Népszava, 1990. június (118. évfolyam, 127–152. sz.)
1990-06-05 / 130. szám
4 ORSZÁGGYŰLÉSI KRÓNIKA Szigorúan ellenőrött tézsaföldek A parlament múlt heti üléséről a tegnapi napra áthúzódott annak a törvényjavaslatnak a vitája és elfogadása, amely a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezéseinek módosításával foglalkozott. Nevezetesen arról volt szó, hogy az állami földtulajdon elherdálásának megakadályozásával párhuzamosan haladéktalanul szülessen intézkedés a termelőszövetkezeti földek forgalmának korlátozásáról is. A napirend keretében felszólaló képviselők részletesen kifejtették álláspontjukat ebben a rendkívül fontos kérdésben. Zsíros Géza (FKgP), a törvényjavaslat előterjesztője, ismételten felhívta a figyelmet, hogy legnagyobb nemzeti értékünk, a termőföld kétes vagyonmentő ügyletek tárgyává vált. A földekkel kapcsolatos spekuláció most a szövetkezeteket vette célba. Bogárdi Zoltán (MDF) az Országgyűlés gazdasági bizottságának állásfoglalását tolmácsolta, amely elfogadásra javasolta a tervezetet. Több hozzászólóval egybehangzóan fogalmazódott meg, ahogy ez a módosítás nem old meg minden égető gondot, csupán a szövetkezeti vagyon széthurcolásának parancsolhat megálljt, éppen ezért mielőbb meg kell alkotni az új földtörvényt. Kis Zoltán (SZDSZ) elmondta, hogy a módosítások során pártja és a Kisgazdapárt álláspontja közeledett egymáshoz, hiszen ők is szeretnék, ha földhöz juthatnának azok, akik annak megművelésére képesek. Vargáné Piros Ildikó független képviselő az Agrárszövetség álláspontját fejtette ki, alkotmányellenesnek tartva a szóban forgó indítványt. Merőben már véleménye volt Cséfalvy Gyulának (KDNP), aki egy osztrák határ menti termelőszövetkezet által csekély összegért eladásra kínált földek száznál több szerződését látta a földhivatalban. Kósa Lajos a Fidesz képviseletében leszögezte, hogy a módosítások a tervezet előnyére váltak, aparasztság körében nagy érdeklődés előzi meg a döntést, s ez megnöveli a parlament felelősségét, ugyanakkor a föld népe az új törvényre vár. Félő, hogy ha az késik, akkor elmaradnak azok a beruházások, amelyek a jövő évi gazdálkodást időben megalapozhatnák. Tóth Sándor (KDNP) a Nógrádban nagy számban munkanélkülivé váló bányászokat említette, akik közül többen szívesen gazdálkodnának őseik földjén. Prepeliczay István (FKgP) annak az aggodalmának adott hangot, hogy a téeszvezetők éppen a legjobb földterületeket próbálják továbbadni. Végül a parlament 247 igen szavazattal (79°0), 27 ellenszavazattal és 38 tartózkodással elfogadta a törvény módosítását. Ennek alapján a megnyugtató rendezést nehezítő tulajdoni változások elkerülése céljából a szövetkezetek tulajdonában álló ingatlanok forgalmára, a termőföld vagyonrészként történő kiadására és határozott időre szóló haszonbérbe adására az állami ingatlanok forgalmára előírt ellenőrzési rendszert az új földtörvény hatályba lépéséig ki kell terjeszteni. A tag valamennyi bevitt földjének kiadását igényelheti részarányának csökkentése mellett, anélkül, hogy igényét az alapszabály korlátozná. A közös vagyon megóvása érdekében elő kell írni, hogy a kiosztásra kerülő vagyonrészt — amelyben nem szerepelhet termőföld kiadása — a téeszben ledolgozott évek alapján kell megállapítani. A szövetkezet alapítására jogosult állampolgárok, akiknek számát a törvény tizenöt tagban állapította meg, maguk dönthetnek a szövetkezethez tartozásukról, kiválásukról vagy más szövetkezetbe való beolvadásukról. Ezért hatálytalanították azt a rendelkezést, hogy a tagságnak legalább egyharmada élhet a kiválás vagy más termelőszövetkezetbe való beolvadás lehetőségével. A törvény kihirdetése napján lép életbe, de a tulajdonátruházásra vonatkozó rendelkezéseket a folyamatban levő ügyekre is alkalmazni kell. Az Országgyűlés előtt szerepelt a volt egyházi tulajdonú állami ingatlanok elidegenítési tilalmával foglalkozó törvényjavaslat is, amelynek jellege megváltozott, mivel a sürgősségi indítványt elejtették, s majd később térnek vissza rá. gyár Televíziót, mert úgymond egy kupameccs miatt elmulasztotta egyenes adásban közvetíteni az új kormány parlamenti bemutatkozását. A dolog hátteréről lapunkban másnap a televízió elnöki ügyeletese, Chrudinák Alajos is megszólalt, de azt magunk sem hittük, hogy a téma az amúgy is lassan hömpölygő parlamenti viták közepette újólag teret, de legfőképp időt kap. Annak idején a kisebbségi álláspont is fórumot kapott, s most az ügyrendi bizottság határozatának ismertetésénél újból megismétlődött ez a szereposztás. Először a többség álláspontját ismerhettük meg, miszerint az illetékes országgyűlési bizottságnak igenis joga volt foglalkoznia az ominózus kérdéssel. Közvetlenül egyébként sem fordult a Magyar Televízióhoz, így a nyilatkozat — az ügyrendi bizottság többségének olvasatában — a TV hatáskörét, felelősségét sem csorbíthatta. Aztán hallhattuk ennek ellenkezőjét is. Hack Péter (SZDSZ) a kisebbség álláspontját tolmácsolva, az inkriminált nyilatkozatból is hosszasan idézett. Úgy vélte, hogy a kulturális bizottság erőteljes figyelemfelhívásával mégiscsak túllépte hatáskörét, erre vall a „súlyos vétségre” való konkrét utalás és a felelősségrevonás burkolt emlegetése. Mindez véleménye szerint ügyrendi szabályokat is sért. Egy állítás, egy tagadás, mondhatnánk, s nyugodtan az olvasóra bízhatjuk a döntést, hogy a vitában melyik félnek ad igazat. Bár annyit talán mi is előrebocsáthatunk: e vitában a szavazattöbbség sohasem helyettesítheti tartósan az érveket. Annak ellenére, hogy a tapasztalatok szerint a szabad sajtó belső ügyeiben olykor még a szabadon választott parlament is hoz egy-egy „megfellebbezhetetlen" ítéletet. A demokrácia felejthető napja Sajtóvétség ? A nyilvánosság birtoklása körül régóta parázsló vita lángolt föl és kapott politikai színezetet ismét a parlamentben, egy ügyrendi határozat ürügyén. Az Országgyűlés kulturális, oktatási tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottsága korábban elmarasztalta a Ma Szópárbajú ,éhgyomorra A parlament víkend utáni első munkanapján a képviselők „éhgyomorra” már az első percekben parázs vita középpontjában érezhették magukat. Szabad György megbízott házelnök azt javasolta, ha marad hétfőn idő, fogjonhozzá a testület az alkotmánymódosítási törvényjavaslat tárgyalásához. Tölgyessy Péter, az SZDSZ frakcióvezetője nyomban tiltakozott, mondván: a Házbizottság úgy foglalt állást, hogy erre a vitára csak kedden kerüljön sor, ami szöges ellentétben áll azzal, amit a házelnök a Házbizottság állásfoglalásáról mondott. Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője egyenesen azzal vádolta Szabad Györgyöt, hogy az előre eltervezett munkarend megszegésével ismételten szétveri a plenáris ülésezést. A T. Ház elnöke visszautasította e megjegyzést, ám a következő pillanatban Pozsgay Imre, az MSZP frakcióvezetője a lényegről szólva megerősítette: a Házbizottság a keddi napra időzítette a vita megkezdését, épp ezért a frakciók is így láttak hozzá a felkészüléshez. A kemény szópárbajban Eörsi Mátyás (SZDSZ) arra hívta föl a figyelmet, hogy a képviselői hozzászólásokhoz hasonlóan nem ártana a megbízott házelnök szereplésekor is működtetni az órát. A T. Ház végül szótöbbséggel úgy döntött, szükség esetén megkezdődhet az alkotmánymódosítási előterjesztés vitája. A tudósító pedig abban reménykedik, hogy a szópárbaj résztvevőit mindkét oldalon a jóhiszeműség vezette, s nem a rosszul értelmezett szembenállás élezése. Szabad György praktikusan időt akart megtakarítani, az ellenzék pedig a szabályosságot, a házbizottsági megállapodást tartotta szem előtt. Hogy véleményének ki milyen stílusban adott hangot, azt mindenki maga dönthette el. A néma vigyázzról a nem néma fideszesek Miután Szabad György, a parlament megbízott elnöke bejelentette, hogy az Országgyűlés egyperces néma vigyázzban emlékezzék meg a magyar szempontból tragikus trianoni szerződésről, a Fidesz frakciója elhagyta az üléstermet. Az okokról kérdeztük Fodor Gábor Fidesz-képviselőt. — Meglepett, váratlanul ért bennünket az elnöki bejelentés. Előtte ugyanis senkivel semmit nem közölt, még a pártok frakcióvezetőit sem tájékoztatta szándékáról. Számunkra lehangoló volt Szabad György döntése, úgy gondoltuk, tiltakoznunk kell módszere ellen. Az ilyen esetek ráadásul máskor is előfordultak már. Úgy láttam, hogy más pártok néhány képviselője is berzenkedett a dolog miatt, de ők valamiért nem akartak, talán nem mertek csatlakozni hozzánk. Ugyanakkor tény, s ezzel mi egyetértünk, hogy a trianoni békeszerződés valóban tragikus. A részletkérdésekben azonban eltérőek lehetnek a vélemények a pártok között, s az Országgyűlés elnöke ezt sajnálatosan szintén nem vette figyelembe. Egyébként nyilatkozatban szögeztük le, hogy ellenérzéssel viseltetünk aziránt, ha Trianon évfordulója ürügyén bármely szervezet olcsó népszerűségre igyekszik szert tenni. Az ugyanis egyebek mellett ellenkezik a határainkon túl élő magyarok akaratával is. Visszavont indítvány Ezt követően kért szót Deme Zoltán (MDF), s bejelentette: visszavonja a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány felülvizsgálata ügyében tett indítványát, mivel információi szerint a kormány már megkezdte a tisztátalan ügyletek kivizsgálását, és úgy tűnik, a kérdés megnyugtatóan fog zárulni. Döntését az is motiválta — tette hozzá kissé indignáltan —, hogy megelőzze az ellenzéki képviselők által benyújtandó módosító javaslatokat, s ezáltal elkerülje a meddő vitát. Mádai Péter (SZDSZ) az ellenzék nevében visszautasította a vádló szavakat, s kijelentette: az ellenzéknek a parlamentben igenis az a dolga, hogy kötekedjen. Hozzátette: méltatlan egy lelkészhez, hogy feltételezze a kötekedő szándékot. Az elnöklő Vörös Vince javaslatot tett arra, hogy az alkotmánymódosítás feletti vitával folytassák a munkát, ám mielőtt ezt megszavaztatta volna, Kónya Imre (MDF) újabb indítvánnyal élt: mivel olyan nagy horderejű kérdésről van szó, amelynek megvitatása hoszszabb időt vesz igénybe, célszerűbb lenne kedden reggel, kipihenve hozzákezdeni ehhez a témakörhöz. Vörös Vince — érzékelve a helyeslő hangokat — három óra előtt berekesztette a hétfői ülést. A Parlamentből tudósítottak: Bodnár Lajos, Csarnai Attila, Faggyas Sándor, Horváth K. József, Tamasi Tamás és az MTI. A felvételeket Prohászka Imre készítette. KEDD, 1990. JÚNIUS 5. NÉPSZAVA KÁLMÁN! INTELEM Boszorkányok pedig nincsenek — mondta az általunk leginkább szeretett közép-európai ország uralkodója, még a XII. század elején. Több-kevesebb sikerrel tartottuk magunkat a kálmáni intelemhez, ám időről időre felbukkant a boszorkányüldözés ötlete. A legendás Árpád-kor királyi bölcsessége, pontosabban e bölcsesség igénye idéződik föl a kormánypárt legutóbbi országos tanácskozásának nyilatkozatát olvasván. A fórum támogatja „a korábbi nómenklatúra vagyoni és politikai elszámoltatását”, továbbá a korábbi pártvezetők nyugdíjazásának körülményeit, magát a nyugdíj mértékét. Tág képzettársításokat kelt e kormánypárti elképzelés. Az országlakosok egy részének eszébe jut: a pártállam haszonélvezői ma is fényűzően élnek. Hatalmaskodásaikat, rossz döntéseiket tágas lakásban, nyaralóban, magas nyugdíjat élvezve „pihenik” ki. Sérti ez a társadalom igazságérzetét, helyes, ha minden magyar kormánya, kormányfője föllép e viszszásság ellen, s igazságot szolgáltat, már amennyire még lehet. Ám az országlakosok másik részének az is eszébe jut: az elszámoltatás károkat is okozhat, méghozzá többfélét. Elszabadulhatnak a följelentgetések. Szétzilálódhatnak emberi kapcsolatok, mélyülhet a bizalmatlanság, mozgalommá válhat egymás múltjának, vagyonának firtatása. Az elszámoltatás ugyanis nemcsak Czinegéket, Óvári Miklósokat, Lázár Györgyöket, Biszku Bélákat, Maróthy Lászlókat — és így tovább — érinthet. Hanem megyei, városi, községi tanácselnökök, tanácstitkárok, párttitkárok, apparátcsikok népes hada kell(ene), hogy elébe nézzen az elszámoltatásnak. A nómenklatúra ugyanis fölöttébb terebélyes volt, s tagjai éppúgy részesei annak a tizenötmilliós magyarságnak, kiknek miniszterelnöke kíván lenni a kormányfő, mint pártállam kitaszítottjai, vagy éppen a politika áldásaitól és csapásaitól egyaránt mentes közember. Nagy munka lesz az elszámoltatás. És mit nyerhetünk vele? Elégtételt érezhet a társadalom egy része, mégsem vitték el szárazon galádságaikat a pártbürokraták... összekapják magukat a mai vezetők, nehogy ők is pellengérre álljanak. S mit veszíthetünk? Energiát, figyelmet, melyet a múlt felvárása helyett a jövőformálásra fordíthatnánk. Hivatali, képviselői, szakértői kapacitást, mellyel a múlt kísértetei helyett a jelen sürgető gondjain enyhíthetnénk. Közép-európai érzést, mely a nemzet nagylelkűségéből, a múlt hibáinak — esetenként kisebb bűneinek — megbocsátásából táplálkozhatna . . . Még billeg a mérleg, jobbik serpenyőjében a kálmáni gondolattal. Hátrapillantgassunk vagy előretekintsünk? Molnár Pál A sok gazda közt elvesz a környezet /nem jók a jelenlegi jogszabályok Az új környezetvédelmi törvény adjon módot, illetve ösztönzést — környezetvédelmi bűncselekmények esetén — a megfelelő visszatartó erővel rendelkező bírságok, büntetések kiszabására. Az egyre-másra nyilvánosságra kerülő súlyos talaj-, víz- és levegőszennyezések azt jelzik, hogy a jelenlegi jogszabályok és a büntetési gyakorlat ma még nem rendelkezik ilyen befolyásoló hatással — mondotta Tarján Lászlóné, a Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára az MTI munkatársának. Mindehhez hozzátette: a szigorúság nem lehet cél, csak eszköz. A cél ugyanis az, hogy az ipari, mezőgazdasági termelőhelyeken és a hétköznapi életben az állampolgárok nagyobb felelősséggel viseltessenek az egészséges környezet megteremtése, a szennyezések megakadályozása iránt. Ennek elérése az oktatásnál, a tudatformálásnál, valamint az ismeretterjesztésnél kezdődik, de nélkülözhetetlen, hogy az általánoskörnyezeti kultúra, az igényesség is merőben más, magasabb szintre emelkedjék. A már meglévő környezetszennyezések felszámolásának kikövetelésében, az újabbak megakadályozásában komoly szerepe lehet — az államtitkár asszony véleménye szerint — a helyi önkormányzatoknak. Mindenekelőtt a községi, a városi, vagy a több település összefogásával kialakított szakmai testületek együttműködésére számít a regionális környezetvédelmi irányítás, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium. A környezetvédelem nyilvánvalóan elsősorban pénz kérdése. A jelenleginél sokkal inkább a környezetvédelmet előnyben részesítő adó-, ár-, hitel- és vámpolitikára van szükség — mondotta. A bírságokból, az esetleges használati díjból és más forrásokból képzett alapok felhasználását is hatékonyabbá kívánja tenni az újjászerveződő tárca. A kevesebb pénz is eredményesebben felhasználható, ha pontosan tudják, mik a legsürgősebb megoldásra váró feladatok. Tarthatatlannak nevezte az államtitkár asszony, hogy jelenleg a környezet állapotára utaló, azt minősítő adatoknak, információknak meglehetősen sok a gazdája. A Környezetvédelmi Minisztérium egységes mérő- és minősítési rendszert kíván kialakítani. (MTI) A gépek mellé álltak a szellemi dolgozók Sok a munka, de kevés a munkaerő a Rábában A gépek mellett kezdte meg a munkát hétfőn 250 szellemi dolgozó a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. A konstruktőrök, fejlesztők, technológusok önszántukból vállalták, hogy íróasztalaikat, rajzasztalaikat otthagyják, és szellemi munka helyett átmeneti időre fizikai munkát végeznek. A Rába gyárban ugyanis annyira súlyossá vált a munkaerőhiány, hogy az már-már a fizetőképes dollárexport-megrendelések teljesítését veszélyezteti. Ez idő alatt jelenlegi bruttó bérüknél 40 százalékkal többet kereshetnek, azért, mert nehéz helyzetéből kisegítik a vállalatot. A műhelyekben várható bérfeszültség elkerülését szolgálja a fizikai dolgozók számára kimunkált célprémiumrendszer, amelyből a fizikai állományban lévők átcsoportosított kollégáik betanításáért, szakmai felkarolásáért részesülnek. A vállalaton belüli átszervezésen túl egyéb megoldásokat is keres a Rába vezetése a munkaerőhiány leküzdésére. A közeli napokban vállalati küldöttség tárgyal a lengyelországi Jelezi Autógyárban 350 lengyel szakmunkás foglalkoztatásáról. Emlékezetes, hogy ez év elején foglalkoztatási problémák miatt több mint ezer lengyel vendégmunkástól vált meg a Rába. Ők azonban két és félszer annyiba kerültek a vállalatnak, mint azok, akikre most számítanak. (MTI)