni a határátlépést, ilyenkor lényegesen gyorsabb az útlevélkezelés. Jugoszláviába vízum nem szükséges, a 4000 forint értéken felüli valutáról viszont valutakiviteli engedélyt kérhetnek. A feketekereskedelem visszaszorítása érdekében az idén lényegesen megszigorították a vámszabályokat, ezek szerint csak olyan és annyi holmit, élelmiszert vihetünk magunkkal, amire feltétlenül szükség van. Az ellenőrzés szigorú, jobb előre felkészülni rá. Aki június 30-ig utazik Jugoszláviába, mentesül a korábbi években megszokott pénzbeváltási dilemmától, amit a naponta változó árfolyam okozott. Eddig ugyanis stabilizálták a dinár árfolyamát, a márkához igazították, így most egy márka 7 dinárnak felel meg. Arról, hogy a nyár további részében módosul-e az árfolyam és hogyan, még nincsenek információk. A magyar turisták, ha nem az utazási irodák által szervezett program résztvevőjeként, hanem egyénileg indulnak nyaralásra Jugoszláviába, általában saját kocsival mennek. A figyelmükbe ajánljuk, hogy a 98 oktánszámú benzin 6,70 dinárba kerül literenként, az autópályákon, illetve az annak minősített utakon a megtett út hosszától függően, úthasználati díjat kell fizetni. A Tito hídon való átkelésért például 3,5 dollárt kérnek, s ugyanennyi az Ucka-alagúton való áthaladás díja is. (Személyenként üzemanyagra 800 forint értékű valuta váltható.) A magyar autóst a jugoszláv utakon sok meglepetés érheti, a közlekedési szabályokat ugyanis a helybeliek lazábban értelmezik, ezért fokozott figyelmet ajánlunk a vezetőknek. Az utak állapota sem mindenütt a legkiválóbb, s a haladást sokc esetben nehezítik az országon áthaladó kamionkaravánok. Lakott területen a megengedett sebesség legfeljebb 60 kilométer óránként, autóúton 100 kilométer óra, autópályán pedig 120 kilométer óra. Tankolni viszonylag egyszerű, elég sok benzinkút található az utak mellett. Az alkoholfogyasztás abszolút tilos a vezetők számára. A bajba jutott autóst az AMSJ, az Autóklub jugoszláviai partnere segíti. A segélyszolgálat központjai általában reggel 7-től este 7-ig, illetve reggel 8-tól este 8-ig hívhatók, a telefonszám: 987. Jó tudni, hogy a segélyszolgálat maximum egy órára vehető igénybe, a munkadíjon kívül az oda-vissza utat is ki kell fizetni, ami 130 dinár óra kilométerenként. Fizetni készpénzzel és hitellevéllel is lehet. Sátorral vagy lakókocsival rendelkező turisták a kempingekben csaknem biztosan találnak az egész szezonban olcsó áron szabad helyet. A magánszállások sem túl drágák Jugoszláviában, az utazásszervezők kínálatában pedig kifejezetten jó színvonalú apartmanok szerepelnek, forintban megfizethető áron. A legfrissebb információk szerint Jugoszláviában egy liter tej 11 dinárba, a 800 grammos kenyér 5—8 dinárba, egy kiló narancs 8 dinárba, egy kiló baromfihús 36 dinárba kerül, a zöldségek ára a szezontól függően változik. Egy üveg sör üzletben 8 dinárért, étteremben 20—25 dinárért kapható. A kávé 10 dinárba kerül, törökösen főzik, de a forgalmasabb helyeken presszókávét is ihatunk. Aki nem vállalkozik az önellátásra, az éttermek többségében menüjegyet vásárolhat. Ez valamivel olcsóbb, mint az á la carte ebéd, ami egy II. osztályú étteremben körülbelül 180 dinárba kerül. Többnyire bőséges és ízletes az étel. Jugoszláviában általában mindenütt jó a konyha. A vendéglőkben illik borravalót adni, a céh 10 százalékát. Vásárolni viszont Jugoszláviában nem nagyon érdemes: a magyar turistáknak az árak meglehetősen magasak. Az üzletek a déli órákban általában zárva vannak, a nyaralóhelyeken a forgalomhoz igazodnak. Bankot valamennyi idegenforgalmi helyen találni. A tenger vizének átlaghőmérséklete nyáron 26 Celsius-fok. A part legnagyobb része köves, sziklás, ezért ajánlatos a csomagunkba fürdőcipőt is tenni. Nem tragédia, ha véletlenül elfelejtettük, bárhol lehet kapni. ★ Bulgáriába elsősorban a szervezett turistautakat ajánljuk a magyar nyaralni szándékozóknak, mivel az országban nincs elegendő szálloda, és az ellátás is elég nehézkes. A kialakult gyakorlat szerint az utazási irodák lefoglalják a szálláshelyet, ahova vonattal, repülővel is lehet utazni, a többség azonban autóval közelíti meg az úti célt. Bulgáriába vízum nem szükséges, viszont ha a leván kívül konvertibilis valutát is viszünk magunkkal, azt külön formanyomtatványon be kell jelenteni. Ha netán elvásároltuk, a számlát meg kell őrizni, mert visszafelé a határon kérhetik. A tengerpart megközelítését Jugoszlávián keresztül ajánljuk, Románián át a tankolás bizonytalansága miatt kockázatos. Számítani kell arra, hogy Bulgáriában a benzin nem áll bőséggel rendelkezésre, itthon érdemes kupont venni, az Autóklubnál árusítják. Az autóvezetők számára az alkoholfogyasztás tilos. A maximális sebesség az autópályán 120 kilométer óra, lakott településen pedig 50—60 kilométer óra. A hotelszobák ára meglehetősen magas, egy közepes szállodában 50 levánál kezdődik. A fizetővendég-szolgálat viszont lényegesen olcsóbb, a tengerparton 5—10 leváért lehet lakni személyenként. A kempingek ára a színvonalhoz mérten elfogadható, sok helyütt az édesvízellátással előfordulnak gondok. A mi viszonyainkhoz képest Bulgáriában az étkezés rendkívül olcsó, különösen az önkiszolgáló éttermekben, ám a sorban állást mindenképpen bele kell kalkulálni az ebédidőbe. A „jobb helyeken”, éttermekben, szállodákban egy vacsora 10 leva körüli összegbe kerül. A borravalót elvárják, 10 százalék körül illik adni. Aki még nem tudná, a bolgároknál a fejbólintás nemet, a fejrázás pedig igent jelent. Vigyázni kell azonban, mert a helybéliek alkalmazkodnak a külföldi szokásokhoz, és így félreérthető helyzetek adódhatnak. A legjobb eligazító, ha a mutatóujjukat figyeljük, mert a nemet ugyanúgy mutatják, mim mi. (osváth) (Következik: Csehszlovákia és Lengyelország) Mianova külföldre utuaórintik Jugoszlávia és Bulgária SZOMBAT, 1990. JÚNIUS 16. NÉPSZAVA XI. kerületben lévő Color Áruházunkba azonnali belépéssel felveszünk: FESTÉKELADÓT, AUTÓÁPOLÁSICIKK-ELADÓT, TAKARÍTÓT (nyugdíjast), UDVAROST, PORTÁST, O flufa Jelentkezni lehet: ALFA ÉLELMISZERES vegyiáru kereskedelmi vállalat Bp. XI., Nándorfehérvári u. 40. Tel.: 185-2733, munkaügy. Megalakulás előtt álló angol-magyar rt. PÁLYÁZATOT HIRDET OKLEVELES KÖNYVVIZSGÁLÓI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE. Azon munkatársak jelentkezését várjuk, akik a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepelnek. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1990. július 10. A pályázatokat részletes szakmai önéletrajzzal az alábbi címre kérjük küldeni: KŐFARAGÓ ÉS ÉPÜLETSZOBRÁSZIPARI VÁLLALAT személyzeti és munkaügyi osztály: 1525 Budapest, Pf. 43. A DEXTER Szerszámgyártó Rt. most induló budafok-hárosi telepére munkatársakat keres az alábbi szakmákban: cnc-esztergályos, cnc-marós, cnc-helyzetköszörús, szerszámkészítő és koszorús. Német- vagy angolnyelv-tudás előny, de nem feltétele a jelentkezésnek. Érdeklődni lehet június 30-ig a 163-5444-es telefonon vagy személyesen Budapest XV. ker., Frankovics Mihály u. 21. X. emelet. 1990. július 1 -je után a 226-5598-as telefonon, személyesen: Budapest XXII. ker., Háros u. 7. Mérsékelt árakkal, nagy szakmai tapasztalattal vállalkozunk — egyen- és váltakozó áramú villamos forgógépek, transzformátorok, mágnestekercsek, induktorok javítására, valamint nagy teljesítményű villamos forgógépek, Agrodev-technológiával történő szigetelés felújítására, — villamos kapcsolószekrények tervezésére, gyártására, helyszíni telepítésére, üzembe helyezésére, — technológiai berendezések villamos tervezésére, felújítására, helyszíni üzembe helyezésére, — világítási — erőátviteli hálózatok tervezésére, szerelésére, felújítására, — villamos fűtésű kemencék tervezésére, felújítására, — ipari elektronikai berendezések javítására. Cím: Villamosipari Gyáregység, 1751 Bp., Gyepsor u. 1. (Pf. 99.) Telefon: 133-6538. Mátrai László gyáregységvezető, 157-2511/34-26, Nemes János üzemvezető. Telex: 225863 1