Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-04 / 129. szám
4 Kisstílű marakodás De nemcsak kívülről tudom, hanem mostanában gyakran fennhangon idézem Raymond Aron mondatait. Magamnak és másoknak is. Talán azért is, mert megrémiszt a különböző pártszínekben jelentkező, újra felbukkanó gyűlölet, a fanatizmus ... A kisstílű marakodás. (Szorongva hallgattam a rádióban például, hogy az új parlament elnöke, Szabad György, miként próbálja lejáratni Kosáry Domokost, az Akadémia új elnökét.) Ám a marakodásnál is jobban zavar a parlamenti üres szóháború. Kérdezhetném Aradi Bélával együtt: „lehet egy ország vezetését (még egyszer) szavakra építeni?" „Persze bort, búzát, békességet, demokráciát, szabadságot, jólétet, haladást mindenki kíván, én is kívánom, de ezekre a szavakra éppúgy nem lehet kormányzást, egy új országot építeni, mint a tartalom nélküli, hitegető, hamis, sőt hazug „szocializmusra”, amelyről azt állították, hogy az egy meghatározott, a gyakorlatban megvalósítható gazdasági-politikaiszellemi rendszer, amely éppen azt adja az embernek, amit fent említettem, bort, búzát stb ..(Ezennel szeretném felhívni figyelmüket Aradi Béla nagyon aktuális cikkére, mely épp most jelent meg a Valóság Napló és kritika rovatában.) Persze, ha cinikus lennék, akkor a családi perpatvarok kategóriájába sorolnám a parlamenti dühös, gyűlölködő csatározásokat. (Mert a cinikusok szerint az új parlamentünk — a férj-feleségekkel, unokákkal, rokonokkal, vőkkel, fiúkkal együtt — olyan, mint egy szép, nagy család. Ezért felesleges komolyan venni.) Csak hát a rokoni vonatkozás helyett jobban dühösít, hogy egyikmásik honatya csak beszél, beszél, keresi a gyógyírt a magyarság bajaira, de jószerivel nem tudja (tisztelet a kivételnek) miben különbö Szép szóval A címet talán lehetne folytatni így is: felmegy a vércukrom, az agyvizem stb. az egészségügynél tartunk. Olykor előfordul, hogy megbetegszünk, és el kell mennünk a körzeti orvosi rendelőbe. Amíg megvárjuk, hogy ránk kerüljön a sor, fültanúi lehetünk a többiek beszélgetésének. Mindig alkodnak olyanok, akik — kérvekéretlenül —, elmesélik, hogy mennyi betegségen estek át. Van olyan is, aki annyi betegséget szenvedett már el, hogy azoktól egy közepes magyar falu elnéptelenedett volna. Hangzatos betegségeket hallunk, pláne ha az orvosi nevük is eljut a tudatunkig: pneumonia (tüdőgyulladás), bronchitis (hörghurut), defractio costae (bordatörés) stb. Az idegen kifejezéseiket sokszor félrehalljuk, vagy éppen nem úgy olvassuk, ahogy az a zárójelentésben van. Csak néhányat hadd említsek a sok közül: diaré (hasmenés) — diadém (ékköves fejdísz), gravitas (terhesség) — gravitáció (általános tömegvonzás), autogén (belső eredetű) — otogén (a füllel kapcsolatos), prosztata (dülmirigy) — poszáta (egyfajta énekesmadár), hipertónia (magas vérnyomás) — hipertrófia (a szerveknek és a szöveteknek a sejtek megnövekedésén alapuló megnagyobbodása), paralizis (bénulás) — parotitis (mumpsz), parosmia (szagérzészavar) — párommá (rokon hangzású szavak) stb. Ez utóbbit nem véletlenül választottam, hiszen ugyancsak vigyáznunk kell a rokon hangzásra, illetőleg arra, hogy ezeket a szavakat fel ne cseréljük. A magyar kifejezésekkel is gond van. Ha azt köztik velünk, hogy egész vagyok, szíves vagyok, aligha gondolnak arra, hogy ezeknek a szókapcsolatoknak más — átvitt — jelentése is van. S egyáltalán nem biztos, hogy mi — a hallgatók —, is arra értjük, amire a beszélő. Kissé furcsán és meghökkentően hangzanak a következő, birtokos személyrágós mondatok: mellhártyám van, vakbelem van (ez ugyan minden ember esetében igaz, de fejfájáskor vajon mondjuk-e: fejem van?). A vérnyomással is sok baj van mostanában. A vérnyomásomban (az lenne a csoda, ha nem volna) kifejezésről még nem tudhatjuk, hogy társunknak alacsony vagy magas-e a vérnyomása. Ez utóbbi mértéket gyakran a sok szóval helyettesítik (helytelenül, mert legfeljebb a mértéket jelölő szám lehet sok). A rendelőből kijövő ember büszkén mondja: még a perem is jó. Ez a mondat is többféleképpen értelmezhető. Csak hosszas fejtörés után ébredünk rá arra, hogy nyelvünk egyik vadhajtását ismertük meg. Egyszerűen arról van szó, hogy a vérnyomásnak a törtvonal alatti — a szív elernyedésekor fennálló — nyomásértéke volt megfelelő. A vérnyomásmérő készülékben a magasra szökő higanyszálra utalva, szólás is keletkezett: felmegy a vérnyomásom (dühös, ingerült leszek). Ez volt az alapja a felmegy a vércukrom, felmegy (felforr) az agyvizem kifejezéseknek is. Bár az utóbbinál igen valószínű, hogy az autós szaknyelvből kölcsönöztek honfitársaink. Csupán néhány kifejezésre hívtuk fel a figyelmet. S ki-ki nyelvérzéke szerint eldöntheti, hogy melyikre lesz allergiás, azaz túlérzékeny. Vannak, bizony, a felsoroltaknál még cifrábbak is, amelyek hallatán könnyen felmegy a vérnyomása az ép nyelvérzékű embernek. Mizser Lajos Felmegy a vérnyomásom Hétindító Már nem tudnám megmondani, hol, mikor s melyik tanulmányban találkoztam először Raymond Aron nevével, Sartre-nál? Semprunnél? Avagy Koestler, Malraux valamelyik írásában ? (Mert századunk kiemelkedően eredeti gondolkodója mindmáig tiltott szerzőként szerepel a hazai kiadók listáján.) Mindenesetre, ha a forrásmunkát el is feledtem, de azért kívülről is ideírhatom Raymond Aron né- Gyűlölet és fanatizmus nélkül hány mondatát. A francia baloldal egykori elkötelezettje, miután kritikus őszinteséggel leszámolt saját múltjával s a létező, lehetséges szocializmusok mítoszával, a következőkről meditált: „nem azért szaggattam el összes kötelékeimet, hogy magányosságomban tetszelegjek (vagy, hogy újabbakat szövögessek), hanem, hogy azok közül választhassam meg társaimat, akik gyűlölet és fanatizmus nélkül tudnak küzdeni.Ezik egymástól a „piaci szocializmus meg a szociális piacgazdaság”. És persze a hangsúlyok is kísértetiesek. A régi, erőszakos, egysíkú szlogenekre emlékeztetnek. Osztályoznom kellene. De a lány csinos, meg kedves is, és elvégre mégiscsak férfi vagyok. Azonkívül helyettesítő tanár. Pont az irodalommal rontsam le az átlagát? Nézegetem a naplót, amelyben túlnyomó részben négyesek, ötösök szerepelnek. Talán én fogtam fel rosszul a dolgot, ezért áll előttem némán, tizenhét évének minden lázadásával a tekintetében. Kezdjük elölről. A Bűn és bűnhődést nem olvasta el. Elképzelni sem tudja, és nem is akarja, hogy mi történhet a szereplőkkel Raszkolnyikov szabadulása után. A Fekete várost ugyan átlapozta, mert kötelező volt, de hosszas unszolás után is csak annyit tud belőle felidézni, hogy Rozália és Fabricius egymásba szerettek. Egyébként nagyon unalmasnak találta a könyvet. Különben is csak ritkán szokott olvasni, akkor is jobbára krimiket. Bukásra állunk Rajtam nem fog ki. Ha a fene fenét eszik is, itt ma az olvasás élményéről lesz szó és ráveszem, hogy gondolkodjon a saját fejével. Ha krimi, hát krimi. De abban is legfeljebb úgy tud különbséget tenni, hogy Miss Marple nő, míg a többi detektív jobbára férfi. A szituáció egyre kínosabb. Látom a szemén, hogy nincs más vágya, mint békében visszaülni a helyére. Írjam be az egyest, aztán felejtsük el egymást? A következő órákon szorgosan le fogja jegyezni, amit mondok a művekről, ha legközelebb felszólítom, szó szerint vissza is adja majd. Érteni nem érti, a könyveket sem szereti meg ettől jobban, de miért is érdekes ez? Hajlamos lennék magamat hibáztatni, ha nem hallanám naponta a kollégáimtól, hogy egyébként értelmes szakmunkástanulók, gimnazisták, sőt egyetemisták méla paszszivitással tűrik, hogy az iskola áthaladjon végre felettük. A legcsekélyebb irodalmi, történelmi, művészeti érdeklődést sem lehet bennük felkelteni. Nem tudják, hogy fizikai örömet okoz egy képtárban megállni a kedves festmény előtt, vagy élvezettel lehet olvasni a kebelrománcokon kívül egyéb regényeket, novellákat, verseket is. Asztalomon az ünnepi könyvhét ajánlófüzete. Idén nem szerepelnek benne sem krimik, sem úgynevezett közhasznú ismereteket terjesztő kiadványok. Annál nagyobb számban a kortárs magyar irodalom valóban értékes művei. De vajon hányan vesszük örömmel kézbe őket? Szabó Z. Levente Leszámolás a legendákkal Pedig, ahogy Bibó István írja A francia forradalom tehertétele című tanulmányában (írásainak negyedik kötete épp most jelent meg a Magvető gondozásában) „Legenda az, melyet a vérontás kedvelői találtak ki, hogy sohasem volt olyan hatalom, mely komoly élethalálharc nélkül feladta volna pozícióját; történelmi példák sokasága van az ellenkezőjére. A jó forradalom kritériuma éppen az, hogy megfelelő pillanatban tudjon megállni, mert ez minden közösségi mozgásnak alaptörvénye ... A forradalom éppen azzal fut mellékvágányra és semmisíti meg elért eredményeit, vagy hamisítja meg kitűzött céljait, ha enged a megtapasztalt sikeres erőszak kísértésének, és ahelyett, hogy az elért eredményeket biztosítaná, és átengedné a társadalmat annak az általános megkönnyebbülésnek, ami az ilyen túlélt hatalmak megdőlése után előáll, állandósítja az erőszakot új meg új, általa elismert „helyes” célok érdekében Bibó István példája Belátom, meglehetősen önkényesen — saját mondanivalómhoz igazítva — idézem Bibó István gondolatait, szavait. Csak azzal menthetem eljárásomat, hogy ezzel a rövid idézettel talán sikerül felhívni a figyelmet Bibó István hatalmas (a mai dolgok jobbítását, megértését is segítő) életművére, tanulmányaira. Mert engem, most is — akárcsak az előző köteteknél — egyszerűen megnyugtat (fellelkesít?) Bibó István okossága, tisztessége, alapossága és bölcsessége. És nemcsak azért, mert minden helyzetben előnyben részesíti a reformot a forradalommal, a demokráciát pedig az erőszakkal, a despotizmussal szemben, hanem mert a lehető legegyszerűbb dolgokban is valamifajta követhető, tisztességes, emberi alapállást sugall. ... Például, amikor 1963. március 27-én kiszabadul Kádár János börtönéből, s a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában nyolcadrangú beosztottként dolgozik, elsősorban arra büszke, hogy nem lévén szakmabeli, mégis milyen gyorsan „belejött a munkába”. „Volt úgy — írja —, hogy késő délutánig folytatott túlmunka után, még sötét este visszamentem a bezárt pincébe, az ablakon át bemásztam, valami rendeznivalót sorbaraktam, valamit a holnapi munkához megnéztem, előkészítettem ... Mert én a könyvbeszerzést is csak úgy tudtam csinálni, mint minden mást...” S kell ennél bölcsebb, tisztább, emberi hitvallás? Gantner Ilona Erdély múltja és jövője Szombaton, Egerben az erdélyi kulturális napok rendezvénysorozat keretében Erdély múltja és jövője címmel tudományos tanácskozást rendeztek. A tervezettnél sokkal hosszabbra nyúlt eszmecserén felszólaltak az erdélyi magyarság ügyéért felelősséget érző, külföldön élő tudósok, kutatók is. Nagy figyelem kísérte Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára előadását; a hazájába nemrég viszszatért költő többek között az anyanyelvi oktatás fontosságát hangsúlyozta. A tanácskozáshoz kapcsolódva az Egri Megyei Művelődési Központban erdélyi képzőművészek kiállítását nyitották meg. Két előadással vendégszerepel június első napjaiban Egerben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Június 3- án, vasárnap mutatta be az erdélyi társulat a Gárdonyi Géza Színházban Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját, 4-én, hétfőn pedig Madách Imre Mózes című drámai költeményével lép a közönség elé. (MTI) HÉTFŐ, 1990. JÚNIUS 4. NÉPSZAVA az osztrák külügyminiszter az SZDSZ-NÉL Alois Mock osztrák külügyminiszter és Andreas Khol, az Osztrák Néppárt (ÖVP) frakcióvezető-helyettese szombaton látogatást tett a Szabad Demokraták Szövetségének székházában. FELAVATTÁK A LENAU-HÁZAT A magyarországi németek pünkösdi fesztiváljának kiemelkedő eseményére került sor vasárnap Pécsett. Ünnepélyes külsőségek közepette felavatták a Nicolaus Lenau osztrák költő nevét viselő Lenauházat, amely a kisebbségi német kultúra első otthona Közép-Európában. A történelmi belvárosban álló nemzetiségi házat széles körű hazai és külföldi támogatással hozták létre. KÖNYVHETI DEDIKÁCIÓ Június 4-én délután 3 és 4 óra között az V. kerületi Vigadó utcában, az 1-es számú könyvsátornál, fél 5-től fél 6-ig pedig a Népszava Könyvesboltban (VII., Rákóczi út 54.) dedikálja Gosztonyi Péter Vihar Kelet-Európa felett című új kötetét. Pedagógusnapi ünnepség a Parlamentben Tanítókat, nevelőket ünnepeltek szombaton a Parlament kupolatermében. A pedagógusnap alkalmából rendezett ünnepségen tizenöten vehették át kiemelkedő munkájuk elismeréseként az Apáczai Csere János-díjat, s százhetvenkét oktató kapta meg a Kiváló Pedagógus kitüntető címet. Az ünnepségen Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter köszöntötte az új kormány és a tárca nevében a kitüntetetteket, az új generációkat felnevelő pedagógusokat. A miniszter szavait követően Manherz Károly, a művelődési és közoktatási minisztérium közigazgatási államtitkárjelöltje átadta a kitüntetéseket. Az Apáczai Csere Jánosdíjat kapta: dr. Brósz Róbert, az Eötvös Loránd Tudományegyetem római jogi tanszéke nyugalmazott egyetemi tanára, tudományos szaktanácsadó, Cseh Géza, az I. István Gimnázium tanára, dr. Cs. Nagy Miklós, a debreceni Agrártudományi Egyetem lektorátus vezető nyelvtanára, Fekete Istvánná, a szombathelyi Hámán Kató Úti Általános Iskola igazgatója, dr. Ili Mártonná Pintér Mária, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai docense, Környei Ferencné, a budapesti XVI. kerületi Metró Utcai Általános Iskola tanára, dr. Kukinyó János, a nyíregyházi Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója, dr. Mészáros István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docense, a neveléstudomány doktora, dr. Orosz Ernőné, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára, R. Szabó Lajos, a soproni 403. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanára, vezető pedagógus, dr. Strommer Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanára, a matematikai tudományok doktora, dr Szilágyi Imréné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója, Tolnai Gyuláné, a miskolci 42. Sz. Általános Iskola nyugalmazott tanára, Újvári István, a váci Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskola tanára, a Pest Megyei Tehetséggondozó Központ vezetője, Vajnai János, a szekszárdi Garay János Gimnázium tanára, szaktanácsadó. (MTI) Andrásfalvy Bertalan köszönti a kitüntetetteket Prohászka Imre felvétele A Harmónia Kereskedelmi Vállalat felvételre keres szakképesítéssel rendelkező MUNKAÉS ÜZEMSZERVEZET, képesítéssel és gyakorlattal rendelkező KÖNYVELÉSI ELLENŐRT. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: Budapest VI., Nagymező u. 3. II. em.a munkaügyi osztályon. Telefon: 142-1584. A Beton-és Vasbetonipari Művek vezérigazgatósága (Budapest XI., Budafoki út 209.) felvételre keres KÖNYVELÉSI CSOPORTVEZETŐT. Jelentkezni lehet személyesen vagy telefonon (166-7134) a számviteli osztályvezetőnél.